Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-01-11 / 2. szám

XXXV. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1970. január ti. .Ara: 2,— Forint MÉRLEG A hatvanas évekből a hetvenesekbe Az űj esztendő kezdetén érdemes visszatekinteni a mögöt­tünk levő útra, hogy rövid mérleget készíthessünk. Az 1969-es esztendővel lezárult történelmünknek és fejlődésünknek egy- egy korszaka. A felszabadulás utáni idő első negyedszázadát zártuk le. Az eltelt huszonöt esztendő egyháztörténelmünk egyik legizgal­masabb korszaka. A kezdeti bizonytalankodás és az ellenforra­dalmi megpróbáltatás után ebben a huszonöt évben rakta le népünk a szocializmus alapjait, egyházunk pedig ebben az idő­szakban találta meg útját a szocializmusban és építette azt ki szilárd elvi alapokon. 1969-el a hatvanas évek is lezárultak, és történelemmé vál­tak. Az ötvenes években nemzetközi téren a hidegháborúval kellett megvívni, bent az országban pedig meg kellett küzdeni — ugyanúgy, mint egyházunkban is — az új helyzet adta fel­adatokkal. A hatvanas években került ki az ember a világ­űrbe, majd eljutott a Holdra is. A béke erői jelentősen növeked­tek nemzetközi téren. Ennek megfelelően kiszélesü'.tek egyhá­zunk nemzetközi kapcsolatai is. Bent az országban népünk le­rakta a szocializmus alapjait. Egyházunkban pedig teológiai felismeréseink közös nevezőjén kialakult az, amit röviden úgy szoktunk kifejezni, hogy egyházunk kiépítette útját a szocialista társadalom keretei között. Az egyházi haladás élenjáróihoz fel­zárkóztak azok is, akiknek korábban fenntartásaik voltak. Az elmúlt év mérlege nemzetközi téren is jelentős. A hoz­zánk legközelebb álló problémát emelem ki, az európai béke es biztonság érdekében tett lépéseket. Budapestről indult el a felhívás az európai kormányok képviselőinek találkozójára, hogy megszilárdítsák Európa népeinek békéjét és biztonságát. Az egyházi világszervezetek különböző testületében és bizott­ságában erősítették egyházunk képviselői az európai, biztonsá­gért érzett felelősséget. Az Európai Egyházak Konferenciájának és a Keresztyén Békekonferenciának különösen is feladata en­nek az ügynek a támogatása. Egyházunk külügyi szolgálata az elmúlt év folyamán tovább szélesedett. A régi munkatársak mellé újak fejlődtek fel, s áll­tak be ebbe a szolgálati területbe. Fáradozásaink tartalma vál­tozatlanul az volt, hogy egyházi nemzetközi fórumokon, gyű­léseken, konferenciákon, tanácskozásokon képviseljük egyhá­zunk teológiai felismeréseit, nyitogassuk a szemeket utunk megértésére, szolgáljuk az emberiség és kontinensünk békéjét. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában az el­múlt évben is tovább erősödött akcióegységünk. Ez közös ta­nulmányi munkában, közös egyházi, nemzetközi konferenciák rendezésén és sok más téren valósult meg. Jelentős közös lépé­sünk volt a decemberben megtartott templomi perselypénz- gyűjtés az amerikai agressziótól Oly sokat szenvedett vietnami nép megsegítésére. Belső egyházi életünk nyugodt mederben folyt. Híveinket rendszeresen hívogatta a harangszó az Isten házába, ahol Isten igéje köré gyülekezett a hivő sereg. Osztottuk a szentségeket, tanítottuk a gyermekeket és az ifjúságot, bibliaórákon, sze- retetvendégségeken át építettük a tesvéri közösséget. Az egyházi élet szokott életfolytatásán túl mégis milyen jel­legzetessége volt az elmúlt évnek? Két jelenségre szeretnék rámutatni. Az egyházi vezetőség és a gyülekezetek kapcsolata tovább erősödött. Állandó érintkezésben álltunk a gyülekezetekkel. Számtalan igehirdetésen, előadáson, egyházi gyűlésen, presbi­teri összejövetelen keresztül. Tervszerűen törekedtünk arra, hogy a helyszínen, az érdekeltekkel együtt oldjuk meg a prob­lémákat. Ennek az egészséges közszellemnek a kialakulását jelzik azok az események, amelyek a közakarattal történt vá­lasztások vonalán jelentkeztek. Az elmúlt évben teljes egy­hangúsággal választották meg a gyülekezeti presbitériumok a megüresedett tisztségekre az espereseket, és egyhangúlag vá­lasztották meg a lelkészeket. Mindez a közös tanácskozásnak, a problémák előzetes soltoldalú megvitatásának az eredményei. A másik jelenség a lelkészi kar szolgálatával kapcsolatos. Az a teológia, amelyet egyházunkban kialakítunk, nemcsak néhány ember munkájának a gyümölcse, hanem kollektív fá­radozás eredménye. 1969-ben tovább haladtunk azon az úton, hogy egyházi életünk döntő kérdéseit a lelkészi kar egyház- megyei tanácskozásain keresztül megválaszoljuk. Akár a teo­lógiai tanulmányok, akár a politikai kérdésekkel foglalkozó előadások, hű tükörképei annak, hogy gondolkodik, érez, ter­vez a magyar evangélikus lelkészi kar. A lelkészi munkakö­zösségek tudományos műhelyei teológiai felismeréseink to­vább dolgozásának. Az 1969-es témák tovább vitték egyházunk teológiai tanítását. Tovább formálódott a jellegzetesen magyar evangélikus teológiai mondanivaló a világkeresztyénség teoló­giai gondolkodásának segítésére. Nem elszigetelten élünk, ha­nem bent vagyunk a külföldre is kiható szolgálatban. Figyel­nek arra, hogy mit és hogyan tanítunk, miként építi egyhá­zunk helyét a szocialista társadalomban. Az 1969-es esztendő mérlegének összefoglalásául azt eme­lem ki, hogy szolgálatunkat áthatja és átfűti az a szándék, hogy egyházunk aktuálisan, maian szólaljon meg sorsdöntő kérdé­sekben. Az erre a munkára való odaszánás — ha kell, ma­gunk elégetése — olyan szép és megbecsült feladat, amely ki­tüntető helyet biztosít a magyar evangélikus teológia számára, öröm részt venni ebben a feladatban, lelkesítő dolog a magunk tehetségét, magunk látását, magunk tudását hozzáadni ehhez a nagy közös ügyhöz, amelynek célja egyházunk és népünk szolgálata, s ezen túlmenően azonban a világkeresztyénség és az egész emberiség számára is szolgálat végzése. V. dr. Ottlvk Ernő köszöntő szavai az év első munkanapján MEGKETTŐZŐDÖTT A KIVÉGZÉSEK SZAMA A Dél-afrikai Köztársaság­ban megkettőződött r. kivégzé­sek száma az elmúlt két eszten­dőben. jelenti egy nyugat-ber­lini kutatóintézet. A faji diszk­riminációs törvények alapján 500 000 embert tartóztattak !e csak 1968-ban, jelenleg is 22 személy ellen indítottak eljá­rást, köztük négy nő ellen a faji megkülönböztetés törvé­nye alapján. 1968-ban 116 sze­mélyt végeztek ki ilyen alapon. Sok évtizedes hagyomány egyházunkban, hogy újév napján, s az év első munkanapján köszöntések hangzanak el az egy­ház vezetőinek és munkatársaiknak körében. Ez évben is össze­gyűlt a pesti gyülekezetek presbitereinek népes küldöttsége a Déli Egyházkerület püspöki hivatalában, hogy újév napján az ünnepi istentiszteletek után köszöntse D. Káldy Zoltán püspö­köt. Ez évben a köszöntést Farkas János zuglói presbiter mon­dotta, aki az elmúlt év egyházvezetői munkálkodásából mozaik­köveket rakott egymás mellé, s a képen D Káldy Zoltán püs­pök sokágú működése rajzolódott ki. Külön is hangsúlyozta a köszöntő azt az egészséges összhangot, amely a gyülekezetek között végzett püspöki munkától egészen a Béke Világtanács-ki­küldetésében végzett közel-keleti békeszolgálatig átszövi a püs­pök tevékenységét egyházunk, népünk s az emberiség javára. Válaszában a püspök a pesti egyházmegye jelen volt lelkészei, felügyelői és presbiterei előtt az évtized-fordulón a lezárt s az elkezdett évtized egyházi arculatát jellemezte. Az újesztendő első munkanapján az Országos Egyházi Iroda tanácstermében gyűltek össze újévi köszöntésre az egyház or­szágos munkaágainak vezetői, munkásai s az Országos Egyházi Iroda alkalmazottai. A köszöntésen a püspökök mellett jelen volt dr. Mihály fi Ernő, az Országos Egyház felügyelője is. A köszöntést itt D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerü­let püspöke mondotta, amelyre D. Káldy Zoltán püspök vála­szolt. Alább közöljük mind D. Káldy Zoltán püspök beszédét, amit újév napján.mondott, mind D. dr. Ottlyk Ernő püspök köszön­tését, amit az év első munkanapján mondott D. Káldy Zoltán püspök többek között az alábbiakat mondotta: Tegnap éjfélben lejártak a hatvanas évek. Egy évtizedet zártunk le, amely 1960-tól 1969-ig terjedt. Mind nemze­ti, mind egyházi szempontból rendkívül jelentős és gazdag volt ez az évtized. Ha nemze­ti szempontból nézzük, azt kell mondanunk, hogy a „szo­cializmus megszilárdulásának évtizede” volt. Kormányunk és népünk jól átgondoltan, tervszerűen és nagy erőfeszí- tésS'el építette tovább a szocia­lizmust. Tovább folyt a de­mokratizálódás is. Egyre töb­ben és egyre nagyobb hozzá­értéssel kapcsolódtak bele né­pünk tagjai' a politikába. El lehet mondani, hogy széles bá­zison nyugszik a szocializmus hazánkban. Ha valakinek az 1950-es években még eszébe jutott, hogy a szocializmus nem fog Magyarországon meg­szilárdulni, annak, az 1960-as években szélnek kellett eresz­tenie ilyenfajta elképzeléseit. Az egyház tagjainak is világo­san kell látniuk, hogy holnap is és holnapután is a szocia­lizmusban fognak élni, ezt szem előtt tartva kell az egy­háznak szolgálatát elvégeznie, és berendezkednie. Aki ma másképpen gondolkodik és cselekszik, az nemcsak népünk építő munkáját zavarja, ha­nem nehezíti az egyház szol­gálatát is. Jó, hogy a „kerék­kötők” lassan elfogynak és nő azoknak a száma az egyház­ban is, akik segítik egyházunk szolgálatának építését a szo­cialista holnapban. Egyházunk oldaláról nézve az elmúlt évtized az „új teo­lógiai felismerések évtizede’’ volt. Aki figyelemmel kísérte az elmúlt évtizedben a püspö­kök, teológiai tanárok, espere­sek és ‘ lelkészek előadásait, cikkeit, megnyilatkozásait, az bőven talál öfyáh teológiai felismeréseket, amelyeket sem az előző évtizedekben, sem év­századokban nem mondtak ki. Isten a mi időnkben és a mi körülményeink között ajándé­kozott meg ezekkel a teológiai felismerésekkel, amelyeken keresztül maga Isten vezeti egyházunkat a szocializmust építő Magyarországon. Ezeket a felismeréseket az elmúlt év­tizedben össze is gyűjtöttük és a teológiai konferenciákon, va­lamint egyházi sajtónkban nyilvánosságra is hoztuk. Sem a lelkészeknek, sem a presbi­tereknek, sem a gyülekezeti tagoknak nem lehet hát kétsé­ge afelől, hogy hogyan aka­runk egyház lenni a szocializ­musban. Szcretetiiilézményeink .4 Győri Szeretetotthon A győri evangélikus egyházközségben a szeretetszolgálatnak •nagy múltja van. De nemcsak a tradíció, hanem az eleven fele­lősségérzet is erőt ad arra, hogy öregek és betegek gondozását ma is vállalják és folytassák. Ahogy a gyülekezet felügyelője az Országos Diakóniai Értekezletet üdvözlő beszédében mon­dotta: „A gyülekezet profiljához szorosan hozzátartozik a sze­retetszolgálat” A győri szeretetotthonban hatvanöt férőhely van és előreláthatóan, a körülmények megfelelő alakulása kö­vetkeztében, a helyek számát szaporítani lehet Milyen jó lenne a sok-sok jelentkező öreg testvérünk közül többet felvenni' A nagy és impozáns Rába-parti épületben bőségesen, kényel­mesen lehet elhelyezni a rászorulókat Az épületek fenntar­tása, korszerűsítése nagy feladatot és sok gondot jelent az egyházközségnek. Szemmel látható azonban., hogy jókedvvel hordozzák ezeket. Az elmúlt évtized az „egye­temes Agenda és egyházi Tör­vénykönyv évtizede” volt. Az elmúlt négy évszázadban evangélikus egyházunk Ma­gyarországon nem szerkesztett meg és nem adott ki olyan Ágendát, amely „egyetemes” módon, tehát valamennyi gyü­lekezet számára kötelezően rendezte volna az istentiszte­letek, a keresztelés. az úrva­csora. az esketés, stb. rendjét Rendkívül nagy jelentőségű, hogy közös munkával az el­múlt évtizedben ez megtör­tént. Nem tudom, van-e még egyház valahol a világon, amelyben egy Agenda úgy ké­szült, hogy minden lelkészt, segédlelkészt és sok presbitert megkérdeztek volna annak el­készítésénél. Ehhez hozzátar­tozik az is, hogy gyülekeze­teink örülnek ennek az Ágen- dának. Az elmúlt évtized gyümölcse Törvénykönyvünk is, tehát nemcsak tartalmilag rendez­tük egyházunk szolgálatát, ha­nem kereteiben is. Nem tu­dom, van-e még egyház szo­cialista területen, amelynek új törvénykönyve volna. Ne­künk van. Gondoskodni fo­gunk róla, hogy a törvény- könyvben lefektetett szempon­tok és rendelkezések minden gyülekezetben maradéktalanul érvényesüljenek. Az elmúlt évtized egyhá­zunkban a „szórványlelkészek évtizede” volt. Nem hiszem, hogy lett volna olyan évtized, amelyben olyan tervszerű és olyan méretű gondoskodás tör­tént volna a szórványgyüleke­zetekben szolgáló lelkészeink­ről, mint éppen az elmúlt év­tizedben. Azért létesítettük a Központi Alapot, hogy a szór­ványlelkészek fizetését kiegé­szítsük megfelelő szintre. Jó­részt megoldottuk közlekedési problémáikat azzal, hogy a Lutheránus Világszövetség se­gítségével 30 gépkocsit bocsá­tottunk rendelkezésükre azok­nak, akik a legnehezebb tere­pen szolgálnak. A szórványof- fertórium is a kis gyülekeze­teket segíti. Igen sok szór­ványlelkészünk az elmúlt év­tizedben külföldön nyaralha­tott. A személyi nyugdíjjáru­lékukat is csökkentettük. Az elmúlt évtized a „külföl­di kapcsolatok gazdag kiépí­tésének évtizede” Volt. A kü­lönböző egyházi világszerve­zetekkel és nemzeti egyházaik­kal kiépítettük kapcsolatain­kat, igyekeztünk tőlük tanul­ni is, de ezzel egyidőben a ma­gunk felismeréseit velük kö­zölni és megosztani. Csak az elmúlt esztendőben hivatalos szinten 40 külföldi úton vet­tünk részt. « Az elmúlt évtized a „stipen­diumaink évtizede” volt. Szin­te két évtizedes szünet után újra lehetőségünk nyílott ar­ra, hogy fiatal lelkészeket küldjünk teológiai továbbkép­zésre és idegen nyelvek meg­tanulására külföldi egyete­mekre és, intézményekbe. Szép számmal vannak ma már.fia- tal lelkészeink, akik megta­nulták a különböző idegén nyelveket és a helyszínen ta­nulmányozhatták a különböző egyházak teológiáját. Az elmúlt évtized az „egyhá­zi épületek megújításának év­tizede” volt. Alig van gyüle­kezet, amely ne renovál tatta volna templomát és parókiá­ját. Ehhez jelentős hozzájáru­lást adott a Lutheránus Vi­lágszövetség, de maguk a gyü­lekezetek is nagy áldozatokat hoztak. Folytathatnám a sört a Lel­készi Munkaközösségekben, az Országos Könyv tárban és'Le­véltárban végzett munkával, új nyugdíjrendszerünk beve­zetésével, a diakóniai munkánk átszervezésével stb. . És most elkezdjük azt az év­tizedet, amelyet később úgy fognak nevezni, hogy a „70-es” évek. Nem akarok jóslásokba bocsátkozni és a próféták kön­tösét sem kívánóm magamra ölteni, csak egyszerűen elmon­dom, hogy én hogyan nézek előre az előttünk álló évtized­re. Meggyőződésem szerint eb­ben az évtizedben sem lesz vi­lágháború. Azt is tudom, hogy mindig lesznek ebben az évti­zedben is olyan klikkek a vi­lágban, amelyek háborúra spekulálnak és megpróbálják a gyújtogatást. De erősebb lesz az emberiségnek az a ré­sze, amely nem akar háborút és meg is tudja akadályozni a, háborút Hazai vonatkozásban az előttünk álló évtized a szocia­lizmus továbbépítésének anya­gi és erkölcsi síkon való meg­erősödésének évtizede lesz. Ezért természetesen nagyon sokat kell dolgoznunk. Egyhá­zunknak is még az eddiginél is jobban bele kell adnia er­kölcsi erejét ebbe az építésbe. Egyházunk életében ez az évtized a „hit és szeretet to­vábbi megméretésének évtize­de” lesz. A tradíciók megtar­tó ereje ebben az évtizedben tovább fog gyengülni és csak azok fognak a gyülekezetek­ben élni és szolgálni, akiknek élő hite van Jézus Krisztusban és akik hisznek az evangé­liumban. Több, forróbb és te­herbíróbb szeretetre lesz szük­ségük a gyülekezeteknek. Az előttünk állő évtized a „nagyobb áldozatkészség évti­zede” lesz és kell, hogy legyen. A gyülekezet tagjainak fo­kozniuk kell anyagi hozzájá­rulásukat a gyülekezetek és egyházi intézményeink fenn­tartására. Azok, akik az egy­házban akarnak élni és annak szolgálatát igénybe kívánják venni, kell, hogy az eddiginél nagyobb mértékben segítsék anyagilag is az egyházat. Kívánok a gyülekezeteknek, lelkészeknek, felügyelőknek és presbitereknek szép új esz­tendőt. A STRASSBURGI ÖKUMENIKUS INTÉZET ÉLETÉBŐL A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága D. Her­mann Dietzfelbinger müncheni evangélikus püspököt válasz­totta meg további hat eszten­dőre a Strassburgi ökumeni­kus Intézet elnökévé. Az Intézet a Lutheránus Vi­lágszövetség Negyedik Nagy­gyűlésének 1963-ban Helsinki­ben hozott határozata alapján létesült Strassburgban. Alap­vető elvi munkáját elsősorban arra való tekintettel kell vé­geznie, hogy az evangélikus párbeszédet lehetővé tegye a római katolikus egyházzal. Most azzal egészítették ki meg­bízatását, hogy kutató munká­jába másvallasú tanácsadókat is vonjon be. Az Intézet vezető professzora, dr. Vajta Vilmos helyzetjelentésében kiemelte, hogy a Lutheránus Világszö­vetség ökumenikus párbeszé­dei pozitívan alakulnak és ma már olyan területeken is le­hetséges a munka, amelyek ed­dig nehezen voltak megköze­líthetők az evangélikusok szá­mára Terveznek a jövőben spanyol és olasz nyelvű kiad.- ványokat is

Next

/
Thumbnails
Contents