Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-08-08 / 32. szám

Gyülekezeteink a hétköznapokban Ahol Petőfi született A ma! élet üteme, közúti for­galma szédítő iramban növek­szik. Jó, hogy van visszapillan­tó tükör, melyből mindig meg­látható, mi van mögöttünk, hogy egészen tiszta látáshoz jussunk a jelen felméréséhez és biztonságosan haladjunk a jö­vő felé. Visszapillantó tükör Kiskőrös gyülekezetének visszapillantó tükre elénk vetít egy évszámot: 1718. Ekkor ala­kult a község és a gyülekezet egyszerre, egy időben. A török hordák kiűzése után a Duna— Tisza közé e helyre a Felvidék­ről telepítettek ide szlovák nyelvű, evangélikus vallású családokat. 1720-ben már első lelkészüket választották meg: Bartholomaidesz Ádám szemé­lyében, s a templommal egy- ídőben felépült iskola első taní­tója Szabadka György volt. A gyülekezet gyors fejlődésnek indult a községgel együtt. Az évszázados, hosszú meg­tett út egyik sötét emléke: 1730. május 22-re virradóra Kalocsá­ról átjött jezsuiták a „földdel egyenlővé tették a kiskőrösi evangélikus templomot”. Elűz­ték a faluból az evangélikus lelkészt és a tanítót. A lelkész előbb Dunaegyházára, majd Cinkotára, később pedig Pi­lisre került lelkésznek. De az evangélikus hívek hitélete nem szűnt meg ezek ellenére sem. A vallásüldözés ideje alatt — csaknem hatvan esztendőn ke­resztül — a gyülekezet tagjai Apostagra, vagy Dunaegyházá­ra mentek szekereken, hogy istentiszteleten és úrvacsora­osztáson részt vehessenek. Itt­hon pedig egyszerű, hivő em­berek gyűjtötték össze a gyer­mekeket, hogy a Bibliából meg­tanítsák őket olvasásra és be­tűvetésre. 1783-ban épülhetett Kiskőrösön újból templom. A torony, éppen azért, mert csak arra a helyre épülhetett, ahol mocsár és nádas volt, 1792. jú­lius 12-én nagy robajjal össze­omlott. Két év múlva megfe­lelő alapozás után újból fel­épült, s ma is áll e templo­munk. Az első világháború sok emberáldozata mellett harang­jainkat is elvitte, csupán az úgynevezett „Petőfi harang” maradt meg. A második világ­háborúban is már le volt fog­lalva mind a három nagy ha­rangunk, de az események gyors előrehaladása szerencsé­re már nem engedte, hogy el­vigyék azokat. Sajnos nem állnak rendelke­zésemre pontos számadatok, hogy mi volt a gyülekezet vér- vesztesége az elmúlt háború­ban, még azt sem tudom, hogy hányán települtek át híveink közül Szlovákiába, A ma helyzetképe Kiskőrösön Négy „kissé öregedő” lelkész végzi a szolgálatot abban a 1 2 3 gyülekezetben, amely kb. 10 000 lelket számlál. Rendkívül nagy ajándéka Istennek, hogy ilyen nagy tömbben élő hatalmas gyülekezetben együtt szolgál­hat négy lelkész, de talán ép1 pen olyan sok kísértést és ne- héséget is le kell győzni, hogy valóban jó. gyümölcsöző szol­gálat folyjék e nagy gyüleke­zetben. Mind a négyen még a felszabadulás előtti időben vé­geztük el a teológiát. A felsza­badulás után az új helyzet ala­pokig menő bibliai, teológiai, egyházpolitikai rendezést, átér­tékelést, új szemléletet kívánt meg mindannyiunktól. Egyhá­zunknak új utat kellett keres­nie és kipróbálatlan úton kel­lett járnia itt Kiskőrösön is. Hiszen 540 katasztrális hold alapítványokból származó föld­je és szőlője volt a gyülekezet­nek. Az új és mindig tovább alakuló helyzet reális felméré­se mellett nélkülözhetetlen volt az Isten igéjén alapuló mélyre­ható teológiai eszmélkedés. Előre ( és visszafelé nézve is minden döntésünket és lépé­sünket gondos tanulmányozás­sal kellett Isten igéjének a mértéke alá helyezni. Ebből következett, hogy hitünk kö­zépponti kérdésévé lett egyhá­zunk helye, feladata és szolgá­lata népünk és az emberiség mai életében. 1 2 3 Régebben arra igyekeztek fe­leletet adni, hogy mi az egyház helyes meghatározása, mi kü­lönbözteti meg az egyházat a világtól, mi az egyház ismer­tető jele, kik az egyház tagjai, stb. Ma viszont alapvető felis­merésünk, hogy az egyház csak mint szolgáló egyház élhet a mai világban. Az egyház a szol­gálatban él, és csak addig él, ameddig szolgál. Ezért elsőren­dű szolgálatunknak tartjuk, hogy Isten igéjét tisztán és iga­zán hirdessük. Nagy kár, hogy egymás igehirdetését nem hall­gathatjuk. Mert vasárnap álta­lában nyolc istentiszteletet végzünk Kiskőrösön és a ta­nyai szórványokban, s nincs alkalmunk jelen lenni olyan istentiszteleten, amelyet lel­késztársunk végez. De jó, hogy ilyen sok szolgálatot végezhe­tünk. Döntőnek tartjuk á beteglá­togatást és ezzel együtt általá­ban a csaldálátogatást. Általá­ban minden évben sokkal több a megkereszteltek száma, mint az eltemetetteké. De a konfir­mandusok száma évről évre kezd apadni. A hitoktatásra jelentkezők létszáma elég ma­gas, de sok ezen a téren a kö­zömbösség. Minden megváltozott körü­löttünk, nekünk is meg kell változnunk az igehirdetésre nézve. Sok munkában megfá­radt ember tekint ránk a temp­lomi padokból. Próbálnak hin­ni, de sokan nem tudnak. A régi templomi fogalmaknak más csengésük van. Egyes sza­vak elveszítették egykori tar­talmukat. Az ifjúság csodálko­zik, hogy még vannak olyanok, akik úgy tudnak hinni, mint A szabadság tényekben ölt testet Részlet Dietrich Bonhoeffer hagyatékából 1. ÖNFEGYELEM Ha azt tűzöd ki magad elé célul, hogy a szabadságot meg­szerezd, meg kell tanulnod kormányozni előbb, — ez első Lecke, agyad és szíved. Ne kí­vánság űzzön, tagjaid csalja­nak szeszélyes sodrással arra- arre, lelked és tested szemér­mes féltéssel óvd meg mások­tól, te rendelkezz vele. Tudat­tal igázd le, hogy csak az elé­be kitűzött célt és ne egyebet keressen. Más áron senki sem Leli meg titkát a bújdosó sza­badságnak, csak önfegyelem­mel. 2. TETT Merd választani köztetszés helyett az igazságot, és véghez is vidd. Felhőkben szálló el­méletek helyett a tények szö­vevényébe nyúlj itt. Ne gondo­latokkal játszadozzál, a sza­badság tényekben ölt testet. Lépj az események vihar-kö­zepébe aggályt és tétovázást bátran levetve. Ne hajtson más, csak Isten parancsa és azontúl személyes hited, s új- jongva mondhatja magáénak lelked a szabadságot, mit ke­resett. 3. SZENVEDÉS Észbontó változás! Tetterős öledben hervadnak gúzsba kötve, Ajultan, társta- lan tűnődhetsz, tetteid küz­delmes utakon hova vezettek. Majd magadhoz térsz, — az igazság ügyét erősebb kézre bízhatod s üldözötten is meg­nyugszik lelked, — ez elvehe- tetlen vigasztalásod. Egyetlen tűnő pillanatra épphogy érin­tetted a szabadságot, hogy az­tán Istennek add át, ki töké­letessé teszi a rész szerint va­lót, 4, HÁLÁL Jöjj, örök szabadság útjának toros ünnepe, halál! Rontsd le múlandó testünk és káprázó szemünk bús cella­falát. Oldozd le gyötrelmes lán­caid, hadd lássuk hát, amit hiába űztünk, amit saj­náltak tőlünk ideát. Szabadság! — lemondás, tet­tek és szenvedés árán akit kergettünk, halál réve után az Isten arcán végre szemlélhetünk. Bonhoeffer tudós német teo­lógus, akit előbb koncentrációs táborba vetettek, majd 1945- ben kivégeztek. Fordította: B. S, hittek elődeik. Izgat Carlyle megállapítása: „A világ ebben a korszakban azt kérdezi a kor­szak egyházától, s az egyháztól sokkal szenvedélyesebben kér­dezi, mint bárki mástól: tudsz-e tanítani minket, vagy nem?” Bizony — úgy érezzük — jobban kellene prédikál­nunk, világosabb fogalmazás­ban, tömörebben. És mindezek ellenére nagy templomunk minden vasárnap tele van. Ta­nyákon is, különösen Erdőtel­ken, ahol most épült fel új ima­házunk, igen szép az igehallga­tók létszáma. Most látjuk, hogy mennyire „igeibb” megoldás az egyház­fenntartói járulék teljesen sza­badon történő megajánlása és befizetése. Az önként áldozatra vállalkozók annyit adnak éven­te, hogy szinte helyettesítik azokat is, akik nem vállalják a teherviselésnek ezt a módját. Örömmel mondhatjuk, hogy nincs anyagi gondunk. Templo­mot renováltunk közvetlenül a háború befejezése után, imahá­zat építtettünk Kiskőrösön a templom mellett, majd újból renováltuk a templomot, villa­mosítottuk harangjainkat és most építettünk új imaházat Erdőtelken. Közel 6000 Ft.offer- tóriumot küldtünk az árvízká­rosultaknak, a Gyülekezeti Se­gélyre több mint 9000 Ft-ot ad­hattunk. Az országos diakóniai munkát is igyekszünk segíteni természetbeni adományainkkal. Asszonyaink minden évben nagy mennyiségű tarhonyát, metélt tésztát készítenek, gyűj­tünk gyümölcsöt és egyéb ér­tékes élelmiszert. Semmiképpen nem lehetünk és nem is vagyunk pesszimis­ták. A problémák felvetésével csak szolgálatunk pozitív lehe­tőségeit húzzuk alá. Nagy re­ménységgel nézünk a holnapok elé. Nagyon megváltozott gyü­lekezetünk tagjainak életkörül­ménye, lakásviszonya, életfel­fogása, célkitűzése az elmúlt huszonhat év alatt. A földmű­veléstől és a nehéz szőlőmun­kától menekül a fiatalság, in­kább tanulni kíván, jobbnak látja kézbevenni az aktatáskát, mint a kapát. Hatalmas ipari létesítmények hívják hívein­ket, jó kereseti lehetőséget kí­nálva. Kimondottan földműves gyülekeztünk kezd „átiparo­sodni”. A szerény, egyszerű és sokszor egészségtelen házakat felcserélik a gépesítéssel be­rendezett, modern, egészséges, tágas új lakásokkal. Ha jó az információnk, akkor Kiskőrö­sön van aránylag a legtöbb személygépkocsi-tulajdonos. Ma már a szőlők, dűlőutak szé­lén lovas kocsik helyett gép­kocsik járnak. Űj városrész épül, emeletes házak sorával. Gyülekezetünk jövőjéről A gyors városfejlődéssel együtt gondolkoznunk kell azon, hogy nagyobb tervszerű­séggel kell nekünk is végez­nünk a családok gondozását, felkeresétét. A jövőnk útja: feloszlatni nagy gyülekezetün­ket négy körzetre és egy-egy lelkész a maga körzetét na­gyobb felelőséggel gondozza. Több hűséget kell tanúsítanunk a gyermekek között végzett szolgálatunkban. Tanyaköz­pontjainkban is tervezünk még új imaházépítést. Még sok ten­nivalónk van ... Ponicsan Imre Nyári levélváltás Anna-Maija Raittflának Írtam levelemet Fűzfő fűzei közt, magyar tenger partján, madárdalos csendben, aranyragyogásban. Kicsi házunk fölött két jegenye állt őrt szüntelen vigyázzban. Futórózsa-takart levelesládánkban cinke nevelgette kicsi fiókáit. S éreztem, a csendben, aranyarcú nyárban Isten szeretete, jósága borul rám. Susogott a nád, és ringatott a hullám. / S írtad leveledet tükörsima, tiszta finn tavak partjáról, Viitasaari boldog, illatos csendjében, hol ölébe várt egy kedves nyári fészek . ahol kerceruca, billegető cankó és fütyülő réce neveli a nádban pici fiókáit, és a fészke körül rozsdafarkú röpdös . .. Onnét köszöntöttél Isten békéjével, s kedvesen kívántad: Szaunánk illata szálljon el felétek, érjen el hozzátok! Milyen csend-lehellő, nyári levélváltás! Kísérje munkánkat Viitasaari csendje, Balaton-part csendje, aranyarcú' áldás! Tavak ragyogása! Nyarat, békét, csendet gazdag kézzel osztó Istenünk áldása! Türmezei Erzsébet Hirosima 1945—1971 1945. augusztus 6-án a kora reggeli órákban robbant az eUS atombomba lakott terület fölött. Hirosima lakosságának nagy részét 26 éve pusztította és pusztítja az atombomba és hatá­sa, Emlék Az emberiség jóakaratú része minden évben megemlékezik az első atombomba ledobásának napjáról. A keresztyénség is ezen a napon bűnbánati napot tart. Mindezt joggal tesszük. Hiszen olyan szégyenletes „emlék”-e ez a tett a civilizált tár­sadalomnak, és nyugodtan mondhatjuk, hogy a keresztyénség- nek is, amire emlékezni kell. „Emlék” azért is, mert az embe­riséget soha nem fenyegette olyan pusztítás, mint ami az atombomba létével és felhasználási lehetőségével fenyegeti. Erre is emlékezni kell, állandóan „szem előtt” kell tartani! Emlékeznünk kell azokra is, akik az atomtámadás halálos ál­dozatai lettek akkor, és azokra, akik még évekig nyomorékon, megfertőzve éltek. Ezek olyan „emlékek”, melyeket nem lehet elfelejteni, és nem lehet elégszer írni és beszélni róla. Szégyen Igen, súlyos szégyene Hirosima az emberiségnek és különö­sen is annak a társadalomnak, amely elkövette. Büszkeség, és jogos büszkeség tölti el minden ember szívét akkor, amikor arról hallott és hall ma is, hogy az emberi tudás milyen ha­talmas dolgokat képes létrehozni. Az atom megteremtésével, hatalmas lehetőségek nyíltak meg az emberiség további fejlő­dése előtt. Ezeket hallva, olvasva az embert a jogos büszke­ség mellett mindig éltöltheti a szégyen érzése is, hogy amit jó­ra lehetne felhasználni, azt a legnagyobb pusztításra, emberek kiirtására használják fel. Minket keresztyéneket különösen is el kell, hogy töltsön a szégyen és a bűnbánat. Nem lehet Hirosima mellett soha szó nélkül és igaz bünbánat nélkül elmennünk. Figyelmeztetés Hirosima minden évben figyelmeztet is. Lapunk híranyagá­ban jelenik meg, hogy az ENSZ ez idei elnöke arról panaszko­dik, hogy azt a 200 millió dollárt, ami az ENSZ költségvetésé­hez szükséges, milyen nehézségek közt kapják meg a tagállamok­tól, miközben a tagállamok költségvetésükben tízszer annyit, több mint 200 milliárd dollárt költenek fegyverkezésre. Egy másik hír arról számolt be, hogy az Egyházak Világta­nácsa 1972-ben 20 millió dolláros segélyprogramot fogadott el. Földünk lakosságának kétharmad része éhezik vagy rosszul táplált! Ha a fegyverkezésekre fordított összegeket mind az éhség felszámolására fordítanánk, nem lenne éhes ember. Háborús gócok, állandó háborús feszültség, a hidegháború nyugtalansággal tölt el mindenkit. Ezek csak ide villantott tények! Hirosimával összefüggésben ezek is állandóan eszébe jutnak az embernek. Igen, Hirosima évről évre ismételten figyelmezteti az embe­riséget, hogy a béke és biztonság érdekében, minden ember­nek meg kell tenni mindent, mert fenyeget állandóan a Hiro­simánál is nagyobb veszély. Keresztyéneknek különösen is figyelmeztető nap a Hirosimái emléknap, hiszen minket a béke munkálóinak hívott el Isten. Ne menjünk el idén se érzéketlenül augusztus 6. mellett. Gondoljunk arra, hogy az emberi történelem legszégyentelje- sebb napja ez és kötelezzük el magunkat újra a béke munká- lása mellett nemcsak azért, mert ez Isten parancsa hozzánk, hanem azért is, mert az emberiség érdeke is ezt kívánja. Ifj. Kendeh György Tanulságos kis történetek Ki a fillért nem becsüli Egész fiatalon lettem „dé­kán”, vagyis körlelkész, az egyik alföldi körzetben. Ez volt az első állomás az egyházme­gyei ranglistán. E tisztség az­zal járt, hogy a „dékán” elnö­költ az ev végi vizsgákon a templomban. Első alkalommal indultam el körutamra s így természetes, nem is tudhattam, mi a köte­lességem, mi a feladatom. Az egyházi iskolások vizsgáján kellett elnökölnöm. A templom zsúfolásig meg­telt, mert mindenki hallani akarta gyermekének, vagy unokájának csodálatosan szép feleletét. Az oltár előtti téren, hosszú asztal körül foglalt helyet az elnökség és egy öblös karos­szék volt fenntartva számomra. Vr 'tg biztattam az igazgató lelkészt, hogy üljön bele, mert én ehhez nem vagyok szokva, a szék nagysága az ö testi mé­reteinek felel meg. én elveszek benne. Végül is engedtem az erőszaknak. Később már olyan jól éreztem magam a nagy ka­rosszékben, mintha más szé­ken sose ültem volna. A vizsgák fárasztóak. voltak, de én mindig úgy tettem, mintha figyelnék. Számtan vizsga következett. Több jegyű számokat adtak össze. Ehhez hasonló példa ke­rült a táblára: 3243 Pengő 20 f -f 2324 Pengő 60 f 5567 Pengő 80 f A felelő gondosan összeadta a számokat és hangosan olvas­ta az eredményt, 5567 Pengő és... itt elvágtam a felelés fo­nalát mondva: — Jól van fiam, igen ügyes gyerek vagy, hagyd a fillére­ket. A gyerek pördűlt, egyet a tábla előtt és így szólt hozzám „ki a fillért nem becsüli, Pen­gőt nem érdemli.” Ezután meg sokszor voltam vizsgaelnök, de soha többet nem szóltam közbe. Kronosz Előfizetőink figyelmébe Értesítjük kedves Előfizetőinket, hogy lapunk mostani szá­mában csekkbefizetési lapot helyeztünk e! azok számára, akik az előfizetési díjukat rendezni szeretnék. Azok, akik előfizetési díjukat már rendezték, ne vegyék zaklatásnak a csekkbefizetési !ap küldését, s tegyék e! azt akkorra, amikor számukra is ese­dékessé válik újabb befizetés. Azokat pedig, akik még nem ren­dezték az előfizetési díjat, szeretettel kérjük, szíveskedjenek az előfizetési díjat befizetni. Az előfizetési díj egy hónapra 7,50 Ft, negyed évre 22,50 Ft, fél évre 45,— Ft, egész évre 90,— Ft SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A Sajtóosztály értesíti a lelkész! hivatalokat és megrendelőit, hogy JÜLIUS l-TÖL AUGUSZTUS 31-IG íratterjesztésí szünetet tart A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetek Az iratterjesztési szünet alatt — tehát júlins 1-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. ÖKUMENE ÉS OLIMPIA Az 1972-es müncheni olim­piai játékok színhelyén épül már az ökumenikus egyházi központ is. Több mint négy­millió márka költséggel külön protestáns és római katolikus istentiszteleti helyet és számos összejöveteli termet alakítanak ki a központban, külön óvodá­val a gyermekek számára. Együttes ökumenikus istentisz­teletet is terveznek. Ennek kö­zéppontjában a népek közötti béke és megértés ügyéért tör­ténő imádság áll. (lwi) EZERSZER TÖBB FEGYVEREKRE, MINT AZ ENSZ-NEK 200 millió dollárt, ami mun­kájához szükséges, addig a vi­lág államai ezerszer többet, 200 milliárd dollárt költenek fegyverkezésre. (Junge Kirche) i Az Egyesült Nemzetek köz­gyűlése jelenlegi elnöke, a nor­vég Hambro Strasbourgban ki­jelentette, hogy amíg az ENSZ csak nagy nehézségek árán tudja megkapni azt a

Next

/
Thumbnails
Contents