Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-10-18 / 42. szám

X Káintól Krisztusig A KAINI LELKÜLETNEK gazdag megjelenési formája van, mindig új és válogatott formában lép elénk. Belép az életünk­be, abban az enyhített formában, hogy önzésre hív, eltereli a figyelmet másokról, a magunk gyönyörűségének keresésére biztat, hív a gyönyörre, nem az eszközt tartja fontosnak, ha­nem csak azt, hogy a magunk érdekét szolgáljuk. Vagy meg­jelenik, mint kapzsiság, mohóság, kínálja a pénzt tisztesség­telen eszközökön keresztül is. Itt sem fontos a másik ember­nek vagy a közösségnek a szempontja, hanem csak az, hogy reá hallgasson az ember, s a kaini lelkűiét vonzását kövesse. Vagy feltárja az erőszak, a hatalom lehetőségét. Mód lenne emberekkel hatalmaskodni, megtörni őket és megalázni, ki­zsákmányolni és eldobni, hogy ezzel növekedjék a saját én-nek a hatalma, ha enged vonzásának. Vagy ráirányítja tekintetün­ket a másik ember sikerére, hogy irigység, féltékenység támad­jon, amely legalábbis kívánságszerűen tör rá a másik ember sikerére és eredményére. Vagy megjelenik, mint gyűlölet, ha­ragtartás, a másik ellen irányuló sötét érzelem, hogy ellen­ségeskedés jöjjön létre ember és ember között. KÖZÖSSÉGI FORMÁBAN IS pusztít a kaini lelkűiét, ami­kor nemcsak az egyének, hanem tágabb közösségek lépnek a szeretet egyensúlya megbontásának útjára. A kaini lelkűiéi jelentkezik ott, ahol egyik ország agressziót követ el, megtá­madja a másikat. A háború ősbűne Kainra vezethető vissza, az első gyilkosra. De a kaini lelkűiét jelenhet meg bent az egyházban is, ami­kor az egyház csupán önmagáért él, amikor önzővé válik, ami­kor elveszíti látóhatára a szeretetet, az ember ügyének szol- gálását, s amikor megüresedik élete azzal, hogy vallásos szo­kások megtartásából áll, de letér a szolgáló egyház felada­táról. AT, ÉLET RENDJÉÜL szánta Isten a szeretetet, erre épül az emberi együttélés rendje. Isten színe előtt az, ami nem csele­kedet, nem valóság, nem aktivitás, nem élet — semmit sem ér. Isten pedig az emberek szolgálatát kívánja meg, arra irányítja az aktivitást és szolgálatkészséget.' A keresztyén ember különös ismertetőjegye: a szeretet. Is­ten igéje azt mondja: arról ismerhetők meg az Isten gyerme­kei. hogy szeretik testvérüket, az atyjukfiát. A keresztyén em­ber is olyan, mint a többi, nincs rajta semmi másoktól meg­különböztető vonás. Különös ismertetőjegye csupán a szere­tek AT EGYÜTTÉRZÉS Jézus erkölcstanának egyik alapvető követelménye, amelyben a másik ember ügyével azonosítjuk magunkat, együtt örülünk az örülőkkel, együtt sírunk a sírok­kal, rokoni, testvéri együttérzéssel viseltetünk a másik iránt. Jézus maga is így érez együtt velünk, szolidáris, közösséget vál­laló az emberrel. Jézus tanítványa sem járhat más úton. Fel­vállalja a másik ember gondját, baját, beleéli magát annak világába, igyekszik megérteni őt, vele együtt, belülről igyek­szik megmutatni az utat, amelyen járnia kell. A SEGÍTÉS alapvető követelménye a szeretetnek. Ennek tárgya minden rászoruló ember, aki irgalmasságot, könyörü- letességet, támogatást kér. Gyönyörű példázata Jézusnak a se­gítés lelkületűről az, amit az irgalmas samaritánussal kapcso­latban mondott el. Az idegen, a más népből való, de rászoruló emberre árad ki az irgalmas samaritánus segítsége, gondvi­selése, gyógyítása. Hogyan kérhetjük Isten segítségét bármi­hez is, amikor mi magunk nem vagyunk segítőkészek? Hogyan kérhetjük Isten bocsánatát, amikor az ellenünk elkövetett bű­nökben nem vagyunk készek a bocsánatra? Hogyan remélhet­jük Isten hozzánk való irgalmát, ha embertelenek és könyör­telenek vagyunk. A segítés lelkülete nem keresi a segítés al­kalmait, hanem bőven, frissen, energikusan cselekszi azt. AT ODAADÁS a másik ember iránt az önfeláldozód jegyé­ben történik. Ebben nem én vagyok a fontos, hanem ő. Nem az én érdekem az első, hanem az övé. Az a Jézus kívánhatja meg tőlünk az odaadást, aki maga is életét adta juhaiért. Ha a ta­nítványban az a lelkűiét van, amely Jézusban, akkor az is kész bevetni magát a másik emberért, a testvérért. önként és spontán ébred fel és támad fel a szeretet. Nem lehet kényszeríteni, hazudni, megjátszani. De éppen az önkén­tesség a szeretet nagy értéke, mert így az ember szívvel lélek­kel vállalja azt, jószántából, jókedvéből jóindulatából. ÁLLHATATOS, TÖRHETETLEN, kiábrándíthatatlan az igazi szeretet. Nem lehet elkedvetleníteni, mert Isten maga szün­telen ad lelki erőt hozzá. Isten azt kívánja, hogy öt teljes szí­vünkből, teljes lelkűnkből, teljes erőnkből (V Móz 6,5) szeres­sük, de ugyanazt kívánja, hogy legyen lelki erőnk a feleba­rát céltudatos és rendíthetetlen szeretetére is. KÖTOSSÉG1 MAGATARTÁS lüktet a szeretetben. A szere­tetnek van társadalmi távlata is. Az emberi munka, az élethi­vatás által teljesítjük a szeretet szolgálatát. Szeretetszolgálat sokféle van, de legkövetkezetesebb az a szolgálat, amit hivatá­sommal teljesítek embertársaim javára. A keresztyén ember eppen azzal a tudattal szolgál, hogy munkája nyomban való­sul meg abban a kis körben, amelyet betölt, a keresztyén test­vérszeretet, ezért amit tesz, nem csupán a várható előnyökért teszi. Isten a szeretetet tűidé ki számunkra életfeladatul, életcélul, amit a mások szolgálatában valósíthatunk meg. „Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjetek azokkal!” (Mt 7,12) D. dr. Ottlyk Ernő CSALÁDIAS ÜNNEPSÉG EGY BUDAPESTI GYÜLEKEZETBEN A budapesti kőbányai gyü­lekezet szeptember végi szere- letvendégségén köszöntötték a gyülekezet felügyelőjét, Pred- merszky Gusztávot 80. életévé­nek betöltése alkalmából. Veöreös Imre gyülekezeti lel­kész tekintett vissza a magas kort érő felügyelő életútjára, amelyet az evangélikus egyház szeretete, a másokért végzett munka, a családias érzés, a tö­retlen életkedv és nagy baráti, ismerősi körében a segítőkész­ség jellemez. Gyülekezeti szol­gálata mellett országos egyhá­zi tisztségében is hasznos mun­kát végez pénzügyi saakértel- mével. A gyülekezet nőtagjai nevében Rózsai Györgyné ad­ta át a születésnapi üdvözle­tét. Predmerszky Gusztáv meg­hatott szavakkal mondott kö­szönetét a jelentős számban összegyűlt hívek és a presbité­rium szeretetóért. A szeretetvendégség máso­dik felében Pásztor PáJ mis­kolci esperes-lelkész tartott előadást „Egy távoli egyház­megye élete ma” címen, sorra véve a Borsod-Hevesi Evangé­likus Egyházmegye gyülekeze­teit, örömeit, gondjait. DÉLAFRIKA A dál-afrifeai Egyházi Ta­nács hivatalos nyilatkozatban határolta el magát az Egyhá­zak Világtanácsa Végrehajtó Bizottságának attól a dönté­sétől, hogy 740 000 nyugatné­met márkát fordítanak azok­nak a szervezeteknek a támo­gatására, amelyek a faji meg­különböztetés ellen harcolnak. További lépésekre akkor ke­rül sor, ha a Végrehajtó Bi­zottság döntése teljes terje­delmében a Tanács rendelke­zésére fog állni. Szuperintendens és „filozófus poéta" Kétszáz éve szü letett Kis János I. Ferenc (1792—1835) egé­szen fiatalon és nehéz körül­mények között vette át az államvezetést. A reakció őt is hatalmába kerítette. A kleri­kális befolyással szemben gyengének bizonyult. A protestantizmus helyzete marad a régi. Kis jobbágyfalu bírói tisztének elnyerése is legtöbbször lehetetlen volt pro­testáns ember számára. Céhek­be nem vették fel őket. Kis János evangélikus szu­perintendens (püspök), költő, író életét és munkásságát ezek a röviden vázolt események és viszonyok tették meghatáro­zottá és korszakhoz kötötté. Kis János néhány évvel a Türelmi Rendelet (1781) meg­jelenése előtt,. 1770. szeptem­ber 22-én, az egyik rábaközi kis evangélikus faluban, Szent- andráson született. Szülei a Festetich-család jobbágyai vol­tak. Gyermekkorában sokat betegeskedett. 10 éves koráig édesanyja tanította olvasni és bibliai történetekre, édesapja pedig írni tanította. Később a soproni líceumba adták. Az itt eltöltött 9 év alatt korrepetá­lásból tartotta fenn magát: őseinek sok évszázados, kielé­gítetlen tudásvágya serkentet­te az ismeretszerzésre. Taní­tott, hogy tanulhasson. Görö­gül, franciául, olaszul, spanyo­lul és angolul tanult. Négy társával megalakítot­ta a Soproni Magyar Társasá­got 1790. március 20-án. Elha­tározták, hogy minden szom­baton legalább 2 órát együtt töltenek. Összejöveteleiken eredeti és magyarra fordított költeményeiket, dolgozataikat olvasták fel, és megbírálták. Újságokat járattak. Évköny­veik megjelenését jelentős iro­dalmi eseménynek tekintették. Társaságuk volt az első hazai önképzőkör. Iskolai tanulással, önképző­kör! munkával, irodalmi pró­bálkozásokkal telték el a sop­roni diákévek. Tanulmányait jó protestáns szokás szerint — német egyetemen kívánta foly­tatni. Ezt, mint szegény fiú, csak „albizálással” tehette. Az „albizáló” ifjú, aki albumával, igazgatója által beírt ajánló sorokkal járta az országot. Se­gítői beírták adományaikat, egy-egy bölcs, kegyes mondás­sal, igével. Így tölthetett azu­tán Kis János egy évet a göt- tingeni, egyet pedig a jénai egyetemen. Jénában Schiller, a neves költő történelem profesz- szora volt. 1793 őszén tért haza. Pró- nay László családjánál vállalt nevelői állást, majd 3 és fél évig a győri gyülekezet isko­lájának igazgató-tanára volt. Jól hatott fejlődésére Ráth Mátyás, a gyülekezet egyik lel­késze, az első magyar nyelvű újság szerkesztője, Írói mun­kássága sem szünetelt. Kazin­czy Ferenccel gyakran levele­zett. 38 évig barátságban éltek, de csak négyszer találkoztak. 1796-ban a nagybaráti gyüle­kezet lelkésze lett. Rövidesen családot alapított. Lelkészi és irodalmi muhkássága ismertté tette. A jórészt nemes hívek­ből álló kövágóörsi gyüleke­zetnek 1799-től 3 évig lelkésze volt. Berzsenyi Dániel többször meglátogatta. Jó híre mindin­kább fokozódott. 30 éves volt, amikor a nemesdömölki (mai Celldömölk) gyülekezet lelké­sze lett. Artikuláris templomá­ba vasárnapról vasárnapra 17 kemenesaljai falu lutheránus népe sereglett össze. Nagy érdeme Kis Jánosnak, hogy nemesdömölki lelkész ko­rában felfedezte a szomszédos Sömjénben lakó Berzsenyi Dá­niel költői tehetségét, és egy 1803. március 27-én kelt leve­lében elküldte Berzsenyi 3 versét Kazinczynak. Élénk irodalmi munkásságot fejtett ki. Az egész ország felfigyelt rá amikor 1806-ban pályamun­kája „A magyar nyelv mostani állapotjáról” megjelent. 1808-ban elfogadta a dunán­túli kerület első gyülekezeté­nek meghívását, és soproni lel­kész lett Örömmel és aggódás­sal ment. Örömmel, mert von­zotta az ottani irodalmi légkör, a patinás környezet, és gyer­mekeit is tovább taníttathatta. De aggódással is, mert ezután németül kellett végeznie szol­gálatát. De mint német prédi­kátor is megnyerte a hívek bi­zalmát és szeretetet. 1812-ben szuperintendenssé választották. Mint lelkész, szuperinten­dens és költő, írói lutheri buzgosággal teljesítette felada­tait. Tekintélye évről évre nőtt gyülekezetén, kerületén, egyházán és hazáján túl is. Érdemeit a jénai egyetem tisz­teletbeli teológiai doktori ok­levéllel ismerte el. 1830-ban a Magyar Tudós Társaság törté­neti osztályának rendes tagjá­vá, 1842-ben pedig a Kisfaludy Társaság tagjává választotta. Sopronban meglátogatta Szé­chenyi István. A „Hitel”-t ajánló sorokkal küldte, meg neki. Kis János felismerte a mű jelentőségét Az eredmények mellett, idő­sebb korában megpróbáltatá­ZUGLOI KERTEMBEN Nem esik már, de a lankadt fákon Nyíren, körteágon Még suttognak a kis esőcseppek S egy levélről a másik levélre Áldáshozásukról beszélgetnek. Kiderült már, a hold is világít Tükrözik a pázsit S ezüstfátyolba vonja a tájat. A fűszálak gyöngyfényben csillognak S gyémántcsipkét öltöttek az ágak. Nem villámlik, szelíd fények gyúlnak Egymáshoz simulnak Özönével a hallgató égen. A természet roppant templomában Hálaének zendül fel az éjben. Már nem csöpög, de egy fenyőgallyról Fölöttem, magasból Hűs csepp hullik forró homlokomra. ... Megfeszített Krisztus Urunk könnye Hullott így a térdelő sírókra ... Kubacskhay Béla Felvétel kántori tanfolyamra 1970. november 17-től 1971. március 27-ig az Országos Kánlorképesitő Bizottság Foton négyhónapos kán­tori tanfolyamot tart teljesen kezdők, haladók és kántorok to­vábbképzésére. A tanfolyam bentlakásos. Részvételi díj havonként 500,— fo­rint, amelyben benne van a teljes ellátás, lakás és tandíj. Azok számára, akik nem tudnak négy hónapon keresztül részt venni, mint bentlakók, lehetővé tesszük, hogy a tanfolyam elején, kö­zepén és végén 2—2 hetet töltsenek a tanfolyamon. Ez időre az ellátási díj felét fizetik. A közelben lakók is bejárhatnak he­tenként egyszer, szombaton, ezek havi 120,— forint tandíjat fi­zetnek, és az élelmezést esetenként és naponként téritik. Jelentkezési határidő: október 20. Jelentkezési cím: Országos Kántorképesítő Bizottság. Buda­pest, VIII., Puskin utca 12. A kérvényhez mellékelni kell: lel­készi ajánlást, orvosi bizonyítványt, életrajzot. A felvételről részletes értesítést küldünk. ORSZÁGOS KÁNTORKÉPESlTÖ BIZOTTSÁG sok érték: 1832-ben meghalt felesége, és utolsó éveiben annyira rövidlátó lett, hogy megvakulástól kellett tartania. Káplánjainak és szorgalma­sabb diákoknak diktálta mun­káit. Még a „legmodernebb” irodalom is érdekelte: 1846- ban Petőfi költeményeinek el­ső kiadását ajándékozta a Ma­gyar Társaságnak. 1844-ben Bécsben kolerában megbetegedett. Ekkor írta „Búcsú társaimtól” c. művét. 1846. február 19-én halt meg szeretett városában, Sopron­ban, amelynek díszpolgára volt. A Kisfaludy Társaságban Toldy Ferenc tartotta róla az emlékbeszédet. Munkáinak, műveinek és na­gyobb cikkeinek címjegyzéke „Emlékezéseimben” 15—16 ol­dal terjedelmű. 80 kötetnél többet fordított. Értekezései­nek, kisebb dolgozatainak szá­ma 100-hál több. írt énekeket, dalokat, ódá­kat, elégiákat, himnuszokat, tankölteményeket, de ezekben kevés az eredetiség. Kazinczy Ferenc már 1815- ben kiadta Kis Jánosnak, a „magyar Schiller”-nek a mun­káit 3 kötetben. Kölcsey Ferenc: „a magyar nemzet filozófus poétájá”-nak mondta. önmagáról így írt: „... Azt fogadom, s íme adom parolámat, Hogy nem tartok örök dicső­ségre számot...” Születésének 200. évforduló­ján nemcsak szép énekeit éne­kelve emlékezünk munkás, hasznos, áldott életére, hanem azt is megállapíthatjuk, hogy irodalmi munkásságával is szeretett egyházát, népét szol­gálta.. Mai énekeskönyvünkben 45 ének viseli simító, formáló tol­la nyomát. Barcza Béla címmel új rovatot indítunk. Régebbi tervünket valósítjuk meg ezzel. A sokféle lehetőség között most a bibliai történetek egyszerű elbeszélése mellett döntöttünk,* Tudnunk kell, hogy ezzel az általános műveltséget is szolgáljuk. Több cikk jelent meg irodalmi lapokban arról, hogy gyermekeink a leg­szebb irodalmi alkotásokat, a képzőművészet remekeit nem ér­tik, vagy nehezen közelítik meg ha tájékozatlanok a Biblia vi­lágában. Minket természetesen az általános műveltség terjesz­tésén túlmenően meggyőződés késztet. Meggyőződésünk, hogy a bibliai történeteket, a világirodalomnak ezeket a gyöngyszemeit, elsősorban azok őrizhetik meg az egyetemes emberi művelő­dés és a jövő nemzedék számára, akik belőlük az élő Istennek a ma élő nemzedékhez szóló szavát hallják meg. A rovat anyagát Benczúr László angyalföldi lelkész állítja össze. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember ... Így kez­dődnek a mesék. Tudom, te is szereted a mesét. Sokszor ké­red édesanyát, édesapát vagy valaki mást, hogy meséljenek, vagy olvassanak fel mese- könyvből. Talán te is ott ülsz lefekvés előtt a rádió mellett és kíváncsian várod, ma mi­lyen mesét mondanak. Szeresd is a meséket. A jó mesét szí­vesen hallgatja az ember több­ször is. Valaki egyszer azt mondta: aki a mesét szereti rossz gyerek nem lehet... Amit most itt olvashatsz na­gyon hasonlít a meséhez Még­is más. Néha nem olyan érde­kes, néha még a mesénél is ér­dekesebb. Azért más, mert itt Istenről lesz szó és mindig ró­lad is. Istenről meg rólad nem lehet így beszélni: hol volt, hol •nem volt. Ha jól figyelsz, ész- reveszed ezt Ábrahám törté­netében is. Most ugyanis róla beszélünk. Akkor történt, amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön. Volt hely bőven. Vá­logatni is lehetett. A nagy vá­logatás közben elfeledkeztek azonban a mindenható Isten­ről, a mi mennyei Atyánkról. Fából és kőből készült bálvá­nyokat imádtak helyette. Min­den nép büszke volt a maga bálványára és lenézte a mási­kat. Elkezdődött a háborúk és veszekedések végtelen sora. — Isten akkor így szólt: valami újat kell kezdenem az embe­rekkel. A sok ember közül ki­választok egyet és egy nagy nép atyjává teszem. Ez a nép az én saját népem lesz. Szeret­ni fogom és úgy vigyázok rá mint a szemem fényére. Élt ebben az időben egy na­gyon rendes ember: Ábrahám. Gazdag volt, számtalan bárá­nya és sok pásztora. A gazdag­ság azonban nem minden. Áb­rahám és felesége, akit Sárá­nak hívtak, mégis sokszor bús­lakodtak. Nem volt gyerme­kük. Ezért, amikor Ábrahám egyik testvére meghalt, ma­gukhoz vették annak gyerme­két, Lótot. És Isten így szólt Ábrahám­hoz: Hagyd el atyád házát, hagyd el rokonaidat és menj el arra a földre amelyet majd megmutatok néked. Nagy nép atyjává teszlek és megáldalak téged és megáldom benned a föld népét. Ábrahám bízott ab­ban, hogy Isten jót akar és ezért szót fogadott néki. Egy­beterelte a nyáját. Holmiját összecsomagolta és tevék hátá­ra rakta. Búcsút vett rokonai­tól és feleségével, Sárával, meg Láttál, testvérének fiával útrakeltek. Ennyire bízott Is­tenben. Hosszú, hosszú utat tettek meg, így értek Kánaán földjé­re, Sikem nevű városhoz. Ak­kor megjelent az Úr Isten Áb­rahámnak és így szólt: Ez az a föld amelyet neked adok és a te utódaidnak. Azóta nevezik Kánaánt „ígéret földjének” is mert Isten megígérte, hogy ezt a földet Ábrahámnak adja. Ábrahám Sikemnél tábort ütött. Kutat ásott és kövekből oltárt épített. Itt hívta segítsé­gül Isten nevét. Itt imádko­zott. Isten neked is ezt mondja: Én vagyok az Ür, a te Istened. Ne legyenek más isteneid. Én a mindenható Isten veled va­gyok, járj te is velem szünte­len. Isten tőled is várja, hogy engedelmeskedj neki, bízzál benne és csak egyedül Öt imádd, mint ahogyan Ábra­hám tette. A LUTHERANI A október 25-én, vasárnap délután, a 6 órai istentisz­telet keretében, a Deák té­ri templomban reneszánsz és barokk szerzők műveiből EGYHÁZZENEI ÁHÍTATOT TART­Közreműködnek: Hankis Ilöna, Sándor Judit, Keré- nyi Mária, Takács Judit, Prevoz János, Marik Péter, Kovács Péter, Mezőfi Tibor és Trajtler Gábor. Vezényel: Weltler Jenő. Igét hirdet: DR. REKEN ANDRÁS igazgató-lelkész. Isten kiválasztja Abrahámot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents