Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-04-05 / 14. szám
I Húsvét előtt Ezek 37, 1—14 Húsvét előtt? Hát nem utána vagyunk már, nem „Húsvét utáni első vasárnap” a mai? Húsvét már elmúlt, már dolgoztunk és ünnepeltünk is azóta s most. térjünk vissza a húsvéti esemény elé? Pedig vissza kell térnünk, mert erre kényszerít a felénk hangzó ige és magunkból belülről is valami. Egyrészt az, amit Ezekiel hirdet, hiszen az több. mint 600 évvel megelőzte történetileg az első húsvétot, mivel akkor hangzott fel, amikor az izraeli deportáltak a legreménytelenebb helyzetben voltaik. De kényszerít másrészt az a magunkból támadó szükségszerűség, amely nem engedi, hogy olyan könnyen „túltegyük” magunkat húsvét üzenetén. Tudtuk ugyan, hogy nagyhét után újra húsvét lesz, s mégis úgy tört ránk váratlanul és elemi erővel, hogy el se merjük hinni, ami történt. Pedig el kell jutnunk a szörnyű Ezékiel-látomástól a bátortalan reménykedésen keresztül az örömteljes valósághoz: állandó húsvétunkhoz. 1. A SZÖRNYŰ LÁTOMÁS. Kiszáradt tetemek s a fehér csontok képe borzadállyal tölt el. A szemtanúk huszonöt év előtti temetetlen halottakra gondolnak s akik a temetőt járják, arra, hogy mi lehet ott szabványmérettel a föld alatt. — Mégis, ha kiszáradt tetemekről van szó, nem a föld alattiakkal van nekünk bajunk és szomorúságunk, hanem a föld felettiekkel, a földön járókkal, a lelketlen élőhalottakkal. Valljuk be: időnkénti magunkkal. Amikor csak „kibírni” akarjuk az életet, amikor csak átvészelni különösebb baj nélkül, amikor a reménytelen értelmetlenség uralkodik el rajtunk, akkor mintha nekünk is ott lenne a helyünk az Ezékiel látta völgyben. Amikor eltemetjük szüleinket. Amikor látjuk kudarcainkat. Amikor érezzük öregedésünket: „elszáradnak a mi csontjaink” (11. v.). Erre a látomásra mondatja Isten a prófétával: nem! 2. A BÁTORTALAN REMÉNYSÉG. Mintha Ezékiel a tetemek látásának ellenére megérzett volna valamit Annak hatalmából, aki nagyobb úr, mint a halál, nagyobb, mint az enyészet. De hol van a „vajon megélednek-e ezek a tetemek” kérdésre adott válaszban a teljesen nyugodt reménység? Bizonytalanul tapogatózó a válasz, halványan reménykedő: „Uram Isten, te tudod!” Én még nem, mert ilyet még nem láttam, én még nem, mert ilyenre még nem volt példa, én még nem, mert még elképzelnem is nehéz! ■— Nem csoda, hogy a „halottak feltámadása” tekintetében a választott nép sem volt egységes: a jelentős értelmiségi réteget magába foglaló szaddúceus-párt például tagadta enrfek a lehetőségét is. És mi, mai emberek? Ügy általában van mibennünk valami sejtés arról, hogy lehetetlen dolog lenne, ha az ember csak úgy végleg megsemmisülne, ha meghal. S vigasztaljuk magunkat, hogy utódainkban, az emlékekben, munkánkban, az anyagban tovább élünk. De hol marad mindebből az, ami „én” vagyok sajátosan és egyszerin? Bátortalan reménységgel bizony olyanok vagyunk, mint akikre illik: „felül bőr borította be őket, de lélek nem volt még bennük” (8. v.). Még ennél is nagyobbat tesz Isten! 3. AZ ÖRÖMTELJES VALÖSÄG. Ami Ezékiel korában még csak halvány reménység volt, az minden várakozást felülmúlóan valósággá lett Jézus Krisztus feltámadásában. Nagyobb ez, mint remélni mertük, nagyobb, mintsem hogy könnyen elfogadhatnánk. Nagyobb, mert nem belőlünk: okosságunkból vagy elképzeléseinkből ered, hanem Istentől, kinek cselekvése minden értelmet felülhalad. Ezért szabad nekünk szeretni az életet, ezért kell mindent megtennünk az élet szebbé és boldogabbá tételéért, ezért érdemes tervezni a jövőt, legyen szó akár az emberiségről, az egyházról, vagy személyes életemről. A régi húsyét-sejtéstől így jutunk el a húsvéti tényig. Sőt még tovább, korunkig: a húsvét előtti korig, az állandó húsvéti hitben élésig (minden vasárnap húsvét-ünnep!), egészen addig, amíg Jézus feltámadása nem csak zsenge, első hajtás, hanem hasznos termés ... a mi általános emberi feltámadásunkig. Bízik László IMÁDKOZZUNK Hatalmas Urunk! Minden képzeletet felülmúló erőddel és szereteteddel megszégyenítesz minket. De Te nem akarod, hogy lesütött szemmel, reményünket vesztve járjunk zsákutcánkban, hanem teret nyitsz előttünk minduntalan. Köszönjük, hogy ezt cselekedted népünkkel, hazánkkal, áldunk, hogy ezt végzed egyházaddal és annak tagjaival is. Szentlelked bátorítson, hogy lehessünk az igazi élet szószólói, a jövő reménységének hordozói s naponkénti újjászüle- letéssel tudjunk együtt haladni nagy és mindenkit átölelő hús- vétod felé, mely örök életünket jelenti. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 19' Deák tér de. 9 (urv) Trajt]er Gábor. de. lHűrv.) D. Kaidy Zoltán, du, 6 dr. Kékén András. Fasor de. fél 10 Szirmai Zoltán, de. 11 (úrv.) Szirmai Zoltán, du. fi Szirmai Zoltán Dózsa György ut de. fel 10 D. Korén Emil. Ollói út 24. de. 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 /b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 (urv.) dr. Ré- dey Pál, du. 6 Francisei Guido. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veüreös Imre. Utász u. de. 9 (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter a, de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Ká kostáivá de. 8 Bízik László. Gyarmat u. de. fel 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Solymár Péter. Váci út de. 8 Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10 Benczúr László. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. ‘0, április 5-én Rákospalota Kistemplom du. S. Rákosszentmihály de, fel lí Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Ka mer Ágoston. TVVátyásföld de. fél 11. C’inkota de fel 11, du. fél 3. Kis- larcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de, 9 Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fel 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Mado- csai Miklós, de. 11 (úrv.) Varady Lajos, du. 6 Szita Istvánné. Toroc- kó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 10 (úrv.) konfirmáció Fü- löp Dezső. XII. Tartsa y Vilmos u. de. 9 Csengödy László, de. 11 Csengödy László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 1J Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Bencze Imre, de. fél 10 Bencze Imre, de. 11 Bencze Imre, du. fi dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi ül de, 9 dr. Rezessy ZoJtán. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Értesítjük kedves Olvasóinkat, hogy lapunk e heti száma — a húsvéti szám részbeni pótlásaként — a szokásos négy oldal helyett Hat oldalon jelenik meg. Az Athenaeum Nyomda is igyekszik kárpótolni a húsvéti terjedelemkiesést. A lap ára ezért 3,— forint. — Húsvét után az 1. vasárnapon az oltárterítő színe fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 20. 19—29 (30— 31): az igehirdetés alapigéje: Ezék 37, 1—14. — KELENFÖLD. Aprilis 4- én, szombaton délután fél 6 órakor szeretetvendégséget tartanak a gyülekezetben, amelyen dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója szolgál. Közreműködik az oroszlányi gyülekezet énekkara és kamarazenekara. — A NYUGAT-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége március 5-én Orosházán tartotta ülését. Úrvacsorát osztott Benkő István, előadást tartott Farkas Lajos. — CSABACSÜD. Március 8- án szeretetvendégséget tartottak a gyülekezetben, amelyen Koszorús Oszkár esperes tartott előadást. Fecske Pál nagyszénás! lelkész Sajtóosztályunk munkájáról tartott beszámolót. A szeretetvendégségen búcsúzott el a gyülekezet Lehoczki György gondnoktól, aki húsz éven át végezte hűségesen szolgálatát. A szeretetvendégségen szolgált Szakács János, Jansik István, Kugyela Zsuzsanna, Kiszely Pál, Kugyela Pál, Kiszely Erzsébet, Kiszely Pálné, Jansik Istvánné, Kepe- nyes Mihályné, Zátonyi Pálné, Varga György és az énekkar. — a nógrádi egyházmegye lelkészi munkaközössége március 18-án Balassagyarmaton tartotta ülését. Úrvacsorát osztott Garami Lajos. Igehirdetési előkészítőt Németh Géza, előadást Gartai István esperes, Kühn Ernő és Sztehló Mátyás, korreferátumot Rónay Zoltán tartott. — GYÚRÓ. Március 22-én. virágvasárnap szupplikáció. volt a gyülekezetben. A délelőtti istentiszteleten Turchá- nyi Sándor IV. éves teológiai akadémiai hallgató szolgált. A délutáni böjti összejövetelen dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója hirdette az igét. Szavalatot adott elő Szu- csán Julianna és Zsuzsanna, Szalai Ilona és Zsuzsanna, Szöllössi Eszter, Lőrinc Gizella, Mészáros Sándor, Kelemen Jolán és Boleradszki Erzsébet. A hívek a Teológus Otthon részére közel 900 forintot adakoztak. — HELYREIGAZÍTÁS. Lapunk március 22-iki, 12. számában közölt „Csak fából” című versbe sajtóhiba csúszott. Az utolsó előtti harmadik sor így olvasandó helyesen: „s míg bűnünk szörnyű fáján vére- zett”. CSALÁDI HÍREK — HÁZASSÁGKÖTÉS. Szabó Dénes és Pozsgay Olga március 21-én kérték házasság- kötésükre Isten áldását a ve- csési templomban. „Az Ür Istennek nagy tetteivel járok!” — HALÁLOZÁS, ózv. Dubo- vay Gézáné, sz. Bélák Rózsa volt bezi lelkész özvegye, rövid szenvedés után 77 éves korában elhunyt. Temetése március 22-én, virágvasámap volt Vésén Sághy András lelkész szolgálatával. Az elhunytban Dubovay Géza kaposvári lelkész édesanyját gyászolja. — Tóth András, a vecsé- si gyülekezet hosszú időn át volt presbitere, életének 86. évében * elhunyt. Presbitertársai és a gyülekezet tagjai ezzel az igével búcsúztak tőle: „Az Ür megváltja életedet a koporsótól, kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged”. — Kovács Ilona ny. óvónő, életének 82. évében Bánszálláson elhunyt. — ROZSA. Bokor-, futó-, babarózsa. Kiváló fajtáiból árjegyzéket küld PAI.KÖ kertész. Budapest, XV.. Csillagiürt u. 8. — KIS HARANG, ,,g” hangú, 17 leg-os, húzószerkezettel együtt 900 Ft-ért eladó. Temetőbe különösen alkalmas. Cím a kiadóhivatalban. „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja. aki az ö nagy irgalmassága szerint újjászült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halaiból való feltámadása, által.” (I Pt 1. 3) VASÁRNAP. — .„Boldogok, akik nem látnak és hisznek” (Jn 20. 19—31) Jézus Krisztus szemetének már annyi bizonyságát adta, hogy Tamás kételkedése mindenképpen bűnneik számít. Igaz. hogy a feltámadás ténye még döbbenetesen új, de ez nem menti Tamás magatartását, különösen a tanítványok bizonyságtétele után nem. A keresztyén magatartáshoz hozzátartozik a feltétlen bizalom. Rá merem bízni magamat és életemet Uramra és nem kételkedem benne. Hiszek benne. Ez a hit erősít népünk élete felől is, amikor együtt adunk hálát az elvett javakért és reménységgel bízzuk reá magunkat a jövőben is. HÉTFŐ. — „Nem félénkség lelkét adta nekünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak Lelkét.” (2 Tim 1, 6—10) Az az élet, melyet a fel- támodott Krisztus teremi, valóban új élet. Ezt már nem a bűn határozza meg, hanem éppen a bűnnel szembeforduló új élet. Üj vonások lesznek jellemzők az emberre. A tehetetlen ember erős lehet a Lélek által, a jónak cselekvésére. Az önző ember feloldódhat az Isten. és ember szeretetére és így a szeretet határozza meg cselekedeteit. Józanság, vagyis bölcs határozó képesség az élet sokszor szövevényes útjain. S mindennek forrása az élő Jézus Krisztus. KEDD. — „Te azért, fiam, erősödjél meg a Jézus Krisztusban való kegyelemben.” (2 Tim 2, 1—6) A képek, melyeket Pál használ, szépen fejezik ki a keresztyén élet belső tartalmát. A katona minden erejét* és figyelmét annak szolgálatába állítja, aki zsoldjába fogadta. A versenyző egész életét a cél, a győzelem határozza meg. A keresztyén ember életét pedig Urának szolgálata. Ezt az életet hűségesen csak úgy lehet élni, ha mindennap ugyanabból a forrásból merít. Krisztus kegyelméből. Nem magunkra építünk és nem magunkban bízunk, hanem az élő Krisztusban. SZERDA. — „Lelkieteket az igazság iránt való engedelmességben szenteljétek meg képmutatás nélkül való atyafiúi szeretette __” (1 Pt 1, 22— 25 ) Üj életben kell járnunk és ezt az új életet a szeretet határozza meg. A bűntől vezetett ember életében a legkevesebb mindig a szeretet. Pedig az életben a szeretet az, mely azt átmelegíti és széppé teszi. Nélküle hideg és sivár. Szeretet nélkül nagyon nehéz élni. Erre az életre az a romolhatat- lan mag tesz képessé bennünket, mely az evangéliumból szól hozzánk, mint az Isten beszéde. Ezért az igéből élő ember élete gazdag, mert abban szeretet van. CSÜTÖRTÖK. — „ azér+ könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban bennem mutassa meg az ő teljes hosz- szútűrését, hogy példaképe legyek azoknak, akik maid hisznek őbenne az örök életre,” (1 Tim 1, 12—17) Minden Krisztusban megújult élet. tulajdonképpen csoda. Minden ellene mond ennek a lehetőségnek. Elsősorban ellentmond az, amit Pállal együtt minden ember elmondhat, hogy a bűnösök között első vagyok én. Nekünk állandóan tudatában kell lennünk teljes érdemtelenségünknek. Krisztus kegyelme azonban lehajol az emberhez. Hiszen Krisztus saját szavai szerint azért jött, hogy megtartsa a bűnösöket. Ennek a kegyelemnek vagyunk mi bizonyságai. Ezért életünknek bizonyítani kell ezt a kegyelmet, ■ PÉNTEK. — „...Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.” (1 Pt 1, 3—9) Újjászületésünk Jézus Krisztus feltámadáséiból ered. Isten szül minket újjá nem romlandó, hanem romolhatatlan magból az ő igéje áltaL Ez az ige tesz bizonyságot a kereszten meghalt és harmadnapon feltámadt Urunkról, aki feltámadásával megigazulást, életet, és üdvösséget szerzett. Ebben a hitben élve őriz meg bennünket Isten, hatalma az üdvösségre és ebben a hitben élve lesz újjá az ember élete már itt a földön. SZOMBAT. — „Az Úré a szabadítás.” (Jónás 1, 12—2, 11) Jónásnak a halál mélységéig kell süllyednie engedetlensége miatt. Amikor azonban ott a mélységben meglátja bűnét és tud a reménytelenségben is reménységgel könyörögni Urához, íme van szabadulás számára. Milyen nagy az Isten irgalmassága! Az Újszövetség népe még bizonyosabb lehet az ő újjászülő kegyelmében. Napról napra biztatott ezen a héten is Isten igéje, hogy merjünk benne bízni. Krisztus feltámadása legyen reménységünk forrása és a biztató erő az életre, hogy Jónással együtt megtapasztalhassuk: az Űré a szabadítás! Kökény Elek EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyhá* Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivataH Budapest, VIII., Puskin u. ti. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 Ml ® 70.0896 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató ‘ gasagasaSaSgg^SagaS^SESaS^SasaSHSaSHSSSHSgSHSSSgSESSSESHSSSSSHSSSHSBSSSHSgSSSHSSSSSSSHSZSSSSSESSSZSHSiSSSSHSHSSSgbillulijilSHSHSSSHSHSHSSiKlljéSSSP^StllitlSHljdiiilljéSilliclSE 2SESESi2SHSSSESSS2Sc Készülünk a Konfirmációra Ha valaki mostanában lép be gyülekezeti termünkbe, a falakat borító sok kép ötlik szemébe. Egyszerű rajzlapok sorban egymás mellett. Fekete és piros filctollal írt ábrák, feliratok. A rajzszeggel felerősített lapok egy- egy konfirmációi óra anyagát dolgozzák fel szemléletesen. Számuk hétről hétre növekedett. amióta elkezdtük a munkát. Minden konfirmandus kapott egy füzetet már az első órán. Egyik oldalára lerajzolják a soron levő ábrákat, a másik oldalára beragasztják a hozzá illő rövid szöveget, hogy ne kelljen sok időt tölteni a körmöléssel. Ütemesen haladunk az anyagban Érdekes és élvezetes a munka. Az ismeretek nagy részét az órán sajátítják el a konfirmandusok. A szóbeli közlés közvetlenségéi nem pótolja semmi biflázás. Keveset kell szóról szóra megtanulni, de azt jól. Az oltár előtt el- t mondandó vallástételt már az első órán elővettük. Hadd tudják, mire készülünk. A legelső órán csak ismerkedtünk. A második órán már jelentős anyaggal foglalkoztunk: a megtalált juh példázatával. Jézussal a jó pásztorral. a keresztnek mint szimbólumnak a kialakulásával. Megtanultuk váltakozva imádkozni a 23. zsoltárt: „Az Ür az én pásztorom ...” és o 321-es énekből egy verset: „Én is juhod vagyok . . Elemi ismeretekkel kezdtük Ezen ne csodálkozzék senki. Meg kellett ta- nülitiiik az énekeskönyvet és a Bibliát kezelni. Sokan még Bibliát se látlak eddig. Tavaly az első órán megkérdeztem, kinél van otthon Biblia. Az egyik kislány így felelt: nekünk volt, de amikor a nagymama meghalt, betettük a koporsójába, hadd lapozgassa a túlvilágon. No, most megpróbáljuk már itt is lapozgatni egy kicsit — válaszoltam a kislánynak, akiből egyik legfogékonyabb konfirmandusunk lett. Kezükbe adtuk a Bibliát mindjárt a konfirmáció elején. Ez egyben a gyülekezet előtti bemutatkozás alkalma is volt. Istentisztelet keretében, a prédikáció után történt. Valamennyien az oltár elé állottak. Mindegyik konfirmandusról szóltam néhány szót, majd átadtam a gyülekezet ajándékát, egy Újszövetséget. Jobb még a konfirmáció elején átadni. így nem válik ereklyévé, hanem használati cikk lesz belőle. Megbecsülik. Egyik fiú külön tokot is készített hozzá. Kímélni akarja, mert minden órán magukkal kell hozni. Egyik alkalommal hatalmas kókuszdiót hoztam be. Kicsi borítékba néhány mustármagot helyeztem. Ráírtam a borítékra: Máté 13, 31—32. Mindenki kapott ilyen borítékot. Isten ember szer eteté- nek hatalmas erejét a mi mértékünk szerint jelentéktelen, semmibe vett eseményekben mutatta meg. Ilyen mustármag a názáreti Jézus is. Élei közösséggé váltunk Kialakult egy bizonyos rend. A konfirmandusok maguk hozzák elő a hosszú asztalt s rakják körül székekkel. Maguk viszik helyére az óra végén. Szólni se kell. Ha valaki hiányzott, utána mennek. Barátságok szövődtek. Egymást is nevelik. Idén sikerült végre elérni, hogy rendszeresen vesznek részt az istentiszteleten. Többen szüleiket is magukkal hozzák. Ha javul az idő, kirándulást tervezünk a templomba. Mindent megnézünk részletesen. A tornyot és a harangot is. Állandóan kérik, vigyem őket múzeumba. Egyszer ugyanis már elmentünk a Szépművészeti Múzeumba és megnéztük, hogyan festettek meg híres festők egy-egy bibliai jelenetet. így megszínesedik bibliaismeretük, műveltségük tágul. Istentisztelet után néha feljönnek lakásomra és lemezt hallgatunk. Bach muzsikájához egy ..Omega” lemez nyitotta meg az utat: „Hallottátok hírét a tékozló fiúnak ...?” Hiszen ez úgy kezdődik, mint a d-moll toccata és fúga! — vette észre egyik fiú. Örömmel szolgálnak Várjak a szünidőt, hogy részt vehessenek ők is a templomablakok mázolásában. Az otthon, családjuk körében rájuk váró szolgálatról is szoktunk beszélni. Egyik böjti estünkre ketten is készítettek szép és önálló dolgozatot: „Mit tanultunk az imádságról a konfirmáción.” A böjti est az imádság kérdéseivel foglalkozott: bajok az imádságban, imádság a bajban címen. Szabad tizpcrcel tartunk többször óra végén. Ilyenkor tetszés szerinti kérdéseket vethetnek fel. Mindig túllépik a tízpercet. Rengeteg élményanyagot szállít a tévé, rádió. Meg kell beszélni. Hagyom, hogy egymással vitatkozzanak. Keressük a kapcsolatot az élettel. „Engem érdekel az, amit itt megismerünk — írta egyik fiú —, mert én nagyon tanulságos dolgokat fedeztem fel (bizonyára nemcsak én) a Bibliában. Ha a Bibliát átfordítanánk a mai nyelvre, akkor nagyon sok tanulságos dolgot találnánk benne.” Reménységgel nézek az idei kis csapatra. A mai ifjúság sokféle. Általában tartózkodó és gyanakvó a felnőttekkel szemben. Ilyen gyanúval jöttek a konfirmációra is. De a jég hamar megtöri. Megérzik, ha komolyan veszik őket. Áz igehirdetésben mindig találok most néhány feléjük irányuló mondatot. Olyan éneket választok, amelyet az előző órákon tanultunk. Az oltár előtti imádságban mindig gondolunk rájuk. Jelenlétük gazdagítja a gyülekezet örömét. Az én szolgálatomat is segíti. Benczúr Lasst« l
