Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-07-18 / 29. szám

I í Sámuel 7, 3—6 Sokszor hallottuk különböző formában, más-más hangsüly- lyal: „Térjetek meg!” Vitáztunk róla: képes-e az ember meg­térni Istenhez, vagy a megtérés is Isten ajándéka. Megretten­tünk, ha belegondoltunk követelésébe, megfásultunk, ha újra­kezdéseink sorra kudarcot vallottak. Igyekeztünk kitérni előle, tagadtuk aktualitását. Végül megszürkült, megfakult a felszó­lítás, úgy éreztük, hogy sikerült félretennünk az útból. Aztán szemben találtuk magunkat újra, mint most is, a régi igével: „Térjetek meg!” Az Őtestamentum prófétája és az Újszövetség Krisztusa egyaránt azt hirdeti, hogy nem térhetünk ki a parancs elől, sőt szabadulásunk függ tőle. Jól tesszük tehát, ha odafigye­lünk az igére: mi az amit Isten vár a megtérő embertől, 1. REMÉNYKEDŐ HIT nélkül nincsen megtérés. Ez az első fő követelmény, mert azt jelenti, hogy érdemes megtérni, érdemes mindent megteniii, mert hisszük, hogy van szabadulás, van le­hetőség a bűnből való menekülésre. Az Őtestamentum még úgy hirdeti, hogy ez a hit feltétele a szabadulásnak („akkor megsza­badít titeket”); mi, az Üjtestamentum népe már tudjuk, hogy következmény, lehetőség, „mert elközelített az Isten országa”. (Mt 4, 17.) Mindenképpen ereje, mozgatója, értelme a megtérés­nek, ezért nem holt hit, hanem reménykedő, éltető hit. Ha Iz­rael nem hitt volna Sámuelnek, akkor nem tért volna meg és nem szabadult volna meg a „Filiszteusok kezéből”. Ha mi nem hiszünk Krisztusban, a meglevő szabáditást, bocsánatot, életet utasítjuk vissza, mert hiábavalóvá tesszük Isten hívását, ve­lünk való, üdvözítő akaratát. Aki viszont meghallja a hívást reménykedő hittel, az magától eleget tesz a megtérés második követelményének is, és ez: 2. CSELEKVŐ ENGEDELMESSÉG. Ahogy Izrael sem elége­dett meg azzal, hogy hitt Sámuelnek, hanem „elhányták a bál­ványokat”. Tehát cselekedtek, Isten akaratának tettek eleget. Sokszor hozott ítéletet az egész egyházra az a magatartás, amely a hitet „lelki”, benső, tétlen, visszahúzódó állapotnak tekintette. Ha behunyjuk a szemünket és nem akarjuk észrevenni, hogy hol kell segítenünk, szolgálnunk, hiába emlegetjük a hitünket, messze vagyunk még az igazi megtéréstől, Isten akaratától, a neki való szolgálattól. Ez a tétlenség, lelki bezárkózás akár önzésből, akár félelemből, akár téves igeszemléletből követke­zik be, mindenképpen Isten akarata ellen való, kiszorítja a hitből magát az Istent is, helyette valami más válik bálvánnyá. Ezért kell kiszórnunk ezeket hitünkből, és így „elkészíteni sziveinket az Úrnak”. — És még nagyon sokféle lehetőség és alkalom adódik a keresztyén ember életében, hogy megtérését „bizonyítsa”, hitét megmutassa cselekedeteiben (Jak 2, 18). Itt is arra van szükség — s a próféta által emlegetett „szíveitek elkészítése” ezt is jelenti —, hogy szívünk nyitott legyen minden ember felé, és kész legyen minden szolgálatra. Ha ebből valami megvalósul az életünkben, nem jelenti azt, hogy megnyugod­hatunk, mert megtértünk, most már rendben vagyunk Isten előtt. Sőt, minél többet igyekszünk megtenni, annál inkább lát­juk, hogy milyen sokat elmulasztunk, s mennyire szükséges a megtérés harmadik fettétele is: 3. KONKRET BŰNBÁNAT. Tehát nem pusztán elismerése annak, hogy bűnösök vagyunk, mert minden ember bűnös, ha­nem: „Vétkeztünk az Űr ellen”. Minden bűnünkkel Isten ellen vétkeztünk. Nem elég emlegetni, „megváltani” bűneinket; bár tagadhatatlan, hogy nagyon fontos a szóbeli elismerése is (gyó­nás). Izrael fiai „vizet öntöttek ki az Űr előtt, és böjtöltek”. Egész magatartásuk tükrözte a bűnbánatukat. Tehát a bünbánat is cselekvő része a megtérésüknek. Nekünk, az Űjtestamentum népének, a bűnbánat tekintetében is több és más adatott, mint az akkoriaknak. A víz kiöntése ott még csak jelkep. Nekünk a keresztség valóság. Isten valóságos cselekedete, bűnbocsánata. Bűnbánatunk, megtérésünk tehát a keresztségben kapott ke­gyelem által való megtérés. Olyan erőforrás, amely őszinte 'bün- bánatra késztet, de ad győzelmet is a bűnön, hiszen benne és ál­tala a hatalmas Isten cselekszik övéivel. „Térjetek meg!” Hangzik továbbra is parancsként. Mégis úgy érezzük, hogy ez a parancs lehetőség, reménység és kegye­lem is egyúttal. Hiszen Urunk nemcsak parancsolja, hanem munkálja is bennünk a megtérést, hatalmával és szeretetével. Bárány Gyula IMÁDKOZZUNK »Uram, te adj erőt az igaz megtérésre, Hogy méltó lehessek a szép keresztyén névre. Add, hogy valósággal legyek Krisztus híve, S építsem üdvömet az ő érdemire.” Arndt János (1555—1621) Istentiszteleti rend Budapesten, 1971» Július 18-án Deák tér de. 9 (úrv.) dr„ Kékén András, de. 11 (úrv.) dr. Haíen- scher Károly, du. 6 dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11 Szirmai Zol­tán, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zol­tán. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57,13. de. 10 (szlovák) Solymár Já­nos, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8 (úrv.) Bizik László. Gyarmat u. de. fél 10 (úrv.) Bizik László. Fóti út de. 11 Benczúr László. Váci út de. 8 Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10 Benczúr László. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár-Ujtelep de. fél, 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10 Schreiner Vilmos. Rá­kospalota MÄV telep de. 8. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Rákos­palota Kistemplom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11 Kamer Ágos­ton. Sashalom de. 9 Karner Ágos­ton. Mátyásföld de. fél 11. Cínkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11 (német, úrv.), de. 11 (úrv.); Lelkészbeiktatás: D. dr. Ottlyk Ernő—D. Koren Emil, du. 6 szeretetvendégség: D. Korén Emil. Torockó tér de. fél 9 Szita Istvánná. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 id. Harmati Béla. Pesthidegkút de. fél 11 Filippinyi János. Kelenföld de. 8 dr. Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9 Benczé Imre. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9 Visontai Róbert. Buda­fok de. 11 Visontai Róbert. Csillag­hegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Szentháromság után a 6. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Mt 5, 20—26; az igehirdetés alapigéje: 1 Sám 7, 3—6. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET a RÁDIÓBAN. Július 25-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet WELTLER REZSŐ sop­roni esperes. — CEGLÉD. A gyülekezet június 13-i szeretetvendégsé- gén Kiszely Sándor csővári lelkész előadással szolgált. — VECSÉS. A gyülekezet szeretetvendégségén június 27- én Szende Ernő péteri lelkész tartott előadást a péteri gyü­lekezet múltjáról és jelenéről „Ismerjük meg szomszédain­kat’1* címen. A szeretetvendég­ség műsorát igemagyarázat tette elmélyültebbé, valamint ének és szavalatok tették gaz­dagabbá. CSALÁDI HÍREK — SZÜLETÉS. Blatniczky János kertai lelkésznek és fe­leségéinek, sz. Győri Máriának július 3-án második fiúgyer, mekük született. Neve: JÁ­NOS, DÁNIEL. — HÁZASSÁGKÖTÉS. Sza­lag Tamás segédlelkész és Mi- kecz Anna július 10-én tartot­ták esküvőjüket a nyíregy­házi templomban. — HALÁLOZÁS. Tóth Jó­zsef ny. lelkész, volt tb. espe­res, aki közel negyven éven át volt a fancsali gyülekezet lelkésze, életének 90. eszten­dejében elhunyt. Szülőhelyén, Abaújszántóm helyezték örök nyugalomra. — Margócsi Emil, ny. felső­kereskedelmi iskolai igazgató, a nyíregyházi gyülekezet tb. felügyelője, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye tb. felügyelője életének 88. évében hosszas és türelmesen viselt szenvedés után június 30-án elhunyt. Családja, gyülekezetének tag­jai, tanítványai és tisztelői vették körül koporsóját ham- vasztás előtt július 3-án Nyír­egyházán. — Id. Halenár Károly, aki a tordasi gyülekezetben tíz éven át töltötte be hűségesen a fel­ügyelői tisztet, elhunyt. Jú­nius 19-én kísérték utolsó út­jára a gyülekezet és az egész község nagy részvéte mellett. Sok áldozatos munkája mellett a villámsújtotta templomto­rony Krisztusra mutató, álta­la készített új keresztje az ő emlékét is hirdeti, s az ő re­ménységéről is prédikál azok­nak, akik reá tekintenek. — Bojtos Jenőné, sz. Mol­nár Ilona július 4-én, 84 éves korában Győrben elhunyt. Az elhunytban Bojtos Sándor győ­ri lelkész édesanyját gyászol­ja. — HALÁLOZÁS. Konyecsni Sámuelné, Konyecsni Sámuej egykori levita-tanító özvegye 81 éves korában rövid szenve­dés után elhunyt. Férje 40 éven át volt a csanádapácai ülekezet hűséges tanítója, férje mellett is, majd öz­vegységében is melegszívű munkása volt gyülekezetének. Temetése nagy részvét mellett volt június 2l-én. Az elhunyt­ban Komoly Sámuel makói lelkész édesanyját gyászolja. Megjelent a KORALISKOLA I. II. kiadása Ara: 20,— Ft, Kapható a Sajtóosztályon — DRENYOVSZKI PÁL sroba- festő-mázoló kisiparos, templom, torony mázolási munkákat rövid határidőre vállal. Nagytarcsa, Zrí­nyi U. 5. — ELTARTÁSI szerződést kötne, élet járadékot fizetne, üres lakrészt, vagy leálasztást keres Budapesten orvosnő. Leveleket a KiadóváUalat címére kér. „És most óh Jákob, így szól az Űr, a te teremtőd és a te alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívta­lak téged, enyém vagy”. (Ézs 43, 1) , VASÁRNAP. — „Mert mon­dom nektek, hogy ha a ti igaz­ságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, sem­miképpen sem mehettek be a mennyek országába.” (Mt 5, 17 —26) Az ember legnagyobb té­vedése, ha rendezetlen földi helyzetben akar nyugodt lelki- ismerettel megállani Isten előtt. A farizeusi igazság soha­sem visz az örök élet felé. Jé­zus Krisztus ezért jött, hogy erőt adjon. Őszintén megbékél­ni és megbocsátani, bűnöket igazán megbánni, és felszá­molni. Igaz, kegyelemből élünk, de ez a kegyelem életet formáló erő. HÉTFŐ. —„ ... az ő kegyel­méből megigazulva, reménység szerint az örök élet örökösei legyünk” (Tit 3, 3—7) Nagyon nagy a különbség a két élet között, ahol a választóvonal az Isten kiválasztása. A hivő em­bernek két dolgot mindig tisz­tán kell látnia. Honnan hívta ki az Isten? (3) Kivé formál az ő megtartó jóvolta és az embe­rek iránt való szeretete? Saj­nos ez a két ellentétes élet a mi életünkben sokszor elmo­sódik és erősen vegyül. Ha élő reménységben akarunk élni, akkor bátrabban kell magun­kat rábízni az ő kegyelmére és engedelmesebben kell követni akaratát. KEDD. — „Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy titeket Istenhez vezérel­jen”. (I Pt 3, 18—22) Minden­nap újra mélységes hálával hallhatja az ember az evangé­liumot: Krisztus meghalt ér­tünk, a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket. Az a kegyelem, mely még az özön­vízben is tudott bárkát épít­tetni, nem fogyott el. Ennek a kegyelemnek záloga van, melyre építhetjük hitünket, hiszen megkeresztelt gyerme­kei vagyunk Istennek. Ez tart meg a Jézus Krisztus feltáma­dása által — írja Péter. Ez a kegyelem ad erőt, hogy min­den nap újra erre építve éle­tünket, induljunk- munkánkra. SZERDA. — „Mert mindnyá­jan Isten fiai vagytok a Krisz­tus Jézusban való hit által”. (Gál 3, 26—29) Korunknak igen nagy problémáit azok a különbségek adják, melyeket mi emberek építünk ember és ember közé. Csak egyet említ­sünk: a faji megkülönböztetés, mennyi szenvedés forrását je­lenti ma is. Isten azt tanitja, hogy le akarja rombolni azo­kat a különbségeket, melyeket mi építettünk és azt szeretné munkálni, hogy mindnyájan egyek legyünk a Krisztus Jé­zusban. A Krisztusban közénk jött a szeretet, fel tudja olda­ni az elválasztó erőket és meg­tanít az emberre testvérként nézni, hiszen mindnyájan Isten fiai vagyunk. CSÜTÖRTÖK. — „Menjetek e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremt­ménynek”. (Mk 16, 14—18) Is­ten felkínálja életújító kegyel­mét minden embernek. Evan­géliumot, örömhírt küld á vi­lágba, melynek hirdetését az apostolokra, az egyházra bíz­ta. A mi dolgunk, hogy ezt az örömhírt szüntelen hirdessük, de ugyanakkor hallgassuk is. Ennek az evangéliumnak kell áthatnia egész lényünket, hogy erőforrássá válhasson a szol­gálatban. PÉNTEK. — „És íme, egy égi hang ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyör­ködöm”. (Mt 3, 13—17) En- ' nek a hétnek igéi naponként hangsúlyozzák a keresztség fontosságát a keresztyén em­ber életében. Ez az a forrás, melyen át folyik életünkbe az Isten életújitó kegyelme. Ami­kor Jézus Krisztus megkeresz- telkedik a Jordán vízében, égi hang adja hírül: Ez az én sze­retett Fiam, akiben gyönyör­ködöm. Ugyanez a hang ne­künk is üzent a keresztségben és üzen állandóan ma is: Aka­rom, hogy- szeretett gyerme­kem légy te is, hogy gyönyör­ködhessem benned. Csak job­ban, mindég jobban’ kell kitá­rulkozni szeretete előtt. SZOMBAT.— „Tudom a te cselekedeteidet, hogy az a ne­ved, hogy élsz, pedig halott vagy”. (Jel 3, 1—6) Ha vala­kiről azt mondjuk, hogy élő halott, akkor nagyon szomorú emberi élettel állunk . szemben. Lám Istennek legtöbbször így kell látnia bennünket. Hiszen, amíg a bűn uralkodik testünk­ben, addig Isten nem tud ben­nünk mást látni, mint élő ha­lottat. Éppen ezért nagyon ko­moly az Ige felhívása: térj meg! Légy éber! Ki akar ve­zetni Isten bűnös életünkből, azért, hogy feladatot is adhas­son nekünk: erősítsd a többie­ket! A kettő elválaszthatatlan egymástól. Csak ilyen életben hallhatjuk reménységben az ige üzenetét: Aki győz, az fe­hér ruhába öltözik és annak nevét' nem törlőm ki az élet könyvébőL ' Kökény Elek EVANGÉLIKUS ELE* A Magyarország! Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadós D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budapest, Vin.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIEL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 71.2528 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Isten ten Szigorú kritikus szoktam lenni, amikor az események és cselekedetek megbírálásáról van szó. Szolgáljon mentségemre, hogy saját ma­gammal szemben sem állítok enyhébb mérté­ket s mindig tárgyilagosságra törekszem. Az ember tulajdonságai között nem lebe­csülendő, ha kellő öntudattal, nagy önbiza­lommal rendelkezik. Azonban van az önbi­zalomnak egy határa, melyet, ha túllépünk, önhitté válunk. Túlzott önbizalom a forrása a dicsekvésnek, beképzeltségnek és ettől már csg.k egy lépés választ el a mások lenézésétől, lebecsülésétől. A napilapoknak van egy szomorú rovata, mely a közlekedési balesetekkel foglalkozik. Hányszor olvastam fel családomnak és figyel­meztettem őket, a közúton való figyelmes és szabályos haladásra. Egyszer — talán kissé mosolyogni való is ez — azzal dicsekedtem, hogy éjfél után 2 órakor, amikor egy autó és villamos sincs a közelben és a „villanyrendőr” sem működik, csak a „gyalogos átkeléshez ki­jelölt úton” és csak szabályosan merőlegesen megyek át a másik oldalra. Ezek előrebocsátásával egyszerűen kijelen­tem: néhány héttel ezelőtt az úttesten elütött egy autó ... Hogy történhetett ez meg? Napi menetrendem egyik része a reggeli tej elhozatal a közeli Füszért boltból. Ez reg­gel 6 óra 30— és 45 perc között történik. Ha­zulról a hivatalomba 7 órakor indulok. A bolt­hoz vezető út, nem a kijelölt gyalogos átjáró út, a bolttal szemben kitaposott csapás, átve­zet a kétoldali villamossínen és a bolttól a Pozsonyi Ignác utcáig vezet. Évek óta be­programozott útvonal és nem magántulajdo­nom, mert ezt használják a vásárlók, a szom­szédok, a közelben lakók. Figyelmesen nézek mindig balra, jobbra és a nagy forgalmú úton inkább kivárom a forgalom hullámzó csökke­nését, de biztos számítással, nyugodt léptek­kel sietek át a túloldalra. Aznap is így történt. A boltban a szokott vevők, jórészben asszonyok, akik vásárlás köz­ben és várakozás közben beszélgetni szoktak. Én fél füllel szoktam hallani a beszédet, de általában csak felfogom a szavak értelmét s nem jegyzem meg a lényeget. Aznap arról folyt a szó, hogy az éjjel abban a házban, melyben a bolt van, betörést követtek el „s az udvarról elvitték a ketrecből a Szűcs néni tyúkjait..Szűcs néni is ott volt s őt vették körül a kíváncsiak. Én megkapva a tejem ki­léptem az ajtón, s láttam, hogy Szűcsné is ki­lép utánam. Figyelmesen átmentem a villa­mossínen s éppen a közúthoz értem, amikor hátam mögött a boltvezetőnő hangját hallom: „Szűcs néni megvan a tolvaj! Ott vannak a tyúkok is...!” Emberi kíváncsiság, hogy hát­ra fordultam s látva, hogy a túloldalra mu­togatnak, hát utána arra néztem. Közben az évek óta tartó beprogramozás folytán lábaim tovább vittek s leléptem az úttestre. Három lépést tettem, közben visszakapcsoltam a memóriarekeszemhez s elvégeztem a balra né­zést, de későn. Azonnal láttam, hogy előre -nem léphetek s már vissza sem s az elütés biztos. A-nnyit tudtam tenni, hogy félfordula­tot tettem■ es ei vágódtam visszafelé irányba. Fülemben még most is ott riadozik a féke­zéstől megcsúszott kocsi gumijainak sikoltása, szemem recehártyájára rögződött a fehér Wartburg vezetőjének ijedten eltorzult arca, kidülledt szemei, és érzem orromban a fé­nyesre kijárt kövek olaj- és gumiszagát. A kocsi félre,, vágott — ahogy azt kb. magam is kiszámítottam, hogy történni fog — s a bale­settől két méternyire megállt Én éreztem a csípöcsóntomon az ütést és a másik oldalon a combomon és a felső karon, de felkeltem és minden forgómat kipróbáltam s megállapítot­tam, hogy törés nincs, csak zúzódás. Megállt egy mentőautó a másik oldalon és azokat is csak nehezen tudtam megnyugtatni és szeren­csétlen Wartburgosomat is, hogy menjenek nyugodtan tovább, nincs semmi bajom, még a. tejesüvegem sem tört össze. A körülállóknak kijelentettem, hogy az autós nem vétkes, mert a balesetért kizárólag én vagyok a felelős, mert féktávolságon belül, a gyalogosok ré­szére ki nem jelölt hivatalos átkelőhelyen lép­tem rá a közútra. Aztán órámrp, néztem s siettem át a túloldalra, miután minden jármű állt mindkét oldalon. Szerencsére a rend éber őrei nem voltak közelben s a többiek szívesen elengedtek... A túloldalon aztán még megnéztem az egyik ház fala mellett egy kis gödörben Szűcs néni 6 tyúkjának a kicsavart nyakú tetemét s siet­tem haza. Leadtam a tejet, fogtam az akta­táskámat és siettem a hivatalomba, miután otthonról szokásos búcsút vettem: „Estére pontosan itthon leszek. ” Nem ijedtem meg. A hivatalomban azonban észrevették, hogy orkánkabátom hátul egy­két helyen beszakadt s foltos. S talán azt is, hogy egy kicsit húzom a lábam. — Röviden tájékoztattam barátaimat, majd folyt a mun­ka s csak akkor kezdtem elgondolkozni rajta, mi lett volna, ha egy Dömper, vagy Cammion jött volna s nem a fehér Wartburg?. .. És ekkor fogott el egy kicsit az ijedtség. Hivata­lomon akkor már a fekete zászló lenne kitűz­ve... Ekkor jöttem rá, hogy ez nem volt más csak egy kis figyelmeztetés. Soha nem szabad az embernek elbizakodottnak lenni. Lehet ön­bizalma, öntudata erős, bizhat tehetségében, tudásában, de ez még nem ok arra, hogy el­bizakodott legyen s másokkal szemben magát kivételes egyénnek tartsa. Isten kezében tar­tott s nem ejtett el. Nem akarta, hogy súlyo­san bűnhődjek, mert öntett voltam, mert nagyképű voltam, mert dicsekedtem, s ezzel magamnak tömjéneztem. Lenéztem az újság­ban olvasott szerencsétleneket, mert „vét­kesen könnyelműen tették kockára életüket” s ugyanakkor azt akarta a Mindenható, hogy döbbenjek rá, milyen apróság kell, hogy tö­kéletesnek tartott, biztosra beprogramozott agy üzemelésében egy kis 3 másodperces ki­hagyás támad .., Éreztem, az Űr még nem óhajtott kiengedni a kezéből. Megbüntetett és megbocsátott, de figyelmeztetett, hogy ma­gammal szemben legyek bírálatomban szigo­rúbb, mint másokkal szemben. Kicsinyek va­gyunk s mégis mindannyian Isten tenyerében vagyunk.-*, Bánkíslvy Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents