Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-02-22 / 8. szám
mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma EGYHÁZUNK ÍS A FELSZABADULÁS A Miatyánkot — többek között — az teszi egyedülálló, hatalmas erejű imádsággá, hogy többes szám első személyben hangzik el az imádkozó ajkán: „mi”. Nemcsak az istentiszteleten, a hívők közösségében, hanem ahol egyedül mondja valaki, ott is: „mi”. Nincs ilyen formája, nem mondható el így: „én Atyám ... az én mindennapi kenyremet...” stb. Ebben az imában nemcsak a saját, egyéni gondjainkat visszük Isten elé, hanem másokét is. Kikre gondolhatunk, amikor kimondjuk: mi? Jézus ajkán a „mi” az egész emberiséget jelentette. Nemcsak a rokonaira, a tanítványok kis csoportjára gondolt, hanem minden emberre. Sze- retetébe belefért minden ember, hiszen az emberiségért halt meg és támadt fel, nem egy kis csoportért. Aki nemcsak szokásból imádkozza a Miatyánkot, hanem Jézustól tanult lelkülettel, az amikor kimondja: „mi”, nem gondolhat csak a családjára, szeretteire, hanem minden emberre, mert a mi Atyánkon keresztül minden ember testvére. A Miatyánk, Istennel (a kérések első csoportja) és az emberiséggel (a második csoport) köt össze. A feltétlen Espereseinké a szó Beszélgettünk Síkos Lajos marcalgergelyi lelkésszel, a veszprémi egyházmegye esperesével, aki 1969. október 23-án a veszprémi egyházmegye espercsi tisztébe történt beiktatásával magyarországi evangélikus egyházunk hivataléra nézve akkor még „legfiatalabb” esperese volt — Milyen az egyházmegye egyházi föld,- nép- és társadalomrajza? A veszprémi egyházmegye nagy kiterjedésénél fogva szerencsésen egyesíti a Kisalföld kenyeret termő rónáját a Balatonnak nemcsak táji szépségével, de a Balatoniéi vidék gyümölcs és bortermő „hegyeivel”, valamint a Bakonyvidék bányakincsekben gazdag területével. Evangélikus gyülekezeteink e tájakon, hol összefüggő láncolatban, hol csoportokban, vagy éppen elszórtan helyezkednek eL Itt él 23 500 evangélikus 32 anyagyülekezetben, 70 fiókgyülekezetben és 155 szórványhelyen. Legnagyobb gyülekezetünk a pápai, 2500 lélekkel. A legkisebb gyülekezetei a múlt dicsőségét zengő nagyvázsonyi vár melletti ősi templomunk gyűjti maga köré, mindössze 200 lelket. A legtöbb gyülekezetünknek birkóznia kell a szórvány helyzet adta komoly feladatokkal. E feladatok pedig fizikailag és lelkileg is elsősorban a lelkészeinket veszik igénybe akár városon, akár falun. öt városi gyülekezetünk van: Ajka, Keszthely, Pápa, Várpalota és Veszprém, a többi 97 (anya és filia) falusi. Ezzel magyarázható, hogy a csekély városi tisztviselői ún. értelmiségi és ipari munkásréteget leszámítva, egyházmegyénk népének döntő többsége falusi tsz-tag. Társadalmunk gazdasági, szocialista átalakulása így szinte minden gyülekezetünket érintette. Ma, amikor ez az átalakulás már mindenütt megtörtént, befejeződött, s a szocialista gazdálkodás szép eredményeket mutat fel, örömmel állapíthatjuk meg, hogy híveink döntő többsége, elődeink haladó szellemét követve, példásan vette és veszi ki részét ma is a közös és szebb élet munkálásában. Csak példaként említem saját gyülekezetünkből egyik presbiterünket, aki tsz-elnök, másikat, aki elnök- helyettes, egyik gondnokunkat, aki tanácselnök-helyettes s tsz-ben brigádvezető és rajtuk kívül sokakat, akik jó munkájukkal és hűségükkel egyházunk egészének megbecsülést szereznek szerte e hazában. Mint problémát említem meg az urbanizálódást, illetve a falusi fiatalságnak városokba özönlését, melynek mérbéke ugyan ma már jelentősen kisebb, mint évekkel ezelőtt volt, de azért ma sem jelentéktelen. Problémánk azért, mert falusi gyülekezeteink létszámának fogyását jelenti, de nem jelenti ugyanilyen mértékben városi gyülekezeteink erősödését. Hadd szóljak arról is, hogy miként állnak az egyházi épületek a lelki munka szolgálatában. A gyülekezetnek, mint organizmusnak a szíve, s mint családnak az otthona: a templom. A templomi gyülekezetben realizálódik az egyház. A hívek közösségében, énekben és imádságban s a kegyelmi eszközökben itt kapjuk az erőt a mindennapi életben való hűséges megállásra, l.azám':, népünk tettekben megmutatkozó szeretetére is. Ezért sem mellékes dclog, hogy egyházmegyénkben van 62 templomunk, 6 imaházunk, 1 gyülekezeti házunk és 16 gyülekezeti termünk. Templomaink közül a legrégebbi a lovászpatonai gyülekezet árpádkori és a dab- ronyi gyülekezet hajdan pálosrendi műemlék temploma. Becsüljük meg, ami a múltnak kedves emléke, muzeális értéke, de nekünk a templomnak elsősorban abból adatik az értéke, hogy ott kapjuk Isten ajándékait s ott rakjuk le lelkünk nyomasztó terheit. így válik a felüdülés áldott helyévé. Szépségét is elsősorban ez a szolgálat adja meg. Egyházmegyénk gyülekezetei éppen azért, mert értékelik a templom szolgálatát, törődnek is azok karbantartásával. Néhány szót a lelkész! munka, illetve a lelkészutánpótlás biztosításának kérdéséről is. Egyházmegyénkben egy kivételével (Kerta), minden lel- készi állás betöltött. Az említett helyen ideiglenesen a szomszéd lelkészek végzik a lelki munkát s reméljük, hogy a pályázati felhívás nem marad eredménytelen. Épp ezért, hogy a jövő feladatainak eléje menjünk, indult el éppen a mi egyházmegyénkből a teológus ösztöndíjak népszerűsítése és megszervezése a gyülekezetek családjainak anyagi és erkölcsi támogató részvétele alapján. •— Milyennek látja az egyházmegye Lelkészi Munkaközösségét és annak feladatait? A régi fratemitás szelleme ma is él. Szükségünk van arra, hogy egymástól és együtt tanuljunk, arra is, hogy egymás hite által épüljünk. Az új idők minden irányú fejlődésével csak akkor tudunk együtt haladni, akkor tudjuk szolgálatunkat jobban betölteni, ha mind teljesebben kiépítjük a lelkipásztorok igazi testvéri közösségét, és kivesszük részünket egész egyházunk szolgálatából. — Hogyan ítéli meg az egyházmegye lelkészi karának politikai és egyházpolitikai meggyőződését? A felszabadulás óta eltelt 25 esztendő népünk szellemi, politikai, anyagi, gazdasági fel- emelkedését bizonyítja. Ennek az eredménynek a magunk helyén és szolgálatával mi is szerény munkásai voltunk és vagyunk. Népünk eredményei így a mi eredményeink is. Egyházunk vezetőinek politikai és egyházpolitikai felismerése és vonalvezetése pedig már 20 évvel ezelőtt elöljárt a helyesnek bizonyult úton. Ennek alapján találtuk meg most már minden helyünket a szocializmusban s lettünk mind egyek azokkal, akik a békét akarják, s nem a háborút, az emberibb életet és nem a' nyomort itthon s az egész földkerekségen. — Milyennek látja az egyházmegye jövőjét? Isten kezében vagyunk. Ez a megállapítás nem az emberileg reménytelennek a kifejezése, hanem a kegyelem nagy- szerűségéből fakadó biztonságot, jó reménységet jelenti. Ezért jelenti munkánk értelmét is. E hit bizonyosságában dolgozik egyházmegyénk népe s közöttük és velük együtt mi bizalom és a felelős szeretet imája ez. Megvallom benne, hogy Isten ügye az én ügyemmé lesz. Ezután életem minden területének problémáit tárom elé, annak reményében, hogy megoldásukhoz Isten segítő kezet nyújt. Embertársaim (a „mi”) életét is Isten elé viszem, hogy a segítségét számukra is kérjem. A Miatyánk második kérés-csoportjának első helyén a mindennapi kenyér áll. Nincs itt szó rangsorolásról, de azok számára, akik a kenyérkérdést az élet legfontosabb problémái között az utolsó helyre szeretik tenni, azok számára legyen ez figyelmeztetés: itt, Jézus imájában az első helyre került. 1. Hálára tanít bennünket a Miatyán-knak ez a mondata. Hála Istennek a lehetőségért, hogy mindennapos, leghétköznapibb gondunkat eléje vihetjük. Hála azárt, hogy ebben is számíthatunk segítségére, (íme, Isten ilyen „közönséges” dolgokkal is foglalkozik!) Gondviselő szeretetát állandóan érezzük a mindennapi kenyéren keresztül. Ezért becsüljük meg a mindennapi kenyeret. — Az emlékezés heteiben élünk. A 25 évvel ezelőtti eseményekre gondolunk. Akkor milyen becsülete, értéke volt egy szelet kenyérnek ... Hála Istennek, ma természetes, hogy az asztalunkon van, de becsüljük meg ma is, legyen olyan értéke most is, mint akikor volt. Luther jól érezte ennek a kérésnek a jelentőségét, tanításában (Kis Káté) gazdag tartalmára mutatott rá Ebben a szóban: kenyér, mindazt kérjük az Istentől, „ami a test és élet fenntartására és táplálására kell”, melyek nélkül nem tudnánk rendezett, emberhez méltó életet élni. Hálás szívvel fogadjuk el minden segtíségét, megoldásait. Érdemes lenne külön-külön is foglalkoznunk mindazzal, ami idetartozik, de maradjunk továbbra is a kenyérnél. 2. A Miatyánk kérése felelősségre tanít. A hivatalos jelentésekben évről évre olvashatjuk: az ország kenyere a jövő évre is biztosítva van. Világviszonylatban azonban ma is súlyos kérdés a mindennapi kenyér. Megdöbbentő adatokat ismerünk: az emberiség kétharmada (!) napjában egyszer sem lakik jól. Nem állhatunk meg ott, hogy felsóhajtunk: hála Istennek, mi a jóllakó egyharmadhoz tartozunk. (Érdemes elgondolkodni felette: a keresztyén- ség ehhez az egyharmadhoz tartozik!) A jóllakottság nem tompíthatja bennünk a felelősséget éhező testvéreinkért, akik közül évente 10 millió hal éhen. Közlekedési, vagy mulasztásból eredő belesetek után a hivatalos szervek, de a közvélemény is, kutatja a felelőseket. Ki a felelős évi 10 millió (kb. Magyarország lakosainak száma) ember haláláért? Isten talán csak a keresztyénekről, az egyharmad- ról gondoskodik? Nem! Gondviselő szereíete nem Ismer keresztyént, vagy pogányt, nem ismer jót, vagy rosszat, nem ismer országhatárokat, nemzeteket, hanem embert. Mindenkit egyformán szeret, mindenkiről egyformán gondoskodik. Mi, a jóllakó egy- harmad felelősek vagyunk az éhező kétharmadért. — A másnapos kenyér már nem kell, szemétbe kerül (csak Budapesten hetente 10 vagon!). A hiba nem az „adóállomásban”, hanem a mi „készülékünkben” van. Több felelősséget egymás iránt, a „mi” iránt! 3. A negyedik kérés cselekvésre tanít. A mindennapi kenyeret naponta el tudjuk fogadni az Istentől (tágabb értelemben véve is). Lukács evangéliumában Jézus a Miatyánk elmondása után egy emberről szól, aki a barátsággal arcátlanul visszaélve, éjnek idején zörgeti fel barátját kérésével (Lk 11, 5—8). Jézus ezzel arra biztat, hogy a mi (!) mindennapi kenyerünkért való könyörgésben az arcátlanságig is elmehetünk. Ezzel azonban még nem tettünk meg mindent. Mi magunk is legyünk mindennapi kenyérré mások számára (tágabb értelemben): legyünk derék házastárs, derék gyermek, legyünk becsületesek, a békéért küzdők, jó borátok, megbízható szomszédok. Állandó, kitartó cselekvést vár tőlünk a cél: minden embernek a mindennapi kenyeret Jézus ígéretet tesz: aki kér, az kap. A negyedik kérés megvalósulásában így veszünk részt Isten munkatársaiként. A Miatyánk szövegét már megtanultuk — lehet, hogy több évtizede — egyszer s mindenkorra. A tartalmát azt az érzületet amellyel Jézus imádkozta naponként újból és újból tanulnunk kell. Aradi András Túrmezei Erzsébet: Úti mozaik A „Fényhordozó” Két gyertyát emelsz a magasba, erfurti dóm szép ősi szobra. „Fényhordozó!” Bár vágyva néznénk bronzba dermedt mozdulatodra! 7» Arpádházi Erzsébet kórháza Még látni a kórház alapjait Várasszonyok élete vigasság volt Itt szeretetet virágzott a hit, s a vár asszonya koldusokat ápolt Szeretet csodái Segítő szeretet csendes csodái: kórházak és szeretetotthonok... a nagy Krisztus-szív sok ezer darabban, titokzatosan bennetek dobog. Eisenachi szivárvány 3. Vita a prófétai szolgálatról A felszabadulás utáni helyzetben az egyház politikai szerepé- nek kérdése volt az a döntő probléma, amely megmozgatta a gondolkodást. Ebben a vitában előkészítő szerepet játszott annak bemutatása, hogyan bírálta Barth Károly a német evangélikus egyház nagy többségét, azért, mert a múltban a templomba és imádságba menekült a fasizmussal szembeni politikai tényleges ellenállás komoly és vérre menő gyakorlása helyett, a jelenben pedig azért, mert nem vállalt elég nagymértékben demokratikus politikai építő munkát Németország átállításában. A döntő pont az egyház prófétai szolgálatának kérdése volt, abból a szempontból, hogy mennyiben segítheti az egyház az akkori politikai fejlődést. Barthnak és a németeknek a vitája izgalmas volt hazai szempontból is, mert hasonló problémákkal küzdött a magyar egyháziis. Mikor egyházi sajtónk ismerteti Barth vitáját a németekkel, azolMt a jellegzetességeket emeli ki. amelyek nálunk is aktuálisak. Német oldalról azt vetették Barth szemére, hogy a háború után teljes befolyásával azt tanácsolja, hogy hagyják abba az imádságot és kezdjék gyakorolni a demokráciát. Barth ezt visszautasította azzal, hogy teológiájában igen nagy helyet kapott az imádság és a keresztyén embernek Istenhez való viszonya. De ugyanakkor arra is rámutatott, hogyan kell ezen az alapon a világban helytállni és élni. Azzal válaszol a németeknek, hogy elvonulnak a vallásos élet belső világába, és nem értik meg, milyen fontos feladat vár rájuk Németország újjáépítése terén. Barth elismerte, hogy az egyházakat a hitlerizmus idején visz- szaszoritoiták, s így azok kénytelenek voltak belső életük körébe visszavonulni. A német hitvalló front azonban mindig tudatában volt annak, hogy ez tulajdonképpen megfutamodás, s az elnyomás elmúltával azonnal megkezdték az egyház prófétai szolgálatának, az erkölcsi segítségnyújtásnak a gyakorlását. Barth azzal támadta a német egyházat, hogy világszerte égető kérdés, hogyan tegyenek bizonyságot a keresztyének a politikai és szociális élet kérdéseiről, de a németek ezt nem tekintik egyházi szolgálatnak. Nem látták az egyház felelősségét a német néppel és a fasizmus által a világra hozott katasztrófával szemben, és így nem járultak hozzá a németség szellemi és erkölcsi újraneveléséhez. „Ha a helyzet így marad, akkor a német egyház passzív tényező marad az újjáépítés számára, sőt nagyon is aktív tényező lesz a régi Németország visszaállítására vonatkozó kísérleteknél” — mondotta Barth Károly. (Lelkipásztor, 1947. márc, 94. o.) A svájci hivatalos egyházi sajtószolgálat Barth Károly vitázó iratából többek között a következőket is közölte: „A háborús bűnösség kérdésében a német egyház csupán azt emlegeti, hogy Isten ellen vétkeztek, s nem akar beszélni a politikai vétkekről. Vagyis csak Isten előtt vallják magukat bűnösöknek s az emberek előtt nem. Így azután alkalmat adtak a németeknek arra, hogy sajátos felelősségük alól kibújjanak. Sőt a német egyház máris átveszi a vádló szerepét: azt hangoztatja egy nyilatkozatban, hogy ha a megszálló hatalmak nem bánnak másképpen a németekkel, akkor azok lesznek a felelősek egy újabb háborúért! Valósággal szörnyű az. hogy az egyház ilyen módon a németség. szószólójává lesz. Még szerencse, hogy vannak más hangok is: a württembergi teológiai-egyházi szocietás igen határozottan állást foglalt az egyházban is végrehajtandó tisztogatás mellett.” (Lelkipásztor, 1947 márc., 95. o.) A háború után a német egyházban ugyanúgy, mint nálunk is, aktuális lett volna a tisztogatás, a katasztrófa-politika támogatóinak a leváltása, és az egyházi és nemzeti talpraállás, újjáépítés szolgálatára alkalmasaknak a hivatalba helyezése„ Nálunk sem hangzott minden tendencia nélkül, amikor a német egyházban meglevő személyi feszültségre utalt a svájci egyházi sajtószolgálat: „Wurm püspök a genfi ökumenikus tanács előtt nemrégiben ünnepélyes ígéretet tett az egyház megtisztítására vonatkozólag! S most ez ellen, mint a politikának az egyházba való bevivése ellen tiltakoznak. Ez a magatartás azt jelenti, hogy az egyház védőfalat épít a nacionalizmus köré és ezzel maga az egyház is csatlakozik a politikai reakcióhoz. Ennek pedig súlyos következményei lesznek.” (Lelkipásztor, 1947 márc., 95. o.) Sokakat töltött el az aggodalom azért, hogy az Isten által nyilvánvalóan megítélt, s a háború poklába fulladt politikai reakcióhoz próbálják egyesek kötni az egyház szekere rúdját. Ha ettől eltérő örvendetes jelenségek mutatkoztak, arra örömmel mutattak rá. így említette a svájci sajtószolgálat Hermann Dlehm és Paul Schempp pozitív szereplését. Ilyen teológusokra nálunk is nagy szükség volt. Amikor egyházi sajtónk utalt a német nyelvű vitára az egyház prófétai szolgálatát illetően, ezzel utalt arra a szükségképpen bekövetkező polarizációra, amely a haladók és a visszahúzók között kialakult. Ez külföldi viszonylatban úgy érvényesült, hogy Asmussen és a német egyház nagyobb része a belső körre való visszahúzódás álláspontján volt, míg Barth Károly, a svájciak és a német evangélikus hitvalló egyház sok tagja erkölcsi segítségnyújtással állt a fejlődés oldalára. Mindez nálunk is megmutatta, mennyire méltatlan az egyházhoz a politikai reakciónak a kiszolgálása, s mennyire jelenti az erkölcsi magasabbrendűséget az újjáépítésnek, a fejlődésnek, a haladásnak az egyházi munkálása. D. dr. Ottlyk Ernő egyház és Állam A Lutheránus Világszövetség egyházjogi konferenciát rendez március 31-től április 4-ig a finnországi Järvenpää- ben, amelyen 15 jogász és teológiai szakértő vesz részt az Egyesült Államokból, a Német Szövetségi Köztársaságból, Skandináviából, Indiából és az egyik európai kisebbségi egyházból. A konferencia főtémája az egyház és állam viszonya lesz. A Német Szövetségi Köztársaság küldöttei máris kiadták 48 oldalas tanulmányi munkájukat ennek a konferenciának az anyagául. AMERIKAI NÉGER NÖ BfRÄLJA AZ EGYHAZAK VILÄGTANÄCSAT Wartburg... Erzsébet, a magyar királylány s Luther ihleti még a lelkemet... Felhők foszlanak- kétívű szivárvány fénylik Eisenach tetői felett. Bach szülőháza Bach szülőháza. Zeneterem. Klavikord, furulya és kantele... Háromszázharmincha’-féle hangszer... Bár lennék, mint ő: Isten hangszere! Az Egyházak Világtanácsának csak akkor lesz jelentősége a hetvenes években, ha egészen új életsílust alakít ki. Vagyis nyitottabb lesz az ifjúság, a nők, a nem fehérek és mások iránt, akik nincsenek ma megfelelően képviselve szerveiben. Jean Fairfax, az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának egyik néger nőtagja jelentette ezt ki egy New York-i konferencián. Szerinte a középső nemzedék fehér nyugati lelkészeinek a gondolkodásmódja uralkodik a Világtanácsban és ezért nem tud kapcsolatot teremteni az elidegenedett kisebbségekkel. Weimar Goethe! Kéziratok, könyvek és képek.. Faust, Mephisto ... ismerős sorok... És én egyszerre mérföldeket lépek: Madáchra és Csesztvére gondolok. A VILÁGVALLÁSOK BÉKEKONFERENCIÁJA Október 16-tól 21-ig tartják po ’70” osakai világkiállítás meg Japánban a világvallások végét, mert attól tartanak, békekonferenciáját Eredetileg hogy a világkiállítás alkalmá- korábbi időpontra tervezték, val sűrűsödni fognak a diák- de meg akarják várni az „Ex- zavargások Japánban.
