Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-08-08 / 32. szám

A nagy lehetőség 2 Krön 1, 7—12 Minden ember életében vannak nagy pillanatok, melyek­ről tudja jól: egyszeriek, vissza nem térők. Ilyenkor az ember az események főszereplőjévé lép elő, válaszúton állhat, dönt­het vagy már korábbi döntése nyomán élvezheti a sikert, ked­vező eredményt. Pályaválasztás, diploma, előlépés lehetnek ilyen állomások a munka területén, viszonzott szerelem, há­zasságkötés, gyermekáldás a családi élet terén, felismert iste­ni szeretet, megtalált szolgálati lehetőség — a hitélet terüle­tén. A keresztyén ember tudja, hogy egyetlen felsorolt terü­let sem független Isten akaratától, mégis jól megértjük Sala­mon izgatottságát, amikor élete nagy lehetősége elé kerül: ki­rály lesz. és álmában Isten felteszi neki a mesebeli, nagy kér­dést: „Kérj, amit akarsz, hogy adjak néked!” Azt mondtuk, „mesebeli” motívum ez, de hozzá kell tennünk, hogy a mese korosztályhoz mérten lehet naiv vagy valóságfölötti, de tartal­mában és tanulságában mindig igaznak kell lennie! Vegyük ma­gunknak azt a bátorságot, hogy Jézus ismert szavát: „Kérje­tek és adatik nektek!” — mi is ilyen „nagy lehetőségnek” fogjuk fel, s ezért érdemes nagyon odafigyelnünk Salamon szavaira, példájára: hogyan élt ő a lehetőséggel? A nagy kér­dés akkor sem az volt, hogy király lesz-e valakiből, hanem hogy milyen király?! A kérdés ma sem az, hogy keresztyének­nek neveztetünk-e és imádkozunk-e, hanem: milyen keresz­tyének vagyunk korunkban és mit imádkozunk?! 1. SALAMON ELSŐ KÉRÉSE: „legyen állandó a Te beszé­ded!!” Gazdag értelmű kifejezés ez. Először is visszautal a múltra; „amelyet szólottái az én atyámnak, Dávidnak..Sa­lamon gyermekségétől fogva csodálta Isten beszédét, melyet Dávidon keresztül bőséggel közölt népével. Akkor, amikor mi őszinte örömmel bizonyságot teszünk arról, hogy Isten a mi egyházunkat kivezette zsákutcákból, új utakat mutatott, új erőt és lendületet adott, megtanított követésére a szolgáló szeretet útján, akkor nem azt vonjuk kétségbe, hogy Isten nem adott az előttünk járó keresztyéneknek is sok áldást, fi­gyelmeztetést, üzenetet. Ha sokszor üres fülekre és erteilen, szívekre talált is e szó, sok hűség és helytállás előzte meg ezt a mi időnket, amelyben Isten üzenete különösen is hangsúlyt tesz az emberi életre, igazságosságra, békességre, szolgálatra. Amit mi majd átadhatunk az utánunk jövőknek, az az a bi­zalom, hogy ök is mérjék majd meg a mi Istenre-figyeVésün- ket, és cselekvésünket, és folytassák azt, ami jő, és Isten aka­rata szerinti volt abban. Mert Salamon ima-kérésében a jelen és jövő is benne van: legyen állandó — vagyis váljék való­ra az Ő szava, ígéretei. 2. A MÁSODIK KÉRÉS: „adj nékem bölcsességet és tudo­mányt!” Nem azért kéri ezt Salamon, hogy egyéni képességei kiugróak legyenek, s ő ezzel kérkedhessék. Kizárólag népe ér­dekében kéri, ahol neki megbízatása alapján uralkodnia, ve­zetnie kell. Milyen jó imádság is lenne, ha mi is ezt kérnénk naponta: ne egyéni sikert, fényes elismertetést adj, hanem csak azt, hogy hasznosan éljünk a magunk helyén, másoknak se­gíthessünk. jól és emberségesen lássuk emberi közösségek igé­nyeit, s világos látásunkat tettek kisérjék! Ez a „bölcsesség és tudomány” nem a könyvekből megszerezhető ismeretanyag mennyiségéből áll, hanem az emberi kérdések és jó lehetőségek iránti fogékonyságból, a, jóra való készségből. A mi korunkban persze az kétségtelen, hogy e készségnek világos látással, széles körű és megalapozott tájékozottsággal is párosulnia kell. 3. A HARMADIK KÉRÉS SZÓNOKI KÉRÉS: „kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?” Azért szónoki, mert a felelet nyilvánvalóan ez: én, a király, ha kéréseimet meg­hallgatod, Isten! Legyünk most már nagyon konkrétak és ma­gunkra tekintők: Salamont is népe szeretete vezette imádsá­gában! Azt kell kérnünk Istentől, hogy tegye népét (s mi már tudjuk, hogy ez nem csupán az „egyházat” jelenti!) — jól kormányozotta, használjon fel ebben bennünket is, akarata szerint. Még konkrétabban: szűnjön meg minden vérontás, ember és ember közötti ellentét, igazságtalan elosztása javak­nak, megbecsültségnek életkörülményeknek! Legyen erőnk, hogy, kis és nagy emberi kérdésekben tolmácsolni tudjuk Is­ten akaratát, nem „királyi magasságból”, hanem a krisztusi szolidaritás, a szolgáló szeretet helyzetéből. Lám, a mesebeli keret, s a nagy szavakra csábító „kérj, amit akarsz!” (hány mai keresztyén gondolna ilyen helyzet­ben kizárólag a nagy lottónyereményre, vagy egyéb ön-gya­rapításra!) felszólítás milyen egyszerű, mindennapi kérdések­hez vezetett el minket. De éppen ezekben van a mi korunk „nagy lehetősége”! Mert ha e kérdésekre jól felelünk, akkor Isten megsokszorozott áldását hordozhatjuk mi is, miként Sa­lamon, a bölcs uralkodó. Szirmai Zoltán Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. augusztus 8-án Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gá­bor, de. 11 (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6 dr. Kékén András. Fasor de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rá- kócczi út 57/b. de. 10 Solymár János (szlovák), de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 (úrv.) Boros Károly. Fóti út de. 11 Baranyai Tamás. Váci út de. 8 Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10 Baranyai Tamás. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de 10 Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vil­mos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. — Szentháromság után a 9. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Lk 16, 1—9; az igehirdetés alapigéje: 2 Krön. I, 7—12. — EVANGÉLIKUS ISTEN­TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 22-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet FEHÉR KÁROLY alsósági lelkész. — SZÜLETÉS. Ifj Takács Kálmánnak és feleségének, Boros Erzsébetnek, a meszleni. gyülekezet tagjainak második fiúgyermekük született. Neve: KÁLMÁN. A keresztelést Weltler Sándor lelkész végezte július 11-én. Ez az alkalom nagy örömére szolgált a gyü­lekezetnek, mivel tíz éven ke­resztül nem volt keresztelés a templomban. — HÁZASSÁGKÖTÉS. Kiss Dezső és Balogh Irén, Balogh Géza hegyfalui presbiter leá­nya, július 17-én tartották es­küvőjüket a sárvári templom­ban. A szertartást Martos Ödön lelkész végezte. — Görög Zoltán pápai segéd­lelkész és dr. Jilek Zsuzsanna Rákosszentmihály de. léi 11, Kar- ner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv,) Ma- docsai Miklós, de. fél 11 (német úrv.), de. 11 (úrv.) D. Koren Emil. du. 6 Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9 D. Koren Emil. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Turcsányi Károly, de./ 11 Turcsányi Károly, du. fél 7/. Takács József. Budakeszi de. 8 Takács József. Pesthidegkút de. fél 11 Takács József. Kelenföld de. 8 Solymár János, de. 11 (úrv.) Reuss András, du. 6 Reuss And­rás. Németvölgyi út de. 9 Reuss András. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Budaörs du. 3. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. örvös június 19-én tartották esküvőjüket a gércei temp­lomban. — KÖLESD. Július 18-án szeretetvendégség volt a gyü­lekezetben, amelyen Sas Endre gyönki lelkész szolgált. Az együttlétet orgona, énekszám, és szavalat tette gazdaggá, a gyülekezet pedig áldozatkész­ségéről tett tanúságot. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lápja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VTIL. Puskin u. 12. Telelőn: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412— TOL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 © 71.3076 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató „Vigyázzatok gondosan, ho­gyan jártok, nem mint balgák, hanem mint bölcsek.” (Ef. 5,15) VASÁRNAP. — Mert e vi­lág fiai eszesebben forgolód­nak a magúk nemzedékében, mint a világosság fiai.” (Lk. 16, 1—8) Az az egy biztos, hogy a hamis sáfár talpraesett volt s ügyesen kiverekedte magát ne­héz helyzetéből. Az is biztos, hogy ura nem a becstelenségét dicsérte, nem azt, hogy 20 hektóliter olajat és 54 q búzát elsikasztott, hanem hogy talá­lékony vólt. S ez a pont az, ahol a mai olvasónak is el kell gondolkodnia: van-e a jóra annyi találékonyságunk és fan­táziánk, mint amennyi a ha­mis sáfárnak volt a rosszra? A rosszra leleményesek, de mások érdekében olyan, fantá­ziátlanok vagyunk. Nem is kellene mást tenni, csaik ép­pen fordítva csinálni. HÉTFŐ. — „Jobb, a bölcses­ség az erősségnél” (Préd. 9, 13 —18) A „többet ésszel, mint erővel” — ősi emberi tanulság. Ráadásul igen veszélyes és ké­tes értékű tanúlság! Különö­sen, ha a „többet ésszel” a má­sik kijátszásának tudományá­ra vonatkozik, arra, hogy „fi- fikásabbak” legyünk mások­nál. A keresztyén ember sem­miképp nem lehet az erőpoli­tika híve, de ha Urára tekint, akkor a kijátszás ügyességét sem vallhatja. A „bölcsesség” ugyanis istenhit. A jézusi is­tenhit pedig szeretet. így igaz tehát a közmondás: Többet szeretettel, mint erővel s fifi- kával! KEDD. — „Az ember elméje gondolja meg az ő útját, de az Ür igazgatja annak járását.” (Péld. 16, 1—9) Hitünk nem a vak sorsban hisz. Másrészt az is érzi és tapasztalja, hogy nem minden úgy történik, ahogy mi azt elképzeljük. E két szélsőség között feszül a keresztyén gondolkodás és re­ménység. Gondolkodás, mert hiszen ha nem a vaksors, a fátum vezeti a dolgokat, akkor felelős gondolkodásra szükség van; s reménység, mert hiszen ha Isten nem állna mellénk az úton, még azt is elrontanánk, amit esetleg jól és helyesen gondoltunk ki, nem is beszélve arról, amit rosszul számítot­tunk. Ilyenkor csak a remény­ség marad, hogy Isten kija­vítja. SZERDA. —■ „Ha némelyek nem engedelmeskednének is az igének, feleségük magavise­leté által ige nélkül is meg- nyeressenek.” (1 Pt. 3, 1—6) Vajon igaz-e az, hogy a nők „vallásosabbak”? Talán inkább az lehet, hogy a férfiak hajla­mosabbak belefeledkezni mun­kájukba; jobban szeretik az „érzelem” helyett az „értelem­re” építeni életüket s gyakran kinevetik, vagy legfeljebb elné­zik az „asszonyi vallásosságot”. Sőt, lehet úgy is, hogy a Jézus­ról való beszéd is hatástalan marad s az egyedül lehetséges misszió a családban a „tiszta élet”, ahogy az apostol írja. Ha ezt a lehetőséget minden asz- szonytestvérem kihasználja, nem is lesz semmi baj a jövő­ben. CSÜTÖRTÖK. — „Vágjátok két részre az eleven gyermeket s adjátok az egyik részt az egyiknek, másikat pedig a má­sik asszon yak!” (1 Kir. 3, 16— 28) Ez a híressé lett „salamo­ni ítélet” egy tiszta krimi, ahol a régen élt mesterdetek- tívet akár az „Angyal” akár Maigret felügyelő. megirigyel­hetné. A század egyik legna­gyobb teológusáról mondják, hogy legkedvesebb időtöltése a jó „krimi-regények” olvasása vólt: Ö tudta azt, hogy a bűn­ügyekben különösen is bölcs és reális látásra van szüksé­günk. Nem lekicsinyelni és nem túl nagyra felfújni, tudva azt, hogy mi nem játszhatjuk meg a felügyelő szerepét, mert magunk is bűnösök vagyunk. PÉNTEK. — „Legyetek oko­sak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok.” (Mt. 10,16— 23) Ebben a hasonlatpárban most hadd tegyem egy kötő­szócskára, az „és”-re a hang­súlyt. Önmagában egyik véglet sem a jézusi életmód, csak a kettő együtt. Kígyó-okosság, tehát naivságtól, alaptalan op­timizmustól, hebehurgyaságtól mentesség, másrészt galamb­szelídség, tehát minden ag­resszivitás, békétlenkedés és szolgaság tagadása. . Senki ne szégyellje tehát a józan „pa­raszti eszét”, de azt sem, ha inkább hasonlít galambra, mint farkasra a modora. SZOMBAT. — „Attól, akinek sokat adtak, sokat követelnek és akire sokat bíznak, attól többet kívánnak.” (Lk. 12, 41— 48) Sok édesanya megelégszik azzal, ha a tanító elmondja a gyermekéről: „Jó fejű a gye­rek, csak egy kicsit lusta”. Az pedig még önmagában nem valami nagy érdem, hogy „jó fej” valaki. Az egyház tagjai azok, akik Isten szerint egyér­telműen „jó fejek”, mert a le­geslegdrágább kincs, az evan­gélium bízatott ránk. De ez el­sősorban elkötelezést jelent arra. hogy „a nagy vizsgán” úgy ítéljék meg földi sáfárko­dásunkat, mint akik képessé­gük szerint minden lehetőt megtettek az emberi boldogság érdekében. Bízik László IMÁDKOZZUNK Megköszönjük neked, szerető Istenünk ezt a napot, és külö­nösképpen is az imádság lehetőségeit. Tőled kaptuk az életet, te ismered helyünket és feladatainkat embertársaink között, akiket ránk is bíztál. Segíts hűnek lennünk, taníts a bölcs és leleményes szeretetre. Taníts meg arra, hogy észrevegyük sok szép ajándékodat és kevesebb legyen életünkben a sóhajtozás és panasz, de több az öröm és hálaadás. Bocsásd meg mulasz­tásainkat és engedd, hogy bocsánatod erejével ne kövessük el azokat újra, hanem új szívvel, új úton járjunk. Áldd meg egy­házadat, népedet, hogy imádság és jószándék együtt jó gyü­mölcsöket hozzon. Ámen. Leskelődések Hiába, a gyermeki kíváncsiság! A kis látó­szögű kulcslyuknál izgultam egykor és fülel­tem az ajtókon, mi a helyzet odaát, a másik szobában? Gyermekkori rossz tulajdonságomat meg­őriztem. Ha utazom, neveletlenül hajolgatok az újságolvasók fölé. Hiába, a női kíváncsiság! Ha történik vala­mi, vagy párbeszéd folyik, mindenhol odafi­gyelek — most már nagyobb látószögben: — mi a helyzet odaát a másik ember fejében? így leskelödöm és beszélgetek. Emberségünk kicsiben, Ha én lelkész lennék, biztos felhasználnám igehirdetéshez a hallott történetet, amit egy anyuka mesélt el: „Születésnapom közeledett, s kisiskolás fiam váratlanul ógészen meglepő kérdéssel ál­lított elém ... bizonyára apja unszolására, mert meg kell mondanom, hogy egyébként nem egy angyal, szóval azt kérdi: — Mondd anya, mit szeretnél szünnapodra? — Egy jó kisfiút! — És velem akkor mit csinálsz? — kérdezte nagyon elcsöndesedve.” Ugye, abban az igehirdetésben csak evangé­liumot lehetne hirdetni! Szinek Bibliai történeteket rajzolnak a gyermek- bibliaórások s én leskelödöm, miként ölt for­mát és színt a gondolat Odahajolok az egyik fölé s a füzetben egy zöld hajú kislányt látok. Mondom a buzgólkodónak: — Péterkém! Láttál te már kislányt zöld hajjal? .— Nem, — feleli, de hát szőke ceruzám nincs! így születnének a jövendő Csontváryk? Másik gyermekem éppen Jézust fejezi be: piros maxikabátos alak egy nagy kék fejjel. Kérdezem a mestert: — Igazán szép ez a piros kabát, de miért éppen kékre csináltad a fejét? (Abban a re­ményben vagyok ugyanis, hátha kibök valami előbbihez hasonló derültető megjegyzést, de ehelyett kicsit szégyenkezve odasúgja): — Ez úgy van, én se nagyon hiszem, hogy Jézusnak kék lehetett a feje, de tetszik tudni, nekem a kék a kedvenc színem. — Nekem is, — nyugtatom meg s hozzáfű­zöm. — Tudod mit? Rajzoljuk le újból s fes­sük az egészet csupa kékre, jó? — Jó, — feleli — s rajzoljuk együtt a kék ruhájú, kék fejű Názáretit. Ideológiai vita — Az első emberek Ádám és Éva voltak. — Dehogyis, — feleli a másik felvilágosod­va — az első emberek a majmok voltak! Én nem akartam beleszólni, de ahogy úgy néha elnézem!!... Boldog együgyűség Azon a héten már többször végigutazta az utat a városközponttól a temetőig a zsúfolt autóbuszon. Ahogy leszállnak az utasok, ro­hamra indulnak a virágosbódék eladói. Erre­felé mindenki feketében jár, nincs ráírva az emberre, hogy pap, ezért aztán megértéssel vette, amint ki tudja hányadszorra, már sorra kínálják neki a csokrokat, koszorúkat és cse­repes virágokat. De gondolta, felfedi pap- voltát,' ne fáradjon, legközelebb újra a kíná- lássál: — Köszönöm, nincs szükségem rá, úgy is tele vagyok virággal! A kislány értetlenül nézi a mosolygó idős embert, kinél csupán egy aktatáskát lát, s még akkor sem érti, milyen virággal lehet tele, mikor az hozzáfűzi: — Szóvirággal, tudja kedvesem! Az önleleplezés nem sikerült, úgy látszik a kislány nem hallott még temetési beszédet. Nyelvújítás Tetszenek-e tudni, mi az a háromcsöngeté- ses eső? Segíthetek? Főleg a régi pesti bér­házak házfelügyelői szokták mondani... Még mindig nem megy? Elárulom azt is, hogy négycsöngetéses, sőt hatcsöngetéses eső is volt már. Igen... az esőzés nagyságával kapcsola­tos. Nem, nem az eső csönget, az nem is tud csöngetni. Szóval szabad a gazda?! A három- csöngetéses eső alatt három lakó csönget a házmesternél, hogy beázott, a négycsöngeté- sesnél pedig négy... és így tovább. Hja, ké­rem, Kazinczyék kora nem múlt még el! Már ami a nyelvújítás korát illeti, nem az épületekét. Előzékenység — Pistikém, a konfirmációi ünnepélyedet szeretném azért még megélni. — Sebaj, Nagymami, ha bármi közebejön, a te kedvedért legföljebb egy kicsit előbb megünnepeljük! Három előadás Könyvtárnyi irodalmat dolgozott fel JUBI­LATE („Örvendezz!”) vasárnapján tartott elő­adásához, melynek címe a következő volt: „A keresztyén egzisztencia humorának, mint olyannak az a priori feltételei, különös te­kintettel a speciális humánum hic-et-nuncbeli ironizáló problematikájára.” — Maga a cím is elég volt már, hogy örvendezzek. Miután megtartotta hatalmas sikerű előadá­sát, meg sem várva a következő előadót, el­távozott: (Ja! Előadásának témája egyébként ez volt: „Közösségünk”.) Valaki beszámolt saját megerőltető, mód­szeres gyülekezeti munkájáról és eredeti, egy- szersmindenkori elért eredményeiről, nem- azérthogymagamatdicsérjem sikereiről, de ne­kem egyre inkább az volt az érzésem, hogy nekrológot hallgatok ezzel a jelszóval: „Halot­takról vagy jót vagy semmit”... s ő az elsőt választotta, Kínos helyzet — Képzelheted, milyen kínos helyzetbe ke­rültem, mikor összefutottam az öreggel s megkérdeztem tőle, miért van az, hogy mind­két kolléga, akiket ő készített elő az autós- vizsgára, azóta karambolozott és kitörte a nyakát? — Hozzám mindig a hülyéket küldik, mor­dult egyet nyersen az öreg. Nem nagyon értem a dolgot, miért lehetett ez olyan „kííínos”, de azért nehogy azt higgye, hálátlan hallgató vagyok, . megeresztek egy „HE-HE”-t, de aztán csak izgat az ügy lényege s rákérdezek, mi ebben a kínos!? — Miért, miért —'feleli ingerülten ismerő­söm — mert engem is az öreg oktatott annak idején! Hű, de kííínos! Most mondjam, vagy ne mondjam még egyszer,, hogy „HE-HE”? R. Plagányi Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents