Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-10-18 / 42. szám
Tiszta kezek, kereső szeretet Janis Matnlis lett érsek reggeli áhítata a brassó-pojánai kisebbségi konferencián, Csel 20, 26—28 alapján. Egymásra találtunk Az Ökumenikus Tanács ünnepi nagygyűlése Az idézett szakasz részlet Pál apostolnak az efezusi vének előtt tartott búcsúbeszédéből. Az egész fejezet jó példája az apostolok missziói tevékenységének az akkori világban, Macedóniában és Görögországban. A könyv szerzője, Lukács, a görög orvos, rátermett történészként nem csak történeteket közöl kiválasztott fejezetünkben, hanem emberi jellemeket is ábrázol. Önmagáról ezt mondja az apostol: „Mind zsidók, mind görögök előtt bizonyságot tettem az Istenhez való megtérés és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.” És: „de semmivel sem gondolok, sőt még az életem sem drága nekem, csakhogy elvégezhessem futásomat örömmel és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól vettem, hogy bizonyságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról”. Ez a megállapítás mutatja, hogy mi a háttere az apostol hitének. Pál apostol nem tud teológia nélkül gondolkozni, ami itt is érezhető. Ha mindezt összehasonlítanánk saját szekularizált és nagykorúvá vált világunkból eredő gondolkodásformánkkal és elképzeléseinkkel, az olyan lenne, mint amikor egy asszony „kikészíti magát” Bonhoeffer nagykorú világához alkalmazkodó szándékkal rúzzsal, aztán Heidegger „mintha" filozófiája szerint fekete szemöldöktussal, majd az arcra tesz valamit Moltmann „reménység-teológiájából” szépségápolásul, sőt az ajakfestés művészetében olykor Harvey Cox is szerepel. Amit azonban Pál apostol teológiája itt drámaian képvisel, azt csak éles kontúrokkal szilárdan, plasztikusan lehet ábrázolni, mint aki nem szépítkezik, hanem vall. 1. Az apostol így kezdi bizonyságtételét: mindenkinek a vérétől tiszta vagyok! Veszélyeztetett világunkban ez kifejezetten provokatívan hangzik. A világ tele van vérrel: háborús színterek Vietnamban és Közel-Keleten, mérgesgázok, elnyomás, megkülönböztetés, fajelmélet, nyomor és éhezés mind a mai világ ismérvei. A ma embere borotvaélen egyensúlyoz véres kezeivel. Isten igéje, amit az apostol hangsúlyoz, bemutat az olvasónak először egy embert, aki „tiszta minden ember vérétől”, másodszor azt a feladatot adja, hogy mindent megtegyünk az emberiség békéjének és biztonságának valóra váltásáért, mert ez egyben Isten döntésével is. megegyezik, harmadszor következtetni enged Kain bűnének általános történeti és társadalmi kihatásaira. 2. Ennek a textusnak egy másfajta fordítása is lehetséges. Például a lett nyelvű Bibliában következőképpen szerepel: „bizonyságot teszek, hogy általam egyetlen lélek sem veszett el”, vagy az angol Bibliában: „ünnepélyesen kinyilvánítom előttetek ezen a napon, hogy senki vesztéért nem vagyok felelős”. A felelősség kérdése egészen új értelmet kapott éppen a mai világban, s a holnap világában még inkább. Nekünk már most meg kell találnunk azokat az etikai területeket, ahol a tudomány már démonná vált a nagykorú világban. A komputerek bálványimádásába estünk és igy a hideg ismeret „elektromos agya” nem törődik azzal, hogy a lélek elvész, vagy nem. Divatos ma a genetikai kérdés felvetése. Charles Dervis euge- netikus egészen nyíltan meg is mondja: kontrollálni kell az embereket. Perucco és Meller azt követelik, hogy kiválasztott egyedek spermáit őrizzék meg a mesterséges továbbnemesítés számára. Az új technikai módszerek az emberiség öröklöttségének mesterséges formálását is lehetővé teszik. A genetikai kontroll még a biológiai fejlődést is tudná irányítani, amely által a családok halálra lennének ítélve, amely által minden lelki emóció és ”végül maga a lélek is elhalna. Micsoda tragikus végkövetkeztetés! Ezzel szemben áll a felelősségteljes apostoli szó: egyetlen lélek sem veszett el általam, mert tevékenységemben az Isten kegyelme evangéliumának a figyelembevételével végzem a valódi igehirdetést. 3. Végül óvnunk kell magunkat attól, hogy mindennek elvégzése a mi feladatunk lenne. A pásztornak nem szabad önmagát figyelmen kívül hagyni, hiszen nagy feladatra kötelezte el: hogy a Szentlélek segítségével Isten gyülekezetévé legyenek. A régi eszménykép és az új probléma: a pásztor és a nyáj. Az apostol szavai szerint azzal a sajátos felhatalmazással rendelkezik, hogy mint episzkoposz tevékenykedjék. Nem szeretném az ókatolikus fordítás szerinti „püspök” szót használni, mert az eredetileg „őrizőt, az iszonyatos farkasok elleni védelmezőt” jelent. Tehát a nyájat óvni kell éppen akkor, amikor „ti magatok közül is felléptek férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják” (30 v.). De hol tudja az ember az önmagával váló tisztázódáshoz az erőt megtalálni, katarzisát bizonyítani, Isten igaz végzését hirdetni, igazi pásztornak lenni és Isten gyülekezetéhez tartozni? Itt jön az utolsó következtetés: Krisztus szeretetében. Saját vére, önfeláldozó szeretete által mindnyájan szert tehetünk erre. A nagykorú világ is, minden kérdésével együtt. Krisztus szeretete mindig nyitott, kereső és megmentő szeretet. Ez az az erő, amely az elveszett, elerőtlenedett, elpártolt, ellenséges, kishitű és kételkedő lelkeket szeretni képes. De ez már az a bizonyos „egészen más”: Isten titka. Reformációi emlékünnepély A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa október 31- én, szombaton este 6 órakor a Deák téri evangélikus templomban a tagegyházak közreműködésével ÖKUMENIKUS REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLYT tart. Az emlékünnepélyre mindenkit szeretettel hív és vár AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS ELNÖKSÉGE Mint arról lapunkban már hírt adtunk, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa 1970. szeptember 27-én a Budapest Deák téri evangélikus templomban jubileumi emlékülést tartott. Ezt a nagy jelentőségű emlékülést nem zárhatjuk le anélkül, hogy annak eseményeiről, az ott elhangzott igehirdetésről, előadásról és általában annak eseményeiről ne tájékoztassuk részletesebben is olvasóinkat. A szétküldött meghívó is gazdag programot sejtetett, de a program teljes gazdagsága csak a résztvevők előtt lett nyilvánvaló. A sok meghívott vendég — akiknek sorában köszönthettük Prantner József államtitkárt, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét és két munkatársát, a Keresztyén Békekonferencia budapesti tanácskozásaira érkezett kedves külföldi vendégeket, az evangélikus egyház vendégeiként hazánkban tartózkodó W. Westergaard Madsen dán prímás-püspököt, az ökumenikus Tanács tagegyházainak vezetőit — és a gyülekezetek érdeklődő tagjai teljesen megtöltötték a templomot. Az ünnepség D. Káldy Zoltán püspök, az ökumenikus Tanács alelnökének igehirdetésével kezdődött. (A püspök igehirdetését lapunk múltheti számában teljes terjedelmében közöltük.) Ezután D. Káldy Zoltán püspök, mint házigazda, nyitotta meg az ülést és köszöntötte hazai és külföldi vendégeinket. Már a megnyitó is tanúskodott arról, hogy igazi ökumenikus találkozóról van szó, ahol azon van a hangsúly, ami összeköti és egyesíti az egyházakat nemcsak az ünneplésben, hanem a szolgálatban is. Az ünnepség másik fókusza dr. Bartha Tibor református püspök, az ökumenikus Tanács elnökének előadása volt. A nagy érdeklődéssel és figyelemmel kísért előadásában egyebek közt a következőket mondta: „Ez az ünneplés a magyar ökumené egyházainak testvéri közösségét, egységét fejezi ki, hiszen a mögöttünk álló negyed évszázad során egyházaink olyan közel jutottak egymáshoz, mint történelmünk során még soha. Hazánk új életéért való hálaadás imádsága szívünkben egybefonódik az egyházaink megmaradásáért, sőt újulásáért hálát adó imádsággal. .. Ünnepi megemlékezésünk központjában hazánk felszabadulása áll... Munkára épülő, a nép legszélesebb rétegeit jogokhoz juttató, tehát demokratikus és szociális rend lépett a megítélt helyébe... A 25. évfordulót ünnepelve Isten iránti hálával tudunk számot adni önmagunknak és a körülöttünk élő világnak arról, hogy egyházaink hivő népe végül is nem került ellentétbe a társadalmi átalakulással, annak nem vált akadályozójává, ellenkezőleg, elfogadta és magáévá tette az új társadalmi rend hazafias és humanitárius célkitűzéseit.” E megújulás jellemzőiként dr. Bartha Tibor a Biblia újrafelfedezését és értelmezését említette. Ennek következménye lett az igazi bűnbánat, mely „magába foglalja a Krisztus követésére hívó parancscsal együtt az emberszeretet gyakorlására való elkötelezést is... Ezek olyan adományok, melyeket egyházaink együtt és közösen nyertek el... Az elvek kölcsönös tiszteletben tartása mellett alkotó párbeszéd folyik hivők és nem hívők között, amelynek tárgya a haza java, a nép boldogulása, az emberiség igazi érdekeinek szolgálata. .. Amikor egyházaink hazánkban az igazság ügye mellé álltak, ezzel állást foglaltak abban a világméretű küzdelemben is, amely századunkban az osztályelnyomás, a kolonializ- mus és a kiváltságos népek hatalmi törekvései által elnyomott és szenvedő emberiség fel- szabadulásáért folyik. Az utóbbi évek nagy egyházi tanácskozásai azt mutatják, hogy az emberi társadalom égető kérdései az egyházak érdeklődésének a homlokterébe kerültek... Ebben a szolgálatban jelentett segítséget egyházainknak a Keresztyén Békekonferencia és ebben a szolgálatban szeretnénk mi is támogatni ezt a mozgalmat további működésében” — mondta befejezésül dr. Bartha Tibor püspök. Dr. Pálfy Miklós professzor, az Ökumenikus Tanács fótitZSEBEHÁZA Zsebeháza a vadasfai gyülekezet egyik filiája. Nagyság szerint a negyedik. A melegszívű, 180-lelkes gyülekezet 1948 után készült templom- építésre. Az építés lelke Kiss Endréné, Mesterházy Eszter volt. Az ő hite, kitartó munkája indította meg a gyülekezet nő- és férfitagjait az építésre. A kis templom már elkészülése előtt összefogta a kis gyülekezetét. A 80 férőhelyes templom Pe- tőházi József mihályi kőműves^ mester munkája. Nagyon sok egyháztag áldozatos, önkéntes segítsége épült bele a templomba. A környező szomszédos gyülekezetek jószomszédi és testvéri segítsége által akkor 37 000 forint volt a templom költsége. Felavatása 1951. június 3.-án volt. Azóta is szépült, kiegészült a templom. Havonta két vasárnap istentisztelet, gyer- mek-bibliaóra van a templomban. Böjtben, ádventben hetente van esti istentisztelet Sümeghy József vadosfai lelkész szolgálatával. kára ismertette ezután azokat a leveleket és üdvözlő táviratokat, melyeket külföldi egyházi személyek intéztek a Nagygyűléshez. A jelenlevő külföldi vendégek közül hárman köszöntötték a nagygyűlést és résztvevőit. Dr. H. Hellstem svájci lelkész örömének adott kifejezést azért, hogy az elhangzottakban mindig a közelmúlton, a jelenen és a jövőn volt a hangsúly; majd méltatta a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának a béke ügyében tett fáradozásait és azt az aktív résztvételt, ami az ország fejlődésében, építésében az egyházak részéről megmutatkozott. A harmadik világ küldöttei közül Ősei ghanai lelkész hangsúlyozta, hogy „egyetlen egyház sem élhet elszigetelten, korunkat az összefüggések korának mondhatjuk.” Harmadikként C. Ordnung lelkész az NDK-ból, mondta el üdvözletét. Kiemelte, hogy a felszabadulásnak belső és külső oldala van, és fontos, hogy az egyházak megszabaduljanak a múlt kötöttségeitől és a múlttal kapcsolatos kísértéseiktől. Végül Laczkovszki János, a Baptista Egyház elnöke imádkozott és kérte Isten áldását az ökumenikus Tanács további munkájára is. A Nagygyűlés — melynek ünnepélyességét a Lutheránia Énekkar és az egyesített baptista-ádventista énekkar szolgálata is emelte — a Himnusz eléneklésével ért véget A jubileumi Nagygyűlés is demonstrálta azt, hogy a magyarországi evangéliumi egyházak milyen testvéri szeretettel dolgoznak együtt hazánk további fejlődésén, az emberiség nagy családjának békéjén, a társadalmi igazságosság megteremtése érdekében. Adja Isten, hogy ennek az „egymásra találásnak” és közös szolgálatnak minél több és hasznosabb eredménye legyen. ifj. Kendeh György Jövőnk műhelyeiből A gondolkodó ember tisztában van azzal, hogy ezekben az őszi hónapokban „sorsdöntő” tervezgetések folynak népünk történetének legközelebbi öt, sőt ennél még sokkal több évére vonatkozólag. A NEGYEDIK ÖTÉVES TERV fogja megszabni, hogy országunkban mit fogunk csinálni és miből fogunk élni. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának a negyedik ötéves tervre vonatkozó tételeit vitatta meg az elmúlt napokban előbb a Hazafias Népfront országos tanácsa, majd az Országgyűlés. Amikor ezeken a gyűléseken hallgattam az előterjesztéseket és a felszólalásokat, eleinte az járt az eszemben, amit nemrég olvastam az egyik külföldi egyházi sajtótudósításban, hogy nevezetesen a mai angol papok magukat a társadalomban nemkívánatosnak és fölöslegesnek érzik. Hiszen ilyen érzése kezdettől fogva •van a keresztyén embernek: idegennek, jövevénynek és vándornak tudja magát ebben a világban, ahol nincsen neki maradandó városa (Zsid 11, 13; 13, 14). Ezt az érzést a hívőknek és különösen a lelkészeknek hordozniok kell, mint hitük lényeges velejáróját. Ugyanakkor tudatában kell lenni nekik afelől is, hogy reájuk szüksége van a világnak, mindenekelőtt a népüknek, a szűkebb és tágabb közösségnek, a társadalomnak, amelyben élnek. Közelebbről: szükség van a vallásos hivők, a pártonkívü- liek munkájára is, hogy a negyedik ötéves terv megvalósulhasson, s népünk továbbhaladhasson a szocializmus építésében. Ez az igazság szólalt meg igen határozottan a Hazafias Népfront országos tanácsának gyűlésén. Amikor az egyházak nevében dr. Bartha Tibor református püspök felszólalt, beszédét a népes gyűlés minden tagja feszült figyelemmel hallgatta. Maga Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára, majd dr. Bencsik István egyetemi tanár, a Hazafias Népfront főtitkára ismételten is helyeslőén idézte dr. Bartha Tibor püspök egy-egy gondolatát. Azt is, hogy minket áthidalhatatlan ideológiai különbségek és ellentétek választanak el a Párttól. De azt is, és ezt még hangsúlyozottabban, hogy különbségeink és ellentéteink ellenére egyek vagyunk népünk szeretetében, abban, hogy hazánkban a mai kor követelményeinek megfelelő állapotokat teremtsünk az emberség és az emberiesség fenkölt szellemében. Az Országgyűlésen most a rengeteg felszólalás ellenére papszánok nem volt. Annál nagyobb a jelentősége dr. Bartha Tibor püspök népfronti beszédének. A Hazafias Népfront szelleme kristály- tisztán érvényesült az Ország- gyűlésen s a negyedik ötéves terv törvényerőre emelésében is. Fock Jenő, a Miniszter- tanács elnöke erőteljesen hangsúlyozta, hogy a negyedik ötéves terv megvalósulása érdekében mennyire fontos a nemzeti összefogás ideológiai különbségeink ellenére is. — Miniszterelnökünk aláhúzta azt is felszólalásában, hogy csaik azt kelthetjük el, amit megtermelünk. Vagyis az élet- színvonal emelkedése, a lakásépítés, a munkabérek és nyugdíjak növekedése, a jobb közlekedés és áruellátás, a kulturális és egészségügyi ellátás, a gyermekekről, valamint az idős kordákról való gondoskodás csak olyan mértékben valósítható meg, amilyen mértékben dolgozik és termel az ország népe. Mindez reánk, vallásos hívőkre, pártonkívüliekre is vonatkozik. Nem vagyunk fölöslegesek országunkban, mely a szocializmust építi. Ez az ország a mi országunk is. Ami itt történik, az velünk, értünk és általunk is történik. A törvényerőre emelt negyedik ötéves terv a mi tervünk is. Minél jobb megvalósítása a mi javunkat, jólétünket, előbbre haladásunkat és békénket is szolgálja. D. dr. Vető Lajos
