Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-01-11 / 2. szám
XXXV. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1970. január ti. .Ara: 2,— Forint MÉRLEG A hatvanas évekből a hetvenesekbe Az űj esztendő kezdetén érdemes visszatekinteni a mögöttünk levő útra, hogy rövid mérleget készíthessünk. Az 1969-es esztendővel lezárult történelmünknek és fejlődésünknek egy- egy korszaka. A felszabadulás utáni idő első negyedszázadát zártuk le. Az eltelt huszonöt esztendő egyháztörténelmünk egyik legizgalmasabb korszaka. A kezdeti bizonytalankodás és az ellenforradalmi megpróbáltatás után ebben a huszonöt évben rakta le népünk a szocializmus alapjait, egyházunk pedig ebben az időszakban találta meg útját a szocializmusban és építette azt ki szilárd elvi alapokon. 1969-el a hatvanas évek is lezárultak, és történelemmé váltak. Az ötvenes években nemzetközi téren a hidegháborúval kellett megvívni, bent az országban pedig meg kellett küzdeni — ugyanúgy, mint egyházunkban is — az új helyzet adta feladatokkal. A hatvanas években került ki az ember a világűrbe, majd eljutott a Holdra is. A béke erői jelentősen növekedtek nemzetközi téren. Ennek megfelelően kiszélesü'.tek egyházunk nemzetközi kapcsolatai is. Bent az országban népünk lerakta a szocializmus alapjait. Egyházunkban pedig teológiai felismeréseink közös nevezőjén kialakult az, amit röviden úgy szoktunk kifejezni, hogy egyházunk kiépítette útját a szocialista társadalom keretei között. Az egyházi haladás élenjáróihoz felzárkóztak azok is, akiknek korábban fenntartásaik voltak. Az elmúlt év mérlege nemzetközi téren is jelentős. A hozzánk legközelebb álló problémát emelem ki, az európai béke es biztonság érdekében tett lépéseket. Budapestről indult el a felhívás az európai kormányok képviselőinek találkozójára, hogy megszilárdítsák Európa népeinek békéjét és biztonságát. Az egyházi világszervezetek különböző testületében és bizottságában erősítették egyházunk képviselői az európai, biztonságért érzett felelősséget. Az Európai Egyházak Konferenciájának és a Keresztyén Békekonferenciának különösen is feladata ennek az ügynek a támogatása. Egyházunk külügyi szolgálata az elmúlt év folyamán tovább szélesedett. A régi munkatársak mellé újak fejlődtek fel, s álltak be ebbe a szolgálati területbe. Fáradozásaink tartalma változatlanul az volt, hogy egyházi nemzetközi fórumokon, gyűléseken, konferenciákon, tanácskozásokon képviseljük egyházunk teológiai felismeréseit, nyitogassuk a szemeket utunk megértésére, szolgáljuk az emberiség és kontinensünk békéjét. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában az elmúlt évben is tovább erősödött akcióegységünk. Ez közös tanulmányi munkában, közös egyházi, nemzetközi konferenciák rendezésén és sok más téren valósult meg. Jelentős közös lépésünk volt a decemberben megtartott templomi perselypénz- gyűjtés az amerikai agressziótól Oly sokat szenvedett vietnami nép megsegítésére. Belső egyházi életünk nyugodt mederben folyt. Híveinket rendszeresen hívogatta a harangszó az Isten házába, ahol Isten igéje köré gyülekezett a hivő sereg. Osztottuk a szentségeket, tanítottuk a gyermekeket és az ifjúságot, bibliaórákon, sze- retetvendégségeken át építettük a tesvéri közösséget. Az egyházi élet szokott életfolytatásán túl mégis milyen jellegzetessége volt az elmúlt évnek? Két jelenségre szeretnék rámutatni. Az egyházi vezetőség és a gyülekezetek kapcsolata tovább erősödött. Állandó érintkezésben álltunk a gyülekezetekkel. Számtalan igehirdetésen, előadáson, egyházi gyűlésen, presbiteri összejövetelen keresztül. Tervszerűen törekedtünk arra, hogy a helyszínen, az érdekeltekkel együtt oldjuk meg a problémákat. Ennek az egészséges közszellemnek a kialakulását jelzik azok az események, amelyek a közakarattal történt választások vonalán jelentkeztek. Az elmúlt évben teljes egyhangúsággal választották meg a gyülekezeti presbitériumok a megüresedett tisztségekre az espereseket, és egyhangúlag választották meg a lelkészeket. Mindez a közös tanácskozásnak, a problémák előzetes soltoldalú megvitatásának az eredményei. A másik jelenség a lelkészi kar szolgálatával kapcsolatos. Az a teológia, amelyet egyházunkban kialakítunk, nemcsak néhány ember munkájának a gyümölcse, hanem kollektív fáradozás eredménye. 1969-ben tovább haladtunk azon az úton, hogy egyházi életünk döntő kérdéseit a lelkészi kar egyház- megyei tanácskozásain keresztül megválaszoljuk. Akár a teológiai tanulmányok, akár a politikai kérdésekkel foglalkozó előadások, hű tükörképei annak, hogy gondolkodik, érez, tervez a magyar evangélikus lelkészi kar. A lelkészi munkaközösségek tudományos műhelyei teológiai felismeréseink tovább dolgozásának. Az 1969-es témák tovább vitték egyházunk teológiai tanítását. Tovább formálódott a jellegzetesen magyar evangélikus teológiai mondanivaló a világkeresztyénség teológiai gondolkodásának segítésére. Nem elszigetelten élünk, hanem bent vagyunk a külföldre is kiható szolgálatban. Figyelnek arra, hogy mit és hogyan tanítunk, miként építi egyházunk helyét a szocialista társadalomban. Az 1969-es esztendő mérlegének összefoglalásául azt emelem ki, hogy szolgálatunkat áthatja és átfűti az a szándék, hogy egyházunk aktuálisan, maian szólaljon meg sorsdöntő kérdésekben. Az erre a munkára való odaszánás — ha kell, magunk elégetése — olyan szép és megbecsült feladat, amely kitüntető helyet biztosít a magyar evangélikus teológia számára, öröm részt venni ebben a feladatban, lelkesítő dolog a magunk tehetségét, magunk látását, magunk tudását hozzáadni ehhez a nagy közös ügyhöz, amelynek célja egyházunk és népünk szolgálata, s ezen túlmenően azonban a világkeresztyénség és az egész emberiség számára is szolgálat végzése. V. dr. Ottlvk Ernő köszöntő szavai az év első munkanapján MEGKETTŐZŐDÖTT A KIVÉGZÉSEK SZAMA A Dél-afrikai Köztársaságban megkettőződött r. kivégzések száma az elmúlt két esztendőben. jelenti egy nyugat-berlini kutatóintézet. A faji diszkriminációs törvények alapján 500 000 embert tartóztattak !e csak 1968-ban, jelenleg is 22 személy ellen indítottak eljárást, köztük négy nő ellen a faji megkülönböztetés törvénye alapján. 1968-ban 116 személyt végeztek ki ilyen alapon. Sok évtizedes hagyomány egyházunkban, hogy újév napján, s az év első munkanapján köszöntések hangzanak el az egyház vezetőinek és munkatársaiknak körében. Ez évben is összegyűlt a pesti gyülekezetek presbitereinek népes küldöttsége a Déli Egyházkerület püspöki hivatalában, hogy újév napján az ünnepi istentiszteletek után köszöntse D. Káldy Zoltán püspököt. Ez évben a köszöntést Farkas János zuglói presbiter mondotta, aki az elmúlt év egyházvezetői munkálkodásából mozaikköveket rakott egymás mellé, s a képen D Káldy Zoltán püspök sokágú működése rajzolódott ki. Külön is hangsúlyozta a köszöntő azt az egészséges összhangot, amely a gyülekezetek között végzett püspöki munkától egészen a Béke Világtanács-kiküldetésében végzett közel-keleti békeszolgálatig átszövi a püspök tevékenységét egyházunk, népünk s az emberiség javára. Válaszában a püspök a pesti egyházmegye jelen volt lelkészei, felügyelői és presbiterei előtt az évtized-fordulón a lezárt s az elkezdett évtized egyházi arculatát jellemezte. Az újesztendő első munkanapján az Országos Egyházi Iroda tanácstermében gyűltek össze újévi köszöntésre az egyház országos munkaágainak vezetői, munkásai s az Országos Egyházi Iroda alkalmazottai. A köszöntésen a püspökök mellett jelen volt dr. Mihály fi Ernő, az Országos Egyház felügyelője is. A köszöntést itt D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke mondotta, amelyre D. Káldy Zoltán püspök válaszolt. Alább közöljük mind D. Káldy Zoltán püspök beszédét, amit újév napján.mondott, mind D. dr. Ottlyk Ernő püspök köszöntését, amit az év első munkanapján mondott D. Káldy Zoltán püspök többek között az alábbiakat mondotta: Tegnap éjfélben lejártak a hatvanas évek. Egy évtizedet zártunk le, amely 1960-tól 1969-ig terjedt. Mind nemzeti, mind egyházi szempontból rendkívül jelentős és gazdag volt ez az évtized. Ha nemzeti szempontból nézzük, azt kell mondanunk, hogy a „szocializmus megszilárdulásának évtizede” volt. Kormányunk és népünk jól átgondoltan, tervszerűen és nagy erőfeszí- tésS'el építette tovább a szocializmust. Tovább folyt a demokratizálódás is. Egyre többen és egyre nagyobb hozzáértéssel kapcsolódtak bele népünk tagjai' a politikába. El lehet mondani, hogy széles bázison nyugszik a szocializmus hazánkban. Ha valakinek az 1950-es években még eszébe jutott, hogy a szocializmus nem fog Magyarországon megszilárdulni, annak, az 1960-as években szélnek kellett eresztenie ilyenfajta elképzeléseit. Az egyház tagjainak is világosan kell látniuk, hogy holnap is és holnapután is a szocializmusban fognak élni, ezt szem előtt tartva kell az egyháznak szolgálatát elvégeznie, és berendezkednie. Aki ma másképpen gondolkodik és cselekszik, az nemcsak népünk építő munkáját zavarja, hanem nehezíti az egyház szolgálatát is. Jó, hogy a „kerékkötők” lassan elfogynak és nő azoknak a száma az egyházban is, akik segítik egyházunk szolgálatának építését a szocialista holnapban. Egyházunk oldaláról nézve az elmúlt évtized az „új teológiai felismerések évtizede’’ volt. Aki figyelemmel kísérte az elmúlt évtizedben a püspökök, teológiai tanárok, esperesek és ‘ lelkészek előadásait, cikkeit, megnyilatkozásait, az bőven talál öfyáh teológiai felismeréseket, amelyeket sem az előző évtizedekben, sem évszázadokban nem mondtak ki. Isten a mi időnkben és a mi körülményeink között ajándékozott meg ezekkel a teológiai felismerésekkel, amelyeken keresztül maga Isten vezeti egyházunkat a szocializmust építő Magyarországon. Ezeket a felismeréseket az elmúlt évtizedben össze is gyűjtöttük és a teológiai konferenciákon, valamint egyházi sajtónkban nyilvánosságra is hoztuk. Sem a lelkészeknek, sem a presbitereknek, sem a gyülekezeti tagoknak nem lehet hát kétsége afelől, hogy hogyan akarunk egyház lenni a szocializmusban. Szcretetiiilézményeink .4 Győri Szeretetotthon A győri evangélikus egyházközségben a szeretetszolgálatnak •nagy múltja van. De nemcsak a tradíció, hanem az eleven felelősségérzet is erőt ad arra, hogy öregek és betegek gondozását ma is vállalják és folytassák. Ahogy a gyülekezet felügyelője az Országos Diakóniai Értekezletet üdvözlő beszédében mondotta: „A gyülekezet profiljához szorosan hozzátartozik a szeretetszolgálat” A győri szeretetotthonban hatvanöt férőhely van és előreláthatóan, a körülmények megfelelő alakulása következtében, a helyek számát szaporítani lehet Milyen jó lenne a sok-sok jelentkező öreg testvérünk közül többet felvenni' A nagy és impozáns Rába-parti épületben bőségesen, kényelmesen lehet elhelyezni a rászorulókat Az épületek fenntartása, korszerűsítése nagy feladatot és sok gondot jelent az egyházközségnek. Szemmel látható azonban., hogy jókedvvel hordozzák ezeket. Az elmúlt évtized az „egyetemes Agenda és egyházi Törvénykönyv évtizede” volt. Az elmúlt négy évszázadban evangélikus egyházunk Magyarországon nem szerkesztett meg és nem adott ki olyan Ágendát, amely „egyetemes” módon, tehát valamennyi gyülekezet számára kötelezően rendezte volna az istentiszteletek, a keresztelés. az úrvacsora. az esketés, stb. rendjét Rendkívül nagy jelentőségű, hogy közös munkával az elmúlt évtizedben ez megtörtént. Nem tudom, van-e még egyház valahol a világon, amelyben egy Agenda úgy készült, hogy minden lelkészt, segédlelkészt és sok presbitert megkérdeztek volna annak elkészítésénél. Ehhez hozzátartozik az is, hogy gyülekezeteink örülnek ennek az Ágen- dának. Az elmúlt évtized gyümölcse Törvénykönyvünk is, tehát nemcsak tartalmilag rendeztük egyházunk szolgálatát, hanem kereteiben is. Nem tudom, van-e még egyház szocialista területen, amelynek új törvénykönyve volna. Nekünk van. Gondoskodni fogunk róla, hogy a törvény- könyvben lefektetett szempontok és rendelkezések minden gyülekezetben maradéktalanul érvényesüljenek. Az elmúlt évtized egyházunkban a „szórványlelkészek évtizede” volt. Nem hiszem, hogy lett volna olyan évtized, amelyben olyan tervszerű és olyan méretű gondoskodás történt volna a szórványgyülekezetekben szolgáló lelkészeinkről, mint éppen az elmúlt évtizedben. Azért létesítettük a Központi Alapot, hogy a szórványlelkészek fizetését kiegészítsük megfelelő szintre. Jórészt megoldottuk közlekedési problémáikat azzal, hogy a Lutheránus Világszövetség segítségével 30 gépkocsit bocsátottunk rendelkezésükre azoknak, akik a legnehezebb terepen szolgálnak. A szórványof- fertórium is a kis gyülekezeteket segíti. Igen sok szórványlelkészünk az elmúlt évtizedben külföldön nyaralhatott. A személyi nyugdíjjárulékukat is csökkentettük. Az elmúlt évtized a „külföldi kapcsolatok gazdag kiépítésének évtizede” Volt. A különböző egyházi világszervezetekkel és nemzeti egyházaikkal kiépítettük kapcsolatainkat, igyekeztünk tőlük tanulni is, de ezzel egyidőben a magunk felismeréseit velük közölni és megosztani. Csak az elmúlt esztendőben hivatalos szinten 40 külföldi úton vettünk részt. « Az elmúlt évtized a „stipendiumaink évtizede” volt. Szinte két évtizedes szünet után újra lehetőségünk nyílott arra, hogy fiatal lelkészeket küldjünk teológiai továbbképzésre és idegen nyelvek megtanulására külföldi egyetemekre és, intézményekbe. Szép számmal vannak ma már.fia- tal lelkészeink, akik megtanulták a különböző idegén nyelveket és a helyszínen tanulmányozhatták a különböző egyházak teológiáját. Az elmúlt évtized az „egyházi épületek megújításának évtizede” volt. Alig van gyülekezet, amely ne renovál tatta volna templomát és parókiáját. Ehhez jelentős hozzájárulást adott a Lutheránus Világszövetség, de maguk a gyülekezetek is nagy áldozatokat hoztak. Folytathatnám a sört a Lelkészi Munkaközösségekben, az Országos Könyv tárban és'Levéltárban végzett munkával, új nyugdíjrendszerünk bevezetésével, a diakóniai munkánk átszervezésével stb. . És most elkezdjük azt az évtizedet, amelyet később úgy fognak nevezni, hogy a „70-es” évek. Nem akarok jóslásokba bocsátkozni és a próféták köntösét sem kívánóm magamra ölteni, csak egyszerűen elmondom, hogy én hogyan nézek előre az előttünk álló évtizedre. Meggyőződésem szerint ebben az évtizedben sem lesz világháború. Azt is tudom, hogy mindig lesznek ebben az évtizedben is olyan klikkek a világban, amelyek háborúra spekulálnak és megpróbálják a gyújtogatást. De erősebb lesz az emberiségnek az a része, amely nem akar háborút és meg is tudja akadályozni a, háborút Hazai vonatkozásban az előttünk álló évtized a szocializmus továbbépítésének anyagi és erkölcsi síkon való megerősödésének évtizede lesz. Ezért természetesen nagyon sokat kell dolgoznunk. Egyházunknak is még az eddiginél is jobban bele kell adnia erkölcsi erejét ebbe az építésbe. Egyházunk életében ez az évtized a „hit és szeretet további megméretésének évtizede” lesz. A tradíciók megtartó ereje ebben az évtizedben tovább fog gyengülni és csak azok fognak a gyülekezetekben élni és szolgálni, akiknek élő hite van Jézus Krisztusban és akik hisznek az evangéliumban. Több, forróbb és teherbíróbb szeretetre lesz szükségük a gyülekezeteknek. Az előttünk állő évtized a „nagyobb áldozatkészség évtizede” lesz és kell, hogy legyen. A gyülekezet tagjainak fokozniuk kell anyagi hozzájárulásukat a gyülekezetek és egyházi intézményeink fenntartására. Azok, akik az egyházban akarnak élni és annak szolgálatát igénybe kívánják venni, kell, hogy az eddiginél nagyobb mértékben segítsék anyagilag is az egyházat. Kívánok a gyülekezeteknek, lelkészeknek, felügyelőknek és presbitereknek szép új esztendőt. A STRASSBURGI ÖKUMENIKUS INTÉZET ÉLETÉBŐL A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága D. Hermann Dietzfelbinger müncheni evangélikus püspököt választotta meg további hat esztendőre a Strassburgi ökumenikus Intézet elnökévé. Az Intézet a Lutheránus Világszövetség Negyedik Nagygyűlésének 1963-ban Helsinkiben hozott határozata alapján létesült Strassburgban. Alapvető elvi munkáját elsősorban arra való tekintettel kell végeznie, hogy az evangélikus párbeszédet lehetővé tegye a római katolikus egyházzal. Most azzal egészítették ki megbízatását, hogy kutató munkájába másvallasú tanácsadókat is vonjon be. Az Intézet vezető professzora, dr. Vajta Vilmos helyzetjelentésében kiemelte, hogy a Lutheránus Világszövetség ökumenikus párbeszédei pozitívan alakulnak és ma már olyan területeken is lehetséges a munka, amelyek eddig nehezen voltak megközelíthetők az evangélikusok számára Terveznek a jövőben spanyol és olasz nyelvű kiad.- ványokat is
