Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-06-27 / 26. szám

Az európai biztonság ügyében tartott' KBK konzultáció határozatából „Közös felelőssegünk egy jobb világért” — e téma jegyében ül össze ez év szeptember végén, október elején Prágában a IV. Keresztyén Béke-Világgyűlés. Ki fogja mondani: A keresztyén lelkiismeret minden hivő kötelességévé teszi, hogy aktívan hoz­zájáruljon a béke megszilárdításához s a társadalmi és egyéni igazságtalanság leküzdéséhez Európában éppen úgy, mint az egész világon. 26 evvel a második világháború befejezése után annak ered­ményeit még mindig nem ismerték el általánosan Európában. .4 háború kimenetele nem eredményezte az erkölcsi és ideoló­giai ludat tartós megváltozását. A béke lehetőségét azonban nekünk gondolkodásunk átformálására, megtérésre és bűnbá- natra kell felhasználnunk. Az európai béke az egész világot érinti, mivel két európai talajról kiindult világháború bebizo­nyította, hogy egy európai háború szinte szükségszerűen világ­égéssé válik. A továbbra is fennálló válsággócok ellenére ma elsősorban Európában, de az egész világon is jó előfeltételei vannak az ál­talános enyhülésnek s a béke és biztonság megszilárdításának. Ehhez minden államnak hozzá kellene járulnia az erőszaktól való lemondás által. Az utóbbi időben Európában pozitív törekvés tapasztalható a feszültség enyhülése és a kapcsolatok normalizálása irányában. ban. (Szól ezután a határozat a moszkvai és varsói szerződések NSZK-ben történő ratifikálásának szükségességéről, az NDK nemzetközi jogainak elismeréséről, a müncheni egyezménynek az NSZK részéről szükséges érvénytelenítéséről, Nyugat-Berlin kérdéseiről, az európai biztonsági konferencia előkészületeinek szép előrehaladásáról, az USA és a Szovjetunió között a stra­tégiai fegyverkezések korlátozását érintő tárgyalásokról, az atommentes övezet szükségességéről, a Szovjetunió javaslatá­ról az átalános leszerelés kérdésében, a NATO, majd ezt köve­tően a Varsói Szerződés megszüntetése szükségéről, majd így folytatja:) Mi, a KBK által az európai biztonság kérdéseiről Varsóba egybehívott konzultáció résztvevői azzal a felhívással for­dulunk Európa valamennyi keresztyénéhez és egyházához, hogy az eddigieknél iß komolyabban vegyék az európai biz­tonság problémáit. Az európai egyházaknak ajánljuk egy meg­felelő stratégia kidolgozását, amely eligazíthatja a keresztyé­neket a békéért vívott harcukban és az Egyesült Nemzetek Szervezetének támogatásában. Az egyházaknak ajánljuk, hogy hassanak államaik kormányaira, miként ezt az Európai Egy­házak Konferenciájának ez év májusa elején Nyborgban ho­zott egyik határozata is követettel s amiként ez a Vatikán ál­tal nyújtott támogatásnak is megfelel, hogy minden erővel fá­radozzanak egy európai biztonsági és együttműködési konfe­rencia mielőbbi összehívásának támogatásában s hogy végre Európa, amely történelme során állandó nyugtalanság, válsá­gok és háborúk fészke volt, a béke és biztonság fellegvárává váljék, olyan forrássá, amelyből kedvező befolyás árad a vi­lágbékére, ________________________ Az Északi Evangélikus Egyházkerület felhívása Az Egyházkerület Elnöksége felhívja a lelkészek és segédlel­készek figyelmét a megüresedett sajokazal (Borsod-Abaúj­Zemplén m.) lelkészi állásra. A javadalom megfelel az országos lelkész! átlagnak. Az ér­deklődők levélben jelentkezzenek az egyházkerület püspöké­nél (Bp., VIII., Üllői út 24. I. em.) A jelentkezési határidő: 1971. augusztus 15» Gyülekezeteink a hétköznapokban Megszólítottunk másfél tucat lelkészt az ország legkülönbö­zőbb területeiről és legkülönbözőbb típusú gyülekezetekből: írnának magukról, gyülekezetükről úgy, ahogyan a mindenna­pok során élnek. Hadd lássunk örömöket és problémákat, ame­lyek nem ünnepiek, sőt néha nagyon hétköznapiak, de minden­képpen őszinték és valóságosak. Volt, aki levélben válaszolt, volt aki cikket írt, s volt aki adathalmazt küldött, hogy dolgoz­zuk fel magunk. Kezdjük a sort Budapest egyik peremvárosával. (Szerkesztő.) A BAPTISTA TEOLÓGIAI SZEMINÁRIUM TANÉVZÁRÖJA A Baptista Teológiai Szemi­nárium tanévzáró/istentisztele- tét június 10-én délután tar­totta a József utca 12. sz. alatti kápolnában. Az Evangélikus Teológiai Akadémiát ér. Groó Gyula professzor képviselte. A Baptista Teológiai Szeminá­riumnak 11 hallgatója volt. Kedves Barátom! Tudni szeretnél valamit sze­mély szerint rólam is, gyüle­kezetemről is. Hát csak egé­szen röviden. Negyvenéves vágyók. Tizen­hét év óta lelkész. Voltam se­gédlelkész egy egész sor vidé­ki és fővárosi gyülekezetben. Egy belföldi és egy külföldi ösztöndíjas év is áll mögöt­tem. De volt beosztásom ré­gebben a Sajtóosztályon, utóbb a Teológus Otthonban is. Más­fél éve vagyok pestújhelyi lel­kész. Félállásom van az Or­szágos Evangélikus Könyvtár­ban. Ezt a megoldást a gyüle­kezet kicsinysége teszi szük­ségessé. De lehetővé is. A gyü­lekezet nem sínyli meg a lel­kész munkakiesését. Több té­rül vissza ennél. Részben az­zal, hogy a könyvtári munká­ban még akaratlanul is gya­rapodó tudásanyag előbb-utóbb „beépül” a gyülekezetbe. Rész­ben azzal, hogy csak e mellék­állással tartható fenn kis gyü­lekezetemben a lelkész állása. Egyúttal e munkakör révén, szerény mértékben ugyan, de arra is módom nyílik, hogy szolgálatot végezzek a gyüle­kezeti és egyházi kereteken túl is. Könyvtárunk ugyanis or­szágos kulturális feladatok teljesítésében is részt vállal. Pestújhelynek nincs saját lelkészlakása. A velünk egy kerületben levő rákospalotai gyülekezet szép, tágas, falusia­sán csendes parókiájának egyik szárnya a mi otthonunk. Országos egyházunk tavaly re­noválta jelentős költséggel. Gyülekezetem nagyon hálás ezért, mert saját erejéből er­re nem futotta volna. Felesé­gem egy közeli gyógyszertár­ban laboráns. Két fiam most végezte % hetedik és a negye­dik általánost. Pestújhely, a régi Budapest határán túli egykori község ma a XV. kerület egyik fele. „Postásfalu” — ez volt a csúf­neve régen. Ez a rég persze nem olyan nagyon rég volt, mert az első világháború előtt néhány utcája volt csupán. Ezen felül szétszórt házikók nagygazdaságok, mocsaras, Az ötödik Tudom, hogy ma már nem divat és elítélnek egyesek, de én mégis örömmel vártam az ötödik kisgyermeket Akkor vagyok legboldogabb, ha mindegyik itt van velem, s imára kulcsolódhat este velük együtt a két kezem, s megköszönhetünk együtt minderen hogy Isten minket így szeret, ami szükséges, mind megadja, s napról napra híven vezet Hanvaynó T. Mária Levélvár ás fej anyánknak, jó testvérem, írjál hosszú levelet! Hószín fehér borítékban mindenről írj — ha pár sörben — hej hosszú levelet! írj apánknak, jő testvérem. írjál hosszú levelet! Látom: értünk hervadoznak, értünk félve imádkoznak —> Írjál hosszú levelet! F. Sovány Mária Ömlik az eső, még ernyő alatt is elázik az ember térdtói lefelé. Nyilván úgy látja új barátom is, hogy nem érde­mes elmenni megbeszélt talál­kozónkra, hiszen sétáról szó sem lehet — gondolom. De másnap kiderül, hogy Hans- rudi ott volt, csak azért, mert megígérte. Ez a svájci megbíz­hatóság. (Zavart mentegetőzé­semet kedves mosollyal hárít­ja el.) TARKA a nagyváros összké­pe, itt szinte minden megtalál­ható. Hajónyi autócsodák, ra­gyogó kirakatok, $ mindenne­mű „osztályon felüli” elegan­cia éppúgy akárhol láthatók, mint keresetten gondozatlan, láncos-rojtos hippik, vagy ott­honra kuporgató, főleg olasz vendégmunkások. Emitt az új­ságosbódé számos változatban ömleszti a járókelők orra elé a meztelenséget (persze nem csupán azt), pár lépéssel ar­rébb az egyenruhás Üdvhadse­reg néhány tagja énekel, és perselyez jótékony célra. Az egyházi segélyszervek egyike beszámol a leprások gyógyítá­sára költött súlyos összegekről, s kér, mert minden pénz ke­vés a szükséghez képest, egy napilap képes melléklete pedig elárulja az olvasóknak, mit hord újabban az elegáns eb: nercbundácskát, alig hatszáz- egynéhány frankért, abban aranyos a kiskutya. LAUSANNE szolidabb, mint a világvárosi becsvágyú Zürich. Itt például nem divat az egye­temi előadótermet átjáróház­nak tekinteni, mint Zürichben, ahol a hallgatók akkor mász­kálnak ki, be, előadás közben, amikor épp kedvük szottyan. Benzingőzben, zajban persze itt sincs hiány, jócskán akad­nak például motorbőgetők, akiknek kivételes örömük iszo­Svájci színfoltok nyú bugással „repeszteni” vé­gig akár csak egy rövidke út-’ szakaszon is (fontos a feltű­nés), de a sex-vásár itt kevés­bé provokatív, s a közösségi szellem nyomai is hamarabb fölfedezhetők. BACH-ORGONAEST a nagy­szerű székesegyházban, pénte­kenként. Csaknem minden hely foglalt Áhítatos csend — úgy látszik, a negyed évezred­del ezelőtt élt „ötödik evangé­listának” van mondanivalója a túlnyomóan fiatalokból álló közönségnek. KIS FALU OULENS; 13. századból származó temploma sein nagy, mégis szép látvány, ahogy megtölti a négy apró helység nyolc-, kilencszáz hí­vőjéből összesereglő mintegy százhetven felnőtt és gyerek. Körülbelül ugyanennyien le­hettek annak a zürichi gyüle­kezetnek vasárnapi istentiszte­letén, amelynek lélekszáma legalább hétezer. Ez a feltű­nően eltérő arány országosan jellemzőnek mondható. (A templomlátogatási átlagot az összlélekszám 5—7%-ára be­csülik.) Mellesleg viszont a mindenütt betonutas, fejlett mezőgazdasággal rendelkező falucskában a hangulat is sok­kal családiasabb. A „HEKS” (svájci protes­táns segélyszerv) francia nyel­vű ösztöndíjasai jönnek össze Glion-ban, Montreux fölött; a társaság kétharmad része fe­kete. Középponti hangsúlyt kap annak megállapítása, hogy az egyházak a múltban általá­ban igen kevéssé törődtek tár­sadalmi, gazdasági problémák­kal, s hogy az efféle „elköte- lezetlenség” milyen fonák do­log. A keresztyén misszió ösz- szes hibái irgalmatlanul terí­tékre kerülnek, már szinte soknak tűnik a rámenős bírá­lat, talán azért, mert olykor általánosít Egy bizonyos: a keresztyénségnek ezekben az évtizedekben be kell tudni bi­zonyítania, hogy több, mint európai exportcikk. ORVOSI RENDELŐ — köte­lező ellenőrző vizsgálaton kell átesnem, mielőtt végleg föl­vennének a lausanne-i egye­tem francia nyelvi és irodalmi fakultására. Éppen a szonda „ünnepélyes” lenyelésén lenne a sor, amikor az asszisztensnő megkérdezi, hogy mi is va­gyok Magyarországon. Amikor megmondom, hogy lelkész, szemmel láthatóan minden mást elfelejt, és lázas kérde­zésbe kezd. „És vissza is fog menni?” „Hát persze” — mo­solygok. „És mondja, hogy tudnak istentiszteletet tarta­ni? Ügy hallottam, maguknál el kell bújniuk a keresztyé­neknek, csak úgy lehet.” Hát ezen már muszáj nevetni. „Honnan tetszik ezt venni?” „A katedrálisban beszélt erről egy Wurmbrand nevű lelkész.” Ahá, megint Wurmbrand úr konkolyhintése, amellyel Svájc keleti végiben, Schwellbrunn- ban is találkoztam, amikor ott előadást tartottam egyházunk­ról. Igyekszem röviden és ve­lősen megmagyarázni az őszin­tén érdeklődő hölgynek, hogy nálunk földalatti egyházra nincs szükség, s hogy Wurm- brand „lelkész” zavart lelkű személy, aki mellesleg nem tu­dott kielégítő választ adni a HEKS-nek arra a kérdésére, hogy mi történik a „keletiek­nek”’ szánt Bibliákra össze­gyűjtött pénzzel (mert szerin­te nálunk nem kapható Bib­lia). — Még néhány kérdés, meg válasz, az asszisztensnő nyilvánvalóan örül a hallot­taknak, én pedig nekiláthatok a szonda lenyelésének. GENFBEN egyazon épület- komplexumban van az öku- ménikus Központ és a Luthe­ránus Világszövetség. Utóbbi Európai Titkárságának vezető­jétől, D. Paul Hans éntől bú­csúznék éppen, miután igen alaposan érdeklődött speciális témám, a mélylélektan szolgá­lati használhatóságáról. De épp ebben a percben kapott egy gyászjelentést, arca döbbent és komor. „Nézze” — mondja re­kedtes hangon, és elém teszi a gyászjelentést, mely Várady Lajos esperesünk hirtelen ha­lálát adja hírüL A szavak el­kerülnek bennünket. Ránézünk; megint a fekete szélű papírra: pontosan most kezdődik a te­metés. Különös egybeesése az időpontoknak. S most hitün­kön belül összeköt bennünket a gyász is, mert ő legalább olyan jól tudja, mint én, mi­lyen melegszívű, értékes szol­gatársat vesztettünk abban, aki elvétetett tőlünk. AZ ÉLET azonban nem szű­nik meg leckét adni, egyéni és közösségi síkon egyaránt. Ne­kem ez most a szó szoros ér­telmében vett leckéket jelent, mert Lausanne-ban a francia nyelvvel kell minél „közelebb­ről” megismerkednem ebben a nyári félévben, hogy „szol­gálati sávom” ezzel is bővül­jön. Többről van persze szó: minél teljesebben vinni haza a svájci „színek” szépségét és tanulságát. Mert legszebbek mégis a hazai színek. Bodrog lyUk'ós zsombékos tavacskák és ho­mokbuckák között. Igazi falu­vége. Beszéltem öregekkel, akik mint őstelepesek gyer­mekkorukból 30—40 házra emlékeznek. T^öbb se volt még akkor, ök biztosan tudják, miért volt egykor csúfnév a postásfalu. Ma inkább találó­nak érzem. A magas pesti lak­bérek és az itteni viszonylag olcsó telekárak nyomán kis- exisztenciák: a „varosba” dol­gozni bejáró gyári munkások, postások, vasutasok, kistisztvi­selők, majd kisiparosok, kiske­reskedők, értelmiségiek népesí­tik be főleg a 20-as évektől a községet. Máig is ők és utódaik a törzse a gyülekezetnek is. Ki­csi házak, kicsi kertek —tisz­ta udvar, rendes ház — példás szorgalmú és nagyon takaré­kos, de kissé maguknak való emberek világa ez. A „régi” Pestújhely. Igazi kisváros. Is­meretlenek néha még ma is 6zembeköszönnek az utcán és csendes nyári estéken, ha be­nézek egy-egy kertbe, arra gondolok, hogy itt még meg­öregedni is jó. Határában eigányputrik és bolgár kertészetek, a régi te­mető, káposztáskertek és ku­koricások helyén tízemeletes, tizenkét lépcsőházas épületko­losszusok: a most benépesülő újpalotai lakótelep. Ha elké­szül, 17 ezer lakásával és 60 ezer lakójával a gyülekezet jövőjének lehet záloga. A gyülekezet jelenlegi lé- lekszáma alig 300. Az elmúlt évben azonban vasárnapi is­tentiszteleteinket átlagosan 32- en látogatták. Városban ez nem rossz arányszám. Az is­tentiszteletek alaphangulata családias. Mindenki ismeri egymást és a templomkapu­ban mindenkinek van néhány szava a többiekhez. Ha kicsit is nagyobb volna az irodám, istentiszteletek után szívesen beinvitálnék mindenkit egy fe­ketére, kis beszélgetésre, mint néhol külföldön teszik is. Meghitt és keresetlen itt a ba­rátságosság. Kis gyülekeze­tünk egyik erőssége. Bibliaóráink nagyobb részén időszerű témákról van szó: munka és hivatás, szabad idő, faji megkülönböztetés, házas­ság, nevelés, magánosság, há­ború és béke, forradalom és egyház, végzethit és Krisztus­hit, az egyház jövője stb. A témákat együtt beszéljük meg és ami ritkaság: legtöbbször igen jó hangulatban. Volt olyan szeretetvendégségünk, amelyen hetvenen szorong­tunk szép kis templomunk vi­szonylag tágas kórusán. Tizen­négy presbiterünk az elmúlt év során is többször vizsgázott kitűnőre a gyakorlati — álta­lában kétkezi — gyülekezet- szeretet nehéz tantárgyából. Hétköznapi munkájában — ezt döntő fontosságúnak tartom, ők is — mind példásan megállja a helyét Van köztük olyan, akit a kerület lakosságának bizalma tanácstaggá választott. Múlt nyáron *a presbitérium — semmiféle intézkedést be nem várva — kezdeményezett gyűj­tést az árvízkárosultaknak, igen szép eredménnyel. Fel­ügyelőnk — sokszorosan ki­tüntetett gyermekorvos — a minap olyan beszéddel kö­szöntötte konfirmandusainkat, hogy azt egyházhűség és poli­tikai érettség szempontjából egyaránt tanítani lehetne Ide! nyolc konfirmandusunk leg­többje meglepetéssel és öröm­mel ismerte fel társait a kerü­let legjobb tanulóinak tanul­mányi vetélkedőjén. Persze, hogy vannak gond­jaink is, hogy ne volnának, s nem is kevesek. Lelkiek és anyagiak is. Akadozik a gyer- mekbibliaköri munka, egysze­rűen azért, mert alig van gye­rek, akit ide hívhatunk. Elöre­gedőben van a gyülekezet, aránytalanul sok a nyugdíjas, csaknem 60%. Nálunk is érző­dik a régi reverzális-törvény átka: mi mindig vesztünk s a másik fél soha nem nyer ve­le. Valószínűleg a gyülekezet elöregedése a fő oka annak is, hogy bár aránylag igen szép az offertorium, igen kevés az egyházfenntartói járulék évi átlagösszege mindössze: 41 Ft személyenként. Gondolni se szeretek arra, mi volna, ha sürgős tataroz- tatni való volna a templomon és nagyon sajnálom, hogy költségvetésünkben szinte sem­mit nem tudunk rászorulók segélyezésére biztosítani. Bár — roppant érdekes és tanul­ságos — novemberi presbiteri ülésünkön hosszas fejtöréssel sem tudtunk segélyezésünkre tényleg rászoruló gyülekezeti tagot elősorolni. Ugyanezen az ülésen emlékeztünk meg temp­lomunk 1933-as felszentelésé­nek jubileumáról. Az ezt hí­rül adó egykori egyházi újság­ban felszólítás: gyűjtsenek élelmiszert éhező és munka- nélküli nógrádi bányászcsalá­doknak, hogy legalább kará­csonykor lakjanak jól... Gyülekezetünk jövőjének út­ja nagy mértékben összefügg a nagy lakótelep most kezdődő és még évekig eltartó benépe­sülésével. Nincs szó holmi propagandahadjáratról az újonnan odatelepülő evangéli­kusok megtalálására. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy e va­donatúj települési forma vi­szonyai közül hozzánk találók köztünk soha ne érezzék az „őslakók” bizalmatlan idegen­kedését Ellenkezőleg: segítő­kész és őszinte szeretetet ta­láljanak közöttünk. S hallja­nak jó igehirdetéseket tartal­mas bibliaórákon vegyenek részt A , gyülekezet minden életmegnyilvánulásából azt ta­nulják meg, hogy szép és nagy feladat ma, ebben a ha­zában, szocializmust építő né­pünk körében keresztyénnek lenni. Vagy — ha ez a megfogal­mazás Neked jobban tetszik, így is írhatom, hidd el: ugyan­az — a lényeg mindig és min­denütt csak äz, hogy tisztán és igazán hirdetve adjuk tovább Isten szeretetének boldogító evangéliumát Schreiner Vilmos a pestújhelyi gyülekezet lelkésze Megjelent Veöreös Imre: JANOS LEVELEI kommentárja A könyv a Biblia iránt érdeklődő híveinknek is érdekes, hasznos olvasmány. Ara: 100,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon és megrendelhető a lelkészi hivataloknál. Keresztelő medence és persely Az oltár közelében áll a ke­resztelő medence. Itt keresz­teltek téged is. A keresztelő medence arra emlékeztet, hogy még mikor kicsi voltál, átad­tak szüleid a Megváltónak. Arra gondolj, hogy a kereszt- ségben Isten Atyád, Jézus testvéred lett, te Isten gyerme­kévé váltál és az egyház csa­ládod lett. Ezért Jézus azt mondja: „Ügy fényljék a ti világos­ságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” A perselyt istentisztelet vé­gén szokták körülhordozni. De van persely a templom ki­járatánál is. A perselybe nem filléreket teszünk, hanem ado­mányunkat Amit a perselybe dobunk Istennek szenteljük, az evangélium hirdetésének és a szeretet szolgálatának céljá­ra áldozunk oda. Adni az tud, aki tudja, hogy nagyon sokat kapott Istentől, és ezért tele van szíve hálával. Isten szívem néked adom Kedves ajándokuL Ezt kívánod tőlem tudom, Fogadd sajátodul.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents