Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-04-19 / 16. szám
Vallásosságból hitre Mk 2, 18—22 Jézus Isten küldöttjeként jött az embervilágba. Azt hinné az ember, hogy ez osztatlan örömöt szerzett minden idő minden hivő emberének. Pedig éppen ez a tény szülte Jézussal kapcsolatban a legnagyobb meg nem értést és ellenállást. Végül is emiatt csikarták ki korának legvallásosabb, legtörvénytisztelőbb kegyesei — farizeusok, papi fejedelmek — a halálos ítéletet ellene a hivatalos hatóságoktól. Vajon miért? Azért, mert Jézus szavai és cselekedetei, egész magatartása ellene mondott szabályokba merevedett, szokásokba fagyott, igává nehezedett hitüknek. Isten élcsapatának tudták magukat, készek lettek volna életük feláldozására is Isten nevéért, csak épen nem tudták elfogadni útnak és jövőnek azt, akit Isten küldött, Jézust. Isten vitézei, harcosai, hűségesei, testileg-lelkileg fegyelmezett elszántjai voltak. Vasszigorral betartottak minden előírást, amelyek szétfeszíthetelen keretbe szorították egész életüket. Isten Jézus által hozott élő szeretete nem fért bele ebbe a keretbe. Jézus nem Isten ügyéért csatarendbe álló igazakat keresett, hanem vidám násznépet gyűjtött maga köré; aki örülni tud a gátjaszakadt isteni szeretet áradásának! Jézus nem Isten ügyét jött védeni — Isten erre nem szorul rá — hanem az emberét! Ez az a hallatlanul új, amit sehogyse lehet összeegyeztetni a régivel, belefoltozni az Isten és ember viszonyának avult emberalkotta képletébe. Isten szüntelenül munkálkodik, újra és újra merész lépésekkel viszi előre teremtett világa sorsát. Aki nem mer, vagy nem akar nyitott szívvel bekapcsolódni az embermentő szeretet világméretű szolgálatába, Jézussal szegül szembe. Áll ez még akkor is, ha Jézus valóban drága és szent a számára. Ha Jézus nevéért valóban akar és tud áldozatot hozni, de nem hajlandó tudomásul venni azt az igazságot, hogy a régiek elmúltak, íme újjá lett minden. A mindenen van a hangsúly. Jézus által naponta meg kell újulni a gondolkodásnak, terveknek, emberekkel való kapcsolatoknak. Egyre nyilvánvalóbbá válik napjainkban, hogy a legnagyobb bűn talán az egy helyben maradás. Atyáink hite, szokása, gondolkodása lehet számunkra áldott útmutatás, példa, erőforrás, de semmiképpen nem lehet örökkévaló, változhatatlan mérték. Ha törvényt akarunk szabni hitünk kifejezésére, keresztyén, Istenhez ragaszkodó életünk szabályozására, akkor csak egyet tehetünk: át kell élnünk és meg kell sokszoroznunk Jézus szüntelenül megújuló és megújító szeretetét. Jézus szeretete olyan széles, mint maga az élet és olyan leleményesen sokoldalú, mint a szüntelenül változó világ. ■ „Változik, pusztul minden körülem”, mondja a keresztyén ének. Jézussal való élő közösségben ezt inkább így kellene mondani: változik, újul minden körülem. Változik a környezet, változik a gondolkodás, változik minden, de ezen sírni csak azoknak van okuk, akiknek hite, vallásossága, politikája ember- és világszemlélete régi sablonokhoz kötött és nem a jelenben élő Jézushoz. Uram, szabadíts ki kegyes beidegzésekből élő hitre7 Baranyai Tamás IMÁDKOZZUNK Ür Jézus! Rostáld meg a veled kapcsolatos gondolatainkat! Add, hogy hitünk ne kötelezettségek halmaza legyen, hanem szeretet és öröm forrása. Tégy munkatársaiddá, engedelmes eszközeiddé a szeretetben. Tölts el bűnbánattal, ha adósaid maradtunk és nevedben törvényt ültünk megváltott világod felett ahelyett, hogy embermentő szeretetedről tettünk volna bizonyságot. Add Szentlelkedet, hogy kegyes szokások helyett ö legyen a kapocs közted és közöttünk. Fogadd szeretettel minden jóakaratú ember szolgálatát az egyházban és azon kívül egyaránt. Köszönjük Urunk, hogy szolgálhatunk neked, ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. április 19-én — ZSÉDENY-HEGYFALTJ. Március 15-én istentisztelet keretében ünnepelte a gyülekezet önállóságának 20 éves évfordulóját. A lelkészlakást annak idején a Joós testvérek adományozták a gyülekezetnek. Az ünnepen megemlékeztek néhai Balogh Lajos gondnokról, aki sokat munkálkodott annak érdekében, hogy a gyülekezet kívánsága realizálódjék. — GÖDÖLLÖ. A gyülekezet március 2-i tavaszi szeretet- vendégségén Bolla Árpád dunakeszi lelkész „Irakban jártam, ahol az Édent keresik” címen tartott előadást. Igehirdetéssel Blatniczky János cin- kotai segédlelkész szolgált. A műsort a gyülekezet egyik leánytagjának szavalata és a testvér református gyülekezet három tagjának zeneszáma gazdagította. Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (konformáció — úrv.) dr. Kékén András, dr. Hafenscher Károly, du. 6 Trajtler Gábor. Fasor de. fél 10 D. Korén Emil, de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar), du. 5 sze- retetvendégség. Thaly Kálmán u. 28. de. 11 (konfirmáció) dr. Rédey Pál, du. 5 szeretetvendégség. Kőbánya de. 10 (konfirmáció) Veöreös Imre. du. 5 szeretetvendégség: Kinczler Irén. Utász u. de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 Sülé Károly. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8 (úrv.) Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Solymár Péter. Váci út de. 8 Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10 Benczúr László. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 (konfirmáció) Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerle- telep. de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota — Húsvét után a 3. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Pt 2, 11—20; az igehirdetés alapigéje: Mk 2, 18 —22. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Április 26-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió és az URH-adó. Igét hirdet SOLYMÁR PÉTER budapest-angyalföldi segédlelkész. — MEZÖBERÉNY. Aprilis 5- én Bodrog Miklós gyulai lelkész, egyházmegyei sajtóelőadó végzett szolgálatot a gyülekezetben Délelőtt az I. kerületi gyülekezetben istentiszteleten, délután a II. kerületi gyülekezetben szeretetvendégségen szolgáit. — CSEPEL. A gyülekezet március 8-i szeretetvendégsé- gén Baranyai Tamás segédlelkész tartott élménybeszámolót finnországi tanulmányútjáról. A szeretetvendégségen jelen volt Risto Jääskeleinen finn lelkész, teológiánk ösztöndíjasa. — Március 22-én nyílt presbiteri ülésen számolt be a gyülekezet vezetősége az elmúlt évi gazdálkodásról. — ALBERTI. Az egyházi sajtó vasárnapján, április 12- én gyülekezeti szeretetvendégség keretében D. Koren Emil esperes, lapunk szerkesztője tartott előadást. — LEVELEZÉS. Kaptuk az alábbi sorokat: „Szeretettel leveleznék világtalan, süketnéma, ágyhoz kötött, rokkant, vagy beteg társtalan szenvedőkkel. Kovács Sándor, SVET. MILETICS, Zombori u. 14. Bácska. Jugoszlávia.” — RÄKOSKERESZTÜR. A gyülekezet március 22-i sze- retetvendégségén dr. Fabiny Tibor teológiai tanár tartott előadást „Kis gyülekezetek nagy gondjai” címen. A műsor keretében 5 konfirmandus leány szavalóversenye zajlott le. A győztesek egy-egy énekeskönyvet kaptak jutalmul. MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kis- templom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Szita Istvánná, de. fél 11 (német — úrv.) Várady Lajos, de. 11 (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6 Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9 D. dr. Ottlyk Ernő. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. 11 Takács József, du. 6 szeretetvendégség. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Bencze Imre, de. 11 (konfirmáció — úrv.) Bencze Imre, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11 (szupl.) Mátis András teol. — VARALJA. Március 17— 20-ig a gyülekezet böjti csendesnapján Csepregi Béla sár- szentlőrinci lelkész a kereszt titkáról tartott igehirdetéssorozatot. — PILIS. A böjti időszakban csütörtök esténként a „Keresztről való beszéd” összefoglaló címen Galáth György ir- sai, Roszik Mihály alberti, Muntag Andor monori lelkész és Keveházi Ottmár ny. lelkész tartott igehirdetés-sorozatot. — GALGAGYÖRK. A böjti időszakban igehirdetési sorozatot tartottak a gyülekezetben. Szolgálatokat végeztek: Gerhát Sándor galgagutai, Keveházi László és Tóth Károly pilisi lelkészek és Túrmezei Erzsébet. — SZARV AS-ÖTEMPLOM. Március 8-án egész napos vendégszolgálatot végzett a gyülekezetben Kun-Kaiser József Mezőberény I. kerületi lelkész. A délelőtti magyar nyelvű istentiszteleten igehirdetéssel szolgált, az esti szeretetvendégségen „Három pillantás dániai hittestvéreink életére” címen tartott előadást. Ju — SZOBA-KONYHAS föbérleti lakásomat elcserélném kisebbre földszinten. Megtekinthető este, özv. Újvári Ágostonná, Bp„ VI., Vörös- marthy u. 51. fszt. 2. — KAROLT GÁSPÁR művészileg illusztrált nagy Biblia eladó. Ajánlatokat „Szilveszter Ny” jeligére a kiadóhivatalba kérek. CANTATE EST lesz április 26-án, vasárnap délután 6 órakor a Bécsikapu téri templomban. Közreműködik: a budahegyvidéki, a budavári és a kelenföldi gyülekezet énekkara. Orgonái: PESKÓ GYÖRGY orgonaművész. Igét hirdet: VÄRADY LAJOS esperes „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.” (2 Kor. 5, 17) VASÄRNAP. — „Magasztal- tassál fel az egek felett, Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!” (Zsolt 57, 6) A mai vasárnap a jubilate — örvendjetek nevet viseli, s nemcsak a mai nap, hanem az egész hét az örvendező életre akar tanítani minket. Mert sokszor megyünk Isten elé könyörgéssel, amikor úgy érezzük, hogy erőnket meghaladó feladatot kell megoldanunk. Néha meg a hálaadás, a köszönet visz minket Istenhez. A mai vasárnap arra tanít, hogy tudjuk Istent magasztalni, dicsérni, tudjunk Neki köszönetét mondani mindazért, amivel naponként bőven ellát minket. Van okunk Isten dicséretére, van okunk az örömre! HÉTFŐ. — „Akit szeret az Ür, megdorgálja, éspedig mint atya az ő fiát, akit kedvel.” (Péld 3, 12) Sokszor nehezen viseljük el a bíráló szót. A mai ige ezért arra tanít, hogy Isten feddését, dorgálását nem lázongva kell elviselnünk, hanem örömmel és boldogan. Mert Isten dorgáló igéje és keze irántunk érzett szerete- tének a kifejezője. Azért dorgál, hogy észrevegyük életünk botlásait, az előttünk álló buktatókat. Azért dorgál ma, hogy megszabaduljunk hibáinktól és bűneinktől, hogy megteljék szívünk hittel és szeretettel. Töltsön el minket az örvendezés, mert a meny- nyei Atya szeretett gyermekei vagyunk! KEDD. — „A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem, oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.” (Zsolt 119, 73) A legerősebb hitű keresztyén sem mondhatja el magáról, hogy mindent tud, hogy mindig jól el tud igazodni az élet szövevényein. Sőt, inkább alázatosan be kell vallanunk, hogy sokszor fognak el minket kétségek, sokszor elfogy a hitünk, és el- erőtlenedik a szeretetünk. Ezért kell megtanulnunk a zsoltárírótól ezt a könyörgést, hogy maga Isten oktasson minket parancsolataira. A legjobb „Tanítót” vallhatjuk mesterünknek! Soha ne né- muljon el ajkunkon a hálaadás szava! SZERDA. — „Anyám mellétől fogva te voltál Istenem.” (Zsolt 22, 11) Nem másra akar megtanítani minket a mai nap, mint arra, hogy tudjunk mindig Isten színe előtt járni. Mert bizony erre is tanítani kell minket! Sokszor ugyanis azt szeretnénk, ha Isten nem figyelne állandóan minket, ha egy kicsit mesz- szebb kerülhetnénk Tőle, s nem látná szívünk gondolatait, életünk sokszor szerete- tet nélkülöző cselekedeteit. Pedig életünk legnagyobb ajándéka éppen az, hogy életünk minden percét Isten színe előtt éljük. Azt is, amikor szívünket a kétség lakja a hit helyett, amikor megbénul életünkben a szeretet cselekedete. Adjunk hálát, hogy Isten mindenkor lát minket, s könyörögjünk hitért és szerete- tért. CSÜTÖRTÖK. — „Nála van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem.” (Jób 12, 13) Sokszor kell rádöbbennünk arra, hogy hitünk nem élő hit, szeretetünk nem cselekvő szeretet, értelmünk értelmetlenség, tanácstalanok és tévelygők vagyunk. Ez a meglátás ne taszítson minket kétségbeesésbe, sőt inkább indítson az Istenkeresésre. Mert Istennél mindent megtalálhatunk. Problémáinkban a megoldást, tanácstalanságunkban a jó tanácsot, kételkedésben a hitet, kiszáradt szív helyett szerető és cselekvő szívet. Magasztaljuk öt, hogy ajándékaival naponként ellát minket! PÉNTEK. — „Áldott legyen Isten neve örökkön-örökké; övé a bölcsesség és az erő.” (Dán 2, 20) Hálaadó, magasztaló élet az, amire a mai nap tanít. Áldjuk azt az Istent, aki a testi táplálékon túl elhalmoz minket lelki ajándékokkal is. Aki azért teremtette a körülöttünk élő világot, hogy szolgáló szeretetünk alakot ölthessen, hogy ne csak beszéljünk a szere- tetről, hanem cselekedj ük is azt szüntelenül. Ö ad bölcsességet belénk, hogy tudjuk, kinek mivel lehetünk a segítségére, s ö adja az erőt is, hogy tudjunk eleget tenni Tőle kapott feladatunknak. Áldott legyen az ŰR! SZOMBAT. — „Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól és ajkadat a csalárd beszédtől.” (Zsolt 34, 14) Szavaink és cselekedeteink jó képet adnak Istenbe vetett hitünkről és az emberek felé irányuló szere- tetünkről. Ha tiszta a szívünk, tiszta lesz a beszédünk, minden cselekedetünk és egész életünk is. Pedig sokszor elhamarkodottan, zabolátlanul szólalunk meg. Isten mai igéje a külsőleg is fegyelmezett keresztyén életre tanít. — A hét utolsó napján adjunk hálát Isten szeretetéért, magasztaljuk öt, s legyen életünk örvendező, ujjongó keresztyén élet! Harkányi László EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottsá Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vin. Előfizetési ár: egy évre 90,— F' Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.0900 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Sokan elmondják negyedszázados élményeiket ezekben a napokban a felszabadulásról, a béke első óráiról. Ezek az emlékek nagyon hasonlítanak egymáshoz. Olyanok, mint a színes üvegcserepes kaleidoszkóp. Ha belekukucskálunk, minden rázás után más képet mutat a tükörfal, pedig ugyanaz a hat-hét színes üveg rázódik benne. Mégis érdekes. Néha gyönyörű, máskor kísérteties. Soproni kaleidoszkópot rázok meg. Piros- fekete-zöld üvegcserepek állnak össze benne, huszonöt éves emlékek. Szinte ugyanilyen üvegcserepekből áll mindenkinek az élménye az országban a felszabadulás óráiról, az óvóhely kísérteties képalakzatai, a halál fekete emlékei, a béke piros örömei. Mégis észbontóan izgalmas élmények ezek Neked és nekem, mert velünk történtek. Tizenhárom ágrólszakadt teológus maradt Sopronban a nagyhéten. Aki tudott, elment már virágvasárnap a vasi ismerősökhöz és ott húzta meg magát a háború utolsó napjaira. Még egy választásunk lett volna, át a határon, idegenbe menekülni. Azt már nem! Itt nem volt senkink, napok óta már meleg ételt sem kaptunk, magunkra maradtunk. Nagyszerdán már mindenki otthon bújt meg. Az utolsó napokban sokszor futottunk versenyt az életünkért. Messziről hallatszott az ágyúdörgés, légiaknák reccsentek az utcán. Ha meghallottuk süvítő hangjukat, egy pillanatra megállt a lélegzetünk, futottunk a kapu alá, a pincelépcsőknek, és nemegyszer a légnyomás légpárnáin tettük meg az utolsó méHúsvéttal tereket. Ha elrobbant a bomba, azonmód kiugrottunk a kapu alól, hogy egy kenyérrel vagy egy kiló cukorral a célig fussunk. Nagyszombat délután hat óra tájt húzódtunk le végképp a Templom utcai bérház pincéjébe. Az ágyúk dörögtek, az aknák vijjogtak, piros torkolattüzek villantak délről. Szemben velünk égett egy ház a keskeny utcában, amíg lehetett, oltottuk. Nemcsak vízzel, borral is. Tízhektós hordókból ömlött a bor, de nem itta senki sem. Sajtárokkal öntöttük be az ablakon-ajtón. Aztán leszakadt a mennyezet és a tűz nagyját elfojtotta. Végre mindannyian letakarodtunk a pincébe. Sírboltba megy alá így az ember, kriptába, amit talán neki készítettek. Miska bezárta a pinceajtót. Egymásra vigyorogtunk valami torz mosollyal és egyszerre pakolni kezdtünk. A Holmi a szalmazsák alá, az étel a lábunkhoz, a biblia a fejünk alá. Aztán alulra tettük az ételt és a Holmit a lábunkhoz. Csak a biblia maradt a fejünk alatt. A pincében már mozogni sem igen lehetett. A kinti zenebona időnként felerősödött. Tehetetlenül, dühhel és félelemmel lapultunk és eszelősen vártuk, hogy történjék valami. Akármi, csak ne feszüljenek tovább idegeink, mert valami állati hülyeséget csinálunk! Valaki síri hangon igét olvasott Bénultan kezdődött hallgattuk. Ügy vágott minden szava, mint a korbács. Halál, ítélet, halál... Holnap halott leszel. Majdnem felordítottam, de Aladár lába hozzám ért. Aztán Kari hangját hallottam, ö az evangéliumot ütötte fel. Odanéztem. Ügy tartotta a kezében, hogy belefehéredtek ujjal. Belekapaszkodott úgy, ahogy mentőövbe a fuldokló. Hangja megcsuklott, majd feltisztult és kiáltva mondta az utolsó evangélium szavait. Aztán én kezdtem bele a terméketlen fügefa szakaszába. — Vágd ki azt...! — Nem! Várj vele még egy évet... Már abban a pillanatban szétáradt bennem Isten békéje. Már tudtam, hogy kegyelmet kaptam, „még egy évet”. Abban a pillanatban elég volt az az Egy! Az Egyetlen Ür kegyelme. Miatyánk közben jött egy irtózatos bomba- zuhatag.- Remegtek a falak. Mázsás bombák verték a várost, mert a hátráló veszett farkas visszamart. A bombák és nehézlövedékek lementek a pincékig és öltek. Most?! Tovább mondtuk a Miatyánkot. Géppuska kattogott a téren. Valaki ordított odakint. Dobogás a fejünk fölött, katonák. Egészen közelről dörgött a sorozat Mély dörrenés a tér felöl. Megrezdültek a falak. Gépágyú, idetalált! Valami csikorogva zörgött. Egyre közelebb, közelebb. Végül már úgy harsogott, csikorgóit, mintha a következő másodpercekben rajtunk akarna keresztülgázolni valami apokaliptikus gépállat. Tank! Itt állt meg a falnál. Menjen tovább, menjen tovább, ne meg, most még ne!! Felhúztam lábamat, ősi védekező csecsemőmozdulattal. Ettől kezdve már nem érzékeltem az időt. Megállt az idő, leesett a szemhéj — hangok — lövöldözés — suttogás — mo- toszkálás. Ki sír? Miért nincs levegő? Ügy lett reggel, hogy nem láttunk világosságot. De tudtuk, hogy itt kell lennie, mert itt az ideje. Méregettük egymást az egy szál gyertya félhomályában. Ki megy ki elsőnek'! Senki. Valaki kopog. Ki az?! — En vagyok! Szaladtunk az ajtónak. Nem tudom már, ki volt az ismerősök közül odakint, de nevetett. Mi is nevetni kezdtünk, kiabáltunk, bömböltünk, röhögtünk, csapkodtuk a vállát. Aztán megláttuk a kinti pinceablakból őket is. Félelmetes tanksapkában. Sétálnak, nézelődnek. Nevetnek! Ott egy civil is. Még egy! Nem bántják! Nézd, ott meg körbeállják már őket az itteniek. Barátkoznak. Menjünk föl! Húsvét reggele volt, a feltámadásé. Azóta Is minden évben nekem a legdrágább reggel. H. Németh István
