Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-08-08 / 32. szám
A nagy lehetőség 2 Krön 1, 7—12 Minden ember életében vannak nagy pillanatok, melyekről tudja jól: egyszeriek, vissza nem térők. Ilyenkor az ember az események főszereplőjévé lép elő, válaszúton állhat, dönthet vagy már korábbi döntése nyomán élvezheti a sikert, kedvező eredményt. Pályaválasztás, diploma, előlépés lehetnek ilyen állomások a munka területén, viszonzott szerelem, házasságkötés, gyermekáldás a családi élet terén, felismert isteni szeretet, megtalált szolgálati lehetőség — a hitélet területén. A keresztyén ember tudja, hogy egyetlen felsorolt terület sem független Isten akaratától, mégis jól megértjük Salamon izgatottságát, amikor élete nagy lehetősége elé kerül: király lesz. és álmában Isten felteszi neki a mesebeli, nagy kérdést: „Kérj, amit akarsz, hogy adjak néked!” Azt mondtuk, „mesebeli” motívum ez, de hozzá kell tennünk, hogy a mese korosztályhoz mérten lehet naiv vagy valóságfölötti, de tartalmában és tanulságában mindig igaznak kell lennie! Vegyük magunknak azt a bátorságot, hogy Jézus ismert szavát: „Kérjetek és adatik nektek!” — mi is ilyen „nagy lehetőségnek” fogjuk fel, s ezért érdemes nagyon odafigyelnünk Salamon szavaira, példájára: hogyan élt ő a lehetőséggel? A nagy kérdés akkor sem az volt, hogy király lesz-e valakiből, hanem hogy milyen király?! A kérdés ma sem az, hogy keresztyéneknek neveztetünk-e és imádkozunk-e, hanem: milyen keresztyének vagyunk korunkban és mit imádkozunk?! 1. SALAMON ELSŐ KÉRÉSE: „legyen állandó a Te beszéded!!” Gazdag értelmű kifejezés ez. Először is visszautal a múltra; „amelyet szólottái az én atyámnak, Dávidnak..Salamon gyermekségétől fogva csodálta Isten beszédét, melyet Dávidon keresztül bőséggel közölt népével. Akkor, amikor mi őszinte örömmel bizonyságot teszünk arról, hogy Isten a mi egyházunkat kivezette zsákutcákból, új utakat mutatott, új erőt és lendületet adott, megtanított követésére a szolgáló szeretet útján, akkor nem azt vonjuk kétségbe, hogy Isten nem adott az előttünk járó keresztyéneknek is sok áldást, figyelmeztetést, üzenetet. Ha sokszor üres fülekre és erteilen, szívekre talált is e szó, sok hűség és helytállás előzte meg ezt a mi időnket, amelyben Isten üzenete különösen is hangsúlyt tesz az emberi életre, igazságosságra, békességre, szolgálatra. Amit mi majd átadhatunk az utánunk jövőknek, az az a bizalom, hogy ök is mérjék majd meg a mi Istenre-figyeVésün- ket, és cselekvésünket, és folytassák azt, ami jő, és Isten akarata szerinti volt abban. Mert Salamon ima-kérésében a jelen és jövő is benne van: legyen állandó — vagyis váljék valóra az Ő szava, ígéretei. 2. A MÁSODIK KÉRÉS: „adj nékem bölcsességet és tudományt!” Nem azért kéri ezt Salamon, hogy egyéni képességei kiugróak legyenek, s ő ezzel kérkedhessék. Kizárólag népe érdekében kéri, ahol neki megbízatása alapján uralkodnia, vezetnie kell. Milyen jó imádság is lenne, ha mi is ezt kérnénk naponta: ne egyéni sikert, fényes elismertetést adj, hanem csak azt, hogy hasznosan éljünk a magunk helyén, másoknak segíthessünk. jól és emberségesen lássuk emberi közösségek igényeit, s világos látásunkat tettek kisérjék! Ez a „bölcsesség és tudomány” nem a könyvekből megszerezhető ismeretanyag mennyiségéből áll, hanem az emberi kérdések és jó lehetőségek iránti fogékonyságból, a, jóra való készségből. A mi korunkban persze az kétségtelen, hogy e készségnek világos látással, széles körű és megalapozott tájékozottsággal is párosulnia kell. 3. A HARMADIK KÉRÉS SZÓNOKI KÉRÉS: „kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?” Azért szónoki, mert a felelet nyilvánvalóan ez: én, a király, ha kéréseimet meghallgatod, Isten! Legyünk most már nagyon konkrétak és magunkra tekintők: Salamont is népe szeretete vezette imádságában! Azt kell kérnünk Istentől, hogy tegye népét (s mi már tudjuk, hogy ez nem csupán az „egyházat” jelenti!) — jól kormányozotta, használjon fel ebben bennünket is, akarata szerint. Még konkrétabban: szűnjön meg minden vérontás, ember és ember közötti ellentét, igazságtalan elosztása javaknak, megbecsültségnek életkörülményeknek! Legyen erőnk, hogy, kis és nagy emberi kérdésekben tolmácsolni tudjuk Isten akaratát, nem „királyi magasságból”, hanem a krisztusi szolidaritás, a szolgáló szeretet helyzetéből. Lám, a mesebeli keret, s a nagy szavakra csábító „kérj, amit akarsz!” (hány mai keresztyén gondolna ilyen helyzetben kizárólag a nagy lottónyereményre, vagy egyéb ön-gyarapításra!) felszólítás milyen egyszerű, mindennapi kérdésekhez vezetett el minket. De éppen ezekben van a mi korunk „nagy lehetősége”! Mert ha e kérdésekre jól felelünk, akkor Isten megsokszorozott áldását hordozhatjuk mi is, miként Salamon, a bölcs uralkodó. Szirmai Zoltán Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. augusztus 8-án Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6 dr. Kékén András. Fasor de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rá- kócczi út 57/b. de. 10 Solymár János (szlovák), de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 (úrv.) Boros Károly. Fóti út de. 11 Baranyai Tamás. Váci út de. 8 Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10 Baranyai Tamás. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de 10 Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. — Szentháromság után a 9. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 16, 1—9; az igehirdetés alapigéje: 2 Krön. I, 7—12. — EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 22-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet FEHÉR KÁROLY alsósági lelkész. — SZÜLETÉS. Ifj Takács Kálmánnak és feleségének, Boros Erzsébetnek, a meszleni. gyülekezet tagjainak második fiúgyermekük született. Neve: KÁLMÁN. A keresztelést Weltler Sándor lelkész végezte július 11-én. Ez az alkalom nagy örömére szolgált a gyülekezetnek, mivel tíz éven keresztül nem volt keresztelés a templomban. — HÁZASSÁGKÖTÉS. Kiss Dezső és Balogh Irén, Balogh Géza hegyfalui presbiter leánya, július 17-én tartották esküvőjüket a sárvári templomban. A szertartást Martos Ödön lelkész végezte. — Görög Zoltán pápai segédlelkész és dr. Jilek Zsuzsanna Rákosszentmihály de. léi 11, Kar- ner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv,) Ma- docsai Miklós, de. fél 11 (német úrv.), de. 11 (úrv.) D. Koren Emil. du. 6 Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9 D. Koren Emil. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Turcsányi Károly, de./ 11 Turcsányi Károly, du. fél 7/. Takács József. Budakeszi de. 8 Takács József. Pesthidegkút de. fél 11 Takács József. Kelenföld de. 8 Solymár János, de. 11 (úrv.) Reuss András, du. 6 Reuss András. Németvölgyi út de. 9 Reuss András. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Budaörs du. 3. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. örvös június 19-én tartották esküvőjüket a gércei templomban. — KÖLESD. Július 18-án szeretetvendégség volt a gyülekezetben, amelyen Sas Endre gyönki lelkész szolgált. Az együttlétet orgona, énekszám, és szavalat tette gazdaggá, a gyülekezet pedig áldozatkészségéről tett tanúságot. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lápja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VTIL. Puskin u. 12. Telelőn: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412— TOL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 © 71.3076 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató „Vigyázzatok gondosan, hogyan jártok, nem mint balgák, hanem mint bölcsek.” (Ef. 5,15) VASÁRNAP. — Mert e világ fiai eszesebben forgolódnak a magúk nemzedékében, mint a világosság fiai.” (Lk. 16, 1—8) Az az egy biztos, hogy a hamis sáfár talpraesett volt s ügyesen kiverekedte magát nehéz helyzetéből. Az is biztos, hogy ura nem a becstelenségét dicsérte, nem azt, hogy 20 hektóliter olajat és 54 q búzát elsikasztott, hanem hogy találékony vólt. S ez a pont az, ahol a mai olvasónak is el kell gondolkodnia: van-e a jóra annyi találékonyságunk és fantáziánk, mint amennyi a hamis sáfárnak volt a rosszra? A rosszra leleményesek, de mások érdekében olyan, fantáziátlanok vagyunk. Nem is kellene mást tenni, csaik éppen fordítva csinálni. HÉTFŐ. — „Jobb, a bölcsesség az erősségnél” (Préd. 9, 13 —18) A „többet ésszel, mint erővel” — ősi emberi tanulság. Ráadásul igen veszélyes és kétes értékű tanúlság! Különösen, ha a „többet ésszel” a másik kijátszásának tudományára vonatkozik, arra, hogy „fi- fikásabbak” legyünk másoknál. A keresztyén ember semmiképp nem lehet az erőpolitika híve, de ha Urára tekint, akkor a kijátszás ügyességét sem vallhatja. A „bölcsesség” ugyanis istenhit. A jézusi istenhit pedig szeretet. így igaz tehát a közmondás: Többet szeretettel, mint erővel s fifi- kával! KEDD. — „Az ember elméje gondolja meg az ő útját, de az Ür igazgatja annak járását.” (Péld. 16, 1—9) Hitünk nem a vak sorsban hisz. Másrészt az is érzi és tapasztalja, hogy nem minden úgy történik, ahogy mi azt elképzeljük. E két szélsőség között feszül a keresztyén gondolkodás és reménység. Gondolkodás, mert hiszen ha nem a vaksors, a fátum vezeti a dolgokat, akkor felelős gondolkodásra szükség van; s reménység, mert hiszen ha Isten nem állna mellénk az úton, még azt is elrontanánk, amit esetleg jól és helyesen gondoltunk ki, nem is beszélve arról, amit rosszul számítottunk. Ilyenkor csak a reménység marad, hogy Isten kijavítja. SZERDA. —■ „Ha némelyek nem engedelmeskednének is az igének, feleségük magaviseleté által ige nélkül is meg- nyeressenek.” (1 Pt. 3, 1—6) Vajon igaz-e az, hogy a nők „vallásosabbak”? Talán inkább az lehet, hogy a férfiak hajlamosabbak belefeledkezni munkájukba; jobban szeretik az „érzelem” helyett az „értelemre” építeni életüket s gyakran kinevetik, vagy legfeljebb elnézik az „asszonyi vallásosságot”. Sőt, lehet úgy is, hogy a Jézusról való beszéd is hatástalan marad s az egyedül lehetséges misszió a családban a „tiszta élet”, ahogy az apostol írja. Ha ezt a lehetőséget minden asz- szonytestvérem kihasználja, nem is lesz semmi baj a jövőben. CSÜTÖRTÖK. — „Vágjátok két részre az eleven gyermeket s adjátok az egyik részt az egyiknek, másikat pedig a másik asszon yak!” (1 Kir. 3, 16— 28) Ez a híressé lett „salamoni ítélet” egy tiszta krimi, ahol a régen élt mesterdetek- tívet akár az „Angyal” akár Maigret felügyelő. megirigyelhetné. A század egyik legnagyobb teológusáról mondják, hogy legkedvesebb időtöltése a jó „krimi-regények” olvasása vólt: Ö tudta azt, hogy a bűnügyekben különösen is bölcs és reális látásra van szükségünk. Nem lekicsinyelni és nem túl nagyra felfújni, tudva azt, hogy mi nem játszhatjuk meg a felügyelő szerepét, mert magunk is bűnösök vagyunk. PÉNTEK. — „Legyetek okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok.” (Mt. 10,16— 23) Ebben a hasonlatpárban most hadd tegyem egy kötőszócskára, az „és”-re a hangsúlyt. Önmagában egyik véglet sem a jézusi életmód, csak a kettő együtt. Kígyó-okosság, tehát naivságtól, alaptalan optimizmustól, hebehurgyaságtól mentesség, másrészt galambszelídség, tehát minden agresszivitás, békétlenkedés és szolgaság tagadása. . Senki ne szégyellje tehát a józan „paraszti eszét”, de azt sem, ha inkább hasonlít galambra, mint farkasra a modora. SZOMBAT. — „Attól, akinek sokat adtak, sokat követelnek és akire sokat bíznak, attól többet kívánnak.” (Lk. 12, 41— 48) Sok édesanya megelégszik azzal, ha a tanító elmondja a gyermekéről: „Jó fejű a gyerek, csak egy kicsit lusta”. Az pedig még önmagában nem valami nagy érdem, hogy „jó fej” valaki. Az egyház tagjai azok, akik Isten szerint egyértelműen „jó fejek”, mert a legeslegdrágább kincs, az evangélium bízatott ránk. De ez elsősorban elkötelezést jelent arra. hogy „a nagy vizsgán” úgy ítéljék meg földi sáfárkodásunkat, mint akik képességük szerint minden lehetőt megtettek az emberi boldogság érdekében. Bízik László IMÁDKOZZUNK Megköszönjük neked, szerető Istenünk ezt a napot, és különösképpen is az imádság lehetőségeit. Tőled kaptuk az életet, te ismered helyünket és feladatainkat embertársaink között, akiket ránk is bíztál. Segíts hűnek lennünk, taníts a bölcs és leleményes szeretetre. Taníts meg arra, hogy észrevegyük sok szép ajándékodat és kevesebb legyen életünkben a sóhajtozás és panasz, de több az öröm és hálaadás. Bocsásd meg mulasztásainkat és engedd, hogy bocsánatod erejével ne kövessük el azokat újra, hanem új szívvel, új úton járjunk. Áldd meg egyházadat, népedet, hogy imádság és jószándék együtt jó gyümölcsöket hozzon. Ámen. Leskelődések Hiába, a gyermeki kíváncsiság! A kis látószögű kulcslyuknál izgultam egykor és füleltem az ajtókon, mi a helyzet odaát, a másik szobában? Gyermekkori rossz tulajdonságomat megőriztem. Ha utazom, neveletlenül hajolgatok az újságolvasók fölé. Hiába, a női kíváncsiság! Ha történik valami, vagy párbeszéd folyik, mindenhol odafigyelek — most már nagyobb látószögben: — mi a helyzet odaát a másik ember fejében? így leskelödöm és beszélgetek. Emberségünk kicsiben, Ha én lelkész lennék, biztos felhasználnám igehirdetéshez a hallott történetet, amit egy anyuka mesélt el: „Születésnapom közeledett, s kisiskolás fiam váratlanul ógészen meglepő kérdéssel állított elém ... bizonyára apja unszolására, mert meg kell mondanom, hogy egyébként nem egy angyal, szóval azt kérdi: — Mondd anya, mit szeretnél szünnapodra? — Egy jó kisfiút! — És velem akkor mit csinálsz? — kérdezte nagyon elcsöndesedve.” Ugye, abban az igehirdetésben csak evangéliumot lehetne hirdetni! Szinek Bibliai történeteket rajzolnak a gyermek- bibliaórások s én leskelödöm, miként ölt formát és színt a gondolat Odahajolok az egyik fölé s a füzetben egy zöld hajú kislányt látok. Mondom a buzgólkodónak: — Péterkém! Láttál te már kislányt zöld hajjal? .— Nem, — feleli, de hát szőke ceruzám nincs! így születnének a jövendő Csontváryk? Másik gyermekem éppen Jézust fejezi be: piros maxikabátos alak egy nagy kék fejjel. Kérdezem a mestert: — Igazán szép ez a piros kabát, de miért éppen kékre csináltad a fejét? (Abban a reményben vagyok ugyanis, hátha kibök valami előbbihez hasonló derültető megjegyzést, de ehelyett kicsit szégyenkezve odasúgja): — Ez úgy van, én se nagyon hiszem, hogy Jézusnak kék lehetett a feje, de tetszik tudni, nekem a kék a kedvenc színem. — Nekem is, — nyugtatom meg s hozzáfűzöm. — Tudod mit? Rajzoljuk le újból s fessük az egészet csupa kékre, jó? — Jó, — feleli — s rajzoljuk együtt a kék ruhájú, kék fejű Názáretit. Ideológiai vita — Az első emberek Ádám és Éva voltak. — Dehogyis, — feleli a másik felvilágosodva — az első emberek a majmok voltak! Én nem akartam beleszólni, de ahogy úgy néha elnézem!!... Boldog együgyűség Azon a héten már többször végigutazta az utat a városközponttól a temetőig a zsúfolt autóbuszon. Ahogy leszállnak az utasok, rohamra indulnak a virágosbódék eladói. Errefelé mindenki feketében jár, nincs ráírva az emberre, hogy pap, ezért aztán megértéssel vette, amint ki tudja hányadszorra, már sorra kínálják neki a csokrokat, koszorúkat és cserepes virágokat. De gondolta, felfedi pap- voltát,' ne fáradjon, legközelebb újra a kíná- lássál: — Köszönöm, nincs szükségem rá, úgy is tele vagyok virággal! A kislány értetlenül nézi a mosolygó idős embert, kinél csupán egy aktatáskát lát, s még akkor sem érti, milyen virággal lehet tele, mikor az hozzáfűzi: — Szóvirággal, tudja kedvesem! Az önleleplezés nem sikerült, úgy látszik a kislány nem hallott még temetési beszédet. Nyelvújítás Tetszenek-e tudni, mi az a háromcsöngeté- ses eső? Segíthetek? Főleg a régi pesti bérházak házfelügyelői szokták mondani... Még mindig nem megy? Elárulom azt is, hogy négycsöngetéses, sőt hatcsöngetéses eső is volt már. Igen... az esőzés nagyságával kapcsolatos. Nem, nem az eső csönget, az nem is tud csöngetni. Szóval szabad a gazda?! A három- csöngetéses eső alatt három lakó csönget a házmesternél, hogy beázott, a négycsöngeté- sesnél pedig négy... és így tovább. Hja, kérem, Kazinczyék kora nem múlt még el! Már ami a nyelvújítás korát illeti, nem az épületekét. Előzékenység — Pistikém, a konfirmációi ünnepélyedet szeretném azért még megélni. — Sebaj, Nagymami, ha bármi közebejön, a te kedvedért legföljebb egy kicsit előbb megünnepeljük! Három előadás Könyvtárnyi irodalmat dolgozott fel JUBILATE („Örvendezz!”) vasárnapján tartott előadásához, melynek címe a következő volt: „A keresztyén egzisztencia humorának, mint olyannak az a priori feltételei, különös tekintettel a speciális humánum hic-et-nuncbeli ironizáló problematikájára.” — Maga a cím is elég volt már, hogy örvendezzek. Miután megtartotta hatalmas sikerű előadását, meg sem várva a következő előadót, eltávozott: (Ja! Előadásának témája egyébként ez volt: „Közösségünk”.) Valaki beszámolt saját megerőltető, módszeres gyülekezeti munkájáról és eredeti, egy- szersmindenkori elért eredményeiről, nem- azérthogymagamatdicsérjem sikereiről, de nekem egyre inkább az volt az érzésem, hogy nekrológot hallgatok ezzel a jelszóval: „Halottakról vagy jót vagy semmit”... s ő az elsőt választotta, Kínos helyzet — Képzelheted, milyen kínos helyzetbe kerültem, mikor összefutottam az öreggel s megkérdeztem tőle, miért van az, hogy mindkét kolléga, akiket ő készített elő az autós- vizsgára, azóta karambolozott és kitörte a nyakát? — Hozzám mindig a hülyéket küldik, mordult egyet nyersen az öreg. Nem nagyon értem a dolgot, miért lehetett ez olyan „kííínos”, de azért nehogy azt higgye, hálátlan hallgató vagyok, . megeresztek egy „HE-HE”-t, de aztán csak izgat az ügy lényege s rákérdezek, mi ebben a kínos!? — Miért, miért —'feleli ingerülten ismerősöm — mert engem is az öreg oktatott annak idején! Hű, de kííínos! Most mondjam, vagy ne mondjam még egyszer,, hogy „HE-HE”? R. Plagányi Erzsébet