Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-10-04 / 40. szám
Reménytelenségből cselekvő hitre János 5,1—17. SokfSle fokozata van az emberi szenvedésnek. Adódnak helyzetek, amelyekre azt mondjuk: ennél a pokol sem lehet rosz- szabb. A Betesda tó környéke sokak számára volt maga a pokol. Azzá tette a várakozás. Itt nem jelentett vigasztalást az egysorsú- ak közös nyomorúsága. Itt mindenki rivális és ellenség volt. tr- tóztató lehetett a kép, mikor megkezdődött a csúszás, mászás, vitetés és rohanás az egyetlen nagy lehetőségért. Ö is itt várt, a 38 éve fekvő beteg. Négy évtized alatt elhaltak mellőle szülők, testvérek, barátok. Egyedül maradt reménytelenül a reménység vizénél. Jézustól nem idegen a pokolraszállás. Megjelenik mindig az emberi poklok fenekén és várakozóan felkínálja magát: Akarsz e valamit tőlem? Akarsz e meggyógyulni? — A betesdai beteg nem várt Jézustól semmit. Sok év kudarca különben is kiölte szájából ezt a szót, hogy akarok. Az akarás a testi-lelki egészségesek ügye. öt pedig réges-rég a nincs-ek és nem-ek béklyói kötötték: nincs emberem, nem tudok, nem lehet... A nagy szenvedések tüzében sokszor nézünk így Jézusra: kár, késő, nem megy, nincs értelme. Szenvedések idején legfeljebb egy sóhajtásnyira állunk szóba Istennel: Ezen már Te sem segíthetsz! Vége...! A csoda, ami itt mégis bekövetkezik, Jézus irgalmának a csodája. Sokszor olvassuk az evangéliumokban, hogy Jézus kiprovokálja a hitet. Látszólag elutasít, késlekedik, hogy nőjön a hit. Ez olyan történet, ahol Jézus a kérő szót sem várja meg. Itt nincs mire várni. Itt nincs hit, nincs remény. Itt csak éppen szóba álltak vele. A legevangéliumibb történet. De még nincs vége. A történethez egy „keretjáték” tartozik. A farizeusok, írástudók ismétlődő, megújuló harca Jézus ellen. A beteg szombaton gyógyult meg, amikor tilos minden munka. A gyógyítás törvényszegésnek minősül. — S az egészségét alig visszanyert embert új, nagy veszély fenyegeti: Jézus alakját akarják bemocskolni. Jézus személyét akarják lejáratni előtte. Kiosztásra vár az áruló szerepe. Jézus másodszor is megmenti emberét. A baljós, kicsit rejtélyes figyelmeztetést a betesdai férfi bizonyára jól érti. Meggyógyultál, többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod. De mi is megértjük a kinyilatkoztatás fényében, az evangélium szellemében. Jézustól távol áll minden olcsó ijesztgetés. Szava mélységesen komoly. A bűn, amelyik mindannyiunk számára végzetes: Isten szeretetének a megvetése, Isten Fiának az elutasítása. Isten kérés nélkül is szeret. Még nem éltünk, mikor Krisztus értünk meghalt. Kéretlenül is kihozott sok nyomorúságunkból. Ezt a szeretetet többé nincs jogunk kétségbe vonni. Ezt a közeledést többé nem szabad visszautasítanunk. Mert van minden földi szenvedésnél nagyobb: a kárhozat. Van minden földi pokolnál rettenetesebb pokol: az időtlen, az örökkévaló. A farizeusokkal való vitát Jézus végül egy mondattal zárja le: AÍz én Atyám munkálkodik...! Ügy is mondhatnánk: Istennek nincs szombatja, mióta az ember beengedte világába a bűnt. Isten nem pihen, mióta pusztít a gonosz. Isten fárad, hogy kimentse az embert a poklokból. Én is munkákodom — teszi hozzá Jézus. Ennyi az egész, ami ezen a szombatnapon történt. És itt hangzik felénk az ige utolsó üzenete: Ebbe a felséges sorba Isten és Jézus után beállhatunk mi is, végezni Isten gyógyító-mentő munkáját. Mert a panaszos kiáltás és a szomorú vád még egyre hallatszik a szenvedők ajkán: Nincs emberem! Pintér Károlyné IMÁDKOZZUNK Mindenható örök Isten, mennyei Atyánk! Te látod, hogy milyen sok baj és nyomorúság, hitetlenség és szeretetlenség, bűn és mulasztás teszi szinte elviselhetetlenné számunkra az életet. Fáradtak vagyunk és bizonytalan tekintettel nézünk a jövő felé. Könyörgünk. te add nekünk a Szentlélek erejét igéd által, hogy felrázzon minket a reménytelenségből és tétlenségből, hogy megújuljon az életünk, hogy hitünk szilárd hit. szeretetünk cselekvő szeretet legyen. Te add, hogy megújult életünkkel tudjuk hűségesen betölteni hivatásunkat ezen a világon, ámen. „Szánt a babám, csireg-csörög a járom99 Ősz van. „Elment a madárka ...” Üszik az ökörnyál... Darvak éke magasan száll... Színesedik a határ. A nyár, mint egy nagy kamasz, tarka színeivel elszaladt már. Ki tudja merre jár ... Nyomába jött az ősz, érett színeivel, gazdagon hintve aranyát. Takarni a gazda. Telnek a kamrák, górék, magtárak, pincék. S előkerülnek az ekék. Szántanak a traktorok. Itt is, ott is hull a mag. Elnézem őket, megemelve kalapomat mélyen, mert olyan ez, mint egy temetés. Temetünk egy gazdasági évet. Eltűnik a mező tarka képe, a borozda mélye mindent elnyel, mint a sír. Mint egy friss sírhant, olyan a határ. Rögök alatt pihen egy esztendő küzdelme, kudarca és sikere. Olyan e kép, mintha nagypéntek lenne. A mesgye szélén megáll a paraszt s hol örömmel, hol bánattal mondja: elvégeztetett. Kihalt a határ. Csöndes a táj. Varjú sereg száll a szántáson rögről rögre szökellve s mondja bánatosan : kár ... kár ... Nézd, amott leszáll egy kismadár. Kapargál, csőrével belekap a földbe s közben élesen kiáltja: „itt is — i.. itt is...” Ébred már az élet, a holnap kenyere, reménysége. Zöldellő sziklevelek enyhítik a föld barna színét. Egyre erősödik, bokrosodik. A zödellő táblák már a holnapot hirdetik. Állok egy tábla szélén s eltűnődöm ... Még kilátszik a föld, hazám földje, a búzaszálak között. E földből sarjad a kenyerem. Vetünk, mert tudjuk: „előbb vetni kell, csak azután lehet aratni”. Azt is tudjuk: „nem mindenkor az arat aki vet...” Mégis hull a mag s nyomában zöldül a határ s ha nem én, majd arat más, de azt aratja, amit én vetettem! „Ki szelet vet, vihart arat”. Vessünk békét, hogy éljünk, mert élni csak így érdemes! Ölmos eső permetez. Napok óta már. Nyomában nő a sár. Didergek. Oly hidegek már a reggelek ... Tél közeleg... Jön faggyal, jéggel, ijesztget: elrabolja kenyeremet... Uram kérlek borítsd ránk fehér köpenyed, óvj meg minket s a mi mindennapi kenyerünket! He mád Tibor ARNOLDSHAIN Az Egyházak Világtanácsa 19 tagú Végrehajtó Bizottsága a nyugat-németországi Ar- noldshainben ülésezett augusztus 31-től szeptember 4-ig. A tanácskozás középpontjában a jövő év januárjában Addis Abebaban tartandó központi bizottsági ülés előkészítése állt Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. október 1-éo Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv) dr Kékén András, du. 6. dr. Hafenscber Károly. Fasor de. 11. (úrv.) D. Koren Emit, du. 6. Szirmai Zoltán. Dóasa György út de. fél Uh D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 10. Franclsci Guido, de. 11. (úrv.) dr. Rédey Pál, du. 6. Francisci Guido. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Utász u. de. 9. (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter u. de fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (Unó Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10. Baranyai Tamás. Ojpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vlrágh Gyula.Soroksár-újtelep de. fél 9. Vlrágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV Telep de. 3 Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. ifj. Görög Tibor. Mátyásföld de. fél 1). Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Békés József. Rákos- hegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Béesikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- doesai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Várady Lajos, du. 6. (úrv.) Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Várady Lajos. Óbuda de. 9. Fiilöp Dezső. de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XIX. Tártsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. Beneze Imre, de. fél 10. Beüss András, de. 11. (úrv.) Beneze Imre. du. 8. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Vlson- tai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontal Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. „Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak. mert te vagy az én dicsekedésem (Jer 17,14). VASÄRNAP. — „Kínoztatott, pedig alázatos volt és száját nem nyitotta meg. mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint a juh, mely meg- námul az őt nyírók edőtt; és száját nem nyitotta meg!” (Ézs 53,7) Életünk elveszettségére és bűnös voltunkra int mindannyiunkat a heti igénk. Ebből az elveszett állapotunkból egyetlen egy kiút van csak, Isten szabadító hatalma. Ezt a szabadítást hozza nekünk napomként; Jézus Krisztus azzal az alázatos szolgálat vállalással, melyről Ézsaiás próféta is bizonyságot tesz. Jézus szolgálatának és szeretetének ez a példája igazít el minket is szolgálatunk és egész életünk végzése szempontjából. HÉTFŐ. — „ö ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.” (Dán 2,21) Isten életünk minden területén segíteni akar minket. Ezért Ígéri prófétáján keresztül, hogy bölcsességet és tudományt ad azoknak, akik elfogadják és kérik. Ezzel a bölcsességgel tudunk csak úgy élni és szolgálni egész életünkben, hogy az Istennek tetsző legyen. Éneikül a felkínált bölcsesség nélkül csak sötétben tapogatódzás lenne minden próbálkozásunk, és a legjobb elképzeléseket is elrontanánk. Fogadjuk el tehát ajándékait! KEDD. — „Most pedig Izrael, mit kíván az Ür, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből.” (5 Móz 10,12) Isten egyedülálló igényét és követelését fejti ki mai igénk. Mit kíván tőlünk Isten? Teljes szeretetet és odaadást. Egész életünket és minden cselekedetünket. Ez a teljes odaadás a hétköznapi életünkben, embertársaink iránti viszonylatunkban kell, hogy valóra váljék. Csak így szerethetjük Istent! SZERDA. — „Népem nem hallgatott az én szómra és Izrael nem engedelmeskedett nekem. Ott hagytam azért őt szívüknek keménységében, hogy járjanak a maguk tanácsa szerint.” (Zsolt 81,12—13) Nagyon könnyen megfeledkezik az ember Isten feltétlen parancsáról. Engedetlenségünket viszont Isten nem hagyja büntetlenül. Nem látványos büntetésekről van itt szó, hanem arról, hogy Isten magára hagyja az embert. Végezzen mindent úgy, ahogy akar, a saját feje után. Ennek a vége azonban egyéni, családi életünkben csak csőd lehet. Szolgálatunkat se tudjuk úgy betölteni, ahogy azt kellene. CSÜTÖRTÖK. — „És szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velük.” (Ez 37,26) Isten nem tudja elviselni azt, hogy hűtlen és engedetlen legyen az ember iránta. Azért küldte közénk Jézust, hogy ő legyen az a kapocs, az a „frigy”, mely összeköti az embert az Istennel. Az ember sokszor próbálta és próbálja ezt a frigyet lazítani és félredobni, de Isten részéről ebben az esetben is változatlan a szövetség.Ezért térhetünk vissza hozzá újra, meg újra. Ezért kérhetjük Tőle bűneink bocsánatát és az új kezdésnek a lehetőségét PÉNTEK. — „Nagy az ür és igen dicséretes és az ő nagysága megfoghatatlan.” (Zsolt 145,3) Szeretünk elfeledkezni arról a tényről, hogy Isten minden és mindenki felett hatalmas Isten. Ennek a ténynek semmibevétele eredményezi azt, hogy az ember nagyon szeret bízni saját erejében, tudásában, eddigi sikereiben. Arra figyelmeztet bennünket ma a zsoltáros, hogy Isten hatalmát soha ne felejtsük és soha ne hagyjuk „számításon kívül”, mert csak kudarc és elbukás lehet ennek az eredménye. SZOMBAT. — „Hataílmasan cselekedett velünk az Űr, ezért örvendezünk.” (Zsolt 126,3) Nem szűnhet meg az ember állandóan hálát adni Istennek. Nemcsak azért, hogy az elmúlt héten is megőrizte életünket. Nem is csak azért, .mert ö irányította minden cselekedetünket, hanem azért is — és elsősorban azért —, hogy Jézus Krisztusban megváltott minket, vagyis lehetőséget adott az embernek, hogy elbukásai, kísértései után is új életet kezdhessen, melynek az alapja az a szolgáló élet, melyet Jézus is járt. Igen, „hatalmasan cselekedett velünk az Űr!” \ — h —y — ROZSAK! Csodálatos színváltozatban, legjobb minőségben csak nálunk. Kérésre árjegyzéket küld Palkó kertész. Budapest XV. Csi'liagfürt u. 8. — HARANGOK villanymeghaj fásának beszerelését jól bevált módszerekkel, jutányos áron, garanciával vállalom. Hívásra a helyszínre utazom és részletes tájékoztatással szolgálok. Kraszkó Jenő villanyszerelő mester. Békéscsaba, Gyulai út 22. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.2469 Athenaeum Nyomda, Budapt*. Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató —- Szentháromság után a 19. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Ef 4, (20—21) 22— 28; az igehirdetés alapigéje: Jn 5, 1—17. — A GYÖR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége szeptember 7-én Győrött tartotta ülését. Űrvacsorát osztott Ferenczy Vilmos, igehirdetés! előkészítőt Biczó Ferenc, előadást Weltler Rezső esperes, sajtó- besrámolót Bödecs Barnabás tartott. — A KELET-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége szeptember 30-án Békéscsabán tartott ülést. Úrvacsorát osztott Petor János, előadást Halasy Endre és Nagybocskai Vilmos tartott. Mekis Ádám esperes az időszerű kérdésekről tájékoztatta a lelkészeket. — KEMECSE-KÖRMENDI- TANYA. A kisvárdai gyülekezethez tartozó szórvány evangéLikussága augusztus 30- án tartotta szokásos évi gyülekezeti napját „Az egyház dia- kóndad szolgálata” címmel. Igehirdetéssel és előadással Csizmazta Sándor nyíregyházi lelkész szolgált. A gyülekezet gyermekei verseket adtak elő, az Élim szeretetotthon gyermekeinek énekei és szavalatai magnószalag segítségével szólaltak meg a gyülekezet tagjai előtt. TÍZEZER EMBER SZÁMÁRA OTTHON Ez év szeptemberéig kell elkészülnie a nemzetközi egyházi szervezetek által Perunak juttatott segélyből tízezer ember számára alkalmas otthonnak. A földrengés sújtotta vidéken a szükségmunkákat befejezték és elkezdték az újjáépítést. Az Egyházak Világtanácsa Peru megsegítésére 100 ezer dollárnyi segítséget kért a tagegyházaktól. Ezt az összeget — ORGONAHANGVERSENYEK. Peskó György budavári orgonaművész szeptember 14-én a miskolc-avasi református templomban Bach műveket játszott. Közreműködött a miskolci szimfánikus zenekar. — Október 11-én a miskolci evangélikus templomban egyházzenei áhítaton orgonái, igét hirdet Szebik Imre lelkész. — HALÁLOZÁS, özv. Kochan Mátyásné, sz. Ondrusz Márta, életének 90. esztendejében Pitvaroson elhunyt. Temetésén, szeptember 16-án dr. Gubcsó András és Matthaidesz Gyula lelkészek szolgáltak. Az Ür Jézus hűséges szolgáló leányának végtisztességénél nagyszámú gyülekezet jött össze a szomszédos Csanódalbertiről, Ambrózia:!várót és Tótkomlósról. özvegységének 55 éve alatt türelemmel hordozta magányosságának keresztjét. Szüntelenül munkálkodott a gyülekezetben. bibliaórákat szervezett, adományokat gyűjtött, oltárt díszített és nagyon sokat imádkozott. Férjét az első, fiát a második világiháborúban elvesztette, de Istenbe vetett bizalmát nem. — Az elhunytban Koppány János tótkomlós! lelkész az édesanyját gyászolja. „Az Ür szemei előtt drága az ő kegyesednek halála”. id. Boros Gyula az acsádi gyülekezet hosszú időn át volt presbitere 88 éves korában elhunyt. Temetése szeptember 21-én volt Acsádon. „Hosszú élettel elégítem meg és megláttatom vele üdvösségemet”. az eddig kapott 700 ezer dollárnyi segély messze túlhaladta már. Az egyházi segélyszervezetek részére kiutalt segítségre szoruló terület Huarmey kikötővárostól hatvan kilométerre az ország belseje felé, Aijy helységig terjed. Jelenleg ezen a területen 53 ezer perui lakos közreműködésével a megrongált utakat állítják helyre. Csak feküdt... feküdt... Emlékként őrizgetem magamban azt a napot, melyen az egyik Állami Szociális Otthon kilencvenöt esztendős lakóját, Pató nénit meglátogattam. Pató néninek az ő nagy öregségében minden ereje elfogyott már. Csak feküdt,... feküdt. De nagy dolog is megöregedni! * Fehér főkötős gondozónővér lépett a ragyogó tisztaságú szobába. Megigazította az ágyban fekvő beteg öregek feje alatt a párnákat. Láttam, meg is simogatta a kicsi öregeket. Közben egy-egy melengető szót is hullatott rájuk; — s máris sietett tovább. A szomszédos szobában is reá vártak az öregek. Szolgálatot végezni — akármilyet is — mindenkinek csak így volna szabad, mint ahogyan ez a fehér főkötős gondozónővér tette! „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy csillag megy az égen — úgy érdemes!” Csak úgy! Szívből. Szívvel. — Hány gyermeke van Pató néni? — kezdtem a beszélgetést a kilencvenöt esztendős asszonnyal. — Nem tudom. Nem emlékszem — felelte és kiszáradt szeme a messzibe nézett. Arra gondoltam: ilyenek leszünk mi is? Én is? * — Mégis mire emlékszik az életéből Pató néni? — próbáltam élete múltjába visszavinni őt. — Arra emlékszem, hogy iskolába jártam és nagyon szerettem énekelni — mondta. Miért van az, hogy amint sokasodnak az éveink, nem az előbb kimondott szóra, nem a tegnapra, hanem egyre inkább, egyre tisztábban a gyermekkorunkra emlékezünk? De jó is az Isten, hogy öregségünk idejében a gyermekkorunkba visz vissza. Oda, ahol még gondtalan tk, boldogok voltunk. Oda visz el, ahol a kenyerünket még az édesanyánk szelte. * — Ugye arra is emlékezik Pató néni, hogy ott az iskolában melyik volt a legkedvesebb éneke? A kilencvenöt esztendős asz- szony énekelni kezdett: „Mint a szép hives patakra a szarvas kívánkozik, lelkem Istent úgy óhajtja ...” Itt elfogyott a lélegzete, de aztán folytatta: „Színed elé óh nagy Isten vajon mikor jutok innen?” Más az, amikor egy életerős ember énekel — s más, amikor egy fáradt öreg embertestvér ajkáról szakad fel a színét vesztett szó. * Azt kérdeztem végül ettől a nagyon idős asszonytól, hogy van-e valami kívánsága, amelyet szeretne, ha teljesülne még a földi életében. — Pihenni szeretnék — mondta sóvárogva. Pihenni! Láttam! Az öregségben nagyon el lehet fáradni! Adhat e valaki ezeknek a nagyon elfáradt embereknek pihenést? ... Hallgassátok csak! Valaki szól! — „Jöjjetek énhozzám mindnyájan akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve — s én megnyugosztallak titeket!” Ismerős hang! Jézusé! 0 hívogat! Nem lenne érdemes élni, ha elfáradásunk idejére nem lenne ígéretünk a piliehnésre. Nem lenne ígéretünk a test és a lélek nyugodalmas, békés, örvendező csendjére. Hadd mondhassam meg azt is még, hogy ennek az ígéretnek hatalmas fedezete van. Jézus Krisztus keresztje, halála a fedezete ennek az ígéretnek. Amíg az erőnkből telik, keressük meg a minket hívogató Jézust! Meg kell találnunk őt. így, Jézusra találva jó megöregedni. Németh Géza
