Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-12-20 / 51. szám

ÉNEK A CÉLNÁL L>k 1, 67—79 A MELYSÉGBEN FOGANT mai igénk, az a hálaének, ame­lyet Zakariás énekének nevezünk. Olyan, mint annak a szava, aki szorongatások és megpróbáltatások útvesztőin át jutott ki a szabadba, az életbe, a világosságra. Olyan, mint egy felsza­badult lélegzetvétel. AKI ELŐSZÖR énekelte ezt a zsoltárt, s nyomában máig is azok, akiknek együtt dobban a régi szavakkal a szive, tudják, , milyetf mélyre jutott az, akinek néma az istene. Senki nem sorolhatja fel, hogy hányszor próbálta meg Zakariás, és há­nyán próbálták meg azóta is szóra bírni áldozattal, varázslás­sal, babonával. HALÁLOS NÉMASÁG vette körül Zakariás számára Istent. Közben jöttek és múltak az évek. Egyre fáradtabban, egyre kevesebb reménységgel végezte, talán már egészen gépiesen a papi szolgálatot. Áldozatokat mutatott be, de azok felgomoly- gó füstje elrejtette előle Istent. Imát öltött imába de az ezer­szer megismételt szavak csak a saját hangját visszhangozták. Istenes énekeket énekelt, de a dallam nem szárnyalt felfelé.' De nemcsak Isten volt néma. Néma, értelmetlen és céltalan volt számára az egész élet és a múlttá dermedt jelen, a tör­ténelem is. Bármerre nézett, megtorlailan igazságtalanság, ér­telmetlen és vak gyűlölet, megoldhatatlan kérdések fagyasz­tották ajkára a szót. Hiába vallatta az életet, nem látta cél­ját semminek. Őszülő hajszálai élete őszének voltak néma ta­núi. A folytatás, az utód, a jövendő ígérete nélküli elmúlás le­győzhetetlen ereje rettentette. DE MEGSZÓLALT AZ ISTEN. Zakariás számára is úgy, ahogy a költő vallotta: akkor, amikor terhét roskadozva vitte. Csendesen és váratlanul. Utat mutatóan és célhoz vezetően. És Zakariás újra megtanult beszélni. Átélte azt a csodát, ame­lyet azóta is számtalan ember tapasztalt és átélt: aki Isten szeretetének jó szavát, az evangéliumot meghallja, hallani és érteni fogja az élet beszédét: embertársai szavát is igazán, de az események üzenetét is. Zakariás, fiának, Keresztelő János­nak születésekor énekelt csodálatos hálaéneke az erős Istent dicséri, akihez odamenekülhet a gyenge, az elhagyott és a sze­gény. Dicséri a kegyelmes Istent, akinek ereje a bűnbocsátó széretetben a legnagyobb. És dicséri az üdvösséget szerző Is- * tent, aki nem hagyja az embert a reménytelenség mélységeiben. ZAKARIÁS RÉGI, SZÉP ÉNEKE ádvent utolsó vasárnap­ján, karácsony küszöbén négy kérdéssel fordul felénk. Először azt kérdezi, hogy halljuk-e Isten szavát? Hallható ez a szó. Nem rejtelmes és nem is titokzatos utakon jön közénk. Jézus szavaiban, az apostolok bizonyságtételében, az: igehirdetésben egyszerű, emberi és érthető Isten szava. Azután azt kérdezi, hogy halljuk-e igazán egymás hangját? Meghalljuk-e egymás szavában a szeretet, a segítökészség, az áldozat igényét? Zaka­riás énekének harmadik ádventi kérdése az, hogy meg tujuk-e szólítani Istent? Találunk-e olyan szavakat hozzá, amelyeknek nem szegi szárnyát önzés vagy aggódás, hamisság vagy kép­mutatás'. így lesz igaz és érvényes, építő és 'gyógyító minden szavunk. Építi és egyengeti Zakariás ádventi hálaénekének szavával ember és ember között a békességnek útját. Schreiner Vilmos IMÁDKOZZUNK tlrunk! Köszönjük, hogy beteljesítetted ígéretedet és elküld­ted megváltásunkra egyszülött Fiadat. Köszönjük, hogy általa megismerhetünk téged, Mennyei Atyánkat. De azt is köszön­jük. hogy szereteted megnyitja az utat egymás felé, hogy sze- retetben szolgáljuk embertársaink javát. Bocsásd meg, Urunk, hogy restek voltunk igéd meghallására és nem akartuk meghallani embertársaink szavából a szere- tetünket igénylő vágyakozást. Bocsásd meg, hogy hozzád szóló szavaink a hitetlenség, az egymáshoz szólók az önzés némasá­gába hullanak. Taníts meg Urunk szólni és hallani a szeretet leikével, hogy áldott legyen ünneplésünk. Amen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. december 20-án — RÄKOSKERESZTÜR. No­vember 15-én, a templomszen­telési emlékünnepen állította szolgálatba a gyülekezet a De­ák-téri gyülekezettől vásárolt orgonáját. Ezen az ünnepi is­tentiszteleten dr. Kékén And­rás Deák-téri igazgató-lelkész igehirdetéssel szolgált. A dél­utáni szeretetvendégségen Bol- la Árpád dunakeszi lelkész tartott előadást. — KONDOROS. November 22-én a gyülekezet szeretet- vendégségén Zátonyi Pál csa- bacsüdi lelkész taftott elő­adást. A szeretetvendégségen szolgálatot végzett — az az­nap Kondoroson szupplikáló — Zátonyi, János teológus is. — IVÄNDÄRDA. a ma- gyarbólyi gyülekezet filiájá- ban november 24—26-ig Fehér Károly igehirdetési sorozatot végzett. Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) dr. Hafen- seher Károly, du. 6. Zenés áhítat — D. Káldy Zoltán. Fasor de. 11 Szirmai Zoltán du. 6. Karácsony­est: Mezősi György. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sán­dor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thály Kálmán u. 28. de. 10 Franeisci Guido, de. 11 dr. Rédey Pál, du. Szeretetvendég- ség. Kőbánya de. 10. Sülé Károly, du. 5. Szeretetvendégség: Veöreös Imre. Utász u. de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 Sülé Ká­roly. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Ká­roly. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Baranyai Tamás. Váci út de. 8 Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10 Benczúr László. Üj- pest de. 10 Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10 Virágli Gyula. Sorok- sár-üjtelep du. fél 3 Virágh Gyu­la. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerlete- lep de. 8. Pestújhely de. 10 Schrei­ner Vilmos. Rákospalota-MAV-te­— Ádvent 4. vasárnapjának oltárterítő színe: lila. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Fii 4, 4—7: az igehirdetés alapigéje: Lk 1, 67—79. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 20-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet DR. SELMECZI JÁNOS, a Teológus Otthon igazgatója. — KECSKEMÉT. November 29-én, ádvent első vasárnap­ján, Kajos János nagyvelegi lelkész szolgált a gyülekezet­ben istentisztéleten, majd ezt követőeh előadást tartott a gyülekezeti teremben. — PILIS. November 15-én a gyülekezetben szolgált Mar- schalkó Gyula vecsési lelkész. A délelőtti istentiszteleten ige­hirdetéssel szolgált. A délutá­ni szeretetvendégségen „Az evangélikus templom” címen vetítettképes előadást tartott. Végül átvette a pilisi gyüle­kezet ajándékát — 5000 Ft- ot — a most épülő vecsési templomra. — ACSA. December 3-án ádventi istentisztelet kereté­ben igehirdetéssel szolgált a gyülekezetben Gerhát Sándor galgagutai lelkész. — TÄZLÄR. November 27- én a kis szórványgyülekezet- ben Eszlényi László bócsai se­gédlelkész „Várakozás a má­ban” címen szolgálatot vég­zett. > — DEAK-TÉR. Ez évben is megrendezte a gyülekezet az egyházi esztendő utolsó nap­ján — 1970. november 28-án — a szokásos „összevont bib­liaórát”, melyen a különböző közösségek tagjai voltak együtt. Két előadás hangzott el: „Ké­szek az egészért” és „A gyülekezet a városért” címen, melyeket D. Káldy Zoltán püspök-lelkész és dr. Kékén András igazgató-lelkész tar­tottak. Az előadások után be­számolók hangzottak el a kü­lönböző csoportok munkájá­ról. Az együttlétet Trajtler Gábor lelkész áhítata zárta be. lep de. 8. Rákospalota-Nagytemp- lom de. 10. Rákospalota-Kistemp- lom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karrier Ágoston. Sashalom de. 9 Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresz­túr de. fél 11 du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Vára- dy Lajos, de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) Várady Lajos, du. 6 Szita Istvánná. Torockó' tér de. fél 9. Szita Istvánná. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. xn. Tartsay Vilmos u. de. 9 Takács József, de. 11 Ta­kács József, du. 6. Szeretetven­dégség. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Reuss András. Németvölgyi út de. Visontai Róbert. Nagytétény de. 9 Reuss András. Albertfalva de. 7 fél 9. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. fél 11. — VASAS-MARÄZA. Há­rom estén keresztül, novem­ber 18—20-ig a gyülekezetben Lackner Aladár keszőhideg- kúti lelkész végzett Jelenések könyve 2—3. fejezetei alapján igehirdetési sorozatot. — BÉKÉSCSABA. Novem­ber 8-án Gyülekezeti Nap ke­retében vendégszolgálatot vég­zett Kovács Pál szarvas-ó- templomi igazgató-lelkész. Délelőtt a magyar és szlovák istentiszteleteken igehirdeté­sekkel szolgált, délután pe­dig előadást tartott Tessedik Sámuelről. — GÖDÖLLŐ. A gyülekezet november 8-i szeretetvendég- ségén Roszik Mihály alberti lelkész tartott előadást. — GYULA, A gyülekezet november 8-i szeretetvendég- ségén Nagybocskai Vilmos gé- rendási lelkész tartott elő­adást. — KÖBANYA. a gyüleke­zet november 15-1 szeretetven- dégségén Bojtos Sándor győri lelkész tartóit előadást. — CEGLÉD. A gyülekezet november 29-i ádventi szere- tetvendégségén Benczúr László Budapest-Angyalföldi lelkész szolgált előadással. — HALÁLOZÁS, id. Hideg­kúti Béla, az acsádi gyüleke­zet tagja 79 éves korában no­vember 29-én elhunyt. Teme­tése december 1-én volt Acsá- don nagy részvét melleit. „Jé­zus az én bizodalmám”. — WOODSTOCK-KANADA 18 re­giszteres, pedálos, igen szép hangú harmonium eladó. Cím a Kiadó- hivatalban. — NÉGY OKTAVOS, 2 regiszteres harmonium eladó. Kellemes, szép­hangú, kifogástalan állapotban van. Kudron Nándor. Kiskőrös, Tömö­ri u. 10. — 51 ÉVES rokkant evangélikus nyugdíjas férfi, főbérleti kis szo­ba konyhás lakásába gondozóasz- szonyt keres, aki őt idegbetegségé­ben gondozná és ápolná. Tolnai Dobiás Pál. Bp., XIX., Kispest, Achim András u. 1. — FOGORVOSNÖ Budapesten al­bérleti szobát keres, vagy lakásért eltartási szerződést kötne. Cím- a Kiadóhivatalban. „Örüljetek az Úrban min­denkor, ismét mondom, örül-» jetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel !” (Fii 4, 4-5) VASÄRNAP. — „Szabadídts meg minket a gonosztól”. (Mt 6, 13) A heti ige karácsony hetében az ujjongó örvende­zésre, az Ür közelségére hívja fel a figyelmünket. És mintha a mai ige a várakozó remény­ségben a hittel való imádko­zásra akarna megtanítani ben­nünket. Úgy kell az Úrral va­ló találkozásra készülnünk, hogy megszabadulunk a go­nosztól: a bűntől, a hitetlen­ségtől, a szeretetlenségtöl, az önzéstől és mindentől, ami Is­tentől és a másik embertől el­választ. A gonosztól pedig ak­kor szabadulunk meg, ha hi­szünk a hozzánk is közeledő Űr Jézus Krisztusban. HÉTFŐ. — „A Bárány. az uraknak Űra és királyoknak Királya”. (Jel 17, 14) Az első karácsonyon a világra eljött Űr Jézus Krisztus megmutat­ta az ember számára Isten szeretetét, bűnbocsátó kegyel­mét és az ember életét telje­sen megújító hatalmát. A mai igé viszont arra tanít, hogy az. egykor eljött Messiás hozzánk is úgy közeledik az igében ezekben a napokban, hogy ő nekünk az Urunk és Kirá­lyunk, aki azért jön, hogy tel­jesen megújítsa az életünket. Hitetlenség és bizonytalanság helyett élő hittel, önzés és gyűlölség helyett szolgáló sze­retettel tölti meg a szívünket és életünket. KEDD. — „Boldogok a sze­lídek: mert ők örökségül bír­ják a földet”. (Mt 5, 5) Meny­nyire más az ige tanítása és az élet! A legtöbb ember azt tart­ja, hogy az éri el a boldogsá­got, aki erőszakos, aki kihar­colja a maga igazát, aki talp­raesetten feltalálja magát az élet minden területén, aki csak az áltála kitűzött cél el­érésére fordítja minden fi­gyelmét és erejét. Hol lehet eközben szelídséget találni ? Éppen ezért biztat a mai ige a szelídségre, az alázatosságra nemcsak a „nagyobbak” előtt, hanem a „kisebbek” előtt is. A szelídség által töltjük be Is­ten parancsát, s tudunk iga­zán a másik emberért élni. SZERDA. — „Áldott az Ür, Izrael Istene, hogy megláto­gatta és megváltotta az ő né­pét”. (Lk 1, 68) A karácsony előtti napokban tele van az ember gonddal. Vajon készi- tett-e mindenki részére aján­dékot, s vajon az ajándék valóban ajándék lesz-e? Az utolsó pillanatokban próbálja az ember az eddigi hiányokat, mulasztásokat pótolni, s nem igen jut idő arra, hogy Istent dicsőítse. A rohanó napok for­gatagában az ige megszólít és Isten megváltó szeretetéről beszél. Csendesedjünk el ezek­ben a napokban, s áldjuk őt Egyszülöttjének elküldéséért! CSÜTÖRTÖK. — „Mivel te­hát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlókép­pen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a ha­lálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljés életükben rabok vol­tak”. (Zsid 2. 14—15) A mos­tani szentestén nem a szá­munkra oly kedves karácso­nyi történet szavai szólalnak meg, hanem nagyon tömören és magvasan áll elénk a kará­csonyi csoda. A gyermek Jé­zus Megváltó, akinek hatal­ma van. Hatalma van a bűn és gonoszság felett, hatalma van arra, hogy megszabadítson minket a halálfélelemtől. Az az Ür Jézus Krisztus lép be ma hozzánk igéjében; akinek hatalma van felettünk is. Ne­ki hatalma van arra, hogy ün­nepünket igazán karácsonnyá, a vele való találkozás boldog alkalmává tegye. PÉNTEK. — ..Jézus mond­ta: nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöt­tem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak meg­térésre”. (Mk 2, 17) A mosta­ni karácsonyon a megtérésre hívó Megváltóval van talál­kozásunk. Aki azt akarja,.hogy a fenyőfa csillogásán, az aján­dékok feletti örömön túl al­kalmunk legyen a magunkba- nézésre, a bűnbánatra, a meg­térésre» is. Ha betegek va­gyunk, 6 enyhíti fájdalmun­kat, ha elesettek, ő emel fel, ha bűnösök, ő ad erőt a meg­térésre és ő újítja meg az éle­tünket Szentlelkével. Könyö­rögjünk azért, hogy lépjen be az otthonunkba, a szívünkbe, az életünkbe! SZOMBAT. — „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békes­ség, és az emberekhez jóaka­rat”. (Lk 2, 14) A karácsonyi csoda, a Krisztussal való ta­lálkozás, az öröm és boldogság mellett nem hiányozhat ün­neplésünkből az Istent-dicsőí- tés sem. De vajon dicsőítjük-e Istent mi is a mostani kará­csonyon? Vajon imádkozunk-e fáradozupk-e azért, hogy bé­ke legyen a földön, s vajon jóakarattal, szolgáló szeretet­tel közeledünk-e a másik em« berhez? Mert Isten dicsőítése mellé a béke és a jóakaratke- rftlt már az első kárácsonyon is! Harkányi László EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emi! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIIL, Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412— VITI. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.4582 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Mint vonatot a füstje úgy követett apám búcsúzása: — Mikor jössz megint? Most már mindig ezzel a kérdéssel búcsúzik tőlem. Bátyám arca is eltűnik a vonat mellől, ámint nekiiramodik és belefúrja magát a de­cemberi ködbe. Körül se nézek milyen embe­rekkel utazom.. Behúzódom a meleg fülke sar­kába. A fogasra akasztott kabátomnak támasz­tom fejem, azután engedem magam rázatni a vonattal. A mögöttem lévő ülésen egy asszony csöppnyi emberkével hoppázik. — Kilenchónapos! — feleli egy elmosódó kérdésre. Akaratlanul is megfordulok, mert nagyon érdekelnek az ilyen kilenchónapos emberkék. Kék, bolyhos, kötött sapka mosoly­gó gyermekarcot keretez, bár úgy látszik, hogy a hoppázó nagymamának jobban tetszik á ki­csi mosolya, mint a gyermeknek a zötykölö hoppá. A beszélgető utasok zajába süppedek és nézem ismét a szemberohanó ködös vidéket. Otthon voltam és most megyek haza. Ahol 90 éves apám él az az otthon, ahol én vagyok az egyik szülő az a haza. Talán így jönnek majd hazulról haza az én gyermekeim is. Mi­vel karácsonykor én nem lehetek otthon, így ádventi időben ruccanok haza, hogy megcsó­koljam apámat és testvéreimet. Emlékek és gondolatok kergetőznek. A múltba röppente­nek, hogy a jelenbe pottyantsanak és a. jövő­be száguldjanak. A vonat dohogva rohan kat­togó kerekekkel. Az idő is rohan velünk és vele múlik az élet. Istenem! Apám elmúlt kilencven esztendős! Elém tűnik botorkáló alakja és fülembe cseng nővérem szava amint vezeti: — Nem arra! Egy kicsit jobbra tessék for­dulni ott az ajtó! Látom tapogató kezét amint el akar igazodni az elsötétedett világban. „Jászolágyon szunnyad Az édes Megváltó ... Ott fénylik 6, az új nap. Kit várva vártunk rég. Kezdet ő és vég, Kezdet ö és vég. A szomszéd ablaknál ülő férfi mondja a ve­le szemben ülő kisfiúnak. Ügy-vélem apa és fia. Hasonlítanak egymáshoz. — No csak mondd utánam: Jászolágyon... szunnyad. — Mi az a jászolágy? — kérdi élénken a fiú. — Az én ágyam is jászolágy? — Nem! Te nem istállóban alszol. A jászol az istállóban van. Abból esznek az állatok, te­henek borjúk, vagy csacsik. Ugye tudod Jézus Krisztus miért istállóban született? — Igent Most már emlékszem, — hiszen el­őadtad — hogy még szállodában sem kaptak helyet szülei, hanem csak egy istállóban. — Jól emlékszel. Nos hát — amikor megszü­letett — ott a jászolban csináltak neki ágyat finom, illatos szénára. Azután csendesen együtt dúdolják az éne­ket. Nem figyel rájuk senki. Mindenki mondja a maga élete nehézségeit soha nem látott úti­társának. A másik fülkében egy rádió az „Al­mát eszem ...” türelmetlen dallamát keveri a kattogó kerekek és az utasok beszédje hang­zavarába. A karácsonyi ének elhallgat a szomszéd ablaknál. A vonat egy akácerdőben rohan. Nézd csak! Tudod-e milyen fák ezek? — Meg sem várja a feleletet. — Valamikor egy evangélikus lelkész ültette az elsőt az Alföldön, ahol sok a homok. Én a nevét is tudom: Tes- sedik Sámuelnek hívták. Nagyon jó fa ám ez, mert ahova ültették, onnan nem tudta elfújni a homokot a szél és hasznos termőfölddé tet­ték vele az olyan földet, ahol addig csak sza­mártövis termett. Szava belevész a kupé lármájába. Nemsoká­ra látom, hogy vöröspecsenyét játszanak. A gyermek kacagása fel-felcsendül és megritkít­ja a kupé sűrűsödő levegőjét, mint napsugár a ködöt. Azt hiszem közben elszunnyadtam. Arra nyi­tottam ki a szemem, hogy a vonat zökkenve megállt, valahol nyílt pályán, mert nem látszik sehol állomás. Megunta a fiú a vöröspecsenyé- zést, mert most már az ablakon néznek ki. A mozdony türelmesen pöfög, majd belehasít a ködbe a mozdony sípja és megrándul a vonat, hogy behúzzon az állomásra. Talán egy kis né­zelődésre hagyták abba a beszélgetést vagy az éneklést, mert az apa ezzel fordul a fiához: — Énekeljük csak még egyszer : „Jöjj né­pek megváltója! így kér a föld lakója .. Halkan, egyszerűen énekelnek. Fénye van a hangoknak és lebeg a dallam a kupé nehéz levegője felett és magával ragad engern. Ami­kor új volt nekem ez az ének belém vésődött ez a kép: „Az éjszaka világos, Az ösvény ba­rátságos.” Karácsonyi szünetre mentem haza mint diák. Az állomásról ballagtam hazafelé. Élesen rajzolódott elém a táj. Este volt és a hold éles árnyékokat metszett a nyikorgó, ha­vas útra és olyan mellet feszítő örömmel éne­keltem. „Az éjszaka világos, Az ösvény barát­ságosfalán azért mert a kis, filiabeli temp­lomunkban éppen ádvent esti istentisztelet volt és Édesapám ezt a Krisztus-hívogaió, ősi éneket játszotta a harmóniumon. Most amikor emléke felvillant, lelkendező örömmel velük dúdoltam befelé: „Jöjj népek Megváltója! így kér a föld lakója.” Arra ocsúdtam fel, hogy mindenki mozgoló­dik körülöttem. A kalauz is végigsiet a fül­kén és közli a kötelesség unott hangján: — Sárbogárd következik! Ádventi utitársaim már az ajtónál álltak. Utánuk igyekeztem, hátha egy úton megyünk tovább, de mire én leszálltam elkeveredtek a tömegben. Itt hagyták a két ének dallamát szívemben: „Jöjj népek Megváltója ...” és „Jászolágyon szunnyad Az édes Megváltó.. Mátis István ÁDVENT A VONATON

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents