Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-07-11 / 28. szám

XXXVI. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM 1971. július 11. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Az egyetemes emberi haladás és az egyházak D. Káldy loltán püspök felszólalása a Parlamentben A Biblia Népek világa - nyelvek sokasága A népek világa Tiszteit Országgyűlés' Jó egy. olyan ország állam­polgárának lenni, amelynek kormánya és népe a szocializ­must építi, és amelynek nem­zetközi tevékenységét az egye­temes emberi haladás szolgá­lata és a világ békéjének ol­talmazása határozza . meg. Sokszor gondoltam erre a hétköznapok munkája közben idehaza, és azokon a külföldi egyházi és nem egyházi kon­ferenciákon, melyeken evan­gélikus egyházam és a Magyar Béketanács, megbízásából részt vettem. De erre gondoltam akkor is, amikor Fock Jenő miniszterelnök úr tegnapi be­számolóját hallgattam. Beszé­dében vissza-vissza tértek ezek a fogalmak: „tartós béke”, a „béke fenntartása”, a „világ- béke oltalmazása”, a „világ­béke pozícióinak erősítése”, „fejlődő országok támogatása”, „emberi haladás”. Jó azt is tudni, hogy kormányunk mindezt nemcsak deklarálja, hanem éli és cselekszi. Éli és cselekszi a szocialista ^táborral együtt, élén a Szovjetunióval. AZ EGYETEMES EMBERI HALADÁS és a béke pozíciói­nak erősítése azonban nem könnyű dolog, mert az impe­rializmus. amély — mint a miniszterelnök úr is mondotta — a népek legnagyobb ellen­sége. az utóbbi időben agresz- szívebb lett. Agresszívebb lett azért, mert a szocializmust építő népek és általában a haladás erői megsokszo­rozódtak, és ennek következté­ben az imperializmus veszé­lyeztetve látja monopolkapita­lista érdekeit. Mivel az imperializmus — akármilyen formában is jele­nik meg: gazdasági, politikai vagy katonai nyomás formájá­ban —, mindig háborús ve­szélyt jelent, ezért a békéért való fáradozás szükségszerűen foglalja magába az imperia­lizmus elleni harcot. Ez a ket­tő egymástól elválaszthatatlan. Amikor kormányunk és né­pünk az imperializmus ellen harcol, akkor egyben a bé­kéért munkálkodik, és megfor­dítva: amikor a békéért fára­dozik „égy lélekzetré” az imr perializmus ellen is harcol. A ■ BÉKÉÉRT és az egyete­mes emeberi haladásért folyó erőfeszítéseink és az impe­rializmus elleni harcunk köz­ben jól látjuk, hogy az impe­rializmus céljainak elérése ér­dekében, a helyzetekhez al­kalmazkodva a stratégia érde­kében milyen különféle tak­tikai eszközöket alkalmaz. Az imperializmus taktikája A taktikai eszközök között szerepel a helyi háborúk ki­robbantása, egyfelől abból a célból, hogy állandó feszült­séget tartson fenn a világban, másfelől, hogy félelemben tartsa elsősorbán az ún. Har­madik Világ népeit és ezzel is alárendelje őket érdekeinek. Vietnam, Laosz, Kambodzsa, Közel-Kelet és még sok más az utolsó negyedszázadban, jelzi éri az utat. Egyes meg­állapítások szerint a második világháború befejezése óta az imperializmus több mint fél­száz helyi háborút, interven- c’át, ellenforradalmat robban­tott ki. Sok millióra tehető azoknak a száma, akik ezek­nek a helyi háborúknak tüzé- ben pusztultak et Máskor antihumanista ideo­lógia alkalmazásával akarja az imperializmus céljait elér­ni: népeket, fajokat állít egy­mással szembe és játssza ki egymással szemben őket. En­nek egyik legszégyenletesebb példája a Közel-Kelet, ahol iz­raelieket állít szembe arabok­kal és ezen belül arabokat ara­gí és műszaki szakértők kül­désével kell megoldani az éhe­ző népek ügyét, hanem a tár­sadalmi igazságosság megva­lósításával, ami mindig struk­turális változások végrehajtá­sát is jelenti. És akkor megint ott vagyunk a fő kérdésnél: szocializmus vagy kapitaliz­mus. A szocializmus fogja megoldani az éhező népek problémáit is, amely biztosít­ja felemelkedésüket, és a ke­nyér igazságos elosztását is. D, Káldy Zoltán püspök az Országgyűlésen Az egyház szolgálata Mint egyházi ember sajná­lattal állapítom meg, hogy a világ keresztyénsége nem min­denütt ismerte fel feladatait a mi időnkben a békéért és a társadalmi igazságosságért va­ló harcban és egyben az im­perializmus elleni harcban. Gyakran történik meg a világ egyes helyein, hogy egyes egyházi körök eszközévé lesz­nek a visszahúzó és konzerva­tív erőknek. Pedig az egyhá­zak, ha helyesen ismerik fel szolgálatukat, sokat tehetnek a népek békéjéért, a haladá­sért, a népek boldogulásáért. bókkal, hogy őket megosztva, egymással szemben gyűlöletet szítva próbálja őket függőség­ben tartani. Ide tartozik az indokínai háború is, áhol ázsiaiakat állít ázsiaiakkal szembe. VAN ARRA IS PÉLDA, hogy , éppen nem antihuma- nista, hanem pontosan „huma­nista” ideológiát ■ használ sa­ját céljainak elérésére. A Harmadik Világ, számos orszá­gába küldött ún. „fejlesztési segélyek”, továbbá gazdasági és technikai szakértők kikül­dése a legtöbb esetben azt a célt szolgálja, hogy a régi gyarmattartók uralmát pro- lohgálja, a volt gyarmati né­pek függőségét fenntartsa, és így végeredményben a kolo- nializmusnak új arcot és ruhát adjon. Modem ruhát és modern arcot. A legtisztátalanabb eszközök közé tartozik az antikömmu- nizmus zászlajának lobogtatá­sa és propagandája. A vietna­mi háború nyikorgó gépezetét az antikommunizmus olajával próbálja továbbhajtani. Meg akarja gátolni, hogy Vietnam egész népe és velük együtt sok más nép egyértelműen a ha­ladás, a szocializmus útjára lépjen. A vietnami és általá­ban az indokínai háború két­ségtelen „keresztes háború” je­gyében folyik. Külön is szé­gyene a világ keresztyénségé- nek, hogy a magát keresztyén­nek valló Amerika íólytat ir- tóhábprút többségükben nem keresztyén indokínai népek el­len. Ez a középkori keresztes háborúk visszahozatalát je­lenti a modem XX. századba. MÉG MAS TERÜLETEN IS KIMUTATHATÓ, hogy az im- peralizmus vallási motívumo­kat is felhasznál céljai eléré­sében. A Közel-Keleten Iz­rael kormánya vallási termé­szetű politikai ideológiák al­kalmazásával támaszt igényt arab területekre, és tartja azo­kat jogtalanul megszállva. A Biblia egyes szakaszainak ha­mis interpretálása táptalaja annak a cionizmusnak, amely­nek jegyében fasiszta termé­szetű faji megkülönböztetést végez Izrael kormánya, és őt nem illető területet, tart meg­szállva. Közel-Keleti utamon — járva az irbídi és baquai nagy menekülttáborokat — ma­gám láttam, hogy ez milyen nyomorúságot zúdított nem­az antiszemitizmust is, amely egy másik imperializmusnak, nevezetesen a fasiszta impe­rializmusnak volt az eszköze. Teljqs ■ erőnkkel támogatjuk kormányunk álláspontját, hogy Izrael vonja ki csapatait a megszállt arab területekről és Palesztina népe - kapjon le­hetőséget arra, hogy maga döntsön sorsa felől. Magától értődő, ' hogy a menekültek sem élhetnek „örök mene­kül tségben”. Nekik is joguk van otthonaikhoz, csakúgy, mint Izraelnek ahhoz, hogy független nemzetként éljen a számára biztosított határok között. AZ IMPERIALIZMUS az utóbbi időben egyre többet kezdi hangsúlyozni céljainak elérése éKlekében az ún. kon­vergencia” elméletet, mely szerint a két világrendszer lassan egymásfelé hajlik, ami azt jelenti, hogy a szocializ­mus kapitalizálódni fog, a ka­pitalizmus pedig szocializálód­ni, és végül is a két társadalmi rendszer egymásba olvad. Az „egymásba olvadás” után — ez elmélet szerint — lényegében kapitalista színek uralkodnak majd. Ez az elmélet teljesen megfeledkezik arról, hogy a két társadalmi rendszer között lényegbeli, tartalmi különb­ség van, amely el nem mosha­tó, kibékíthetetlen. Mi nem fo­gadjuk el a „konvergencia” elméletet. Mi a szocializmus mellett állunk egyértelműen, és annak gazdagításáért és teljes felépítéséért fáradozunk. A nyugaton levő keresztyén egyházak egy része a jelek szerint magáévá tette a kon­vergencia elméletet, a mi ma­gyarországi evangélikus egy­házunk és hitem szerint álta­lában a magyarországi egyhá­zak azt elutasítják, mert ben­ne az imperializmus „fellazí­tó politikájának” eszközét lát­ják. Az imperializmus eszközei között gondolok végül arra az elméletre, amely a szocializ­mus és kapitalizmus ellentéte helyett ugyancsak taktikai okokból újabban sokat beszél „észak—dél” ellentétéről, te­hát megkerülve az igazi prob­lémát éhezőkre- és jóllakottak­ra akarja osztani a világot. Bármennyire igaz az, hogy az éhséget meg kell szüntetni a földön, mi tudjuk, hogy nem segélyekkel és nem is gazdasá­Segfthetik és segíteniük kell az összeurópai biztonsági kon­ferencia létrejöttét is. A MAGYARORSZÄGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ nemcsak megtalálta helyét a szocialista Magyarországon, ha­nem felismerte szolgálatát' is: hitelvei megtartása mellett, sőt azokból folyólag örömmel se­gíti népünket a szocializmus építésében, népünk boldogulá­sában. Egyházunkban nem adunk teret a visszahúzó erők­nek és valóban felszabadulva szolgálunk népünknek és né­pünk között. Különböző világ- konferenciákon hallatjuk sza­vunkat a béke. a társadalmi igazságosság mellett, és az im­perializmus ellen. Ezt a szol­gálatot segíti az a jó viszony, amely egyházunk és államunk között fennáll. A Hazafias Népfront A hivő emberek is öröm­mel vesznek részt a Hazafias Népfront munkájában, amely igen jó munkát végez, amely széles bázist ad kormányunk programjának megvalósításá­ra, s amelyen belül éppen a nemzeti egység jegyében együtt dolgozhatnak munká­sok, parasztok, értelmiségiek, hívők és nem hívők a közös nagy cél a szocialista Magyar- ország felépítéséért. Ugyan­csak szívesen veszünk részt a Magyar Béketanács igen ered­ményes szolgálatában. Saját tapasztalataim alapján mon­dom, hogy a külföldi béke­munkások között is a Magyar Béketanácsnak jó neve van, és gyümölcsöző szolgálata máso­kat is segít és mozgósít. A Bé- ke-világtanács budapesti köz­gyűlése alapvetően határozta meg a Béke-világtanács to­vábbi igen szükséges munká­ját. MÉG EGYSZER MEGKÖ­SZÖNÖM Miniszterelnök Ür tájékoztatóját. Azt elfogadom, és elfogadásra ajánlom. Egy­ben kérem fogadja el rajtam keresztül Budapest 52. szá­mú választókörzetének, Rá­koskeresztúrnak és dolgozó népének felajánlkozását, hogy szíwel-lélekkel fáradozunk e körzetben is egész népünk fejlődéséért és békéjéért Van ebben a most ismertetett őstörténetben egy ún, nemzet­ségtáblázat (1 Móz 10), amit a legtöbb bibliaplvaso méla una­lommal szokott átlapozni. Pedig, ha közelebbről megnézzük és főként értelmét keressük a bibliai őstörténetben, akkor érde­kes és tanulságos felfedezéseket tehetünk. Az özönvíz utáni korszak a Biblia írója szemében a népek világának kialakulása. Szinte naiv csodálattal jegyzi meg, hogy Isten áldása Nóén („Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” 1 Móz 9, 1) hogyan ért célba a népek tarka sokféle­ségében. Évszázadokon át tartó papi szorgalmas gyűjtésnek és átgondolásnak eredménye ez a nemzetségtáblázat a sok név­vel együtt. Meglepően széles látókörről tanúskodik. Átöleli a Fekete-tenger területét északon és Szomália partját délen, Spanyolországot nyugaton és Iránt keleten. És ebben a keret­ben nem fajok vagy nyelvek szerint csoportosítja a népeket, hanem politikai és történeti öszefiiggéseikben. Az emberiség nagy nyomorúságát és szétszakadozottságát, egymásmellettiségét és mégis egymásellenességét akarja a bibliai szerző (Papi irat) nagy vonásokban bemutatni, melyet Isten mégis egységnek tekint. Ebben az első névsorban Izráelt nem említi. Csak egy ké­sőbbi papi nemzetségtáblázatban (1 Móz 11, 10—32) szól Ábra­hámról, Izráel ősatyjáról. Ezzel azt akarja jelezni, hogy Izrael­nek nincsen valami ősi, mitikus eredete, hanem egy bizonyos történeti pillanatban lépett be a népek világába. Nyelvek sokasága A bábeli toronyépítésről szóló elbeszélés arra a kérdésre akar választ adni, hogy hogyan jött létre az a végzetes helyzet, hogy az emberiség különböző népekre tagolódik, hogy minde­gyik más nyelven beszél és az emberek nem értik már meg egymást?! Nyelvek tömege tépi szét az emberiséget,és mert nem értik meg egymást az emberek és népek, félreértik egy­mást, félnek egymástól és harcolnak egymás elten. Az elbeszélés maga'minden bizonnyal nagyon régi. A régi Palesztinában szóbeszéd tárgya volt a hatalmas babilóniai bi­rodalom keleten. Az emberek hallottak a főváros soknépúségé- rő], találgatták a „’Bábel”, szó értelmét és megcsodálták hatal­mas, téglából épített templomtornyát. Maguk a babilóniaiak az istenek trónszékének tartották a templomtornyokat (eiggurá- tok) és az volt az értelmük és céljuk, hogy így hozzák közel az isteni világot az emberek világához. Az elbeszélés viszont az emberi elbizakodottság csúcspont­jának tekinti. Azoknak az emberelmek története ez, akik úgy vélik, hogy mindenre képesek, lehetőségeiknek nincs határa. És Isten éppen erre emlékezteti az emberiséget ebben az elbe­szélésben. Szó sincs persze arról, mintha a bibliai elbeszélés lebecsülné a technikát és tudományt, amire szükség volt annak idején is a hatalmas torony felépítéséhez, sőt a gazdasági ösz- szefogás is elkerülhetetlen volt. De arra igenis nyomatékosan figyelmeztet, hogy az embernek mindig gondolnia kell arra. hogy nem ő a Teremtő, hanem megbízottja Isten teremtő és világot fenntartó tevékenységének. Ebben az esetben nagy szolgálatokat tud tenni az emberi összefogás minden ember ja­vára, A bibliai elbeszélő az emberi szív mozgató rugóira derít fényt: ez a szív Istent akarja háttérbe szorítani nagy alkotásai­val és az embert magát megtenni önmaga világa Teremtőjévé. Nagyon mély értelme van annak, hogy Isten a népek nyelvé­nek összezavarásával mond ítéletet A nyelv világosan jelzi, hogy intakt-e valamely ^ közösség vagy sem. Ha ez a közösség csak saját érvényesülését tartja szem előtt, akkor előbb vagy utóbb fanatikus klikk lesz belőle, amely minden energiáját annak szenteli, hogy legyűrje a többi klikket: monopóliumok és katonái (érdekeltségek minden emberi érzés, és jog lábbal- tiprásával masíroznák a történelem országútján, rasszizmus teremt magának teret' mások elnyomására és kizsákmányolá­sára. Gyakran még vallásos megalapozottságot is keres magá­nak mindehhez! Eszünkbe jutnak B. Ward szavai: „ Az Isten szerelmére, hol lehet beszélni az isteni terv korlátáiról és milyen alapon mondhatjuk, hogy a föld gazdagságának a nagy része a föld lakosságának 20 százalékát illeti meg? Van-e Krisztusnak olyan igéje, amely azt parancsolná, hogy csak akkor adjunk ételt az éhezőknek, ha azok Angliában laknak, csak akkor öl­töztessük fel a mezíteleneket, ha azok németek és csak akkor adjunk fedelet az emberek fölé, ha azok hollandok?” (Uppsala 1968). A bábeli toronyépítés az őstörténet utolsó felvonása. Ügy tűnik, hogy a népek szétszórásával véget ért Isten története az emberiséggel. Minden megelőző vétek és Utáni lázadás eseté­ben megbüntette ugyan Isten az embereket, de az élet új lehe­tőségeit. is megnyitotta előttük. A toronyépítés története azon­ban káoszba taszítja a népeket — nincs benne szó Isten irgal­máról. Mi lesz most? Lehetséges még új kezdet a bűnbeesés után? Csak nagy kérdőjelet hagy ez az elbeszélés *a őstörténet végén! O. fy. Pá’fy Miklós INDIA Az indiai kormány több esetben nem engedélyezte nyugati fejlesztési ségítők be­utazását és működését. Az in • diai miniszterelnök gazdasági és szociális kérdésekkel fog- 1 üköző tanácsa szerint a kül­döttek képesítse csekély ki­vételtől eltekintve nem meg­felelő, sok előítélettel és felü­letes elképzelésekkel érkez­nek. Az indiaiak különösen K kifogásolták a kiküldött szak­embereknél hogy nem igye­keztek See* egyenrangú tár­sakként kezelni. csak a közel kétmilliós mene­kültre, hanem általában az arab népekre. Nekünk keresz­tyéneknek is egyértelműen és habozás nélkül kell elítélnünk a cionizmust, mint az imperia­lizmus eszközét, de vele együtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents