Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-07-04 / 27. szám

Istentől kapott hivatásunk: szolgálat Rm 2, 17—24 Vannak a Bibliában félelmesen kemény, megszégyenítő, íté­letet hirdető igék. A mai vasárnap igéje is ilyen. Különösen ez a mondat: „Isten nevét miattatok karomolják a pogányok között.” Mi az a bűn, ami ilyen keményen megszégyenít? A farizeusok bűne. Amit leegyszerűsítve úgy szoktunk mondani: képmutatás. De ennél sokkal több: az ember végzetesen téves viszonyulása Istenhez, embertársaihoz és önmagához. 1. ISTENHEZ való kapcsolatában a vallási gőg jellemzi az ilyen embert. Azért van szüksége Istenre, hogy az mindenben őt igazolja. Kegyes élete Istentől csak dicséretet nyerhet, ma­gatartásával érdemeket igyekszik szerezni. A kiválasztottak közül való, akinek csak örülhet az Isten, hogy a sok gonosz között ilyen is akad. Akit nem kell, sőt nem szabad büntetnie, mert hűséges, imádkozó, igére figyelő stb. Éppen olyan, mint az a farizeus Jézus példázatában, aki a templomban dicseke­dett Isten előtt ahelyett, hogy mint a vámszedő, alázatos bűn­bánattal borult volna le. Nem veszi észre bűneit, ahogy igénk is felsorolja. Ezért nem érzi azt sem, hogy bűnös, tehát Isten kegyelmére volna legnagyobb szüksége. Isten hiába akarna ne­ki megbocsátani, nem hagyja. Ilyen a végzetesen téves kapcso­lat Istennel. Minket nem ilyen életre hívott Isten! Nekünk nem az a hivatásunk, hogy így viszonyuljunk őhozzá! A mi őszinte Istenre-tekintésünk csak bocsánatvárás lehet. 2. EMBERTÁRSAKHOZ való kapcsolata a farizeusi bűn­ben levő embereknek: fölényes gőg, uralkodási vágy. Az ige úgy jellemzi őket, mint vakok világtalan vezetőit. Magatartá­sukból hiányzik a szeretet, a másik ember megértésére, a vele való békességre törekvés. Az ilyen magatartás két ember kö­zött is áldatlan kapcsolatot teremt. Ha pedig nagyobb közös­ségre terjed ki, egész népek életét meghatározó, feszült légkört eredményezhet. Az uralkodási vágy ellenkezik Isten elhívásá­val. Istentől kapott hivatásunk: szolgálat, segítés, szeretet. Ügy, ahogy Krisztustól tanulhatjuk. Tehát nem személyválo­gató módon, hanem mindenki irányában. Nem szűk körben, bezárkózva, hanem nyíltan az egész világ érdekében. Nem szép szavakkal csupán, hanem cselekvőleg, kézzelfoghatóan. Nem általánosságban, hanem időszerűen, megbocsátva, megértéssel, hálavárás nélkül. Az igazi, Krisztus szerint való viszonyulás embertestvéreinkhez tehát: nem uralkodás, hanem szolgálat. 3. ÖNMAGAHOZ való viszonyulása ugyancsak téves annak az embernek, aki okot ad arra, hogy Isten megszégyenítő igéje reá vonatkozzék, önteltsége hamis biztonságérzetet kelt ben­ne. övé az „ismeret és igazság”. Jónak és rossznak tudója. Elmarasztalni semmi miatt nem lehet. Erős, okos. önmagát dicséri kritika nélkül. Tehát tökéletesen félreismeri önmagát. Nem veszi észre, hogy még önmaga előtt is képmutató. Gondo­latainak, szavainak és cselekedeteinek egysége távolról sincsen meg. Hogyan is tudná hivatását teljesíteni, amikor csak úgy gondolja, hogy van rá ereje, a valóságban viszont nagyon is gyenge és tehetetlen. — Isten éppen erre szeretne bennünket rádöbbenteni: erőtlenek, semmitérők vagyunk önmagunkban. Isten ereje tesz képessé hivatásunk teljesítésére. Aki tévedésben van Isten, embertársai és önmaga felől, az nemcsak önmagát akarja becsapni, hanem másokat is. Ezt észreveszik az emberek, s így alkotnak véleményt egyházról, Istenről. Nem csoda, ha „káromolják Isten nevét”. Farizeusi magatartás helyett könyörögjünk azárt, hogy szavunk és cse­lekedetünk tanúskodjék önmagunk őszinte ismeretéről, Isten­nek és embertársainknak való, képmutatás nélküli szolgála­tunkról. , Bárány Gyula IMÄ DKOZZUN K űrünk, Istenünk! Köszönjük, hogy nem érdemünk szerint ítélsz meg bennünket, hanem kegyelmed szerint. Bocsásd meg sok képmutatásunkat, ami miatt káromolják szent nevedet. Könyörülj rajtunk, és add Szentlelkedet, hogy bűnbánattal és hittel fogadjuk bocsánatodat, és őszinte örömmel, irántad va­ló hálából szolgáljunk neked és embertársainknak az Űr Jézus Krisztus által. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1971. július 1-én Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv) dr. Hafenscher Károly, du. 6 Trajtler Gábor. Fa­sor de. 11 D. Koren Emil, du. 6 D. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 1» D. Korén Emil. t)116i út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlo­vák) Solymár János, de. 12 (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Bízik László. Rákosfalva de. 8 Bizik László. Gyarmat u. de. fél 10 Bizik Lász­ló. Fóti út de. 11 Baranyai Tamás. Váci út de. 8 Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10 Baranyai Tamás. Újpest de. 10 Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10 Virágú Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9 Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pest­újhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9 Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3 Békés József. Rákoshegy de. 9. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Szita Istvánná, de. 11 D. dr. Ottlyk Er­nő (közgyűlés), du. 6 (úrv.) Ma- docsai Miklós. Torockó tér de. fél 9 (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Fiilöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, du. fél 7 dr. Benes Miklós. Pesthidegkút de. fél 11 id. Harmati Béla. Kelenföld de. 8 dr. Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9 Bencze Imre. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Szentháromság után a 4. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Lk 6, 36— 42; az igehirdetés alapigéje: Rm 2, 17—24. — LELKÉSZAVATAS. Jú­lius 4-én, vasárnap délután 3 órakor a csabacsüdi templom­ban avatja lelkésszé D. Káldy Zoltán püspök, a Déli Egy­házkerület püspöke Gabányi Géza, Kalácska Béla, Ribár János és Zátonyi János vég­zett teológusokat. A HAJDÚ—SZABOLCSI EGYHÉZMEGYE újra megvá­lasztott elnökségét, Benkóczy Dániel esperest és Hütter Keresztély egyházmegyei fel­ügyelőt június 25-én a nyír­egyházi templomban iktatta be szolgálatába D. dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Egy­házkerület püspöke. — NYÍREGYHÁZA. Június 27-én iktatta be szolgálatába a gyülekezet új felügyelőjét, Prékopa Józsefet Benkóczy Dániel esperes. Igét hirdetett D. dr. Ottlyk Ernő püspök. — BEZI—ENESE. A gyüle­kezet villamosította az orgo­nát és a harangozást. Erre a célra a hívek több mint 22 000 Ft-ot adományoztak. — LELKÉSZAVATAS. Jú­lius 4-én, vasárnap délután 6 órakor a balassagyarmati templomban avatja lelkésszé D. dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Egyházkerület püspö­ke Turchányi Sándor végzett teológust. CSALÁDI HÍREK — SZÜLETÉS. Káposzta Lajos soltvadkerti lelkésznek és feleségének, Hegyi Iloná­nak június 14-én második gyermekük született. Neve: ILONA. — HALÁLOZÁS, id. Gelen­csér István a Péti Nitrogén Művek központi laboratóriu­mának ny. laboráns vegyésze életének 64. évében június 10- én Pétfürdőn elhunyt. Teme­tése június 14-én volt a szé­kesfehérvári evangélikus te­metőben levő családi sírhe­lyen nagy részvét mellett Nagy Tibor lelkész szolgálatával. „A szeretet soha el nem fogy...” — özv. Fiiszár Károlyné, sz. Bókkon Ida 73 éves korá­ban április 28-án Budapesten elhunyt. Kívánsága szerint szülőföldjén, Gsöngén temették el hamvasztás után május 23-án. Az elhunytban dr. Fa- biny Tibor teológiai tanár és felesége nagynénjüket gyászol­ják. — DRENYOVSZKI PÁL SZOba- festő-mázoló kisiparos toronymá­zolási munkákat rövid határidő­re vállal. Nagytarcsa, Zrínyi u. 5. Megjelent Veöreös Imre: JANOS LEVELEI kommentárja A könyv a Biblia iránt érdeklődő híveinknek is érdekes, hasznos olvasmány. Ara: 100,— Ft. Kapható a Sajtóosztályön és megrendelhető a lelkészi hivataloknál. A Elő, szürke fal Vannak régi házak, amelyek mellett évtizedek óta naponta ki tudja hányszor fut el a vo­nat. Ott állnak a pályatest mellett s lakói együtt élnek az elfutó vonatokkal. Apró és magas, kormos házak, abla­kaikban száradó ruha, befőt- tes-, uborkásüveg, papírcso­mag, cserépvirág. Ilyen régi házak mellett fu­tott vonatom egy korai regge­len. Hirtelen fékezés, a vonat a nyílt pályán megáll. Szem­ben velem egy magas ház tűz­fala. Nagy, szürke fal. De az egyik oldalán — nem tudni mi okból — ablakot vágtak. Az ablakban fiatal nő ült és kö­tött. Elmerülten figyelte a gyorsan mozgó tűket. Megfo­gott a látvány. A nő felállt. Akkor láttam, hogy áldott ál­lapotban van. És a kprai reggelen az a szürke fal élni kezdett. Meg­nőtt, kitágult, hatalmas ablak­ká lett a közepén ezzel a ki­csi asszonnyal. A szürke fal kitárta titkát, megmutatta, hogy mögötte élet van, boldog­ság, remény, várakozás. Már régen hazatértem, de még ma is látom azt a kicsi asszonyt, ahogy a szürke fal­ba vágott dísztelen ablakban ülve kötögetett, szive alatt élettel. Így lett tőle, általa élő­vé bennem az a sok-sok szür­keség, amelyek mellett egy- egy vonat elfut. Magamról megfeledkezve Éppen azon gondolkodtam, hogy végcélom előtt mi lehet Fények az utolsó állomás, amikor ki­csapódott az ajtó és egy sereg 7—8 éves gyermek özönlött a fülkébe. Tanítójuk, aki honfi­társának gondolt, arra kért, hogy vigyázzak a gyermekek­re és tegyem le őket X. állo­máson. Komoly feladatot kaptam. Másokért tenni. Nyomban megfeledkeztem a magam ba­járól. Az ismerkedés lassan ment. A gyermekek rájöttek, hogy idegen vagyok, de azután elő­kerültek a játékok és már ba­rátjukká fogadtak. Egyszerre a velem szemben ülő kis sző­ke Anna elővesz a táskájából egy banánt és elém teszi. — Tessék! — Köszönöm, kedves, de ezt te kaptad! — Mindig szoktam adni anyukámnak is! Meghatottságomat leplezve mondom: — Drága dolog ez nekem, kedvesem! — Apu is mindig azt mond­ja, a pénz uralkodik a világon! Furcsán hangzik ez a mon­dat egy 7 éves leányka szájá­ból. Fogom a banánt és mon­dom: — Apunak most az egyszer nincs egészen igaza. Hogy te most kedves banánodat ne­kem adtad, az is azt bizonyít­ja, hogy nem a pénz uralkodik a világon. Mert te ezt nekem az úton szerétéiből adtad. írd le ne­kem a címedet és majd egy­szer talán én is küldök neked valamit — szerétéiből. Erősen gondolkodik, aztán leírja a nevét és átnyújtja a cédulát. — Nem kell ám annak olyan igen nagy (és mutatja) ajándéknak lenni, jó lesz egy kicsi is! Valamennyi gyermeket ép­ségben tettem le a kijelölt ál­lomáson. A napokban csomagot küld­tem a szőke kis Annának, hogy ne veszítse el a felnőt­tek ígéretébe vetett hitét és el ne felejtse, hogy a pénznél nagyobb ura is van ennek a világnak. Kéz a kézben Szombat este volt. A legtöbb embert ilyenkor színes prog­ram várja, gondosan előkészí­tett szórakozás. Engem ke­mény munkám után első sza­bad órám várt. Megindultam hát az idegen várossal ismer­kedni. Ahogy az egyik utcába bekanyarodtam, mintha meg­sokasodott volna körülöttem a siető gépkocsik serege. Az ut­ca kis térbe torkollott, amely­nek a közepén templom állt. A templom körül autók soka­sága, mintha legalábbis nagy fogadás lenne. Egymás után érkeztek a kocsik. Az autók ajtajai kicsapódtak, mind­egyikből fiatalok szálltak ki. Fiúk, lányok vegyesen. Volt közöttük hosszú hajú, volt körszakállú, volt aki feketébe öltözött, volt akin saru volt és a mellén hatalmas érem ló­gott vastag zsinóron. Voltak lányok sötétkékben, voltak miniben, voltak maxiban, me­xikói bőrmellényben és feke­te csipkeblúzban. Csak egyben hasonlítottak egymáshoz. Fog­ták egymás kezét és vala­mennyien a templomba men­tek. A jegyeket előre váltot­ták, kevesen fizettek a hely­színen. Mire én sorra kerül­tem, minden jegy „elkelt”. Künnrekedtem. Álltam a téren. Lassan be­sötétedett, csak a templom ab­lakai világítottak, a templo­mé, amelyet úgy megtöltött a fiatalság, hogy számomra már nem maradt üres hely. Másnap vasárnap volt. Üjra felkerestem a templomot a kis téren. A korai istentiszte­leten arról prédikáltak: vala­ha törvény mondta ki, hogy a „hibás ember” nem léphet a templomba. Krisztus töröl­te el ezt a törvényt, ő min­denki számára megnyitotta a templomot. Annak is — mond­ta a prédikátor —, aki meg­szokta, hogy ünneplőbe öltöz­ve lépjen Isten házába és an­nak is, aki színes pulóverén bőrszíjra fűzött keresztet hord akár divathóbortból, akár mert valami mondanivalója van, amit még nem tud más­képpen megfogalmazni. Gyarmathy Irén „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gál 6, 2) VASÁRNAP. — „Legyetek azért irgalmasak, mint a ti Atyátok is irgalmas.” (Lk 6, 36—42) Hány ember szorul rá naponta embertársai irgalmá­ra s hányszor szorulok rá ma­gam is! Ha nem tanulunk meg az irgalmasság szemével nézni embertársainkra, soha nem lehetünk Isten gyerme­kei. Nem ítélkezni, nem rá­galmazni, nem a szálkákat kell keresni, hanem jó szívvel segíteni,'— ez a keresztyén élet. Mi is csak azért élhetünk reménységben, mert Atyánk is irgalmas hozzánk. A leg­szebb istentisztelet az irgal­mas cselekedetekben gazdag élet. HÉTFŐ. — „Aki közületek nem bűnös, az vessen rá elő­ször követ”. (Jn 8, 1—11) A törvény mindig szigorú a bűn­nel szemben. Isten törvénye is, mert a bűnt keményen megítéli. De Isten csak a bűnt ítéli meg, az embert meg akarja menteni. Jézus jól lát­ja a házasságtörő asszony bű­nét, de látja az asszonyt is, akinek el lehet mondani: eredj el és többé ne vétkez­zél! Amikor bennünket keres Urunk, ugyanezzel a szívvel teszi. Hiszen ö meghalt bű­neinkért, hogy megmenthesse életünket. Van-e hát jogunk akkor kárhoztatnunk egy­mást? A bűn ellen harcolni kell, de úgy, hogy az ember megmaradjon. KEDD. „...ti inkább bo­csássatok meg neki és vigasz­taljátok, hogy túlságos bánat valamiképpen meg ne emész- sze az ilyent”. (2 Kor 2, 5—11) Vannak bűneiket megbánó emberek is, akik bocsánat után vágyódnak. Mi emberek pedig nagyon nehezen tu­dunk sérelmeket megbocsáta­ni. Ilyenkor gondoljunk csak arra, mi lenne velünk, ha Is­ten nem tudná megbocsátani a mi bűneinket. Elvesznénk. Atyánk azonban minden meg- térőnek megbocsát! Egymás terhét ezért csak úgy hordoz­hatjuk, ha van erő bennünk a megbocsátásra. Gondoljunk erre és gondoljunk azokra a szomszédokra, rokonokra, akikkel haragban vagyunk, mert nem tudtunk megbocsá­tani nekik. SZERDA. — „Legyetek te­hát kővetői az Istennek, mint szeretett gyermekek és járja­tok szeretetben, amint a Krisztus szeretett titeket és önmagát adta értünk mint ajándékot és áldozatot az Is­tennek kedves jó illatul”. (Ef 4, 30—5, 2) Az Írás arról be­szél, hogy Isten gyermekeinek új életben kell járniuk. Ez az új élet azonban nem vala­mi túlvilági, vagy a földi élet­ből valamiképp kimenekült élet. Istent követni éppen el­lenkezőleg azt jelenti: jobban benne élni a világban, de másképpen. Keserűség, düh, harag nélkül, egymáshoz jó­ságosán és irgalmasan köze­ledni. Röviden: járjatok sze­retetben ! Szeretni az embert, aki itt él a földön, és akinek, szeretetére magunk is állan­dóan rászorulunk. CSÜTÖRTÖK. — „Ne nézze kiki csak a maga hasznát, ha­nem mindenki a másokét is." (Fii 2, 1—4) A családi kör­ben, a gyülekezeti életben, a munkahelyen, ahol állandóan emberek között élünk és egy­mástól függünk, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen a kapcsolat a közösség tagjai között. A közösségeket leg­gyorsabban az önzés rombol­ja szét. Igénk ezt versengés­nek, hiú dicsőségvágynak ne­vezi. Ebből már az is követ­kezik, hogy a közösség építő­je és megtartója a szeretet- ből fakadó egyetértés és a ke­resztyén alázat. Meg kell ta­nulnunk úgy élni, hogy a ma­gunk hasznának keresése he­lyett, a másik életét is tudjuk fontosnak látni és érte, ha kell, áldozatot is hozni. A leg­tisztább örömök közé az ön­zetlen, szolgáló élet örömei tartoznak. PÉNTEK. — „Térdre esve hangosan így kiáltott: Uram, ne tulajdonítsd nekik ezt a bűnt!” (Csel 7, 54—59) Szinte hihetetlennek tűnik, hogy egy ember, akit dühtől eltorzult arcú emberek vesznek körül, akit megköveznek, így tudjon halála pillanatában imádkozni kivégzőiért. István tudott és Tudtak sokan mások is. Min­denekelőtt pedig Jézus Krisz­tus tudott így imádkozni a ke­resztfán. Lám, lehet ennyire megtisztulni és lehet ennyire szeretni az embertársat. Az emberi gonoszság, mely bi­zony sokszor igen nagyra nő, sohasem jogosíthat fel hason­ló magatartásra. Akkor is csak szeretni szabad és akkor is lehet imádkozni az embe­rért. SZOMBAT. — „És semmi elátkozott nem lesz többé: és Istennek és a Báránynak ki­rályi széke lesz benne, és az ő szolgái fognak neki szolgálni és látják az ő orcáját, s az 5 neve ott lesz a homlokukon.” (Jel 22, 1—5) János jelenései­ben látja az eljövendő élet színes képét, pelynek fő jel­lemzője, hogy az Ür Isten vi­lágossága ragyogja be az Üj Jeruzsálem életét. Az az élet, melyet Isten szeretetével itt t földön kezdett el építeni gyer­mekei szívében, ide vezet. Ez az ország jött el közénk' a Krisztusban és ezt építhetjük már itt, ha mi is tudjuk hor­dozni egymás terhét és így igyekszünk betölteni Krisztus törvényét. Kökény Elek EVANGÉLIKUS ELET A Magyarország) Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VUL. Puskin u. 12. Telefon: 142—071 Csekkszámlaszám: 20.412— VTIL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 71.2526 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató BIBLIAFORDITÁSI VILÁGSTATISZTIKA A Biblia, vagy egyes részei jelenleg 1431 nyelven olvasha­tók. A teljes Biblia 249, az Új­szövetség 329, egyes, evangéliu­mok 853 nyelven jelentek meg. 1969-ben egy év alatt 18 új nyelvre történt fordítás, (epd) ÜSSZKERESZTYÉN ANGOL KONFERENCIA Birminghamban tartják ez év őszén szeptember 11—21 között az első összkeresztyén tanácskozást Nagybritánniá- ban. Ezen a római katolikus egyház is hivatalosan képvi­seltetni fogja magát. A téma a társadalom erkölcsi és val­lásos válsága, (epd) DÉL-AMERIKA Július 28—31 között tartják meg Buenos Airesben a dél­amerikai evangélikus teológiai professzorok kongresszusát. A tanácskozás témája „A ke­resztyén megújulás és a tár­sadalmi felelősség”. Dr. Leskó Béla, a Buenos Aires-i teoló­giai főiskola professzora el­mondta, hogy a találkozó ket­tős célt szolgál. Egyrészt indí­tást szeretne adni ahhoz, hogy a délamerikai evangélikus teo­lógusok többet foglalkozza­nak a földrész sajátos kérdé­seivel, másrészt pedig meg szeretnék beszélni a Lutherá­nus Világszövetség tanulmányi munkájában való részvételük feladatait. (epd) / <

Next

/
Thumbnails
Contents