Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-12-27 / 52. szám
XXXV. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM 1970. december 27. Ára: 4,— Forint M indazt, ami az első karácsonykor történt többféleképpen fogalmazhatjuk meg. Mondhatjuk azt is, hogy „megnyílt felettünk az ég és Isten kegyelmével fordult felénk”. Azt is mondhatjuk, hogy „megszületett a Megváltó, aki megszabadít bennünket a bűnnek és a halálnak hatalmából”. így is fogalmazhatunk: „Békesség szállt a földre”. Egyik szép énekünk szavaival élve ezt is mondhatjuk: „Eljött hozzánk az üdvösség”. Mindegyik fogalmazás valamit felvillant abból a gazdag valóságból, amit karácsony jelent. Mindig karácsony teljes gazdagságát kell magunk előtt látnunk, az egész gazdagságból kell élnünk és az egész gazdagságot kell ünnepelnünk. 1970 karácsonyán ebből á gazdagságból kiemeljük karácsonynak azt az ajándékát, amelyet ez a mondat jelez: „Testvérünkké lett!” Jézus Krisztus, Isten Fia, testvérünkké lett! Magára vette az emberi testet, valóságos emberré lett. Nem mint fölöttünk élő, elérhetetlen istenség'közelített meg bennünket, hanem olyan hús-vér ember lett, mint mi vagyunk. Így lett testvérünkké. A zzal, hogy Jézus Krisztus L testvérünkké lett, oz emberi méltóságot erősítette meg. Isten az embert „saját képére és hasonlatosságára teremtette”. Ennek a meghatározásnak teljes gazdagságát kimeríteni soha nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy az „Isten- képűség” nagy méltóságot jelent. Embernek lenni méltóság! Kiváltság! Az Istenhez való hasonlóság mindenesetre azt jelenti, hogy nem „tömegcikkek” vagyunk, hanem minden ember külön személyiség és arra van hivatva, hogy tükrözzön valamit Istenből, az ö tisztaságából, szeretetéből, jóságából, szabadságából, „elhatározó képességéből”, munkásságából, teremtő erejéből. A z emberi méltóságnak nemcsak Istenhez való viszonyban van tartalma és jelentősége, hanem embernek a másik emberhez való viszonyában is. Az emberi méltóság azt követeli, hogy az egyik ember tisztelje a másikban az „Isten képmását”, becsülje személyiségét, sajátosságait. Tisztelje életét, védje azt. Tartsa magával egyenrangúnak. Ne tekintse „másodrangú embernek” csak azért, mert más bőrének színe, más a kultúrája, hite és világ- aézete és mások a sajátosságai, aaint az övé. Az emberi mélD. Káldy Zoltán tóság azt is követeli, hogy az ember szabadságban éljen és lehetőséget kapjon a benne rejlő tehetségek és adottságok kifejlesztésére és kamatoztatására a másik ember javára. Ez az emberi méltóság azt is követeli, hogy az ember ne önmagáért éljen, hanem a másikért, annak boldogulásáért, anyagi szellemi előrehaladásáért Az emberi méltóság így a közösségért, a családért, a társadalomért való önfeláldozó munkában teljesedik ki. Ennek az emberi méltóságnak a megbecsülését és magasra emelését jelenti az, hogy Jézus testvérünkké lett. Ez a „testvérünkké létei” nemcsak a megbecsülését jelenti az emberi méltóságnak, hanem egyben felkiáltójeles felszólítás arra, hogy valóban legyünk emberek és védjük a másik ember méltóságát. A világ számos Helyén az emberi méltóságot nemcsak veszély fenyegeti, hanem sokszor ezt a méltóságot meggyalázzák, összetörik és megszégyenítik. Az emberi élet tisztelete helyett — amit többek között Schweitzer Albert is olyan erőteljesen hangsúlyozott — az emberi életek elpusztítása folyik háborúkban, börtönökben, dél-vietnami „tigrisketrecekben”. A faji megkülönböztetés nyomán „másodrendűvé” süllyesztett emberek szenvednek az „elsőrendű emberektől” Afrikában és az Egyesült Államokban. A világ más részeiben pedig az antiszemitizmustól és cionizmustól. A fajilag megkülönböztetett emberek nem kapnak módot és lehetőséget arra, hogy a bennük rejlő sajátosságokat és tehetséget kifejleszthessék az egész emberiség javára. Közel 2 milliárd ember arcát pedig az éhség és a rosszultáplált- ság torzítja el és ezek az éhségtől eltorzult arcok éppen nem tükrözik az „Isten képmását” és éppen nem hordozói az emberi méltóságnak. A gyarmatosítás igájában szabadságuktól megfosztott emberek meg vannak fosztva attól, hogy emberi méltóságuknak megfelelően maguk intézzék sorsukat, döntsenek sorsuk felől és maguk rendezzék be politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életüket. Mindez sértés az emberen, az emberi méltóságon, Isten „képmásán”. Jézus Krisztus testvérünkké lett! Jött, hogy a bűn által megrontott „isten-képűség” általa újra megtisztuljon és az emberi méltóságnak becsületet szerezzen. Jött, hogy az embert kiszabadítsa a bűn hatalmából. Rábízta követőire evangéliumát, hogy általa ez a szabadí- tás tovább folyjék. Tanítványainak ma is fáradozniuk kell azért, hogy mindenütt a világon ember maradhasson az ember. Küzdeniük kell azért, hogy az emberi méltóság megbecsültessék. Vagyis küzdeniük kell minden ellen, ami az emberi méltóságot megrontja és csonkítja: a háború, a társadalmi igazságtalanság, az elnyomás, az éhség, a faji megkülönböztetés és gyarmatosítás ellen. Jézus Krisztus tanítványainak tudniuk kell azt is, hogy nem ők vannak egyedül hivatva arra, hogy küzdjenek az emberi méltóság megbecsüléséért, mert sokan vannak a világon olyanok, akik más alapból indulnak ki, de ugyanazért á célért harcolnak: az emberért, az emberiségért, az emberi méltóságért. Karácsonykor a testvérünkké lett Jézustól kérjünk új erőt ehhez a munkához. 2 ISTEN HOSSZAN KE- • SZÍTETTE ELŐ FIÁNAK ŰTJAT. A Szentírás első lapjain elhangzott az ígéret Arról, aki majd a bűn legyőzője lesz. Innentől kezdve végigvonul az Ószövetségen a jövendölés: eljön az Isten Báránya, hogy mindazt beteljesítse, amit Isten a prófétákon keresztül üzent. Isten Jézus Krisztusban nyújtja a kinyilatkoztatás teljes gazdagságát. Rajta kívül nincsen a világon semmi más kinyilatkoztatás, viszont a Fiú magában foglalja Isten szavának és akaratának teljességét. A karácsonyi evangélium így hangzik: Akit Isten a próféták által ígért, ime most nékünk ajándékozta Fiát. Az ádventi várakozás beteljesedett. Az Ige testté lett. Jézus Krisztus megszületett. 2 KI EZ A MEGSZÜL E- • TETT JÉZUS KRISZTUS? Milyen ajándékot nyújt Isten őbenne? A Fiú tökéletesen képviseli ÜNNEPKÖSZÖNTÉS Karácsonykor egy órára megtérünk a gyermekkorhoz — szokták mondani. Euekíoszlányok zsonganak az öregek szivében is: gyermekkori dallam, gyertyafényben ringó szavak... Karácsonykor térjünk meg Istenhez. Biztosabb erő Ö, mint a szálló emlék. Ahhoz térjünk, akivel szemben minden könyörgésünk és hálaadásunk, hitbeli tartásunk és örömünk csak visszhang. Az angyali dicsőségmondás visszhangja. Tőié és vele mindig el lehet indulni. Éppen ezért: karácsonykor térjünk meg az emberhez. Az legyen mértékünk — ne egy órára, de egy életre — amit tőle, az „emberré lett”-től tanultunk jóságban, erőben, szeretetben. A földön béke, az embereknek jóakarat — általa nemesített szavak, s- az értékfedezet mögöttük ő maga. A ma születettben mellénk állt az Isten, hogy ml szorosabban álljunk egymás mellett. Boldog ünnepeket! — de ne álljunk meg a kívánságnál, s ne csak ma. Szerezzünk, szerezzünk mindig mindenkinek ünnepet jóságban, megbocsátásban, szeretetben, békességben. Köszönet és jókívánság D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspököt a karácsonyi ünnepek és az újév alkalmából többen köszöntötték levélben a teológiai tanárok, az esperesek, az egyházmegyék elnökségei, a lelkészek és a gyülekezetek tagjai közüL A püspökök szívből köszönik a köszöntést és jókívánságokat. Egyben szívből köszöntik a Teológiai Akadémia tanárait, az egyházmegyék elnökségeit, espereseit és felügyelőit, a gyülekezetek lelkészeit, felügyelőit, presbitereit és tagjait. Kívánnak Istentől gazdagon megáldott Karácsonyt, boldog, békés, eredményes új esztendőt D. dr. Ottlyk Ernő az Atyát. Benne jelenik meg a kinyilatkoztatás végső, lezárt, tökéletes foka. Amit Isten mondott és cselekedett, Benne foglalódott össze, Benne érte el a csúcspontját, úgyhogy nincs is már szükség a kinyi- latkoziatás folytatására, kiegészítésére, vagy fokozására. A Fiú mindenek örököse, az Atya szándékát, tervét, akaratát, üzenetét tökéletesen jeleníti meg. A Fiú az Atya képmása, dicsőségének visszatükröződése. Olyan szoros a kapcsolat az Atya és a Fiú között, mint a fényforrás és a kisugárzás között. A Tükörkép pontosan az eredetit követi. Mindezeknek a képeknek az a feladatuk, hogy belőlük megértsük: Isten valóban önmagát adja az embervilágnak. A betlehemi jászolbölcsőben a kezdet és vég Ura piheg, kicsiny gyermek formájábán. Hallatlan ajándékot jelent az a csecsemő, mert benne az örökkévaló Isten született a világra, olyan embernek, mint mi vagyunk. Ez Isten legnagyobb ajándéka, amit az embernek adhat, ezt nyújtotta a Krisztus születésében. 3 MIÉRT LETT ISTEN • EMBERRÉ? Miért adta ezt az ajándékát? Mit akar vele elérni? Érettünk adta. Hogy megszabadítson a bűn és halál hatalmából. fjem önmagáért cselekedte, hanem miattunk. Nem is volt könnyű néki ezt megtennie, hiszen az Atyától a Fiú feláldozását követelte ez a lépés, valóban Egyszülöttjét adta oda miértünk. A Fiútól pedig a keresztre feszíttetés vállalásának az áldozatát jelentette. Mégis így történt. De csakis azért történt így, hogy általa mi éljünk, kárhozatunkat magára vegye, bűneinkért eleget tegyen, a haláltól megszabadítson, minden váltságdíjat lefizessen értünk, hogy mi az ő halála árán élhessünk és üdvözölhessünk. Jézus Krisztus isteni teljhatalmával Istent magát képviseli. Általa pillantunk be a mennyekbe. Általa, mintegy tükör által ismerhetjük meg Isten jóságtól és szeretettől sugárzó orcáját. Általa nyílik meg szívünk Isten igéjének és kinyilatkoztatásának befogadására. Ö a közvetítő Isten és a világ, Isten és az emberiség, Isten és az ember hite között. Nem valami elvont eszme vagy előfeltevés, vagy kiváló egyéniség ő, akin keresztül szellem és anyag, eszme és mítosz kapcsolatba jutnak egymással, hanem 0 a történeti Jézus, az Isten egyszülött Fia, a valósé* gos ember és a valóságos Isten, a megfeszített, feltámadott, megdicsőült Űr, akit nem a spekuláció, hanem a kinyilatkoztatásból származó hit ragad meg és tesz magáévá, 4 VILÁGOT HORDOZO • SZERÉTETRÖL tesz BIZONYSÁGOT. Isten kinyilatkoztatását nem adja vissza hűen az, aki csak a lélek belső körében, vagy legfeljebb szűk emberi közösségekben képzeli el az Ige testté levésének eseményét. Az ö perspektívája nem azonos semmiféle szűklátókörű szemlélettel. Ö világméretben lát és ugyanúgy cselekszik. Néki nem mindegy, hogy merre halad as embervilág. Néki nem mindegy az emberiség jövője. Hiszen övé a mindenség. ö gondviselő szeretetével hordozza, teremtő szavával kormányozza azt. Szeretetéből nem is következhet más, mint az embervilág javának, előmenetelének a munkálása. Ez érvényes mind lelki, mind anyagi vonatkozásban. Az Ö világ- tervében egyszerre van hangsúly azon, hogy ne legyen elnyomott, éhes, betegségtől, gondoktól gyötört ember, hanem érvényesüljön a társadalmi igazság, az anyagi és kulturális fejlődés — és ne legyen lelkileg egyedül maradt, meg- váltatlan ember, hanem hangozzék az evangélium szava, hogy belőle áldás fakadjon. Ennek a fényében torz a faji megkülönböztetés minden változata, a színes bőrűek jogainak korlátozása, a faji gyűlölet és ellenségeskedés mindenféle formája. Ennek a fényében torz az önző, csak magára tekintő nacionalizmus, amely más népek ellen gyűlölködik. Karácsony fénye úgy vezeti az Isten népét, hogy egyre inkább felfigyeljen a szeretetben kinyíló lehetőségekre, s egyre inkább ellent mondjon a gyűlöletnek, a rablásnak, a kizsákmányolás megnyilvánulásainak. Az agresszió, a háború, a vérontás kárhozatos volta egyre világosabb karácsony fényében. Viszont egyre kívánatosabb az emberi együttélés békés rendje, kontinensünk biztonságai Európa népeinek zavartalan jövője. Ezt a Jézus Krisztust, a próféták által jövendölt, az Atyával egy, az érettünk emberré lett, az egész világot gondviselő szeretetében hordozó Jézus Krisztust hirdeti igénk, mint Isten legdrágább karácsonyi ajándékát! Az emberi méltóságról i an szó Világot hordozó szeretet
