Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1971-07-11 / 28. szám
„Hirdessétek Isten hatalmas cselekedeteit44 1 Pt 2, 9—10 Isten igéje parancsot ad: hirdessétek...Nem, azt mondja, hogy figyeljétek, lássátok meg, vegyétek észre azt, amit Isten cselekszik. Nem is azt, hogy értsétek meg Isten hatalmas dolgait, vagy — ha megérteni nem tudjátok —, hát csodáljátok. Nem is az a feladat, hogy őrizzétek meg lelhetek mélyén emlékeitekben Isten cselekedeteit. Hanem: — hirdessétek! 1. KIK HIRDESSÉK? Vagyis kiknek szed Isten parancsa? Kik vannak emögött a megszólítás mögött: „Ti pedig...” Isten igéjének válasza gazdag tartalmú felsorolás: „Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet __” A gazdag tartalo mból az mindenképpen világos, hogy akikről itt szó van, azok Isten munkatársai. Isten maga választja ki, vonja be saját munkakörébe és hívja el őket bizonyságtételre, ezért lehetnek szentek. Az elhívás, a küldetés tehát felülről jön: Isten hiv, Isten küldi Ugyanakkor mégis: aki pap, az közbenjáró ember és Isten között. A reá bízottakat Isten elé viszi imádságban, Isten előtt „eljár” embertársai érdekében. Nemcsak Isten parancsát vagy ígéretét hirdeti tehát, hamem az emberek kérését is tolmácsolja. Megtisztelő megbízatás! Mivel lehet rá érdemet szerezni és kiknek adatik meg. Nekünk szól a megszólítás: „Ti pedig...” Akik meg vagytok keresztelve, akik hallgatjátok és megbecsülitek Isten igéjét, akik most, ezeket a sorokat is olvassátok, Ti: „Hirdessétek Isten hatalmas cselekedeteit!” 2. MIT HIRDESSÜNK? Vagyis mi a parancs tartalma, mik azok a hatalmas cselekedetek, amiket Isten tett. Igénk Isten munkáját talán még gazdagabban sorolja fel, mint az előbb Isten munkatársait. „Sajátjának tekint” bennünket. Az egész világot, bűnösen, kivételezés nélkül. Hogy mi is egymásra találjunk, bárhol éljünk, bárkik legyünk! „Világosságra hívott’ bennünket, akik sötétségben tapogatóztunk, nem találtuk a járható utat, féltünk, alig volt életnek nevezhető az életünk. Isten világosságánál el tudunk igazodni, és jól igazodunk el egyéni és közösségi életünkben, népünk körében végzendő szolgálatunkban. Meglátjuk a másik ember segítségre szorultságát még akkor is, ha az a másik talán nagyon-nagyon mesz- sze van tőlünk. Mert az Isten világossága is nagyon-nagyon messzire világító világosság. „Népévé tett”, akik „hajdan nem nép voltatok”. Ezt is az Isten tette. Nem voltunk a népe, de hűsége megbocsátott, múltbeli vétkeket elfeledett, nem büntetett azokért, hanem népe lehetünk. Akár mint magyar népünk, egyházunk, vagy az egész emberiség tagjai, csak úgy állhatunk Isten elé, hogy megvalljuk: sokat vétkeztünk történelmünk folyamán, és sok a bűnünk ma is. Nem a múltunk, nem is mai magatartásunk tesz bennünket Isten népévé. Isten cselekedete, hogy az ő népe lehetünk. És ez az jelenti, hogy ha büntet is olykor-olykor, mégis gondunkat viseli, vezet, utat mutat, szeretetével megáldja evilági és örökéletünket. Ezt tette és teszi velünk Isten. Ezek az ő „hatalmas cselekedetei”, és a nekünk adott parancs tartalma. Azt kell tehát hirdetnünk, amit Isten velünk mint sajátjaival, mint világosságára hivatottakkal és mint népének tagjaival tett. 3. HONNAN VAN ERŐ ISTEN CSELEKEDETEINEK HIRDETÉSÉRE? Vagyis a parancs teljesítésére képesek lehetünk-e úgy, ahogyan azt Isten várja tőlünk. Ha megpróbáltuk hirdetni „Isten, hatalmas cselekedeteit”, hamarosan rádöbbentünk arra, hogy nagyok az akadályok. Emberek gonoszságába, vagy meg nem értésébe ütközünk. Erőnk gyorsabban fogyott, mint ahogy az eredmények sorakoztak. Sikertelenség, csalódás, meg- fáradás bénított bennünket. A legnagyobb akadályt azonban nem ilyenekben kell keresnünk. Láthattunk emberileg nagyon is gyenge, mégis eredményes bizonyságtevőket. Az igazi akadály: saját bűnünk. Kényelemszeretetünk, sértődöttségünk, önteltségünk, stb. akadályoz bennünket abban, hogy I-stén bizonyságtevői legyünk. Milyen jó, hogy nemcsak parancsot kaptunk! Azt is hirdeti az ige: „Most pedig kegyelemben részesültetek.” Tehát azt kaptuk, amire bűnünk miatt a legnagyobb szükségünk van. Így van erő a bizonyságtételre, Isten kegyelméből valóban tudjuk hirdetni „hatalmas cselekedeteit”. A mai vasárnap igéinek összefoglaló témája ez: „Isten hív minket: bizonyságtételre”. (Agenda) Adjunk hálát azért, hogy Urunk ilyen magasztos szolgálatra méltat bennünket. Tanuljuk meg, hogy az igazi bizonyságtétel nem a mi hitünk, szeretetünk bizonygatása, hanem Isten hatalmas cselekedeteinek hirdetése. És könyörögjünk kegyelemért, hogy kapjunk erőt az Isten szerint való bizonyságtételre! Bárány Gyula IMÁDKOZZUNK Urunk, köszönjük, hogy munkatársaid lehetünk. Te tehetsz alkalmassá a bizonyságtevő szolgálatra, őrizz meg attól, hogy a magunk hitével, vagy cselekedeteinkkel dicsekedjünk. Inkább add kegyelmedet, Szentlelked erejét, hogy eredményesen hirdethessük hatalmas cselekedeteidet. Hogy a mi bizonyság- tételünk nyomán is a te szeretedet, világosságodat és erődet magasztalja néped most és majd örökké. Ámen. Az Egyházkerület Elnöksége felhívja a lelkészek és segédlelkészek figyelmét a megüresedett sajókazai (Borsod-Abaúj Zemplén m.) lelkészi állásra. A javadalom megfelel az országos lelkészi átlagnak. Az érdeklődők levélben jelentkezzenek az egyházkerület püspökénél (Bp., VIII, Üllői út 24. I. em.) A jelentkezési határidő: 1971, augusztus 15. A Sajtóosztály u értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÚLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG iratterjesztési szünetet tart. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után „tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szüneteL A* iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. Istentiszteleti rend Budapesten, 1371. július 11-én Deák tér de. 9 (úrv.) Harkányi László, de. 11 (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6 dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11 D. Koren Emil, du. 6 D. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10 D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de, 9. Rákóczi út 56/b. de. 10 (szlovák) Solymár János, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 Báliint. László teoJ. (szuppl.). Vajda Péter u. de. fél 12 Bálint László teol. (szuppl.). Zugló de. 11 (úrv.) Bízik László. Rákosfalva de. 8 Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10 (úrv.) Bízik László. Fóti út de. 11 Baranyai Tamás. Váci út de. 8 Baranyai Tamás. Frangepáu u. de. fél 10 Baranyai Tamás. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de, 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Kamer Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6 Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9 Szita Istvánné. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tartsay Vilmos u. de. 9 Takács József, de. ll Takács József, rlu. fél 7 Csengődy László. Budakeszi de. 8 Csengődy László. Pest- hidegkút de. fél 11 Csengődy László. Kelenföld de. 8 (úrv.) Bencze Imre, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9 Visontai Róbert. Kelen- vőlgy de. 9. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Budaörs du. 3 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél .11. Számonkérés Ki ne mosolyogna, ha az újságban a következő hirt olvasná: „F. hó 5-én a koradélutáni órákban a Szent István körúton egy 39-es autóbusz elgázolt egy kis madárfiókát. Kétségbeesetten repdeső szülei sírását még sokáig hallották a járókelők.” A napi közlekedési balesetek száma mellett jelentéktelennek tűnik egy madárélet elvesztése, sokan talán azt mondanák, kár erre időt vesztegetni. És én mégsem tudok az emlékétől megszabadulni. Ott álltam autóbuszra várva a nagykörút egyik megállójánál, amikor észrevettem. Apró kis szürke pont a nagyváros forgatagában. Ült a földön, nem messze a villamossíntől. Még a szemüvegemet is feltettem, hogy jobban megnézzem. Igaz ez? Valami baja van, hogy nem repül el? Talán eltörött a szárnya vagy á lába, vagy talán megdermedt a rémülettől és nem tud szállni, vagy ennyire bízik a világban, az emberekben? S jött a villamos már mesz- sziröl csilingelve. Hatalmas busz közeledett a híd irányából. — Jaj madárkám! — szakadt ki belőlem a rémület. De ő csak ült mozdulatlanul, ahogy elrobogott mellette először a villamos, majd a teherautó. Egy piros sportautó hirtelen eltakarta a szemem elől. — Ott van, semmi baja! — ujjongtam, amikor újra megpillantottam és mély lélegzetet vettem. De csak néztem és nem mozdultam érte. Pedig többször is átvillant az agyamon. Odafutok hozzá, intek a járműveknek, leállítom a forgalmat és felkapva kihozom ebből a vad rohanásból. Riadt kis testét a tenyerembe veszem s amikor megnyugodott, biztos helyen elengedem. Egy pühafutású luxuskocsi suhant most el mellette, a légnyomás felborzolta tollát s a kis szürke madár hirtelen felreppent. Alacsonyan szállt, bizonytalanul, ahogy a fiókák teszik első próbarepülésüknél. A befutó 39-es autóbusz eltakarta előlem. Vajon hová lett? — kerestem, amikor megpillantottam közvetlenül előttem az autóbusz vagy gumi- rekének az árnyékában. Csöpp, fekete gombszemével rámnézett, kis fején egy picinyke pihe, tán a repülés izgalmában elmozdult. Egy másodperc sem tel tel s már ugrottam a vezetőfülkéhez: — Kérem ne .. . De az ajtók becsapódtak, a nagy kerék meg lassan ráfordult a kismadárra. Az emberek csodálkozva rámnéztek, a következő busz már jött s hatalmas kereke magárasodorta, amit elődje a madárból otthagyott. A csenvész, poros körúti fán sikóltVa repdesett két madár.. Elsőszülött fiókájukat siratták. Én meg lassan elindultam a körúton, meghajlott háttal, mint aki súlyos terhet visz. Egy kismadár apró gombszemét állandóan magamon éreztem: Miért haboztál? — kérdezte, — Miért olyan későn? — sikoltott a madárszülők hangja. £s én mind a kettőt értettem, hallottam, pedig madárnyelven mondták s a nagyváros forgalmának zaja túlharsogta fájdalmas számonkérésüket. Gyarmathy Irén Hol kellene kezdeni? „A svédeknek nincsenek szavaik a káromkodásra. Mármint trágár szavaik nincsenek. A meglevők teljesen szalonképesek” __ „Ez a hián y is finomabbá, kulturáltabbá teszi az emberi érintkezést”. — Ez Kenessy Lóránd professzor nyilatkozata, akit 1937-ben a fasiszta áramlat késztetett Svédországba, ahol néhány évig munkás volt és megismerhette a köznyelv mühelybeli változatait is. Erről az Üj Ember című lapban is olvashattunk Bihari Klára „Miért?” című regényével kapcsolatban éppert amikor nálunk járt dr. RUBEN JO- SEFSON uppsalai svéd érsek, ökumenikus tárgyalásba is be- illenék az Üj Ember cikkét záró kérdés: „Hol kellene vajon elkezdeni azt a nevelést, hogy gyermekeink szájából se kelljen trágárságokat hallanunk ?” — Első a felnőttek példaadása. Ehhez pedig indulatainkat kellene megrendszabá- lyoznunk s ezen keresztül gyermekeink, az ifjúság indulatvilágát a helyes magatartás medrébe irányítanunk. Sajnos nem tudjuk segítségül hívni sem a svéd, sem más szótárak idevonatkozó szalonképes szókészletét. A mi Szófejtő Szótárunk a köznyelv alantas rétegébe utalja a „trágár” szót (Nagyvilág, 1968/1. 442. 1.) De az „obszcén”, „dirty word” kifejezések megengedése az irodalomban a szöveg hangulatának aláfestésére éppoly káros, mint a drasztikus szónak a jellemzés címén szabadságot biztosítani. Az élet megközelítését a szabadszájúsággal, a szenvedély hitelesítését ízléstelenséggel, a valóság meghódítha- tatlan szegleteit a trágárság reprodukálásával bekeríteni, — durva tehetségtelenségnek is minősíthető. Akár Catullüs világirodalmi káromkodására, vagy a görög tragédiák merészségére, avagy hazai irodalmunk naturalizmusára, „klasszikus” népieskedő vas- kosságára tekintünk is — bár az utóbbiak csak szűk körű deák-kamarák közönsége számára, vagy bor mellé íródtak —, nem szolgálhatják a nevelést és nem priidség a mos- datlan külsővel egy kalap alá sorolni a piszkos szájúságot Nem örülhetünk a nevelés érdekében annak, hogy az 1968- ban lezajlott irodalmi kerékasztal vitája csak töprengés volt, nem állásfoglalás a javunkra. íróink talán féltik szókincsüket az elszegényedéstől, ha szótárunkban elapad a káromkodás és trágárság szókészlete!? A parlagi beszédtől távol áll a demokratizmus. Valahol itt kellene kezdeni ... Az indulat, sérültség, az erő és hatalom zabolátlanságából vagy kisebbségi érzéséből, valamint az alacsonyrendű ösztönös- ségből származó kifejezéseket irtanunk kelL Ebben is uralmunk alá kell hajtanunk a természetet annál is inkább, mert ennek gazdája vagyunk. Szatmári Antalné Budapest — DBENYOVSZKI PAL szobafestő és mázoló kisiparos templomtoronymázolási munkákat rövid határidőre vállal. Nagytarcsa, Zrínyi u. 5. ■ — ELTARTÁSI szerződést kötne, vagy életjáradékot fizetne, üres lakrészt átvenne, vagy lakást leválasztana budapesti orvosnő. Leveleket a Kiadóhivatal címére kér. í „És felelt néki Jézus: Aki az eke szarvára veti a kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára»” (Lk 9, 62) VASÁRNAP. — „Mikor pedig bevégezte a tánítást, így szólt Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.” (Lk 5, 1—11) A halászok egész éjjel teljesen eredménytelenül halásztak, mikor Jézus parancsára vetik ki hálójukat, csodálatos az eredmény. Az egyház feladata ma is az, amit egykor az apostolokra bízott Jézus. Embereket kiemelni régi bűnös életükből, és elvezetni abba az életbe, mely vele megérkezett ide a világba. Ezt a munkáját végzi azzal, hogy minden vasárnap minden templomunkban hangzik az ige. Eredményessé azonban csak akkor lesz, ha nem emberi erőlködés, hanem Jézus nevében folyik. Ezért kell imádkozni az igéért, az igehirdetőkért. HÉTFŐ. — „Te pedig menj és hirdesd az Isten országát.” (Lk 9, 57—62) Nem elég az emberi lelkesedés ahhoz, hogy Isten jó munkásai lehessünk. Szent meggyőződésünk, hogy Isten kegyelmes munkája az emberek javára van. Isten országát csak ott lehet építeni, ahol már nem kísért a bűnös múlt. Hátrafelé tekintve nem lehet egyenesen előre menni. Aki Istennek szolgál, az Benne ; bízik és hiszi, hogy jó úton vezet. Ezért meri őt követni akkor is, ha nincs az Ember Fiának fejét hová lehajtania ' ebben a világban. KEDD. — „Egyet cselekszem, azokat, amik a hátam mögött vannak, elfeledve, azoknak pedig, amik előttem vannak, nekifeszülve, célegyenest futok, hogy elnyerjem az onnan felülről való elhívás koszorúját, amelyet. Isten ígért nekem a Krisztus Jézusban.” (Fii' 3, 12—16) A hivő ember sohasem hiszi magát tökéletesnek, tehát többnek mint más ember. A keresztyén gőg a legundorítóbb bűnök egyike, melyet Jézus is nagyon keményen megítélt. Tudatában van bűnösségének és annak, hogy . kegyelemből él. Ami más benne, az az, hogy nagyon céltudatosan igyekszik haladni a győzelem babérkoszorújának elnyerése felé. ígéretei vannak az Atyától, és hisz ezekben az ígéretekben. Ez a hite és reménysége ad neki erőt minden nap újra harcra kellni a bűnnel. SZERDA. — „Mert az Ember Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa.” (Lk 9, 51—57) Sokkal könnyebb tüzet kérni az égből, és elveszíteni az embert, mint megmenteni. Sokkal könnyebb a háborúk pusztítását rázúdítani az emberiségre, mint békés építőmunkával életét felemelni. Minket arra kötelez Jézus, hogy vele együtt ne akarjuk elveszíteni az emberek életét, mert csak egy célunk lehet: megtartani. Az ember igen nagy érték! Isten még Fiát is odaadta érte, Jézus pedig kész volt életét áldozni érte. S mi emberek itt- a földön mégis milyen olcsónak látjuk az emberi életet még ma is. CSÜTÖRTÖK. — „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.” (2 Tini 1—5) Mindig abban a hitben kell végezni aZ igehirdetés szolgálatát, hogy általa Isten előbbre viszi az életünket. Van célja az igével Istennek. Igét hirdetni azonban nem egyenlő a prédikálással. Az igazi igehirdetés sokkal több ennél. Egy egész élet. Az ige formálja az életet és csak a megújult élet lesz igazi Igehirdetéssé. Az emberek számára csak annak a prédikációnak van hitele, mely mögött ott van az új élet. PÉNTEK, — „Bizony ti vagytok a' mi dicsőségünk és örömünk.” (1 Ts 2, 13—20) Tessalonikában azért született gyülekezet, mert a Pál ajkáról hangzó szót úgy fogadták, mint Isten beszédét. Ez az ige erőforrás lett számukra,. munkálkodott bennünk és erőt adott ahhoz, hogy minden megpróbáltatás között is meg-, álljanak hűségesen. Így lett ez a gyülekezet Pál számára a dicsőség és öröm forrása. Minden gyülekezetnek így kellene élnie. Életéből a nagy Pásztor dicsőségének kellene sugároznia.. Világos, hogy a gyülekezetek csak Isten igéje által születhetnek, és növekedhetnek. Ne az emberek szolgálatát lássuk és keressük, hanem Istent, aki keres és tanít a lelkipásztorokon keresztül. SZOMBAT. — „És ha valaki nem hordozza az ő keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14, 25—33) Talán mai igénk több mondata kegyetlenül hangzik. Hiszen nem kevesebbet kér itt Jézus, mint földi életünk minden kincséről való. teljes lemondást. Aki Jézust követni akarja, annak készen kell lennie arra, hogy érte lemondjon minden másról, ha az őt Jézustól elválasztja. Jézus követőinek készen kell lenniök az önmegtagadásra és a szenvedésre is." Nem akár senkit ámítani vagy kiábrándítani. Mindenki tudhatja, mivel kell számolnia. Aki az eke szarvára veti, a kezét, vagyis aki Jézus nyomába lép, az többé ne nézzen hátra. Kökény Elek EVANGÉLIKUS ELET A Magyarország! Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztálynak lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VUL. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VUL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 71.2527 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató — Szentháromság után az 5. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 5, 1— 11,* az Igehirdetés alanigéje: 1 Pt 2, 9—10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Július 25-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió és az URH adó. Igét hirdet WELTLER-REZSÖ soproni esperes. — NAGYTARCSA. A gyülekezet ének és zenekara — amely „Hermons” név alatt szolgál — régebben egy pas- torálé-jellegű húszperces „mini-oratóriumot” adott elő. Kantate vasárnapján pedig egy negyvenperces, a gyülekezet apraját-nagyját, férfiakat és nőket egyaránt szolgálatba vonó kantátát. Mindkét mű szerzője és betanítója ifj. Győri János harmadéves teológus. Az énekkart Mátrai Mariann másodéves teológus vezette. A gyülekezet énekkara most volt huszonöt éves. A negyedszázados idő alatt a lelkész felesége volt a vezetője — HAZASSAGKÖTÉS. Dr. Döbrönte József és dr. Koch Zsuzsanna június 12-én tartották esküvőjüket a paksi templomban. A szertartást Sólyom Károly paksi esperes végezte. „Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok”. t REINHOLD NIEBUHR Az Union Theological Seminary (New York, USA) világszerte ismert teológiai professzora, Reinhold Niebuhr június I-én 78 éves korában elhuny», (epd)
