Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-01-04 / 1. szám

Kik vágyul; ? Ráma 8, 28—30 ővodás kisfiam bemutatkozáskor mindent elmond magáról, amit tud: nevét, életkorát, lakcímét, ö még nem tudja, hogy ezen adatok korántsem elegendők feleletként erre a kérdésre: kik is vagyunk? — S mi, felnőttek mit válaszolnánk? Az előb­bi adatokat kétségkívül ki tudnánk bővíteni aszerint, hogy ép­pen mire tesszük a hangsúlyt: emberi lények vagyunk, euró­paiak vagyunk, magyarok vagyunk, evangélikusok vagyunk, férfiak vagy nők, fiatalok vagy öregek, egészségesek vagy be­tegek, családosak vagy egyedülállók, sikeres életűek vagy el­rontott, balszerencsés életűek, sok feladattal megbízottak vagy unaikozók. Sokáig folytathatnánk a sort és még mindig nem lenne teljes. Isten igéje azonban elmond ezen a vasárnapon valamit, egész más irányból kiindulva, nem földrajzi, biológiai vagy társadalmi elhelyezkedésünkről, hanem onnan s úgy, aho­gyan ő maga láthat minket. Kik is vagyunk? Az ige feleletei — ha átgondoljuk s elfogadjuk azokat — kihatnak az összes többire, melyeket felsoroltunk. 1. EMBEREK — AKIK ISTENT SZERETHETIK. Híres szí­nészeket, filmsztárokat távolról imádnak hódolóik. Egy-egy esetleges találkozás vagy autogram már a boldogság netovább­ja! A sztárok pedig változnak, cserélődnek, elfelejtődnek. A római gyülekezet tagja\, kikhez Pál apostol e levelét cí­mezte, szintén jól ismerték az emberek imádatát, hiszen a csá­szárokat istenként kellett tisztelniük. S azután mindig jött egy „erősebb ember", aki az „imádott istenséget” letaszította trón­járól s maga ült fel arra. Pál, az élő, teremtő Istenről beszél. Aki mindenek alkotója és fenntartója, és aki alig pár esztendő­vel előbb Jézus Krisztusban olyan fenségesen mutatta meg ha­talmát életnek, halálnak $ feltámadásnak kérdéseiben. Ezt az Istent nem kell mániás hódolattal körülvenni, nem kell kény­szerű imádattal tisztelni — szeretni lehet őt, úgy, amint az em­ber szereti a hozzá legközelebb álló embertársait, szülőjét, hit­vesét, gyermekét, testvérét vagy barátját. A szeretet szót min­den korban ismerte az ember. De hogy ez a szó vallásosságá­ban, a hatalmas Istenhez való viszonyában is használható és le­hetséges — ezt csak Jézus Krisztus által értheti meg az ember. S ahogyan az ember életében a szeretetkapcsolatolc fölösleges­sé tesznek minden bizonytalanságot, ösziönösséget, hiszen tud­juk, kit szeretünk, kiért vagyunk felelősek, mit kell tennünk — így az Istennel létrejött szeretet-kapcsolatunk nyomán kezdjük mind jobban érteni életünket, mind kevesebb helyet adni a „vak végzetnek” vagy a kiszámíthatatlan véletlennek s mind több helyet adni Isten bölcs szeretetének, amellyel vezeti utun­kat, gondoskodik és megítél, de mindent úgy tesz, hogy ne fe­ledhessük: O maga a mi Urunk s mi szerethetjük öt. 2. EMBEREK — AKIK ISMERTEK ISTEN ELŐTT. Minden embernek vannak titkai. A kis óvodásnak is és az egész életét a háta mögött tudó aggastyánnak is. Elviselhetetlen lenne az élet s együttélés, ha mindenki mindenkinek mindent elmonda­na. A bölcsességhez és a szeretethez az is hozzátartozik, hogy mikor mit mondunk el embertársunknak. Különös, s első pil­lanatban talán szorongást okoz e kijelentés: Isten előtt ismert az életünk, részleteiben és egészében, nyilvánvaló dolgaival és titkaival. Ha azonban mélyebben belegondolunk ebbe, nagy- nagy békesség s felszabadultság fakadhat e felismerésből. Is­ten előtt nem kell folytatnunk játékainkat, melyeket az embe­rek között jó vagy rossz indokokkal játszunk szüntelen. Ismeri bukásainkat is, jő — és mégis sikerületlen szándékainkat, fé­lelmeinket s a vlsszahozhatatlanul bensőséges, szép pillana­tainkat is. Ha mindezek után felkínálja Jézus Krisztusban a lehetőséget, hogy öt szeressük s szavát figyeljük — akkor bi­zonyára elfogadott minket, így, ahogyan vagyunk. Ez erőforrás lehet számunkra a harmadik feleletben: 3. EMBEREK — AKIKET ELHÍV S ELKÜLD ISTEN. Az, hogy Istent szerethetjük s hogy Isten jól ismer bennünket — lehetne öncélú, nyugalmunkat szolgáló felismerés is, vallásos­ságunk belső biztosítéka. Isten szavában, kérdéseinkre adott feleletében azonban mindig feszítő erő van, amely egyetlen percig sem hagy tétlenül szemlélődni, hanem hívása egyúttal küldéssé is válik, mégpedig nem valamiféle „mennyei ügyek­ben” való „eljárás”, vagy a Szentírásból kiragadott egy-egy igehely erőszakos súlykolása olyanok előtt, akiknek talán egé­szen másra, kenyérre vagy vigaszra, szeretetve vagy tanácsra lenne szükségük. Elhivatásunk s az ebből fakadó küldetésünk glyan széles hatókörű, hogy abba hétköznapjaink legapróbb rezdüléseitől a legnagyobb ünnepek fényeiig, az öröm csúcs­pontjaiig minden belefér. Ez esztendő elején — kezdjük el a hétköznapoknál! Szirmai Zoltán Istentiszteleti rend Budapesten«, IS70„ Január 4-én Deák tér de. S. {úrv.) dr. Kékén \ndrás, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- eher Károly* du. 6. Trajtler Gá- -or. Fasor de. fél 10. Szirmai Zol­án, de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Jzirmai Zoltán. Dózsa György út 'e. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Ilarácsony Sándor u. de. 9. Rákó­czi út 57/b de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Túaly -lálmán u. 28. de. 11. (úrv.) dr. ~>édey Pál, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Sülé Károly. Vaj­da Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. H. (úrv.) Bízik László. Ilákosfalva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. Bízik László. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter. Üj- pest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerle- telep de. 8. Pestújhely de. ^0. D. Koren Emil. Rákospalota MÁV te­lep de. 8. Rákospalota kistemplom Deák tér de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly. Fasor de. 11. D. Ko­ren Emil, du. 6. D. Koren Emil. Karácsony Sándor u. du. 6. Rákó­czi út 57 /b. de. 10. (szlovák) Aradi András. Thaly Kálmán u. 23. de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 7. Veöreös Imre. Zu^ló de. 11. (úrv.) Bizik László. Fóti út de. 11. Benczúr László. Üjoest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de, 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél lt, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresz­túr de. fél 11, du. 3. \ Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Vá- rady Lajos, de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Szita Istvánná. To- rockó tőr de. fél 9. Madocsai Mik­lós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tar- csay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthi- degkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zol­tán, de. fél 10. dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessv Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvclgy de. 9. D. dr. Ott- lyk Ernő. Budafok de. 11. D. dr. Ottlyk Ernő. Csilaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 1L 10. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 11. (úrv.) Matuz László. Kispest de. 10. Pestújhely de. 10. Rákospalota Kistemulom de. 10. du. 3. Bécsikapu tér de. 11. Szita Ist­vánná, du. 6. Várady Lajos. Óbu­da de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső, du. 6. Fülöp Dezső. Xlt., Tarcsav Vil­mos u. de. 11. du. fél 7. Pe^tlii- degkút du. fél 6. Kelenföld de. 11. Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zeitén. Csepel du. 5. — Az év e'só vasárnapján az olíárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet el'ári igéje: Mt 2, 13—23; az igehir­detés alapigéje: Rm 8, 28—30. — Vízkereszt ünnepén az oltárt-ritő színe: fehér. A dél- e’őtti istentisztelet oltári igéje: Mt 2, 1—12; az igehirdetés alaplgcje: Ézs 42, 3—7. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 4-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hir­det HARKÁNYI LÁSZLÓ, a Sajtóosztály tördeló-szerkeszlő- )e. — TORDA GYULÁNÉ, sz. Haluszka Margit Rózsa, Torda Gyula domonyi lelkész felesé­ge, ny. tanárnő, akit lapunk­ban megjelent verseiből is is­merhettek az olvasóink, várat­lanul elhunyt. Utolsó megjelent verséi nyomtatásban már nem láthatta, A „Szórványtemető” utolsó üzenetévé lett. Temetése december 4-én volt Domony- ban Keve Lajos ikladi leikész szolgálatával. % — A BUDAI EGYHÁZME­GYE december 20-án a Buda­vári Egyházközség kápolnájá­ban rendkívüli közgyűlést tar­tott, amelynek keretében be­iktatta tisztségébe az egyház­megye egyhangúan újraválasz­tott egyházmegyei felügyelőjét, Zimmermann Aladárt. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korea Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12, Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vin. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 69.4921 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató „Mert az ő angyalainak pa­rancsolt fe'öled, hogy őrizze­nek téged minden utadban.”. (Zsolt 91, 11) VASÁRNAP. — „Nem enge­di, hogy lábad inogjon, nem szunnyad el a te őriződ”. (Zsolt 121, 3) Az év ellő napjai min­dig a tervkészítés, a számve­tés alkalmai számunkra. A most kezdődő héten azonban Isten nemcsak azt, akaria, hogy tervet készítsünk az egész esztendőre, hanem azt, hogy. fi­gyeljünk szavára. A napról- nanra felcsendü'ő igékből meg­tudhatjuk azt, hogy Isten mit kíván tőlünk és mit ígér erre az esztendőre. A mai vasárna­pon mindjárt azt ígéri, hogy mellettünk lesz ennek az év­nek minden napján. Véd és ő-iz, megtart és továbbvezet. Magasztaljuk öt szerete- téért! HÉTFŐ. — „Mindnyájan re- ád néznek, hogy megadjad e1e- de'üket a'kalmas időben. Adsz nekik és ők takarnak; megnyi­tod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.”. (Zsolt 104, 27— 28) Az ember szívében gyak­ran szólal meg a kérdés: mit hoz a holnap, mit tartogat szá­munkra ez az esztendő? Sze­génységet vagy gazdagságot, ínséget vagy bőséget, örömöt vagy szomorúságot. Az ige ar­ra tanít meg, hogy ne aggodal­maskodva nézzünk a jövő elé, hanem bizakodással és re­ménységgel. Istenre emeljük tekintetünket! Ö az. aki meg- elégít minket, ad bő termést, s megad mindent, amire szük­ségünk van. Tekintsünk rá bi­zakodással! KEDD. — Vízke részi — „néki hódol majd kiki a maga lakhelyén”. (Sof 2, 11) Vízke­reszt ünnepe az elfelejtett ün­nepek közé tartozik. A mai ige éppen ezért Isten dicsőítésére és magasztalására tanít min­ket. Nem elég csak a bajban könyörögni Istenhez. De nem elég az sem, ha tapasztalt sze­rété te után néhány odavetett szóval mondunk köszönetét Ne­ki. Meg kell tanulnunk Istent dicsőíteni és magasztalni. Nem más ez, mint az, hogy Istent Istenként kell tisztelni, Aki Teremtőnk, Megváltónk és Megszentelünk! SZERDA.— „Uram, tied a nagyság, hatalom és dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és földön van.” (1 Krón 29, 11) Sokszor ejt hatalmába minket az a kísértés, hogy a teremtett világot lenézzük és megvetjük, s kimondjuk rá a „tisztátalan” ítéletet. A mai nap arra tanít minket, hogy minden, ami ezen a világon van, mind Isten te­remtménye, s minden Isten birtoka, ö teremtette az egyik embert a másik mellé, s ahe­lyett, hogy szeretnénk a másik embert, gyűlöljük, ahelyett, hogy segítenénk neki, gátat ve­tünk eléje. Hagyjuk el a hitet­lenség és szeretetlenség útját, s szolgáljunk Istennek igaz szív­vel teremtményein keresztül! CSÜTÖRTÖK. — „Levetem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhába öltöztetlek té­ged.” (Zak 3, 4) Isten nemcsak a testi élet dolgairól való gon­doskodást ígéri, hanem azt is, hogy <3 maga visel gondot lel­künk táplálásáról is. Megszó­laltatja igéjét, tanácsát adja út- ravalőul minden napon. Ha bű­neink úrrá lesznek rajtunk, ő maga áll mellénk, hogy Jézus Krisztus kereszthalála által el­törölje bűneinket, s a bűnbánat útján elvezessen a megigazu- lásra. S teszi mindezt kegye­lemből, határtalan szeretetéből! PÉNTEK. — „Adok nekik egy szívet és egy utat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk nékik és az ő fiaiknak.” (Jer 32, 39) Is­ten kész arra, hogy teljesen megújítson minket. A bűnös út helyett a jó utat kínálja és nyitja meg előttünk, a nem ér­te dobogó, önző, hitetlen és sze­retetlen szív helyett érte égő, hittel és szeretettel teli, szolgá­ló szívet kínál. Könyörögjünk hozzá, hogy újítson meg min­ket teljesen, adjon nekünk új szívet és új lelket, amelyik ne­ki szolgál életünk minden nap­ján! SZOMBAT. — „Ének volt rám nézve minden parancsola­tod.” (Zsolt 119, 54) Isten na­ponként elénk adja törvényeit, hogy tudomásunkra hozza, mi a jó és mi a rossz. Vajon hogyan tekintünk Isten parancsolatai­ra? Ügy, hogy teljesíthetetlen és könyörtelén rendeléseknek tekintjük csupán azokat, vagy Isten szeretete megnyilvánulá­sainak, hogy mindenkor tud­junk különbséget tenni a jó és rossz között? Isten megmondja, melyik az az út, amelyiken jár­nunk kell, hogy a hit útját kö­vessük. De megmutatja szá­munkra a szeretet útját Is, amelyen a másik emberhez kell közelednünk. Adjunk hálát Is­tennek ujjongó szívvel, hogy ö maga vezet a jó és helyes úton ! Harkányi László Hatvan nap [raliban f. — Együtt az arabokkal — linraeí Erzsékü Ő ÁLD MEG PERCET, ÉVEKET Ha Jézus Krisztus jár velünk, ö a mi ütünk, életünk, bár évre évek tűnnek e!» a szívünk hálát énekel. Kegyelme hordoz szüntelen. Nem gyötör gond és félelem. És minden percnek célja van, ha Öt szolgáljuk boldogan. Keresztje győztes, szent jelünk. Az élő Jézus jár velünk, ö áld meg percet, éveket, Önéki mondunk éneket; Dicsérünk téged. Jézusunk! Nevedben bátran indulunk. Követjük lábad szent nyomát, és minden évünk téged áld. (Ének a Kér. Bnekeskönyv 735. énekének dallamára) IMÁDKOZZUNK Az esztendő első vasárnap ján hálát adunk Jóságodért és ke­gyelmes ígéreteidért, szerető Istenünk. Még frissen él emléke­zetünkben minden bölcsességed és Irgalmad, amellyel megtar­tottál minket az elmúlt esztendőben, megbocsátottad bűnein­ket, nem hagytál útmutatás és vigasztalás nélküL Most még szürkén ködienék előttünk ez új esztendő útjai s feladatai, de minden ködös bizonytalanság eloszlik akkor, amikor mindezt kezedre bízhatjuk. Taníts meg minket ebben az esztendőben is bűnbánatra és alázatra, erősíts meg, hogy vállaljuk minden küldő paracsodat s a mi, parányinak látszó szolgálatunk nyo­mán is fakadjon valami jó testvéreink számára- Áldd meg ez esztendőben is hazánkat, népünket, vezetőinket, a népeket s vezetőiket, hogy békesség és értelmes emberi élet jusson osz­tályrészül minden gyermekednek. Ámen, Az a két hónap, amit a Bag­dadi Nemzetközi Kiállításon, mint elektrotechnikus dolgoz­tam, közel hozta hozzám az arab világ sok problémáját. A problémák zöme a sokré­tűségből adódik. A több mint hatvanöt millió főt számláló arab világ Közel-Keletnek ne­vezett területén, a modern Bey- rúttól, a patinás Bagdadon át, a lakatlan, vagy itt-ott félno­mád törzsek által lakott siva­tagok népsűrűségi elosztása jia- gyon egyenlőtlen. Amíg Liba­nonban 140, addig Irakban 15, sőt Szaúd-Arábiában 5 fő jut egy négyzetkilométerre. A számtalan nyelvjáráson belül hétféle írást használnak: arab, perzsa, latin, török, héber és cirill írást, viszont a lakosság jó része írástudatlan. A leg­több arab országban ma még kirívóan nagyok a társadalmi ellentétek. Még Irakban is, ahol az 1958-as forradalom megdöntötte a monarchiát és kikiáltotta a köztársaságot, az egy főre Jutó évi átlagkereset 80 iraki hínár, ami körülbelül 7000 Ft-nak felel meg. A lakos­ság többsége a mohamedán vallás követője, de ezen belül is forr a szunniták és a sziiták ellentéte. Az aranykupolás me­csetek tövében pedig, és a fé­nyes kirakatok mellett felcsze- nek a hajléktalan öregek és a sápadt, vézna gyerekek. Nem a saját hibájukból, hiszen ezek I közül többéit megszólítottak: '• „Uram, tolmácsolok önnek an- \ goiról arabra,, pár filsz az. egész.” „Uram, kipucolom & cipőjét” — mondta angolul az ötéves kisfiú. Közel került hozzám az arab egység problémája is. A tizen­öt arab államból 1969 szeptem­berében még csak öt: az Egye­sült Arab Köztársaság, Jordá­nia, Irak, Szíria és Szudán ve­zetői tudtak leülni Kairóban, hogy közös egységfrontot dol­gozzanak ki Izraellel szemben. Ráadásul október 21-én a sem­legességre törekvő libanoni kormány hadserege megtámad­ta a területén harcoló Palesz­tinái ellenállókat 'és Izraellel két tűz közé fogta. Másnap Bagdadban részt vettem egy tüntetésen, melyen órákon át vonult a tömeg a libanoni nagykövetség elé és az arab világ áru ásónak bélyegezte ezt az akciót. Követelték az arab országok összefogását az izrae­li agresszió ellen. Átéltem valamit az arab-— kurd feszültségből és egy kis területen felvillant előttem a kibontalcozás útja. Négy segéd­munkásunk közül három kurd volt. A kurdok nem akartak együtt dolgozni az arabbal Mi viszont ragaszkodtunk az arab fiúhoz, mert 8 volt a legügye­sebb. Később, mikor a kurdok bér javítást kértek a szállítási vállalkozótól és az megtagadta, sőt elbocsátotta őket, az arab Szüle jmán így kérte urát: „Uram vedd vissza őket, vagy küldj el engem is.” Többet e között a négy ember között nem volt kurd—arnb ellentét, mert a szeretet áthidalta. Láttam fejlődő kapcsolatain­kat Hazánk most vett részt először a Bagdadi Nemzetközi Kiállításon és olyan szinten, hogy kiállításunk elnyerte „a legszebb kiállítás” megtisztelő címet. Fejlődnek minden vona­lon kapcsolataink. „Barátok vagyunk” — mondták moso­lyogva az arabok. Ennek a ba­rátságnak, az arab vi1 ággal va­ló szolidaritás-vállalásnak, a Közel-Kelet békéjének ügyé­ben mint a Béke Világ Tanács magyar képviselője érkezett meg Bagdadba is D. Káldy Zoltán püspökünk. A Bagdad Hotel előcsarno­kában találkoztam vele. Késő este volt, de mindketten egy hosszú út utolsó szakaszához közeledtünk. Ö uralkodók, nép- gyűlések, menekülttáborok la­kói előtt képviselte a békét, én mint a magyar pavilon egyik dolgozója építettem azt. Jó volt egymásnak beszámolni, együtt örülni és már készülőd­ni haza. Találkoztam arab keresztyé­nekkel is. Elmondták, hogy Bagdad 1 millió főnyi lakosá­ból kb. 30 000 a keresztyén. A hívők zöme a pincérek, bank­tisztviselők és az Irakban dol­gozó külföldiek közül kerül ki. A magyar pavilon pincére is orthodox keresztyén volt. Egy alkalommal azt kérdezte tőlem: „Uram, szokott ön rendszere­sen Bibliát olvasni? — mert én a családommal mindennap ol­vasom." Megöleltem és meg­mondtam, hogy evangélikus lelkész is vagyok. Pincér bará­tom számolt be arról, hogy a különféle keresztyén felekeze­tek között a legerősebb össze­tartó erő az esküvő. Ilyenkor lehutlanak a felekezeti válasz­falak, felkeresik egymás temp­lomát és együtt örülnek az örü- lökkel. Egy német származású evan­gélikus mérnök elvitt a bagda­di privát, de evangélikus szel­lemű öt tanerős isleolába, be­mutatta Bagdad 25 keresztyén temploma közül a legszebbeket és meghívott az anglikán temp­lomban tartandó evangélikus istentiszteletre. Sajnos ez az istentisztelet elmaradt, mert a libanoni események miatt a lelkész Beyrútból nem jöhetett át. Együtt éltem arabokkal. Nyi­tott vitrineinkóől mm tűnt el egy tű sem. Segédmunlxísaink mielőtt ettek volna, nekem is nyújtották a finom iraki ke­nyeret, és az egyik munkatár­sam elveszített pénztárcáját egy taxisofőr bevitte a Magyar Kirendeltségre, mert nem ma­radhat nála az, ami nem az övé. „Alejkum Szalam!” Ezzel búcsúztak tőlünk a repülőtérre is kíkísérő- arab munkásaink és a búcsúcsóknál ész. evettem, hogy Mohamed, a sofőrünk, sir. „Aílejkum Szálam!” „Békes­ség Nektek!” Attól is aki az én Uram. És SUKRÁN, vagyis: köszönöm, Bella Árpád Budapesten, 1970. január 6-án, Vízkereszt Ünnepén

Next

/
Thumbnails
Contents