Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-12-20 / 51. szám
A szelídlelkűséji: belső bizonyosság KÖZEL VAN AZ ÜNNEP. Nincs még egy nap az esztendőben, amelyre az emberek ilyen mértékű előkészületek lázában égnének, mint karácsonykor. Nem ismerem a kereskedelem kimutatásait és statisztikáját, de bizonyos vagyok afelől, hogy a karácsonyi forgalom messze felülmúl minden más időszaki forgalmat s ilyenkor a kereslet bizonnyal mindig túlnő, s túl fog nőni a kínálaton. Ebben az időszakban az aranyvasárnap forgalma külön is kiemelkedő. Különös vegyülékké keveredik a szeretet örömszerző törekvése és az ideges, türelmetlen kapkodás. A fél város „kommissiózik”, ki-ki fejében forgatja vagy céduláról tartja számon, hogy mit Jcell még elintéznie, megvásárolnia, hová kell benéznie, melyik boltot, árut kell felkutatnia. Ezekben a napokban közéletünk hőseivé válnak az üzletekben a kiszolgálók, akik hallatlan türelemmel hallgatják az igényeket, felelnek a kérdésekre, teszik az árui a vevők elé, tanácsolnak, tájékoztatnak, ajánlanak, s mindezt mosollyal, derűvel, előzékenyen. Nagyon megértjük, hogy van közöttük mégfáradó, olykor morc is, és csodáljuk, hogy csak nagyon kevés van ilyen. Az ő szolgálatukra gondoltam, amikor advent negyedik vasárnapjának oltári igéjéből csengett felém ez az intelem: a ti szelídlelkűségétek ismert legyen minden ember előtt... ARANYVASÁRNAPI INTELEM EZ, s nemcsak kereskedelmi dolgozóknak szól, hanem közöttük■ és rajtuk kívül is minden keresztyén embernek fel kell ismernie, hogy ez iránt az „áru” iránt nagy a kereslet. Aranyvasárnapi aranyérték ez. A szelídlelküség semmiképpen sem jelent gyámoltalanságot, tétovaságot, erőtlenséget, elvtelen engedékenységet, dobzse- lászlós nemtörődömséget vagy éppen enerváltságot. Szelídlelkű az tud lenni, aki belső meggyőződésében biztos, aki céltudatosan határozott, aki tudja, mi a szerepe és feladata az életben, akinek belső bizonyossága van. Nem szorul indulatokra ügye bizonyítására, s ha természete szerint szenvedélyes, csak azért az, mert a legnagyob harcot megvívta: legyőzte önmagát Az „ügy” nőtt naggyá benne, s ez az „ügy” ma az ádventi üzenetben igy hangzik: az Ür közel. A MI SZELÍDLELKÜSEGÜNK az Ür közelségének ki- sugárzása. A keresztyén ember jellemvonása mindig is az volt, hogy „coram Ded”, Isten színe előtt él. Annak tudatában, hitében, bizonyosságában, hogy Isten színe előtt cselekszik. Az Ür közelségében élő ember nem szolga-természetű, de szolgáló lelkületű, önmaga legyőzése után fel tudja venni a felelősséget mindazért, ami körülötte van, s abban megtalálja a maga feladatát. Cselekt<ésében, véleményében nyugodt, mert Ura előtt cselekszik cs vélekedik. Ura pedig az, aki jászolban érkezik, keresztfán távozik és féltámadottan van jelen. A MINDEN. EMBER ELŐTT ISMERT szelídlelküség nem a belső szobánk, zárt világunk, magánügyünk területére tartozik. Van, ami oda tartozik. Ez nem. Ez a szolgálatunk, emberek közötti mozgásunk, cselekvésünk területére tartozik. A belső bizonyosság nyugalmával képviselt ügy förmanyelve ez. Az útra talált és útón járó ember léptei ezek. Az Űr közelségének ádventi üzenete ebben a biztos járásban erősít meg. A szelidlelkűségnek ezzel a bizonyosságával kell tudni segíteni, jót tenni, szeretni, alá- fölérendeltség helyett emberséges egymásmellettiségben járni, építő, tiszta erkölcsről szólni s abban élni, hitei tenni a háború vagy béke, vérontás vagy megbékélés, igazságosság vagy elnyomás, emberi jogok vagy kiszolgáltatottság kérdéseiben, s „aki nem tud ezekben a kérdésekben tiszta szót mondani, az ne menjen fel a szószékre” — mondotta egy presbiter az egyik egyházkerületi tanácsülésen. Ez a templompadban ülő átlagember ,,keresletev volt a hitbizonyosság „áruja”, a szelídlelkű- ség biztos derűjének és harmóniájának aranyértéke iránt. Strindberg „Álomjáték”-ában mondja valaki: „a szemet belülről is meg kell mosni”. Jelképes, szép ádventi szó ez. Így tesszük hozzá jelképesen, hogy meg kell mosni belülről a fület, a szívet, sőt a vállat is, hogy életünk, szolgálatunk kérdéseiben felelősen, szeretettel, erővel, hordozóképesen tudjunk helytállni, hiszen nem csak az ünnep, — az Űr van közel. D. Koren Emil BALATONSZEMES Az ötszáz lelket számláló balatonszárszói szórványgyülekezet „„templom nélküli” gyü- lekezét volt, mivel saját temploma, vagy istentiszteleti helye a 24 községben sehol sem volt. Régi vágya volt a gyülekezetnek, hogy legalább egy helyen saját helyisége legyen. A lelkész! és üdülő-vezetői állás összevonásával felszabadult a szárszói lelkészi lakás, amit a gyülekezet eladott és az árából kezdte meg az építést Balatonszemesen. Egy öreg, romos házat vették meg, amit szétbontottak és az anyagából épült fel az új imaház*. 90 ezer forintot fordítottak az imaházra a lelkészlakás eladási árából, a gyülekezet pedig készpénzben és társadalmi munkában 75 ezer forintot adott erre a célra. A bontási munkák és az építkezés teljes egészében társadalmi munkában történt. Az építkezést 1967 májusában kezdték el és ugyanez év december 3-án szentelte fel D. Káldy Zoltán püspök. Szemesen 33 lelket tartunk -nyilván. Szemes a gyülekezet központjában fekszik, így itt tartják a konfirmációkat és a szórványnapo- kat. A gyülekezet jelenlegi lelkésze Kardos József, A Teológiai Akadémia köszöntése Elmondotta D. Káldy Zoltán püspök a jubileumi ülésen Az Országos Evangélikus 195Q-ben mind az állam, mind lentenek ezek a bibliai versek Egyház — melynek kebelébe az egyház helyesen • döntött, itt és most, a mi társadalmunk- tartoznak az egyházkerületek, Teológiai tanáraink egyházunk ban és szembesíteni kellett Is- egyházmegyék és gyülekezetek hitelvéi szerint, a Szentíráshoz ten igéjét azokkal a problé- — úgy köszönti a 20 éves Teo-‘ kötött / lelkiismerettél művel- mákkal, amelyekkel az egy- lógiai Akadémiát, mint az hették a teológia tudományát és ház és annak tagjai az új helyédesanya a leányát vagy a fiát' taníthatták az ifjú nemzedé- zetben találkoztak. Meg kellett 20 éves születésnapján. Vagyis két. mondani félreértés nélkül, nem úgy mint egy tőle függet- Az állam , és egyház szétvá- hogy mit jelent egyháznak lenien, rajta kívülálló vagy mel- lasztása azonban' nem azt je- ni az új társadalomban, miiette álló intézményt, hanem lentette, hogy attól kezdve az vei tartozik az egyház a társa- úgy mint ami az övé, a saját- egyház és. állam két kőfallal dalomnak, népünknek, a népi ja, mint ami belőle való és jó körülkerített, ellenséges vár- államnak. Nem használhattunk szolgálata segítésére rendelte- ként állt egymással szemben, ebben a teológiai munkában tett. A Teológiai Akadémia az Mind a Szentírásból, mind a régi recepteket, nem ismétel- egyház Teológiai Akadémiája, hitvallási iratokból nyilvánva- gethettük a tegnap feleleteit, És most éppen ezt ünnepeljük, ló, Luther „kétféle kormány- hanem bátraknak kellett lenzásról” írt irata pedig külön nünk az új kérdésekre új fe- Az állam és egyház között is figyelmeztet rá, hogy a ke- leletet adni. 1948-ban megkötött Egyezmény resztyén emberek nemcsak Is- ...... . egyik, alapelve az egyház és ten országának tagjai, hanem Ebben a teológiai taradozas- állam szétválasztása volt. Ez egyidőben állampolgárok is, a , “ ^dott Teológiai Akademi- a szétválasztás teljesen megfe- társadalomnak tagjai. Az is vi- a, 1§en nagy tseget egy- lelt reformátorunknak, Luther lágos volt 1948-tól kezdve, hogy hazunknak. A történeti ■ ígaz- Mártőnnak a „két kormányzás- Magyarországon olyan állam saghoz hozza tartozik, hogy ról” írt tanításának. A szétvá- ' és társadalmi rend épül, mely- ^Tir\te nem maga1 a Teológiai lasztás lényege pedig az volt,' nek alapja á marxizmus—le- Akadémia, mint olyan es nem hogy mind az állam, mind az ninizmus ideológiája, ami azt ls a professzorok a maguk egyház a maga funkcióját ki- is jelentette, hogy a hatalom összességében adtak ezt a se- vánja betölteni. Az evangéli- a munkásosztályé, -amely nem Súseget, inkább csak egy-egy um hirdetése, tanítása és ezzel polgári, hanem népi demokrá- p.F°, ,es^?or.’ a ,k felismertek a összefüggésben a teológiai ciát épít, Ebben az új állami történelmi helyzetet es benne munka művelése nem az ál- és társadalmi életben kellett az Is,An kihívását az egyháziam, hanem az egyház funk- az egyháznak helyét és szol- f’oz* A? 1S teArJ.. Aogy az UJ ciója. Ez a szétválasztás egy- .gálatát megtalálnia, kijelölnie, helyzetben az uttorest, a kez- bén azt is dokumentálta, hogy Ehhez pedig alapos, szívós és oemenyezest, az utjelolest nem egyfelől az állam nem kívánja gyökerekig menő teológiai mun- a Teológiai Akadémia es an- az egyháztól az ideológia átvé- kára volt szükség. Nem lehe- nalí_ Professzorai, hanem az telét, másfelől az egyház nem tett az elénk jövő problémá- egyház püspökei es felügyelői igényli,' hogy az állami fel- kát elintézni bibliai versek ci- tegeztek. Gondolok itt Dezscry sőbbség az evangélium alap- tálasával, sem ilyen sorokkal, osze”.rnASlflenf ján' kormányozza az országot, hogy ..ne szeressétek a világot”, - ,n i.?v,ee ’re.’ Mt"P-lyfl fr- Rnnek az elvi tisztázódásnak sem .ilyennel;; hogy „minden rt° 1952-ben elmondott felegyik gyümölcse Teológiai leiek engedelmeskedjék a fel- ogyeloi székfoglalójára es ta- Ákaöehiiáhk létrejötte. Az el- sőfeb' hatalmasságnak’’’. „ Végig rAn nern fészek szerenytelen, múlt 20 esztendő igazolta, hogy kellett gondolni, hogy mit je- ha megemlítem az ellenforradalom után 1958. november '4-én a Deák-téri templomban elmondott püspöki székfoglalót és folytathatnám Vető Lajos, majd Öttlyk Ernő szolgálatúival. De az is tény, hogy eleinte Teológiai Akadémiánk néhány professzora, később és jelenleg a maga egésze, olyan alapos, bátor, vonalaiban fes részleteiben is jól végiggondolt teológiai munkát végzett, amely nagyban segített abban, hogy az egyház vezetőség jó teológiai alapokon hozzon egyházpolitikai döntéseket és ,a lelkészek is jól végezzék el szolgálataikat a gyülekezetekben. Az Országos Egyház nevében hálásan megköszönöm a Teológiai Akadémiának és profesz- szorainak munkáját. Köszönöm, hogy a teológia tudományát nemcsak magas szinten, de gyümölcsözően és előremu- tatóan végezték. Köszönöm, hogy ezt a teológiai munkát nem magukba zárkózva vagy magányosságba vonulva, az íróasztal mellől végezték, hanem szoros kapcsolatban az egyház életével, a gyülekezetekkel és azokra a kérdésekre igyekeztek munkájukban felelni, amelyeket az egyház élete, és a mi új magyar világunk és az emberiség mai élete adott fel. Köszönöm tanító és nevelő munkájukat a Teológiai Akadémián. Azt, hogy felneveltek egy olyan ifjú lelkész-nemzedéket, amelynek nagyobb többsége jól helyt áll a gyülekezetekben, érti a mában való szolgálatot és szíve szerint segíti népünket a szocializmus építésében. De köszönöm azt a szolgálatot is, amelyet az egyházkormányzás segítésével végeztek el. Továbbá a teológiái konferenciákon, Lelkészi Munkaközösségekben és gyülekezetekben elvégzett szolgálatukat. A sajtóban végzett munkájukat. Nem utolsósorban külföldi konferenciákon, nagygyűléseken és az egyházközi kapcsolatokban elvégzett olyan jó munkájukat, amelynek határainkon kívül is jó híre van, és amely más külföldi egyházakat is új tájékozódásra, esz- mélkedésre bátorít WANTULA PÜSPÖK A LENGYEL—NYUGATNÉMET TÁRGYALÁSOKRÓL Dr. Andrzej Wantula, a Lengyel Evangélikus Egyház püspöke nyilatkozatában nagy eredményként üdvözölte a Varsó és Bonn közötti tárgyá- lásokat és megegyezést. Emlékeztetett arra, hogy a Németországi Egyesült Evangélikus Egyház 1965-ben kiadott emlékirata már követelte, hogy a két ország közötti határ kérdésének ügyében kezdjék meg a tárgyalásokat. A püspök reményét fejezte ki, hogy Lengyelország és Németország a jövőben a szerződés alapján jobb kapcsolatokat építhet ki egymással. HIROSIMA-KONFERENCIA „Hirosima Konferenciát” hívott össze november végére és december elejére a hirosimai Béke és Kultúra Központja, amelynek célja, hogy emlékezetben tartsa ai5 évvel ezelőtt Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák pusztítását. A fenti konferencián dr. Bartha Tibor református püspök is részt vett és előadást tartott a „A nukleáris kor és az ember” címen. Elkísérte útjára a püspököt dr. Tóth Károly főosztályvezető is. Kérem a Teológiai Akadémiát, hogy jó munkájukat folytassák tovább. Kérem a professzorokat, hogy merjék na-' ppnta- felvetni saját maguknak a kérdést: hogyan lehetne még jobbá, még bátrabbá, még gyümölcsözőbbé tenni teológiai munkájukat. Szembesítsék naponta teológiai felismeréseinket a naponta elénk kerülő új helyzetekkel, kérdésekkel. Merjenek gyors és mindig előremutató feleleteket adni azokra • a kérdésekre, amelyeket egyházunk élete és az emberiség élete ad fel nekünk. Segítsék a diakónia teológiájának gazdagítását, továbbfejlesztését. Adjanak indításokat arra, hogy lelkészeink még az eddiginél is jobban végezzék el szolgálatukat népünk javára, a szocializmus építésében és gyülekezeti tagjaink is még jobban lássák hitükből folyó elkötelezettségüket társadalmunk építésére. Velünk együtt tanít-, sák úgy és neveljék úgy, teológusainkat, hogy azok igehirdetéseikben feleleteket tudjanak adni azokra a kérdésekre, amelyek ma az egyház, az egyes gyülekezeti tagok és világunk nagy kérdései, végezzék felszabadultan és jó reménységgel diakóniai szolgálatukat az egyházban, a társadalomban és az emberiség nagy közösségében. Szeressék hazájukat, a múltban olyan sokat szenvedő, a jelenben szocializmust építő népünket. Örülök annak, hogy Teológiai Akadémiánk fennállásának 20. évfordulóján díszdoktori címmel tüntette ki, legrégebben szolgáló professzorát Dr. Pálfy Miklóst. A kitüntetést Pálfy Miklós elsősorban nem azért érdemli meg, mert legrégebben szolgáló profesz- szor, hanem 'elsősorban azért érdemli meg, mert a profesz- szorok között ő az, aki legkorábban ismerte fel népünk és benne egyházunk történeti helyzetét és kezdett aktívan munkálkodni azért, hogy egyházunk megtalálja helyét az új magyar világban. Mert munkálkodni ezért politikai síkon is. Mert kockázatot vállalni az újért és következetesen szolgálta az újat az egyházban és a társadalomban. Vállalta a meg nem értők kritikáját, abban a bizonyosságban, hogy a jövő őt fogja igazolni. Igazolta is. Ez önmagában is nagy elégtétel lehet neki. Köszönjük magas szintű tudományos munkáját. Könyveit. 25 éves szolgálatát a Teológián, melyből 20 évet rendes tanárként szolgált. Köszönjük népünk javáért elvégzett munkáját. Köszönjük, hogy szolgáló életének felét a Biblia fordításra áldozta. Vagyis nekünk áldozta. Köszönjük a Keresztyén Béke- konferencia területén végzett egyértelmű és következetes munkáját. Köszönjük, hogy a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának főtitkáraként idehaza és külföldön sokat fáradozott az ökumené kiépítésében. Legyen áldás rajta: további életén, családja életén és szolgálatán. Végül hálásan köszönöm Magyar Népköztársaságunknak, benne az Állami Egyházügyi Hivatalnak, hogy Teológiai Akadémiánk ' fenntartásában anyagilag és erkölcsileg is segítségünkre volt. Ez is jelzi azt a jó viszonyt, amely államunk és egyházunk között fennáll. Egész egyházunk nevében mondok ezért köszönetét. A 20. mérföldkőtől induljunk előre és soha sem visszafelé, hanem mindig csak előre. Bátran, hitben, szeretőiben és reménységben. i
