Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-07-25 / 30. szám

XXXVI. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM mi. július 25. \ Ara: 2,— Forint Szerelem, házasság, család Egy cikksorozat végére Nagy érdeklődéssel kísért és olvasóink sokirányú hozzászó­lásait kiváltó cikksorozat végé­re értünk. Befejezésül megkí­séreljük néhány mondatban mégegyszer felvillantani kér­déseit és válaszait. És megpró­báljuk röviden összefoglalni keresztyén álláspontunkat. Egyik sem könnyű feladat. Húsz cikkből a lényegeset ilyen röviden visszaidézni — ez csak­nem reménytelen dolog. De cserépdarabokon is megcsillan­hat valami a Nap fényéből. Ugyanilyen lehetetlen néhány sorban „összegezni” keresztyén hitünk válaszát a szerelem és úgy szóltunk cikkeinkben, mint életünknek Isten gazdag ajándékaként kapott, de az em­beri bűn miatt különösen is nagy erkölcsi éberséget, fele­lősséget kívánó területéről. Sorozatunk első részében fő­leg a fiataloknak próbáltunk tanácsot, eligazítást, választ ad­ni. Lehet-e modern az a ke­resztyén erkölcs, amelynek már húsz évszázados múltja van? Anélkül, hogy a nemek mai kö­tetlenebb és szabadabb érint­kezési formáiban rosszat lát­nánk. mégis azt valljuk: „A tel­jes együttélés a házasélet aján­déka. Az érzelmekkel és ösztö­nökkel is gazdálkodni kell* s ez nem megrövidülés, hanem a ■ meggazdagodás feltétele. Házépítést is csak az alapok le­rakásával kezdhetünk.” öt szót, öt valóságot ajánlott itt egyik cikkünk a mai fiatalok figyel­mébe: Istentől vett ajándék, önfegyelem, egymásért való fe­lelősség, szublimálás, és min­denekelőtt igazi, mély szeretet egymás iránt, Jézus Krisztuson keresztül. A házasság — ezt hangsú­lyoztuk — az Istentől adott szerelem igazi helye és teljes­ségre jutása. De ez a szerelem nem élhet és maradhat meg a házastársát vállaló, egészen ér­te élő szeretet nélkül. A ke­resztyén házasságot végered­ményben nem az egyházi, templomi megáldás, hanem az teszi kersztyénné, ha a házas­társak Isten akarata és rendje házasélet ezerféle, nehéz eti­kai kérdésére. De vállaljuk a töredékesség, a tökéletlenség kockázatát. Mjrt azt reméljük: ez a befejező-összegező kísér­let mégis csak megelevenít va­lamit a cikkírók fáradozásá­ból, a hozzászólások szándéká­ból, a szerkesztő bizottság közösen végzett munkájából. És talán, arra is indít majd, hogy lapunk olvasói újra kézbe vegyenek egy-egy cikket;, vé­giggondolják és szűbebb csa­ládi vagy tágabb gyülekezeti közösségben újra megjritassák ezt a cikksorozatát. szerint, tehát kölcsönös hűség­ben és szeretetben élnek. Cikksorozatunknak ez a része négy, ma különösen is sokat vi­tatott etikai kérdéssel foglal­kozott. Először is a házasságok külső és belső veszély-forrásai­val, kríziseivel. Nincs házasság válságok nélkül. „De van meg­bocsátás, Istennél, és egymás számára is. Ebből a megbocsá­tásból lehet élni, s mindig újra kezdeni.” A válások gyötrel- mesen emberi kérdésében egyik cikkünk a házasfelekre és fő­leg a gyermekekre oly tragikus következményekről, a másik a megromlott házasságok sokszor elviselhetetlen, belső tarthatat­lanságáról beszélt. Az egyház itt sem ítélkezik, hanem segít­séget kell adnia a megromlott házasságok gyógyulásához, a válások lehető elkerüléséhez, a bűnbocsánat útján. A gyermek- áldás, a „családtervezés” kér­désével kapcsolatban egyfelől a kevés gyermek és gyermek- telenség végső okait vizsgáltuk; másfelől a felelős „családter­vezés” igenlése mellett is a gyermekekben kiteljesülő há­zasságok szépségére és gazdag áldásaira mutattunk rá. Bele­tartozik-e a keresztyén hittel is vállalható „családtervezésbe” az abortusz? A keresztyén vá­lasz itt — bizonyos határesetek­től eltekintve — nemleges. A szülők döntési szabadságának fenntartása mellett is hitünk itt a bontakozó élet védelme és vállalása mellett áll. ^Cikksorozatunk befejező ré­szében a szülők és gyermekek, a nemzedékek egymás iránti Összefoglalva: felelősség egymásért Isten előtt — ez a keresztyén válaszok kettős dimenziója'a szerelem és házasélet problémáiban, sze­mélyes emberi kérdéseiben. Felelősség egymásért, szere­tet egymás iránt: ez a szere­lem és házasélet humánus eti­kai síkja. A másik érdekét, boldogságát a magamé elé kell tennem, — enélkül nincs iga­zi felelősség, akár a fiatalok „együtt járásáról”, akár a há­zastársak testi-lelki életközös­ségéről, akár a Szülők és gyer­mekek viszonyáról legyen is szó! Enélkül a soha ki nem elé­gülő élvezethajszolás, a szere­lem és házasélet boldogságát szétromboló önzés teszi tönkre Istennek ezt a legszebb aján­dékát. Ilyen szeretet és felelős­ség nemcsak keresztyének közt lehetséges. A házastársi hű­ségnek, az igazi szerelemnek, a szülői és gyermeki szeretetnek megragadó példáival találko­zunk nem keresztyének közt, a mi társadalmunkban is. Mi mégis azt valljuk és ta­pasztaljuk: az Isten előtti fele­lősség a szerelemben és házas­életben két vonatkozásban is megújítja, meggazdagítja éle­tünket. Arra vezet el, hogy Is­ten igéje alapján világosabban lássuk, tisztábban felismerhes­sük a szerelem és a családi élet Teremtőjének akaratát, jó és igaz életrendjét. A parancsola­tok, Jézus igéje, az apostoli le­velek és az egyház tanítása ugyan mindig a magunk kora, társadalma, életviszonylatai közt érvényesek. Ezért újra meg újra még kell kérdeznünk őket; válaszukat újra, mai kér­déseinkben kell meghallanunk. Másfelől az Isten előtti felelős­ségben élő ember nemcsak utat és látást, hanem —■ ami talán még ennél is fontosabb — erőt, megbocsátani tudást, Isten sze- retetében megújuló szeretetet kap napról napra. Nemcsak lát­ja. mi a helyes és igaz Isten előtt. Hanem élni is tud felelős és boldog szerelemben és há­zaséletben. Ne gondolja senki, hogy az Isten előtt, egymásért való fe­lelősségben élés könnyű, prob­lémák es küzdelmek nélküli út. De olyan út, amelyen valóban, örömmel járni lehet a szere­lemben és házaséletben is — együtt a „harmadikkal”, Jé­zussal. Dr. Nagy Gyula Emberközpontú nyílt várospolitika A Fővárosi Tanács múlt hé­ten megtartott üléséről érde­mes szólnunk. Nemcsak azért, mert rendkívül érdekes volt és izgalmas mind visszapillantani a III. ötéves terv eredményei­re, mind figyelni azt a körül­tekintő kétnapos vitát, amit a IV. ötéves terv fővárosi költ­ségvetése fölött folytattak a városatyák. Mégcsak nem is azért; mert a fővárosról van szó, ahol az ország lakosságá­nak 20%-a él, hanem azért, mert olyan alapelvék határoz­ták meg á terv indoklását és a hozzászólásokat, amelyekre keresztyén hitünkből, s főkép­pen az ebből eredő etikai ma­gatartásunkból és cselekvé­sünkből folyóan kell felfigyel­nünk, s megtalálnunk benne azt a közös talajt, amelyen együtt járunk egész társadal­munkkal. Kétnapos pergő hozzászólá­sok folyamatában röpködtek a számok, adatok, volumenek, építkezések, forgalom, csator­názás és gázellátás, egészség­ügy, oktatás, bölcsődék adatai és kórházi ágyszámok, reál­bérszint s a levegő tisztasága vagy szennyezettsege, kapaci­tás és. állagvédelem, munka­erő-gazdálkodás és takarékos­ság, naturális mutató, távfű­tés és felnőttek továbbtanulá­sa, s. ki tudná mind felsorolni azokat a kérdéseket, amelyek két teljes napig tartő üléssza­kon terítéken voltak. Szakemberekre tartozik mindez — mondhatta volna a hallgató, ha nem szőtt volna át minden gondolatot, hozzá­szólást, módosítási javaslatot és véleményt a tervnek az az alaptétele, amit így fejeztek ki: „embercentrikus nyílt vá­rospolitika”.' És éppen ez az, amibe örömmel és lelkesedés­sel fogózunk. Ebben érezzük, hogy nem a városatyák vitá­járól van szó csupán, hanem mindnyájunkról, az egész la­kosságról, benne egyházunk népéről is, akik ott dolgoznak az üzemekben és hivatalok­ban, közlekednek és szórakoz­nak, viszik gyermekeiket a bölcsődékbe és óvodákba, él­nek a kultúrlehetőségekkél, gyógyítják őket, ha betegek, és laknak otthonaikban, a ré­giekben és az újakban, a már szanálásra ítéltekben s a még tatarozandókban, és az újak­ban, igen, majd a 400 000 új lakásban, ami országszerte öt év alatt épülni fog, s ebből 91 000 Budapesten. Emberközpontú terv, ahol nem önmagukért vannak a számolt, épületek, gépek és járművek, hanem értünk. Mindnyájunkért. Es nyílt vá­rospolitika ez, ahol a város­atyák nem úgy tárgyalnak, mint akik egyszerűen „kép­viselik” a körzetüket, vagy kerületüket, hanem akik előt­te és utána megbeszélik kül­dőikkel ezt a várospolitikát. A rendkívül bő és humánus anyagból pedig végül csak egy gondolatot hadd1 említsek, ami szintén úgy illik bele keresz­tyén hitünkbe és erkölcsi ma­gatartásunkba', mint ami kö­zös álláspontunk, egyvélemé- nyünk egész, társadalmunkkal. A felelős takarékosság gondo­lata hatja át az egész tervet, s ezt az egyik hozzászóló így értelmezte: „ez elsősorban nem pénzkérdés, nem költségvetési számokkal való ügyködés, ha­nem’ez: dolgozzunk jól!” D. Koren Emil Turistaként hazánkban tar­tózkodott s ennek során egy­házunk. vezetőségénél és egyes intézményeinél látogatást tett Maunu Sinnemäki a finn ér­sek személyi titkára, Pauli Vaalas, a finn diakóniai intéz­mények vezetője, Veikko Ta­kala, a pori diakóniai intéz­mény igazgatója, Martti Voi- pio esperes, valamint Jussi Korhonen esperes, aki egyhá­zunk vendégeként két hetet töltött balatoni lelkészüdü­lőnkben. Valamennyien felesé­gestül jártak nálunk. „GYORSÍTOTT” TEOLÓGIAI TANFOLYAMOK BRAZILLABAN A Brazíliai Evangélikus Egy­ház Sáo Leopoldó-i teológiai főiskolája 29 különböző foglal­kozású jelentkezőt vett föl „gyorsított” teológiai tanfolya­mára. Féléves tanulmányi idő után a jelölteket gyülekezeti munkára osztják be, és ezután öt éven keresztül folytatják a tanulást időszakonkénti 3—3 hónapos tanfolyamokon. A „gyorsított” tanfolyamokat a Ielkészhiány miatt voltak kény­telenek megszervezni 1968-ban. (epd) Medsiádó eklézsiabeli örökségünkről A néprajzi-szociológiai tárgyú könyvek — hasonlóan as egyéb tárgyúnkhoz — további gondolatokat ébresztenek az ol­vasóban. örömmel üdvözöljük a mind gyakrabban és izlésés kivitelben megjelenő, ilyen jellegű könyveink szerzőit és mű­veiket! Természetes, hogy a néprajzi kutatók értékelik a néprajzi tényezők és a régi gyülekezeti élet kölcsönhatásait. Jó, ha az ilyen törekvéseket a kellő kritikával rendelkező hagyomány- tisztelet fémjelzi. örökségünk több és nagyobb, mint amennyit ismerünk be­lőle! NEMCSAK A NÉPMŰVÉSZETI ÉS HÁZIIPARI relikviáiban ittmaradt múlt beszél, amelyet dicséretes módon megcsodál a modern városlakó, és „magyar nevezetesség” gyanánt bőrönd­jébe gyűjt a hazánkat járó külföldi turista, hanem az ezeket alkotó ember. Hogyan élt tovatűnt évszázadokban, elsuhant emberöltők folyamán Békés megyei Viharsarokban, tarka Or­mánságban, szenvedést-örömöt bizton elrejtő Bakonyban, job­bágyfalvakban, vagy elszórt apró mészégető tanyákon, rangos kisvárosokban? Hogyan szunnyadozott vagy lobogott a nem­zeti öntudat, bujdosó kurucokról faragott, népies dalokban, be­tyárnótákban, népdalokban, az Isten dicséretére és önmaguk vigasztalására énekelt rebellis-protestáns zsoltárokban, tiszte­lendő és tudós prédikátorokról visszamaradt édes-tanulságos történetekben? Az ___ezt cselekedjétek ...” aktusának hálaadó közössége be nsöleg minden bizonnyal a bűnbocsánat után sóvárgók bol­dog és megáldott együttléte volt. Külsőleg festői népviseletbe öltözött, templomozó magyarok, meg nemzetiségek tarka, szin- pompás, festő vásznára kívánkozó demonstrációja lehetett. Fel­lelhető motívumok őrzik emléküket. Élethűen. A feláldozást, gráciát jelentő ige pedig Károlyi Gáspár ősi, robusztus erejű, tőről metszett magyarságú fordításában hangzott el a meszelt falú, puritán egyszerűségében is megkapó oratóriumok áhita- tos népének, és hatalmas, lapidáris mondatokban hömpölygőit az imádság, könyörgés: hazáért, protestáns eklézsiákért és egy­házakért, családi és lelki hajlékért, hálaadás a mindennapra- valóért, keskeny kenyérért, sovány örömért. A hit iöbbre- szebbre vágyódása csillog áhítattal és hagyományoktól meg­szentelt emlékeinkben. VAJON ÉSZREVESSZÜK-E a szertartáskönyvek, ágendák használata mögött meghúzódó népszokásokat? Felkutatjuk-e és őrizzük-e ezeket, akár „használaton kívül” is? Az „... így volt Öregapám korában..kezdetű, és efféle hagyományok kép­magnós világunkban is felidézésbe és megőrzésre méltók! A feljegyzés ne legyen egyszerűen regisztrálás vagy konzerpálps, hanem a régmúlt dolgait, kegyes eleink hagyatékát helyesen megbecsülni és méltányolni tudó lelkész, felügyelő, gondnok, presbiter, vagy agilis gyülekezeti tag helyes értékítélete. Beszél a múlt: megfigyeléseken, szokásokon, szólásmondá- sokon, motívumokon keresztül. Hogyan hallgatunk hangjára? Vallatóra fogjuk-e a régi matrikulákat (anyakönyveket), „ki­hallgat juk"-e a kurátori naplókat, meg dékán (egyházfi) lajst­romoknak váltóforintokba és pozsonyi mérőkbe öntött beszé­dét? MEGVÁLTOZIK A KÖRNYEZET s megváltozik a külső em­ber és a belső ember is. A jelenben alapjaiban változnak meg a néprajzi viszonylatok a fejlődés, műveltség, divat hatására. Az ember érzésvilága a régitől az új felé fordul. De régi idők tanúi, dokumentumai, motívumai megbecsülésre, megmentésre várnak ezután is! Az egyházi jelentőségűek is! Örömmel és jóleső érzéssel említhetjük meg azonnal a testvér református egyház emlékekben gazdag Tiszán inneni egyházkerületének ér­tékeiből rendezett, valamint a hazai protestáns egyházművé­szeti emlékek legértékesebb darabjait is reprezentatív módon bemutató egyházművészeti kiállítást Budapesten. Lelki gyö­nyörűséggel olvastunk hetilapunkban a tekintélyes tótkomló­st eklézsiáink több száz éves értékeiből, dokumentumaiból, lel­kesen és nagyfokú hozzáértéssel megrendezett kiállításról! A jó példák követésre várnak! Számadatokkal, kiegyensúlyozott életekkel mérhető le a je­len: nagyra nyújtózkodó barázdákon gépek berregése zenél, idős és ifjú emberek kitáguló horizontja, tv, magnó örzi-foly- tatja a népmesét, a mindent felölelő kalendáriumot pedig a magyar és világirodalom klasszikusai! Népi államunk szépségflastromok felragasztása helyett gyö­kereiben orvosolta az akuttá vált bajokat: biztos, határozott, és tervszerű intézkedésekkel, iparral, gépesítéssel, szociális, egész­ségügyi intézkedésekkel, kultúrával, sporttal! És másként is: Néprajzi Múzeummal, a tudományos falukutató és helytörté­neti munka megszervezésével, és különösen ez utóbbinak a népfrontpolitikába és -mozgalomba beépítésével, kiállítások­kal, néprajzi hónapokkal és kongresszusokkal, a sajtóban kö­zölt néprajzi cikkekkel és tanulmányokkal, könyvekkel! Álla­munk megértő jóindulata es nagyvonalú, igen tekintélyes ösz- szegű anyagi támogatásával egymásután újulnak fel régi temp­lomaink, egyházi épületeink, hogy a régi épületek megújult köntösben illeszkedjenek be megszépülő környezetükbe. AZ ORSZÁGÉPfTÖ MUNKA pezsdítö ritmusában tehát nem haszontalan kísérletezés vagy időtöltés nekünk sem fel­idéznünk, összegyűjtenünk és megőriznünk az országbeli eklé­zsiák régi értékeit, mert mindnyájunk életét szinesiiik, gazda­gítják! % Barcza Béla STATISZTIKA LUTHER KÖZVETLEN LESZÁRMAZOTTAIRÓL Luther közvetlen leszárma­zottai közül az utolsó, aki a nagy reformátor nevét viselte, 1740-ben halt meg Drezdában. Ludwig Schmidt diakónus sze­rint azonban, aki Lampert* heimben (NSZK) a Luthér leSzármazottaival kapcsolatos adatokat őrző levéltár veze­tője, ma kétezer közvetlen le­származottja él Luthernek 1940 különböző néven 940 kü­lönböző lakáscímen, (epd) kölcsönös felelősségéről és a házasságon kívül maradók kér­déseiről esett szó. HÍRÜNK a világban lyet D. Káldy Zoltán püspök végzett, jelen volt MaunuSin- nemaki, a finn érsek’ személyi titkára is. A leírás külön kitér az állam és egyház kapcsolatá­nak pozitív méltatására.' A magyarországi evangéli­kus egyház általános helyzeté­ről ad röviden leírást a finn Sana annak a híradásnak a .kapcsán, hogy az erdőtelki templom felszentelésén, ame­ALGERIA Így emélték ki a továbbiak­ban a faji megkülönböztetés elleni harc kérdéseit, a gyar­matosítás különböző formái elleni küzdelmet, az emberi jogok mindenki számára való biztosítását, valamint a társa­dalmi-gazdasági igazságosság megvalósítását. A főtitkár és kísérői találkoztak az algériai keresztyén egyházak képvise­lőivel is és vasárnapi ökume­nikus istentiszteleten vettek részt, (epd) Az Egyházak Világtanácsa főtitkára, dr. E. C. Blake kül­döttség élén látogatást tett Al­gériában és találkozott Bou- medien algériai államelnökkel is. Beszélgetést folytattak a a keresztyének és a mohame­dánok közötti szükséges dialó­gusról. Az volt a vélemény, hogy ennek a dialógusnak nem szabad elméleti síkon marad­ni, hanem az emberiséget kö­zösen foglalkoztató nagy kér­désekre kell összpontosulnia. FINN VENDÉGEK EGYHÁZUNKNÁL A VILÁG LEGNAGYOBB MORMON TEMPLOMA épülő hattornyú épület 14 mii lió dollárba kerül, (epd) 1974-re készül el. A Kensing­tAnkon /’Tr.crtröcíil+ Államr\lr^ Szerelemről, liázaséletről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents