Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-10-04 / 40. szám
Istentiszteletek Budapesten — Tartanak Budapesten valahol evangélikus istentiszteletet? — fordult hozzám a nyáron egy nyugati turista a Rákóczi úton. — Túlságosan vidéki az Evangélikus Élet — írta tavaly egyik stipendiánsunk Svédországból, amikor hónapokon át csak lapunk útján tudott tájékozódni a hazai egyházi eseményekről. Sohasem írtok arról, hogy mi van a pesti gyülekezetekben — indokolta a „vidéki” kitételt lapunkról. E két mondat után gondoltam arra: jó lenne rövid képet adni arról, hogy mi rejlik a negyedik oldal apróbetűs felsorolása mögött: „Istentiszteleti rend Budapesten ...” NEGYVENNYOLC HELYET számolhat meg abban a felsorolásban az olvasó, ha veszi hozzá a fáradságot. Ennyi helyen tartanak Budapesten vasárnaponként evangélikus istentiszteletet, hatvanöt alkaAz óbudai gyülekezet szeptember 13-án este zenés áhítatot rendezett Előadásra került: Mozart Requiem-je. A nagy művész akkor kezdte el e művének elkészítését, amikor érezte, hogy közel a vég! Csak siettette a munkát egy titkos megbízó, aki arra kérte az akkor már nagybeteg Mozartot, hogy írjon requiemet azzal a kikötéssel, hogy a mű igazi szerzője mindvégig titokban marad. Abban az időben szokás volt, hogy a gazdag főurak pénzért vett műveket a saját nevük alatt mutattak be. A művész szinte éjjel-nappal dolgozott, mintha csak érezte volna, hogy a nagy kaszás már várja az ajtó előtt. Mozart így sem tudta a művet befejezni. A művet a mester tehetséges tanítványa: Franz Xaver Süssmayr fejezte be. A hűséges tanítvány a befejező munkában lommal. Ezek között egy szlovák nyelvű, egy pedig német. Rövid néhány mondatban érdemes megállni a itt közölt térkép mellett. KEZDETBEN VALA ... — no igen, ez a mondatkezdés — a magyarországi lutheránia történetében így folytatódik: — a reformáció. Az pedig köztudott, hogy a Budán uralkodó II. Lajos királynak Habsburg felesége, Mária rokonfelhasználta mestere jegyzeteit A Lacrimosáig terjedő rész Mozart munkája, de az eddig terjedő részeken is végzett a tanítvány bizonyos rendszerezést. A Sanctus, a Benedictus és az Agnis Dei pedig teljesen Süssmayr munkája. Mindegyik rész csodálatos egész. Ha csak a Lacrimosa tétel hatalmas fokozását hallgatjuk is. szinte megremeg az ember szíve és átéli, hogy a „Homo reus” szavaknál ütötte ki a halál a mester kezéből a tollat. Most a művészek nevét nem soroljuk fel, csak megköszönjük Istent dicsérő muzsikájukat es éneklésüket. Az igehirdetést D. dr. Ottlyk Ernő püspök végezte, aki igehirdetésében szinte megszólaltatta a mű irgalomért könyörgő részét és a négyes szelíd és békés hangját. F. D. szenvezett a reformációval. Lutherral is váltott levelet, aki őt „a tiszta evangélium pártfogójának” nevezte. A királyi udvar körül komoly tábora lehetett a reformációnak. Amikor a mohácsi csata híre Budáig jutott — így jegyezték fel —, „Mária menekült övéivel, a német lutherániával.” ÁM TÉVED, aki úgy véli, hogy ezzel a reformáció korabeli lutheránia „német ügy” lett volna, s Máriáék mentével lezárult. 1577-ben pesti magyar lutheránus'hívekről, szervezett gyülekezetről, sőt templomról szólnak a feljegyzések, s még papjuk nevét is tudjuk: Tsa- nádi Jánosnak hívták. Hogy véle mi lett — egyháztörténészeink eredjenek a nyomába. Ennek a gyülekezetnek s templomnak az ellenreformációban nyoma veszett. Iparosok hozták be jóval később az egyre növekvő városba a lutheránus hitet, s amint az idők engedték, gyülekezetté szerveződtek, sőt templomot építettek a város szemetes, piacos szélén. Így épült meg a mai Deák téri templom a XIX. század elején. MÁSFÉL ÉVSZÁZADDAL EZELŐTT tehát még csak egy evangélikus templom állt egész Budapesten. Azaz mégsem, mert a cinkotai akkor mér száz éve állt — de Cinkota akkor még nagyon messze volt Budapesttől, hiszen a hatvani kapun kívül (a mai Astória- sarok!) csak dúlőutak, szántók és erdők voltak. Rákoskeresztúrral ugyanígy volt. Budapest második temploma a budavári volt. A múlt század közepén épült, amit azonban városrendezési okokból lebontottak, s közvetlenül a milleni- um évei előtt építették a mai Bécsikapu téri templomot. Az első budavári templom után nem sokkal megépült a Rákóczi úti szlovák, majd a XX. század első éveiben a fasori templom. ÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT még mindössze négy evangélikus temploma volt csak Budapestnek. A kerületek növekedése és a peremvárosok duzzadásának évtizedeiben főképpen vállástanárok külön buz- gósága révén szerveződtek az új gyülekezetek, épültek a templomok. A második világháború után pedig a nagy Pesti Egyházközség hétfelé osztódott. így történt, hogy ma Pesten 18, Budán 7 anyaegyházközség él, s a lelkészek 48 helyen vasárnaponként 65-ször hirdetik az igét. Végül jelmagyarázattal hadd szolgáljunk a mellékelt térképhez. Az anyagyülekezet központi templomát rajzzal ábrázoltuk. A parókiával egybeépült, anyagyülekezeti központot alkotó imatermet kockán álló kereszttel. A filiális, de saját templomot körön álló kereszttel, a reformátusokkal közös tulajdonú imatermet ponton álló kereszttel, a saját bér- leményű imatermet kereszttel, s a református templomban tartott istentiszteleteink helyét ponttal jelöltük. K. E. Előfizetőink figyelmébe Értesítjük kedves Előfizetőinket, hogy lapunk mostani számában csekkbefizetési lapot helyeztünk el azok számára, akik az előfizetési dijukat rendezni szeretnék. Azok, akik előfizetési dijukat már rendezték, ne vegyék zaklatásnak a csekkbefizetési lap küldését, s tegyék el azt akkorra, amikor számukra is esedékessé válik újabb befizetés. Azokat pedig, akik meg nem rendeztek az előfizetési dijat, szeretettel kérjük, szíveskedjenek az előfizetési dijat befizetni. Az előfizetési díj egy hónapra 750 Ft, negyed évre 22,50 Ft, fél évre 45,— Ft, egész évre 90,— Ft. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL I MÉLYSÉGBEN Mélységben, hol vigasz nem dérit, vigasztaljon örök hűséged! Éjszakámban, ha elhagy a hit, ne hagyjon el kegyeim ességed! Útón, melyen senki sincs velem, s imádságra nehéz szót lelnem, csak sötétség kísér, félelem: ínségemben Te találj meg engem! Ha megfogni nem bírom kezed, Te ragadd meg, Uram, az enyémet! Fogadd irgalmadba lelkemet, s boldog célba útam Te vezéreld! Németből ford. Túrmezei Erzsébet Requiem Ökumenikus felelősségünk — Beszámoló az eviani nagygyűlésről — Az evangélikus egységmozgalmaknak a múlt század második felétől kezdve kettős iránya volt. Egyrészt szorosabb testvéri közösségbe akarták hozni a különböző történeti hagyományokkal és szervezeti adottságokkal rendelkező evangélikus egyházakat. Másrészt „lutheránus ökumenicitásra” törekedtek azzal a meggyőződéssel, hogy az evangélikus hitvallások hangsúlyozzák legkizárólago- sabban Jézus Krisztusnak és a bűnbocsánat evangéliumának jelentőségét, mint az egyház egységének egyedüli alapját, s így az evangélikus hitvallások szolgálhatnak leginkább a lényegre menő keresztyén ökumenicitás alapjául. Az eviani nagygyűlésen a második munkacsoport foglalkozott ökumenikus felelősségünk kérdésével. Maga az a tény, hogy a tanulmányi munka és megbeszélés hét alcsoportban folyt, mutatja ennek a kérdésnek a sokrétűségét. Sőt ezen a hét csoporton kívül maga a nagygyűlés plénuma foglalkozott a római katolikus kérdéssel, egy külön bizottság pedig összefoglalta az evangélikusok és a reformátusok között évek óta folyó párbeszéd eredményeit Örömmel vehettük tudomásul, hogy a Világszövetség az albizottság jelentése alapján sürgeti a szorosabb együttműködést a Református Világ- szövetséggel, és ajánlja a tagegyházaknak, hogy keressék a testvéri kapcsolatot a református testvéregyházakkal. A második munkacsoport részletekbe menő munkáját az előkészítő tanulmányi anyagon kívül három előterjesztés vezette be. G. Wing- ren svéd. professzor az evangélikus egyházi egységlörek- vések középpontjára és széles látóhatárára hívta fel a figyelmet. Az Ágostai Hitvallás szerint ugyanis szükséges, de elég is az egyetértés az evangélium és a szentségek értelmezésében, emellett a különböző hagyományok és. szokások elviselhetők. Ez a középpont. A széles látóhatár pedig magán az egyházon is túlmegy: hangsúlyozta, hogy az egyház nem önmagáért van, s ezért az egyháznak nem az önmaga egységét, hanem a világ egységét kell szolgálnia. Fr. Hübner kiéli püspök párhuzamos előadásában viszont megfordította a hangsúlyt és amellett érvelt, hogy az egyház a világnak is akkor teszi a legjobb szolgálatot, ha önmaga egységét munkálja. Ezután dr. Prőhle Károly előterjesztette és részletesen ismertette azt az útmutatást, amelyet albizottsógi munkában dolgoztak ki a felekezet- közi találkozások sokféle módjáról és új lehetőségeiről. Mint az egész munkacsoportnak, úgy az egyes alcsoportoknak a tematikáját és jelentéseit az a törekvés jellemezte, hogy az evangélikus egyházak kiszélesítsék ökumenikus látóhatárukat. Az első csoport elvi teológiai szempontból foglalkozott az egyház egységének a kérdésével. A szélesedő távlatot már a téma megfogalmazása is mutatja: „Több mint egyházi egység!”, ami azt jelenti, hogy az egyház egységtőrekvései- nek az emberiség egységére kell irányulnia. Érdekes olvasnunk például a bizottság jelentésében: „A világ változásában a Szentháromság Isten munkáját ismerjük fel. Ő vette el az egyházaktól a világi hatalmat, és ő hív el minket újra, hogy szolgáljunk. A hatalom és tekintély elvesztése fájdalmas lehet számunkra, de most látjuk, hogy az a világban játszott szerepünket meghamisította, önelégültségünket és büszkeségünket táplálta és megnehezítette a más keresztyénekhez vezető utat.” Az ökumenizmus távlatainak kiszélesítésével foglalkozott a negyedik alcsoport is, az úgynevezett „szekuláris ökumenizmus” témájával kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy az egyházaknak a világért végzett szolgálatban kell keresniük elsősorban az összefogást és az, egységet. Bár ez az álláspont jelentős ellentmondással is találkozott. Végeredményben egy aránylag kiegyensúlyozott álláspont került a jelentésbe, amely szerint az egyházaknak párhuzamosan kell keresniök a világért végzett szolgálat és a hit egységét, mert a kettő kiegészíti és elmélyíti egymástRégóta foglalkoztatja az ökumenikus szervezeteket az a kérdés, hogy az Egyházak Világtanácsa mellett szükség van-e a felekezeti világszövetségek munkájára. Ez a kérdés igenlő választ kapott, amelyet a nagygyűlés plénuma meg is erősített. Az utóbbi évek tapasztalata világosan tanúskodik arról, hogy a felekezeti hitvallásokat még mindig nem lehet mindenestől mint a múlt ereklyéit félre.- tenni. Kétségtelen az, hogy fő mondanivalójukkal eleven hatóerőt képviselnek a különböző felekezeti egyházakban, éppen ezért még az egységtörekvések sem mellőzhetik a felekezeti szempontok tiszteletben tartását. Ugyanakkor nélkülözhetetlen az ökumené munkája is, mert a különböző hitvallású egyházakat tömöríti egy egységbe és számukra az eszmecsere és a tervezés fórumává lehet. Végül az sem jelentéktelen eredménye a második munka- csoport és a nagygyűlés munkájának, hogy a reformátusokon túlmenően más protestáns egyházakkal, a baptistákkal, methodistákkal, a pünkösdiekkel és más kisebb egyházi csoportokkal lehetségesnek tartja a párbeszédet és testvéri kapcsolatok felvételét és ilyen értelemben ajánlja a tagegyházaknak. A második munkacsoport egész munkájának tartalmát és értelmét fejezi ki az első alcsoport jelentésének ez a mondata: ,.A Krisztussal való közösségünk belevisz minket a világért való szolgálatba, és Isten_ titkának egyre mélyebb megértésével ajándékoz meg, amely Krisztusban van elrejtve”. Dr. Prőhle Károly (Folytatjuk) A REFORMATUS VILÁGSZÖVETSÉG ÜJ ELNÖKE ÉRTÉKES KÉZIRATOT TALÁLTAK LENINGRADBAN NEM VALLÁSOS OKOKBÖL! Az észak-írországi villongásoknak okai nem a felekezeti különbségekben, illetve ellentétekben keresendők. Az észak-írországi egyházak vezető képviselői jelentették ezt ki válaszul arra a memorandumra, amelyet egy stuttgarti fe- lekezetközi istentisztelet 250 látogatója készített. Ez a memorandum „az európai keresztyénség szégyenfoltjának” minősíti az észak-írországi véres összetűzéseket. Az ír egyházi emberek szerint a nyugtalanságok okai „mélyen gyökerező és komplikált történeti, politikai és társadalmi tényezőkben” keresendők. A Református Világszövetség nairobi (Kenya) világgyűlésén az amerikai dr. W. P. Thompson ügyvédet választotta új elnökévé. Thompson 51 éves és az Amerikai Egyesült Presbiteriánus Egyház főtitkára. Háromszoros tiszteletbeli doktor és nagy szerepet vállalt a Református Világszövetség új alkotmányának kidolgozásában. Egy régi és most restaurált nyomtatványban négylapos görög nyelvű pergamentkéz- iratot találtak a Leningrádi Tudományos Akadémia könyvtárában. A kézirat János evangéliuma 6. fejezetének a töredékeit tartalmazza. A „Pravda” jelentése szerint a kézirat a Kr. utáni 5. évszázad végéről származik és valószínűleg a Sinsi hegyi kolostorban készítették annak idején, ahol a keresztyénség első századaiban sok kéziratot készítettek.
