Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-07-25 / 30. szám

* A gyülekezet . Vasárnap reggel egymás után léptek a gyerekek a gyülekezeti terembe. Gyermek- bibliaórára jöttek. Amikor együtt voltunk, megkértem Jánost, aki már negyedikes, számlálja meg hányán va­gyunk. Mutató ujjúval sorban ránkmutatott s végül hango­san mondta ki az eredményt: tizennégyen vagyunk. Jól számoltál — mondtam neki —, de mégis tévedtél, mert eggyel többen vagyunk. Valahányszor kinyitjuk a Bib­liát, együtt énekelünk, együtt imádkozunk — eggyel mindig többen vagyunk. Jézus ugyan­is azt mondta: Ahol ketten vagy hárnjan együtt vannak az én nevemben, ott vagyok közöttük. Azért, említettem ezt az ese­tet, hogy megértsed mi a gyű' lekezet. Amikor eggyel többen vagyunk és ez az egy maga Jézus — ez a gyülekezet. Jézus követői nem élnek magukban. Jézus követői nem élnék ön­maguknak. Együtt hallgatják Isten igé­jét. Együtt imádkoznak. Egymásért is imádkoznak. Ismerik egymást. Szeretik egymást. Segítenek egymáson. A gyülekezet egy nagy csa­lád. Különös család. Azért jön össze, hogy a család tagjai szétmenjenek. Mindenkinek megvan a maga helye: odaha­za, az iskolában, szünidőben, és a tanévben. Mindenkinek a maga helyére kell mennie. De hogyan? Megváltozva. Vilá­gossággal, örömmel, hittel, szeretettel megajándékozottam Jézus azt mondja a gyüle­kezet minden egyes tagjának — neked is —: Ügy tündö­köljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti mennyei Atyátokat A Déli Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalának közleménye A püspöki hivatal a dolgozók nyári szabadsága miatt július JO—augusztus 10. között szünetet tart. A püspök a fogadóórákat sem tartja meg. Kéri a lelkészeket, hogy csak augusztus 10. után keressék, fel a hivatalt. Az Északi Evangélikus Egyházkerület felhívása Az Egyházkerület Elnöksége felhívja a lelkészek és segédlel­készek figyelmét a megüresedett sajókazai (Borsod-Abaúj Zemplén m.) lelkészi állásra. A javadalom megfelel az országos lelkészi átlagnak. Az ér­deklődők levélben jelentkezzenek az egyházkerület püspöké­nél (Bp., VIII., Üllői út 24. I. em.) A jelentkezési határidő: 1971. augusztus 15. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG ÜJ DÉL-AMERIKAI TITKÁRA A Lutheránus Világszövet­ség Egyházi Együttműködésé Osztályán a dél-amerikai tit­kárság vezetőjévé Pósfay György caracasi (Venezuela) lelkészt nevezték ki. Pósfay lelkész Magyarországon vé­gezte tanulmányait, majd kül­földre kapott ösztöndíjas ki­küldetést, és a második világ­háború után egyházunk enge­délyével vállalt külföldi lelke- szi szolgálatot. A Caracasban szerveződött evangélikus gyü­lekezetnek 1952 óta lelkésze, és a Venezuelai Lutheránus Ta­nács elnöke. (Iwf) A RAJNAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ŰJ VEZETŐJE A Rajnai Evangélikus Egy- helyébe az 55 éves eddigi egy­ház zsinata a nyugalomba vo- házfőtanácsost, Karl Immert nult D. dr. Joachim Beckmann választotta, (epd) Gyülekezeteink a hétkSsna pókban Az egy házasdengelegi gyülekezet A lelkészcsalád Az egyházasdengelegi prob­lémákat egészen aprólékosan már 22 éve figyelemmel kísé­rem. Közöttük élünk, sorskö­zösségben a község lakosságá­val, én magam és feleségem, aki ugyancsak 22 éve tanít a helyi általános iskolában, az alsó tagozaton, így neki is van kapcsolata minden szülővel, akinek iskolás korú gyermeke van. Nekünk gyermekünk nincs, de velünk együtt él 79 éves édesapám. A gyülekezeti lelkészi szolgálaton kívül több irányú közegyházi tevékenysé­get folytatok. A nógrádi egy­házmegye számvevőszéki el­nöke vagyok, valamint az egy­házmegye sajtólelkészé. Ezen­kívül az Északi Egyházkerület Lelkészképesítő Bizottságának a tagja, az Országos Egyházi Bíróság megválasztott bírája és az ökumenikus Tanács tag­ja. Tevékenykedem a Rendsze­res Teológiai szakcsoportban, valamint az Egyházi Szocioló­giai szakcsoportban. A lelkész a közéletben Az egyházi tevékenységem mellett rendszeresen részt vet­tem községünk társadalmi megmozdulásaiban és a helyi társadalmi munkákban (járda­építés, parkosítás, községünk sportélete stb.) Rendszeres véradó vagyok és aktíva a véradás megszervezésében. A Hazafias Népfront járási kül­dötteként képviselem közsé­günk ügyeit a magasabb fóru­mok előtt Békemozgalmi jó munkámért 1969-ben az Or­szágos Béketanács a Magyar Békemozgalom arany jelvényé­vel tüntetett ki. 1970-ben a 'Magyar Vöröskereszt Megyei Elnöksége emléklappal fejezte ki elismerését az emberbaráti segítőkész véradásért és a vér­adómozgalom szervezésében végzett tevékenykedésemért. Lelkészi portrémhoz ez is hoz­zátartozik, mert a szolgáló sze­retet népünk életéért és fel- emelkedéséért ezekben a té­nyekben is megnyilatkozik. A fejlődő község Községünk az elműlt 20 év alatt rengeteget fejlődött. Egy istenhátamögötti,' elmaradott, „vendégmarasztaló sáros” utt- cakkal, öreg, kis ablaku, egész­ségtelen, alacsony házakkal rendelkező, a forgalomból és a gazdasági vérkeringésből telje­sen kieső község volt. Ma por- talanított úttal, járdával ellá­tott, az új sor teljesen új há­zakkal kiépült. Az elmúlt 10 év alatt több mint 50 ház épült újonnan és számtalan öreg há­zat modernizáltak lakói. Ezek az adatok azért sokat mondók, mert 200 ház volt csupán a fa­lu az 1940-es években 800 lá- kossal. Az egyéni gazdálkodás ide­jén a község egyhelyben topo­gott. 1960 óta mezőgazdasági termelőszövetkezeti község lett és ezzel a fejlődés útjára lé­pett. A forradalmi szocialista átalakulás sodrásába került ez a homogén, csak földművelés­sel foglalkozó község. Kétség­telen, hogy ez az átalakulás nem ment simán, zökkenő- mentesen, de ma már ott tar­tunk, hogy senki sem kívánná vissza a régi életet. Az is tény, hogy a gazdasági átalakulás bizonyos differen­ciálódást is jelentett Aki a tsz-ben nem találta meg szá­mítását, elment ipari munkás­nak. Lassú elszivárgás is meg­indult az ipari gócok felé és a község lakóinak egynegyede naponként elhagyja faluját, munkásbuszokon utazik mun­kahelyére, a fiatalság tovább tanul, egy részük középiskolá­ban, másik részük ipari tanu­lóként hagyja el szülőföldjét és idővel véglegesen elidege­nedik. Ez a kép általánosan jellemző és tipikus Nógrád megyében. De ezek ellenére, sőt következtében is, a község anyagi, gazdasági és kulturális felemelkedése szembetűnő. Az életszínvonal óriásit emelke­dett, de az igények is. A gyülekezet Ebben a környezetben él az egyházasdengelegi gyülekezet. A gyülekezet lélekszáma hely­ben 560 lélek. Ezenkívül Heré­den van a filiában 120 lélek, Erdő-tarcsai szórványban 50 lélek. Palotáson 20 lélek és két községben egy-két Család szór­ványban. A gyülekezeti élet közép­pontjai templomaink. Három templom tartozik az anyagyü­lekezethez. Az anyagyüleke­zetben a község túlnyomó ré- . sze evangélikus. Tehát a köz­ség egésze határozza meg a gyülekezeti tagok életét és sor­sát is. A gyülekezeti életformát a diakóniai életformában kívá­nom kialakítani évek hosszú sora óta. A hagyományos nóg­rádi kegyesség alapjairól in­dulunk az új úton. Áldozat­kész, egyházát szerető gyüle­kezet. De a népegyházi forma felszámolása jelentett lemor­zsolódást is. Aki aktív gyüle­kezeti tag, lelki szükségletének tekinti a 'gyülekezeti életben való rendszeres részvételt. Ál­landó, rendszeresen az egyház életében résztvevő magja van. Ez a hordozó erő. Sok olyan tagunk van, akik nem szakí­tották el az egyházhoz kötő szálakat, csak nem rendszere­sen vesznek részt a gyülekezet életében, jóllehet az anyagi terhek hordozását vállalják. A falu belterjes gazdálkodása Községünk arculatát a ter­melőszövetkezeti átszervezés változtatta meg döntően és kedvező előjellel. Azzal a ténnyel, hogy községünk me­zőgazdasági termelőszövetke­zeti község lett, a kezdeti ne­hézségek évei után, a fejlődés társadalmi, kulturális és anya­gi megerősödés és fellendülés útjára lépett. Ma már eltűnő­ben van az embereket elvá­lasztó különbség. Az életszín­vonal kiegyenlítődött. A közös munka életelemmé vált és tár­sadalmi formáló erővé. A he­lyi Kossuth Tsz 3000 holdon belterjesen gazdálkodik. A ré­gi, elavult hármas vetésforgó már csak emlék csupán. Gabo­na és állattenyésztés volt a há­ború előtt a falu profilja. Ma nem ez a szempont az irány­adó. Belterjesen jobban ki- használhatók természeti adott­ságaink. Kertészet, málnater­mesztés, szőlő, dinnye, borsó, dohány mind szépen virul földjeinken. A gabonatermelés és állattenyésztés továbbra is fennáll, csak korszerű techni­kával. A mezőgazdasági gép­park is szaporodik, saját gép­javító üzem van. A paradi­csom-, paprikafélék számára savanyító üzem is létesült. Sa­ját kőművesbrigádok emelik sorra a gomba módra szaporo­dó új házakat. zakba való bevezetése. Jellem­ző kulturális adatok: a falu­ban minden háznál van rádió, 80-on felül a tv-készülélcek száma, 6 személygépkocsi, 60 motorkerékpár, 50 gáztűzhely, több családnál mosógép és hű­tőszekrény található. Ilyen kis létszámú községben ez nagyon jelentős. Az kétségtelen, hogy községünk népe nagyon szor­galmas, a munkát szereti és megbecsüli. A holnap A község további fejlődésére nézve a vezetőség tervezi a té­li foglalkoztatottság jobb meg­oldását. Adottságainkból kö­vetkezik, hogy nyersanyagain­kat iparszerűen feldolgozzuk. Tervezik egy tejfeldolgozó üzem beállítását (túró, tej, vaj) valamint egy húsfeldolgozó kombinát felállítását. Az ifjú­ság elvándorlása ellen már most 9—10 fiatalt élelmiszer- ipari tanulónak küldünk, hogy az itthon beinduló üzemekben szakmunkásként kamatoztat­hassák tudásukat és itthon megtalálhassák számításukat. Az áruk értékesítésére vonat­kozóan az a terv, hogy a több kulcsos árrendszert és a spe­kulációt kikerülve a termelő­től közvetlenül a fogyasztóhoz kerüljön az áru. Ez is a köz­ség további anyagi fellendü­lését biztosítaná. A község jö­vőjét illetően életképesnek tartom. A vezetőség célja, hogy eltüntessék a város és a falu közötti különbséget.' A kezdeti lépések ebben az irányban történnek. > A gyülekezet reménysége Kétségtelen, hogy ez a fejlő­dés a gyülekezet életében is megmutatkozik. Azt is meg kell mondanom, hogy az anya­gi érdekeltség folytári, bizo­nyos önző hajlamok, pénzimá­dat mutatkozik. De áldozatot is tud hozni a- gyülekezet. Templom, parókia renoválás­ban jelentősen kivette részéi. Az elmúlt évben ez a kis gyü­lekezet 4500 Ft értékű termé­szetbeni adománnyal támogat­ta teológusainkat. Elvándorlás tpvább is fönn fog állni, de ennek ellenére is lesz a gyüle­kezetben annyi erkölcsi erő, hogy önmagát fenntartsa és el­végezze Istentől kapott szol­gálatát községünk életében. Garami Lajos Bábuhoz Kicsi a leány Nagy a vágya. Álomszerű a kívánsága. Van is aki teljesíti öröm benne gyönyörködni. Szép vágyait messze vinni. Teljesítve megőrizni Boldogság az osztályrésze Gyerünk kislány messze véle. Bódy Pálné A mai kép Az elmúlt 10 év fejlődése a következő adatokon mérhető le: a 828 lelket számláló köz­ségben 50 új, korszerű, egész­séges lakás épült. Üj tanács­ház, óvoda, orvosi rendelő, kultúrház, tsz-iroda, sportpá­lya. Portalanítött utcák, két új híd, járda minden utcában és az egész községet jó ivóvízzel ellátó törpevízmű. Ebben az évben kezdődik el a víz há­Megjelent Veöreös Imre: JÁNOS LEVELEI című könyve A könyv a Biblia iránt érdeklődő híveinknek is érdekes, hasznos olvasmány. Ara: 100,— Ft, Kapható a Sajtóosztályon és megrendelhető a lelkészi hivataloknál. f „En nem voltam bibliaórán... Nyolcán jártak egy társaságba, s ekkor egyikük lakásán mind együtt voltak. Két lány, két fiú és két fiatal házaspár. Gáboron, a gyakran mókázó, másokkal évődő ifjabbik férjen volt a sor. Gábor beletúrt sűrű fekete hajába, és szo­katlanul komolyan elkezdte. — Környékszerte talán a legvallásosabb fa­lu volt a miénk. Még abban is egyedülálló, hogy mi, az evangélikusok voltunk többség­ben. Bizonyára ezért került a templom is a falu közepére. Mondani sem kell, hogy az evangélikus gyülekezet mindig nagy hatással volt a falu arculatának alakulására. Az ötvenes évek közepén fejeztem be az általános iskolát, s ekkor még élt az a szá­zadfordulóig visszanyúló hagyomány, hogy a gyermek-bibliaórákat tizenöt-húszéves fiata­lok tartották. De inkább csak lányok; a fiúk elvétve kerültek közéjük. S tették ezt általá­ban a házasságkötésükig. Egymást segítő, összetartó társaság volt a bibliakör-vezetőké. A gyerekek pedig mint meglett felnőttekre tekintettek rájuk. így kö­zel húsz év távlatából visszanézve, azt kell mondanom, hogy engem elsősorban a szerep adta. tekintély iránti vágy vitt közéjük. Tet­szett, hogy taníthattam azokat, akikkel egy éve még együtt játszottam. Az is nagy büsz­keséggel töltött el, hogy a felnőttek, a lelkész, a presbiterek komolyan vették. Sokat mesél­hetnék erről, de a történetemhez elég annyi is, hogy egy alkalommal csúfos kudarcot val­lottam. Alig múltam tizenhat éves, s mint biblia­kör-vezető, a féléves előkészítő után féléves múltra nézhettem vissza. Elbizakodtam, s ru­tinomra támaszkodva akartam beszélni. Nem sikerült. Akadoztam, véget nem érő körmonda­tokba vesztem, s még az izzadság is folyt ró­lam. Legszívesebben sírva fakadtam .volna. Bizonyára az idegfeszültség okozta, hogy ami­kor észrevettem, a hátsó sorban ülő néhány gyerek 'mosolygását, akiket akadozásom szó­rakoztatott, belőlem kitört a nevetés. S nem tudtam abbahagyni. Már a könnyeim is po­tyogtak, de csak nevettem. Ez aztán átragadt a gyerekek többségére is. S meg akkor is ne­vettem, amikor a nagytiszteletű úr felhábo­rodva belépett. Aztán persze, tovább nevet­ve, felugrottam és kirohantam. Az utcára ki­lépve már sírtam, de rohantam tovább, futot­tam ki a falu határába ... Többet nem is mentem vissza. Szégyeltern magam, s nem mertem visszamenni. Hiába küldtek a szüleim, hiába hívott a lelkész, a társaim. Még a templomot is elkerültem. S ahogy múltak az évek, úgy homályosait ez a kép, de úgy elszállt az a vágy is, ami a temp­lomba vitt volna. Nem mondom, néha — amikor meglátogat­va szüléimét, meghallottam a harangszót, s lát­tam az ünneplőruhás embereket — feltámadt bennem, hogy jó lenne odamenni. Énekelhet­nék, s bizonyára érdekes előadást hallanék.... De aztán érdekesebbnek találtam egy köny­vet, vagy a rádió műsorát, később a tévémű­sort. Itt a fővárosban pedig még a harang­szót sem hallottam... Most viszont szinte hihetetlen változás tör­tént velem. Mint tudjátok, a feleségem nem kapott szabadságot, s én egyedül utaztam ha­za. Vasárnap sem jöhetett le, mert a vizsgái­ra készült. Ez a vasárnap is úgy indult, mint a többi. Persze, élménynyújtó volt Érthetően, hiszen közel két hónap eltelt, hogy vasárnap otthon lettem volna. Élmény volt a tiszta napfény, a harmatbs fű a kertben, a kakaskukorékolás, a kutyák ugatása, a repdeső madarak, min­den ... Még az erőszakos legyek sem bosszan,- tottak. Kilenc órakor harangoztak először, aztán fél tízkor. Éppen a gyümölcsöskertben vol­tam. S arra eszméltem, hogy a gondolataimat nem tudom egy mederbe terelni. Egyre több emlék tódult fel, s világosan láttam magam kisfiúként a templom padjaiban ülni. Láttam még a padtámla repedéseit is. Még a konfir­mációkor kapott egy-két kérdés is eszembe jutott. S ahogy tíz órakor a harmadik harhng- szó is felcsendült, rohantam be a kertből, kapkodva átöltöztem, s elmentem a templom­ba ... Tudjátok, húsz évvel ezelőtt bizony sokszor unatkoztam a bőbeszédű prédikációk alatt. Most nem, pedig nem lett rövidebb. S ami a legjobb volt, hogy gondolkodásra késztetett. Aztán annak is örültem, hogy a szüleim nem. faggattak a szokatlan cselekedetem miatt. S délután is elmentem volna, de vendégem ér­kezett. A nagy beszélgetésben, borozgatás közben már majdnem el is felejtettem a templomot. Este azzal a szándékkal indultam be a fa­luba, hogy csak sétálok, nézelődöm. Mondtam már, hogy a templom a falu közepén van. Mellette a lelkész lakása és a gyülekezeti szo­ba is. Errefelé ballagtam, s éppen akkor men­tek az esti biblia órára is. Igaz, nagyon ke­vesen, s zömében idős asszonyok, de egy-két hozzám hasonló korú fiatal is. Ismertem is őket. S ahogy a kiskapu elé értem, szinte gondolkodás nélkül, valami belső ösztönzésre beléptem, s aztán be a gyülekezeti szobába. Ott leültem a hátsó sorba. S aztán csak hall­gattam és figyeltem. Azt most nem mondám el,‘ hogy a lelkész mit olvasott fel a bibliából. Ezt, ha jól tudom úgy mondják, hogy mi volt az ige. Érdekes és elgondolkodtató volt, de nem, ez hatott rám a legjobban. Hanem a hangulat, a légkör... Mondtam már, hogy ott zömében idős em­berek voltak. S tudhatjátok, hogy a falusi em­berek nehezen nyilatkoznak meg. Közönség előtt nem szívesen beszélnek. S ott mégis be­széltek, majdnem mindenki. Ahogy elhang­zott a lelkész előadása, sorra hozzászóltak, csendesen, vagy lelkesedve, de mindegyikőjü­kön látszott, hogy meggyőződésből. S nem za­vartan, nem szereplésvágybol, hanem azért, hogy a másik embernek valami pluszt adjon. Érződött rajtuk a kölcsönös segiteniakarás. A levegőben volt — előttem szinte megmagya­rázhatatlan — megbékélés, nyugalom, az egy­más iránt erzett szeretet. Ott nem volt elide­genedés, nem volt pesszimizmus, fásultság, unalom— S ekkor a mesélő Gábor elhallgatott. Elmo­solyodott, majd még hozzátette: — Szóval, ez az én történetem, a szabadsá­gom alatt ért legnagyobb élményem ... A többiek egymásra néztek. Néhány másod­percig teljes csend borult rájuk, amit végül is a házigazda tört meg. — No, Péter most te követkézéi. Veled mi történt a szabi alatt? Péter szenvedélyes motoros és világjáró. Most országjáráson vett részt, motorkerékpár­ral persze. S azt várták, hogy Péter erről ft%t beszélni. — Mi történt velem? — kérdezte vissza a fiatalember, s mintha csak Gábor mosolya fonalát vette volna fel, ő is elmosolyodott. Én nem voltam biblia órán __— mondta, s úgy ös szeszorította a száját, mintha többet meg sem akarna szólalni. De aztán látva a többiek értetlenkedő csodálkozását, már hadarva foly­tatta. — Igen, sajnos nem voltam biblia órán. De sejtem, hogy mi lehet ott, ha ez a cinikus Gábor így beszélt róla. S akkor az én utazá­saim nem jelentenek semmit. Semmit, Gábor élményéhez képest. És hiába is várjátok, én most nem beszélek... Megértették, talán mind megértették .11 Szén te Fái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents