Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-08-08 / 32. szám

XSXVL ÉVFOLYAM, 32. SZÁM 1971. augusztus 8. Ära: 2,— Forint Utolsó simítások Vecsésen 0 Átadott, szent élet Martin Luther King nevét veszi fel az új templom Ma még dús lombú iák mö­gé búvik a zömök tornyú kis templom. De ősszel, amikor majd felszentelésére kerül a sor, a lombjukat hullatott fák látni engedik a pompás kis épületet, ami nem is csupán templom, hanem korszerű gyülekezeti központ. Ilyennek képzeljük a jövő gyülekezeti épületeit: egy fedél alatt temp­lom, gyülekezeti terem, iroda, s mindhárom egyazon előtér­ből nyílik, sőt a templomtér a gyülekezeti teremmel egybe­nyitható. Történelmi örökség és jövendő jelkép Ez a vecsési épülő hajlék, a háborúban a német fasiszták által felrobbantott templom alapjain. Zömök tornyában két harang. A kőművesek már az utolsó simításokat végzik a va­kolaton. Körülötte még az épí­tési anyagok összevisszasága, a falaknál még állványok, de már ékes darabként bontako­zik ki a lombok mögött, s gye­pet, virágágyásokat álmodha­tunk köré. Többször írtunk már erről az épülő templomról, s nem ok nélkül. Legújabbkori egyház- történetünknek kiemelkedő da­rabja. Helye, s a helyén állt elődje a háború egyházrombo­ló borzalmainak szimbóluma: Átlőtt szívű Krisztus-oltárké­pét sokáig nem felejtjük! Az új épület ünnepélyes alapkőleté­telén a püspöki kalapácsütések negyedszázados egyházi fejlő­désünknek pecsétje voltak. Huszonöt éves utunk 53. temp- lorha-imatermeként tartjuk számon. A hely történelme, tragikus emlékei, egyházunk teológiai magatartása, küzdelme a béke megteremtése, megőrzése és megvédése érdekében egyaránt indokolják azt a kézenfekvő gondolatot, javaslatot és tö­rekvést, hogy a felszentelés al­kalmával, annak a nevét emel­jék magasra, aki korunkban az emberi jogok, igazságosság, erőszakmentesség kiemelkedő egyházi békeharcosa volt, s tragikus sorsa, de hitének és törekvéseinek előrehaladása is szimbólummá tette alakját, s ez Martin Luther King. Visel­je az ő nevét ez a templom! Szép ünnepet várunk Annál inkább kiemelkedő eseménnj'é válhat ez az őszre tervezett templomszentelés, mert reménységünk van -arra, hogy azon Martin Luther King özvegye, valamint utóda, Aber- naty lelkész is részt fognak venni, akik ősszel megjelennek a Keresztyén Békekonferencia prágai nagygyűlésén. Lelkes hangulatban beszél­getett erről a helyi lelkész a hívekkel és presbiterekkel. Egyházunk vezetősége igen ki­emelkedő ünnepnek tekinti a várható templomszentelést. Mindnyájunk temploma . Ezzel a névvel mindnyájunk templomává válik a hajlék, de már előkészületeiben is az. A gyülekezet áldozata és közegy­házi támogatás, a LVSZ segély és a nyugatnémet egyházi se­gélyszervtől várható összeg mellett összefogtak különösen is a Pest megyei egyházmegye gyülekezetei mind, s három ki­vételével már meg is küldöt­ték külön adományukat az épí­tésre. Érdemes megemlíteni, hogy Marschalkó Gyula vecsési lel­készünk szupplikáló úton is járt tizenkét anya- és öt leány,- gyülekezetben a templomépí­tés érdekében. Az. első helyen, Nagy tárcsán, egyetlen isten­tiszteleten kerek 4000 forintot kapott a hívek szeretetéből a templomépítésre. Az egyházmegyéből 58 000 Ft külön adomány gyűlt így össze, s ezek között összegben legnagyobb az irsai gyüleke­zet kereken 10 000 Ft-os ado­mánya. Ugyancsak szép testvé­ri összefogásra mutat, hogy a vecsési reformátusok, s a kis baptista közösség, is eljuttat­ták adományukat az épülő templomra. Adósság nélkül Nincsen adósságunk — mond­ja Marschalkó Gyula lelkész. Persze, ez korántsem jelenti még, hogy nincsen szükséglet. Az elvégzett munkákat fedez­ték. A nyers vakolat kívül-be- lül készen van. Most folyik a külső, ún. „cuppantott vako­lás”, ami külön is emelni fog­ja az épület szépségét. A be­járat műkő keretezése is ké­szül. A háromméteres vaske­reszt, amely az épület oldal- homlokzatát fogja díszíteni, felállításra készen várja a va­kolás befejezését. De a berendezés még hiány­zik, s annak beszerzéséhez fogytán az erő. Modern olajfű­tésre rendezkednek be, az ol­tártér kiformálása még csak tervekben alakul, s még el sem döntötték, hogy padokat, vagy székeket állítsanak be. A ma­gunk részéről székeket java­solnánk. S ha már mindnyá­junk temploma, hányán vállal­nák olvasóink közül egy-egy szék árát? Most, hogy e sorokat írom, kaptam a hírt: az egyik vecsési római katolikus plébános, püs­pöke engedélyével, egyik misé­jén gyűjtött az épülő evangé­likus templomra, s több mint ezer forintot küldött. Ez a közlés riportbefejezés­nek is szép. NEM TUDUNK TOVÁBB HALLGATNI” DÉLNYUGAT-AFRIKAI EVANGÉLIKUSOK NYILATKOZATA Két délnyugat-afrikai, evan­gélikus egyház, az Evangéli­kus—Lutheránus Ovamboka- vango Egyház és az Evangéli- kus—Lutheránus Délnyugat­afrikai Egyház (Rájnai Missziói Egyház) közös nyilatkozatban ítélte el igen élesen Dél-Afri- ka hivatalos faji megkülön­böztető politikáját, Vorster miniszterelnök kormányának szemére vetette, hogy semmibe veszi az emberi jogokat és or­száguk függetlenségét követel­te. A nyilatkozatot pásztorlevél formájában a két egyház ve­zetősége minden gyülekezet­nek megküldte azzal a kérés­sel, hogy azt július 18-án, a vasárnapi istentiszteleten ol­vassák fel. Nyílt levél formá­jában eljutott a nyilatkozat a miniszterelnökhöz is. Délnyugat-Afrika (Namibia) az első világháború után ke­rült a Dél-afrikai Unió gyám­sága alá a Népszövetség meg­bízásából. Az Egyesült Nem­zetek Szervezete különböző fokon többször is foglalkozott már az ország sorsával. 1966 őszén az ENSZ-közgyűlés ha­tározatot hozott arról, hogy a területet Dél-Afrika gyámsága alól fölszabadítja és közvetle­nül az ENSZ védnöksége alá helyezi. 1970 júliusában a Biztonsági Tanács megbízta a hágai Nemzetközi Bíróságot, hogy vizsgálja ki újra az ügyet, Öthónapi alapos vizsgá­lat után a Nemzetközi Bíró­ság jóváhagyta az ENSZ köz­gyűlése határozatát. Dél-Afri­KÜLDÖTTEINK FINNORSZÁGBAN Nyolc év óta folyó gyakor­lat a finn—magyar egyházi kapcsolatok ápolásában, hogy nyaranta három, lelkészházas­párt lát néhány hetes pihe­nésre a LVSZ finn nemzeti bizottsága, s helyez el finn lelkészcsaládoknál. Ez évben is elutaztak küldötteink, s megérkezésükkor a finn Koti- maa ismertetést közölt róluk, itthoni szolgálatukról. Idei ka faji megkülönböztetést gyakorló kormánya azonban hallani sem akar a határoza­tok végrehajtásáról. A két evangélikus egyház nyilatkozata most hivatkozik a Nemzetközi. Bíróság döntésére és kijelenti, „az ítélet alapján nem tudunk tovább hallgatni. Hisszük, hogy ha az egyház tovább hallgat, országunk és annak népe életéért és jövő­jéért felelőssé tétetünk”. Dr. André Appel, a Lutherá­nus Világszövetség főtitkára Genfben, a nyilatkozat közzé­tétele után kijelentette, hogy ez a Világszövetség tavalyi nagygyűlése emberi jogokról szóló határozatának irányában hozott nyilatkozat. Hozzátette, hogy „mivel világosan tudjuk, hogy mi a jelentősége a dél­nyugat-afrikai egyházak lépé­sének, szeretném arra kérni a világ keresztyénéit, hogy Dél­nyugat-Afrika egyházait és embereit foglalják bele imád­ságukba”. A délnyugat-afrikai Ovam- bokavango Egyház J78 ezer tagot számlál, és „fekete” egy­háznak számít. Az Evangéli­kus—Lutheránus Délnyugat­afrikai Egyház 108 ezer külön­böző nyelvű, különböző népi csoportot foglal magában. A felsoroltakon kívül van még egy harmadik világszövetségi tagegyház is Délnyugat-Afri­kéban, a 15 ezer tagot szám­láló, többségében német tele­pesekből álló Evangélikus— Lutheránus Egyház. (Iwi) küldötteink között első ízben laikus egyházi vezető is részt vesz ebben az akcióban. Szent-lvány Ödön, a Déli Egy- házkerület másodfelügyelője is közöttük van feleségével együtt, s ezt a tényt a finn lap külön örömmel közli. Pásztor Pál esperes, valamint Reuss András kelenföldi segédlelkész és felesége vannak még a ki­küldöttek között. ADJÁTOK oda tagjaito­kat ... E felhívásban minde­nek előtt benne van az, hogy a keresztyén élet nem merő szemlélődés és tétlen elmerü- lés a „szeretet tengerében”, ha­nem a testben és evilágban élő keresztyén ember tagjainak mozgatása, bevetése és aktivi­zálása az igazság szolgálatá­ban. A szent élet fogalma nem szűkíthető le templom és belső szoba zárt falai közé, ahol min­dig könnyebb szent életet élni, mint kint a világban. Igen ta­láló és szemléletes ebben az összefüggésben Luther képe, aki szerint „az olyan hit, mely csak a szív felett lebeg, mint a sör habja, — költött hit csu­pán. Nem, nem, az igazi hit ele­ven és lényeges dolog, mivel egészen újjá teremti az em­bert ...” ADJÁTOK oda tagjaito­kat ... A keresztyén élet tehát nem is csupán a szív és annak teljességéből szóló szánk oda- szánása. Nemcsak beszédben áll Isten országa, hanem abban az erőben, mely az igazság és valóban istenes élet szolgálatá­ba állított tagokban munkál­kodik. Adjátok oda tagjaitokat az igazság szolgálatára! Itt és így kerülünk életközelségbe. Az Istenhez tartozás nem el­méleti kérdés, mely érintetle­nül hagyná életünk rendjét, annak formáját és tartalmát. A keresztyén ember testi ma­gatartásával. és a világi dolgok rendjéhez, a köznapi élet kér­déseihez való viszonyulásában nem lehet semleges középutas. Az tehát a nagy kérdés, hogy a családban és a gyülekezet­ben, a falusi vagy városi tár­sadalomban, az üzemben és irodában, munkatársaim kö­zösségében, itthon és külföl­dön az igazságot szolgálom-e?! Merre visz a lábam? Mi az, ami után kinyújtom kezemet és vágyaimat? Igaz-e a sza­vam? Merre irányul tekinte­tem? Milyen minőségű az a munka, mely kikerül kezünk­ből? Nemcsak darab- és mé­terárura gondolok, hanem em­beri jellemekre is. Eszményké­pet látott és kapott-e benned a fiatal, kinek jelleme és szemé­lyisége most van kialakuló­ban? Példaképe vagy-e a rád bízott fiatalok között a közös­ségi embertípusnak? Eszményi példakép az igazság és becsü­letesség, a tisztakezűség és lelkiismeretesség, a kultúrált beszéd és emberséges magatar­tás tekintetében? Népe ügyét valóban szívén iselő ember nemcsak ott nyúj- Dgatja kezét, ahol jutalmat sztogatnak, hanem minde- ütt, ahol kfll a dolgos, építő s alkotó kéz. Ilyen is akad zép számmal nemcsak a kö- épkorúak, hanem - a fiatalok ózott is. Tapasztalataim van­nak arról, hogy rádiós igehir­detéseinket sok öreg, megrok­kant, ágyhoz vagy szobához kötött ember is hallgatja nagy hálával és bőséges lelki áldás­sal. Emberek, kiket megfáradt lábuk el nem visz már a temp­lomig, hallásuk is nehéz. Az imádságra is csak reszketve kulcsolódik két kezük. Éppen a hűséges és fáradhatatlan szol­gálat mindennapos engedel­mességében rokkantak meg életük végén. Heti igénk pa­rancsa tehát már nem nekik szól, hanem gyermekeiknek, unokáiknak és ápolóiknak, akiket visz még a lábuk, tájé­koztat és eligazít még a sze­mük, és dolgozó emberek tábo­rába sorol két erős kezük. Ad­játok oda tagjaitokat a szere- tetben tevékeny hit szolgálatá­ra! Megfáradt, kérges tenyerű öregeik, a valamikor látástól vakulásig szinte megszakadó aratók, a forró nyár csillagos ege alatt emlékeznek arról, micsoda hősies erőbevetés kel­lett, mikor még a kasza vágta a rendet és a tikkasztó hőség­ben barnára sült asszonysereg szedte a markot. Ma ugyanott játszi könnyedséggel aratógép járja a búzamezőket, és az egykori részesmunkások és napszámosok unokái a Balaton partján, vagy valamelyik hegyi üdülőben élvezik hűséges mun­kájuk jutalmát. De ami nálunk immár való­ság: egy emberségesebb új társadalmi rend megszületése, az a ma élő emberiség jelentős részének meg nem adatott még. Ma már az egyházak is egyre világosabban és egyér­telműbben látják és vallják el- kötelezésüket a társadalmi és politikai diakóniára. Az egy­ház felelőssége a világért el nem intézhető azzal, hogy ak­tivizálunk néhány Krisztusban komolyan hivő embert egy kis belmissziói munkára; hogy lé­tesítünk és fenntartunk né­hány szeretetotthont és árva- házat. Ez nagyon jó és nélkü­lözhetetlen helyi megoldás, de a világ és emberiség adott helyzetében, mikor minden harmadik ember éhezik, az egyházak lelkiismeretét meg nem nyugtathatja. Az egyhá­zak felelőssége a világért en­nél jóval többet jelent és sok­kal többre is kötelez. SOK ÖRVENDETES jelét lát­juk annak, hogy az egyházak túlnyomó többsége kezdi észre­venni és megérteni Jézus Krisztus küldetésének és taní­tásának nemcsak vigasztaló, hanem egyben elkötelező jel­legét is. Amiről egy-egy világ­gyűlésen beszélgetnek és vi­tatkoznak, amilyen határoza­tokat hoznak a Körei- és Tá­volkelet, az európai biztonság és az egyetemes emberi hala­dás ügyében, világos bizony­sága annak, hogy nemcsak a lábukkal, hanem szavukkal és lelkiismeretükkel is kezdenek kilépni hatalmas dómok és székesegyházak ódon falai kö­zül, hogy rálépjenek a társa­dalmi és politikai diakónia iz­galmas és mozgalmas területé­re. Nekünk keresztyéneknek az igazság szolgálata elsősorban Isten szolgálatát és Jézus Krisztus követését jelenti. Az Istennek tetsző szent életét. Ennek lényeges feltétele és tartozéka az evangélium, me­lyet hirdetünk. De ez egyma­gában, ha az ámen után nem történik semmi, még nem az igazság szolgálata annak teljes­ségében. A tagok akkor szol­gálják az igazságot, ha erejük, mozgásuk és lendületük min­denben benne van, ami igaz, tiszta és becsületes; minden­ben, ami jó dolog, mivel előbbre viszi az emberiség egyetemes haladását. Ma már nem bizonytalan trombitánk zengése, bátrabb és erőteljesebb a hangunk, mivel napjainkban már azok is beszélnek, akik kezdetben még hallgattak. A világbéke védelmében fölsorakozott szin­te az egész emberiség minden jó akaratú, értelmes és felelő­sen * gondolkodó tagja. ADJÁTOK oda tagjaitokat a szent életre! ' Az apostoli felhívás hátte­rében tehát ott van a meg- szentelődés kérdése. SZENT AZ, ami az Istené, ami az Isten számára lefoglalt, aki és ami Jézus Krisztus pa­rancsnoksága alatt áll. Kör­nyezetünk láthatja, hogy a szent élet nem kegyes szólam és vágyálom. Mert nemcsak az óember kész és képes hi­hetetlen erőbevetésre, mikor az ő igazáról, adott esetben csak a vélt igazságáról, önző egyéni érdeke és vágya ki­elégítéséről van szó. A pa­rancsnok egyetlen szavára, a vágy és kívánság egyetlen rez­dülésére riadókészültségben áll a láb, a kéz, a szem, a fül és a többi tagunk. Sok egyéni és családi tragédia fe­lett el lehetne énekelni: „Ha a gonosz kívánságra csábít a test és a vér, és a romlottság útjára inkább, mint a jóra tér..De a lélek gyümöl­csei sem születnek kisebb erő­től: a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hű­ség, szelídség, mértékletesség, mikor az új parancsnok: Jé­zus Krisztii« megszenteli,. az­az lefoglalja önmaga és szol­gálata számára kezemet, lába­mat, nyelvemet, szivemet, egész életemet. Éppen ezért az egyház mindenfajta diakóniai szolgálatának első számú fel­tétele a tiszta, becsületes, egy­értelmű és fáradhatatlan mun­ka a magunk helyén. A gyü­lekezet minden tagjának és erejének odaszánása az Isten­nek tetsző igaz és szent életre. A mai világban ránknehe­zedő sorsdöntő feladatokon belül a családi és társadalmi élet területén olykor jelenték­telennek tetsző kis dolgok azok, melyeken átsüt a meg­szentelt élet melege és fénye: derűs arc a köznapi szolgálat néha nyomasztó egyhangúsá­gában. Meleg kézszorítás an­nak, aki szomorkodik. Barát­ságos köszöntés a legszegé­nyebbnek. Az együttérzés me­leg tekintete annak, ki titkolt bánatot hordoz. És végül be­csületes megváltása és megbá­nása az elkövetett jogtalan­ságnak. A HÍVŐK ÉLETE a nem hí­vők bibliája. Mikor kezdjük el végre, éppen mi, keresztyének, odaadni tagjainkat az igazság, a szeretet, az irgalmasság és igaz emberség szolgálatára, hogy többet lásson a világ megszentelt életünkből?! Kezdetben kissé félszegen, Weltler Rezső püspökhelyet- bizonyfcalan hangon, szinte vé- tes igehirdetéséből, ami a Ma- dekező alapállásból végeztük gyár Rádióban hangzott el Rm egyházi békeszolgálatunkat. 6, 19 alapján. BARTH KÁROLY MÜVEINEK KIADÁSA Korunk neves teológusának, az 1968-ban Bázelben elhunyt Barth Károly professzor összes műveinek kiadását tervezi a nevét viselő alapítvány. A mintegy hetven kötetre terve­zett sorozatból először tizenöl kötetet jelentetnek meg hátra­hagyott és időközben elfo­gyott írásaiból. (Schweiz EPD) LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG Az 1972-es évre a vílágszö- Krogmann, a Világszövetsé vetsegi programok és munka pénzügyi igazgatója elmondta számára több mint 9 millió ez az összeg 170 ezer do>lá' dollárt állítottak be a költség- ral több, mint az idei költség vetésbe, Mint Hans-Andreas "vetés. (Iwi) INDONÉZIA A Lutheránus Világszövet­ség Végrehajtó Bizottságát 1972. július 30—augusztus 5 közötti időre meghívták Indo- ' néziába. A meghívást dr. So­rítua Nababan, a Világszovet ség első alelnöke, az indoné ziai egyházak tanácsának fő titkára adta át Gertiben. (Iwi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents