Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-08-01 / 31. szám
Az ige szolgálatának folyamatában Beiktatták a budavári gyülekezet új elnökségét Az egyházi esztendő szokatlan időszakában folyt le a Bécsikapu téri templomban az ünnepélyes lelkész- és felügyelő-iktatás július idusán. Nyári szabadságok idején, amikor népesebb a Balaton-part, mint a budapesti utcák. A zsúfoltságig telt templom mégis mozgalmas eseményt, kiemelkedő érdeklődést mutatott. Nemcsak a budavári gyülekezet tagjai, hanem fasoriak, kőbányaiak, a pesti és budai gyülekezetekből számosán jöttek el a nem mindennapi stafétabot-átvétel tanúságára. Valóban nem mindennapi ez a szolgálati helyváltoztatás, hiszen D. Koren Emil személyében a Déli Egyházkerületnek tizennégy év óta püspökhelyettese, a Pesti Egyházmegyének már harmadik ciklusban esperese, számos egyházkerületi tisztség viselője hagyta ott tisztségeit azzal, hogy átlépett az Északi Egyházkerület területére, annak központi, püspöki gyülekezetébe vezető lelkésznek. Szolgálat az egyház egészében — Nem érzem ekkora változásnak ezt a. lépést — mondotta kérdésünkre D. Koren Emil —, hiszen harmincöt éves lelkész! szolgálatom alatt fokozatosan megtanultam, hogy bárhol végezzem is lelkészi munkámat, mindenütt az egyház egészében a magyarországi evangélikus egyházat szolgálom.- Semmi változás nincs abban, hogy egyházunk megtalált, kimunkált, egységes szolgálatában járok, a diakóniai teológia felismerésének útján, teljes összhangban mindazokkal, akik hosszú évek eszmél- kedéseiben összekovácsolódtak, s akiknek közösségében magam is sok tapasztalatot szerezhettem ennek az útnak a helyességéről. A két egyházkerület nem ellenpólusok, hanem az egy ellipszisnek, az egyház egységes egészének két egymás által meghatározott fókusza. Mégis miben jelent változást ez a lépés? — Talán abban fejezhető ki, hogy az eddigi szolgálat során a dolgok természeténél fogva felvállalt több közegyházi tisztségtől megválók, amelyek különösen is a Déli Egyházkerülethez kötöttek. Most jobban tudok elmerülni abban, ami az életem valós szolgálati területe: a gyülekezet. De hogy ez mennyire nem jelent az egyház egészétől elszakadást, azt két körülmény világosan mutatja. Egyfelől a budavári gyülekezetben közvetlen munkatársa lehetek D. dr. Ottlyk Ernő püspöknek, aki egyben a gyülekezetnek igen aktív lelkésze. Másfelől az Evangélikus Élet szerkesztésének egyetlen megtartott közegyházi feladatával jobban benne maradok az egyház osztatlan egészének szolgálatában, mint talán bárki más. A gyülekezet-változás jelent-e zökkenőt a lelkészi szolgálatban? — Kisebb közbeeső időszakoktól eltekintve ez a negyedik gyülekezet, ahol parókus- ként szolgálok. Emellett talán nem szerénytelenség, ha megemlítem, hogy van némi áttekintésem egyházunk gyülekezeteiről, hiszen az évek során több, mint kétszáz gyülekezetben fordultam meg, több, mint százötven szószéken prédikálhattam. De az a tapasztalatom, hogy lényegében mindenütt egyazon gyülekezettel áll szemben a lelkész, és úgy jó, ha a helyi körülmények ismerete mellett az első szolgálati hely indító lendületével és lelküle- tével szolgál, amit a Jelenések könyve így nevez: az első szeretet. Fenséges adósság Milyen érzéseket támasztott az, hogy az iktató istentiszteleten a budaváriak mellett sokan voltak Fasorból, sőt Kőbányáról is, a két előző szolgálati helyről? — Azt a jóleső érzést, hogy együtt vagyunk. Ezt egy kissé az előbb említett egynemű és egyértelmű szolgálat gyümölcsének tekintem, s ha valami jutalma lehet egy lelkésznek a szolgálatában, az a megnyilvánuló szeretet. Minél távolabbi időből gyümölcsözik ez a szeretet, annál jólesőbb. A közelmúltról pedig hadd ne szóljak, mert onnan elszakadni nekem is nagyon fáj. — Beiktatásomra — folytatja D. Koren Emil a beszélgetést — kaptam egy kedves könyvet Romániából, ahol egykor tanulmányaim egy részét folytattam Kolozsvárt. A könyv címadő verse ez: „Fenséges adósság”. Néhány sora, úgy érzem, budavári indulásomra is ’•‘mutató. . az élet - sose kamat, hanem örök nagy adósság. Amennyit adni vagy képes, annyit ér az emberséged. Én a szolgálat Urától kaptam az első szeretetet. Ezt a „fenséges adósságot” próbálom törleszteni mindenütt. Amikor este a gyülekezet meleg együtt- létében, a családias körben megnyilatkoztak a gyülekezet lelkészi és világi vezetői, úgy éreztem, ennek a fenséges adósságnak a folyamatos számonkérése kezdődött meg. A beiktató istentisztelet A beiktató istentiszteleten D. dr. Ottlyk Ernő püspök hirdette az igét a felelősségről, amely a gyülekezet vezetőire vár, a szeretetről, amely összefűzi a gyülekezetei elöljáróival, ezúttal különösen is az új lelkésszel, s az új felügyelővel, dr. Tolnay-Knefély Tiborral, akit együtt iktatott be az új lelkésszel a püspök igehirdetése után Bencze Imre megbízott esperes és Madocsai Miklós, a gyülekezett másodlelkésze. Az iktatás ősi szép aktusai, az áldó kézrátétel mellett mondott Miatyánk, s a jelen volt lelkészek „Confirma Deus” éneke után D. Koren Emil lelkész mondott igehirdetést a vasárnap előírt igéje alapján, tanúságtételül amellett, hogy az egyház igehirdető szolgálatának töretlen folyamatába lép. Äz istentisztelettel egybeolvasztott közgyűlés foglalta jegyzőkönyvbe az iktatás tényét, amelyben a gyülekezet közelmúlt gyászára tekintettel mellőzték a szokásos köszöntéseket. Az ugyancsak egybefo- lyóan csatlakozó úrvacsoraosztás igen nagy hivő tábora is a gyülekezet épülő egységét példázta. Az igehirdetés visszhangja A beköszöntő igehirdetésből csupán néhány gondolatot villantunk fel, amely visszhangként is érzékelhető volt. Dr. Burián Sándor gondnok az esti szeretetvendégségen az igehirdetésből kiemelte a személyes bizonyságtételt Krisztus szeretetéről, s ezt a csöndes vallomást: „nehéz a barát helyébe lépni..amiben a lelkész az elejtett stafétabot képével emlékezett meg közvetlen elődjéről. Bencze Imre megbízott esperes arra utalt, hogy a gyülekezet egykori lelkésze, Varsányi Mátyás így jellemezte az akkor szupplikáló teológus Koren Emilt: „oroszlánkarmokat mutatott..Harmincöt év után most a lelkész arról szól, hogy simogató kézzé akar lenni. Dr. Szalatnai Rezső: „Két gondolat fogott meg nagyon az érett stílusú igehirdetésben: a Benczúr Gyula fasori oltárképévé! illusztrált bizonyságtétel a személyes hitről, s a megtérés rendkívül életes magyarázata Petőfi Füstbement tervének felhasználásával.” Dr. Tolnay-Knefély Tibor új felügyelő az esti szeretetvendégségen bölcs melegséggel elmondott beköszöntő beszédét Pál apostol szeretet-himnuszá- nak kezdő versében foglalta össze, s a záró áhítatot D. Koren Emil — előzetes megbeszélés nélkül — ugyanezen vers alapján tartotta. Ez magában olyan egybehangzó indulást jelentett, ami nem maradt nyom nélkül a jelen voltakban. Családias ismerkedés A délután tartott szeretet- vendégséget úgy tervezték, hogy az a gyülekezet és az új elnökség találkozása és ismerkedése legyen. Annak illik először köszönni, aki belép — kezdte az új lelkész a szavait —, s elmondta tőle szokott színes, közvetlen stílusban életének és lelkészi szolgálatának eddigi útját. Észrevétlenül múltak a percek, s utána a spontán köszöntők sorában Martti Voipio finn esperes derűt keltett ízes magyar szóval mondott üdvözlésével: „lutheránusnak mondod magadat, s valóban Luther mondta, hogy röviden beszéljen a pap, elég abból egy óra is .. Peregtek a meleg hangú köszöntések, D. dr. Ottlyk Ernő püspök, Madocsai Miklós, dr. Burián Sándor, Tichy Kálmánná, Martti Voipio, Bencze Imre, Cseri Kálmán református lelkész, Fülöp Dezső, Szirmai Zoltán és utána külön beszélgetésekben elmondott szavak olyan szeretet-gyűrűt vontak az elnökség köré, ami a nyitott szívek őszinte közösségének Ígéretét hordozza. DÉL-AFRIKA KORMÁNYA ÉS AZ EVT Az Egyházak Világtanácsa hosszabb ideje tervezte már, hogy küldöttséget meneszt Dél-Afrikába az ottani tagegyházakkal a faji kérdésről szóló genfi program megbeszélésére. Mint ismeretes, az Egyházak Világtanácsa több évre terjedő akciósorozatot folytat a faji megkülönböztetés elleni harc jegyében. Június közepén azonban E. C. Blake, az Egyházak Világtanácsa főtitkára közölte, hogy Dél-Afrika kormánya olyan megalázó feltételek mellett volt csak hajlandó engedélyezni a találkozást, hogy emiatt le kellett mondania az utazást (epd) Számadás Fóton Nem vizsga, de mindig ünnepélyes alkalom Foton a nyári kántori tanfolyam utolsó napja. Idén az első nyári tanfolyam záró- ünnepe különösen ünnepivé vált. Szinte meglepetésképpen és szándéktalanul. Pedig kiemelkedő vendéget se köszönthettünk. Ha ugyan nem kiemelkedő vendégnek kell mondanunk azokat a szülőket, lelkészeket, presbitereket, akik nagy számmal jöttek el az ország minden tájáról. Az elnöki asztal mellett csak a „törzsgárda”, a kántorképzés napszámosai voltak jelen. A zenei szakértőket ezúttal Trajtler Gábor képviselte, aki ezen a tanfolyamon — most első ízben — nem tanított. Valaki tréfálkozva meg is jegyezte: „Trajtler Gábor nem hiányzott” — s ez éppen az ő előzetes, sok-sok évi munkájának eredménye. Kiss János, a Mandák Otthon gondnoka (a kezdet kezdetétől), Bohus Imre fóti lelkész és jómagam, régi bútordarabok vagyunk Fó- ton. Az Országos Kántorképesítő Bizottság püspökelnökét dr. Hafenscher Károly képviselte. Az ötvenes évek elején egy darabig igazgatója volt az otthonnak. Ö nyitotta meg igehirdetésével az ünnepséget és ő zárta be. Mi tette a megszokottnál is ünnepibbé a záróünnepet, Egyszerűen az a tény, hogy huszonöt éve áll egyházunk szolgálatában a fóti intézmény. 1946. június 3- án hangzott először Isten igéje az azóta sokszor átrendezett és megújított falak között. Az elmúlt 25 év eredményeit és tanulságait senki se méltatta, mégis minden jelenlevő érezte. Kiss János csak utalt rá néhány szóval. Hallgatnunk kell — mondotta —, mert Isten beszéL Beszél azzal, hogy idén is megtelt a ház. Két új orgona ad alkalmat a gyakorlásra. A régi szalmazsákokat idén matracok váltották fel az ágyakban. Elkészült a zuhanyozókkal, kagylókkal felszerelt két új mosdó. De mit érne mindez, ha nem lennének itt most egyházi muzsikáért lelkesedő és felelősséget érző fiatalok. A tanfolyam hetven résztvevője sorban felállt, megmondta nevét és gyülekezetét. Két és fél óra hosszat szakadatlanul szólt a harmonium, orgona, karének, vagy felelet az elméleti tárgyakból. Senki se fáradt el. Pergett minden. Milyen fegyelmező erő a zene és az értelmes munka! És menynyi öröm és derű forrása. Trajtler Gábor ízes és okos észrevételein sokszor felkacagnak és okulnak. Egyik legénykének még alig ér le a lába a pedálig, de olyan nyugodtan és szabályosan játszik, hogy egyből kollégájának nevezi. Több legátó és kevesebb izgalom — javasolja egy nagyleánynak. Megszámoltam, a viszonylag rövid idő alatt 39 részvevő adott ízelítőt tudásából. A létszám lehetővé tette, hogy jobban előtérbe kerüljön az ének« zényeltek már. A korálok szabályos éneklésére is ügyeltek. Minden tanfolyamon 60 éneket vesznek át Így három év leforgása alatt mind a 180 dallam sorra kerül. Az énekek ritmusát tapssal gyakorolták. Oktatók nélkül aligha lehetne ilyen eredményre jutni. Kilenc oktató működött közre. A kilenc közül heten Foton szereztek kántori oklevelet, a hétből öt teológus. Ha nem lenne közöttük férfi előadó is, azt mondhatnám, úgy gyülekeztek köréjük a tanítványok a harmonium vagy az orgona mellett, mint a csibék a kotlós körül. Külön meg kell említeni a bibliai oktatást. Ez csak egy a sok tárgy között. Ezért arra törekszenek, hogy keveset vegyenek elő a gazdag anyagból, de azt behatóan ismerjék meg. Idén egy ószövetségi könyvvel foglalkoztak, Sámuel könyvével. Érdekes versenyt is tartottak. A könyv egyik jelenetét, Saul király útját az endori szellemidéző asszonyhoz dramatizálni kellett A győztes csoport bemutatta a saját színjátszói megoldását. Kicsit féltem, hogy majd elmókázzák az egészet. Nem ez történt, mert a történet üzenetére összpontosították figyelmüket. Nem vizsga, de azért számadás a tanfolyam záróünnepe. Minden résztvevőről törzslapot állítanak ki és arra feljegyzik: mit végzett, meddig jutott el. Mindenki ott folytatja következő alkalommal a tanulást, ahol abbahagyta. Nyolcán jelentkeztek máris a téli négyhónapos tanfolyamra. Ezek képesítést szeretnének nyerni; bizonyítványt, majd kántori oklevelei Trajtler Gábor az okleveles kántorokat is buzdítja. Képezzék magukat tovább. Ma már több állami felsőfokú zenei szakiskolában tanítanak orgonajátékot egész magas szinten. Ilyen magas szintű játékra segíti eljutni az igyekvőket a mi teológiai akadémiánkon folyó zenei oktatás is. Számadás reménységben — ez jellemezte a záróünnepet. Erről beszélt dr. Hafen- scher Károly is Péter 3, 10 alapján. Az egész keresztyén élet készenlét a számadásra — mondotta. Mindenkinek meg kell felelnie. Nemcsak most. Nemcsak énekkel, hanem munkával és egész élettel. Miről adunk számot? A bennünk élő reménységről. Egyházunk kántorképzése is a reménység jegyében folyik. A reménység vitte itt mindig előre az ügyet. S ez a reménység 25 év alatt nem szégyenült meg. A magyar evangélikus egyháznak alig van kedvesebb szava: élő reménység. Azt kívánom, hogy a reménység emberei legyetek egyházunkban és a mai társadalomban is. En is abban a reményben számolok most be a záróünnepségről, hogy valamit érzékeltetni tudtam abból a derűs, komoly, igényes légkörből, amelyben kántorképzésünk folyik. Valaki, aki eddig csak mindig az Evangélikus Élet útján értesült a kántori tanfolyamok eseményeiről, azt mondta: jó volt olvasni róla, de jelen lenni — az az igazi. Benczúr László NEMZETKÖZI LUTHER-KUTATÓ KONGRESSZUS Augusztus 22—27 között az Egyesült Államokban, St. Louis városában rendezik meg a világ Luther-kutatóinak IV. nemzetközi kongresszusát. Az 1956-os Aarhusban (Dánia), az 1960-as Münsterben (NSZK) és az 1966-os Järvenpääben (Finnország) rendezett konferencia után most először Európán kívül gyűlnek össze azok, akik a nagy reformátor élete, teológiája és hatása tudományos kutatásával foglalkoznak. Mintegy háromszáz résztvevőt várnak a kongresszusra, (lwi) HATMILLIÓ TURISTA A WESTMINSTER APÁTSÁGBAN EGYHÁZI NAPOK AUGSBURGBAN Elsőízben rendezték meg Nyugat-Németországban ökumenikus alapon az egyházi napokat (Kirchentag). A június 2-án kezdődő eseménysorozat zárónapján, június 5-én 17 ezer ember részvételével tartottak záróistentiszteletet, (epd) Két énekkar alakult. Egy a lányokból, egy másik a fiúkból. A fiúk 25 kánont tanultak meg két hét alatt énekelni és vezényelni. Pedig mutáló hangjuk miatt az ő énekkaruk volt a gyengébb. A lányok bonyolult énekkari műveket veAZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA 1972. ÉVI SEGÉLYPROGRAMJA Ebben az esztendőben különleges képesítésű idegenvezetők beállításával próbálják lehetővé tenni a londoni Westminster apátság hat millió túrista látogatója számára a híres műemlék megtekintését. Az ún. „Visitor Marshals” (idegenvezetők) feladata a látogatók áradatának gyors terelése és közben a kérdések megválaszolása. Az első tíz alkalmazott nyelvi képesítése: francia, német, spanyol, olasz, svéd, norvég, dán, cseh, orosz és japán, (epd) INDIA Minden második indiai, azaz kétszáz milliónyi ember 1968-ban a Világbank által nyilvántartott „életminimum” összegénél kevesebből tartotta fent magát. A most nyilvánosságra jutott, neves tudósok által készített tanulmány hozzáteszi, hogy a szegények száma évről évre emelkedik, (epd) Az Egyházak Világtanacsa egyházközi segélybizottsága az 1972-es évre 20 millió dollár értékben fogadott el segély- programokat A különböző mezőgazdasági, egészségügyi, nevelési és szociális célokat támogató segélyprogramok anyagi alapját a tagegyházak biztosítják. (epd)
