Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-11-29 / 48. szám

„.Készítsétek az Urnák Htját!” Lk 3,1—6 ADVENT KAPUJÁBAN ősidők óta ott látja az egyház Ke­resztelő János keménykötésű, szigorú alakját. Idén az egyházi év első vasárnapján, s adventban még később is mintha ö vol­na az igék és igehirdetések központjában. Figyeljünk már most arra, hogy központi helyzete csak látszólagos. Élete egyetlen célja az volt, hogy útegyengetője legyen Jézus Krisztusnak, Aki az emberi időrendben ugyan követte őt, Isten ideje szerint azonban előbb volt nála. De nemcsak ádventnek küszöbét jelzi Keresztelő János. Ha­tármezsgyéjén áll réginek és újnak, Ú, és Üj szövetségnek, az ember-igyekezetű vallásosságnak és az Isten adta hitnek. Az ószövetségi vallásosság talaján áll, de előremutató ujja átnyú­lik az újszövetségbe, más sem volt élete, mint rámutatás az El- jövendőre. Szépek a fenyőillatú ádventi hangulatok, de koszorúink sza­lagja, s ádventi oltáraink lila színű térítője is arra figyelmez­tet, hogy ádvent a bűnbánat és a megtérés szent ideje. MEGTÉRÉST ÉS BŰNBOCSÁNATOT hirdetetett Keresztelő János is. Valóságos, a mindennapi élet talaján nőtt bűnök sú­lyos terhe és a bűnöktől való szabadulás vágya hajtott oda zord igéi meghallgatására sokféle embert a Jordán folyó hajdani ná­dasai közé. Voltak közöttük nagyon vallásosak és teljesen kö­zömbösek, dúsgazdagok és koldusszegények, írástudók és egé­szen műveletlenek. Emberek voltak. Jövendőt kereső, múltjuk át kos terhétől szabadulni vágyó emberek. Keresztelő János szi­kár alakja, kemény beszéde ma is hirdeti: ábrándkép után fut, s az igazi Istenhez soha nem talál az, aki nem akar tudomást szerezni önmagáról; bűneiről, hibáiról, közömbösségéről. Nem találhat az élő Istenre az, aki nem veszi észre vagy lényegtelen­nek tartja felelőtlenségét, embertársai iránt, az emberi, közös­ségi, társadalmi élet gondjait, s nem tesz meg minden tőle tel­hetőt azért, hogy sebek gyógyuljanak be és könnyek száradja­nak fel. Mert az Istenhez senki nem juthat el egymagában, csak azokkal együtt, akikkel egybelcapcsolja a szeretet és a felelős­ség ezernyi szála. Akikkel együtt él egy helyen és egy időben. Talán ez is magyarázata annak, hogy igénk első mondatai pon­tosan leírják az időt és a helyzetet, a környezetet és az embe­reket, akik között Keresztelő János szolgálatát megkezdte. EGYENES ÚTON jön az Isten. Első ádventi igénk Kereszte­lő János szolgálatával kapcsolatban Esaiás próféta szavait idé­zi arról, hogy Isten érkezésének közelsége és az érkezés várása egyenletessé simítja az élet sok egyenetlenségét. Igen gazdag tartalmú ez az ige: betöltetnek a völgyek és megalacsonyittat- nak a hegyek az érkező Űr előtt. Isten, a Jézus Krisztusban hozzánk érkező, ledönt és eltöröl, megszégyenít és semmivé tesz vallásos és hitbeni felfuvalkodottságot, éppen úgy, mint minden gőgöt és elbizakodottságot, amelyet semmi más nem táplál, mint önzés és mások semmibevétele. S felemeli a „völ­gyeket”, a kicsinyeket és elnyomottakat, a hitben gyengéket és mindazokat, akiket mások bűne, igazságtalansága az élet útfe­lére vetett. „KÉSZÍTSÉTEK AZ ÚRNAK ÚTJÁT” — szól hozzánk év­ezredes távolból ádvent küszöbén a próféta szavával Keresztelő János. Adja Isten, hogy szeretetének a magunk helyén mi is útegyengetőivé legyünk. Schreiner Vilmos IMÁDKOZZUNK Urunk! Hálát adunk, hogy újra ádvent van, hozzánk közele­désednek szent ideje. Köszönjük, hogy ma Is jössz hozzánk s szereteted nincs távol küzdelmes korunktól sem. Bocsássad meg, hogy utadat restek voltunk előkészíteni: ön­zés, közömbösség s annyiféle más bűn torlaszát állítottuk eléd. Kérünk, légy irgalmas. Szereteted győzze le elbizakodottságun­kat és kishitű kétségeinket. Áldd meg és szenteld meg jelenlé­teddel mindnyájunk életét. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1970» november 29-én — SlRKÖAVATAS. D. Dr. Mauritz Béla akadémikus, ny. egyetemi tanszékvezető tanár, volt egyetemes egyházi és faso­ri gyülekezeti tb. presbiter 89 éves korában, Isten kegyelme iránti hálából, szüleinek családi síremlékét a budapesti Üjteme- tőben megújíttatta és családját egybetemettette. Édesapja Mau­ritz Rezső volt rozsnyói evan­gélikus főgimnáziumi igazgató, egykori egyházfelügyelő (t 1902), édesanyja sz. Heinrich Amália (t 1935) és felesége sz. Baksay-Baksa Teréz (t 1967) nyugszanak a sírboltban. Az egyházi szertartást október 31-én unokaöccse, Miskolczy- Mauritz Gyula tapolcai refor­mátus lelkipásztor végezte. „Aki hisz énbennem, ha meg­Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor, de. IX. (úrv) D. Káldy Zoltán, du. 6. dr. Hafenscher Ká­roly. Fasor de. 11. (úrv) D. Koren Emil, du. 6 Adventi est. Dézsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi ut 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi And­rás. de. 12. (magyar). Thaly Kál­mán u. 28. de. 10. Franciscl Guldo, de. 11. dr. Rédey Pál, du. 6. Fran- cisci Guidó. Kőbánya de. 10. Veö- reös Imre, du 5. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károiy. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bo­ros Károly. Fóti út. de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Ojpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár ÜJtelep du. fél 3'. Virágú Gyula. Pestlő­rinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota MÁV telep de. — Advent 1. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A dél­előtti istentisztelet oltárt igéje: Rm 13, 11—14; az igehirdetés alapigéje: Lk 3, 1—6. — SZENTES. A gyülekezet példamutató áldozatvállalással újjáöntette megrepedt harang­ját. A megújított harangot szépszámú gyülekezet jelenlé­tében november 8-án istentisz­teleten szentelte fel Bártfai Lajos esperes. — PESTÚJHELY. A gyüle­kezet november 29-én emléke­zik meg a templomszentelés évfordulójáról. — PÉCS. Október 31-én dr. Fabiny Tibor teológiai tanár tartott előadást a város pro­testáns egyházainak közös re­formációi emlékünnepélyén, másnap pedig igehirdetéssel szolgált a gyülekezetben. — A BUDAI EGYHÁZME­GYE lelkészi munkaközössége november 16-án tartotta ülését Óbudán. Áhítatot Csengődy László, előadást' Fülöp Dezső és Bencze Imre tartott. Várady Lajos esperes az időszerű kér­déseket tárgyalta meg a lelké­szekkel. A SAJTÓOSZTÁLY felhívása A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az 1971. évi EVANGÉLIKUS NAPTAR és az ÚTMU­TATÓ előjegyzések novem­ber 30-ig küldhetők be. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A ha­táridőn túl beérkező elő­jegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. Mivel a két kiadványból visszavételezés nem lehetsé­ges, a Sajtóosztály kéri a Gyülekezeteket, hogy csak a szükségnek megfelelően küldjék be megrendelései­ket. A Naptár ara: 13,— Ft. Az Útmutató ára: 9,— Ft. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du., fél 3. Klstarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosllget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. 11. (úrv.) Ma- docsai Miklós, du. 6. Szita István­ná. Torockó tér de. fél 9. Szita Istvánná. Óbuda de. 9. Fülöp De­zső, de. 10 (úry.) Fülöp Dezső. Xn. Tartsay Vilmos u. de. 9. id. Harmati Béla, de. 11 id. Har­mati Béla, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthldegkút de. fél 11. Takács József. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Beüss András. Németvölgyi út. de. 9. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de.-11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11 (úrv.). — MONOR. November 15-én dr. Fabiny Tibor teológiai ta­nár prédikált az istentisztele­ten, a szeretetvendégségen pe­dig előadást tartott. — BUDAVÄR. A Magyar Rádió német nyelvű osztálya november 15-én felvételt készí­tett a német nyelvű istentiszte­letről és az úrvacsoraosztásról. A rádió szerkesztője beszélge­tést folytatott a gyülekezet lel­készével és két egyháztaggal is. — SZÜLETÉS, ifj. Weltler Rezső csepeli segédlelkészék- nek október 29-én első gyer­mekük született. Neve: ILDI­KÓ, ZSUZSANNA. — KITÜNTETÉS. Hajas La­jos békéscsabai pedagógust, aki 1905-ben nyerte el oklevelét a volt soproni evangélikus kép­zőben, vasdiplomával tüntették ki. — HALÁLOZÁS. Kovács Je­nő az egykori bonyhádi evan­gélikus-református gimnázium volt matematika—fizika taná­ra 90 éves korában elhunyt. — A BUDAI EVANGÉLIKUS SZERETETOTTHON azonnali al­kalmazásra keres öregek és gyér- mekek gondozására vállalkozó nőtestvéreket, valamint konyhai munkásokat. Budapest. U/a. Bá- thori László u. 8. Telefon: 365—705. EVANGÉLIKUS ELET , A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 © 70.4240 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató „Örülj nagyon, S ionnak leá­nya, örvendezz Jeruzsálem leá­nya! íme, jön néked a te kirá­lyod; igaz és szabaditó ő; sze­gény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.” (Zak 9,9) VASÁRNAP. — „Az ember­nek Fia mikor eljő, talál-e hi­tet a földön.” (Lk 18,8) A mai vasárnapijai, ádvent első va­sárnapjával új egyházi eszten­dő köszöntött ránk. Az ádvent mindig várakozást, felkészülést jelent. Valaki ezt így fogal­mazta meg: az ádvent a kará­csony előszobája. De ebben az előszobában nem karácsonyi álmok megvalósulásával talál­kozunk ma, hanem egy nagyon komoly kérdés szegeződik fe­lénk: vajon az eljövendő Jé­zus Krisztus, akit várunk, ér­kezésekor talál-e hitet a mi szívünkben, az otthonunkban, a gyülekezetünkben? Még a várakozás idejét éljük, könyö­rögjünk a Szentlélek ajándé­káért, a hitért, hogy méltókép­pen fogadhassuk érkező Urun­kat! HÉTFŐ. — „Isten országa nem szemmel láthatóan jő el.” (Lk 17,20) Sokszor mi is abba a hibába esünk, amibe a Mes­siást váró egykori zsidóság. Azt várjuk, hogy Isten országa itt a földön is egy pontosan 'kö­rülhatárolt, térképen feltünte­tett országként öltsön alakot. Ezt a tévhitet oszlatja szét a mai ige. Isten országa ott válik láthatóvá, ahol emberek szóval és tettel nemet kiáltanak az éhségnek, a pusztulásnak, az embertelenségnek, a háború­nak. Ott, ahol emberek felül tudnak emelkedni az önzésen, s tudnak a másik emberért él­ni. Vajon ilyen szívvel készü­lünk a Jézussal való találko­zásra? KEDD. — „Az élő Istennek temploma vagytok.” (2 Kor 6,16) A templom Isten háza, Istennek szentelt épület, arra rendeletetett, hogy Isten szol­gálatára legyen. Vajon illik-e ez a meghatározás a mi éle­tünkre? Vajon azért élünk-e, hogy szívvel és lélekkel, min­den igyekezetünkkel a terem­tő, megváltó és megszentelő Is­tent szolgáljuk itt a földön az emberek között. Sokszor egé­szen más képet mutat az éle­tünk. Szolgálunk — de ma­gunknak, szolgáljuk a másik embert —, de csak azért, hogy az is szolgáljon nekünk. Az ád­venti várakozás jó alkalom ar­ra, hogy megtisztuljon a szí­vünk és az életünk, hogy tisz­tán és teljesen az eljövendő Messiásban hozzánk közeledő mennyei Atyát szolgáljuk. SZERDA. — „Tudjuk, hogy Isten Fia eljött és értelmet adott nekünk, hogy megismer­jük az igazat.” (1. Jn 5,20.) A hit és bizonyosság, a várakozás és reménység áll ma elénk. A hit és bizonyosság arról, hogy a Messiás egykor eljött erre a világra, hogy a világ Meg­váltója és Szabadítója legyen. A várakozás és reménység töl­ti el ezekben a napokban a szívünket, hogy a Messiás is­mét jön hozzánk igéje által, hogy a sötétség helyett vilá­gosság, a hamisság és bűn he­lyett igazság és tisztaság ural­kodjék az életünkben. . CSÜTÖRTÖK. — „Az ige testté lett és lakozott miközöt- tünk (és láttuk az ő dicsősé­gét, mint az Atya Egyszülött­jének dicsőségét), aki teljes volt kegyelemmel és igazság­gal.” (Jn 1,14.) Vajon az, amit János evangélista hittel elénk tár, hitet talál életünkben? Vajon mi is megtaláltuk az ige szavain keresztül elénk álló Jézus Krisztusban a kegyel­mes, szerető mennyei Atyán­kat, aki magához hív minket, aki hitet és szeretetet ad a szívünkbe, aki úgy akar min­ket is szolgálat útján járatni, amint járt egyszülöttje? Ke­ressük az ádventi idő drága al­kalmait, hogy hitünk tiszta hit, szeretetünk szolgáló szeretet legyen! PÉNTEK. — „Vegyétek föl Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama go­nosz napon és mindeneket el­végezvén, megállhassatok.” (Ef 6,13.) Amilyen megdöbbentő volt Mózes számára az Istennel való találkozás, amennyire megdöbbentek a tanítványok, amikor ráébredtek arra, hogy Jézus Krisztusban magával a Szent Istennel találkoztak, ilyen megdöbbentő számunkra az ádventi üzenet. Várakozás­ra, felkészülésre serkent, de fi­gyelmeztet is arra a harcra, amelyet mindnyájunknak meg kell vívnunk a bűnnel és a kí­sértésekkel szemben. Könyö­rögjünk a Szentlélek minden fegyveréért, hitért és remény­ségért, hogy megállhassunk Urunk előtt. SZOMBAT. —< „Öltözzetek föl azért mint az Istennek vá­lasztottal, szentek és szeretet­tek, könyörületes szívet, jósá­got, alázatot, szelídséget, hosz- szűtűrést.” (Kol 3,12.) Mennyire hiányzanak az életünkből ezek a tulajdonságok! Sokszor hideg szívvel megyünk el a másik ember, hazánk és a világ nagy problémái mellett. Magabizto­sak, önteltek vagyunk alázatos­ság helyett. Haragra gerjedünk és gyűlölködünk a szelidség és hosszútűrés helyett. Könyö­rögjünk Istenhez, hogy tisztít­son meg minket teljesen az ád­venti időben igéjével, hogy tisztán várhassuk megváltó Urunkat! Harkányi László A NŐK LELKÉSZI SZOLGÁLATA 11 évi vita után megszüle­tett a Bajor Evangélikus Egy­ház törvényes rendezése a nők gyülekezeti szolgálatának módozatairól. A rendelkezés lényege, hogy nők csak segéd- lelkészi minőségben szolgál­hatnak a gyülekezetekben. Nem részesülnek lelkész ava­tásban, -hanem csak kibocsá­tásban. Prédikálhatnak és a szentségeket is kiszolgáltathat­ják, ha erre az egyházi veze­tőség részéről engedélyük van. önállóan azonban nem ve­zethetnek gyülekezetét. hal is, él.” 0 0i0*0-0'00:00Z0 i0/0&-0*0Ü0i&0)00'‘ Egyházművészeti emlékeink között A vártnál is nagyobb érdeklődés kíséri a Magyar Nemzeti Galéria egyházi gyűjtemé­nyek kincseit bemutató szép kiállítását. Meg­nyitásáról már beszámoltunk olvasóinknak. Most szeretnénk néhány értékelő szót szólni és általános ismertetést adni róla. 1. A megnyitó ünnepély során élőszóban is el­hangzott, s a kiállítás reprezentatív katalógu­sában is szerepel az a jelentős megállapítás, hogy a kiállítás megrendezését az állam és az egyházak kapcsolatának gyümölcsöző alaku­lása tette lehetővé. Valóban így van. Népköztársaságunk bölcs és messzire tekintő egyházpolitikájával szoros összhangban van műemlék- és műtárgy politi­kája is. Az előbbinek városaink és falvaink műemléktemplomainak soha nem látott, gon­dos ápolása az egyik félreismerhetetlen jele; az utóbbinak pedig az a felismerése, hogy a műtárgyak az állami múzeumok mellett az egyházak kezelésében őrződnek meg a legjob­ban. Kézenfekvő ezért, hogy az állam és az egy­ház a közös mútárgypolitika útjait egyengesse és közös fáradozással népszerűsítse az egyházi műkincsek szépségét és gazdagságát. A magunk részéről nemcsak hálával ve­szünk minden olyan lépést, amely ezeknek a felismeréseknek a jegyében történik — mint ez a kiállítás — hanem készek vagyunk álla­munknak minden segítséget megadni népmű­velési- és múzeumpolitikájának további sikere érdekében 2. A Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya már korábban végzett mintegy 30 evangélikus gyülekezetben tudományos mű­tárgy-meghatározásokat. Ennek alapján kapott első Ízben részletes, tudományos igényű bete­kintést egyházunk műkincseibe. A leggazda-. gabb soproni anyag mellett már ekkor felfi­gyeltek a Budapest-Deák téri, a békéscsabai bonyhádi, farádi, győri, kőszegi, kővágóőrsi, miskolci, nemescsói, nemeskéri, pilisi, szarva­si, száki, tokaji, uraiújfalusi és vadosfai gyüle­kezetek szép és értékes anyagára. örömmel vettünk ezután részt 1969 tava­szán az Üllői úti székházban megrendezett Országos Evangélikus Gyűjteményi Konferen­cián, és készséggel küldték be egyházunk lel­készei — az összes hazai felekezetek közül el­sőként! — a püspöki körlevélben foglalt felhí­vás értelmében műtárgyaink részletes, orszá- szágos jegyzékét. Ez a felmérés — és annak gazdag eredménye — jogossá teszi államunk­nak azt a múzeumpolitikai igényét, hogy evan­gélikus egyházunk is mielőbb hozzon létre olyan központi gyűjteményi szervezetet, amelynek keretében gyümölcsözően fejtheti ki további munkásságát nemzeti és egyetemes múzeumkultúránk javára. 3. Mindkét gondolatkör őszinte örömmel töl­tött be sokunkat akkor, amikor a Nemzeti Ga­léria termeiben történelmünk folyamán elő­ször közös magyar egyházművészeti kiállítást láthattunk. A felszabadulás előtt voltak egy­házművészeti tárlatok, de soha nem adtak módot az egyes egyházak művészetének közös áttekintésére; pedig a magyar művelődéstör­ténet szélesebb problematikájának felismeré­séhez éppen ez nyújthat igazán segítséget. Most olyan anyagot tár a kiállítás — dr. Dá­vid Katalin színvonalas rendezésében — or­szág-világ elé, amelynek jó része nemcsak a nagyközönség előtt volt ismeretlen, hanem amelyet a szakembereknek is csak a szűk köre láthatott. Nem csoda, ha naponta mintegy háromezer ember — köztük sok csoport — fordul meg e ritka szép tárlaton. Egyházunknak is méltó hely jutott benne. Ha arra gondolunk, hogy a magyar evangélikusság hazánk lakosságának mintegy 4%-át teszi ki, örömmel, sőt némi büszkeséggel tölthet el, hogy a kiállításnak 14°!o-os az evangélikus anyaga. A 285 kiállí­tott műkincsből ugyanis minden hetedik, ösz- szesen 41 műtárgy evangélikus egyházunk tu­lajdona. Sopron 11, Budapest-Deák tér 7, Ne- mescsó 5, Vadosfa 3, Cinkota, Nagyvázsony, Tállya és TcKaj 2—2, Aszód, Bonyhád, Buda­vár, Győr, Miskolc, Veszprém és Zalaszentgrót 1—1 szép műtárggyal szerepel. Amikor Teológiai Akadémiánk hallgatóinak 25 főnyi csoportjával november 13-án meglá­togattuk a kiállítást, többen hajoltak_komoly érdeklődéssel nemcsak a műtárgyak fölé, ha­nem a böngészésre jó lehetőséget nyújtó szép katalógus egyes tételei fölé is. Megállapítot­tuk, hogy a katolikus egyház 60 ötvöstárggyal, 21 festménnyel és ugyanennyi textíliával, ösz- szesen 125 műtárggyal vesz részt a „nemes ve­télkedőn”. Protestáns egyházaink, amelyek tudvalevőleg számarányuknál fogva, de talán még inkább — évszázados üldöztetésük okozta — anyagi erőtlenségük folytán szerényebb képviselői lehetnének a magyar egyházművé­szetnek, mégis igen jelentős helyet foglalnak itt is el. A református egyház 76 műtárgya kö­zül 50 ötvöstárgy, 24 textília, 1 festmény és 1 festett famennyezet, evangélikus egyházunk 41 műkincse közül pedig 36 az ötvösség köré­ből kerül ki, míg a győri, nemescsói és zala- szentgróti gyülekezetek 1—1 szép textíliával, Vadosfa 1 faszoborral, Sopron pedig egy IS. századi perselyládával emeli a kiállítás fényét. E három felekézeten kívül a magyar orthodox egyház 12 ikonnal és 1 ötvöstárggyal, a szerb orthodox egyház pedig 4 ötvöstárggyal szere- repel; izraelita testvéreink művészetét 15 öt­vöstárgy, 4 kerámia, 4 könyv illetve kézirat és 1 textília képviseli. Sajtónk hasábjain — olvasóink jogos érdek­lődésére — még jelentkezni fogunk a váloga­tás szempontjainak és az egyes evangélikus műtárgyaknak az ismertetésével. Dr. Fabiny Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents