Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-06-14 / 24. szám

A kiengesztelődés szolgálata Európában — Az Európai Egyházak konferenciája tanácskozása Hollandiában — Európa békéjének és bizton­ságának „lelki és emberi vo­natkozásai is vannak. Ezekben nekünk, európai egyházaknak, erőteljesebben kell részt ven­nünk, mint a múltban tettük. Mi, akikre a kiengesztelődés szolgálata van rábízva, nem tagadhatjuk meg elhivatásun- kat” — állapította meg a fő­titkári jelentés az európai egy­házak vezetőinek tanácskozá­sán. Mind a jelentésben, mind az ötnapos tanácskozás során világosan megmutatkozott: Európa egyházait ma elsősor­ban két kérdés foglalkoztatja. Egyrészt az egyházak közti együttműködés, közeledésük egymáshoz. Másrészt közös szolgálatuk lehetőségei és idő­szerű feladatai Európa mai társadalmi és nemzetközi kér­déseiben. Az EEK (Európai Egyházak Konferenciája) nevével sok­szor találkozhatunk lapunk hasábjain, a nemzetközi egy­házi élet híreiben. Ez a szer­vezet jelenleg már száznál több európai egyházat foglal magá­ban, köztük protestáns, angli­kán és ortodox egyházakat is nagy számban. Két éve vált el az Egyházak Világtanácsától, és lett külön egyházi, nemzet­közi szervezetté. A magyar protestáns egyházak megala­kulása óta a tagjai, és elis­mert munkát végeznek benne. Irányító testületé a héttagú el­nökség és a huszonegy tagból álló tanácsadó bizottság. Ez a két vezető testület évenként egyszer együttes ülést tart, hogy meghallgassa a jelenté­seket a végzett munkáról és kijelölje a jövő feladatokat. Ez évben a hollandiai reformá­tus egyház egyik központja, a festői szépségű Oud-Poelgeest kastély, adott helyet ennek a tanácskozásnak, május 25—29 között. A szocialista országok egy­házaiból Alexij tallini ortodox metropolita és Tooming észt evangélikus érsek, Jusztin ro­mán metropolita, Varga Imre szlovákiai református püspök, Coman nagyszebeni, Soucek prágai és Zabolockij leningrá- di teológiai professzorok, Brück egyházfőtanácsos Drez­dából és Szokolovszkij moszk­vai főlelkész jelentek meg. A magyar egyházakat D. dr. Ott- lyk Ernő püspök és. dr. Nagy Gyula professzor, valamint Kovách Attila református kül­ügyi osztályvezető képviselték. A nyugati és a semleges or­szágok egyházaiból Wilm és Wischmann nyugatnémet egy­házi elnökök, Sansbury és Wilson anglikán püspökök, Santi olasz diakóniai vezető, Maury párizsi református egy­házi elnök, Emilianos görög ortodox metropolita és sokan mások voltak jelen. Az európai egyházak együtt­működése — ez alkotta az el­ső napirendi kérdést. Érdekes beszámolók hangzottak el az európai egyházak közt jelenleg folytatott dialógusokról. A vi­tában ismételten elhangzott, hogy nem az elvi viták, ha­nem a közös szolgálat a köze­ledés legjobb útja. Wilm elnök kiemelte, hogy baj van az egy­házak és a keresztyének hit­zik, a fenti témákról. A mos­tani ülésszak jóváhagyta azt a három NDK-beli teológus ál­tal készített tanulmányi iratot a főtémáról, amelyet a siófoki előkészítő ülés öntött nemrég végleges formába. beli egységével, ha nem tudnak egyek lenni a másokért vég­zendő, közös szolgálatban. Az európai egyházak közös feladatai a társadalmi és nem­zetközi kérdésekben — ez volt a tanácskozások másik köz­pontja, Maga a konferenciai vita is azzal indult, hogy Otf- lyk püspök javaslatot tett a Budapesti Felhívásra adandó válasz ügyében. Részletes meg­vitatásra került az európai egyházak szolgálata a társada­lomban és Európa békéjéért a 2. munkabizottság jelentésé­ben, amelyet Nagy Gyula, a bizottság elnöke, terjesztett az ülés elé. Alexij metropolita in­dítványára az ülésszak az európai tagegyházaknak be­ható tanulmányozásra aján­lotta a munkabizottság őszi, gwatti tanácskozása anyagát, amely nemsokára könyvalak­ban is megjelenik. Harmadik, nagyon jelentős témája volt a mostani ülés­szaknak a jövő tavaszi euró­pai egyházi nagygyűlés Dániá­ban (Nyborg VI. — 1971. ápri­lis 26—május 3.). Csaknem száz egyház küldöttei tanácskoznak ott majd erről a főtémáról: „Isten szolgái — emberek szol­gái”. A közelebbi öt részletté­ma: 1. A teológia szolgálata. 2. Mit jelent ma az istentiszte­let? 3. Egyházak és keresztyé­nek szolgálnak a társadalom­ban. 4. Egyházak és keresz­tyének szolgálnak a békéért. 5. Az egyház jövője Európá­ban. A három bevezető elő­adást Krusche püspök (NDK), Crespy montpellieri teológiai professzor (Franciaország) és Nagy Gyula professzor tartják. Ezután a nagygyűlés majd öt munkacsoportban tanácsko­Hálaadás és elkötelezés Személyes szolgálati élmé­nyéből kiindulva szólt dr. Vá­mos József teológiai tanár ar­ról, hogy a 25 évvel ezelőtt be­fejeződött háború néni mere­vedik múlttá, hanem napjaink­ban is újra és újra elénk áll. Felidézi előttünk a személye­sen és együtt átélt szörnyűsé­geket, kérdéseket tesz fel és döntésre, cselekvésre hív fel. Az előadás azon az ünnepi együttléten hangzott el, amit a csepeli protestáns gyülekeze­tek közösen tartottak az evan­gélikus templomban a második világháború európai befejezé­sére emlékezve. Dr. Vámos József a továb­biakban arról szólt, hogy a személyes élmények és elhatá­rozások a gondolatok kölcsö­nös kicserélésében, hogyan ért közös tettekké a békéért; a jó akaratú emberek összefogásá­ban. Ezen belül az európai egyhá­zakban élő hivő emberek az imádság, az egymással való beszélgetés és a közös bizony­ságtétel útján járulhatnak hozzá Európa békéjéhez és biz­tonságához, hogy a negyedszá­zaddal ezelőtt befejeződött há­ború eseményei többé ne is­métlődhessenek meg. Mezősi György lelkész az együttlét bevezetésében és zá­rószavaiban ezt a közös ün­nepséget és az elhangzott elő­adást belehelyezte az egyhá­zaknak a második világhábo­rút követően felébredő és egy- ra erősödő béketörekvésébe, amelyekről a gyülekezetek fo­lyamatosan kaptak tájékozta­tást az elmúlt években is. Az ünnepséget a belsővárosi református és a baptista gyü­lekezet énekkarának szolgála­ta, valamint Lukács József ki­rályerdei református lelkipász­tor igemagyarázata gazdagí­totta. M. Gy. A SKÓT REFORMÁTUSOK ÉS A PAPA A szocialista országokban élő egyházak tevékenységéről nagy elismeréssel szólt a főtit­kári jelentés. „Nem lehet két­ség, s ezt mindannyiunknak üdvözölnünk kell — mondta dr. Williams genfi főtitkár — hogy az EEK keleteurópai tagegyhá­zai azon fáradoznak, hogy egy­re növekvő, aktív és felelős szerepet vigyenek a munká­ban, és ezt is cselekszik. Más­felől érdeklődéssel követik, hogy az EEK hogyan lehet még aktívabbá az össz-európai helyzetben, annak sokoldalú kérdéseiben.” Hollandia, ez a tengertől lé­pésről lépésre, hallatlan embe­ri erőfeszítéssel és szorgalom­mal elhódított kis ország, amely egyúttal Földünk legsű­rűbben lakott területe is, vi­rágzó tulipánmezőinek és har- sogóan zöld, bársonyos rétjei­nek tavaszi pompájában foga­dott bennünket. A királynő külön fogadásán, Haarlem vá­rosa vendéglátásán az esti órákban külön megnyitott, vi­lághírű Frans Hals-múzeum- ban, a holland egyházak veze­tőinek és lelkészeinek vendég­szeretetében egyformán érez­hettük, hogy Európa egysége a történelem elkötelezése és ko­runk nagy feladata. Európa egyházai pedig Isten kezében nagy eszközei lehetnek annak, hogy ne legyen többé háború, vérontás és milliók pusztulása ezen a sokat szenvedett konti­nensen; hanem a keresztyének is hozzájáruljanak szolgálatuk­kal ahhoz, amit így hívunk: Európa békés jövendője. Dr. Nagy Gyula Lermontov (1814—1841): IMÁDSÁG Ha sorsom néha megtapos s bú fogja szívem át, elmondok egy csodálatos erejű mély imát... Megnyugtató áldott varázs áradt belőle rám, s gyógyít a szent vigasztalás míg mondogatja szám. S egyszerre nem fáj semmisem, gond és bú nem sebez, hiszek, sírok, s nehéz szívem oly könnyű, könnyű lesz! Fordította: Áprily Lajos A fügefa fájdalma Fázékony neoncsövek hu­nyorgó felvillanásai közt — munkatermek, süket hivatalok dossziés jelrendszerei köze­pette mondta el nap mint nap mondókáját a holnap szeszé­lyeiről. Biztosítási ügynök volt, kötelességtudó és fantáziát­lan — mint a terebélyes csalá­dok kenyéradói általában. A nyelvkönyvek gyakorló ol­vasmányainak boszantó kézzel- foghatóságával számolt be sze­rencsétlenségekről, halálese­tekről — ellenszenvet és ellen­állást keltve azokban is, akik eredendő bizonytalanságuk folytán hajlamosak lettek vol­na elgondolkodni sorsuk for- gandóságán. Az együgyű pél­dák záradékaként elszavalt összegezés volt buzdító tevé­kenységének visszája — látvá­nyos öngyilkossága mindannak, ami mellett ágált, fontoskodott és hitet tett mindazok előtt, akik hittek napjaik változha- tatlanságában. Ilyeneket mon­dott: „... senki sem tudhatja tehát, mikor éri kár önmagát és szorgos munkával megszer­zett javait. Teremtsünk hát biztonságot szeretteink számá­ra — kössünk életbiztosítást, mely megóvja hozzátartozóin­kat a váratlan...” A szónoklatok utáni kínos, gyümölcstelen csendben színes blankettáit rendezgette — a haláleset és a temetés közti idő jutott mindég eszébe ezekről a várakozásokról — a semmi, amelyről meg kell győződni, bármennyire is nyilvánvaló a pusztulás. — Aztán elkövetke­zett a csődöt mondók, a meg­vertek, az elvonulok örök, ön- fékentartó mosolya — alulma­radt versenyzők, kotródó szarvasbikák, elbocsátott sze­relmesek könyörtelen meghát­rálása. És a gyöngék termé­szetellenes fellélegzése — hogy ha bukással is, de túl vannak a képességeiket meg­haladó próbán. Eszébe jutottak a gyűlöletesen egyforma szállodák keskeny futószönye- gei, lepattogzott lavórjai, ame­lyek közt kisírja magát és erőt gyűjt a másnapi megaláztatás­hoz. Csak itt, a szállószobák át­menetre szabott, szedett-vedett takarossága közepette, csapok, vízöblítők hörgését hallgatva tudott igazán egyedül maradni és kétségbeesni. Látta az asz- szonyt, amint ormótlan orto­pédcipőjét emelve átlép a ki­lazult parkettákon és megnézi a maradék pénzt a szivardo­bozban. Hetven forintja lehet ilyentájt — a szivardoboz szé­lén az agg Ferenc József lát­ható, elfakult aranyérmek kö­zepette. És kettőjük rejtélyes össze­gezéseként a gyerekek, akik túléretten megértettek min­dent — neheztelés nélkül le­mondva a kamaszkor anyagi igényeiről — szánakozva, elvá­gyódva közülük. Ö volt a min­denkori közösségek meddő ága — a kielemezhetetlen, virágba boríthatatlan meddőség, melyet a hentesrendszerű társadalmak likvidálnak — a bizakodók élesztgetnek, vagy ostoroznak, — de amely letörik, vagy el­szárad bárhol, mert valami miatt így kell lennie. Az, hogy holnap is ügyetlenkedhet, egy rutinszerűen könyörületes köz­élet nagyvonalú gyakorlatának köszönhető csupán, amely mindennapi közelharcai elle­nére sem vesztette el irgal- mazó jellegét. Tudta, hogy a központban negyedévenként megismétlő­dik a vincellér és a szőlősgaz­da küzdelme miatta — a ter­méketlen fáért, aki csak helyei foglal, akit hiába való körül­kapálni, akinek tévedés min­den haladék. Ilyenkor vágyat érzett rég elhalt szülei atlasz­szerű képes bibliája után, a fájó, de nem vigasztalan pél­dázat után — vergődő, virágot váró önmaga után, akinek meddő, mit sem termő törzsé­től ismét tovatűnt a fejszeél, egy könyörületesen hitelezett holnapi napért. Turchányi Sándor A Lutheránus Világszövetség tudatosan nagy súlyt helyez arra, hogy a soron következő Nagygyűlés ne csak a „beavatot- tak” találkozóhelye legyen, hanem a lelkészek és teológiai professzorok, illetve az őket delegáló tagegyházak állásfogla­lása magába foglalja a nem-lelkész, „világi” foglalkozású egyháztagok véleményét is. Ennek megfelelően vett részt a ha­zai felkészülésben SZENT-IVÁNY ÖDÖN, a Déli Egyházkerü­let másodfelügyelője, aki egyrészt mint az LVSZ Magyar Nem­zeti Bizottsága, másrészt pedig mint a 111. Munkacsoport tagja dolgozott együtt a lelkészekkel. — Szabadna tudnunk valamit foglalkozásáról? — Napjaim egy több tízezer embert foglalkoztató iparág közgazdasági kérdéseivel való foglalkozás közben telnek. Im­már húsz éve. Nem kis felelősséggel ugyan, de számtalan jó lehetőséggel... mármint a termelés pénzügyi finanszírozása, jövedelmezősége és az iparág számvitele tekintetében. — Milyen érzés volt a különböző üléseken együtt dolgozni egyházi szakemberekkel? — Az egyházban történő szolgálat minden változatában; öröm. Nem könnyű azonban „szakértők”: teológiai tanárok s lelkészek között a tudományos szintnek megfelelően közremű­ködni. Hivatásom és napi munkám egészen más jellegéből adódóan óhatatlanul gátlások is környékeztek volna, ha nem lett volna annyira életközeli a Porto Alegre-i téma. Hogy nemcsak „díszelegni” tudtam a gyűléseken, hanem aktívan munkát vállalni, annak oka éppen az, hogy a felvetett kérdé­sek egyébként is közvetlenül érintik korunk minden emberét, így engem is mindennap foglalkozhatnak. — Ez az első eset ilyen jellegű közreműködésre? — Miután két évvel ezelőtt már részt vettem az LVSZ „Sá- fárság és evangélizáció” kérdésével foglalkozó magyar bizott­ság munkájában, bizonyos tapasztalattal már rendelkezem. Egyébként ennek a Káldy püspök által irányított csoportnak a felismerései közül igen sokat tudtam hasznosítani Porto Alegre-i témám kidolgozásában. — Melyik volt ez a kidolgozott téma? — „Tényezők, melyek az emberi jogok megtagadásához ve­zetnek” s „Az emberi jogok teljességének tiszteletben tartása milyen mértékben igényli a tömegnevelés új formáit?” A cím s a téma csak látszólag elvont, valójában igen gyakorlati, mindnyájunk életéhez és gondolkodásához közelálló problé­mák megfogalmazását teszi szükségessé. — Az egyház részéről is? — Természetesen, hiszen meggyőződésem, hogy Isten min­den emberre felelősséget ruházott, hogy gyötrődjék és küzd­jön embertársainak javáért. Akár az egyházban találta meg helyét hitével, akár az egyházon kívül, humanista meggyőző­désével. De talán nem is helyes, ha ilyen általánosan „egy­házról” beszélek, hiszen az emberi jogokért érzett felelősség- vállalás nemcsak az egyháznak, mint szervezetnek jelent el- kötelezést, hanem annak tagjainak is a mindennapi élet terü­letén. Ott csapódjon le és váljék ezerszálú szolgálattá az, amit az egyház egésze felismert. — Melyek ezek a területek az emberi jogok tekintetében? — Végeredményben ezzel foglalkozom hozzászólásom egyik részében. Az emberi jogok gyakorlásának elengedhetetlen fel­tétele mindenekelőtt a békés, háború nélküli élethez való jog. De éppen ennyire az élelmezésbeli ellátottsághoz, a munká­hoz, a tanuláshoz, a kulturális és szociális vívmányokhoz való jog, mint például a pihenés, emberséges munkaidő, egészséges munkafeltétel, civilizált lakásviszony, női egyenjogúság és ter­mészetesen a lelkiismereti szabadság. S még valamit hadd te­gyek hozzá: amikor emberi jogokról szólunk, mindig azok tel­jességét kell érteni, sohasem elégedhetünk meg ezek valami­féle korlátozott, vagy beszűkített értelmezésével. — Mit tehetnek tehát az egyház tagjai? — Bizalommal kell fogadniuk az egyház képviselőin keresz­tül Jézus Krisztus eligazító szavát az élet minden területére érvényesen. Az egyház nem igényli és nem is igényelheti ma­gának a kizárólagosság és megfellebbezhetetlenség jogát, ami­kor ezekben a kérdésekben állást foglal, hanem együtt kell működnie minden emberrel és minden emberért megkülön­böztetés nélkül, továbbá minden szervezettel, legyen az vallá­si, politikai, vagy társadalmi. — Mit vár tehát mint egyháztag a Világgyűléstől ebben a vonatkozásban ? — Olyan értelmű határozatokat kell hozni, amelyekből ki­tűnik, hogy a gyülekezetek híveit úgy kell Jézus Krisztus evangéliumával tanítani és nevelni, hogy abból ne csak a túl­világ!, hanem az egész földi világra kiterjedő mondanivaló is hangsúlyt kapjon. — így végül is itt vagyunk az úgynevezett „laikus”-kérdés- néL — Természetes, hiszen az egyház a „tömegnevelést" legha­tékonyabban a gyülekezetekben, magán az istentiszteleten hangzó, a ma emberének szóló és az emberiség nagy kérdéseit bátran és nyíltan érintő igehirdetések útján végzi. S hogy ez visszhangot keltsen az egyház atmoszférájában, az már a mi dolgunk. A gyülekezeti élet mind a lelkészekre, mind a tagokra azt a felelősséget hárítja, hogy egyrészt kaput nyissanak a lel­készek a valódi világkérdések felé, hogy ezzel a kapcsolópont­tal telibe találják a híveket, másrészt pedig, hogy a hívek al­kalmazzák a felismeréseket és hallassák szavukat a hagyomá­nyos sémákon túl is a gyülekezetben és azon kívül. ______ Bízik László Be iratkozás vallásoktatásra A hittanbeiratkozások az 1970/71. tanévre az általános iskolák­ban és az általános gimnáziumokban június 17-én, szerdán délután 14—18 óráig és június 18-án, csütörtökön délelőtt 8—13 óráig lesznek. A tanulókat a vallásoktatásra abban az iskolában kell beíratni, amelyben a rendes beíratást végezték. A beíratást az egyik szülő, illetve a gyám az iskola igazgatója, vagy a beíratást végző pedagógus előtt szóban, vagy — meg nem jelenés esetén — írásban kérheti. Az „Oud-Poelgeest”-kastély, az európai egyházak tanácskozásá­nak színhelye Hollandiában zetoje Ví. Nicolaos alexandriai pátriárka ellen irányult, akit az ortodoxok „pápájának” tar­tanak, mert a tüntetők szerint a „görög ortodox egyház, amelynek feje az alexandriai pápa, sok a római katolikus­hoz hasonló tant képvisel.” „Isten mentse meg Skóciát a pápától” szólammal tüntettek skót református ifjak Edin­burghban a Református Egy­ház közgyűlésének a megnyi­tása előtt. A tüntetés a köz­gyűlésen részt vevő görög-or­todox egyházi küldöttség ve-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents