Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-24 / 4. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXVI. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1971. január 24. Ara: 2,— Forint Jobb szolgálatért, erőteljesebb gyülekezetekért Püspöki körlevél közölte az Országos Presbitérium határozatait Amint már írtunk róla, az Országos Presbitérium decemberi ülése a püspöki jelentés meghallgatása és megvitatása után jelentős kérdésekről tárgyalt és hozott döntéseket. A döntések egyházkormányzati úton, püspöki rendelkezések formájában jutnak el a lelkészekhez és gyülekezetekhez. Egyházunk két püspöke most körlevélben tájékoztatta a lelkészeket a döntésekről és közölte a döntések alapján foganatosítandó rendelkezéseket. Ezekből a döntésekből és rendelkezésekből emelünk most ki néhányat, amelyek nem csupán lelkészi kérdések, hanem híveink és a közegyház érdeklődésére tarthatnak számot. A jobb lelkészi Biankáért A körlevél újévi köszöntés keretében szól a lelkészi szolgálat egyes kérdéseiről. Ebből a részből is idézünk néhány gondolatot. Nyomatékosan hangsúlyozzuk — szól a körlevél — hogy hivatástudat nélkül nem lehet lelkészi szolgálatot végezni. Csak az tud hitelesen evangéliumot hirdetni és az egyház diakóniai útján járni, aki meg van győződve arról, hogy nem pusztán a maga egyéni elhatározásából áll a szószéken, hanem,, elhivatott” az evangélium hirdetésére és a diakónia végzésére. Nem is pusztán a maga gyülekezete által hivatott el erre a szolgálatra, hanem az Egyház Ura, Jézus Krisztus által. Kétségeink, eredménytelenségeink és emberi gyengeségeink kpzött engedjük, hogy a Szenté lélek ebben az esztendőben is újra és újra meggyőzzön bennünket arról, hogy a helyünkön vagyunk, amikor Isten szolgáiként szolgálunk az evangéliummal és a diakónia cselekedeteivel a ránkbízottaknak. Nagyon szép és kiváltságos feladatot kaptunk az Egyház Urától, amikor arra méltatott bennünket, hogy a mi történelmi körülményeink között, a szocializmust építő Magyarországon hirdessük az evangéliumot és segítsük előre népünket a fejlődés útján. Arra van szükségünk, hogy alapos és tervszerű munkával egyre mélyebbre hatoljunk az „örök evangéliumiba, és ugyanakkor ezt az evangéliumot szembesítsük korunk életkérdéseivel és annak az embernek az életével, aki a szocializmusban ma él. Ez az ember ugyanis már nem ugyanaz, mint akinek .korábban prédikáltunk. Ez az ember azóta sokat tanult, olvasott, rádiót hallgatott1 és televíziót nézett. Változott, a nézete a világról, és formálódott a tudata. Változott a környezete is, az életformája és az életérzése is. Változott a nézete az egyházról, az evangéliumról, az emberről ... Az a lelkész, aki ma nem ismeri a társadalom fejlődésének törvényeit, és nem vonja le annak következményeit lelkészi szolgálatával összefüggésben, hamarosan elveszti tájékozódását a társadalomban, nem tudja a rábízottakat vezetni, tanácsolni és segíteni. Előbb-utóbb megérteni sem tudja azokat, akiknek igét hirdet ... • Az eddiginél átgondoltabban kell segítséget nyújtanunk társadalmunknak több etikai természetű kérdésben. Mindannyiunknak •— hívőknek és nem hívőknek — feladata az, hogy fáradozzék a magasabb szintű szocializmus építése közben magasabb szintű erkölcsiségért. Mi az evangéliumból táplálkozó erkölcsiség megélésére és továbbadására hivattunk el. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezen az alapon segíthetünk népünknek az egoizmus, a cinizmus, az anyagiasság, a harácsolás, a munka nélküli jövedelem és a fegyelmezetlen munka elleni harcban, és egy olyan erkölcsiség egyre jobban való megvalósulásában, amelyben uralkodik az egyéni érdekek fölött az egész nép javának előmozdítása, a hivatásból végzett munka, és az a közösségi szellem, amely mindig szem előtt tartja a másik ember javát. íj épületet Teológiai Akadémiánknak Egyházunkban hosszú évek óta húzódó kérdés Teológiai Akadémiánk és a Teológus Otthon jó, a célnak megfelelő elhelyezése. Jelenleg mindkettő az Országos Egyház Üllői úti székházában van. A régi épület azonban rendkívüli mértékben szorulna átépítésre ahhoz, hogy mindkét intézményünknek megfelelő elhelyezést nyújtson. Az Akadémia csendes elmélyülést kívánó munkáját rendkívül zavarja a zajos utcai forgalom, a lakásokból átalakított Otthon pedig helyzeténél fogva lehetetlenné teszi az egységes és egészséges kollégiumi életet. A különböző szempontok és lehetőségek szerint végzett tervezőmunka végül is világossá tette, hogy ezen a helyen a megfelelő korszerűsítés legalább annyiba kerülne, mint egy új épület létesítése. Ezek után döntött úgy az Országos Presbitérium, hogy megfelelő helyen új épületet létesít a Teológiai Akadémia s a Teológus Otthon részére. Erre a célra a zuglói templom mellett épült Szeretetotthon épülete látszik legalkalmasabbnak, — természetesen az Otthon lakóinak megfelelő elhelyezése után. A tervek már elkészültek arra, hogy a városképbe illeszkedően emeletráépítéssel és bővítéssel hogyan válik majd alkalmassá a Teológiai Akadémia és a Teológus Otthon számára független, zavartalan, egységes épületként. Az építkezéshez a LVSz jelentős segéllyel járul hozzá, a teljesen új berendezéshez pedig külföldi testvéregyházak nyújtanak segítséget. A Sajtóosztály szolgálata Az Országos Presbitérium tagjainak az volt a tapasztalata, hogy a gyülekezetek s a hívek országszerte nem ismerik kellőképpen, s ezért nem értékelik a Sajtóosztály szolgálatát. Azon kívül, hogy Bibliát, énekeskönyvet, hittankönyveket, konfirmációi kátét, Naptárt, Útmutató,t ad kézbe, s meg jelen tét j két lapunkat, az Evangélikus Életet, és a Lelki- pásztort, évente számos értékes könyvet jelentet meg, amelyek mind a gyülekezeti életben, mind a keresztyén életben iránymutatók, hasznosak, olvosmányosak, építők. Mindezt nagy áldozattal és anyagi befektetéssel végzi a Sajtóosztály. A gyülekezetekben viszont nem fordítanak elég gondot arra, hogy a hivők • szélesebb rétegei ezekről a könyvekről tudomást szerezzenek, s megszerzésükre gondoljanak. A Presbitérium éppen ezért elrendelte, hogy a kiadványokat megjelenésükkor vételköte- lezettségggel meg kell küldeni minden lelkészi hivatalnak, hogy egyrészt a parókiális könyvtárban rendelkezésre álljon, másrészt annak bemutatásával a gyülekezet tájékozódjék afelől, hogy milyen egyházi irodalomhoz juthat hozzá. Az énekeskönyv-reforro végcélja felé Közismert dolog, hogy a Keresztyén Énekeskönyv (régen Dunántúli-nak nevezték) a legáltalánosabb, de nem egyetlen és nem egyetemes énekeskönyvünk. Ennek az énekeskönyvnek jelentős megújítását kezdte el egyházunk az ötvenes években, s adta kézbe 1955-ben a régi anyag szelektálása és új anyag csokorbaszedése által létrejött mai énekeskönyvünket, ami voltaképpen kezdettől fogva próbakiadás, és megindulás egy ki- alakitandó egyetemes evangélikus énekeskönyv létrejötte felé. Ugyanakkor jelentős átalakításon mentek át az egyéb használatos énekeskönyvek is, főképpen a békéscsabai és a Szarvasi énekeskönyvekre gondolunk, valamint a nyíregyházi énekek külön anyagára. Az Országos Presbitérium érettnek látja az időt arra, hogy a már használatban lévő egységes Agenda (istentiszteleti és szertartásrend) mellett kialakuljon az egységes énekeskönyv is. Ezért szakbizottság kiküldését javasolta arra, hogy öt év alatt készítsék el az egységes énekeskönyv tervezetét, amely új énekekkel is bővítve, az énekeket egységesen csoportosítva, minden énekdallamot kottával közölve jelenhetne meg. Sietünk megnyugtatni mindenkit, akinek a szívéhez nőtt a ma kézben lévő énekeskönyv, hogy azt minél buzgóbb használattal akár a szétrongyolódá- sig használhatja, mert az új énekeskönyvnek csak az előkészítő munkája öt esztendeig tarthat, s a Presbitérium értékelése szerint tíz évig tarthat, míg fokozatosan, gyülekezetenként áttérnek az új énekes- könyvre, s akkor is a párhuzamos használat lehetőségével. Áldozatosabb teherviselésért Áttekintette a Presbitérium az egyház anyagi szükségletét és helyzetét is. Az országos felmérés azt mutatja, hogy a teherviselés felelőssége gyülekezetenként, de gyülekezeteken belül is nagyon eltérő. Gyülekezeteken belül általában a kisebb réteg az, amelyik áldozatosan és felelősen hordozza az egyház anyagi gondjait. Az adakozók egy rétege pedig nem az adakozás készségében, vagy a szeretet indítékában marad el, hanem az adakozó készségnek a szükséglethez mért arányában. „Az Országos Presbitérium — szól a jegyzőkönyv — hálával emlékezett meg arról, hogy sok gyülekezet valóban áldozatosan adakozik, nemcsak saját gyülekezeti céljaira, hanem közegyházi célokra is. örömmel állapította meg a Presbitérium, hogy a Központi Alapra, a Nyugdíjosztályra, a Gyülekezeti Segélyre, a Diakóniai Intézményekre, a szupp- likációra milyen jelentős ösz- szegeket adnak a gyülekezetek. Mindez felelősségtudatot és áldozatos készséget mutat” De vannak megoldatlan anyagi kérdések is, mind egyes gyülekezeteken belül, mind közegyházi kérdésekben. Gyülekezeteken belül sok helyen nyomasztóan nagy az egyházi épületek renoválásának szükséglete. Ez hozta előtérbe több helyen a túlzott igényeket a közegyházi, vagy külföldi támogatásra. A testvéri összefogásból eredő segítség készsége természetes, de nyomatékkai hangsúlyoznunk kell, hogy közegyházi segély folyósítását csak a szükséglet egy- harmada mértékéig lehet kérni, ha a szükséglet kétharmadát a gyülekezet saját erejéből vállalja és előteremti. Másik felmerült szükséglet a lelkészek fizetése. A legtöbb gyülekezetben hosszú évek óta változatlan a lelkész javadalmának összege. Pedig kivétel nélkül minden gyülekezet vállalta lelkésze beiktatásakor, hogy „javadalmazás tekintetében nyomon követi az ország dolgozóinak életszínvonalemelkedését”. Nem volna szabad megvárni* hogy erre a lelkész hívja fel a figyelmet. A presbitériumoknak maguknak kell ezt észrevenni. Ezért az Országos Presbitérium úgy határozott, hogy „mindazoknak a lelkészeknek* akiknek az elmúlt három esztendőben nem emelték a fizetését, 10—15 %-kal emeljék fel”. Harmadik szükséglet a közegyházi. Nem valamely független felső szervnek, hanem kizárólag és első renden a gyülekezeteknek szoros érdekük, hogy a közegyházi szervek és intézmények zavartalanul működjenek. A lelkészképzés, szeret etintéz- mények, az országos egyházi segélyszervek, egyházi sajtó* könyvtár, levéltár, a jó rendet fenntartó felsőbb egyházi szervek, kántorképzés — mindmind a gyülekezetek érdekében állanak fenn, s ezek nagyobb részét ma még nem a gyülekezetek tartják fenn. Mi szükséges tehát? Íme a határozat: „... arra kérjük a gyülekezetek elnökségét, hogy ezt az . esztendőt használják fel a presbitériumokban és a gyülekezetben arra. hogy megértessék a gyülekezeti tagokkal az önkéntes egyházfenntartási járulék emelésének szükségességét...” Hisszük, hogy gyülekezeteinkben az Országos Presbitériummal együtt tudnak gondolkodni, együtt tudnak felelősen cselekedni, és együtt tudnak áldozni. MAGYARBANHEGYES Már folyt a háború, amikor anyag- és pénzadományokat gyűjtöttek a magyarbánhegyes,i hívek, hogy templomot építsenek. Ennek a gyűjtésnek az eredményét azonban elvitte a háború. 1947-ben mindent újra kezdtek. Egy év múlva megindult az építés, ifj. Ágoston Mihály helybeli kőművesmester tervei és irányítása szerint. Lelkészük akkor Bártfai Lajos volt. Az elkészült épületet 1949 nyarán szentelték fel. (Még abban az évben elkészült a lelkészlakás folytatásában a gyülekezeti terem is.) Az építkezés 40 000 Ft-ba került. A helyi gyülekezeten kívül adományokat kaptak az államtól, a felettes egyházi szervektől, s a környező békési gyülekezetektől is. Az akkor 241 lelkes gyülekezetnek épült templom 100 ülőhelyes. Az elvándorlás folytán mára 100 lelkesre csappant gyülekezetei társgyülekezetként Fest Miklós nagybánhe- gyesi lelkész gondozza. A templomot hetenként rendszeresen használják. A finn pozitív semlegesség politikájának kezdeményezője, J. K. Paasikivi egykori finn köztársasági elnök 100 éve született. Finnországban jelentősen megünnepelték ezt az emléknapot. Az ünnepségek során Helsinki öre'T templomában tartották az emlék-istentiszteletet, amelyen Simojoki érsek beszélt. Ezen az alkalmon a széles diplomáciai és politikai testület élén részt vett Kekkemen köztársasági elnök is, aki Paasikivi politikájának folytatója, és továbbfejlesztője. A FINN LELKÉSZEGYESÜLET A finn lélkészegyesület megválasztotta új tisztikarát. Az eddigi elnök és titkár, Aimo T. Nikolainen professzor és Eero Saarinen lelkész kérték, hogy ne jelöljék őket újra. Elnökké D. Matti Joensuu lelkészt, a finn egyház család- gondozó munkájának titkárát választották, titkárrá pedig Kaleva Saloranta lelkészt Helsinkiből. A lelkészegyesület évi költségvetése magyar pénzre átszámítva mintegy 1 200 000 Ft-ot tesz ki. Ennek keretében a lelkészegyesület jelentősen áldozott mindig a finn—magyar egyházi kapcsolatok fejlesztésére. Kapcsolataink kibontakozásáért rendkívül sokat tett finn részről Nikolainen professzor, továbbá Saarinen lelkész is. A professzor tagja volt annak a Simojoki érsek vezette delegációnak, amelyik hazánkban járva egyházvezetőségünkkel megállapodást kötött, és lefektette elvileg és gyakorlatilag a két egyház közötti kapcsolatokat, és megállapította annak kereteit. Annak a megállapodásnak a nyomán járunk ma is. Saarinen lelkész pedig nemcsak mozgósította a finn lelkészeket a magyar kapcsolatok érdekében, de két ízben is lelkészcsoportot vezetett Magyarországra. Ezek között a második csoporttal megtartottuk Budapesten a második finn—magyar lelkészkongresz- szust. Mindkét finn egyházi vezető egyéniség nevét jelentősen számon tartjuk egyházi kapcsolataink történetében, s tudjuk, hogy szeretetük nem csökkent, s barátságuk irántunk gyümölcsözni fog minden területen, ahol csak munkálkodnak. Az új lelkészegyesületi vezetés elé pedig bizalommal tekintünk, s abban a reményben várjuk működésük jeleit, hogy kapcsolatainkat nemcsak folytatni fogják a közösen kimunkált Irányban, hanem bővíteni is. K. E, NDK-SEGITSÉG VIETNAMNAK A Német Demokratikus Köztársaság egyházai gyűjtésük eredményeképpen a „Brot für die Welt” (Kenyeret a világnak) akció keretében 400 ezer márka értékben juttattak el segítséget Vietnamnak. Amint Ulr-'ch von Brück egyházfőtanácsos közölte, a Vöröskereszt Is részt vesz az akcióban és több tonna értékes gyógyszert, köztük elsősorban antibiotikumokat, valamint ruhaanyagot és takarókat juttatnak el Vietnamba most azokra gondolva, akik röviddel ezelőtt a heves viharok és áradások következtében kárt szenvedtek. PAASIKIVI
