Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-07-25 / 30. szám

Adjon Isten jó munkát! Lapunk elmúlt heti számá­ban beszámoltunk arról, hogy egyházunk két püspöke öt fia­tal lelkészjélöltet avatott lel­késszé. Ezekben a hetekben „ifjú Timóteusaink” nagy izga­lommal várják, hogy a püspö­kök rendelkezésé szerint hol állhatnak be az aratás munká­jába. Természetes ez az izga­lom. Nemcsak azért, mert erre készültek öt hosszú esztendőn át, hanem azért is, mert min­denki tudja, hogy a pályafu­tás sikerét döntően meghatá­rozza az indulás, a start. A lel- készi szolgálatra még sokkal inkább érvényes ez az igazság. Az első hónapok és évek be­nyomásai és tapasztalatai vé­gigkísérik a lelkészt szolgála­tának egész útján. S mivel tud­juk, hogy a lelkész szolgálatá­nak „startját” nagyban befo­lyásolja, hogy milyen sziwel fogadják és veszik körül a star- tolót a gyülekezetek és a pá­lyatársak, s mivel az is örök igazság, hogy akit egy kicsit ismerünk, azt több bizalommal és szeretettel tudjuk fogadni, néhány sorban bemutatjuk szolgálatba induló fiatal lelké­szeinket. GABANYI GÉZA, az oros­háza-rákóczitelepi parókián, mint az ottani lelkészcsalád legidősebb gyermeke kapott elhívást a szolgálatra. Nagy esemény volt Géza életében, amikor három évvel ezelőtt édesapja az egész családdal együtt kivándorolt külföldre. Géza nem tartott a családdal. Maradt, hogy befejezze tanul­mányait, s hogy itt szolgáljon a Magyarországi Evangélikus Egyházban. Nem volt könnyű számára ez a maradás. Tanul­mányai mellett állandóan dol­goznia kellett, hogy fenntart­hassa magát. Az utolsó évben nagy segítséget jelentett' szá­mára a Kelet-Békési Egyház­megye ösztöndíja. Ez a segít­ség is hozzájárult ahhoz, hogy befejezze tanulmányait, s most készén áll a szolgálatra: Amint mondja — számára mindég}’, hogy hol, csak szol­gálhasson, hirdethesse az evangéliumot. KALACSKA BÉLA a sződli- geti ' szórványgyülekezetben nevelkedett fel, mint egy otta­ni vasutas család gyermeke. Technikusi oklevelet szerzett, s néhány évig a Budapesti Hű­tőgépgyárban dolgozott, mint technikus. A hűtőgépek szer­kesztésénél azonban jobban ér­dekelték őt az emberi lélek tit­kai, s ezért határozta el ma­gát a lelkipásztori szolgálatra. Technikusi precizitását azon­ban megőrizte. A tanulmányok során felmerült problémákat szinte mérnöki precizitással dolgozta fel. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy mindig évfolyam­első volt, s a Teológus Otthon­ban mint szenior két éven' át tevékenyen részt vett a teoló­gus ifjúság nevelésében. Rá­termettsége, precizitása és ki­tartó szorgalma a záloga an­nak, hogy a szolgálat mezején is minden bizonnyal sok áldás fogja kísérni munkáját. RIBÁR JÄNOS csanadapá­cai parasztszülők gyermeke. Egyházunk életében mindig jelentős szolgálatot végeztek a szántó-vetők paraszti közössé­géből származó lelkészek, akik környezetükből nemcsak vere­tes egyházszeretetet, hanem népünk szeretetét és a józan paranszti bölcsességet is ma­gukkal hozták. Ribár János is ilyen környezetből jött a lelké- szi szolgálatba. Teológus évei alatt volt alkalma arra, hogy teológiai stúdiumai közben ezeket az erényeket el ne ve­szítse, hanem inkább még el­mélyítse. S most, amikor itt áll a lelkészi szolgálat kapujában, azt kívánjuk, hogy a Jézus Krisztusba vetett szilárd hit mellett a veretes egyházszere­tet, népünk szeretete es a jó­zan paraszti bölcsesség legyen kísérője mindvégig a szolgá­lat útján. TURCHÄNY1 SÁNDOR éle­tében ez a veretes egyházsze­retet Isten mérlegére került. Több, mint 15 éve annak, hogy mint érettségizett diák a ba­lassagyarmati gyülekezetből hozott nógrádi lelkesedéssel kezdte meg teológiai tanulmá­nyait. A lelkesedés azonban csakhamar krízisbe került. Jó­nás módjára meg'akart futa- modni a küldetés elől. Kita­nulta a nyomdász szakmát, s mint betűszedő a szó nemes értelmében megszerette a be­tűt. S mikor hosszú „vargabe­tű” után Isten Jónásként újra visszahozta öt küldetéséhez, elsősorban éppen „betűszerete- lét” használja fel arra. hogy szinte kifogástalan irodalmi formában hirdesse: a küldetés elől nem lehet elfutni! Hisz- szük és várjuk, hogy Turchá- nyi Sándor testvérünk a gyü­lekezeti lelkészi szolgálata .mellett írásaival a jövőben is Tanulságos kis emlékek S tőger-szeminár ium Aki visszafelé tekint, tallóz­gat a múltban, napsütötte tá­jakra, oázisokra talál, melyek mellett megpihen. Ilyen csen­des sziget volt 1934 őszétől, 3 éven át, a soproni SVAC pálya fedett kuglizó helyisége. Talán hatan vagy nyolcán alakítot­tunk ki két csapatot. A helyisé­get hetenkent két órára Stö­ger úrtól, aki gondnoka volt az egész pályának, kivettük bérbe és ott szórakoztunk. Fe­jenként 10 fillért fizettünk a pályáért és olykor-olykor ju­tott még egy-két kiflire is. Sze­rettünk játszani s így magas­szintű játék alakult ki. < A legnagyobb baj az volt, hogy két orakor már a pályán kellett lenni és az ebéd az Ott­honban sokszor tovább húzó­dott. Megoldást nem tudtunk másként találni csak úgy, ha elkéredzkedtünk. Igen ám. de kuglizni? Ez lehetetlen. Vala­mit ki kellett találni. •— Fiúk — mondtam — a sze­minárium ellen nem lehet ki­fogás. — Nagyszerű — hangzott a válasz. Ezután egyenként megindul­tunk az asztalfőn ülő profesz- tzor felé és jelentettük, hogy szemináriumba megyünk. A válasz mindig az volt, jól van fiúk, örülök, hogy ilyen szor­galmasak vagytok. így tehát mindig pontosak tudtunk lenni s ha sikeres na­punk volt, egy-egy telitalálat után felkerült a nevünk a va­donatúj gerendásaira. Egyik alkalommal, amikor írni akar­tam a nevem, kiesett a kezem­ből a ceruza és sápadt arccal mutattam a gerendára. Egyik professzorom neve ékeskedett rajta. Na, még csak az kell, hogy véletlenül összeessen a két szeminárium. Ez azonban há­rom év alatt sohasem fordult elő. Mi viszont nem kerestük. kikből állt a másik illusztris csapat. A Stőger szemináriumban voltak utódaink is és ekkor kö­vetkezett be a tragédia. D. Já­nos professzor ur elfoglaltsága miatt a szokottnál korábban kelt fel az asztaltól és amint a lépcsőn halad, egy ácsorgó gyerekbe ütközött, aki fontos üzenetet hozott. \ — Bácsi kérem, a Stöger úr azt üzeni, ma a szeminárium elmarad. — Ki az a Stőger úr? — Hdt a SVAC pálya gond­noka. ö üzeni, ma az urak ne jöjjenek kuglizni. Mintha bomba robbant vol­na. Este gondterhelten ült a pro­fesszor úr az asztalnál és kö­zölte, hogy akiket illet, azok­nak tudtul adja, hogy a Stő­ger szeminárium napokig szü­netel. Halotti csend lett. Többe néni dőltek a „bábák" a nehéz golyóktól. Elmúlt 15 vagy 20 év, ami­kor találkoztam a professzor úrral, balatoni villájában. Sok mindenről elbeszélgettünk.. Beszéd közben azt kérdezte tőlem, tudtam-e a Stőger sze­mináriumról? Bizony tudtam, hiszen alapí­tó tagja voltam. ­Három évig szorgalmasan jártam s talán az összes sze­mináriumok közül itt értem el a legnagyobb sikereket. A régi diákélet egy darabja e néhány sor. Kevesen tudtak e szeminárium, létezéséről, de akik tagjai voltak, úgy emlé­keznek rá, mint ahol sok bol­dog órát töltöttünk el. Néhány évvel ezelőtt vissza­kerültem Sopronba s végigsé­táltam a volt Felkelő úton s lélekben megsimogattam a ré­gi szeminárium helyét s most már őszen arra gondoltam, de jó volt fiatalnak lenni. Kronosz végezni fogja az áldott szolgá­latot lapunk olvasói körében. ZÁTONYI JÁNOS a csaba­csüdi parókián és gyülekezet­ben kapott indítást a lelkészi szolgálatra. Nagy öröm, hogy sok olyan lelkészcsalád van egyházunkban, ahol a gyerme­keket az édesapa lendületes és reménységgel teljes szolgá­lata indítja el az egyházi szol­gálat felé. Zátonyi János édes­apja szolgálatából megtanulta, hogy amire ráteszi az életét, azt csak százszázalékosan lehet csi­nálni. Ezért volt olyan lelkes a szupplikációs szolgálatokban. Alig van az országnak olyan gyülekezete, ahol 5 év alatt, mint szupplikáns meg ne for­dult volna. Emellett egy má­sik kincset is hozott a szülői házból: a szlovák nyelv isme­retét, amit tanulmányai alatt tovább fejlesztett. így azok közé a lelkészek közé tartozik, akik szlovák nyelven is tud­ják hirdetni Isten igéjét. Sok lyen fiatal lelkészre lenne szükségünk. Nógrádban, gyermekkorom­ban az volt a szokás — s re­mélem, hogy ez a szép szokás mindmáig ^fennmaradt —, hogy a munkába érkezőket társaik így köszöntik: Adjon Isten jó munkát! Amikor fiatal lel­késztestvéreink a lelkészi szolgálat fáradságos, de még­is gyönyörű munkájába elin­dulnak, olvasóink és egész egyházunk nevében ezzel a szép nógrádi köszöntéssel kí­vánunk sok áldást és örömöt életükre és szolgálatukra: Ad­jon Isten jó munkát! Dr. Selmeczi János Pásztorom 23. zsoltár ­Az Ür az én pásztorom: nem szűkölködöm. Dús füvön legeltet, csöndes vizekhez terelget engem. Felüdíti lelkem, igaz ösvényen vezet az ő nevéért S járnék bár a halál árnyékának völgyén, mit se félnék rossztól, hiszen te velem vagy — vessződ, pásztorbotöd vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nekem szorongatóim szemeláttára, megkened olajjal fejemet poharam kicsordul. Csupa jóság és kegyelem kísér életem minden napján, s az Űr házában lakhatom, míg tart életem Fordította: Bodrog Miklós Megválasztották & fasori gyülekezet új lelkészét Amint arról már hírt ad­tunk, a Budapest-Fasori gyü­lekezet eddigi lelkészét, D. Koren Emil esperest, aki 14 évig állt a gyülekezet élén, a budavári gyülekezet hívta meg lelkészéül, ahol július 18- án a délelőtti istentisztelet ke­retében be is iktatták új szol­gálatába. Az így megürese­dett fasori lelkészi állásra a gyülekezet, az egyházkerület püspökével folytatott megbe­szélés és a presbitérium aján­lása után egyhangúan Szirmai Zoltán eddigi másodlelkészét választotta meg. A lelkészvá­lasztó közgyűlést július 11-én tartották. Szirmai Zoltán tizenegy évé lelkész. Szolgálatát segédlel­készként Gyönkön kezdte, majd Ferencvárosban és Fa­sorban folytatta. Közben egy évet tanulmányúton Svájcban töltött, a Bossey ökumenikus Intézetbe^, majd a genfi egye­tem teológiai fakultásán. Rö­vid ideig Svájcban francia nyelven gyakorló lelkészi szol­gálatot is végzett A fasori gyülekezet másodlelkészévé 1968-ban választották. Gyüle­kezeti lelkészi beiktatása au­gusztus 1-én lesz a délelőtti istentisztelet keretében. A húszéves Magyar Állami Népi Együttes nyitó előadasa a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Paulini Béla emlékezetes Gyöngyösbokréta mozgalmát felváltotta a Magyar Állami Népi Együttes 20 éves múltra visszatekintő hazai és külföl­di sikerekben gazdag szerep­lése. Rábai Miklós Kossuth- díjas, érdemes művész sze­mélyében olyan vezetője van ennek az évről évre fejlődő, komoly művészi színvonalat képviselő népi együttesnek, amely a népi hagyomány élesztésével a magyar táj, né­pi szokás, játékosság, viselet, tánc, ének és sajátos kedély- világ színben, ritmusban, han­gulatban gazdag lehetőségeit aknázza ki üdítően ötletes táncos, énekes, zenés kompo­zíciókban. Bartók és Kodály úttörő kezdeményezése nyo­mán jó úton halad ez a népi együttes, hogy leláss zikussá váljék, mint a magyar -nép­zenétől ihletett magyar zene­művészet. A margitszigeti előadáson tíz önálló műsorszámból szín- pompás látványosság, dallam­gazdag népzene, komoly han­gulat, humor, derű, pajkos él­celődés' és mindvégig éber já­tékosság bontakozott ki a kö­zel éjfélig tartó, pillanatig sem lanyhuló, mozgalmas szabad színpadon. A sejtelmesen meg­világított lombos fák szolgál­tak természetes háttérül és mint néma résztvevő, a lom­bok között előbukkanó teli­hold vidámította a felharsanó tetszésnyilvánítást. Kitűnő bevezetésnek bizo­nyult Kodály zenéjére és Rá­bai koreográfiájával a Kállai kettős, ez az elnyűhetetlen szép és nemes régi tánc. Dél­ceg, lassú mozdulataiban mél­tóság, önérzet, mértéktartás, szilajjá perdülő ritmusaiban pedig valaminő nekikeseredett vigasság fejezi ki a magyar karaktervonásokat. Olyan tánc ez, amely minden más népi jellegtől eltérően sajátosan magyar égtájat, kedélyt és életformát tükröz. Befejezésül pedig a közel kétezer alka­lommal játszott Ecseri lako­dalmas, Rábai—Maros világsi­kert aratott énekes, táncos je­lenete zárta a hangulatos mű­soros estet. Dús színekben pompázó viselet, leleményes játékosság, harsogó jókedv, ének, tánc, a közös mulatozás­ban és vigaságban forróvá gyorsult ritmus ellenállhatat­lan iramot ad a mindvégig le­nyűgözően szórakoztató já­téknak. Közbülső számokul nóták, cigánytáncók, legényesek, le­ánytáncok változatosan ada­golt színpadi képei kötötték le a közönség pillanatokig sem gyengülő figyelmét. Külön ki Kell emelni: Vujicsics—Létai Botos pásztortáncát, Gulyás— Rábai Üveges táncát, az Este a fonóban című hangulatos játékot (Gulyás—Rábai közös szerzeményét), továbbá egy ismeretlen szerző c-moll csár­dását. A nagysikerű előadás bárkit meggyőzhetett arról, hogy a Magyar Állami Népi Együttes művészeti életünknek számot­tevő, ma már nélkülözhetet­len és külföldön is mindig szívesen látott, nagyra érté­kelt tényezője. Haits Géza Megjelent a KORÁLISKOLA h II. kiadása Ara: 20,— Ft Kapható a Sajtóosztályon Magyar emlékek Párizsban * A turista Párizsban, a fény városában megnézi mindazt, amit illik megnézni. Tehát az Eiffel tornyot, lifttel felme­gyünk a második emeletre és kitárul előttünk a szép város. A nyílegyenes utcák, a nagy terek, paloták, a Concorde tér, a Tuilleriák kertje, az Arc de Triomphe, a Louvre, a Notre Dame. Autóbusszal elmegyünk Versailles-be, a képek, szobák, szobrok szinte megszédítik az embert. A Louvre-ban megcso­dáljuk a Mona Lisát és a Milói Vénuszt. A teljes katalógus ma 200 000 sorszámmal szedi- rendbe a látnivalókat. Még csak töredékekben sem lehet beszélni a mérhetetlenül sok látnivalóról. Csak a francia királyok fényűző szeretete magyarázza, hogy a reneszánsz nagy mestereit becsülték leg­többre. Leonardón kívül Raf- faellót, aki a biblikus témákat már a barokkot sejtető moz­galmassággal ábrázolja. Meg­állítják és megdöbbentik az az embert Fra Angelico oltár­képei. Albrecht Dürer, Lukas Cranach és Hans Holbein ne­vet csak megemlítem. És azt is csak érintem, hogy Rubens- nek egy külön nagy teremben — ha jól emlékszem — hu­szonegy nagy formátumú cso­dálatos képe látható. A képtárhoz viszonyítva a szobrászati anyag sokkal ki­sebb. A Michelangelo terem­ben a mester két rabszolgáját látni. Girardon, Puget, Sarra­zin és a többiek alkotásai töl­tik meg a szobrászati kiállí­tás termeit Pünkösd vasárnapján dél­előtt a Rue de Blanche nevű utcában az ágostai hitvallású evangélikus templomban hall­gattuk Isten igéjét. A Párizs­ban élő német anyanyelvűek szép kis templomában nem voltunk sokan, de boldogan hallgattuk az első gyülekezet megalakulásának történetét. A Szentlélek hevítő ereje adta szívünkbe az imádságot, ami­kor hazánkért, családunkért, a világ népeiért és a békéért imádkoztunk. De nézzük csak a magyar emlékeket. Az első, amelyről néhány szót szólni akarok, a „Nagyságos Fejedelem”, II. Rá­kóczi Ferenc háza. Pálfy József azt írja erről a házról, hogy az eredetileg Jean de Hillerin, a királyi udvar étekmesterének háza volt, aki a ház egy részét előkelő vendégeknek adta ki. E házban lakott (Quai Mala- quais 9. sz.) Mansfield herceg­nő, majd Taliard gróf, Fran­ciaország marsallja, később D’Albert herceg, majd az 1714-ben Magyarországról me­nekülni kényszerült Fejede­lem. A házat egyébként ma is úgy ismerik, mint Hotel du Prince de Transsylvanie, azaz Erdély hercegének palotája. Bemegyünk a ház udvarába, leveszem a kalapomat és lé­lekben tisztelgek II. Rákóczi Ferenc emlékének. Elmegyünk a Rue du Vieux Colombier 21. sz. alá. Az épü­let középkori zárda volt, majd • a Nagy Kelet szabadkőműves páholy tagjainak adott helyet. Ma szerény kis szálloda. Eb­ben a házban lakott József Attila. Akkor még, mint isme­retlen magyar diák. A felesé­gem halkan elmondja egyik versét, én pedig a nagy költő lábanyomát keresem. A ház falán tábla hirdeti: itt lakott párizsi tartózkodása Idején József Attila. A Nagy Lajosról elnevezett líceum a Rue Saint Jacques 121. sz. alatt van. Jezsuiták alapították ezt a híres gimná­ziumot. Az iskolának olyan növendékei voltak, mint Mo­her, Voltair, Delacroix, Victor Hugo stb. Ady Endre a Hotel des Bal­cons-ban lakott a- III. emele­ten. Szobája hangulatát sok­szor megénekelte a költő. A Szent Mihály útján végigme­gyünk. Ezen az úton olyan sokszor sétált a lobogó hajú költő. A fák alatt most is ezer és ezer diák sétál. Az utcára kirakott vendéglői székeken fiatalok ülnek és isszák a hí­res francia vörösbort. Az ún. Béke kávéházban ' Ady székét keresem! Elmegyünk a Kos­suth térre, ahol egy magyar házaspárral találkozunk és úgy beszélgetünk, mintha régen ismernénk egymást. Párizs­ban a Kossuth téren. A párizsi világhírű tőzsdé­től nem messzire, a rue du Mailben, a 13. sz. ház falán felírás hirdeti, hogy abban a házban lakott Liszt Ferenc, aki fél évszázad leforgása ide­jén sokszor töltött/ el itt egy- egjf éjszakát, vagy néhány napot, esetleg hetet. Ugyan­abban az időben lakott ebben a házban Spontini, a híres olasz zeneszerző. Pálfy Jó­zsef írja, hogy ebben a ház­ban lakott többek között Ma- rie-Olympe de Gouges, a for­radalom előtti évtizedek híres színésznője, aki később á Kon- ventnél azért: kardoskodott, hogy jelöljék ki őt XVI. La­jos védőjének,' majd pedig Robespiermek tett különös ajánlatot — ugorjának együtt a Szajnába. Megnéztük Coligny admirá­lis szobrát. Colignyt a Szent Bertalan éjszakáján ölték meg és a palotája ablakából dob­ták ki a hugenották fanatikus ellenfelei. 1572. aug. 24-én, éj­jel minden megtalált huge­nottát kivégeztek. Ekkor ölték meg vezérüket, az előbb emlí­tett Colignyt is. IV. Henrik a nantes-i ediktumban (1598) biztosította a protestánsok vallásszabadságát. XIV. Lajos azonban ezt visszavonta. Ek­kor kb. egy millió hugenotta vándorolt ki Franciaország­ból. Egy részük Svájcba, Hol­landiába, más részük pedig Angliába. Hazánkba is kerül­tek akkor hugenották. Befejezésül még Versailles- ről szeretnék néhány szót szól­ni. Párizstól 23 km-re fekszik, ma 100 000 lakosú Versailles. A Napkirálynak köszönheti létét. Több emberöltő munká­ja látszik a világhírű palotán. A palota parkjában hidrauli­kus szerkezetek 1400 szökőku- tat működtettek még XIV, Lajos korában. Ma kb. a fele működik. Maga a palota a park felől a legszebb. Nyári időszakban a „Fétes de Nuit”- éjszakai örömünnepek órái­ban előadásokat rendeznek a kastély tövében, amikor is a hang és fény együtt hat a hallgatókra, akik a tűzijáté­kok látványán túl korabeli muzsikát és balettet hallgat­nak és látnak. Búcsúzunk Párizstól, amely­ben olyan , sok magyar diák tanult és hozta el hazánkba a felvilágosodás csodálatos esz­méit. Fülöp Dezső "J* id. Magassy Sándor Sopronban június 24-én te­mették nagy részvét mellett a líceum egykori vallástaná­rát, id. Magassy Sándor nyu­galmazott evangélikus lel­készt, aki június 20-án hunyt el 74 éves korában. Egykori tanítványainak országszerte nagy tábora gyászolja, s em­lékezik reá szeretettel. Köz­vetlen-, nagyszámú családja körében van fia, Magassy' Sándor takácsi lelkész, és ve- je, Asbóth László malomsoki lelkész, valamint 12 unokája. „Ama nemes harcot meghsr coltam...” A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hog JÜLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG iratterjesztési szünetet tart. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július I-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents