Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-03-15 / 11. szám

A kereszt két erővonala Zsid 7, 24—27 Böjt csak afckor lesz számunkra teljes értékű, ha benne el­választhatatlanul összeforr az, amit Isten cselekedett Jézus Krisztus által értünk, és az, amit nekünk kell az ő nevében és erejével tennünk másokért. A mai igében ez a két erővonal találkozik. 1. Az örök isteni hatalom erővonala az egyik. A próféták és zsoltárírók, apostolok és tanítványok hitben szemlélték és hirdették, hogy Isten „örök, tökéletes Fiút” ígért, akit az idők teljességében Dávid magvából el is küldött. Rajta át, mint gyűj­tő, fix ponton vezet az egyenes vonal Isten esküjétől, ígére­tétől az üdvösségig. Ö az, aki mindazokat, akik bíznak Isten ígéretében, mindenképpen üdvözítheti (Zsid. 7, 25), és aki semmiképpen ki nem veti azokat, akik őhozzá jönnek (Ján. 6, 37). Üdvözíteni az eredeti szó értelme szerint annyit tesz, mint „életben megtartani, veszedelemből kiszabadítani, felemelni, biztos helyre juttatni”. Jézus Krisztus által pedig ennyit: „az embert megmenteni á bűn veszedelméből, Isten bocsánata ál­tal megszabadítani, a porból felemelni, s Isten kegyelmébe, e biztos kikötőbe juttatni” (Koren Pál). A Krisztusban való ilyen reménységünk pedig élő bizo­nyosság. Élő pedig azért, mert Krisztus „él” (25 vers). Luther ezt az igét olvasva még az asztalára is felírta boldogan a szót: vivit, él. A „szenvedésben engedelmes, kísértésben győzedel­mes” Jézus Krisztus így lett halála, feltámadása és mennybe­menetele álltai két évezred keresztyénéinek bizonyos remény­sége. 2. Az emberi gyarlóság vonala a másik, ami szemben van Isten örök hatalma vonalával. Az erőtlenség vonala az erő vonalával szemben. De Isten ereje a mi erőtlenségünk által végeztetik el, vagyis az emberi gyarlóság Isten erőterében erő­forrássá válik. Az emberi gyengeség és gyarlóság a bűn és halandóság ha­talmában mutatkozik meg legszembetűnőbben. F.z a „gyenge­ségvonal” nemcsak az egyéni életben, de az egész emberi ho­rizonton végigvonul. A társadalmi igazságtalanságok, faji meg­különböztetések, kizsákmányolások, helyi háborúk és világégés veszedelmének borzalmai előtt alázattal kell megvallanunk el- esettságünket és kegyelemre szorultságunkat. De nemcsak ezt. Hanem azt is, hogy ez az erőtlenség Isten erőterében haté­kony eszközzé válhat ezekkel szemben az aktív és eredményes küzdésre. Annak a nevében, és küldetésében, aki népéért en­gesztelő áldozat lett, nekünk is oda kell áldoznunk életün­ket, minden erőnket és tehetségünket az emberiség boldogu­lásáért, békés jövőjéért. Valaki így mondotta: „Az elidegene­dés veszélyétől gyötört mai embernek, úgy gondolom, Krisztus megváltó önfeláldozása mond a legtöbbet. Az emberek közötti önzés és közöny világában nem lehet eléggé hirdetni a meg­váltó szeretet igéjét: a másokról való gondoskodás, a mások sebeinek gyógyítása, az embertestvér szeretete mind olyan öröm, ami minden körülmények között tartalmat ad az élet­nek.” így igaz. Az ige erőterében ma kirajzolódik az a golgotái kereszt, amelynek egyik szára felmutat Isten sziklaszilárd örök ígéreté­re. A másik szára pedig az emberiség felé mutat. Krisztus kö­vetésében nem visszavonuló passzivitás a böjt, hanem aktív segítés, termékeny erő, boldogító cselekvés. Dr. Fablny Tibor IMÁDKOZZUNK Örök Főpapunk, Jézus Krisztus, aki nemcsak bemutattad az áldozatot, de magad lettél az egyetlen igaz áldozat! Erős voltál és hűséges, hatalmas és cselekvő. Könyörülj önző zárkózott­ságunkon, a csak magunkkal törődésünkön. Tégy szabaddá ön­magunk szerctctétől, tégy szabaddá embertársaink szolgála­tára, az egymásért élés örömére. Segíts, hogy a magunk gondja sohase kössön le annyira, hogy kiszorítsa szívünkből mások gondját s az önzetlen szolgáló szeretetet. Add, hogy mindig nyitva legyen nekünk is és mindenkinek az az erőforrás, amely nélkül nem tudnánk elvégezni azt, ami ránk bízatott. Láttasd meg velünk bűnünket, amely halálba vitt téged, de mutasd meg kegyelmedet is, amely a halálból az életre visz minket. Amen. VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGI ÜLÉS GÉNÉBEN Az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottságának ülé­sét Genf ben tartották február 16—20-ig. Az ülést eredetileg Prágában akarták megtartani, de a csehszlovák hatóságok az elmúlt két esztendő nehézsé­geire hivatkozva jobbnak tart­ják, ha egy ilyen fontos nem­zetközi ülést most nem Prágá­ban rendeznek meg. A cseh­szlovák hatóságok azonban biztosították az EVT vezetősé­gét arról, hogy a prágai meg­hívás visszavonása nem jelen­ti, hogy változás következett volna be az EVT-vel való hi­vatalos kapcsolatok terén. A Végrehajtó Bizottság ülé­sére még visszatérünk. Istentiszteleti rend a&ud&pesiemo idJ®. március 15-éaa Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Hafen­scher Károly, de. 11 dr. Kékén András, utána ünnepi jubileumi közgyűlés, du. 6 dr. Kékén András. Fasor de. íél J0 D. Koren Emil, de. 11 D. Koron Emil, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. viédey Pál. de ii Francisci Guido, du. 6 Fran- eisci Guido. Kőbánya de. iQ Veöreös Imre. Utász u. de. 9 Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12 Veöreös Imre Zugló de. il (úry.) Bizik László. Rákosfalva de. 8 (úrv.) Bo­ros Károly. Gyarmat u. de. fél lö Bizik László. Fóti út de. 10 Benczúr László, de. 11 ünnepi megemléke­zés. Váci út de. 8 Solymár Péter. Frangepán u. de. lél 10 Solymár Péter. Üjpest de. 1J Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Malus László. Kispest de. 10. Kispest Wekertetelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Kis­templom de. 10, du. 3. Rákosszent­mihály de fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél li. Cinkota de. fél 11, du. fel 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de 10. Rákoskeresztúr de. 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Szita Istvánné, de. fél 11 (német úrv.) Vá- rady Lajos, de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6 Szita Istvánné. To- rockó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső. de. 10 (úrv) Fülöp Dezső. XI/., Tarcsay Vilmos u. de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) Bencze Imre, de 11 (úrv.) Baranyai Tamás, du. 6 Bara­nyai Tamás. Németvölgyi út de. 9 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán Albert­falva de. 7 Visontai Róbert. Nagy­tétény de. íél 9 Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de 9 Visontai Róbert. Budafok de 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — B5jt 5. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltár! i.Téje: Jn 8, 46—59; az igehirdetés alapigé­je; Zsid 7, 24—27« — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Március 22-én, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi-rádió és az URH-adó. — OROSZLÁNY. A gyüle­kezet február 22-én tartott szeretetyendégségén Danhau­ser László bakonycsernyei lel­kész tartott előadást „A csa­ládi élet kérdései az ige fé­nyében” címmel. Szkok János másodfelügyelő bemutatta a bakonycsernyei gyülekezetei. Az oroszlányi gyülekezet ének­kara több énekszámmal szol­gált, ezenkívül szavalatok és zeneszámok egészítették ki a műsort. — PESTÚJHELY. Március 15-én délután 5 órakor böjti estet tartanak a gyülekezet­ben, amelyen Karner Ágoston országos főtitkár tart előadást. — SOPRONBÄNFALVA. Február 8-án német nyelvű, február 15-én pedig magyar nyelvű szeretet vendégséget tar­tottak a gyülekezetben. Mind­két alkalommal részletek pe­regtek le a gyülekezet torony- építéséről készült keskenyfilm- ből, elbeszélések és versek hangzottak el. — HALÁLOZÁS. Buchalla Béláné, sz. Szlaninkó Irma, Buchala Ödön tokaji lelkész édesanyja — 80 éves korában elhunyt. Temetése február 22-én volt a tokaji templom­ból Pásztor Pál esperes szolgá­latával. — Ihász Sándor ny. tanár, író február 8-án, 75 éves ko­rában a nagylózsi szociális ott­honban elhunyt. A nagylózsi temetőben temették eb MÉGIS FORRADALOM? Az egyháznak tudnia kell, hogy helyzete nincs minden időkre biztosítva. Késznek kell lennie arra, hogy újraértékel­je a maga álláspontját az át­formálódó világban. Nem pro­pagálja ugyan az egyház a for­radalmat, de felszólítja tagjait, hogy újra gondolják át a tár­sadalmi összefüggéseket — je­lentette ki D. dr. H. Lilje han­noveri evangélikus püspök egy Brémában tartott előadásában. Lilje szerint az egész ke­— ROZSA. Bokor-, futó-, babaró­zsa. Kiváló fajtáiból árjegyzéket küld PALKÓ kertész. Budapest, XV.. Csillagfürt u. 8. — IDŐS ÍDESANVAM MELLE, háztartás vezetésére középkorú nőt keresek, bentlakással. Potocsák Sa­rolta. Miskolc, m., Marx Károly út 104. — kis ORGONA eladó, hat regisz­teres, pedalos, hangszercsere foly­tán alkalmi áron, toúb éves fizetési kedvezménnyel. Felvilágosítás: Evangélikus Lelkész! Hivatal. Buda­pest, V„ Deák tér 4. — II4RMONIUMOT vennék, vi­dékről is. Javításra szoruló is lehet- Nagyságot és árat kerek meet elöl­ni. Gémes János Bp., XX., Pester­zsébet, Széchenyi u. 7. resztyénséget érintik az egy­házaknak föltett kérdések. Ezért nőtt meg szerinte nap­jainkban az egyházakban a „felekezetközi türelem”. evangélikus el eh A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vin. Előfizetést ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.0076 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Igazgató „Én érettük ódaszentelem magamat, hogy ők is megszen­teltekké legyenek az igazság­gal.” (János 17, 19) VASÁRNAP. — „Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem ízleli meg a halált soha” (Jn. 8, 46—59). Milyen szomo­rú beszélgetés tanúi lehetünk. Hiszen azt akarják bizonyítani, hogy Jézusban a gonoszság testesül meg az ő hitükkel szemben. Az ördög van ben­ned, — mondják szemébe. Pe­dig Krisztusban az Isten jött közénk és az ő országa, hogy megmentsen a bűntől és a ha­láltól. Az emberek pedig nem tudták felismerni a felkínált kegyelmet. Az életben mindig az a legnagyobb kegyetlenség, mikor a jóságra így felel az ember. Milyen sokszor cselek­szünk hasonlóan Istennek Krisztusban felkínált kegyel­mére válaszolva. És lám, ő mégis jön ma is igéjében és tanít, hogy mindenki, aki meg­hallja szavát, megszabaduljon a bűn következményeitől. Áld­ja meg Isten ezen a vasárna­pon is mindnyájunk igehall­gatását! HÉTFŐ. — „ö mindörökre meg is tudja tartani azokat, akik ő általa járulnak Isten­hez, mert mindenkor él, hogy esedezzék érettük”. (Zsid 7, 23—27) Jézus Krisztus az egyetlen Főpap! Ö az, aki iga­zán tudja képviselni ügyün­ket az Atya színe előtt. Ő az, aki be tudta mutatni azt az áldozatot, mely elég volt, a világ bűneiért, önmagát ál­dozta fel, s így szerzett szaba­dulást az ember számára. Az ő főpapi szolgálata tehát mind­örökre meg tudja tartani azo­kat, akik hisznek benne. KEDD. “■» »i., a törvény szerint csaknem minden vér­rel tisztíttatik meg és vérnek kiontása nélkül nincs bűnbo­csánat”. (Zsid 9, 16—22) A vér az élet jele. Ahol Vér folyik, ott az élet kerül veszélybe. A vérrel az élet is elvész. Lám milyen komoly dolog az em­ber életében a bűn, hiszen az írás tanítása szerint a bűnt csak vérrel lehet lemosni. A bűn tehát életet kíván. Ezért kellett Jézusnak meghalnia, ezért kellett a Golgota kereszt­jén vérének folynia, mert az ember bűnéért csak az ő vére volt elég. Rettenetes volt az ár, amit az ember bűnéért kellett fizetni, hiszen Isten fiá­nak kellett meghalnia. Ezért csodálatos a kegyelem, mely képes volt ekkora áldozatra, hogy nekünk legyen bocsána­tunk Istennél. SZERDA. — „Űj parancsola­tot adok nektek, hogy egy­mást szeressétek, amint és sze­rettelek titeket, ti is úgy sze­ressétek egymást.” (Jn 13, 31— 35) Judás már elment, hogy elárulja Űrát. Kezdődik az utolsó legnehezebb út a ke­reszt felé. Jézus pedig azt mondja: „most dicsőíttetett meg az Ember Fia”. Az ő mindennél nagyobb szereteté- ben van az ő dicsősége. Nem lehet csodálkozni azon, hogy tanítványainak és minden kö­vetőjének egyet mond: tanul jón meg szeretni. A mi életünk és üdvösségünk forrása: Jézus szeretete. Nem lehet más for­rása a földi élet boldogságá­nak sem. Meg kell tanulnunk szeretetben élni! Családunk­ban, munkánkban, társadal­mi életünkben, hazánk építé­sében szeretni egymást úgy, ahogy ő tud szeretni minket Minden nap új parancsolat ez számunkra. CSÜTÖRTÖK. —• „Ezzel a* akarattal egyszer s minden­korra megszenteltettünk Jézus Krisztus testének megáldozása által. (Zsid 10. I—10) Jézus áldozatának értelmét így is ki­fejezi az Írás: megszentelni. Ezt kéri főpapi imádságában is és ezt mondja mai igénk is. Azért adta oda életét, hogy általa mi megszentelődjünk. Ez pedig azt jelenti, hogy megszabadulunk a bűn hatal­ma alól. Nem kell a bűnnek uralkodni testünkben, hanem kegyelméből élhetünk a bűn ellen harcolva, ö azért áldoz­ta oda magát, hogy az ő ál­dozata árán Atyánk minket elfogadjon gyermekeinek, aki­ket már nem vádolnak bűne­ik. Mi nem áldozatokban, nem önmagunkban keressük a sza­badulást, hanem Jézus Krisz­tusban. PÉNTEK. ■*— . -.: Jézus meg fog halni a népért, de nem­csak a népért, hanem ezért iSj hogy összegyűjtse Isten elszé- ledt gyermekeit.” (Jn 11, 47—'• 55) Szinte kimeríthetetlen gaz­dagságú Jézus áldozatának tartalma. Általa megváltott a bűnből, megszentel új életre^ most pedig azt hallhatjuk, hogy halála árán össze akarja gyűjteni elszéledt gyermekeit Ö egyedül ment a halálba, hogy ne az egész nép vesszen el. Lám Krisztus keresztje alatt találkozhatnak egymással az emberek és ott felismerhe­tik egymásban a testvért. Jé­zusban igenis lehetséges az, hogy közelebb kerüljünk egy­máshoz és többet, sokkal töb­bet tudjunk tenni egymásért Amikor lerombolja a bűn ha­talmát, lerombolja mindazt ami elválaszt tőle és egymás­tól. SZOMBAT. “ *De most bocsásd meg a bűnöket, ha pe­dig nem: törölj ki engem a te könyvedből...” (Móz 32, 30— 34) A sinai hegynél Mózes kö-'* nyörög a népért, aki arany­borjút épít magának és * azt imádja, amikor Isten szövet­séget köt népével. Nagy bűnt követtek el, — vallja Mózes, Valóban olyan nagy a nép bű­ne, hogy az Isten kénytelen így felelni:... aki vétkezett ellenem azt törlőm ki... Jé­zus is könyörög érettünk fő­papi imájában és kész odaad­ni önmagát érettünk, akiknek bűne nem kisebb, mint Izraelé. Ezt az áldozatot elfogadja az Atya, és nem nekünk, —- akik vétkeztünk, — kell el­veszni, hanem Krisztus hal meg érettünk. Ez az Újszö­vetség, a kegyelem szövetsége. Mi az újszövetség népe ezért megújulhatunk és élhetünk Krisztus által. Kökény Elek SH5H525HSHFESESH5£5HScL5H5HHH5E5HSZSH5HSHS2SH5H5H52SBSSSE5ES25HSaSZSü5íl5HSHSZSüSHHSHSa5Z5HSZ52SHSH5HSHSHi ü5'H5ÜSHS2S25HSH5H5H5Z5ü5HSa5üSHS2SaS25S5HSH5a5?SH.52SaSi H52SH5H52SH5SS25Ü5E Téli szereteti endégség — Ezt kifogtuk! — mondta a párom, ahogy kinézett vasárnap reggel az ablakon. Füstölgő felhőkben hordta a szél a porhavat. — Ezt kifogtuk! — gondoltam magamban én is néhány órával korábban, amikor átmen­tem a templomba befűteni. Ki fog ma eljönni szeretetvendégségre? Amikor múlt héten a meghívókat gépeltük, még ragyogott a napsütés, a decemberi nagy hófúvásokból alig maradt már valami. Azt hittük, kitavaszodik. Hatvanöt meghívóval igyekeztünk nyomatékot adni a templomi hir­detésnek. No, de most már világos, ez a fá­radozás mind hiábavaló volt. Eljött a délután is. Utat hánytam magam­nak, amikor átmentem elsőt harangozni a délutáni istentiszteletre. Mire Judit lányunk utánam jött az összeharangozáshoz, már újból felülről ment be csizmájába a hó. Simogatom a gyülekezeti terem cserépkály­háját. Jól esik a melege. Még dobok rá öt-hat lapát szenet. Közben arra a menyegzőre gon­dolok, ahol minden készen volt, csak éppen a meghívottak hiányoztak. — Alighanem csak magunk maradunk -r mondja a párom, ahogy tétován áll a kis szekrény előtt, láthatólag gondolatban így folytatva a kimondott mondatot: — Nem is érdemes elővenni a csészéket. Cáfolatul nyílik az ajtó és bejönnek ketten. — Nem is első fecske, egyszerre ketten — gondolom és fölv illanyozódom. — Vegyük esők ki a csészéken Az elsőnek érkezettek kissé lehangoltan néztek körül, de erre megélénkültek, lekerült róluk a kabát. Csészék csörömpölnek, az asz­talra papírszalvéták terülnek, sütemények so­rakoznak. Kívül topogás. A havat rázzák cipőjükről. Kínálom a ciroksöprűt a hó letakarítására. Valaki kocsival jött, s útközben fölszedett még három „vendéget”. — Nem temeti el a kocsit a hó, mire vége lesz? — kérdem inkább incselkedve, mint ko­molyan. ■— Nem baj, hoztam lapátot! — cseng visz- sza derűsen a válasz. A derű elömlik minden­kin. Odakinn most is felhőkben hordja a ha­vat, az üres torony belseje, mint óriás orgona­síp, tompán fölbúg egy-egy szélrohamnál. Idebenn derű, nevetés, meleg, nemcsak a te­remben, de a szívekben is. Mire elkészül a tea, tízen vagyunk. Múlt vasárnap, mikor német nyelvű programmal volt szeretetvendégségünk, csaknem négyszer ennyien voltunk. Igaz, a négyszáztizenhét lel­ket számláló gyülekezetnek ma is kétharmada német anyanyelvű, azok inkább a német nyelvű alkalmakon vesznek részt. És múlt va­sárnap jó idő volt. De nem számolgatom kik hiányoznak, inkább azoknak örülök, akik itt vannak. Böjti szeretetvendégség. A tea mellett mégis tréfálkozás, nevetés, jól érezzük magunkat, dicsérik, milyen finom a tea, meleg közelség­ben vagyunk egymáshoz, mint egy család, meghitt otthoni körben. Így jó. A gyülekezet legyen család és a gyülekezeti helyiség legyen otthon. Teázgatás közben gyülekezeti felügyelőnk számolt be színes képekben egy külföldi út­járól, aztán múlt évi toronyépítésünk képei­nek egy része pereg előttünk. Az építésben se­rény J:edők és ünneplőbe öltözött hívek, pres­biterünk, aki már nincs az élők sorában, és Püspök Urunk feleségével, akik együtt ünne­peltek velünk a fölszenteléskor. ■ Még itt-ott hörpintenek a csészékből, ami­kor megszólal egy vers. Arról, akinek sebei voltak, hogy nekünk ne legyenek. Aki által „miénk lehet a tisztaság, a szent, halálon, poklon diadalmas élet”. Nem volt ellentét az előbbi jókedv, vidám­ság és az elhangzó vers között. A váltság nem valami külön, komor világ, hanem összefo­nódik mindennapi életünkkel. Erő forrása tennivalóink között. Kísértések közt megtar­tás. Keresztyén életörömünk forrása. Váltság és bűnbocsánat. A kettő egytest- vér. Elbeszélést olvasunk, amelyben Busch lelkész tizenkét éves korának élményét mond­ja el. Kisdiák életének buktatói között való­ságos hazugsághálóba került. Milyen rettegés «titánt rá, amikor minden összeomlott. Szo­rongva várta, hogy édesapja elkergeti hazul­ról. És ekkor a megérdemelt büntetés helyett — megbocsátás! Egész odaadással lendült ne­ki egy megújuló életnek. A bűnbocsánat új életre ösztönző erő. Ahol nincs életújulás, ott a bűnbocsánat csak üres tantétel. Templomunkban a soproniak ajándékakép­pen egy sor magyar énekeskönyv van. De akad annyi „Új rész", és új énekeékönyv, hogy éneket is tanulhattunk: „Fel mert az ir­galom percei múlnak... lankadni nincs idő... restek a pálmát nem érhetik el.” Üjabb vers, újabb áhítat. Alig vettük észre, hogy fél hét lett. Három előtt jött a két első részvevő. És fél hétkor még senki sem fe­szengett türelmetlenül. Jó volt így együtt len­ni. És jó volt megérezni Urunk közelségét. — Mi elmosogatunk, te siess haza — mond­ja a párom. Nagyanyánál biztosan elaludt a tűz. Megfázik szegény. Nem aludt el. Talán tudta, hogy most nem szabad. Még bennünk volt az együttlét ize, amikor hirtelen elém toppant valakinek a képe, aki biztosan itt lett volna, de hetek óta a kórház­ban van. Egy lapot írhattunk volna neki kö­zösen. Milyen jól esett volna ott, a kórházban! Különösen most, hogy az influenza járvány miatt látogatók nem mehetnek be. Milyen jól tudjuk elméletben, hogy az egyház életformá­ja diakónia. És gyakorlatban ennyire nem élünk benne» Fői tin Brúnó

Next

/
Thumbnails
Contents