Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-11-29 / 48. szám
Emlékek egy kecskeméti vasárnapon Sokáig meg voltam afelől győződve, hogy hazánkban minden evangélikus lelkészt ismerek. Legalábbis névről. A minap azonban igen megdöbbentem, mert Helvécián, Kecskemét szórványában számon kértek tőlem egy lelkészt, nevezett Hascher Ferencet, akiről nem tudtam. Pedig nem is akármilyen lelkész lehetett, hiszen sok esztendő távlatából bizalmas melegséggel emlegették keresztnevét is mégpedig egyszuszra, valahogy így: hát a Haserferkó tisztelendő úr hogy van? öregszel barátom, öregszel — mondogattam magamnak — ez már az agyérelmeszesedés kezdő tünete. Bárhogy kutattam agytekervényeimben. Hasher Ferenc nem jött elő. Míg aztán rá nem jöttem, hogy nem az öregedéssel van baj, hanem csak a „filhallással”, hiszen Ha- serferkót bizony jól ismerem: Hafenscher Károly ő, — csak ehhez tudnom illett volna a helvéciai tájszólást. Az imaház ünnepe Helvécián öregedéssel és fülhallással rendbe jővén, örömmel tapasztaltam, hogy Helvécián a buz- gósággal sincs baj — legalábbis ezen a vasárnapon (hogy máskor, hogyan: papjuk tudja, Görög Tibor esperes) — mert szépen teltek a padsorok. Igaz, hogy ünnepi alkalom volt: most adtuk át ismét rendeltetésének a kívül-belül felújított imaházat. Otthonos, szép hajlék, amit 36 évvel ezelőtt építettek itt a nagy szétszórtság aranyhomokján. Előtte a harangláb különösen is hangulatos és kedves. Gyűrűzve száll a kis harang csengő szava, s jönnek — ki gyalog, ki kerékpáron — az alig hetven lelkes kis gyülekezet tagjai. Fehér falak, új ablak, ép tetőzet, új kerítés, a harangláb beton talapzata hirdetik, hogy nemcsak e néhány tucat lélek, de a világ lutheranizmusának szeretete is elért eddig az adományok által. Kecskemétről indultak... Nemcsak a szórvány, hanem az anyagyülekezet is kedves órákat élt át ezen a vasárnapon. Ez sem éppen mammut- gyülekezet, de elődökben, elszármazottakban, — hálaadó emlékezésben és folyamatos buzgóságban gazdag. Adott ez a gyülekezet már püspököt is az egyháznak (Czé- kus István), s jó néhány lelkészt. így a ma élők közül So- korai Károlyt, Sárkány Tibort, no és messze számlázottakat: Vajta Vilmost, Leskó Bélát és öccsét, Károlyt. Itt ült a szószék alatt egykor Petőfi Sándor is, — persze az előző templomban, de ugyanezen szószék alatt, ahol most Leskó Károly a vendég- igehirdető. Itt volt diák Leskó Károly is, s most Argentínában, Buenos Airesben gyűjtögeti szószéke alá a magyar evangélikusokat. Ebből a papi házból, Sárkány Béla egykori otthonából indul a minden kiadásában bestseller könyv, Hajnóczy Rózsa Bengáli tüzének eseménye is. Itt hallgatta a később püspökké lett Czékus Istvánt diákként a város szülötte, Sántha Károly papköltőnk is. Sántha Károlyra emlékeztek Öreá emlékezett délutáni sze- retetvendégségén a gyülekezet. Sántha Károly 130 éve született Kecskeméten. A nyolcgyermekes családban a buzgó édesanya együtt énekelte gyermekei szívébe a hitet, reményt, szeretetet Gerhardt Pál énekeivel. Majd Czékus István bíztató szava vitte teológiára az akkor már verselgető fiút. így lett Sántha Károly egyházi énekköltészetének bölcsője a legkisebb gyülekezet: a család, s innen nőtt tovább a templom, s papi ház köré csoportosult gyülekezetbe, majd Sár- szentlőrincen egy hosszú élet szolgálatára. A század elején 105 éneke volt a Dunántúli Énekeskönyvben, s 69 átdolgozása. Mai Énekeskönyvünk 15-öt őrzött meg eredeti énekei közül, s 63 őrzi ritmusformáló tolla nyomát. Nem a rostálás folyamata ez, hanem a kristályosodásé. Egy szelíd, hívő és békés élet gyöngyszemeit őrizzük énekeiben. ötven éves volt, amikor 1890 őszén egy gyámintézeti (Gyülekezeti Segély) prédikációjának vázlatát versben mondta el, s a végén reformációs hangvétellel versben imádkozott. Textusa a megelevenedő csontok ezé- kieli próféciája volt. Hadd idézzünk a kilenc strófás záróimádságból egyet: Szent buzgalomnak boldog, szép világa. A földön nyílt a hit, a menny virága És szeretetben gyümölcsöt hozott! A pusztaságban csontok nem hevertek, Isten Leikétől mind életre keltek, S a nép imádkozott és dolgozott... D. Koren Emil Közép-Amerika egyházi élete A BOLDOGSÁG Valahol jó mag hullt szívedre Puha rej tekén kicsírázott, S egy csendes reggelen remegve Ismered meg a boldogságot. Ott csillog már a szemed mélyén. Rejted, mint titkos kék virágot: Átszűrődve tündéri fényén Most szépnek látod a világot. Igaz vagy s jő. A szavad balzsam, Sebet gyógyít a kacagásod... Isten elé borulj le halkan, És köszönd meg, hogy megbocsátott. Rumi Erzsébet Budapest — Karácsony Sándor utca Több minit négy évtizedig tartott annak a kérdésnek elintézése, hogy az őslakos indiánok egyáltalában alkalmasak-e a keresztyénség felvételiére. 1537-ben III. Pál pápa bullában adja meg az engedélyt ehhez, s míg eddig csak szórványosan, ezután tömegesen áramlanak ferences, dominikánus, majd később jezsuita hittérítők Közép-Amerikába. A szigeteken és kontinensen azonban példátlan emberirtás folyik. Az emberhiányt itt is Afrikából behurcolt négerekkel pótolják. így lassan „elfeketedik” Közép-Amerika. Napjainkig azután egy egészen különös emberfaj alakult itt ki, a kreol. A kreolok néger, indián és spanyol keverék nép. A spanyol uralom alatt a gyarmattá szervezett szigetvilágban kizárólag egy vallás lehetett, a római katolikus. Sehol a világon úgy mint itt és az anyaországban, az Ibériai félszigeten nem maradt olyan kizárólagos a római hit. Az Ibériai félszigeten üldözték a mórokat és zsidókat és a protestantizmust csírájában fojtották el. Közép-Amerikában még csak a kísérletét sem engedték meg annak, hogy valaki protestáns szellemben gondolkodjék. A 17. század végén azonban a spanyol tengeri hatalmon léket vágott Anglia, s ezen a léken nemcsak a katolikus Franciaország, de a protestáns Dánia és Hollandia is beszivárgott. E hatalmak a kincset érő Nyugat-Indiai szigetekből, valamint Dél-Amerikából csipegettek le jelentős részeket, s ezeken az új szerzeményeken megjelenhetett a protestáns misszió. így jutottak először ide az evangélikus herrnhutiak 1732-ben, akik elsősorban a po- gányok között misszionáltak a katolikus farmerek gyanakvása és rosszindulata ellenére. Zin- zendorf, aki 1739-ben vizitáció- ját tartotta Jamaicaban és Guayanában, néhány misszionáriusnak a börtönből való szabadulását kieszközölte. A 18. század derekán szép sorban jönnek az angol me- thodisták majd az egyesült államokbeli baptisták. Csodát persze e későn jelentkező protestáns missziók sem tudtak tenni. Hogy a keresztyén hit, szeretet, testvériség milyen élményt nyújtott a még megmaradt indiánoknak vagy az egyre sűrűbb rajokban érkező fekete rabszolgáknak, nem tudjuk. Csak elképzelésünk lehet arról, hogy e rabszolgák kiforgatva minden elemi emberi jogból, az emberi nyomorúság mélységéről milyen kritikával fogadták a keresztyén hit fenn- költ és magasztos eszméit. A csodával az határos, hogy a 19. század során felszabadított rabszolgák nagyrésze mégis megmaradt a keresztyén hit kötelékében. Minden valószínűség szerint különbséget tudtak tenni a vallás és a fehér ember magatartása között. A gyarmati iga lerázásával elsősorban a spanyol egyház béklyóit tördelték össze. A felszabadult gyarmatokon a kezdeti egyházellenesség egy türelmesebb szakasza indult meg. E század végső soron lélegzethez juttatta a protestantizmust is. A herrnhutiak mellett működő más felekezetek is intenzívebb térítéshez kezdhettek. A statisztikai adataik mégsem lelkesítőek számunkra. Lássunk néhány adatot hittestvéreinkről: Costarica-ban 238 az evangélikusok száma. Dominikában egyáltalán nincsenek. Salvadorban 401, Guatemalában 1300, Hondurasban 111, Kubában 207, Nicanagua-ban 70, Panamában 350. Ezek az evangélikusok. Más protestáns felekezet szintén nyilvántartja híveinek számát. Mi azonban elgondolkodunk azon, hogy milyen hitbeli élet lehet ott, ahol egy országban összesen 70 evangélikus van. Itt igaz elsősorban Jézus mondása: „ahol ketten, vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott jelen vagyok. Mexikóban mér valamivel előnyösebb a helyzet. Ezt az államot csak tágabb értelemben vesszük Közép-Ameriká- hoz. Nagy befolyást itt a múlt század óta az Egyesült Államok gyakorol. Az Államok aktív kis egyházai: pünkösdisták, nazarénusok, adventisták, üdv- hadseregesek, quekerek, valamint a történeti protestánsok: anglikánok, lutheránusok, református presbiteriánusok, baptisták, stb. különös buzgalommal tevékenykednek. Ennek eredményeképpen óvatos becslés alapján is több mint fél millió a protestánsok száma. 800 szervezett gyülekezetben 1500 istentiszteleti helyen végzi 1500 mexikói és 500 missziós a munkát. Az evangélikusok száma 9000 körül van. összegezve a dolgokat, a dominikai köztársaság kivételével, evangélikus egyház minden latinamerikai országban van. Mindenütt a hazai, vagyis spanyol és portugál nyelven folyik az istentiszteleti élet. Egyes országokban olyan szórványhelyzetben vannak, hogy azt a mi hazai viszonyainkkal össze sem tudjuk vetni. A szórványhelyzet ellenére is itt-ott pezsgő egyházi életet tapasztalunk. Az 1963 as adatok szerint összesen 1822 gyülekezet és 885 istentiszteleti hely van és ezeken 602 lelkész szolgál. Az evangélikus egyház növekedéséről még egy adat áll rendelkezésünkre. Míg 1963-ban egész Latin-Amerikában 862 ezer volt az evangélikusok száma, addig 1968-ban 1 085 614. Ebből Közép-Amerikában, ahol a világon a legkevesebb hittestvérünk él, 11 országban csupán 11 677. Dr. Rédey Pál A több. mint 4000 lelkes Bu- dapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség VIII., Karácsony Sándor u. 31—33. sz. alatt levő mai templomának elődje ugyanennek a háznak — ma Mandák Mária Szeretetotthon — egy utcai lejáratú pincéjében volt, amelyet 1951- ben alakított át műhelyből 120 személyes imateremmé a gyülekezet. Itt 1951. május hó 27-én tartották az első istentiszteletet. Ennek utóda a mai 150 ülőhelyes, fűthető, körül a meny- nyezetig faburkolatos Karácsony Sándor utcai templom, amelyet két műhelyhelyiségből s egy szoba-konyhás lakásból képeztek ki 1958-ban, egy összekötő épületrész közbeiktatásával. Oltárképe Mihalo- vits Miklósnak a Deák téri gyülekezeti teremben levő, a kikötött és megkorbácsolt Krisztust ábrázoló festményének művészi másolata, a gyülekezet felügyelőjének, Fejérvári Gézának alkotása. A templom több sajátossága közül a legjellegzetesebb az, hogy szószéke voltaképpen nincs, és mégis kettő van, mert egy-egy szószékké építették ki az oltártérség epistolai és evangéliumi oldalait. A templomot Czeglédi Lajos és Gyenes Rezső mérnökök, az egyházközség tagjai s Grünvalszky Károly lelkész tervezték. A gyülekezet 1958 ádventje óta használja* 1959. október hó 18-án szentelte fel Káldy Zoltán püspök. Képünk ebből az alkalomból készült. A pinceimaterem és a mai templom — az igen sok önkéntes munka értékelése nélkül — kereken 200 000 forintba került, amelyből 15 000 forintot a Lutheránus Világszövetség segélyéből, a többit a gyülekezet adományából fedeztek. Oltára elfüggönyözhető, s így nemcsak istentiszteleti célra használható. Az egyházközség három istentiszteleti helye közül ez a legkedveltebb és leglátogatottabb. Hetenként többször, rendszeresen használják. A gyülekezet lelkésze, s a szeretetotthon és istentiszteleti körzet szervezője Grünvalszky Károly. D. dr. Járt Michalko a szlovákiai evangélikus egyház új országos püspöke Lapunk olvasóit tájékoztattuk annak idején, hogy D. Ján Chabada, a Szlovákiai Evang. Egyház országos püspöke, a mi Teológiai Akadémiánk tiszteletbeli doktora 1970. április 18-án, 55 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. A Szlovákiai Evang. Egyház Országos Tanácsa a megüresedett országos püspöki tiszt betöltésére a gyülekezetekben szavazást rendelt el. A Tanács az 1970. szeptember 16-án Pozsonyban tartott ülésén meghallgatta a szavazatbontó bizottság jelentését, melynek eredményeként D. dr. Ján Michalko professzort, a teológiai fakultás prodékánját, pozsonyi lelkészt választották a Szlovákiai Evangélikus Egyház országos püspökévé, első vezető lelkészévé, s így a szlovákiai evangélikus egyházi élet irányítójává. D. dr. Ján Michalko 1912. október 16-án született. Teológiai tanulmányait Pozsonyban kezdte. A második év után Bázelbe ment, ahol Barth, Thur- neysen, Schmidt és Köberle voltak professzorai. A pozsonyi és iglói -káplánság után több gyülekezetben volt lelkész. Disszertációja 1944-ben jelenik meg, „Egyház és nemzet a XX. század teológiájában” címen. A pozsonyi Teológiai Fakultáson 1947-től mint tanársegéd, 1950-től mint magántanár, és 1953-tól rendes tanárként működött. Eleinte a gyakorlati tanszéken tartott előadásokat, majd a rendszeres tanszék professzora lett. Több éven át volt a fakultás dékánja, ö szerkeszti 1953-tól mind a mai napig a „Sluzba Slova” (Az Ige szolgálata”) című homiletikai folyóiratot. „Igehirdetési irányzatok” címen 1955-ben megjelent homiletikai kézikönyve, mely a maga nemében első a szlovák teológiai irodalomban. Kiemelkedő teológiai érdemeinek elismeréséül a jénai teológia 1962- ben tiszteletbeli doktori címmel tüntette ki. Ez év nyarán Evianban a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának tagjává választották. Több alkalommal járt hazánkban egyháza képviseletében, olykor a szlovákiai ökumenikus tanács megbízásából, máskor pedig a Keresztyén Békekonferencia küldötteként, melynek a Szlovákiai Evangélikus Egyház részéről alapítótagja. Most, amikor öt egyháza a legmagasabb s egyben a leg- felelősségteljesebb tisztre választotta, Isten áldását kérjük mi is életére és szolgálatára. Kívánjuk, hogy a Tőle megszokott fáradhatatlansággal munkálkodjék a jövőben is egyháza javára, s az egyházunkkal való testvéri kapcsolatok építésén. Névbe rejtett ádventi titkok IMMÁNUEL , 722. ének „ó jöjj, ó jöjj, Immánuel” — így kezdődik az ősi ádventi ének, amelyet Jézusról énekel az egyház. Mert Jézust nevezték így az első keresztyének. Valamikor régen, Ézsaiás próféta vigasztalta bajba jutott népét Isten ígéretével, az lesz a jele Isten segítségének, hogy egy fiú születik és azt Immánuelnek nevezik el (Ézs 7, 14). Amikor sok száz évvel később Jézus eljött, tanítványai így látták, Ó az az „Immánuel”, akit régen ígért Isten (Mt 1, 23). ’„Immánuel” azt jelenti: velünk az Isten. Jézusban látták Isten népének akkori szegényei, kivetettjei, betegei azt, aki Isten segítségét hozta nekik. Jézus magatartásából érezték és tapasztalták, hogy nincs igazuk a farizeusoknak és írástudóknak, mert Isten nem ellenük van, hanem velük, mellettük. Segíti őket, éppen őket, akik bajban vannak, akik az élet terhét hordozzák. Jézusban látták az apostolok és az első keresztyének azt, aki Isten segítségét hozta annak az embernek, aki a bűn miatt Isten haragját és ítéletét érdemli. Velünk az Isten, nem kárhoztat, hanem megbocsátja bűneinket. Segít rajtunk, akiknek életét úgy elrontotta a bűn. Jézusban látták evangélikus őseink azt, aki Isten segítségét hozta azokkal szemben, akik őket hitük miatt üldözték: Velünk az Isten. De mi, a huszadik század gyermekei azt is tapasztalhattuk, hogy visszaéltek ezzel az üzenettel és vigasztaló ígérettel. Ez a „velünk az Isten" ott díszelgett azoknak a katonáknak az övén, akik lángba borították a világot, akik milliókat pusztítottak el gázkamrákban, akik falvak és városok egész lakosságát irtották ki s , akik templomokat robbantottak fel. Ók nem Jézusban látták- Isten segítségét, hanem a gyűlölet és a fegyverek erejében reménykedtek. Nem az ilyen emberek éneke ez az ádventi ének. A mi énekünk ez, azoké, akiket sokszor megkísértett az a gondolat, hogy távol van Isten ettől a világtól. A mienk, akik Jézusban megismertük Isten szeretetét. Advent idején újra ehhez a Jézushoz száll énekünk, mert mi őbenne látjuk Isten segítségét és Ót követjük, amikor szeretettel szolgálunk ebben a világban. Benne bízunk, mert ő így ígérte: „íme én veletek 'vagyok minden napon a világ végezetéig.” ' Muntagr Andor az emoer nem csupán kenyérből él, hanem szépségből és harmóniából, igazságból és jóságból, munkából és pihenésből, szerétéiből és barátságból, vágyakozásból és tiszteletadásból. Nem csupán kenyérből, hanem az éjszakai égbolt ragyogásából, a hajnalhasadáskor világító mennyboltból, a napnyugta színpompáiból, virágok gyenge illatából, a hegyek pompájából. Nem csupán kenyérből, hanem a tenger hullámainak fenségéből, a holdvilág tükrözéséből egy csendes tavon, egy hegyi patak ezüstös csillogásából, a hókristályok pompás alakjaiból, a festők műveiből. Nem csupán kenyérből, hanem a rigó édes énekéből, a falevelek susogásából, egy hegedű varázshangjaiból, egy ka- tedrális magasztos látványából alkonyaikor. Nem csupán kenyérből, hanem a költők képeiből, a bölcsek bölcsességéből, a szentek szentségéből, nagy emberek életútjaiból. Nem csupán kenyérből, hanem bajtársiasságból és merész tettekből, keresésből és megtalálásból, ajándékozásból és elfogadásból, szerelemből és viszontszerelemből. Az ember nem csupán kenyérből él, hanem az ima alatti hivő odaadásból, a szerető isteni akarat elismeréséből és teljesítéséből — most és mindörökké. Németből fordította: Saupe Gitta Nem csupán kenyérből...
