Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-08-08 / 32. szám

Nyitottan az új előtt Kialakult és megrögzött vallásos nézeteink tönkretehetik hitünket. Nyitottnak kell lennünk Isten új cselekvésével szem­ben. Az ige nem válhat holt szabállyá, merev törvénnyé az életünkben, mert akkor akadályoz Isten cselekvésének és szán­dékának megértésében. Ha Isten halott lenne, ha csak a múlt­ba tartozna a szava, s nem volna élő Isten, aki ma is cselek­szik, akkor igaza lenne a betűkbe merevedett farizeusnak. Ámde Jézus Krisztus nem ilyen. Öt csak éber figyelemmel, meg'epöt, váratlant cselekvő mozdulatait kísérve lehet követ­ni. Meg ne kövüljön vallásosságunk régi tételekben. El ne ma­radjunk Isten újabb és újabb lépéseitől. Mert lehet a látásból vakságba is jutni, vissza is lehet esni a hitben, befagyott fa­rizeussá is lehet válni. Mit jelent ez konkréten és a gyakorlatban? MINDNYÁJUNK SZEMELÁTTÁRA mutatta meg Isten, ho­gyan vezeti új útra egyházát. Isten Szentlelke mindig az igén keresztül vezet. Ámde Isten Szentlelke egyes korszakokban mas-más igére teszi a hangsúlyt. így volt ez a múltban is. Az egyháztörténet első évszázadaiban Isten azokra az igékre tet­te a hangsúlyt, amelyek a Szentháromságra és Jézus Krisztus isteni es emberi természetére vonatkoztak. A reformációban Isten Szentlelke azokra az igékre mutatott rá, amelyek az em­ber önérdeme, önigazolása helyett a hit által való megigazu- lást sugározták. Majd azok az igék váltak fénylőekké,- ame­lyek az egyház reformációját és megtisztítását segítették. Az elmúlt húsz esztendő folyamán Isten Szentleikének a reflektorfénye azokra az ígéretekre esett, amelyek valamilyen formában az emberszeretetre indították fel az Isten népét. SZEMÜNK ELŐTT MENT VÉGBE, hogyan fejlődött évről évre a békéről szóló tanításunk, hogyan gazdagodott mondani­valónk, és hogyan épült rá egyre inkább Isten igéjére maga­tartásunk, amely ott foglalt állást, ahol az emberiség békéjé­nek és jövendőjének a biztosításáról volt szó. Szemünk előtt ment végbe, hogyan fejlődött a hazaszeretet­ről szóló tanításunk, amellyel mi, hivő emberek is odaálltunk a nemzeti egység gondolata mellé, hogy összefogjunk mind­azokkal, akik hazánk javát és előmenetelét munkálják, SZEMÜNK ELŐTT MENT VÉGBE, hogyan fejlődött az er­kölcsi kérdésekről szóló tanításunk, hogyan szélesedett az ki az egyéni erkölcsről vallott felfogásunk a közösségi erkölcs, a társadalmi erkölcs kérdései felé is. Ma már nemcsak arról van szó, hogy a szeretetet egyének felé gyakoroljuk, hanem ar­ról is, hogyan tud szeretetünk átfogóvá, nagy távlatúvá és rendszeressé válni, amikor a munkaerkölcsön keresztül terv­szerű és rendszeres formában valósíthatjuk meg az embertár­sak felé irányuló szeretetünket. Szemünk előtt ment végbe, hogyan tágította ki Isten szem­mert ékünket például a „Ne lopj!" parancsolattal kapcsolatban is. Amit korábban az egyéni tulajdon védelmére mondtunk csupán, az most kiszélesedett mindnyájunk tulajdonának, a társadalmi tulajdonnak védelmére is. t És még hosszan lehetne sorolni, hogy az újat cselekvő Is­ten hogyan vezérelte egyházát újabb lépések megtételére, újabb gondolatok ébresztésére, újabb tanítások kimunkálásá­ra. Az egyháznak és a keresztyén embernek mindig engedel­mesen kell figyelnie arra, hogy Isten hová és merre akarja vezetni; ha az egyház megmerevedik régi sablonjaiban, és konzervatívvá válik, akkor már rákerült a farizeusi kegyes­ségnek a vágányára, amely vak marad az újat cselekvő Isten előtt, s többe már nem Istent, hanem önmaga konzervatív és dogmatikus világát imádja, MOST ARRA KAPTUNK BIZTATÁST, hogy Isten vezeté­sének engedelmeskedjünk, nyitottak és készségesek legyünk terve és szándéka előtt, meg ne kövüljünk vallásosságunk for­máiban. hanem alkalmasak legyünk az újat. cselekvő Isten akaratának követésére. D. dr. Ottlyk Ernő ÜZENET HÁROM ÉS FÉL MILLIARD SZOMSZÉDUNKHOZ Hat neves tudós terjesztette május 11-én U Thant ENSZ- főtitkár elé azt a tervet, ho­gyan óvható meg az emberi­ség természeti környezetével kiépített viszonyával kapcso­latban a fenyegető katasztró­fától. Az iratot egy évvel ezelőtt a franciaországi Menton városá­ban dolgozták ki és 2200 tudós látta el aláírásával a világ 23 országából. Környezetünk, természeti vi­lágunk védelmében a követke­zőket követelik: Tiltsanak be minden nuk­leáris fegyvert Ki nem próbált technikai újdonságok esetében kötelező várakozási időt határozzanak meg. Az emberiség rohamos sza­porodásának meggátlására hoz­zanak intézkedéseket A környezetszennyezés eddig kifejlesztett ellenőrzési módo­zatait alkalmazzák minden iparágra. Semmisítsenek meg minden fölhalmozott atom- és kémiai fegyvert (Junge Kirche) Hol kezdjük el? Az - újságánjsnő, akitől a Margit-hídnál kétféle vallásos hetilapot kértem, megbátoro­dott és meggyőzően pontosan kezdett idézgetni a Szentírás­ból. Biztatott, menjek el egy­szer a gyülekezetükbe. Érdek­lődésemre, hogy miért szakadt ki a nagyobb egyházból, ha ilyen jól megérti a Bibliát, melyből éppen a Krisztusban való egyesülést kell megtanul­nunk — meglepetésemre, le­mondó kézlegyintéssel felelte: hiszen még abban sem tudnak megegyezni, keresztyének-e, vagy keresztények! Nincs ben­nük elég szeretet, nincs egy­ség. A keresztyén—keresztény kétféle elnevezés kérdésén ná­lunk azelőtt hosszú időn át vi­tatkoztak a kortársak egyhá­zi, irodalmi, és általános vilá­gi vonalon egyaránt (ez csak magyar probléma). — Ma nem nyilvánul meg iránta érdeklő­dés az ökumenikus körök pár­beszédeiben sem, mintha a ve­zető erők hosszadalmasnak és kétségesnek látnák a kifejlő­dést; a nagyközönség meg, saj­nos, közönyösen tekint el a val­lási feladatok felett Pedig a nem is távoli múltból eklatáns példa mutatja az egészen rövid megoldás lehetőségét és ez biz­tató kiindulásul szolgálhat. 1892-ben a Szent István Tár­sulat, Pázmány Péter „Keresz­tyén Imádságos Könyv”-ét a nyelvteremtő nagy katolikus prédikátor ellenében — aki pe­dig egyetlen munkájában sem tért el a „keresztyén” kifeje­zéstől — egycsapásra „keresz­tény” néven nyomtatta ki! Utá­na 3 évre, 1895-ben ugyancsak katolikus kiadó: Breznay, hű­ségesen visszatért az 1631-es „keresztyén” szövegezéshez, fotocinkográfiás kísérlettel is bizonyítva az eredetiséget. E visszafordulás ellenére mégis hamarosan tért hódít a „ke­resztény” elnevezés, a kiejtési könnyebbséget és a nagyobb közösségi használatot tekintve. Az evangélikus Szimonidesz Lajos lelkipásztor-író a 30-as években „A Világ Vallásai” c. kétkötetes nagy munkájában mindvégig csak a „keresztény” megjelölést használja, de kisebb írásaiban sem szerepel egyszer sem a „keresztyén” nyelvalak. Csupán ott írja a „keresztyént” Szimonidesz, ahol mások szövegét idézi, mint pl. az ócsai hitvallás ismertetésé­vel kapcsolatban. Irodalomtörténetileg bizonyí­tott, hogy a 1600-as években komoly dokumentumok képvi­selték a „keresztény” szóhasz­nálatot éppen a protestáns iro­dalomban: Komáromi Csipkés pyörgytől „Az Keresztény Is­teni Tudományok”, Martonfal- vi Györgytől „Keresztényi In- neplés”, a „Catechesis”, az az: keresztényi vallásra való taní­tás, és Horváth Ferenctől „Az unitárius atyafiaknak Mencsé- gére és Keresztényi Értelmek­nek megvilágítására rendelte- tet írás”. Tehát a könyvészet szerint a XVII—XVIII. sz.- ban a „keresztény” alak protes­táns eredetű. Akkor nem szó­lalt fel ellene senki. Ma már szinte közönyösen megyünk el a „keresztyén—ke­resztény” kettős elnevezés megkülönböztető jelentősége mellett. A közöny azonban, há­la Istennek, nem teljes. Itt-ott megnyilatkozik egy-egy magá­nyos hang aggódóan, elégedet­lenül, harcosan az egyszerű uj- ságárusnőtől a tudós vallás­professzorig és szerkesztőig. A lelkületet vetítő szó, amely át­hidalhatja a közelebbi feleke­zeti különbözőségeket, ne tud­ná megépíteni a távolabbi nagy összefogó ívet egy testvéri kéz­fogással. hogy egyek vagyunk a Krisztusban az egyesült kö­zös nevet felvéve? — Aki va­lóban hisz, az a Krisztust kö­vetők egységbe kapcsoló közös nevét Jézus szeretetével fo­gadja. Aki így nem hisz, az sem keresztyénként, sem ke­resztényként nem hisz. Ne en­gedjük meg tehát a hitetlen­ség gőgjének a kölcsönös meg­értés gátlását. Vagy maradjon az újságárusnőnek igaza, hogy nem kielégítő a szeretetünk? Szatmári Antalné A keskeny ut Levélírónk olyan kérdést vetett fel, ami nem is annyira „az utcán hever”, hanem sokkal inkább a szívünkben. Igen érde­kesen mutat rá, hogy a nyelvfejlődés folyamatában a mai köz- használattal szemben a „keresztyént” használó Pázmány után a „keresztény” szót voltaképpen a protestáns igehirdetők fo­gadták el először. De a kérdés mélye, bármennyire egyedülál­lóan magyar nyelvi érdekességről van benne szó, nem a szó- használatban rejlik, hanem — amint levélírónk is jelzi — sok­kal mélyebben. Arról az ökumenikus szeretetről van szó, amely világszerte kialakulóban van, s amelynek olyan magyar örökségbeli sajátosságai és ma felmerülő körülményei van­nak, amelyek igen érdemessé teszik a kérdést arra, hogy fog­lalkozzunk vele. Ha olvasóink beküldendő véleménye és ér­deklődése is elősegíti, meg fogjuk szólaltatni azokat az egyhá­zi vezetőinket és professzorainkat, akik részt vettek és vesz­nek azokon az egyházi világértekezleteken, ahol ezekkel a kér­désekkel foglalkoznak, hogy a magunk pozitív véleményével elősegítsük az ökumenikus szeretet helyes továbbfejlődését. (Szerkesztő) Biztosra veszed Nem kételkedel: A cél előtted! Eléred 1.11 el! N eki rugaszkodsz, Akarod, hiszed, S bár batyud nehéz, de te viszed! Reménykedsz: talán „11 Menni fog mégis? Irgalmas lesz a magas ég Is. Zord terep fáraszt Tornyosul sok hegy. Erőd fogytán, s hiába, nem megy! Felemás terhet Hordoz a lábad S kétfelé húzva santíkálgat. A remény lankad Majd kétség fog el S visszatántorogsz a többivel A keskeny úton Csak Jézus szava Igazíthat el minket haza. Sárkány András DR. NAGY GYULA 14 kántor teológiai professzorunk, aki három evre a Lutheránus Vi­lágszövetség genfi központjá­ba, a tanulmányi osztály mun­katársaként kapott meghívást, amint arról már hírt adtunk, feleségével együtt augusztus 1-én elutazott, hogy megkezd­je új munkáját A" templomban nemcsak ol­tárt, szószéket, keresztelőme­dencét látsz. Ott az orgona is. Inkább hallod mint látod. Pe­dig megnézni is érdemes. Leg­többször az oltárral szemközt áll, fenn a karzaton. Sípjai szé­pen, ékesen sorakoznak egy­más mellett. Menj fel egyszer a karzatra és nézd meg kö­zelről. A játékasztalon két sor­ban, néhol három sorban, lép­csőzetesen helyezkednek el a fehér-fekete billentyűk. Alat­tuk, a padlón ismét billentyűk, de nagyok. Ezeket a lábfejjel kell nyomni. Pedálok. Régeb­ben fújtatóval, most már leg­több helyen villanymotorral levegőt fújtatnak az orgonába. Ha valamelyik billentyűt le­nyomod, kiszabadul a szélládá­ba összepréselt levegő és meg­szólaltatja a megfelelő sípot. Tulajdonképpen nem nehéz orgonáim — mondta Bach Já­nos Sebestyén, a világhírű kántor. A megfelelő időben, a megfelelő billentyűt le kell nyomni. Ennyi az egész. Va­lóban, csak ennyi! Próbáld meg csak egyszer, azonnal rá­jössz, hogy ehhez mennyi hoz­záértés, tudás kelL Az orgonán a kántor ját­szik. A templomban az orgona­szó is Istent dicséri. A kán- ,tornak éppúgy kell készülni az istentiszteletre mint a lel­késznek. Az orgona nem tűri, hogy „blablákat” játszanak raj­ta, mert akkor az „ördög du­dájává” lesz, ahogyan a régiek mondották. A kántor nemcsak az orgo­na mellett szolgál. Ő vezeti a gyülekezet énekkarát is. Aki­nek jó hangja van, lépjen be a gyülekezeti énekkarba! De ne azért, hogy hangjával dicse­kedjék. Énekünkkel is Istent dicsérjük! Kántor! Mennyire hasonlít hozzá ez a másik szó: kontár. Pedig a kettő ég és föld. Aki nem ért valamihez és mégis ' csinálja — azt nevezzük kon­tárnak. A kántor nem lehet kontár. Ezért van egyházunk­nak Budapest közelében, Fo­ton, egy intézete, ahol a kán­torokat énekelni, énekkart ve­zetni és orgonán játszani ta­nítjuk. Nem lehet elég korán kezdeni a tanulást. Legtöbben akkor kezdték, amikor még alig ért le lábuk a pedálig, 8 —10 éves korukban. De nem bánták meg. A zsoltáríró Dá­vid királlyal együtt — aki ugyan nem orgonán muzsikált, hanem egy húros hangszeren, a hárfán — ezt mondják: Di­csérjétek az Urat! Hiszen is­tenünknek énekelni jó! Az Északi Evangélikus Egyházkerület felhívása Az Egyházkerület Elnöksége felhívja a lelkészek és segédlel­készek figyelmét a megüresedett sajókazai (Borsod-Abaúj Zemplén m.) lelkészi állásra. A javadalom megfelel az országos lelkészi átlagnak. Az ér­deklődők levélben jelentkezzenek az egyházkerület püspöké­nél (Bp., VIII., Üllői út 24. I. em.) A jelentkezési határidő: 1971. augusztus 15. A művelt nemzetért 'Apácai Csere János munkásságáról Apáczai Csere János a puritánus-presöite- riánus nemzedék legkiemelkedőbb képviselője. Szegény családból származott, 1625-ben szü­letett. A kolozsvári partikulában tanult, majd a gyulafehérvári kollégiumban folytatta ta­nulmányait, ahol Comenius tanait ismerték, és korábbi tankönyveit használták. Egyházi ösztöndíjjal Hollandiába került, ahol megsze­rezte a teológiai doktori fokozatot. Megismer­je a polgári társadalom gazdasági, kulturális életét. Megismerkedett a haladó polgári tudo­mányok, valamint a teológia és a filozófia műveivel, az ebben az időben legmodernebb Descartes racionalizmusával. Ezek alakítot­ták ki egyrészt puritánus-vallási, másrészt tu­dományos felfogását, amelyek munkásságában bizonyos belső ellentmondást jelentettek, és Magyar Enciklopédiájában is megmutat­koznak. Hazatérése után tanár lett a gyulafehérvá­ri kollégiumban. II. Rákóczi György a ne­mességre és az egyházra támaszkodva meg akarta erősíteni a feudalizmust: félt a for­radalomtól és ezért fellépett a puritánizmus ellen is. A tanári kar sem a régi volt már a kollégiumban. Ennek ellenére Apáczai meg­kezdte iskolareform-terveinek végrehajtását. Pedagógiai gyakorlatában újított: amikor Vergilius Georgicáját fordították magyarra, a szöveg természettudományos vonatkozásait a polgári tudomány alapján magyarázta. 1654-ben tartotta beköszöntő beszédét „A bölcsesség tanulásáról”. Ebben megrázóan ecsetelte ipari fejlettségünk elmaradottságát és javaslatot tett a kollégium megreformálá­sára. Merész javaslata nagy ellenállást vál­tott ki. Az iskolaszervezeti reform keretében a kö­zépiskolai tagozaton, ahol eddig 5—6 éven át a katekizmust, latin grammatikát, poétikát és retorikát tanították, az anyanyelven való ol­vasás és írás alapos begyakorlása után tanít­tatni akarta az életben szükséges összes tu­dományok alapjait röviden, tehát Enciklopé­diájának egész anyagát magyar nyelven, ezen­kívül a latin, görög, héber nyelveket. Erre a középiskolára építené fel a főiskolai fakul­tásokat. Míg Comenius csak teológiai fakul­tást tervezett Patakra, Apáczai négy fakul­tást tervezett. Itthon befejezte a Magyar Enciklopédiát amelyet már Hollandiában elkezdett és amelynek elkészült részeit nyomtatásban on­nan hozta haza. Ebben összefoglalta az isko­lában tanítandó, az emberek számára szük­séges és hasznos ismereteket, az abban a kor­ban „modern” általános műveltségnek az anyagát A dolgokat két csoportra osztotta: az egyik csoportba tartozók a tenyészet vilá­gosságánál ismerhetők meg: ezek a termé­szettudományok. A másik csoportba tartozók a Biblia világánál ismerhetők meg: ide tar­toznak az emberi életet vizsgáló tudomá­nyok: (teológia, etika, ökonómia, politika, jogtudomány) ezeknél már Apáczai puritánus- vallási felfogása érződött. Jeliemét, rettent­hetetlen erkölcsi bátorságát mutatja, hogy a presbiteri egyházkormányzás mellett mind­végig kitartott. Tudományiéra tartalmazza a népfelség elvét. A kollégium igazgatója fellépett Apáczai ellen és 1655-ben a fejedelem jelenlétében vitát provokált a fiatal tanárral a puritaniz­musról. Apáczai nyíltan kiállt nézetei mellett, mire a fejedelem elmozdította tanári állásá­ból. Jó javadalmú lelkészi állást kínált neki, hogy ezzel az iskolareformok megvalósításá­ban is meggátolják, de nem fogadta eL Lórántffy Zsuzsanna, a fejedelem édesanyja, a pataki iskolához akarta hívni, hiszen már Comenius eltávozott onnan, de ebbe nem egyezett bele a fejedelem. Végül a kolozsvári iskola vezetésével bízták meg 1656-ban. Apáczai itt se fejthetett ki iskolareform- tevékenységet, mert II. Rákóczi György tör­vényében szabályozta, hogy az összes erdélyi iskolák „anyaiskolája” a gyulafehérvári kol­légium legyen: minden más iskola csak a kol­légium tanterve szerint taníthatott. Kolozsvári beköszöntő beszédében élesen bí­rálta a hazai állapotokat. Ebben a beszédben sok egyezést találunk Comenius pataki be­köszöntő beszédével. Mindketten kiemelték a legszélesebb néprétegek oktatásának elenged­hetetlen megvalósítását. 1657 végén a török porta új fejedelmet állí­tott Erdély élére. Bizonyos enyhülés követke­zett be. A kolozsvári iskola támogatást is ka­pott. Apáczai szerette volna főiskolává kiépí­teni intézetét: felvette a kollégium igazgatója és professzora címet. Benyújtott egy javas­latot „Egy akadémia felállításának módja és formája” címmel a fejedelemhez, és ebben az intézményben csak felsőoktatást akart. Köz­ben tatárok dúlták fel Gyulafehérvárt és a kollégiumot, a diákok egy része Kolozsvárra menekült. Apáczai iskolája fejlesztésén dol­gozott hatalmas erőfeszítéssel, és e munkája közben érte.a halál 1659 utolsó napján. Apáczai az említetteken kívül más műve­ket is írt. Az iskola A.páczai szerint „... a tanítók és tanulók rendezett társulása, akik az emberi életkörülmények szempontjából hasznos és szükséges ismereteket tanítanak és tanul­nak ,.Egész törekvése arra irányult, hogy egy jobb. polgári társadalmat segítsen kiala­kítani, iskoláival, a tananyag korszerű jelle­gével, világi értelmiség fejlődésével, Barcsa Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents