Evangélikus Élet, 1971 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1971-06-27 / 26. szám

1 XXXVI. ÉVFOLYAM 26. SZÄM 1971. június 27. Ära: 2,— Forint „A tények elismerése a bölcsesség kezdete’5 Az LVSZ Végrehajtó Bizottságának ülése Oslóban Hirt adtunk róla, hogy a Lu­theránus Világszövetség Vég­rehajtó Bizottsága ez évi ülé­sét Oslóban tartotta, június . 6-r 13. között. Az ülésen mint'az LVSZ Magyar Nemzeti Bizott­ságának elnöke és egyben mint többiek pedig nyitottan hall­gassák meg a másikat”. Utalt jelentésében arra, hogy az új vb-t Evianban már úgy válasz­tották meg, hogy „az jobban reprezentálja a földrajzi elhe­lyezkedését a világ evangéli­Az oslói evangélikus székesegyház lásMÉÉj Oslói városrészlet előadó D. Káldy Zoltán püs­pök is részt vett. Mi volt az általános be­nyomása a vb-ülésen püs­pök úrnak? A legjellemzőbbnek azt tar­tóm, hogy — a jelek szerint — az LVSZ a jelenben és a jövő­ben az eddiginél sokkal nyitot- tabban nézi az egyes tagegy­házak álláspontját különböző teológiai és politikai kérdések­ben és szélesebb alapokon kí­vánja döntéseit kimunkálni. Ez kitűnik abból rs, hogy Oslóban a vb-tagokon kívül sokan má­sok is jelen voltak és szabadon részt vehettek a vitában. Külö­nösen is az új elnök Mikko Juva helsinki professzor hang­súlyozta, hogy „mindenki nyíl­tan fejtse ki álláspontját, a kusságának”. Majd így folytat­ta : „Azért vagyunk együtt, hogy különböző tapasztalatainkat, teológiai felismeréseinket, tár­sadalmi és politikai meggyőző­désünket összegyűjtsük, azt kölcsönösen megkritizáljuk és úgy segítsük egymást a helyes látáshoz.” Szólt a nemzedékek közötti problémáról is, első­sorban az egyházon belül. El­mondotta, hogy Eyianban is ki­tűnt: az egyház fiatal tagjai sokszor elégedetlenek az idő­sebbek látásaival és döntései­vel kapcsolatban. Változást kí­vánnak az egyház magatartását illetően. Ezzel összefüggésben idézte a híres finn elnöknek Paasikivinek egy mondatát:„A tények elismerése a bölcsesség kezdete”. Juva biztatott a reá­lis elemzésre az egyház és az egyház jelenlegi szolgálatára nézve. Mit hangsúlyozott dr. Andre Appel főtitkár jelen­tésében? A főtitkári jelentés nagyon alaposan elemezte az eviarú nagygyűlés munkáját és az Evian utáni feladatokat. Utalt arra, hogy dr. Fry, az LVSZ volt elnöke egyszer ezt mondot­ta az egymást követő nagygyű­lések jellemzésére: „Lundban megtanultunk egymás mellett lenni, Hannoverben együtt-dol- gozni, Minneapolisban együtt gondolkodni, Helsinkiben együtt-imádkozni”. A főtitkár szerint Evianra — tehát a leg­utolsó nagygyűlésre —; nem tudna ilyen meghatározást ad­ni, de annyi biztos, hogy Evian­ban előkerült az az igény, hogy az egyház erőteljesebben jut­tassa kifejezésre közösségi jel­legét és jobban fejtse ki kül­detését a világban. Majd szólt arról, hogy az az idő, amely­ben élünk, alkalom Isten igé­jének jobb meghallására, ezzel együtt — az igetanulmányozás közben — egymásra való hall­gatásra, alkalom a felülvizsgá­latra eddigi döntéseinkre és lá­tásainkra vonatkozólag és alka­lom arra, hogy eldöntsük: mit tartunk elsőrenden fontosnak az egyház szolgálatában. A fő­titkári jelentés számos térvet és elgondolást tartalmazott az LVSZ jövőbeli munkájára néz­ve. Cgy tudjuk püspök úrnak is volt szolgálata a vb-ülé­sen? Andre Appel főtitkár kéré­sére egy fórumbeszélgetésben vettem részt A főelőadást Yos- hiro Ishida tokiói teológiai ta­nár tartotta ezen a címen: „Üdvösség, misszió, humanizá- ció”. Azt a problémát fejteget­te, hogy a missziói munkát szabad-e egyszerűen az „evan­gélium hirdetésére” korlátozni, vagy pedig ezzel együtt szem előtt kell tartani az egyháznak az emberi szükségek (éhség, fa­ji megkülönböztetés stb.) meg­oldásának ügyét is. Örömömre a professzor a két feladat együtt-tartását látja helyesnek. Ezt az előadást követte 4 hoz­zászólónak a szolgálata. Aano norvég parlamenti képviselő, Cobrda argentin lelkész, Ezra Gebremedhin etíópiai lelkész és én vettünk részt a vitában. Magam részéről igen erőtelje­sen képviseltem azt az állás­pontot, hogy a missziót és hu- manizációt valóban semmikép­pen sem szabad elválasztani egymástól. Utaltam arra, hogy Jézus a missziói parancsban nemcsak „tanítás”-ról beszélt, hanem a tanítás „megtartásá”- ról is. Tehát a hirdetésiek mindig együtt kell járnia a cse­lekedetekkel. Ezenkívül az evangélium mindig az egész embernek szól, tehát nemcsak az ún. „lélki” területet érinti, hanem az ember testi és lelki területét. És mindig együtt a kettőt! Arról is szóltam, hogy a Cselekedetek könyve tanúsá­ga szerint az első keresztyének éppen nem választották el egy­mástól a kettőt, hiszen nem­csak együtt imádkoztak és ol­vasták’ az igét, hanem „minde­nük közös tulajdon volt”. Föl­vetettem néhány kérdést a misszióval összefüggésben. Töb­bek között azt is, hogy vajon az egyház az egész világ megté­rítésére „vesz-e irányt” vagy az evangélium hirdetése köz­ben tisztában van azzal, hogy az „egész világ megtérítésére” nincs Jézustól ígéretünk és ezért tudnunk kell, hogy a jö­vőben is együtt kell élniük hívőknek és nem-hivőknek és együtt kell megoldani a miág „testi” szükségleteit is. Így az­tán ebben a vonatkozásban is előkerült a „humanizáció” kér­dése, amely közös feladata az egész emberiségnek. Hozzászó­lásaimat nagyon pozitívarl ítél­ték'rrteg'a jelenlevők és maga Ishida professzor is. Milyen más szolgálata volt püspök úrnak? Nagyon szívesen gondolok vissza RöykJen-ben végzett szolgálatomra. Ez egy kis vá­roska Kelet-Norvégiában. Temploma a 12. századból való nagyszerű alkotás. Itt prédi­káltam a vasárnapi istentiszte­leten. Egy teológus fordította angolból norvégre prédikáció­mat. Arról prédikáltam, hogy mi Magyarországon százszoro­sán éltük át Isten bűnbocsátó, megújító és új szolgálatba kül­dő szeretetét az utolsó negyed évszázadban. Ügy tudjuk, hogy egy igen jelentős bizottságba is beválasztották püspök urat Oslóban? Valóban megtiszteltetés szá­momra, hogy tagja lettem az LVSZ 10 tagú munkacsoportjá­nak. amely a Vatikán által ki­nevezett 10 tagú római kato­likus bizottsággal tárgyal a két egyház tanításbeli egyezéseiről és különbözőségeiről. Erről la­punk más helyén írunk. D. Káldy Zoltán püspök újebb megbízatása az LVSZ-ben Köztudomású, hogy a Lutheránus Világszövetség 1965-ben megalakított egy munkacsoportot, melynek az volt a feladata, hogy közös tanulmányi munkát folytasson a Vatikáni Egység Titkárság által kiküldött római katolikus bizottsággal Az el­múlt években ez a közös munkacsoport ezzel a témával fog­lalkozott: „Az evangélium és az egyház”. A téma feldolgozása kapcsán igyekeztek fényt deríteni az evangélikus és római ka­tolikus egyházak között fennálló tanításbeli különbségekre és egyezésekre. A munka kiértékelése még nem történt meg. Az LVSZ Végrehajtó Bizottságának június 6—13 között Osló­ban tartott rendes évi ülésén olyan döntés született, hogy a munkát tovább kell folytatni és a munkabizottságot újjá kell szervezni. A Tanulmányi Osztály javaslata alapján a Végre­hajtó Bizottság 10 tagú munkacsoportot választott, mely hivat­va lesz a Vatikáni Egység Titkárság ,által kinevezett „római katolikus bizottság”-gal a dialógust folytatni. A munkacsoport tagjává választották D. Káldy Zoltán püspököt is, aki a Luthe­ránus Világszövetség különböző ülésein — köztük az eviani nagygyűlésen is — gyakran juttatta kifejezésre a magyarországi evangélikus egyház álláspontját a „római katolikus kérdés”- ben. A munkacsoport tagjai még: Dietzfelbinger püspök (NSZK), dr. Appel főtitkár (Genf), Knutson püspök (Egyesült Államok), Harms püspök (NSZK), Held elnök (Argentína), Skydsgaard professzor (Dánia), Pannenberg professzor (NSZK), Kilevo lel­kész (Tanzánia) és dr. Kühn (NDK). Káldy püspök képviselni fogja az ún. „kisebbségi evangé­likus egyházak” hangját a bizottságban. Jó munkát kívánunk nefciS •e Összefogás Európa lövőiéért VARSÓBAN június 11—13. között az európai biztonság té­májával hívott össze nemzetközi egyházi találkozót a Keresz­tyén Békekonferencia. A helyszín megválasztása magában vé­ve is fontos volt. Varsó a második világháború során a legtöb­bet szenvedett város volt. A nemzetközi találkozó résztvevői megkoszorúzták a lengyel hazafiak sírhelyét, akiket német fa­siszta tömegmészárlás végzett ki Varsótól húsz kilométerre levő erdőben. Megrázó hatást gyakorolt a résztvevőkre. Ugyanak­kor felemelő volt az újjáépített és modem Varsó megtekinté­se, amelyet a lengyel nép szorgalma és élni akarása tett ismét barátságossá és lüktetőén elevenné. A RÉSZTVEVŐK SORÁBAN az orosz ortodox egyház jelen­tős delegációval képviseltette magát Nyikodim, leningrádi, és Filaret, kijevi metropolitákkal az élen. A testvéri országok egyházainak delegációival és nyugati egyházi személyekkel együtt mintegy ötvenen vettek részt a varsói konzultáción. A magyar delegáció dr. Bartha Tibor református, D. dr. Ottlyk Ernő evangélikus püspökökből, D. dr. Pálfy Miklós professzor­ból, dr. Tóth Károly református főosztályvezetőből, valamint dr. Paskai László katolikus teológiai professzorból állt. A részt­vevők. összetételének érdekességéhez tartozott, hogy a Béke­világtanács is képviseltette magát, valamint a nemzetközi ka­tolikus békemozgalomnak, a berlini konferenciának a képviselői is megjelentek. Ebben kifejeződött a különböző békeerők ösz- szefogásának ténye kontinensünk jövője biztosítása érdekében A PROGRAM Nyikodim metropolitának a bevezetőjével kezdődött, miközben az elnöklés tisztét dr. Bartha Tibor refor­mátus püspök látta el. Varsó város nevében a tanácselnök he­lyettes szólt, majd Vawtula, evangélikus püspök, mint házigaz­da mondott köszöntést mivel a gyűlés színhelye az evangélikus teológiai akadémia új, modern épületében volt. A munka két csoportban folyt. Az első csoportban bevezető előadást tartottak: Borovoj professzor, az orosz ortodox egy­háznak az Egyházak Világtanácsa genfi központjában működő képviselője „Koegziszteneia és együttműködés az evangélium fényében és a mai keresztyének feladatai” címmel, valamint D. dr. Pálfy Miklós professzor „Európa biztonsaga és a Keresz­tyén Békekonferencia” címmeJ. A második csoportban Stuckrhann. NSZK-beli lelkész és Reintanz, NDK-beli professzor tartottak előadást a német fe­lelősségről Európa biztonságáért. A lengyel álláspontot Stefa - nowicz, a katolikus békemozgalom képviselője, és Makowszki, a Keresztyén Békekonferencia főtitkára fejtették, ki. Gazdag eszmecsere követte az előterjesztéseket, amelynek végeredményeként az értekezlet határozatot fogadott el, amely­ben az európai biztonsággal kapcsolatos aktuális kérdésekben és tennivalókban foglalt állást. A KONZULTÁCIÓ ÉRTÉKÉT azok a gondolatok adták meg, amelyek a keresztyén lelkiismeretet megszólaltatták konti­nensünk jövőjének biztosítása érdekében. A felszólalók utal­tak arra, hogy sok kedvező tendencia tapasztalható a kontinen­sen. A kontinens békéjének és biztonságának megteremtése azonban csak akkor lehetséges,, ha valamennyi érdekelt állam elfogadja a második világháború után létrejött európai realitá­sokat, és az államok ezen az alapon tárgyalnak. MAGYAR HOZZÁSZÓLÁSOK ARRA UTALTAK, hogy a bé­kés egymás mellett élés jegyében tett lépések az európai béke és biztonság ügyének minden híve szívében visszhangra talál­tak, s ezek sorában természetesen az egyházak és a keresztyé­nek is örömmel köszöntenek minden fáradozást. Az európai államok többsége készséggel fogadta a budapesti felhívásban foglalt javaslatot — a Vatikánt is beleértve — és egyetlen eu­rópai állam sem zárkózott el elvileg attól, hogy egy összeuró­pai kormányközi konferencián részt vegyen. A helyzet érett arra, hogy az államok és kormányok diplomáciai fáradozását társadalmi megmozdulások is segítsék. Természetes, hogy az európai egyházak a béke minden ügyében, közte az európai biztonság ügyében is, szívvel-lélekkel segítik a társadalmi fá­radozásokat, hogy ezt a fontos munkát egyházi eszközökkel és lehetőségekkel is segítsék. Az is kifejezésre jutott, hogy több nyugati egyház még mindig legutolsó erődje a hidegháborúnak. Mindent meg kell tenniük az egyházaknak, hogy az antikom- munizmus magatartása végleg eltűnjék egyházi területről. A JÖVÖ KILÄTÄSAI abban bontakozódnak ki. hogy a kü­lönböző békemozgalmak — egyházi és nem egyházi fáradozá­sok — tömegereje összefogottan lépjen fel a diplomáciai fára­dozások segítésére. A békemozgalomnak rég bevált módszere, hogy tömegerejével tudja kényszeríteni azokat a kormányokat a cselekvésre, amelyek halogató taktikát folytatnak. Ennek a célnak érdekében ebben az évben jelentős lépések történtek' és történnek. A nemzetközi békemozgalomba tömörült százmii-, liók aktív, tudatos békeharcát fejezte ki a Béke-világtanács nemrég Budapesten tartott közgyűlése. Az emberiség társadal­mi fejlődésének történelmi folyamatát nem lehet feltartóztat­ni. Nincs olyan erő, amely elnyomhatná a tömegek békevá­gyát és az európai békéért és biztonságért küzdő erők törek­véseit! D. dr. Ottlyk Ernő BUENOS AIRES A Buenos Aires-i magyar evangélikus gyülekezet átme­netileg lelkész nélkül maradt. A szolgálatokat a város kö­zelében élő magyar lelkészek látják el minaddig, míg ismét pásztort kap a nyáj. Leskó Ká­roly lelkészt, aki eddig a szol­gálatokat ellátta, az egyházi Szinódus egy dán emigránsok leszármazottaibó! összetevődő spanyol nyelvű gyülekezet gondozására küldötte ki. Az új gyülekezet mintegy ezer csa­ládból áll. Leskó Károly fele­ségével együtt az elmúlt nyá­ron járt itthon, amikor részt vett a magyar bibliafordítók budapesti konferenciáján, s néhány gyülekezetünkben szolé gálátokat is végzett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents