Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-10-04 / 40. szám
Önzésből szeretetre A BIBLIA az élet könyve, útbaigazítást ad a teljes emberi élet számára, a hétköznapi problémákra is. A keresztyén élet: élet a hit jegyében. Ez azt jelenti, hogy teljes és valódi élet, nem szakad el a földi világtól, nem feledkezik meg az emberről és életviszonyairól, hanem megpróbál keresztyénül élni, hitből cselekedni. Jézus tanítványaként viselkedni az élet minden területén. Törekedjünk az életcélokra, amelyek jellemzői a keresztyén ember hitének és életfolytatásának. Melyek ezek? AZ IGAZSÁG MAGATARTÁSA akkor is megszólal és érvényesül, amikor a tételes törvény nem szabályoz semmit. Az élet legnagyobb területe olyan, amelyről a törvények nem szólhatnak, de amelyek mégis az emberi együttélés döntő területei. Az emberekhez való helyes viszony az igazságosság. Az emberekhez való viszonyban az Isten embere az ő irányítása, parancsa szellemét teszi magáévá. Igazságos a keresztyén ember mindenkihez, de tudja azt, hogy Isten ítél, ő a bíró, ő megfizet. Ha nem is látszik rögtön és automatikusan Isten igazságot tevő ítélete, bizonyos azonban, hogy minden erkölcsi bűn magában hordozza büntetését, s annak érvényesülése előbb-utóbb nyilvánvalóvá válik. Ezért a keresztyén ember az igazság végrehajtását az igazságosan ítélő Istenre bízza. AZ ISTENFÉLELEM az életfolytatás irányát jelzi. Isten embere belső önmegtartóztatásban él, úrrá lesz kívánságain és vágyam, amelyek bűnbe és veszedelembe vinnék. Mindenekelőtt pedig óvakodik mások megkárosításától, az irgalmatlanság, embertelenség cselekedeteitől. Mivel Isten felöl tájékozódik, ezért cletfolytatását Istenhez méri. Aki számára az élet súlypontja Krisztusban van, annak az a döntő, mit szól Jézus az élet konkrét fordulataihoz, mit tenne Jézus az én helyemben, hogyan látná Jézus az én tennivalómat és hogyan cselekedne? A Jézus felöl tájékozódó ember ezért életviszonylataiban önzetlen, szerény, szeretetteljes. Istent féli és szereti, tehát úgy cselekszik és él, ahogy azt Ura kívánja. Jézus maga életszabályozó erővé es tényezővé válik. Az istenfélelem áthatja mindennapi életűnket is. Beviszi a hétköznapokba, életünk körülményei közé Isten tiszteletét úgy, hogy hitünk gyümölcse meglátszik cselekedeteinkben. Meglátszik otthoni szokásainkon, viselkedésünkön, magatartásunkon az, hogy mi Isten akaratát követjük a szeretet útján. A mindennapok sodrában válik láthatóvá keresztyénségünk. Ott tündöklik fel, hogy emberszeretetünk kiárad hazánk és népünk szeretedére, kiszélesül az emberiség békés jövendőjéért érzett felelősségre. A HITRE törekedjék az Isten embere. A hit nemcsak Isten létezésének elhivése, hanem annak az erőnek és hatalomnak az ismerete, amely a hitből fakad. A hit azért emberformáló erő, mert ha hiszünk Jézusban, akarjuk is őt követni. Ha ő az emberszeretet Krisztusa volt, mi is az ő útján akarunk járni. Ha ö Emberfia volt, vagyis Isten létére annyira közel került az emberhez, hogy annak minden gondját, sorsát felvette, akkor mi is ezt akarjuk tenni. így válik elevenítő és mozgató erővé a benne való hit. Ezért cselekvő és tevékeny dolog a hit, megnyitja az Istennek tetsző tettek sorozatát és áradatát. Az ember életútját szabályozza és irányítja, mert a hit mindig engedelmesség is, annak, akiben hiszünk, akit elfogadunk, akinek követőjévé válunk. A SZERETETRE TÖREKEDJÉK az Isten embere. A hit gyakorlati oldala a szeretet. Aki Jézus Krisztusban hisz, az benne megtalálja az élet új rendjét. Mert Isten maga azzal nyilvánította ki ember szer etetét, hogy .Jézust adta a világnak, akiben az emberi együttélés új rendjét mutatta meg. Ezért járnak tanítványai a szeretet útján, ezért mondta Jézus a Hegyi Beszédben, hogy boldogok a békét szerzők. Jézus ennek az új emberségnek az elindítója. Művét a keresztyén anyaszentegyház folytatja a földön. Hirdeti Jézus szeretetét, de úgy, ahogy azt 6 képviselte, hogy azt nem maga felé fordítja, hanem embertársak félé, közöttük kell érvényesülnie Jézus lelkületének. A tőle tanult szeretet kész a szolgálatra, önfeláldozásra, a másik javáért való élésre. Tekintettel van embertársára, együtt örül vele, együtt dolgozik vele, együtt épít vele, bajában, betegségében együtt szenved vele. Hordozza a közösségnek, az embertársaknak gondjait. Felépíti az összetart&zást, helyrehozza a hibákat, gyógyítja a bajokat, ott van, ahol cselekedni és segíteni Jcell. így válik konkréttá, gyakorlativá, hétköznapivá a szeretetben a keresztyén hit. A TÜRELEM ES A SZELÍDSÉG ezért jellemvonása a keresztyén embernek, mert Isten maga türelmes és hosszútűrő. Ö indítja hasonlóra az embert embertársa iránt. Miért lenne türelmetlen vagy indulatos az, aki maga vigasztalást, kárpótlást, erőt kap Isten igéjéből? Miért lenne haragos ott, ahol más elvesztené a türelmét, amikor Isten szeretete erősíti őt? Az Ószövetség szerint „jobb a hosszútűrő az erősnél, és aki uralkodik a maga indulatán, annál, aki várost szerez meg" (Péld 16, 32). Isten emberének önfegyelme, magalűrtőztetése azért válik. lehetővé, mert ezt attól az Istentől tanulja, aki kész a gonosz szolgának óriási adósságát elengedni, hogy ő is elengedje azt az apróságot, amellyel vele szemben tartoznak (Mt 18, 23—25). Ezért a mindennapi életben tanúsított türelem a tükre annak, mennyi szeretet van bennünk. D. dr. Ottlyk Ernő FINN ELSŐÉVES TEOLÓGUSOK Helsinkiben az egyetem evangélikus hittudományi karára ez évben 169 elsőéves hallgatót vették fel, 110 férfit és 59 nőt. Az őszi pótfelvétel alkalmával ez a szám bizonynyal némileg emelkedni fog. Az arány mind számban, mind elosztásban kedvezőbb az előző évinél. Néhánnyal többen vannak a tavalyiaknál, de főképpen erősen változott az arányszám a férffi hallgatók javára. A mi szcrelnietes hajlékunk — A csömöri gyülekezet ünnepén — Ez évben már másodszor írunk a csömöri gyülekezetről. Ez év tavaszán iktatták be hivatalába a csömöri gyülekezet fiatal lelkészét. Arról az ünnepről lapunkban megemlékeztünk. Most — 1970. szeptember 20-án — ismét ünnepre gyűlt össze a gyülekezet. A nyár folyamán templomukat kívülről renováltak. A templomrenoválás mellett maradt idejük és áldozatuk a parókia külső renoválására is. A Budapest kapujában fekvő csömöri gyülekezetnek régi vágya volt, hogy templomát új köntösbe öltöztesse. 1968 óta gyűjtöttek erre a célra. Solymár János előző lelkész kezdeményezésével, s az új lelkész fiatalos lendületének segítségével is, ez a vágyuk teljesülhetett. Minden külső segítség nélkül 140 000 forintot áldozott a gyülekezet templomának megújítására. A templom renoválásának befejezésekor a gyülekezet néhány asszony tagja felvetette azt a gondolatot, hogy a parókiát is renoválják. Ezt az elképzelést is valóra váltotta a gyülekezet áldozatos szeretete. Közel 12 000 forintos költséggel ezt a munkát is elvégezték. A munkák befejezéseként a gyülekezet hálaadására meghívta az egyházkerület püspökét, D. Káldy Zoltánt is. Az ünnepi hálaadó istentiszteleten, amelyen a püspök prédikált, részt vett Tooming észt érsek is. Igehirdetésében a püspök a templom szolgálatáról szólt. A zsoltáros szavaival szerel- metes hajléknak nevezte a templomot, ahová az ember úgy tér be, mint igazi otthonába. „A zsoltáros arról beszél, hogy a gyülekezet vándorló nép. Azért jön ide minden hivő, hogy erőt kapjon az Isten felé vezető úton.” Az Isten felé vezető út Csömörön, Magyarországon, a mi társadalmunkban van. Ez az a hely, ahol szolgálnunk, szeretnünk és élnünk kell. Ehhez a szolgáló szere léthez ad Isten itt, ebben a megújított templomban újra meg újra erőt mindazoknak, akik ide jönnek. „Bárcsak ti is el tudnátok mondani, hogy ez a hely szerelmetes hajlék a számunkra, ahol Isten szól hozzánk, és eligazít mindennapi életünkben” — mondotta befejezésül a püspök. Az istentisztelethez rövid közgyűlés kapcsolódott, melyen a gyülekezet lelkésze, Solymár Péter ismertette a gyülekezet történetét és a templom renoválásának eseményeit. Jó volt hallani az Árpád-korra visszamenő történeti visszapillantást, mely egyenesen torkollott a mába. A közgyűlés megkapó pillanatai voltak azok, amikor Tooming érsek, az észt evangélikus egyház vezetője köszöntötte a gyülekezetét. Köszöntőjében kiemelte azt a testvéri kapcsolatot, mely összeköti az észt és a magyar népet De ennél a kapcsolatnál még szorosabb kötelék az a kapocs, amely Jézus Krisztuson keresztül köt össze bennünket Ezt a gondolatot szólaltatta meg meghatott szavakkal Anja Paalanen finn segéd- lelkésznő is, aki Teológiai Akadémiánkon ösztöndíjasként ismerkedik egyházunk teológiájával és a magyar nyelvvel. Jó volt látni és érezni azt a szeretetet, amellyel a csömöri gyülekezet minden tagja ragaszkodik templomához és ezen keresztül is Jézus Krisztushoz. öröm volt minden jelenlévő számára, hogy" ezen az ünnepen ismét együtt lehetett magyar, észt és finn, akiket nemcsak a közös múlt, hanem Jézus Krisztusban a közös jelen is összeköt. ff j„ Kendeh György HOLTIG TANULNI Álmomban régi jó barátnőm üzente: tanuljak tovább. Én, aki kerek ötven éve végeztem el az iskolát! Hetvenesztendős, ősz fejemmel iskolába nem járhatok, de ígérem: a jó tanácsnak szívem szerint szót fogadok. Gyakorlom a főtantárgyat, mit úgy hívnak, hogy szeretet. Ismételem a megbocsátást, s az alázatos életet. Holtig tanulom a nagy leckét, hogy mit jelent a drága hit, mely megragadja a kegyelmet, s a végső vizsgán átsegít. S ha nem felelek is ötösre, hű Pártfogóm ott lesz velem, aki életét adta értem. S nem buktat meg a kegyelem. Dömötör Ilona A FORD- ÉS A HUMANUM-ALAPÍTVÁNY SEGÍTI AZ ÖKUMENIKUS MUNKÁT Az egyesült államokbeli Ford-Alapítvány és a svájci Humanum-Alapítvány együttesen 240 ezer dollárral támogatja ebben az évben az Egyházak Világtanácsa és a Vatikán közös tanulmányi bizottságának, a genfi székhelyű SODEPAX-nak a munkáját. A SODEPAX-bizottság 1968-ban alakult és feladata, hogy tanulmányozza a társadalmi-gazdasági kérdéseket és segítse az egyházakat a döntő világkérdések — hogyan lehetne a világ anyagi javait igazságosabban elosztani és hogyan lehet megőrizni a világ békéjét — és helyi társadalmi-gazdasági dolgokkal összefüggő kérdéseik megoldásában. A protestánsok együttműködésének ínunk álója — Négyszáz, éve született Alvinczi Péter — A XVI. és a XVII. század- Megrázó erővel mutatta be fordulón talán a törökkel és a némettel folytatott küzdelem sem mondható nagyobbnak, mint az a harc, amelyet protestáns prédikátoraink és az újra megerősödő katolikus egyház képviselői vívtak egymással. Ekhós szekéren vándorló, primitív „nyomdák” és tollforgató őseink adtak hangot protestáns népünk érzéseinek, és vették fel a küzdelmet az ún. ellenreformációs törekvésekkel, amelynek célja ez volt: meggátolni a protestantizmus további terjedését, és elnyomni a népet, kizsákmányolni még jobban, mint eddig. Ez az ellenreformációs szellem és magatartás kitűnően beleillett a Habsburgok függetlenségellenes és gyarmatosító, elnyomó terveibe. Ennek a korszaknak kiemelkedő egyénisége volt Alvinczi Péter, a „kassai magyar pap”. Életéről csak keveset tudunk. 1570-ben született. Nagyváradon, Witten- bergben és Heidelbergben tanult. Megismerte a reformáció lutheri és kálvini formáját. Életcéljának tekintette, hogy a közös sorsú evangélikus és református egyházat minél közelebb hozza egymáshoz. Az Alföldön, később a Felvidéken szolgált. Nagy toll- harcot vívott tanulótársával és ellenfelével, Pázmány Péterrel. Látta, hogy népünk török és német uralom alatt, földesúri elnyomásban szenvedett. Bocskay István, Rákóczi Zsigmond és Bethlen Gábor bizalmas embere volt. Politikai és diplomáciai tárgyalásoknál, kiáltványok megszerkesztésénél, végrendeletek megfogalmazásánál bizonyára gyakran igénybe vették Alvinczi Pétert, mint udvari prédikátort. Bocskay István végrendeletét is ő írta. a Habsburgoktól és katolikus kiszolgálóiktól, hitükben üldözött protestáns nép, és vagyonában, szabadságában, függetlenségében zaklatott lakosság sorsát Alvinczi egyik művében, amely 1619-ben jelent meg. A mű kétnyelvű, magyar és latin szöveggel, és csak 2 példányát ismerjük. Alvinczi Péter nem támadott, hanem épített, tanított* védekezett. Nem harcos, hanem lelkipásztor, aki észrevette a társadalom hibáit is. Olyan volt, mint korának legtöbb protestáns papja. Egyik külföldi professzorának, Páreusnak a hatására, és felismerve a hazai viszonyokat, munkálta a hazai protestánsok összefogását, közös szolgálatra. Fontosnak tartotta, hogy a közös célok, közös feladatok vállalása és raun- kálása a protestantizmus mindkét ágának programja legyen. Ellenfelét, Pázmányt a bécsi udvar megjutalmazta, Al- vinczinak pedig patrónusok, mecénások után kellett járnia, hogy műveit kiadhassa Már elmúlt 60 éves, amikor még mindig hosszú utak megtételére vállalkozott, hogy betegen is buzdítson, tanítson, tevékenykedjen. Élete végén jelent meg nagy prédikációs gyűjteményének első része. Második részét halála után adták ki. Zamatos, ízes magyar nyelve, közérthető kifejezései mellett kor- történeti és néprajzi adatokkal. a keresztnevek magyarázatával is találkozunk itt. 1634-ben halt meg. Gondoljunk hálásan Atvtrv- czi Péterre, akinek nemcsak a protestáns ökumenikus mozgalom, hanem szeretett népe is sokat köszönhet. Barcsa Béla HELSINKI ÜJ ORTODOX PÜSPÖKE A 96%-ban evangélikus Finnország „második népegy- háza”-ként él az arányaiban kicsiny finn ortodox egyház. Élén Paavali érsek áll, aki a helsinki egyetem evangélikus hittudományi karának tiszteletbeli doktora. A finn ortodox egyház helsinki kerületének püspökévé most nevezték ki Johannes püspököt, aki eddig a lappföldi kerület püspöke volt. Johannes püspök — polgári nevén Wilho Reino Rinne — a finn evangélikus egyházból indult. Turkuban született 1923-ban, s Porvoo-ban avatták evangélikus lelkésszé 1948-ban. Teológiai doktorátust szerzett az evangélikus hittudományi karon 1966-ban. Ortodox lelkésszé szentelték Konstantinápolyban 1967-ben. Szerzetes és archimandrite lett a Patmos szigeti János-kolos- torban. 1969-ben lett lappföldi püspök, s most Helsinki ortodox püspöke. Az említetteken kívül teológiai tanulmányokat folytatott Angliában, az USA- ban. Tessalonikában és Lenin- grádban. ( A püspök nem azonos azzal a K. E. Rinne-vel, aki többször járt Magyarországon.) ÜJABB ÁSATÁSOK JERUZSÁLEMBEN Avigad professzor, egy archeológiái kutatócsoport vezetője bejelentette, hogy megtalálták Jeruzsálemben a Krisztus születése előtti 7. évszázadból származó ún. „széles kőfalat”. Ezt a falat említi Nehémiás 3,8 és 12,38 és ez a fal mutatja, mekkora volt a város abban az időben, amikor Nabukodonozor babiloni király Kr. e. 586-ban elfoglalta és szétdúlta. A most megtalált falrészlet 25 méter hosz- szú és 7 méter vastag. A METODISTA VTLÁGTANÁCS TILTAKOZÁSA RODÉZIA KORMÁNYÁNÁL A Metodista Világtanács Végrehajtó bizottsága Genfben, augusztus 21-i ülésén tiltakozott Smith rodéziai miniszterelnöknél a vallásszabadság korlátozása miatt. A rodéziai kormány ugyanis korlátozni akarja Muzurewa metodista püspök mozgási szabadságát. CHAGALL! Az ő csodálatos színes ablakait avatták fel azon a szeptemberi napon a Frau- münster templomban. Azóta szinte zarándokolnak oda az emberek. Ülünk, nézzük az üvegbe-színekbe költött üdvtörténetet. Valami tisz t egyszerűség sugárzik a szemünkbe, az alkotás minden modernsége mellett is. öt keskeny, magas ablak. Egy óra alatt sem lehet eléggé megnézni. Jeruzsálemben az egyik zsinagóga ablakait is ő festette, de azok némelyike odalett a hatnapos háborúban. Kérték az izráeliek mint Zürichi hallom, hogy a művész pótolja a károsodásokat. Erre ő közölte velük: előbb kössék meg a békét — utána szívesen. (így még jobban esett méternyiről látni ezt a rendkívüli embert.) LÄUFER kisasszony szokása szerint mosolyog. „Tehát egy falusi gyülekezetét is szeretne megismerni? S persze még a félév kezdete előtt... Ó, nicsak, önök németül is kiadták a szépirodalmi kötetüket? Ja, berlini. Tudja, mit? Most megnézem, bent van-e a főnököm.” S pár telefon-mondat után már kalauzol is át a megfelelő szobába, ahol Pfarrer SCHAF- FÉRT fogad, mégpedig magyar jó napot-tal! Kiderül, hogy felesége perfekt beszél magyarul, magyar származású szülei révén. Előbb megköszönöm a remek lehetőséget, hogy tíz hónapig Svájcban tanulhatok — s aztán szalad is a társalgás tovább. SCHWEITZER professzornál egy este. Mintha nem is először találkoztunk volna, olyan meghitt az eszmecsere. A nairobi világgyűlésről beszélve egyszercsak a Kenyába nemrég mozaik kiküldött két magyar református lelkész egyházi és gazdasági munkáját kezdi dicsérni dr. Eduárd Schweizer. De kicsi a világ! S megmelegszik ilyenkor az ember szíve. CSAO, IGNACIO! A spanyol visszaköszön. Good morning. Mang! Szénfekete ábrázatának szélességével mosolyog rám a nigériai. Angolul ő tud jobban, franciául a kongói Mutamba — a némettel jó páran kissé hadilábon állnak. Főleg reggelinél ismerkedünk ebben a tarka népű diákotthonban. Ez aztán az Ökumene! Akad itt még — európai is. LANGALÉTA fiatalember a felvonónál, szombaton késő délután. Ismerkedési kísérletemre keservesen mutogat. Végre kinyögi, hogy „ungarisch”. Nagyot csapok a vállára: „Hát akkor szervusz, tudtam már rólad!” Kiderül azonban, hogy ő azt várja, akinek én őt hittem, a sporttársát. Jönnie kell egy olasszal, sétáljunk ki addig, jó a levegő a hegyi negyedben. Alig tisztázódik, hogy a hosszú fiú csak pár hete ,felejtette kint magát”, amikor már itt is a kocsi. „Pastore protestante” — teszem oda a nevem után bemutatkozáskor, de aztán izzadhatok, mert az olasz nem lelkesedik a német, angol, de francia nyelv iránt sem. Csak „italiano.” Már kérdezi is: mi van várakozó barátunk édesanyjával? Mi lehetne? — gondolom magamban, s már tolmácsolom is magyarul. A közel kétméteres fiatalember szemét elfutja a könny. „Két napja kaptam levelet. hogy meghalt.” Torkomban dobog a szívem. „La sua madre e morte” — mondom az: olasznak. Az is csak áll földbegyökerezett lábbal, elfordul, a szeme körül babrál. Nyelek én is nagyokat; pillanat alatt ott találtam magam valaki nyomorúságának mélységes közepében. Mert — mint hamar megtudom — idegbeteg volt az édesanya. Mit gondolhat most a fia, vajon miért half meg? „Gyere fel majd hozzám, ha jónak érzed” — mondom a fiúnak, akinek létezéséről sem tudtam pár perce. Neki most mennie kell. Lent ragyogni kezd a város. De milyen sötét felhők jönnek fel néha így estefelé. Bodrog Miklós
