Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-02-15 / 7. szám

ORSZÁGOS ÉVÁN GE LI KU S HETI LA P XXXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1970. február IS. Áras 2,— Forint Böjt—cselekedet A böjt fogalmával összefügg a bünbánat szomorúságának fo­galma és ez természetes. Jézus is, Keresztelő János is, Luther is a „térjetek meg!” intésével intonálják a böjt lényegét s a megtérés nincsen bűnbánat nélkül. Általiban azonban két kísértés mutatkozik ilyenkor. Az egyik az, hogy sokan a bűnbánat—megtérés összefüggését , o böjttel csak a böjt heteire központosítják, mintha a keresz­tyén embernek ezt a megrázó belső élményét ilyen szűkre le­hetne szabni és húsvét után az egésznek a tartalma érvényét veszíthetné. Az oltár lila színű térítőjét felváltja a fehér, a bor­dó és a zöld vidámabb színe és ezzel együtt úgy tűnik, mintha idejét múlta volna a megtérés és bűnbánat, hiszen messze el­múlt már a böjt. A másik kísértés az, hogy a keresztyén ember a böjt átélé­sével belső passzivitásba merül. Böjt az az időszak, amelyben isten cselekvése, aktivitása különösképpen láthatóvá válik Jé­zus szenvedéstörténetének különböző fázisaiban és főképpen a golgotái kereszthalálban. A keresztyén ember ismételten aláza­tos szemlélője ennek a történésnek, amelynek eredményét a váltságban, a bűnbocsánatban fogadja el, ami természetes, de sokak számára mindez valami befejezettséget jelent és nem kezdetet. Mindkét kísértéssel kapcsolatban tanítanunk és vallanunk kell, hogy a keresztyén ember bűnbánó, megértő magatartása nem csupán hat böjti héthez van kötve, hanem egész életéhez. Másrészt — bár a böjt tartalmához tartozó az elcsendesedés, az igére figyelés, a várakozás — ez mégis akkor igazi, életrevaló, ha azzal együtt jár a keresztyén aktivitás, a mozgás, a diakó- níai szolgálat, a cselekvés. Isten cselekvésének lényege mindig az, hogy a keresztyén embert elmozdítsa a különféle holtpon­tokról, a tétlenségből és tehetetlenségből és elindítsa a hit és szeretet gyakorlására az élet egész területén. Ennek első látható jele elsősorban a gyülekezetben mutatko­zik, a jelenlétben a böjti áhítatokon, a nagyheti igehirdetés­sorozatokon, áltálában a vasárnapi templomi istentiszteleteken. Együtt van a gyülekezet közössége, mint amely együttesen késs megsiratni a mulasztásokat, az elvesztett alkalmakat, a gyülekezettől való távoliét üres kifogásait, a hálátlanságot és a keresztyén élet indokolatlan örömtelenségeit, de ugyanígy kész elindulni az új élet útján a megújult szolgálat aktivitásával. Másik jele a szűkebb gyülekezeti közösség, az úrvacsorázók közösségének a megelevenedése. Az ugyan igaz, hogy éppen a böjti időszakban növekszik az úrvacsorázók gyülekezeti statisz­tikája, de emögött mindig meghúzódik az a kérdés, hogy a leg­többen megszokásból járulnak-e az úrvacsorához vagy valóban a bűnbánat ösztönzésére? Ha ez az utóbbi lenne az igaz, akkor meg azt kérdezzük, hogy vajon a „böjti úrvacsorázók”-kai ■miért találkozunk legközelebb csak a reformáció emlékünnepén vagy karácsonykor? E mögött a megszokott gyakorlat és gyü­lekezeti jelenség mögött ugyanis éppen nem a bűnbánat ke­gyelmet elfogadó érzése húzódik meg, hanem az a gondolat, sőt meggyőződés, hogy a keresztyén ember ezzel „eleget tett Istennek”, vagyis adott valamit Istennek. Együtt a gyülekezetben és együtt az úrvacsorázók közössé­gében semmiképpen nem befejezés, hanem kezdet lehet, amelynek van eleven folytatása, a növekedés, a bizonyságtétel, a mindennapi élet. Éppen ez a „folytonos folytatás” a megtérés és ennek van egyedül jelentősége — a gyülekezet mellett — a «saladban, sőt a társadalomban is. , A „böjti passzivitás” helyébe a „böjti aktivitás* kerüljön, és akkor ennek érzésvilága nem zárja ki az örömöt sem. Böjtben « van öröm, Isten megtartó szeretetének mindennapos átélése, de főképpen a hálaadás öröme azért, amit Isten cselekedett érettünk és azért, amit mi cselekedtünk az ó indítására, ke­gyelemből, Várady Lajos ülést töltött u Ökumenikus Tandes elnöksége A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának el­nöksége 1970. január 30-án dr. Bartha Tibor református püspök, a Tanács elnöke ve­zetésével tartotta idei első ülését, amelyen az egyházi saj­tó képviselői is részt vettek. A gyűlés tárgysorozatának két főbb pontja az 1970-es ju­bileumi esztendő és a vietna­mi gyűjtés eredményének számbavétele volt. Az elnökség úgy határozott, hogy az ökuménikus Tanács tagegyházai — ezek vezető testületéinek döntésével egyet­értésben — az 1970-es jubi­leumi esztendő folyamán az egész magyar néppel együtt részt vesznek a magyar társa­dalom kiemelkedő eseménye, hazánk felszabadulása 25. év­fordulója megünneplésében, és közös ökumenikus alkalmon is megemlékeznek a magyar nép életének e sorsdöntő ju­bileumáról, valamint arról az útról, amelyet az ökumenikus Tanács tagegyházai ez alatt az Idő alatt a szocializmust építő magyar társadalomban a ma­gyar néppel együtt megtettek. Az elnökség Isten iránti há­lával és nagy megelégedéssel vette tudomásul a vietnami nép megsegítésére rendezett szolidaritási akció keretében lebonyolított gyülekezeti gyűj­tés eredményeinek összegezé­sekor azt, hogy a tagegyházak gyülekezeteinek és lelkészeinek imádságos lelkületű felelőssé­ge, hitbeli állásfoglalása, mély együttérzése és politikai öntu­data is tükröződik az áldozat- készségben. De kifejeződik az a szolidaritás is, amely ez al­kalommal nemcsak a harcoló, hős vietnami népet akarta erő­síteni, hanem világméretű ösz- szefogásban támogatni kívánta az amerikai nép haladó fiai­nak azon millióit is, akik az elmúlt év utolsó hónapjainak akciói során olyan egyértelmű­en és nagy súllyal adtak han­got annak, hogy szemben áll­nak a vietnami nép ellen irá­nyuló amerikai agresszióval. Megemlékezett az elnökség arról, hogy Alexej pátriarchát, az Orosz Orthodox Egyház fe­jét ezelőtt 25 évvel, február 2- án választották pátriarchává és február 4-én iktatták be magas hivatali tisztségébe. Az elnök­ség felkérte dr. Bartha Tibor református püspököt, az öku­menikus Tanács elnökét, hogy a 25 éves jubileum alkalmából fejezze ki a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa tagegyházainak szívből jövő, testvéri áldáskívánását. Végezetül az elnökség beszá­molót hallgatott meg az öku­menikus Iroda működéséről és folyó ügyekkel foglalkozott,, Jordániában (2) Hadműveleti területen Jordániában megérkezésünk órájában rájöttünk arra, hogy valódi hadműveleti területre érkeztünk. Amman külvárosát megközelítve, jordániai bará­taink megmutatták az előző napi bombázások „eredmé­nyeit”. Elmondták, hogy az iz­raeli repülőgépek teljesen rendszertelenül szórják le bombáikat lakótelepekre is. A külváros bombázott része azonban csak „ízelítő” volt a hadműveleti területből. Érke­zésünk napján IRBID város közelében kijutottunk a „front”-ra. A Golan-magaslat irányában olyan területen jár­tunk, amely állandó tűz alatt van, illetőleg soha nem lehet tudni mikor indul meg mind­két részről a tüzelés. Minde­nütt katonák állták el gépko­csink útját. Figyelmeztettek az „életveszély”-re. Ágyú- és gépfegyverállások között jár­tunk. Jó darabig harciárkok­ból néztük a terepet Felet­tünk izraeli vadászgépek zúg­tak. Másnap Ammanből Indul­tunk el egy másik hadműveleti területre, a Jordán völgybe, Teljesen kopár hegyek világá­ban vezetett az ütünk. Útköz­ben egy ponton nagy betűkkel egy táblát láttunk: „TENGER- SZINT’. Azon a helyen ha­ladtunk át, ahol a tengerszint magasság: „0”! Ettől kezdve már tengerszint alatt halad­tunk a Holt-tenger irányába. Itt is mindenütt katonák áll­tak a harciárkokban. Végre el­értünk a Jordán folyóhoz. Ez ma a határvonal Izrael és Jordánia között Külön enge­déllyel ráléptünk az ELLEN- BI-HlD-ra, amely ma az egyetlen átkelőhely Izrael és Jordánia között. A híd egyik oldalán izraeli, a másikon jor­dániai katonák álltak. Kettő­jük között megrendülve bá­multam a Jordán vizét,, mely­ben Keresztelő János megke­resztelte Jézust is. Ezen a hí­don közlekednek a szétszakí­lehet megkülönböztetni, me­lyik ház mi lehetett. Ma itt senki sem lakik... Lépéseink­re egy ijedt macska szaladt el előttünk. Ez volt az egyetlen élőlény, amit láttunk. A Jor­dán völgyben itt-ott láttunk egy-egy kertészkedő arabot, de kísérőink mondták, hogy csak a „saját felelősségükre” foglalatoskodhatnak földjei­A menekülttáborok lakéi tott arab családok tagjai Iz­rael és Jordánia között. Visszafelé a Jordán völgyé­ben megtekintettük a teljesen elpusztított KARAMA várost. A város 1968 (!) tavaszán pusztult el egy izraeli táma­dás következtében. A három évvel ezelőtt még 35 000 lelket számláló város egyetlen rom­halmaz. Mecsetek, lakóházak, iskolák, üzletek olyan rom­tömeget alkotnak, hogy nem is Szeretetintézmcny elnt A Soproni Szeretetotthon Az egyház szeretetszolgálatának feladatai közé tartozik azoknak az ellátása, gondozása, akik ebben a szolgálatban töltötték el életüket öregségükig. A nagyobb létszámú evan­gélikus egyházak nem mulasztják ezt a feladatot, sőt köte­lességüknek tartják. Egyházunkban a piliscsabai Silo otthon mellett a győri egyházközség soproni (Zerge u. 9.) otthona látja el ezt a munkát. A Lővérek egyik legszebb helyén a tíz- tizenkét személy befogadására alkalmas házban s hegyolda­lon közel a tetőig nyúló kertben élhetnek a diakónia kiérde­mesült munkásai. Itt mindig akad hely a munkában még meg nem öregedett, de megfáradt munkatársak vagy család­tagjaik részére, hogy megpihenjenek. A BERLINI MARIA-TEMPLOM A keletberlini TV-torony építése és a városközpont ren­dezése miatt sokan aggódtak, hogy a Mária- te mp 1 om nem kerül-e lebontásra. Most arról adhatunk hírt, hogy a -templo­mot renoválták, környezetét is megszépítették és ádvent első vasárnapján istentiszteletet tartottak benne. ken, mert azok gyakran állnak tűz alatt. Menekült* táborokban Köztudomású, hogy jelenleg több mint 2 millió arab mene­kült van a Közel-Keleten. Ezeknek nagyobb része még 1948-ban kényszerült elhagyni hazáját, a Jordán nyugati partját. A következő években is állandóan nőtt a menekül­tek száma. Az 1967-es izraeli agresszió következtében pedig több mint 500 000 arab került a menekültek sorsára. Sok ez­ren két évtized óta menekült- táborokban laknak, mások 3— 5 év óta. Jordániában mintegy félmillió menekült van. A Bé- ke-világtanács delegációja két menekülttábort nézett meg. Az egyik Irbid város közelé­ben van 14 000 menekülttel, a másik Baqa-ban, ahol 60 000 menekült éL A látvány szá­munkra drámai volt. A sátrak ponyvából vagy hullámbádog­lemezekből készültek. Egy-egy sátorban általában 6—8 sze­mély „lakik”. Legtöbbször a földre terített pokróc az „ágyuk”. Az iskolás gyerekek évek óta térdeiken írják isko­lai leckéiket. Szélviharok ide­jén — elsősorban télen — a család egyik tagja tartja a sá­tor oszlopát, hogy össze ne dőljön, miközben a többiek al­szanak. Élelmezésük is na­gyon hiányos. A legtöbben na­ponta egyszer esznek. Különö­sen a gyerekek szenvednek so­kat. A vezető emberek elmon­dották, hogy a menekültek legnagyobb része nem hajlan­dó a ponyvasátrakból valami szilárdabb „építménybe” köl­tözni, mert ez azt a látszatot kelthetné, hogy ők „Jordániá­ban akarnak letelepedni”, holott ők vissza akarnak térni hazájukba, a mai Izraelbe. A „ponyvasátor” ideiglenességet jelent számukra és inkább ezt választják. A táborokban mindenütt százak vettek bennünket kö­rül. Voltak, akik belénk ka­paszkodtak és sírva kiabáltak „Segítsenek bennünket haza!". A rögtönzött gyűléseken Ka­mara Damantang külügymi­niszterrel együtt beszédeket tartottunk. Igen nagy dolog volt, hogy elmondhattam: ma­gyar népünk segíti őket kü­lönböző módon. Nagyon ki­nyílt a szívük, amikor arról is hallhattak, hogy a magyaror­szági evangélikus egyház vala­mennyi gyülekezetében 1969 húsvétján gyűjtést rendeztünk éppen a jordániai menekültek számára. A Lutheránus Világ- szövetség, az Egyházak Világ­tanácsa és az ENSZ sok segít­séget ad a menekülteknek, de még így is rendkívül nehéz és keserves a sorsuk, Békegyűléseken Három alkalommal szolgál­hattunk békegyűléseken: AM- MAN-ban, SZALT-ban és IR- BID-ben. A legnépesebb gyű­lés Ammanban, a fővárosban volt. Több százan vettek azon részt Jelen voltak az egyhá­zak képviselői is. Eljött a ró­mai katolikus és ortodox püs­pök is. A békegyűlésen Nabul- szi volt miniszterelnök elnö­költ ö volt az, aki 1956-ban felmondta az angol—jordániai egyezményt, melynek nyomán az angol csapatoknak el kel­lett hagyniuk Jordániát, Ar ülésen részt vett Rauhi El- Khatib, Jeruzsálem volt pol­gármesteré is. Ez alkalommal előadást kellett tartanom a magyar békemozgalomról, to­vábbá a magyar protestáns egyházak békemunkájáról. Hasonló módon folytak le Ir- bidben és Szaltban is a gyűlé­sek. Mindenütt igen nagy ro- konszenv nyilvánult meg a Béke-világtanács, a Magyar Béketanács és magyar protes­táns egyházaink'iránt Husszein királynál Jordániában a Béke-világ- tanács delegációját — amely ekkor már csak 3 tagból állott — fogadták az állami vezetők is. Váratlan volt számunkra, hogy fogadott bennünket Husszein király. A 35 éves ki­rály az ünnepi fogadásnál na- kodója. A múltban számos helytelen intézkedést tett az antiimperialista mozgalom el­len, amely országában nagyon erős volt. Most egyre tudato­sabban folytatja a harcot Iz­rael agressziója ellen. A ki­rály az ünnepi fogadásnál na­gyon közvetlen volt. Alkal­mam volt átadni a magyar bé­kemozgalom üdvözletét és ki­fejezésre juttattam népünk szolidaritását az arab nép iránt. Látogatást tettünk Talhuni miniszterelnöknél, Salaah Abu Zaid tájékoztatásügyi minisz­ternél. Ez utóbbi filmet vetí­tett le számunkra az 1967-es izraeli agresszióról. Minden alkalommal nagy érdeklődés­sel hallgatták meg a mi tájé­koztatásainkat is munkánk­ról, népeink életéről és a ma­gyar egyházak szolgálatáról. Rendkívül érdekes volt * Palesztinái Felszabadítási Szer­vezet jordániai vezetőségével való tárgyalásunk. Úgy látják, hogy joguk van fegyverrel is harcolni szülőföldjükért Hisz­nek végső győzelmükben. D. Káldy Zoltán AZ EGYHAZAK VTLÄGTANÄCSA ÜJ SEGÉLYPROGRAMJA A KÖZEL-KELETEN Az Egyházak Világtanácsa sén a Palesztinái menekültek Egyházközi Segély osztálya 1,05 , .... milliós segélyprogramot foga- az 1967-es háború áldozatai dott el decemberi genfi ül£- részére, ÉNEKESKÖNYV-REFORM könyv reformját, illetve új énekeskönyvnek * kiadását javasolja. A szász evangélikus egyház (NDK) a jelenleg mindkét Né­metországban használt énekes-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents