Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-02-22 / 8. szám
«*»• hogy megtartassál a világ általa ” János 3, 17 Isten teremtett világa iránti örök szeretete hangzik ebben az igében. De nem általánosságban, hanem jelzn világunknak, nekünk szól, ma elő hús-vér embereknek. Itt élünk, adott helyen, a 20. században, konkrét történelmi helyzetben, valóságos gondok és örömök között. Életünket, munkánkat, feladatainkat mai tények határozzák meg. Gyermekeinket itt neveljük, terveinket itt akarjuk valóra váltani. Itt követjük el bűneinket, melyeket látható, felmérhető események mutatnak és bűnbánatunknak is itt kell gyakorlati formát kapnia. 3 milliárd ember forrongó világában harcolunk a boldogságért, de csak szűk egyharmad- nak jutnak ki ehhez az elemi feltételek. A tudomány és technika hihetetlenül fejlett világában élünk, ahol azonban az ember erkölcsi fejlődése nem volt ilyen gyors ütemű. Nem nőtt fel olyan nagyra, hogy a kezében levő félelmetes eredményeket és lehetőségeket az egész világ számára emberségesen és igazságosan gyümölcsöztesse. Ebből következően súlyos válságok és igazságtalanságok jelzik a mai emberiség helyzetét. A tudományos, gazdasági és katonai hatalom embertelen alkalmazása megszülte a Közel- és a Távol-Kelet háborúit, mesterségesen népeket ugraszt egymás ellen, állandósítja 2 milliárd ember éhezését. Míg a világ egyik felén mesés vagyonok születése j •"si az idő múlását, a másik felén másodpercenként egy-egy éhhalott. Ahogyan egy mai költő mondja: „pusztít az aránytalan jólét". Olyan világban élünk, ahol újra kell tanulnunk a történelmet. Jelentkezik az a „harmadik világ”, amelyik a legutóbbi időkig a fehér civilizációnak kizsákmányoltja, vagy gyámolítottja volt. Egyenrangú partner akar lenni, nem tűr tovább maga fölött gyámkodást. Történelmi erővé izmosodott a színes népek öntudata és készek fegyverrel kicsikarni egyetemes emberi jogaikat. Sorsdöntő kérdéssé vált az egész világ számára a faji kérdés tisztázása. De nézzük a vésztjósló tények mellett világunk biztató valóságait is! A romboló erők mellett jelen van az igazságos új rendért fáradozók tábora is. Akiknek Vúther szerint „nemcsak a saját lisztesládájukig ér el a gondolatuk”, nemcsak a saját békéjük fontos, nemcsak a saját bőrükön érzett igazságtalanság fáj, nemcsak a saját megalázottságuk háborít fel. Áldozatot vállalnak, harcot kezdenek az igazságért. Odaállnak, ahol szolgálni kell tudással, anyagiakkal, politikával, hogy a mai világ kínjai ne az emberi nem agonizálását jelentsék, hanem az újjászületés vajúdását. Ebbe a világba jön ma Jézus a megtartás evangéliumával Istennek erre a világra teremtett gyermekeit keresi. Itt akarja valóra váltani Isten szándékát. Isten nem akarja teremtményeinek vesztét. Makacsul ragasz'todik a bűn hatalmának lerontásához. Előfeltétel nélkül hív örök életre szóló közösségre önmagával. Jézus áldozatáért igaznak nyilvánít, elveszi a bűn következményeit. Ez nekünk örök életet, üdvösséget jelent. Jézus igy szólít meg: kövess engem. A szó legszorosabb érielmében szabad ezt értenünk. Bejárhatjuk azt az utat, amit 6. Emberi létből halálon át az örök életbe. Ez a megtariaiis evangéliumának summája. De nemcsak a lélek ügye, hanem az egész emberé. Jézus mentő szeretete az egész embert öléli át testestől lelkestől. Nemcsak az örök életről van mondanivalója, nemcsak ott, az örök életben akar az embereknek békességet, boldogságot adni, hanem már itt ebben a világban is. Az egyház a legutóbbi időkig ezzel a felhívással hirdette az evangéliumot: kötelezd el magad Jézusnak, dönis Jézus mellett. Napjainkban Isten egyre világosabbá teszi, hogy ez egyúttal az ember melletti döntés is. Mi keresztyének nem arra vagyunk elhivatva, hogy az egyháznak szolgíljunhanem az egyház arra van elhivatva, hogy a világnak szolgáljon. Lehet, sokak számára ez még nagyon idegenül hangzik, az egyház és a keresztyén ember küldetéséről alkotott régebbi nézeteket nem könnyű revideálni, régi érzelmektől nehéz elszakadni, de be kell látnunk, hogy Jézus ma igy vezet. Ma, amikor az ember fizikai létének megtartásáról van szó, az emberiség együttes pusztulásának, vagy boldogulásának az alternatívája áll fenn, különösen is az emberi élet tisztcletben- tartására, igazságos jogaira, méltóságára tereli a figyelmet és ezekben határozza meg a szolgálat területét. Képtelen gög, vagy naivság persze azt gondolni, hogy a világ minden gondját-baját a keresztyének fogják megoldani. Nem is csak az ő feladatuk. Ez közös ügy, minden ember egyformán elkötelezett. Isten teremtési rendje a kultúrparancs szerint. Isten odaadta ezt az egész teremtett világot az embernek, hogy használja, uralkodjék rajta. Mindent megkapott az ember, ami csak itt létezik. Használja, keresse, kutassa a törvényeit. Fedezze fel az energiáit és állítsa a szolgálatába. Építse ki saját magának megfelelően. Alakítsa tetszése szerint. Szálljon a föld mélyébe vagy lépjen ki a világűrbe. Variálja, formálja, használja fel az értelmét, tehetségét az uralkodásra, minden az övé. Csak egyetlen kivétel van. Az szent, azt kiemelte Isten, azon uralkodni nem szabad. Az ember maga nincs az uralom alá engedve. Csak egyenrangú partner lehet. Egymás segítő szolgálatára rendelt bennünket Isten. A kultúrparancs csak ezt engedi meg. A kultúrparancs nem letiprás, hanem az egyetemes emberi élet fenntartásának a parancsa. A világ mindannyiunké, ahányon csak élünk rajta. Arra való, hogy embermódra, egyforma lehetősegekkel kötelességekkel és jogokkal éljünk rajta. Együtt élvezzük a jó eredmények örömét, a munka gyümölcsét, a fejlődés hálásait. Ebben a munkában keresztyének, nem keresztyének együtt vannak, együtt kell hogy munkálkodjanak. Ugyanúgy együtt kell lenniük azokban az erőfeszítésekben, amelyek <if ember elleni bűnök visszaszorítására irányulnak. Isten meg akarja tartani ezt a világot. Az örök élet evangéliuma nekünk ma itt szólal meg, és itt akar realitássá válni, új utat kezdett társadalomban. Tudjunk hálát adni minden jóért, cmi itt történik, pedig sok történik, mindnyájunk közös érdekében, a közös gondok megoldásához pedig adjuk hozzá a magunk szerény szolgálatát. Részletek Baranyai Tamás rádióban elhangzott igehirdetéséből. ______________________ „Ö NTUDATOS KERESZTYÉNEK” Az egyház „politikai diakó- niája” azt jelenti, hogy az egyháztagoknak aktívizálódni- ©k kell a közéletben. S mivel a közéletben való forgolódás csak pártokon belül lehetséges, j,éppen az öntudatos keresztyéneknek” ettől sem szabad visszariadniok. A „Nincs más evangélium” hitvalló csoport íhessen-nassaui elnöke, Rudolf Bäumler lelkész jelentette ezt ki egy Frankfurtban tartott előadásban. A mozgalom célját egyébként abban jelölte meg, hogy a bibliai hitben állhatatos gyülekezeti tagokat bátor bizonyságtételre nevelj és hogy ezt a bizonyságtételüket hitelessé is tegyék a világ szemében minujnnapi magatartásukkal. Br. Beste püspök nyilatkozata magyarországi látogatásáról Dr. Niklot Beste, a közel egymillió egyháztagot számláló mecklenburgi tartományi egyház püspöke egyházunk meghívására február 3. és 10. között hivatalos látogatást tett Magyarországon. Hazautazása előtt lapunk munkatársa felkereste a püspököt, aki az alábbi nyilatkozatot tette. — A Német Demokratikus Köztársaság egyházainak püspökei közül másodikként vehettem fel hivatalosan a kapcsolatot a magyar evangélikus egyházzal. A Lutheránus Vi- Vószövetség keretében, további más nemzetközi konferenciákon természetesen már felvettem a kapcsolatot az itteni egyházi vezetőség több tagjával, most azonban alkalom ny’lott arra, hogy ezt elmélyítsük és kiszélesítsük. D. dr. Ottlyk Ernő püspök mír 1967. év végén, a reformációi jubileum ünnepségei idején Schwc- rinben járt és személyesen hívott, ezt pedig megerősítette írásban D. Káldy Zoltán püspök s ezekben a napokban az elgondolás realizálódhatott. Az európai szocialista államok területén élő egyházak között a magyar evangélikus egyház az első, amelyet hivatalosan mind a mecklenburgi egyház, mind a Német Demokratikus Köztársaság Egyesült Evangélikus-Lutheránus Egyházai képviseletében látogattam meg. További kérdésre a püspök így folytatta: — A látogatás eredménye sokkal több, mint eredetileg vártam. Testvéri, meleg fogadtatásban részesültem, egyházuk felelős vezetőivel mélyreható beszélgetéseket folytathattam. A gazdag, de nem túlzsúfolt program keretében találkoztam és elbeszélgethettem 120'ágasokkal, laikusokkal, gyülekezeti tagokkal és közben legalább részben megismerhettem egyházuk teológiai alap- magatartását, miközben felfigyelhettem néhány magyarországi jellegzetességre, amelyek számunkra odahaza gazdag tanulságul szolgálhatnak. Nagyon fontosnak tartom, hogy az új esperes, Nagy István, beiktatásán Tatán, azután a budavári gyülekezet templomában az istentiszteleten és a Deák téri szeretetvendégségen gyülekezetekkel is találkozhattam és azokhoz szólhattam. A programban kiemelkedő volt még a budapesti lelkészekkel való találkozás, amely alkalommal előadásom után a lelkészek részéről egész sor érdekes kérdés hangzott el. Ezek részben az NDK lutheránus egyházaira, a három egyesült lutheránus egyházra és valamennyi egyház múlt évben alakult szövetségére is vonatkozott. — Látogatást tettem — mondta a püspök — a Némát Demokratikus Köztársaság nagykövetségén, és püspökeik társaságában hosszú beszélgetésre fogadott az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese, Miklós Imre úr. A szívélyesen lefolyt beszélgetés fő témája az volt: milyen legyen az egyház magatartása egy nem-keresztyén államban s ennek során hangsúlyoztam, hogy ilyen helyzetben mind az állam, mind az egyház részéről kölcsönös türelemre van szükség. A nyilatkozat befejezéséül ír. Beste püspök hangsúlyozta, hogy az egyházak azonos feladatok elölt állnak, ezért nagy jelentőségű, hogyha közelebb kerülnek egymáshoz, különösen akkor, ka azonos a hitvallásuk. Nagyon örülne annak, ha több tagból álló magyar evangélikus küldöttség adná vissza mostani látogatását és ezzel is ápolnák egymás között a közösséget. Ezzel erősödnék a Jézus Krisztushoz való kötöttség ereje is, de az az elkötelezettség is, amellyel az egyházak a mai emberiség felé felelősséggel tartoznak. Így valósulhat meg a Lutheránus Világszövets ég idei ne «gyűlésének az alapvető gondolata is: „Magunk részéről mindig készek vagyunk arra, hogy Európa népeinek javára, hasznára együttmunkálkodjunk Jézus Krisztus egyházaival.” Egyházunk kedves vendégéről csak annyit, hogy 69 éves, hét gyermeke, 18 unokája van és 1913 óta áll a mecklenburgi egyház élén. Rendkívül szerény, szívélyes modorú ember, aki már az első naptól kezdve otthon érezte magát közöttünk. Többször is kifejezte háláját és örömét meghívása és a fogadtatás fölött AZ ISTEN SZERETET 1 János 4, 8 Szíve merő seb, teste merő betegség, temetőférgek várták, hogy temess éle. Sátán szaggatta, ütötte le, emberek csalták holtra, érdes, goromba élet halálra csiholta. ANGOL NYELVŰ TELJES BIBLIA Modem angod nyelven jelenik meg még ebben az évben a teljes Biblia, miután az Üjlestámentom már 1961-ben mai angol köznyelvű fordításban megjelent. Az angol nyelvterület összes nemkatolikus egyházai résztvesznek az új fordítás elkészítésében. NEMKÍVÁNATOS hitoktatók Fejében fagy, ajka hörög már, lelkében vastagon hamu; ó, van-e varázs-szó bűvös dallamú? „Szeretet” — jutott eszébe, ■— kisgyermekkor, anyakéz a lágy, simogató — „Jöjj hát, hajolj le rám te szó!” Az essen i Krupp művek „nemkívánatos” elemnek minősítette Otto Seeber lelkészt, alti a cég kereskedelmi iskolájának a hitoktatója volt. A cég közölte az illetékes egyházi hatóságokkal, hogy a hitoktató nem taníthat többé a cég iskolájában, mert szolidáris volt a tanoncokkal és diákkokkal, akik nyilvánosan bírálták az iskolában uralkodó állapotokat. S ím, kettéhasadt az ég, felderült valami csuda-ragyogás, lerogyott, mint a megrendített Tamás, érezte, .hogy hatalma már halálnak rajta nincsen. ,Jöjj szeretet!” — szólt, és lejött az Isten. Csla István FOKOZÖDIK A RADIÓAKTTVITAS A Feltámadott nyomában Részlet Nagy István esperes székfoglalójából Megyek a Feltámadott nyomában, aki időileg a mában, területileg a szocializmust építő hazánkban, gyülekezeteinkben megy előttünk. A Feltámadott igéjének hirdetésére küldte el tanítványait. Ez az ige mindig életet- formáló, megújító ige. Az élő Ür maga cselekszik a keresztyének által. Keresztyénnek lenni nem csupán azt jelenti: elfogadni vallásos értelemben, amit Jézus értünk cselekedett, (Rechtfertigung), hanem azt is jelenti, hogy cselekedjek a szeretetnek azt a szolgálatát, aminek cselekvésére Urunk elkötelezett minket. (Heiligung) Lezárult az a korszak, amikor a keresztyénség a társadalom fundamentuma és csúcspontja volt. A keresz- tyénságnek ma saját magát, hivatását és küldetését „a régi hit” zsinórmértéke szerint újra kell megérteni és értelmezni, hogy az egyház mondanivalóját és cselekvését a modern világ is megérthesse. Az egyház állandó reformációból áll. Amikor a körülötte végbement történelmi és társadalmi átalakulások hatást gyakorolnák rá. olyan módon, hogy közben szolgálati formáját megváltoztatja és alakítja, azt azért cselekszi, hogy új formákon keresztül juttassa el Isten szeretetének örömhírét a mai emberhez. Az egyháznak, lelkészeknek és a gyülekezeteknek a mi mai társadalmunkban kell továbbadni az irgalmas Istenről és az irgalmas, a másik javáért munkálkodó felebarátról szóló bizonyságtételt. A keresztyén ember Istenhez kötött hitével igenli és támogatja, védi a kialakuló új, a régivel szemben jobb, igazságosabb társadalmi rendet. Az egyháznak az élő Jézus Krisztushoz kötött életfolytatásával kell megbizonyítani, hogy az egyház nem a konzerváló erők támasza. Az egyháznak, lelkészeknek és presbitereknek fel kell számolni „a tegnap társadalmához” fűződő megkötöttségeket, hogy szolgálatunkat és küldetésünket szeretett hazánkban hitelt érdemlően és igazán betölthessük. Isten igéjét itt és most kell hirdetnünk. Nincs időtlen, kortól, helytől, adottságoktól elvonatkoztatott ember, de ugyanúgy nincs valami elvont, örök és változhatatlan igazságokról szóló igehirdetés sem. Az igehirdetés nem valami elvont, csendes elmélkedés „a lélek magaslatain”. Az igehirdetésnek minden gátlás nélkül szembe kell nézni korunk döntő kérdéseivel, a mai embert érintő minden problémával. Az emberi lét sokrétű valóságához kétségkívül hozzátartozik a politikai, társadalmi kérdés éppen úgy, mint az egyéni erkölcs és az egész emberiséget érintő gazdasági kérdések sokasága. Az Élőnek mondanivalója van a békéről, a faji kérdésről és társadalmi együttélésről. Igehirdetésünknek prófétai igehirdetésnek kell lenni. A prófétai igehirdetés megköveteli a történelem analízisét, s az adott történelmi helyzetben adja tovább Isten eligazító üzenetét. A prófétai igehirdetés ideje a történelmi ma. A prófétai küldetés mindig meghatározott időben és helyzetben való küldetés. Isten minden korban az aktuális kérdésekkel kapcsolatban szólaltatja meg igéjét. Az igehirdetőnek Istennek a történelemben épített új útját kell meghirdetni, s népét ezen az új úton járni tanítani! A keresztyén ember szolgáló szeretetével követned a Feltámadottat, aki közöttünk jár. Urától a szolgálatra való felhívást kapta. Ez a szolgálat a körülöttünk levő társadalomban való szolgálat olyan becsületesen és lelkiismeretesen, mint akik tudják, Uruknak kell majd szolgálatukról számot adni. A keresztyének, akik hirdetik vagy hallgatják az igét keresztyén életfolytatásukkal arról az élő Űrről tesznek bizonyságot, akiről rágalom lenne azt állítani, hogy nem volt .szolidáris kora emberével, nem vette magára kortársainak minden kérdését és nyomorúságát a segítő szeretet indulatával. A szolgáló szeretet soha nem személyválogató. Távol áll tőle minden nacionalista és soviniszta önzés, de ugyanakkor idegen számára az ön- érdekhajhászó kozmopolitiz- mus is. A szolgáló szeretet nem nézi csak a maga hasznát, hanem a másokét is. Nem csupán magával van .elfoglalva, hanem mások gondja, könnye vagy fájdalma arra serkenti, hogy munkálkodjon azon, hogy minden emberarcon a mosoly és öröm fénye, napsugara ragyogjon. A szolgáló szeretet segíti átalakulni a tegnap világából még ma is kísértő egyéni nyereséget és hasznot hajszoló embert a közös társadalmi tulajdont megbecsülő és a közösség érdekeit szem előtt tartó emberré. Követem a Feltámadottat, aki szeretetét az egész teremtett világra kiárasztotta. Az egyház nem intézmény, az egyház „nép” a történelemben. Az egyház az Isten népe, Krisztus „teste”. „A Krisztus teste nem a világból van, de a világban van. A Krisztus gyülekezete az új emberiség kezdete, s ezért sokoldalú vonatkozásban van az egész emberiséggel. Ahogyan .Krisztus nem csupán Isten népéhez, hanem az egész világhoz jött, ugyanúgy az egyház sem tagadhatja meg a világért való szolgálatot. Alapjában véve az egyház népekből tevődik össze és a népekért él.” (Trill- haas) Az egyház soha nem élhet abban a tévedésben, hogy el kell különíteni magát a „gonosz világtól”. Az egyház, gyülekezeteink, keresztyénsé- günk jövője azon áll vagy bukik, hogy megtanul világhoz küldött és a világért élő egyház lenni és a „másikért” élni, vagy mint haszontalan sót dobja el Ura és létrehívója. Azok a keresztyének, akik hivatásukat így akarják betölteni, soha nem mondhatják: Én már végérvényesen megállapítottam és meghatároztam ki az én felebarátom, A keresztyéneknek újra és újra azon kell fáradozni, hogy felismerjék, ki a „másik” a felebarát, akinek szolgálatára, felelősségteljes munkájára szüksége van. Ezek mindig mások és mások. Tegnap a koncentrációs táborok foglyai, ma Vietnam békére és szabadságra törekvő népének gyermekei, Brazília és a Harmadik Világ éhező tömegei stb. Az az egyház, s azok a keresztyének, akik másokért akarnak élni, képesek mindig megújulttá és mássá lenni. A szolgáló egyház számára a napirendet a környező világ állítja fel. Jézus Krisztusra mutató mondat ez! ö kizárólag az emberért élt, s neki szolgált segítő szeretetével ott és akkor, amikor nyomorúsággal, betegséggel, bűnnel találkozott. Abban a helyzetben, azon a helyen, ahol szolgálatára szoruló emberek voltak, mindig volt ideje, szíve megállni. Jézus tudta mindig mivel és miért kell a másik szolgálatára lenni. Mindig új helyzetekben kellett eldöntenie, milyen szolgálatot várnak Tőle, s kell neki elvégeznie. Ugyanez érvényes ma reánk is! A Szentlélek által újjászült keresztyéneknek egész életükkel a másik javát kell munkálni. De hogv ennek a segítésnek mi a formája, a lényege és tartalma, azt nem lehet bibliai citátumokkal előre meghatározni, hanem minden helyzetben fel kell ismerni naponként azt, ami a mi szolgálatunkra vár, s naponként kell újra, meg újra a cselekvés módja után Is kérdeznünk. A földi légkör rádióaktívi- tása és rádióaktív anyagok lecsapódása jelentősen megnőtt az elmúlt két esztendőben. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének a jelentése arra vezeti vissza ezt a tényt, hogy a Kínai Népköztársaság és Franciaország számos földfeletti atombomba-kísérletet hajtott végre.
