Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-11-08 / 45. szám

Százéves jubileum Sámsonházán Ragyogó. őszi verőfényes va­sárnapon október 11-én ünne­pelte a samsonházai gyüleke­zet temploma felépítésének szá­zadik évfordulóját. D. dr. Ottlyk Ernő püspök hirdette az igét a százéves falak között, a zsúfo­lásig megtelt és erre az alka­lomra kívülről megújított temp­lomban. A gyülekezet saját költségén, nagy anyagi áldoza­tokkal végezte el a felújítási munkálatokat. Templom or falu felett A távolról érkező vendég az országúti-ól nem látja még a fa­lut, hiszen ennek a kis Nógrád- megyei 450 lelkes gyülekezetnek a községe egy rejtett völgyben húzódik meg. de már messziről láthatja az evangélikus temp­lom égfelé mutató karcsú, csil­logó tornyát és a fákkal övezett falak körvonalait egy magas­laton. „Erős vár”, hegyen épí­tett „város” az Űr hajléka. Ar­ra emlékeztet, hogy Isten gond­viselő szeretete őrzi a völgy­ben munkálkpdókat és állandó­an figyelmezteti őket Isten jó­ságos jelenlétére. Önmagában is prédikál, puszta létezésével, a samsonházai templom. Beszedés falak Megszólalt a hálaadásra hí­vogató harangok szava. Fekete ruhás öregasszonyok, ünneplő­be öltözött férfiak, fiatalok tar­ka színfoltokban kanyaroglak felfelé az úton, hogy megtölt­sék a 350 férőhelyes egy száza­dos templom padjait, mint t.emplomépitő elődeik egykoron. A püspök kíséretében Garlai István esperes, Sztehló Mátyás helyi lelkész és öt Nógrád-me- gyei lelkész osztozott a sám- sonházai hívek örömében. A szomszédos lucfaivai hívek is eljöttek 120-an. Meglepetés volt számunkra, hogy a sámsonházai templom falai beszédes faiak. Az oltár­tér mögött az elődök a falakra írták a templom építésének dá­tumát, a felszentelő püspök ne­vét, az egyházmegyében és a gyülekezetben szolgáló lelké­szek, felügyelők nevét, vala­mint az egyházközség főbb tisztségviselőinek a nevét. Élő krónika ez a fal. Megelevene­dik egy évszázad. Az oltár előt­ti jobb oldali pilléren márvány- tábla hirdeti arany betűkkel, hogy hazánk nagy fia Kossuth Lajos volt a gyülekezet felü­gyelője és ezt a tisztségét halá­láig megtartotta és egyházi adó­ját még száműzetéséből is meg­NGELIKUS FÖLDRA3Z A keresztyénséj* Delamerikáhn Sehol a gyarmatvilág életé­be nem nyúlt olyan mélyen az egyház, mint Dél-Amerikaban. Kezdetét vette ez a beavatko­zás VI. Sándor pápa 1493-as döntésével. Ez a híres döntés felhívta a figyelmet az egy­ház hatalmára. A két katoli­kus ország, Spanyolország és Portugália kellőképpen hono­rálta a pápa döntését és a fel­fedezők, hódítók magukkal vitték az egyház képviselőit is, a papokat és a szerzeteseket, tgy ezt a világrészt természet­szerűleg csatolták a római egy­ház impériumához. Ez a pápai döntés hosszú századokra ha­tározta meg a kontinens vál­tásos képét. Mert sem a spa­nyolok, sem a portugálok nem tűrtek meg más felekezetet a leigázott területeken. A libe­ralizmusnak. a vallás szabad gyakorlatának, vagy szabad gondolkodásnak, vagy más hi- tüeknek még az árnyékát sem tűrték meg és Dél-Amerika egészén a függetlenségi harco­kig (1791—1822-ig, a haiti for­radalomtól a brazil független­ségig) a római egyház mono­póliuma volt. A kontinenst át. meg átszőt­ték a római missziók. Kezdet­ben az őslakó Indiánok meg­térítésén fáradoztak. Amint megjelentek az afrikai nége­rek. rabszolga sorsukat a ke­resztyén hit felvételével kezd­hették. Bizony, van szégyelni való, ha belegondolunk, hogy a rabszolgaság több mint 350 esztendős intézményét az egy­ház térmészetesnek tartotta, sót maga is alkalmazott rab­szolgákat földbirtokain. Alig akad olyan pap, mint pl. Las Casas, aki felemelte volna sza­vát a rabszolga tartás ellen. Az eredmény természetesen az lett, hogy a földi ész túlnyomó többségében a római hitet kö­vette. Sőt arról is tudunk, hogy a 16. század végén bejövő je­zsuiták külön „államot” is ala­kítottak, amely fennállt kiűze­tésükig, 1767-ig. Aki pedig az egyház tanaiban kételkedni mert, az az 1569-ben beveze­tett inkvizíció áldozata lett. Az inkvicició spanyol és portugál változata, — egyik kérlelhetet­lenebb volt, mint a másik — 250 évig állt fenn. Sok ezer ember kínzása és több mint száz máglya beszél e rosszin­dulatú intézményről. Eközben szörnyű állapotok uralkodtak a rabszolgák kö­zött. Tudatlanok, babonások voltak és különböző betegsé­gek tizedelték őket. E hosz- szantartó embertelenséget Dél- Amerika mai napig nem tudta kiheverni­Prcteátáns misszióról a 16. század elején aligha lehetett szó, hiszen ez időben a protes­tantizmus saját elismertetésé­ért küzdött. De már ekkor is akadtak vallásukért üldözött emberek, akik elszórtan az új­világban keresték szabadságu­kat, megélhetésüket. Egyes adatok szerint Venezuelában, spanyol területen már 1528- ban nyomát találjuk Luther követőinek. Braziliában 1532- ben, Rio de Janeiróban 1555- ben hugenottákat, stb. Ezek az elszórt családok azonban vagy feloldódtak a roppant katoli­kus tengerben, vagy áldozatai lettek az üldöztetésnek. A függetlenségi háború után némiképpen megváltozott a helyzet. De a protestáns misz- szióknak egészen sajátos voná­sa alakult ki Latin-Ameriká- ban. Ugyanis a 19. századra a kontinensen vallásilag nemigen maradt „szűz terület”. Pogány térítésről tehát nem lehetett szó. Nem úgy. mint más (Afri­ka, Ázsia) kontinenseken, ahol a múlt század során a térítés munkájába bekapcsolódhattak. Nagy eredménynek számított már az is, hogy a 19. század során eltűrték a újonnan ala­kult államok, hogy protestáns kereskedők, tengerészek és be­vándorlók letelepedhessenek és gyakorolhassák magukkal hozott hitüket. így 1818-ban baptisták kerül­nek Chilébe, Peruba, 1856-ban presbi teriánusok Kolumbiába. Braziliába és Venezuelába és csak századunk elején kerül a Missuri Zsinat (amerikai evan­gélikusok) Brazíliába. Argen­tínába 1917-ben, Uruguayba 1942-ben, Venezuelába. Peru­ba, Ecuadorba 1952-ben, stb., Ezek az évszámok a gyüleke­zetek, illetve egyházi szerve­zetek megalakulásának évszár mai és feltűnő, hogy evangé­likus hitsorsosaink milyen ké­sőn tudtak gyökeret ereszteni Latin-Amerika országaiban. A második világháború után ug­rásszerűen nőtt a protestánsok száma, de ne ringassuk ma­gunkat tévhitben, ez a növe­kedés is bevándorlás eredmé­nye volt. De eközben a lakosság nö­vekedése is magasra szökött. 1951-es adatok szerint a 110 millió lakosból 94 millió ró­mai katolikus és 1,6 millió pro­testáns. 1958-ban 129 millió­ból 111 millió az uralkodó fe­lekezet és 2,5 millió a protes­táns. 1968-ban 165 millió össz- lakosból 1 millió evangélikus és 3 millió az összprotestánsok száma. E számokból sok mindenre következtethetünk. Elsősorban arra, hogy milyen végtelen- szórványban élnek az evangé­likusok. Nézzünk néhány pél­dát: Bolivia területe 1 millió km2, lakossága 3.7 millió. Az evangélikusok száma 1300! Ecuador 5 millió lakosából 416 evangélikus! Paraguay 2 millió lakosából 382 evangéli­kus, stb. A legtöbb evangéli­kus Brazíliában él, 886 ezer lélek. De Brazíliának 8.5 mil­lió km2 a területe és több mint 82 millió a lakossága. így az evangélikusok alig teszik ki a lakosság egy százalékát. Ilyen szórvány helyzetben csak Arab-Ázsiában élnek hitsorso­saink. Dr Rédey Pál küldötte. Ebben a kis gyűl éke­zetben az elmúlt század során két püspök is szolgált paró- kuslcént: dr. Kis István és dr. Kovács Sándor, az előbb egyháztörténész teológiai tanár és énekköltő. A gyülekezet múltja a hívek áldozatkész templomszereteté- ről tanúskodik. Fáradságot, időt és anyagi áldozatot nem kímél­tek, hogy itt a magasban áll­hasson az Úr háza. De az elő­dök gondoskodtak még egy meglepetésről. Száz évvel eze­lőtt egy kivehető nagy kővel befalaztak az oltár mögötti fal­ba okmányokat a templom épí­tésről egy üveg bort és pénz­érméket. Ezeket a díszközgyű­lésen a falból kivették és a püspök elé tették a múlt tanú- bizonyságaként. Az írások az elődök hitéről tanúskodtak (ma már olvashatatlanok), a bor Jézus vérére az úrvacsorára és a pénzdarabok az áldozatkész­ségre emlékeztetik az utódokat. Jelen üzenet a jövőnek A hálaadó örömünnep egyik felejthetetlen pontja volt, ami­kor a gyülekezet lelkésze fel­olvasta a ma élő gyülekezet ün­nepélyes nyilatkozatát. Ebben a gyülekezet hálát ad Istennek a templomért, a templomépítő elődökért és azért, hogy mind­eddig egy évszázadon át meg­őrizte, megtartotta a gyülekeze­tét, ugyanakkor a ma élő gyü­lekezet. ünnepélyesen kinyilat­koztatja, hogy egyházunkhoz, népünkhöz és hazánkhoz hű marad és az élő Jézus Krisztus nyomdokain haladva, szolgáló szeretetben kívánja hordozni az evangéliumot Isten dicsősé­gére és embertársainak javára. Ez a. hűségnyilatkozat újra bekerül a. templom falába, hogy üzenet legyen az eljöven­dő nemzedékek számára a ma élő hivek bizonyságtételeként. A százéves évfordulón a múlt, jelén és jövő találkozott és összefonódott abban a Jézus Krisztusban, aki „tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.” Garami Lajos SZÁNTÓFÖLD Talaj voltam, töretlen, gazdag; Száz virággal kacagó parlag, Álmodtam sok-sok tarkaságot, Pipacsot, konkolyt, szarkaláböt. De egyszer a szívembe vágtak, Es nyomban mély barázda támadt, Mint nyílt seb, úgy tárult az égre. Mélyéi) titkolt, szűz tele vénye, < ? Eső vert, nap szítt, fagy csigázott, Virágzó gőgöm porrá malott. Szegény lettem, kifosztott, árva ... És egyre mélyült a barázda. De durva árka mégis áldott. Mert benne már üj mag csírázott. Talaj voltam, szántóföld lettem, Friss vetés zöldje ring felettem S belőlem szökken majd kalászba Valakinek dús aratása. Rumi Erzsébet M egyház jövője és a jövő egyháza Ezen a címen tartott elő­adást á budapesti kőbányai gyülekezet októberi szeretet- vendégségén dr* Selmeczi Já­nos, a Teológusok Otthona igazgatója. Előadásában az egyházi futurológia, jövőtudo­mány szempontjainak felhasz­nálásával szólt az egyház szol­gáló jövendőjéről és remény­ségéről. A vele jött teológiai hallgatók közül Mátis András a Teológiai Akadémia és az Otthon munkáját, mindennapi ecetét ismertette. Gergely Pé­ter a teendő lelkészek között található egvházmüvészeti ér­deklődésre vetett fényt. Kajos Anna Mária arról szólt: „ho­gyan szeretne, mint nő. az egyházban szolgálni”. Mind­hármán verseket is mondtak, Ady Endrétől, Váci Mihálytó.l, Hollós Korvin Lajostól. Az est kedves pillanatai voltak, ami­kor a hazánkba egy hónapja érkezett ösztöndíjas finn vég­zett teológusnő, Anja Paalanen magjaiul szólt a gyülekezet­hez: szavai mögött ott lükte­tett a testvérnép és testvéregy­ház szívdobogása. A teológusest mély nyomo­kat hagyott a gyülekezetben. A bizakodást erősítette meg a lelkésznevelés munkájában, s jól találkozott össze a gyüleke­zet családias légköre a teoló­giai hallgatók és igazgatójuk közvetlen, testvéries hangú szolgálatával. E N A megáradt Rábán ingajá­ratban úszott az elgyötört macska- Mikor kiért a Rado- szigeti partra, farkánál fogva dobta vissza a siheder. s a püs­pökvár! parton már várta cin­kosa. A régi acélhíd állt még ak­kor, Győr kis Tower bridge-e, középső szelete láncokon fel­húzható. A part még kócos, nem sorakoztak rajta piros csókolózó-padok Ha hancúro- zó fiúk szaladtak végig során, szétkergették a patkányokat. Az emberek m-^álitak a hí­don, páholyból nézni a minia­tűr élethalálharcot. A gömbö­lyű fejű hatéves gyermek át­fért a lábaik között Palatáb­lájáról nyúlláb csüngött. Fer­dén állt-e, ahogy arcát az acél­rácshoz nyomta: mintha nad­rágja egyik szára hosszabb lenne. Minden szabálytalan, csak a két kövér könnycsepp szabályos, ami arcáról a folyó­ba hull! S a folyó észre sem vette. Én azóta is sokszor sírok, — s a folyó azóta is ilyen irtó­zatosan kegyetlen, Bs. Európa biztonsága és az egyházak Ökumenikus kiadvány az egyházak szolgálatáról Európa békéjéért „Az európai béke és kiengesztelődé6 problémái/közvetlenül érintenek és foglalkoztatnak minden egyházat, minden egye? személyt, aki ezen a kontinensen él és dolgozik. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezek az európai érdekek hatással vannak a feszült helyzetekre a világ más részeiben is, mivel Európát nem lehet elszigetelten kezelni. A Jézus Krisztusban történt kiengesztelés evangéliumának sok a mondanivalója er­re a helyzetre vonatkozólag.” Ezek a szavak vezetik be azt az új ökumenikus kiadványt, amely nemrég jelent meg Genfben, az Európai Egyházak Kon­ferenciája (csaknem száz európai egyházat magába foglaló szervezet) tanulmányi irataként, és ezt a címet viseli: „Európa biztonsága és az egyházakMit tartalmaz ez a kiadvány?Köz­li „Az egyházak szolgálata a társadalomért” európai szociál- etikai munkabizottság 1969 őszén a svájci Gwattban tartott tanácskozásának legfontosabb dokumentumait. így többek kö­zött teljes egészében hozza a Magyar ökumenikus Tanács ál­lásfoglalását Európa békéje és biztonsága kérdésében, dr. Li­ri« Stan román teológiai professzor előkészítő iratát, dr. Nagy Gyula professzornak, a Munkabizottság elnökének gwatti meg­nyitó beszédét, valamint D. Günter Jacob főszuperintendens (NDK) gazdag tartalmú előadását a béke (sálóm) bibliai értel­méről és ennek következményeiről a mai keresztyénség sza­mára. A kiadvány második része közli a gwatti tanácskozás három bizottsági jelentését és javaslatait, az egyházak és a bé­ke kérdéseiben: 1. A keresztyén ember és egyháza szolgálata a békéért. 2. Az egyházak együttes szolgálata a békéért, 3, Bé­ke a mai Európában: lehetőségek és nehézségek. Annak idején a gwatti találkozón evangélikus, református ortodox, anglikán, baptista, metodista és mennonita egyházi delegátusok tanácskoztak Európa 15 országából a keresztyé­nek és az egyházak feladatairól, konkrét segítségről öreg, so­kat szenvedett földrészünk békés jövőjéért. Csak örülni lehet annak, hogy ez a genfi ökumenikus kiadvány most csaknem, száz európai egyházhoz juttatja el tanulmányozásra és állás- foglalásra a gwatti tanácskozás anyagát, és benne a magyar egyházak állásfoglalását. „Reméljük, ez a kiadvány segítséget ad ahhoz, hogy Európa minden részéből keresztyén férfiakat, nőket és egyházakat gyakorlati tettekre indítson, miközben törekszünk a tartós bé­kére földrészünkön, az egész világ javára” (dr. Williams, az. EEK főtitkára, előszavából). Mi is azt reméljük, hogy ez az új ökumenikus irat valóban jó indításokat ad, felelősségre és fá­radhatatlan imádságra, megnyilakozásokra és tettekre indít Európa, családjaink, egyházaink, népeink jövőjéért! Főleg : most, amikor minden keresztyén és minden jóakaralú ember reménységgel várja a nagy európai konferenciát, kontinensünk sorsdöntő kérdéseiről. Egyházzenei áhítat a Deák téren Mindig nagy élményt és ün­nepet jelent a gyülekezetek életében az, amikor az isten­tiszteletek megszokott rendjét egy-egy hangverseny, egyház­zenei áhítat teszi színesebbé, magasztosabbá. Ilyen ünnepi élményben volt részük azok­nak, akik október 25-én dél­után részesei voltak a Deák téri templomban tartott egy­házzenei áhítatnak. Az egyházzenei áhitat sor­rendje nem ígért különösebben kiemelkedő énekkari, vagy or­gonaművei Mégis az volt az. érzésem, hogy a Lutheránla által megszólaltatott művek méltó, ünnepélyes nyitányát adták a reformáció hetének. Szinte minden kórusműben és orgonaszómban ott csengett a reformáció hangja, s az egy­mást követő müvek hallatára szinte az egész templomban szétáradt a reformáció levegő­je. A Lassus és Josquin mű a középkori egyház istentisztele­ti életét elevenítette meg, s későbbi művek a reformáció korának kincseit tárták fel előttünk. Reneszánsz és ba­rokk művek kerültek előadás­ra (Praetorius, Frescobaldí, Kerll, Resinarius , Othmayr, Walter, Sweelinck, Byrd, Ec- card, Bruck, Pachelbel), s ezek méltó befejezése volt Schütz 5. zsoltára. Köszönet illeti azokat a szó­listákat — Hankis Ilona, Sán­dor Judit, Kerényi Mária, Ta­kács Judit, Prevoz János, Balla Botond, Kovács Péter, Mezöfi Tibor —, akiknek szolgálata hozzájárult az ünnepi élmény­hez. Köszönet illeti a Lutherá- nia énekkar tagjait és karna­gyéi Weltler Jenőt. Trajtler Gábor orgona játéka az épülő új orgonán, amelynek jelenleg négy ^regisztere szói szintén SVAJStSEUKÜS ELET A Magyarország! Evangélikus Országos Egyhá* Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó; D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, VE.; Puskin u. 12, Telefon: !«—074 Csekkszámlaszára: 20.41 á—'VOL Előfizetést ár: egy évre 30,— p*r Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.4237 Athenaeum Nyomda; Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni JSéla igazgató jól illett, bele az ünnepi leve­gőbe. Az igehirdetés szolgálatát dr. Kékén András igazgató­léikész látta el. A kórusművekben megszó laló mondanivaló — a közép­kori egyház istenkeresése, az őszinte bűnbánat, a kegyelmes Isten megtalálása, a hivő em­ber bizakodása és Isten dicsé­rete — ma is Isten keresésére, bűnbánatra, hitre és Isten ma- gasztalására serkenti a refor­máció mai egyházát. Harkányi László zenes Áhítat lesz november 15-én, vasárnap a délután 6 órakor kezdődő istentisztelet keretében a kelenföldi templomban (XI„ Bocskai út 10.), Közreműködnek: Hegyi Agnes, Fülöp Attila, Mezöfi Tibor, Trajtler Gábor, valamint a gyülekezet ének­és zenekara. Vezényel: Sulyok Imre, Műsoron: Händel: 5. orgonaverseny. ■ Bach: 20. Kantáta A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az 1971. évi EVANGÉLIKUS NAPTAR és az ÚTMU­TATÓ előjegyzések novem­ber 30-ig küldhetők be. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A ha­táridőn túl beérkező elő­jegyzéseket a Sajtóosztály- nem tudja figyelembe venni. Mivel a két kiadványból vissza vételezés nem lehetsé­ges, a Sajtóosztály kéri a Gyülekezeteket, hogy csak a szükségnek megfelelően küldjék be megrendelései­ket. A Naptár áras 13.— Ft, As Útmutató ára; 9,— Ft, — ÖTVEN éi’ körüli házaspár el­tartási szerződést kötne egyedül­álló személlyel, kedvező életjára­dékká! két szoba komfortős lak­részért, Budapest környéke !s ér­dekel. Telefon; Köhler. S85—670, 30 óra után. — ELADÓ egy komplett ebédlő­bútor (10 darabos, intarziás, bie­dermeier.) Budapest. XVI., Sasha­lom. niafüred u. 53. — ORGONÁT veszünk egyház­községnek. működőt, vagy íelúii- tandöt. .Sípsor" Jeligére a kiadó­hivatalba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents