Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-10-18 / 42. szám
Egység-so kféleség A világkeresztyénség nyári problémái „..igazság és béke csókolgatják egymást” A Keresztyén Békekonfencia budapesti tanácskozásai 1870 nyara a felékezeti világgyűlések ideje volt. Nemcsak a világ evangélikussá® a gyűlt össze a franciaországi Evianban közös problémáinak a megbeszélésére. Világgyűlést tartottak a reformátusok, a baptisták, a metodisták és még sok más felekezeti csoportosulás is. E nagy összejövetelek után minden bizonnyal hasznos lesz megvizsgálni, milyen eredményeket tudnak fölmutatni ezek a világgyűlések, mennyire kerültek közelebb egymáshoz, milyen közös célkitűzéseik vannak és hogyan vélekednek a világ nagy és égető kérdéseiről? A teológiai sokféleség A protestánsok is úgy jártak ezeken a világgyűléseken, mint a katolikusok, amikor összeültek a II. vatikáni zsinaton: neon rendelkeznek egységes katolikus teológiával. Ezt kellett megtapasztalniok a protestánsoknak is. Magán az evangélikusságan belül ez talán még szembetűnőbb, mint másutt, mert a 20. század nem emelt a magasba olyan evangélikus teológust, aki mögött csak rövidebb időre is fel tudott volna sorakozni a világ evangélikussága. A reformátusoknak legalább volt Barth Károlyuk, aki néhány évtizedig viszonylagos egységbefogta a református teológiát és meghatározta annak viszonyát is a világhoz. Ma már ilyen tekintélyek nincsenek egyik egyházban sem! A protestáns Ázsiától keletre és hosszú sziget-tipegőkön keresztül jutunk el Ausztráliába, a világ legnagyobb szigetére. Sziget ez valóban, és hogy, hogy nem, a felfedezések korában ^.kerülte a figyelmet, sőt hosszú időn keresztül sem kalandorok, sem gyarmatosítók nem tették be lábukat ide. Talán először a hollandok ismerték meg, mert hiszen korábbi neve a csendes-óceáni szigetvilággal egyetemben „Üj Hollandia” volt. Tagolatlan, sivár, kikötésre alkalmatlan partjai elriasztották azonban a hajós nemzeteket, s a szárazföld felől áramló perzselő levegő a kultúra teljes hiányáról tanúskodott. 1770-ben az angol James Cook kapitány a brit lobogót kitűzi a kontinensre, s egyúttal angol birtokká nyilvánítja. A kontinens belsejébe nem mertek hosszú ideig bemenni, s fogalmuk sem volt arról, hogy milyen különös világrészt kapcsoltak bele az emberi ismeretek vérkeringésébe. Mert Ausztráliának az ember-, dilates növényvilága merőben elüt minden más kontinens hasonló világától. Ügy vélték sokáig, hogy az a mintegy 350 ezer főt számláló bennszülött őslakos a neandervölgyi ősember színvonalán él. Maga a kontinens ma már felfedezett tudományos szempontból és sok mindent kellett a 18. század óta az embereknek e téren korrigálnia. Roppant nagy sziget, melynek területe 7,7 millió km2 (Európánál jóval nagyobb), de lakossága ma is alig több, mint hazánké, vagyis 11 millió. Anglia először a század végén deportációs helynek használta a kontinenst és bosszú évtizedeken keresztül száműzte ide a fegyenceit. Évente mintegy 3 és félezer gyilkos és gonosztevő került ide. A normális élet mintegy ötven esztendő után indulhatott meg és lassan iskolákat, egyházakat alapítottak, sőt 1823 óta már bizonyos önkormányzata is volt annak a területnek, amelyet Üj-Dél- Walesnek neveztek el. 1840 táján megszűnt a rabok deportálása és megkezdődött e szigetország erőteljesebb gyarmatosítása. Az őslakosságot embertelenül pusztitották. Számuk a rezervátumokban ma csupán mintegy 40 ezer fő. Az igaz, hogy az őslakosság m emberi kultúra legalacsoteológia sokfélesége egyszerre megint láthatóvá vált. Sokan csak negatívan ítélik meg ezt a helyzetet. Megfeledkeznek arról, hogy ez a sokféleség mindig is jellemző volt a protestáns teológiában. Ma csupán azért vált szembetűnőbbé, mert nemcsak a világ lett kicsiny, hanem az egyházak világa is és ebben a kisebb világban megnőtt a különbözőségek mértéke. Viszont ez a körülmény hasznos is, lehet számunkra, mert jobban oda tudunk figyelni a másikra, jobban tudunk tanulni egymástól. A teológia sokfélesége még üdvös is lehet, ha különböző alapállásból elindulva ugyan, de el tudjuk kísérni egymást a szolgálatba a világban. Mert ezen fordul meg minden. Így valósul meg a belső ökumené, ami nélkül ökumenikus párbeszédet folytatni más egyházakkal és nem egyházakkal elképzelhetetlen. A szempontok polarizálódása Akkor válik izgalmassá a helyzet, amikor a teológiai sokféleség, a gondolkodás, a magatartás és cselekvés különbözőségére vezet. Amikor a keresztyén szolgálatra, az igehirdetésre és lélki pásztori munkára, vagy éppen a világ kérdéseivel kapcsolatos állás- foglalásokban feszülnek egymásnak a nézetek. És sajnos, ennek is tanúi vagyunk ma a felekezeti világszövetségekben. nyabb fokán állt. Szókincsük ugyan mintegy kétezer szóból áll, de jól meg tudják magukat egymás között érteni. Sőt volt képző- és zeneművészetük. Vallásük a különböző tárgyak imádatában merült ki. Animisták, totemisták voltak. Foglalkozásukra nézve vadászok és gyűjtögetők. A 19. század derekán néhány missziós társaság lelkiismerete felébredt irányukban. A misz- sziói időszakra azonban jellemző a reményteljes kezdet, óriási anyagi áldozathozatal, de a teljes kudarc, mert a keresztsé- gig sosem jutottak el. 1949-ből van ugyan egy adatunk, hogy Queensland-ban 15 900 bennszülött közül 3928 keresztyén. A bevándorló európaiak túlnyomó többségükben azonban keresztyének. Sok-sok felekezet között megoszolva, különböző egyházak tagjai. Az egyházakon belül még a nemzeti sajátosság is megkülönbözteti a híveket. Így találunk pl. az evangélikusok közül észt, finn, lett, stb. egyházakat. Az összes evangélikusok száma 119 ezer lélek. Ez az összlakosságnak csupán egy százaléka és elgondolkodhatunk szórvány helyzetükön. Ausztrália hat állam szövetségéből áll. A Brit Nemzetközösség tagja. Mezőgazdaságra területének nagyon csekély része alkalmas. Ezzel szemben a világ első helyén áll juh- és gyapjútermelésben. A múlt század közepén, 1851-ben aranyat találtak a kontinensen és ez lázba hozta egész Európát. A bevándorlás ekkor óriási méreteket öltött és egyúttal nagy megrázkódtatást jelentett az addig konszolidált helyzetben. Azóta szenet, vasércet, rezet, stb. találtak és a kontinens jóléte a lélekszám arányához képest igen magas színvonalú. Sok magyar honfitársunk is új hazát talált magának itt, köztük evangélikus hittestvérek is. A magyar evangélikusság lelkipásztora Kemény Péter, néhai Kemény Lajos esperes fia. Ha a kontinens biológiáját tekintjük, akkor a legöregebb kontinens. Ha a történetét nézzük, amely kapcsolatos felfedezésével. altkor a legfiatalabb. És e legfiatalabb kontinensen szétszórtan, alig láthatóan élnek evangélikus hittestvéreink. Szeretettel gondolunk rájuk. Dr. Rédey Pál Nemcsak arról van itt szó, hogy amikor megváltozik például a társadalmi vagy gazdasági élet struktúrája, akkor ennek a változásnak következményei vannak a teológiai gondolkodásra is. Hogy például az eddig csak személyes életre alkalmazott isteni parancsolatot a megváltozott helyzetben társadalmi és politikai vonatkozásban is alkalmaznunk kell. Sokkal inkább az a helyzet, hogy antagonista ellentétek kezdenek kialakulni sok kérdésben. Kialakult és ma már nyíltan szembekerültek egymással a protestantizmuson belül is a haladó és konzervatív erők. Evianban például a hagyományosan gondolkodó és cselekvő egyházakkal és keresztyénekkel szemben állt egyrészt a szocialista országok keresz- tyénsége, másrészt a harmadik világ misszióból kinőtt evangélikussága, amely számot vetett azzal a környezettel, amelyben él, tudatosan felelősséget vállal társadalmának és népének a sorsában és olyan igehirdetést akar, amely a valóságos életben és helyzetben tud Irányt és utat mutatni az ige hallgatóinak. Nem kétséges, hogy ebben a szembenállásban egyre jobban kirajzolódik a már hagyományos nyugat-keleti ellentét, az egymásnak feszülő szociológiai és politikai gondolkodás „polgárjogot” kap a keresztyének gondolkodásában és állásfoglalásában is, még ha a harmadik világ keresztyén küldöttei nem is mindig tudják „csak egyházuk és népük” érdekeit képviselni az ilyen világgyűléseken. Annyit mindenesetre világosan kimondták, hogy a missziói gondolkodás hagyományos elképzeléseivel nem értenek egyet és hogy olyan „tálaihoz kötött”, tehát „honi” teológiára, isten- tiszteleti életre és igehirdetésre van szükségük, amely az adott környezetben hiteles és nem „nyugati import”. A teA kérdésre, hogy pesszimista vagy optimista vagyok-e, azt felelem, hogy megismerésem pesszimista, akarásom és reménységem optimista. Pesszimista vagyok abban hogy azt, ami a világban fogalmaink szerint értelmetlen, teljes súlyával átélem. Csak nagyon ritka pillanatokban örültem igazán létemnek. Nem tudtam mást tenni, mint mindazt a szenvedést, amit magam körül láttam, emberekét és az egész teremtettségét, állandóan átélni. Soha nem próbáltam magam ebből az együtt-szen- vedésből kivonni. Természetesnek tűnt, hogy mindannyiunknak együtt kell hordoznunk a szenvedés terhét, ami a világon van. Már gimnazista koromban világossá vált előttem, hogy a világ szenvedéséről semmiféle elmélet nem fog megnyugtatni... Bármennyire is foglalkoztatott ez a probléma, soha nem merültem el a boncolgatásában, hanem ahhoz a gondolathoz tartottam magam, hogy mindenkinek módjában van a világ nyomorúságán valamit enyhíteni. Üjból és újból rájöttem arra, hogy amit megérthetünk az az, hogy útunkat - úgy kell járnunk, mint akik szabadulást akarunk hozni __ Hi szek az igazság és a lélek erejében és azért hiszek az emberiség jövőjében is. Erkölcsi (etikai) világ és életigenlés magába foglalja az optimista akarást és reménységet. Ezért nem kintebben viszont minden vi- lággyúlósen egyértelműség volt, hogy a keresztyéneket nemcsak arra kell megtanítani, hogy hogyan kell gondolkodniuk, hanem meg' kell tanítani őket a helyes cselekvésre is, — nemcsak a személyes életben, hanem a társadalmi és politikai kérdésekben is. Élesebbé vált a haue a nyugati evangélikusság körében a között a két front között, hogy — egyszerűen szólva — szabad-e az evangéliumból kiindulva világosan és érthetően meghúzni a vonalat a földi élet minden vonatkozásában is, vagy csak arra hivatottak a keresztyének, hogy a meny- nyei üdvösséggel törődjenek, minden más kérdésnek a megvitatását és eldöntését pedig engedjék át a „világnak”. Ma már a középkori stílus sem idegen ezektől a keresztyénektől, és „kiátkozással” fenyegetik a másként gondolkodókat. Ebben a helyzetben a jó lelkiismeret „idegnyugtató” és ezért egészséges bizalmával tudunk vissza-'visszatérni mi magyar evangélikus teológusok és egyházi vezetők azokhoz a teológiai felismerésekhez, amik bibükusak és ezért életszerűek, az evangélium lényegéből fakadnak s ezért a ma emberét akarják megszólítani és aktivizálni. Mi azokkal tartunk, akik konkrétságra törekszenek az elvont teológiai eszmélkedés helyett. Mert csak annak a teológiának van jövője, amely nem magáért, hanem az emberért van, tehát mindig igehirdetés és lelkipásztori jótanács is — akár írásmagyarázat, akár egyháztörténet, akár hittan vagy erkölcstan! A hit pátoszának és a bizonyságtétel melegének kell kisugároznia belőle és át kell melegítenie azt a környezetet, amelyben elhangzik. (folytatjuk) dr. Pálfy Miklós félek a valóságot úgy latm, amilyen. Schweitzer A. „Aus meinem Leben und Denken” c. könyvéből. Lelkészképzésünk egészséges fejlődésének és eredményességének elengedhetetlen feltétele, hogy teológiai tanáraink és teológiai hallgatóink állandóan eleven kapcsolatban legyenek a gyülekezetekkel. Ezt a célt szolgálják a rendszeres szupp- likációs szolgálatok, valamint a professzorok és hallgatók által rendszeresen megrendezett teológus napok. Szeptember utolsó vasárnapján legnagyobb vidéki városunkba, Miskolcra látogatott el dr. Selmeczi János otthonigazgató és dr. Fabiny Tibor professzor vezetésével egy öt tagból álló teológus csoport. Ebben a nagy kiterjedésű ipari városban és környékén több, mint 4000 evangélikus él három gyülekezetben. E három gyülekezet gondozását öt lelkész: Pásztor Pál esperes, Tarjám Gyula és Szebik Imre parókus lelkészek, valamint Vecsán Pál és Rezessy Miklós segédlelkészek látják el. Teológusaink mindhárom gyülekezetben, sőt a szórványokban is szolgáltak Isten igéjével, s így közelről megismerhették a miskolci evangélikusok életét. Szombaton este Miskolcon és Diósgyőrött a fiatalok között szolgáltak. Miskolcon Gáncs Jelentős tanácskozások színhelye volt Budapest szeptember 28-tól október 2-ig. A Keresztyén Békekonfeisencia nemzetközi titkársága, munkabizottsága és strukturális bizottsága tartotta ülését a Református Teológiai Akadémia helyiségeiben. A világ minden tájáról érkezett mintegy 40 küldöttnek fontos feladatokat kellett megoldania. A nemzetközi titkárság egynapos ülése után került sor a Munkabizottság ülésére, amelyen meghívott vendégként részt vettek a vendéglátó magyar ökumenikus Tanács tag- egyházainak vezető egyházi emberei, valamint a sajtó képviselői is. Nikodim metropoU- ta, a moszkvai patriarkátus külügyi osztályának vezetője, a Munkabizottság elnöke ismertette a mozgalom jelenlegi feladatait és a mozgalom belső kérdéseit. A budapesti ülés elsősorban a jelenlegi nemzetközi helyzetet elemezte és megállapította, hogy ma a következő nemzetközi kérdésekben van szükség a keresztyén egyházak és minden keresztyén ember kellő helytállására a béke megvédése vagy helyreállítása érdekében: A Keresztyén Békekonferenciának kezdettől fogva az volt az álláspontja, hogy a vietnami népnek vissza kell nyelnie függetlenségét és szabadságát. Ennek feltétele, hogy az intervenciós csapatok sürgősen vonuljanak ki Indo- kínából, hogy ennek a térségnek népei szabadon dönthessenek saját sorsukról. A közelkeleti helyzettel kap. csolatban. felhívja a Munkabizottság a keresztyén békeerőket, támogassák a tárgyalásos úton történő megoldást, hogy az arab népek és a Palesztinái menekültek visszakapják őket megillető jogaikat. Rendkívül részletesen foglalkozott a Munkabizottság az európai biztonság kérdésével. Abból indult ki, hogy Európában feltétlenül fenn kell tartani a békét hogy Európa államai kulturális, tudományos, technikai és gazdasági téren kölcsönösen támogassák és gazdagítsák egymást. Ezért üdvözli a Munkabizottság örömmel és megelégedéssel a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között augusztus 12-én aláírt szerződést és várakozással tekint a Lengyelországgal folyó tárgyalások befejezése elé. Reméli, azonban, hogy a Német Szövetségi Köztársaság tárgyalásokat kezd a többi szocialista országgal is, mert mindez annak a jele, hogy közelebb kerültünk az európai biztonság megvalósíPéter és Mátis András az egyház jövőjéről és feladatairól, Diósgyőrött Kalácska Béla és Csep- regi Zsuzsa a hit és természet- tudomány kérdéséről folytatott izgalmas beszélgetést a miskolci fiatalokkal. Közben dr. Selmeczi János a presbitereknek számolt be lelkészképzésünk helyzetéről és problémáiról hangsúlyozva a gyülekezetek és presbiterek felelősségét a lelkészképzés ügyéért. A beszámolót igen eleven eszmecsere követte. Vasárnap a délelőtti istentiszteleteken Miskolcon dr. Fabiny Tibor — aki a miskolci parókiáról került a professzori székbe — Diósgyőrött dr. Selmeczi János, Diósgyőr-Vasgyárban Kalácska Béla és Tur- chányi Sándor hallgatók szolgáltak Isten igéjével. Gáncs Péter a gyermekek között, Csepregi Zsuzsa a szórványokban — Hejőcsabán. Tapolcán és Nyékládházán — Mátis András pedig Diósgyőrött a délutáni istentiszteleten hirdette Isten igéjét. A teológusnap központi al- kaLma a vasárnap délutáni miskolci szeretetvendégség volt, amelyen mindhárom gyülekezetből számosán vettek részt. A szeretetvendégséget a hallgailyen értelmű levelet is intézett Koszigin miniszterelnökhöz és Brandt kancellárhoz. Másrészt határozatot hozott, hogy a KBK 1971-ben összehívja a keresztyének konferenciáját az európai biztonság tárgyában. Világos szavakkal szól a Munkabizottság határozata a Harmadik Világgal kapcsolatos keresztyén felelősségről. Hangsúlyozza, hogy keresztyén értelemben vett béke sem lehetséges addig a világon, amíg kizsákmányolok és kizsákmányoltak vannak. Addig is nekünk t keresztyéneknek azokkal kell szolidaritást vállalnunk, akik harcolnak az igazságtalan társadalmi és gazdasági struktúrák ellen és az azokkal kapcsolatos szegénység és éhség ellen. Ezzel összefüggésben foglalkozott a Munkabizottság a tömegpusztító fegyverek fölhalmozásának'- a veszélyévél. Nemcsak óriási pénzbe kerül a fegyverkezési verseny és tudnak kevesebbet fordítani éppen az éhség, a szegénység és a betegségek leküzdésére a világon, hanem a termonukleáris háború veszélyét is egyre közelebb hozza. Ezért van. szükség arra, hogy minden ország aláírja az atomfegyverek használatát és továbbadását tiltó szerződést és az atomha- talmak egyezzenek meg a földalatti atomrobbantásokat betiltó szerződésben is. A földi légkör fokozódó mérgezése magát az életet veszélyezteti a földön és ezen az úton saját magát pusztítja ki az ember. Az ENSZ munkája rendkívül fontos mindezeknek a kérdéseknek a megoldása szempontjából és a Munkabizottság levélben kérte a főtitkárt a hatékony lépések megtételére. Magának a mozgalomnak a belső problémáira nem vesztegettek el sok időt. Nagy többséggel megállapították, hogy a Munkabizottság két tagja felfüggesztette együttműködését a Keresztyén Békekonferenciával s ezeknek a helyére három új taigot választottak be a Munkabizottságba, számolva azzal, hogy az egyelőre távolmaradó testvérek visszatérnek majd a mozgalomba. A Keresztyén Békekonferencia tagjaihoz és barátaihoz intézett Üzenet-ben bejelentik, hogy 1971 októberére ösz- szehívták a Negyedik összke- resztyén Békevilággyűlést Prágába ennek a témának jegyében : „Közös felelősségünk a, jobb világért”. A világgyúlés bibliái igéje pedig a 85. zsoltár 11. verse lesz: „Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást.” tok műsora — zeneszámok, szavalatok, beszámolók — vezette be, amelyből talán Turchányi Sándor bizonyságtétele volt a legmaradandóbb, amelyben megrendítő szavakkal számolt be arról, miért választotta a lelkészi hivatást. Dr. Selmeczi János „Az egyház jövője és a jövő egyháza” címen tartott eszméltető és tekintetünket a jövőbe irányító előadást. Dr. Fabiny Tibor Máday Károly miskolci szuperintendensről emlékezett meg, — halálának 100 éves évfordulója alkalmából —, akinek unokái jelen voltak a szeretetvendégségen, bizonyságául annak, hogy a gyülekezetnek hűséges tagjai. A teológusnap alkalmából a miskolci evangélikusok közel 4000 forintot adományoztak a lelkészképzés céljaira. E szép anyagi eredmény mellett azonban sokkal fontosabb az, hogy teológusaink élő hitű gyülekezeteket ismerhettek meg, s a miskolci evangélikusok bepillantást nyerhettek abba a műhelymunkába, amit Teológiai Akadémiánk a jövendő lelkésznemzedék képzése érdekében végez. S. X ©ÄNGELIKUS ■ELÉS FÖ FOLDRADZ Az ötödik világrész MÁR ŐSZ ELEJÉN A fák hűlt fészkein szél ver tanyát, s a lázas lombra rőtes pírt terít, szívünkre súlyosul a köd-nyaláb: mintha a vég futára jönne így. Pedig csupán az első lépteink a végestől — a végtelen felé, ahol a harc mögül a béke int, s megtudja mind: egészen Istené! Esti Gyula Optimista, vagy pesszimista? tásához. A Munkabizottság Teológusnap Miskolcon
