Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-08-01 / 31. szám

Gyülekezeteink a hétköznapokban Gyülekezet a Bakony alján Hazavert az eső a kukoricá­ból, leültem írni... Éppen rá­látok a vén körtefára..ágai között csillogó ábra: pókháló. Minden szálán ezernyi víz­csepp, a most átvonult ziva­tar emléke. A napsugár szik­rázó széppé teszi' a vízcsepp- ftizéreket, de hamarosan el is párologtatja. Ahogyan felszá­rítja sáros vetéseinket, mehe­tünk kapálni. Mert eső után nőni fog a kukorica, de a gyom is. így tanít Isten mindenféle­képpen, hogy a legjobb jó mellé is társulhatnak súlyos kérdések, viszont sokszor a rossz mögött hálaadással fe­dezzük fel Isten kezét... Előre kellett ezt bocsáta- nom, amikor a szerkesztő ké­résére Nagyveleget, ezt a kis bakonyi falut kívánom bemu­tatni az Evangélikus Élet ol­vasóinak. Hiszen jóról kell ír­nom, hála Istennek, jót írha­tok a falumról, de azért van­nak itt kérdések is. A térképen kívül Nagyveleget Mór mellett kell keresni — nem a térképen, mert azon nincs rajt —, legfel­jebb autótérképen, amire azért 'került, mert itt az út is véget ér. Ezért viszont nem lehet a Bakonyt okolni, hiszen felénk a Bakony már réges-régen megszűnt „rengeteg” lenni, már nem is hegység, hanem hullámzó dombok lankás sora. Itt bújik meg az egyik völgy­ben Nagyveleg, a falu. Mondhatnám azt is, hogy Nagyveleg, a gyülekezet. Mi annak a kevés falunak a so­rába tartozunk, ahol nem néz­nek farkasszemet a templo­mok, hanem egyetlen templom az evangélikus templom (van még egy használaton kívüli rk. kápolna). Valamikor az egész falu evangélikus volt, ma is nagyobbrészt az. A „nagyobb­részt” nem jelent nagy szá­mot, hiszen az egész falu sem nagy. Az 1960-as népszámlá­láskor még ezren felül volt (1008), azóta fogyott 70—80 lé­lekkel. Kétféle fogyás A lélekszámfogyás pontosan egy a súlyos kérdések közül, aminek kapcsán csupa jót ir­hatok. Ezt hangsúlyoznom kell, mert volt már ilyen helyzetűt, de egészen más háttérrel. Száz éve, 1869-ben, a püspöklátoga­tási jegyzőkönyvben erről ez olvasható: „Tíz év olta fogyott a gyülekezet 179 lélekkel a kis­gyermekek nagy halandósága és Szlavóniába költözés által.” Akkor 520-ra apadt le a gyü­lekezet lélekszáma, kevesebb volt, mint száz évvel előbb a templomépítéskor, amikor 540 lélekkel kérvényezték őseink á templomépítési engedélyt. Ez a fogyás a nyomorúság számlá­jára írható: éhség, betegség vitte sírba a gyermekeket és a megélhetés keresése adott vándorbotot sok család keze- be... Ha a mostani fogyás okait kutatjuk, egészen más indíté­kokra bukkanunk. Ilyenek: a tanulási lehetőségek kiszélese­dése, a jólét, az igények meg­növekedése. — Városban, vagy az országos vérkeringéshez kö­zelebb eső falvakban nem le­hetett úgy érzékelni azt a szé­dületes fejlődést, aminek tanúi lehettünk mi községünkben az utolsó 15 évben! Krisztus szelíd bizonyságtevöjc Kempis Tamás emlékezete Kereken 500 évvel ezelőtt, §1 éves korában hunyt el 1471, Július 25-én egy szeretetben és szolgálatban gazdag élet, csa­ládi nevjén Bemerken Tamás, Hkd a Rajna és Maas folyók 'közötti Kempenben született. Szülővárosáról neveztetve el, "később Kempisnek ismerte meg a világ. A középkor utolsó szakaszá­ban fellépő egyházi reformtö­rekvések egyik nagy alakja Gerardus Magnus. Nevéhez fű­ződik az a misztikus színezetű vallásos irányzat, mely főleg A-Ugustinus hatása alatt a ke­gyesség megújult lelkesedésé­vel vallotta a megtérés feltét­len szükségességét. Hívei ké­sőbb egy Floretius nevű ba­rátja deventeri házában köl­töztek össze, majd belőlük alakult a .közös élet testvé­rei” (fratres vitae communis) nevű szeretetközösség. Később máshol is keletkeztek ilyen testvér-házak Németországban s Europa-szerte. Ezeknek tag­jai szerzetesi fogadalom nél­kül, általában polgári foglal­kozásukat is megtartva, pusz­tán a „bona voluntas”, a jó­akarat alapján teljesen ön­kéntesen éltek e testvéri kö­zösségekben. Németországban közülük kerültek ki a huma­nizmus úttörői. Tevékenyen részt vettek az ifjúság nevelő munkájában, s maguk is több helyütt alapítottak isko­lákat. (Égy ilyen iskolának volt tanulója Magdeburgban Luther Márton is 1497/93-ban). E szellemi légkörben nevel­kedett és munkálkodott Kem­pis Tamás is. S mint a gyöngy­halász a tenger mélységeiből, a Krisztus tanításától áthatott evangéliumi gondolatok igaz­gyöngyeit keresgélte s gyűj­tögette össze, melyeknek csok­ra fő művében az „Imitatio Christi”, Krisztus követése cí­men az akkoriban induló könyvnyomtatás révén hama­rosan kedvelt és olvasott áhí- tatos könyve lett a keresztyén világnak. Abban a korban, amelyben a naiv csodákba s boszorká­nyokba vetett hit, valamint a tömegek lelkét megrendítő ter­mészeti csapások (pestisjár­ványok) a fanatikus enthuziaz- mus rajongó megmozdulásai­hoz vezettek (flagellánsok, máglyák, inkvizíció), valóság­gal üdítő s éltető harmatként hatott Kempisnek ez az iro- dalmilag is vonzó sajátos for­mába öntött evangéliumi fé­nyektől ragyogó írása. írójának szerénységére jel­lemző, hogy a könyv szerző­sége körül hosszú ideig vitáz­tak. Ma már azonban szinte egyértelmű a 'megállapítás, hogy ha talán nem is eredeti formájában, mégis Kempis Tamástól ered, aki a „közös élet testvérei” deventeri isko­lájában járt s a megújult ke­gyesség (devotio moderna) hí­ve volt. , A könyv magyar nyelven több fordításban látott napvi­lágot, s a 'belőle sugárzó sze­líd, állhatatos istenkeresés meleg lelkesedése nemcsak a korabeli egyházban jutott ne­velő szerephez, hanem protes­táns körökben is szívesen hasz­nált építő írásként olvassák ma is. Négy fő részből áll, s min­degyik ma is alktuális kérdé­sekre kínál megoldásokat. Az első rész a halál és ítélet szem előtt tartása mellett elvezet helyes önismeretre, saját gyar­lóságaink belátására, s a má­sok hibáit is tűrő engedel­mességre és szeretette. A má­sodik rész a lelki élet külön­féle kísértései közepette a Krisztus keresztjére való te­kintésben kínál segítséget és útmutatást. A harmadik rész­ben a mindent egyedül Isten­re vonatkoztató vigasz- és bé­kességkeresés, valamint az örökélet utáni vágyódás szív­hez és értelemhez szóló taní­tását kapjuk. Végül a negye­dik részben a bűnbocsánat szentségének alázatos himnu­szával záródik a könyv. Kempis kifejezései sokszor egészen egyszerűek és kere­setlenek, másszor meg emel­kedetten lángolók (Különösen az úrvacsoráról szóló negye­dik részben). Gondolatai két­ségét oszlató, reménységet gyújtó ébresztgetések, melye­ket korunk embere, anélkül hogy le kellene fújni róluk az évszázadok porát, ma is lelki haszonnal olvashat. Szelíd bizonyságtevése Kem­pis nevét és könyvét átmen­tette az évszázadokon, mert annak az „új”-naik sejtetőjeés hirdetője volt, amely végered­ményben az ő halálát követő 50 év után 1521-ben, a worm- si birodalmi gyűlésen Luther Márton még felszabadultabb s minden hamis alázatosságtól, megalkuvó gátlásoktól mentes bátor helytállásával lett tel­jessé a ^formációban. Sárkány András Valamikor alig jutott el va­laki innen a középiskolába, ma azt tartjuk számon, ha valame­lyik évfolyamból akad égy-egy, aki nem akar tovább tanulni. Csakhogy az elektromérnök, a pék, a finommechanikus, a gyorsíró, a szerelő nem talál itthon munkát! Elmennek ta­nulni és odamaradt a fiatalok nagyobb része. Igazuk van. Éveken át harcoltunk azért, hogy a mi vidékünk is kapjon ipart a bányák mellé. Megtör­tént az ipartelepítés. Nem kell magyaráznom, hogy mit jelent ez a község életében. Az egy bányajárat mellett 3 üzembe viszik a buszok a munkásokat, kik között ugrásszerűen nőtt meg az asszonyok, fiatalok száma. A mi problémánkat vi­szont ez csak annyiban érin­tette, hogy most a „kivándor­lás” iránya nem Székesfehér­vár, hanem Mór. Közelebb a munkahelyhez, ez a jelszó. Ez előrelépést jelent a családok­nak, nálunk pedig egy súlyos gondot: elöregszik a gyüleke­zet! Híveink 30 százaléka nyugdíjas korú. magasan az országos szint felett. Az öregedésből egyenesen következik a rokon probléma: fogy a gyülekezet és kilátá­saink is nagyon riasztóak. Az egyik legsűrűbben lakott utcá­ban 43 evangélikus ház van. A felénél, pontosan 22-nél már befejezett ténynek látszik, hogy a családból, az örökösök közül senki sem fogja tovább lakni a régi házat... Ha egy­szer ez a korosztály megindul a temető felé, nagy űr marad utánuk... Magasabb szintű összetartozás Mit mondjunk most ezekre? Próbáljunk szembeszállni a városiasodás világjelenségé­vel? Álljunk elébe a jobbnak, a fejlődésnek? Ezt nem! — Ä presbitériumban arról beszél­tünk, hogy fel kell adni a gyü­lekezeti önzést. Amikor már a világot fogja át érdeklődésünk, gyülekezetileg is ki kell lép­nünk a szűk határok közül! Ebben a kérdésben ez azt je­lenti, hogy az országos egyház­ra nézünk és jó reménységben vagyunk, hogy a mi létszám- csökkenésünk másutt gyarapo­dást jelent. Az elmenőket nem kötjük a gyülekezethez, hanem igyekszünk átadni új gyüleke­zetének és arra biztatjuk, hogy oda épüljön be minél előbb. Ezzel támogatja régi gyüleke­zetét is. Hiszen már most is érvényesül az országos össze­fogás pl. a Központi Alap kis- gyülekezeteket segítő tevé­kenységében. Biztosak va­gyunk abban, is hogy az együ- vétartozásból következő test­véri felelősség mind több s több formában fog megvaló­sulni. Jólét és gyülekezet Falunk és ezzel gyülekeze­tünk bemutatásához hozzátar­tozik, hogy gazdasági előrelé­pését néhány számmal illuszt­ráljam: ebben a kis faluban 112 új ház épült, minden ház­ban van rádió, villany is, fe­lében televízió, a fele háztar­tásban gáz, ami annál megle­pőbb, hiszen itt az erdők, ba­nyák tövében nem kérdés a tüzelő beszerzése. — Gyüleke­zeti szempontból ennek is két oldala van: Egyrészt: nem szű­nünk meg hálával emlékeztet­ni arra, hogy milyen áldás a munkalehetőség és hogy mun­kánk eredményét békében él­vezhetjük. Ehhez tartozik, hogy alázattal elismerjük: a gyülekezetnek is azért van több bevétele, mert a jó kere­setből könnyebben jut ide is. — A másik oldal: azért ennek ára van. Az új ház és a hűtő- szekrény nemcsak a kereset­ből lett, bár a tsz is jól megy már és a bánya közismerten jól fizet. Mióta ez a nép rá­jött arra, hogy magának, a maga hasznára dolgozhat, szin­te lázas lendülettel vetette be­le magát a pénzkeresésbe. Éj­jel és nappal dolgozik. Szó sze­rint. Állatot tart, részest vál­lal, takarmányt gyűjt... De emellett aztán semmire sincs idő. Isten közel van A napokban egy asszony, mondta: Nem vagyunk mi is­tentelenek, ha nem is járunk templomba, de hát nem érünk rá! — Nem cáfoltam meg, mert valóban sokféleképpen megmutatják, hogy nem fordí­tottak hátat az egyháznak. Nemcsak pénzben, bár az sem lebecsülendő, hogy egy dél­után összeadták a harangok, az orgona villamosításához szükséges pénzt; hanem sok másban is, amikor segítségre van szükségünk. Emlékezetes marad, hogy amikor hozzá- kezdtünk a templomrenoválás­hoz, két olyan bányász jött el­ső napon a kőművesek mellé segítőnek, akik az éjszakás műszakból akkor szálltak le a buszról. A szakmunkán kívül és mellett minden munkál megadott a gyülekezet ingyen, de még a szakmunkások is le­dolgozták az ingyen napot. Mégis, mikor erre a beszélge­tésre gondoltam, így fohász­kodtam: Uram, hálát adok Neked, hogy nem istentelen ez a nép. Nem azért, mert pénzt ad, nem a néhanapi, nagy ün­nepi templomlátogatásért, ha­nem azért, mert Te vele vagy! Hétköznapon és vasárnapon, falun és városon, templomban és templomon kívül nagy cso­dálkozással adunk hálát : olyan világban élünk, amelyben ezer jel mutatja, Isten nem hagyta el! Ez az alapja annak, hogy ebben a kicsiny gyülekezetben tudunk hálát adni és merünk jövőt tervezni. Mert ajándé­kunk az ígéret: velünk az Is­ten ! Az az Isten, aki közel jött a Jézus Krisztusban, ma sincs távoL Kajos János A győztes dala Sok kicsi fűszál, tarka virágok: puha párnák Simogassátok arcom, míg építem az oltárt tiszta kövekből. Énekeljetek hullámzó, halk zenére, Arany dongók arany szakszofonnal adják. Méz-illat mindenütt. Cseppenő gyönyörben a gyümölcsök. Búzavirág-koszorút fonok oltáromra dísznek, A fehér kövekre teszem, arcom belerejtem. Nyugszom Atyám kebelén, kezem, kezében. Jozsa Mártonná A keresztyén leMismerethez Közel-keleti egyházi vezetők felhívása Számos közel-keleti egyházi vezető: a görög ortodox pát­riárka, a görög katolikus pát­riárka, a szír ortodox pátriár­ka, a szír-katolikus érsek, az örmény katolikus pátriárka, a maron ita pátriárka, a latin apostoli vikárius, a káld-eai katolikus vikárius és az evan­géliumi protestáns egyház ve­zetője felhívással fordult a keresztyénekhez. A felhívás a közel-keleti helyzettel, az arab népek elle­ni cionista izráeli agresszióval foglalkozik. Az 1967. évi iz­ráeli katonai agresszió óta az arab keresztyének többször fordultak az európai és nyu­gati keresztyénséghez azzal, a kéréssel, hogy tanúsítsanak nagyobb tárgyilagosságot a kö­zel-keleti események megíté­lésében: Ne a nyugati, európai keresztyénség részéről a múlt­ban, különösen a második vi­lágháború alatt megnyilvánuló antiszemitizmus miatti rossz lelkiismeret alapján - foglalja­nak állást, s ne próbáljanak most az arab népek rovására törleszteni a zsidó néppel szemben, miközben az impe­rialista és cionista izráeli ag­ressziót veszik pártfogásukba. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának tag­egyházai más keresztyén vi­lágszervezetekkel, így pl. a Keresztyén Békekonferenciá­val együtt kezdettől támogat­ják az arab keresztyének fenti jogos igényeit. A felhívás bevezetőül rá­mutat arra, hogy ami e tér­ségben történik, „méreteiben és jelentőségében meghaladja a helyi vonatkozást, amelyet sokan szeretnének neki tulaj­donítani.” Felsorolja a Palesz­tinái nép ellen elkövetett igazságtalanságokat és atroci­tásokat. Rámutat arra, hogy „a zsidók, mint közösség, száza­dokon át éltek ezen a földön más vallási közösségekkel es felekezetekkel együtt, teljes békében és egyetértésben.” Ma pedig „a cél — néha bevallot­tan, — néha álcázva — a cio- ni zrnus részéről ennek az örök­ségnek a megszüntetése és fel­oszlatása egy faji és felekezeti államban ... az arabok kárá­ra.” ... „Ennek következtében mi, a közel-keleti keresztyén közösségek pátriárkái és fele­lős pásztorai, egybegyűlve a damaszkuszi ortodox pátriár- kátuson, miután feltártuk a Palesztinái harc igazi dimen­zióit, valamint piszkos oéljait, az emberi lelkiismerethez kí­vánunk szólni,... hogy szem­beállítsuk történelmi felelős­ségével. A végzetes következ­mények mind a keresztyéne­ket, mind a zsidókat, ■moha­medánokat érintik ... röviden, az embert... Bárha szavunk rést tudna ütni a cionista pro­paganda vastag falán, amely meg akarja akadályozni az egyetemes lelikiismeretet ab­ban. hogy lássa az igazságot és egyesüljön velünk, akik élő tanúk vagyunk a drámában, egy egyetemes és egyben szent ügy védelmében” — fejeződik be az arab keresztyén egyházi vezetők felhívása. A művészet és ä szépség mint gyógyítóért) Dr. Gálfi Béla, a Pomazi Munkaterápiás Intézet igazga­tó-főorvosa évek óta sikerrel alkalmazza a külföldön is be­vált mélyen szociális gyógy­módot: képzőművészeti alko­tásra szoktatva a gondjaira bí­zott elmebetegeket. Kitűnő szkizofréniás betegek munkai között akadt nem egy megle­pően érdekes festmény, agyag­szobor, iparművészeti darab. Az értelem tiszta pillanatai és hirtelen támadt sugallat felvil­lanásai keveredtek merev, té­tova vonalakkal, összefüggés­munkatarsa, ifj. dr. Stumpf Imre orvos irányítja a terá­piás betegek foglalkoztatását. Mindjárt belépésüktől kezdve kedvet ébreszt bennük, hogy gyurmázzanak. Mély lélektan­nal tanulmányozza hajlamai­kat, rejtett képességeiket és lassanként, kiki hozzáfog bel­ső ösztönzésre vagy rajzolás­hoz, festéshez, vagy a mintá­záshoz, szövéshez, hfmezéshez. A tavalyi figyelmet keltő tárlat után mintegy húsz be­teg válogatott alkotásaiból ki­állítás nyílt a Budapest Szálló Galériájában. Különösen a telén szinhalmazzai. És mégis, összhatásukban művészi hatást gyakoroltak a nézőre. Valóban, szinte a gyógyulásnak halvány jeleit, öröm-reményét éreztük szemlélődés közben. Az igazgató-főorvos nyilat­kozata szerint, ugyan nem le­het bizonyossággal teljes gyó­gyulásról beszélni, de igen sok beteg visszamehet idők múlt- tán polgári foglalkozásához is. — Áldozatos, gyönyörű mun­kát végeznek a pomázi orvo­sok. Halts Géza Hibaigazítás Július lt-i számunkban Szabó Gyulának a debreceni gyülekezetről írott cikkében sajnálatos módon két értelmet változtató sajtóhiba csúszott be. A negyedik hasáb közepe­táján a mondat helyesen így hangzik: „Nekem nem adatott meg a könnyed, derűs, és ját­szi portyázás a költőiség front­ján.” A cikk utolsó két szava pedig „vallás szeretetéből” he­lyett így hangzik helyesen: vállas szerétéiből. Köszönjük azoknak, akik fi­gyelmesen olvassák lapunkat s felhívták figyelmünket az el­ső hibára, — ismervén Szabó Gyula magvas, tömör, kifejező stílusát — s így közölhetjük a helyesbítést. De különösen kö­szönjük a cikk utolsó két szavának szinte egyetlen vesz­szőcserén múló óriási érte­lemváltoztató hibájának javí­tását. Szinte az egykori iótá- vita jut az eszünkbe. íme, egyetlen vessző keresztyénsé- günk korszakos stílus és tar- tal omváltozta tását mutatja. A „vallás szeretete” a századelő egyháziasságának jellemző esz­méje volt. Az a korszak gyö­nyörű énekünknek egy sorát is leszegényítette ez eszme bű­völetében (358): „Szegény fe­jem, hová hajtnálak, ha a vallás ölére nem” — szólt az eredeti „Krisztus ölére” he­lyett. (Énekeskönyv-újításunk óta körrigáltúk.) Ma pedig íme, mennyi különbségeit rejt, s mennyire jellemzően fejezi ki a diakómiai egyház-szemle­let erőteljes áramlását a „vál­las szerétét” a vallás szerete­tő helyett. BABILON ÚJJÁÉPÍTÉSÉ? Saleh Mahdi Ammash tábor­nok. iraki alelnök Bagdadbar kijelentette, hogy a 3700 éwe ezelőtti Babilon városának égj részét újjá kívánják építeni közötte a hét ókori csoda egyi­két, Semiramis függőkertjeit Az ehhez szükséges anyagi esz- 1 közt, mintegy 100 milliónyi nyugatnémet márkát az iraki ■ kormány az Egyesült Nemzetek , Szervezete UNESCO-program- jal keretében kívánja előte­remteni. (epd) PROTESTÁNSOK JUGOSZLÁVIÁBAN Jugoszlávia 20 millió lako­sából 200 ezer a protestáns. A Szlovák Evangélikus Egyház 55 ezer és a Szlovén Evangé­likus Egyház pedig 25 ezer tagot számlál. A magyar nyel­vű Református Egyháznak 30 ezer tagja van. Dr. Struharik újvidéki (Növi Sad) evangéli­kus püspök szerint törekednek az egyházi élet együttes szer­vezetének létrehozására, de ezt megnehezítik a történeti hát­tér különbsége mellett a nyel­vi különbségek és a földrajzi távolságok is. (epd) PHILIP POTTER az Egyházak Világtanácsa he­lyettes főtitkára, a nyugat-in­diai származású metodista lel­kész a hamhurei p evetemtől tiszteletbeli teológiai doktori címet kapott ökumenikus mun­kásságáért (epd)

Next

/
Thumbnails
Contents