Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-11-08 / 45. szám
Dürer másáén ai egyház reformációjáért Jövő tavasszal emlékezik meg a világ Dürer Albert születésének ötszázadik évfordulójáról. A magyar származású kiváló német festőművész és grafikus Luther kortársa és a reformáció meggyőződéses híve volt. Erről nem csak képei tanúskodnak, hanem németalföldi utazása idején írt naplója is. Itt értesült arról, hogy Luthert a wormsi birodalmi gyűlés után elrabolták. A pápára gyanakodott mindenki. Biztosan ő fogatta el, talán már nem is él. Dürert lesújtotta a veszteség. Tolla sebesen fut a papíron. Naplójában több oldalon foglalkozik Lutherral. Tőle és a reformációtól várja az egyház egységének helyreállását. Rómát az egyház, sőt az emberiség egységének megbontásával vádolja. Szerinte az egyház egységéhez nem Rómán, hanem a reformáción át vezet az út. Ezért könyörög a reformáció folytatásáért Istenhez. Ezért szólítja fel a visszahúzódó Erasmust is, hogy kötelezze el magát bátran a reformáció ügyének. Alábbiakban néhány szemelvényt közlünk naplójából. Lutherről .1521, pünkösd előtti pénteken vettem hírét '.Antwerpenben, hogy Luther Mártont gálád módon foglyul ejtették. V. Károly császár hírnöke és a császári kíséret vette körül. Rájuk volt bízva, Eisenach táján zord vidékhez értek. Tíz lovag ugrott elő. Gálád módón ragadták magukkal az elárult istenfélő embert, ezt a Szent Lélek által megvilágosított férfiút, Krisztus és az igaz keresztyén hit követőjét. Hogy él-e, vagy meggyil- . kották, magam se tudom. A keresztyén igazság miatt kellett mindezt elszenvednie, mert szembeszállt a keresztyénellenes pápasággal...” Kiínyörgés reformációért v „Ó mennyei Atyám, könyörülj rajtunk! Urunk Jézus imádkozz népedért! Szabadító meg jókor minket, őrizd meg közöttünk az igazi és valódi keresztyén hitet, gyújtód össze szétszéledt nyájadat, amelynek egyik része még a római egyházban maradt, gyújtsd össze a hindukkal, mohamedánokkal, oroszokkal és görögökkel együtt, akiket a pápa elnyomása és gőgle álszent fényével szakított el egymástól.” „Ó felséges meny- nyei Atya, gyújts világosságot Fiad, Jézus Krisztus által a ml szívünkben, hogy megismerhessük, mely törvényeket kell megtartanunk és milyen terheket vethetünk le magunkról jó lelkiismerettel, hogy vidám szívvel szolgálhassunk néked, örökkévaló Atyánknak. És ha már el kell veszítenünk egy ilyen embert, akihez hasonló világossággal 140 éve senki se írt, akit megáldottál az evangélium Leikével, kérünk mennyei Atyánk, add Szent Lelkedet valaki másnak, hogy gyűjtse össze szent keresztyén egyházadat ismét mindenfelé, hogy mindnyájan egyek legyünk és keresztyénekhez méltóan éljünk.” „Hadd lássa be minden ember, aki doktor Luther Márton könyveit olvassa, hogy tanítása világos, mint maga a szent evangélium. Ó Istenem, ha Luther meghalt, ki adja elibénk a szent evangéliumot ezután oly tisztán? O mi mindent írhatott volna még az elkövetkező tíz-húsz esztendő folyamán?” Yasdiplomás aranyember Szűkszavú hír a Magyar Nemzetben. De több százezres országos napilap fontos hasábjain mégis nagy kiemelés: Gaál Sándor, volt alsómesteri igazgató-tanító kitüntetésül vasdiplomát kapott. Papírdiploma, ezijstdiploma, aranydiploma, gyémántdiploma; — legrangosabb mindig a vasdiploma, mert azt csak az emberi élet legmagasán lehet megkapni. Itt már csak a hálás tanít- ványi szív fokozhat. És mi — tanítványok százai — hálás fokozással mondjuk; Gaál Sándor vasdiplomás aranyember. Arany volt, mert aranyat ért a feje. Hogy mennyit tudott az a fej! Csüngtünk a tanításán. Osztatlan iskolája volt. Mindenhogyan az volt, Vallásilag is: római katolikusok is jártak velünk. Nemben is; fiúk, lányok együtt tanultunk. Korban is: mindig együtt volt a hat osztály. Osztatlan volt időben is: délelőtt is, délután is jártunk. Voltunk hetvenen—nyolcvanan is. És bizony nem angyalok. Gaál Sándornak pálcája is volt, de igazában a tantárgyak erejével, pedagógiai művészetével fogadott bennünket. Nemzedékek sora tanulta tőle a szám- és betűvetést — életrevaló emberségét. Arany volt a szája. Az alsó- mesteri iskola jó iskola volt. De énekléséről külön is híres volt. Délutáni órákon a fáradt fejek szerepét átvették a hangszálak, énekkarrá állt a hat osztály. . Es frissen, vidítóan zengett az ének. Fél évszázad távlatában is kedves dalom a tőle tanult tucatnyi. Például: „Ha visszanéz a bús magyar ..” Meg, hogy: „Kolompszótól hangos a nagy róna ...” S még ma is, ha esténként templomunkban fel-felhangzik a 88-as ének: „Az éj ím érkezik, beborítja a földet, Az Or nem távozik, megvilágosít minket.. — tisztán érzem, hogy az ő szájából 'éneklem, mert ezt is tőle tanultuk. Hétköznap tanítója, vasárnap kántora, papja volt a falunak. Arany volt a keze. Parasztgyerek létemre tőle kedveltem meg a kertészkedést, s tanultam meg a szemzést-oltást. Ve- teménysoraim ma is őt dicsérik. Hosszan tudta magyarázni a keményfejű mesteri magyaroknak, hogy nem kell a méheket mézért lekénezni, mert kaptárban is lehet méhészkedni: akkor méz is jut, s a méhcsalád is megmarad további mézelésre. S az ő magacsinálta kaptárjait sorra lemásolták a falu méhészei. Arany volt a szíve is. Tudom, hogy a keze alól kikerült nagy nemzetség még köztünk élő tagjai velem együtt karban igazolnák ezt. De én külön is könnyes hálával vallom: Gaál Sándor aranyszívű ember volt. Szibériai hadifogságából is azt írta a szüleimnek: „a Jóska gyereket ne felejtsék elvinni a soproni líceumba .. Egyszer, veszélyes játékért egy tenyerest is adott. Azt is arany szívvel adta. S amikor most sok szár. tanítványa nevében köszöntőm a vasdiplomás arany ember Gaál Sándort, az én külön köszöntésem hadd legyen ez: mélységes hála tiszteletével megérinti lélekben az ajkam azt a kezet! Szabó József Erasmus álljon elő! A SVÉD LUTHER-SEGÉLY ŰJ VEZETŐJE Nyugtalanítja Dürert tudós humanista kortarsanak el nem kötelezettsége. Így szól Erasmushoz: „Ö, Rotterdámi Erasmus, hol késlekedsz! Ébredj Krisztus lovagja! Törj előre Krisztus oldalán, védelmezd az igazságot és nyerd el a mártírok koronáját. Idős ember vagy már. Hallottam, hogy csupán két esztendővel számolsz, amikor még tehetsz valamit. Fontold meg a dolgot az evangélium és az igaz keresztyén hit érdekében. Szólalj meg, s Krisztus ígérete szerint a pokol kapui és a római trónszék se vehet diadalt rajtad.” A római pápa ma nem X. Leo. Amit azonban Dürer imádsága a reformáció és az egyház egységének összefüggéséről mond, ma is figyelemreméltó. Benczúr László OSZTRÁK BIBLIATÁRSULAT A bécsi Albert Schweitzer Hausban ünnepélyes aktus keretében megalakult az Osztrák Bibliatársulat Sakrausky evangélikus püspök elnökletével. Az új társulatnak jelképesen átadta a munkaterületet a Brit és Külföldi Bibliatársulat, amely 1950 óta fiókintézményként fenntartotta a bécsi Bibliabizotteágot. Ennék eddigi igazgatója, Kari Uhl lett az új bibliatársulat főtitkára. Az ő jelentése szerint a Bibliabizott- ság az elmúlt évben 36 840 teljes Bibliát és 26 713 Űjtesta- inentumot adott ki. Az új Bib- liatársulatot sokan köszöntötték megalakulása alkalmából. Az LVSZ svéd nemzeti bizottságának, s egyben a Luther-Segély szervezet vezetőjévé Ebbe Arvidsson lelkészt nevezték ki, aki ezzel a stockholmi dómpréposttá kinevezett Ake Kastlund örökébe lépett. A Luther-Segély, amely a svéd egyház külföldre irányuló segélyszerve, évente 38,5 millió svéd koronát, mintegy 240 millió forintot forgalmaz. NOVEMBER Sírnak a felhők és sírnak a fák, a goromba szél az arcomba vág, könny verdesi a kis templom tornyát, a házfalat, s az ereszcsatornát. Ó, novemberben oly sok a bánat: ilyenkor látom újra apámat, s az esőverte Luther-kabátot (amely annyi sok temetést látott), látom az utat, a sötét sarat a fényes törzsű akácok alatt. Az eső olyan nagy, mint a tenger, tgy sír mindig az ősz, a november. Elmúlnak mind az életek, tüzek s, „ itt maradnak a sírok, a füzek, Gyamathy Irén Bartók a Teológián A Teológiai Akadémia FÓ- RUM-a keretében — amely részben a hallgatók önképzését hivatott elősegíteni — ismét egy kimagasló eseményre került sor, amikor Bartók Béla halálának .25. évfordulójára emlékeztünk. „Bartók Béla neve, munkássága és muzsikája messze határainkon túl ismert a zenekedvelő világban ...” — kezdte a rövid bevezetést dr. Nagy Gyulp dékán. Ezt követően a folytatás a hallgatók Bartók- zene ismeretéről és szereteté- ről tett bizonyságot. A rnegemiekezésben az elé- adó hallgatók — Gáncs Péter, Mátis András, Tóth Ildikó, Gergely Péter és Bálint László. — nemcsak a nagy művész életére és munkásságára tértek ki, hanem maguk adtak elő részleteket — zongorán és oboán — a „Mikrokozmosz” c. gyűjteményéből, s a „Medve- tánc”-ból. Lángoló átéléssel beszéltek a formabontó, a felkavaró és cselekvésre serkentő Bartók-muzsikáról. Kalácska Béla Ábra hám könyörög Lótért Talán ezt a közmondást is hallottad már: jobb félni, mint megijedni. De mit csináljunk, ha olyasmi történik, hogy egyszerre félünk és megijedünk? Nézzük, mit tett Ábrahám. A három férfi ebéd után felkelt és elindult Sodorna felé. Az Ür Isten ekkor így szólt Abrahámnak: Sodoma és Gomorra lakóinak a gonoszsága az égre kiált. El akarom pusztítani őket. Abraham szive osz- szeszorult. Az Ür elé állt és így szólt: A rendes embereket is el akarod pusztítani? Gondolj Lótna! Ha öt ven rendes ember van Sodomában, azoknak is meg kell halniuk? Ha találok ötven rendes embert Sodomában, megkegyelmezek azokért az egész városnak — felelte az Űr. Abrahám azonban folytatta a kérlelést: ha csak negyven, vagy harminc, vagy éppen húsz rendes embert találsz a városban, akkor ’ mi történik? Az Ür így felelt: Ha csak húsz igaz embert találok, akkor is megkegyelmezek a városnak. Ábrahám ismét megszólalt: Ó Uram, ne haragúdj, hogy harmadszor is kérlek: hátha csak tíz rendes ember él Sodomában. Az Ür így válaszolt: Akkor tíz igaz emberért megkegyelmezek Sodornának. Örömmel hallotta ezt Abrahám é* hazament. Az Űr azonban minden egyes embert megvizsgált Sodomában és bizony nem talált tíz igazat. Akkor két angyalt küldött az Űr Isten Lóthoz ezzel az üzenettel: menekülj Sodomá- ból, mert elpusztítom a várost. Az angyalok siettették Lótot. Amikor pedig késlekedett, kézen fogták és úgy vezették ki családjával együtt a városból. Ott az egyik rákiáltoít: mentsd az életedet! Meg ne állj és vísz- sza se tekints! Menekül játék a hegyek közé! Mire felkelt a nap egy Cóár nevű kis város* kába értek. Akkor kénkövés es tüzes esőt bocsátott az Ür Sodornám és Gomorrára, úgy, hogy mindenki meghalt a városban. Lót felesége megállt, útközben és visszanézett. Arra gondolt, hogy mi mindent ha • gyott ott Sodomában. A rémülettől kővé meredt. Ábrahám másnap korán felkelt es a Jordán völgye felé nézett. A két város eltűnt, csak füst szállt fel helyükön a mélyből. Abrahám nem maga miatt volt megijedve, nem magát féltette, hanem Lótot és Sodorna lakóit. Imádságával közbenjárt értük Istennél. Te se csak magadra gondolj. Kérdd Istent: szüleidért, testvéreidért, barátaidért, rokonaidért és minden emberért. Imádkozzatok egymásért ŰJ HALLGATÓK A TURKUI TEOLÓGIÁN A finnországi Turkuban a svéd nyelvű Abo-Akadémián 23 hallgatót vettek fel az első évfolyamra; 15 férfit és 8 nőt Ezek kozott 13-an svéd anyanyelvű finnek, a többiek finn anyanyelvűek. . Comenius háromszáz évéhez Háromszáz esztendővel ezelőtt halt meg Joannes Amos Comenius, csehül Komensky, mint ismeretes, Amsterdamban, 1670. november 15-én. A kerek évforduló alkalmat nyújt az egész művelt világnak, hogy maga elé állítsa Comeniust. Magunk elé állíthatjuk mi is. Annál inkább, mert ez évforduló alkalmából a csehek nagy íróját és szellemi képviselőjét, Húsz János mellett a legnagyobb csehet: Szeges Jánosként üdvözölhetjük. Cseh kutatók fedezték fel nemrég magyar származását. Részletesen Írtam erről ezeken a hasábokon az 1969. évi június 1. számban, nem akarom ezt ismételni. Az is köztudomású, hogy Comenius négy éven át munkálkodott Sárospatakon, s most, hogy tudjuk magyar származását, sok minden érthetővé válik abból, amit ott mondott és írt. főként, miként mondta. Erről elbeszélgethetünk ünnepe alkalmából. A magyar fejedelem vendégeként hangoztatja az anyanyelvi tanítás fontosságát; először magyarul, aztán latinul —• követeli és tanácsolja. Nagy gondja volt Sárospatakon a magyar retorika, a szép magyar kiejtés, a rangos szólás, „Jó magyar olvasókat keresünk” — írja. A magyar és a cseh nyelv kifejező erejét így dicséri: „A szók virágaival, alakzatokkal, képekkel, közmondásokkal és más ékességekkel annyira bővelkedik, hogy virágot virággal, drágakövet drágakővel lehet mindenütt szembeállítani”. Ajánlja a lengyeleknek és a cseheknek, hogy tanuljanak magyarul. Maga is forgatja Szenczi Molnár A.lbert magyar nyelvtanát, hivatkozik rá. Ismerte Sylvester János nyelvtanát is. Egyik kisebb művében elsőnek mutatott rá a magyar és finn nyelv rokonságára, ez a megállapítása hatott Leibnizra, akt felkeltette vele a nyelvtudósok érdeklődését, -s alapította meg Comenius révén a finnugor nyelvtudományt. Közismert, milyen érzelmesen szólt Comenius pataki tanítványaihoz, akik közt több felvidéki evangélikus ifjú is akadt. Egy Molitor fiú feleségül vette Comenius leányát, s lelkészként a szepesi Márkusfalván telepedett le. Nem csoda, ha Comenius lépten-nyomon „népemnek” mondja a magyarokat, s búcsúbeszédében helyet kér a magyar hazafiak sorában. Együtt-lélegzése a magyarokkal nemcsak udvariasság volt és hála, hanem a szív jelzése. „Vezéretek vagyok” — mondotta egyik pataki beszédében. A reform, amelyet a pataki gimnáziumban akart megvalósítani, nem ment simán. A nemes úr fiák nem mind érezték, hogy szellemük és jellemük kivételes faragója jár köztük. Nem akartak tanulni. Comenius egyik fogása erre az volt, hogy színdarabokba írta a tananyagot, s fölléptette is- koladrámákkal a lustákat. A hiúságukat piszkálta meg, a színdarabot el kellett játszani, a szerepet meg kellett tanulni. De sárospataki szereplésének igazi mértékét Gentis felicitas című művében fedezhetjük fel. Szinte háromszáz éven át latin eredetijében csak kevesen olvasták, 1935-ben adták ki első magyar fordítását Pozsonyban, most pedig újból. 1962-ben látott napvilágot Kováts Gyula fordításában a Comenius Magyarországon című gyűjteményes kötetben, mely sárospataki műveinek szemelvényeit tartalmazza. De kis példányszámban jelent meg. Érdemes tehát itt is megemlíteni ennek a magyarsággal foglalkozó, s a magyarok boldogulásáért írt tanulmánynak nevezetesebb gondolatait. Melyik a boldog nemzet ’ — kérdezi Comenius. S felel rá: boldog 1. a népes nemzet, vagyis az egészségesen szaporodó; 2. az, akinek alkalmas jó földje van: 3. amely idegen népekkel nem keveredik; 4. amelynek békés szomszédai vannak; 5. amelyik meg tudja védeni magát; 6. amelyik odahaza egyetértésben él; 7. amelynek okos és életrevaló törvényei vannak, S. s okos elöljárói, vagyis vezetői; 9. akik nem idegenek; 10. tehát megtartják népüket szabadságban. Boldog továbbá az a nép, mely 11. kötelességteljesítő lakosokból áll; 12. ahol a gazdasági élet virágzik, s ahol 13. pontként senki nem veszi el a más kenyerét, mert elégedett a magáéval is; ennek megfelelően van 14. pontként vagyon- és közbiztonság, s 15. megfelelő és okos az ifjúság nevelése is a művelődés. 16. tiszta és bensőséges az Isten tiszteleté, vagyis szigorú és jó erkölcsű a társadalom, amiért 17. pontként az ilyen nemzetet szereti az Isten, s ezért végül IS. pontként e boldog nemzet a csodálat tárgya. Comenius tudta, hogy e tizennyolc pontba foglalt tulajdonságok eszményiek. Igen, a magyarság akkori élete és Magyarország valódi helyzete messze áll ettől a tömény boldogságtól. Comenius teljes és realista elemzést nyújt a magyar nemzet valóságáról. Ismeri sorsunkat, és sorsunkon belül mindazt, ami önnön nemtörődömségünk, hibáink eredménye. A tizennyolc szabállyal összehasonlítja kora magyar társadalmát. S bár világos előtte, hogy a török és osztrák hódításban csak senyvedő nemzetet talált, világos előtte az is, hogy az ellenálló akarat, a művelődés, a jellemformálás független a politikai sorstól. Éppen ezért utal arra, hogy ki-ki önnön erejéből emelkedjék ki, s érje el a tizennyolc pontból mindazt, amit egy ember megvalósíthat önmaga erejével, önnön boldogulására. A. lesújtott hazát, írja, csak fölálló, müveit, szabad lelkű, bátor és jeüemes emberek emelhetik fel. Azért kaphat magyar földön különösen nagy formálóerőt a jó iskolai nevelés, s az egész nemzet művelődése. Azért hangoztatja, hogy foglalkozzék a nemzet iparral és kereskedelemmel, nem hanyagolva el a pompás magyar föld kultúráját, s a köznép felemelését. Mennyi realitással ir a „tisztességes házasságok” kötéséről, vagyis olyan anyagi helyzet létrejöttéről, mely lakást és biztos jövedelmet jelent minden házasodó embernek. Ezzel csak éppen jelezni akartam, hogy a nemzetek nevelője, ahogyan már kortársai hívták Comeniust, a magyarság nevelésének reális feltételeit latolgatta Sárospatakon. Magyar realitásokból született ott számos más gondolata és műve, főként a világhírű Orbis pictus, a szemléltető tanítás okos kézikönyve, A vagy írót, aki csehül írta lényeges műveit, s a cseh nemzetnek jövendölt szabadságot és önkormányzatot, nem lehet elvitatni még magyar származása okán sem. De érthető, hogy mi is magunkénak tekintjük ezt a fénylő szellemet. Magyarországon kezdettől fogva rendkívüli tisztelet övezte Comeniust, ez mindmáig csak erősödött és nőtt. Ismeretes, hogy ebben a tiszteletadásban és gondolatterjesztésben, református testvéreinkkel együtt, elöl- járt a magyar evangélikusság, s a magyarországi evangélikusok mind, vagyis a nem magyar nemzetiségűek is. Comenius minden műve számos kiadásban jelent meg háromszáz éven át, evangélikus nyomdákban, főként a Felvidéken. Evangélikusok gondozták e kiadásokat. A híres Labyrint svéta (A világ útvesztője) című Comenius-regény e századbeli első fordítója Stromp László pozsonyi ev teológiai tanár volt (1905-ben jelent meg Pozsonyban). Az egész Comemus-kutatás pedig, az alapvető monográfiák, szlovák teológiai tanár életműve, Ján Kvacaláé, aki, mint ismeretes számos művét magyarul írta, s a Budapesti Szemlében és a Századokban jelentette meg. Kvaíala állapította meg, hogy Comenius munkásságának legfontosabb állomása Sárospatak volt Mindez jó hírünk és becsületes sáfárkodásunk jele; annyi korszakon át élt nálunk Comenius, pedig még senki nem tudta, hogy Szeges Jánosnak született, s morva határőr magyarok fia volt. Szalatnai Rezső
