Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-09-27 / 39. szám
I 0 RS Z ÁG 0 S E VAN G É L I KU S H ETILAP XXXV. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM 1970. szeptember 27. Ara: 2,— torint Elküldettünk a világba (4.) — A Lutheránus Világszövetség Ötödik Nagygyűlése Evianban — A Szentlélek azonban nemcsak a lelkészt ajándékozza meg ajándékaival, hanem a gyülekezeteket és a laikusokat is. Ezért az igazi evangélikus gyülekezetnek antikleri- kálisnak kell lennie a szó nemes értelmében. És tudatosítani kell a gyülekezet tagjaiban, hogy a reformátort tanítás értelmében minden hívőnek papi szolgálatot kell végeznie a gyülekezetben, még ha a lelkésznek különösen is feladata és kötelessége a kapott elhívás és gyülekezeti megbízatás alapján az evangélium hirdetése és a hívek pásztorolása. Az egyház és a gyülekezetek szervezete Az ilyen jellegű közösségi munkának a kialakítása érdekében újjá kell teremteni természetesen az egyházak és a gyülekezetek egész berendezettségét is. De új típusú lelkészekre is szükség van, hogy az újra fogalmazott feladatokat el tudják látni. A különböző egyházak és nemzetek kultúráját és hagyományát meg kell jól ismernie, de elsősorban a környező világot. Ezért nagy szerepet kell játszania á lelkészképzésben a különböző'segéd- tudományoknak, társadalom- tudománynak és társadalom- lélektannak egyaránt. Az egyházak és a társadalmi felelősség Megítélésem szerint abban lépett nagyot előre Evian Helsinkihez képest teológiai gondolkodásában, hogy nem rekedt meg az evangélium továbbadásának értelmezésénél, hanem azt szorosan kapcsolta a diakóniához, méghozzá a társadalmi, illetve politikai szolgálathoz. Ezért javasolja például, hogy tisztázza az jvangélikus teológia, az ún. „politikai igehirdetés” problémáját, az egyház és állam egymáshoz való viszonyát stb. Minden egyes keresztyén embernek és egyháznak aktívan kell részt vennie a társadalom életében, mert az egyház nem légüres térben mozog távol a társadalom problémáitól. Ezért mondja ki a munkacsoport jelentése, hogy a Lutheránus Világszövetségnek sürgősen figyelmeztetnie kell tagegyházait arra a feladatukra, hogy a gyülekezeteket tegyék érzékenyebbé a kulturális, politikai, társadalmi és gazdasági kérdések iránt. Az egyázak vizsgálják meg a maguk területén a társadalmi igazságtalanságok és jgyenetlenségek gyökereit és hassanak oda, hogy megvalósuljon a társadalomban az igazság és egyenlőség elve. Rendkívül figyelemre méltó azonban az a figyelmeztetése is ennél a pontnál a jelentésnek, hogy miközben az egyházak aktivizálódnak a társadalmi és politikai felelősség terén, ne erőszakolják rá akaratukat mint egyházak a világi berendezettségekre. & jövő egyéb feladatai Nemcsak a nagy világgyűlések korszaka avult el, ahol az idő rövidsége miatt lehetetlen alapos munkát végezni, de az állandó bizottságok ideje is lejárt, ahol egy és ugyanazon témán évekig viElküldve az evangéliummal Régi gyakorlat már a világgyűléseken, hogy a főtémát több altémára bontják és a résztvevőket — előzetes kívánságaiknak megfelelően — munkacsoportokba osztják, hogy így alaposabb, részletekbe menőbb munkát tudjanak végezni. Ez történt Evianban is. Az első munkacsoport volt a kimondottan teológiai esz- mélkedésre kijelöltek közössége, melynek ezzel a témával kellett foglalkoznia: Elküldve az evangéliummal. Ebben a csoportban vettem részt s így ennek eredményeit és problémáit igyekszem röviden összefoglalni olvasóink részére. Már az 1963-as helsinki világgyűlés bebizonyította, hogy az ilyen világgyűléseken lényegbe vágó tanulmányi munkát végezni nem lehet. Nemcsak a résztvevők nagy száma miatt, hanem elsősorban a teológiai álláspontok és vélemények sokfélesége miatt. Kimondottan polarizálódott az evangélikusság a világon. Ma már nincs olyan teológiai vélemény, amelynek nemzetközi tekintélye volna. A világ minden tájáról érkező emberek hozzák magukkal saját kérdéseiket, amiket meghatároz az á társadalmi helyzet, amelyben az evengéliumot hifdetik. Csak egy dologban közös a helyzgt, amelyben éíünk és ahol az Isten igéjét az emberek adott helyzetére vonatkoztatva kell hirdetnünk és megélnünk: az elvilágiasodás és az embereknek az az igénye, hogy az evangéliumhirdetés konkrét legyen. Az evangélium a misszióban A harmadik világ keresztyénéi igen nagy számban voltak ott Evianban és ez a tény eleve meghatározta nemcsak a viták jellegét, de a tartalmát is. Ma már nemcsak a nyugati hagyományos formák átvétele okoz problémát a harmadik világ egyházaiban és azok missziói munkájában, hanem maga a tartalom is, ahogyan azt a keresztyének megélik. Nem az evangélium és nem Krisztus jelent problémát a harmadik világban az embereknek, hanem az egyház. Mert a misszionáriusoktól nemcsak az evangéliumot kapták, hanem egy darab nyugati kultúrát is és sokszor nem lehet a kettőt megkülönböztetni egymástól, ahogyan egy indiai résztvevő kijelentette. Arra szólította fel a világgyűlést, hogy a tősgyökeres teológiai megfogalmazás és istentiszteleti formák keresésében segítsék az anyaegyházak Afrika, Ázsia és Dél-Amerika egyházait Az evangélium ereje ma Ezért jelenti ki a munka- csoport jelentésében, hogy az evangélium ereje akkor lesz nyilvánvalóvá, ha az egyes keresztyén ember és az egyház konfrontálja magát: a bűnnel, amit nem lehet emberi erővel jóvá tenni, a halállal, amit nem tudunk kikerülni és az emberiség gondjaival, bajaival, amik mellett nem szabad elmennünk. Ha ezekkel konfrontáljuk magunkat és egyházunkat, akkor a Szentlélek ma is megajándékoz bennünket az evangélium erejével, hogy élhessünk, szolgálhassunk és dicsérhessük Isteniül tatkoznak. Az aktuális kérdésekre idejében kell választ adni, különben csak kullogni fog az „egyházak gondolkodása” a világ tettei „után”. így pl. rendkívül aktuális volna ma választ kapni az emberi méltóság és a modern orvos- tudomány viszonyának a kérdésére, de az emberi jogok teológiai alapjainak a világos kifejtésére is. Megítélésem szerint a Lutheránus Világszövetség elindult ezen az útón és ami jó és előremutató Evianban elhangzott vagy megtörtént, azt már nem tudja senki visszacsinálni. Harcok még lesznek a konzervatív irányzatúakkal, de ezek kimenetele nem kérdéses. Dr. Pálfy Miklós (Folytatjuk) ß Észt és lett vendégek egyházunkban Szeptember 15-én egyházunk meghívására hazánkba érkezett Alfred Tooming észt és Janis Matulis lett érsek kísérőivel. A magas rangú észt és lett vendégeink részt vettek a Teológiai Akadémia tanévnyitó ünnepségén, előadást tartottak a Veszprémi Egyházmegye lelkészi munkaközösségi ülésén Gye- nesdiáson, meglátogatták egyházunk intézményeit, tárgyalásokat folytattak egyházunk vezetőivel, ezenkívül látogatást tettek a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa elnökségénél is. Szeptember 20-án, vasárnap igehirdetéssel szolgáltak a kelenföldi és a zuglói templomban. Wcsterprd Madsen püspököt díszdoktori címmel tünteti ki Teológiai Akadémiánk Westergárd Madsen püspök jól ismert északi egyházi vezető a világ evan géli kusságá ban: hosszú időn át az egyházi szere- tetmunka irányítója volt a dán népegyházban, mielőtt egyháza a- legmagasabb tisztségbe hívta el. Magyarországon is járt és közismert arról, hogy mennyit fáradozott az egyházaink és népeink közti baráti kapcsolatok elmélyítésén. ökumenikus és egyházvezetői munkásságának, az egyházunk és a dán evangélikus egyház, de általában az északi evangélikus egyházak közötti jó kapcsolatok érdekében végzett fáradhatatlan és jelentős szolgálatának elismeréséül Teológiai Akadémiánk tanári kara ezért őt szeptember 10-én tartott ülésen egyhangú határozattal tiszteletbeli teológiai doktorrá választotta. A díszdoktorrá avatás és az oklevél átadása 1970. szeptember 25-én, pénteken délelőtt 10 órakor nyilvános ünnepi ülés keretében történik meg az országos egyházi ima teremben. mátus teológiai dékánokat, D. dr. Pákozdy László budapesti református professzorral egy- gyütt; dr. Pfeiffer Jánost, a budapesti Római Katolikus Hittudományi Aakadémia pro- dékánjáit; Gerő Sándor baptista teológiai szemináriumi dékánt, Hecker Ádám metodista szuperintendenst, dr. Berki Feriz ortodox esperes-adminisztrátort, Oláh Károlyt és Szigeti Jenőt, az Adventista Egyház és a Szabadegyházak Tanácsa képviselőit, és számos más vendégeket, országos egyházi intézményeink, egyházmegyék és gyülekezetek képviselőit. Ezt követően megtartotta dékáni székfoglaló előadását ezen a címen: „Az egyház és a gazdasági-társadalmi struktúrák”. Ezután következett az akadémiai tanévnyitók mindig megragadó, kedves eseménye: az új hallgatók felvétele. A dékán elsőnek Anja Paalanen végzett finn teológiai hallgatónőt, egyházunk ez évi finn ösztöndíjasát, szólította az emelvényre. Ö sorrendben a negyedik finn ; ösztöndíjasunk, aki egy éven át folytatja majd tanulmányait Akadémiánkon. Helyette ez évben Magyar László lelkész utazott Helsinkibe, a finn egyház ösztöndíjasaként. Az Akadémia első évfolyamára — amint erről lapunk már hírt adott — ez évben nyolc elsőéves hallgatót vett fel a tanári kar, mégpedig öt ifjút és három leányt. Így ebben a tanévben meghaladja a harmincat az Akadémián tanuló teológusaink száma. Az új elsőéves hallgatók kézfogással történt felvétele és köszöntése után léptek a terembe — közvetlenül Budapestre érkezésük után — egyházunk szeretettel várt vendégei, Alfred Tooming tallini észt evangélikus érsek és Janis Matulis rigai lett evangélikus érsek, a szovjetunióbeli két testvéregyház vezetői, két munkatársukkal. A dékán üdvözlő szavaira meleg, közvetlen szavakkal válaszoltak, átadva az észt és lett evangélikus egyházak testvéri köszöntését és kifejezve jókívánságaikat a magyar nép és evangélikus egyház számára. A teremben együttlevő vendégsereg hálás tapssal, melegen ünnepelte a kedves vendégeket. Dr. Nagy Gyula dékán nagy figyelemmel hallgatott tanévnyitó beszédéből alább közlünk néhány részletet. Ez az esztendő jelentős évfordulók és események éve népünk, és benne egyházunk népe életében. Ezek az évfordulók és események mind egy irányba mutatnak, egy közös igazságra figyelmeztetnek. Az egyház és a keresztyének nem valami plátoni „égfölötti helyen”. nem a felhők birodalmában élnek, hanem a mai társadalomban és a mai világban. Személyes Krisztus-hitünket, keresztyén humanitásunkat, teológiai gondolkodásunkat és gyülekezeti-egyházi aktivitásunkat ebben a társadalomban, szocialista társadalmunkban, és ebben a világban, az atomenergia, az űrrakéták és a gazdasági, társadalmi, nemzetközi feszültségek és veszélyek világában kell élnünk. Ha személyes Krisztus-hit, a naponkénti megtérés és a belső erkölcsi megújulás követelménye és ajándéka nélkül akarnánk aktívak lenni a társadalomban, a világban, akkor nem volnánk keresztyének. De ha a Krisztus-hitet, hivő humanitásunkat, le akarnánk szűkíteni valamiféle „belső körre” és visz- sza akarnánk húzódni a gazdasági, társadalmi és nemzetközi emberi problémák elől, nem akarván „belekeveredni a világ életébe”, akkor sem volnánk keresztyének, Jézus tanítványai. * A legutóbbi évtizedekben, de főleg a legutóbbi néhány évben, egyre gyorsuló ütemben ébredtek rá sokan az egyházakban a szeretet szélesebb értelmére: erkölcsi felelősségünkre az ember és földi világa jövőjét döntően meghatározó gazdasági, társadalmi és politikai struktúrák iránt, A keresztyénség szociális és nemzetközi diakóniájában ma négy fő feladat áll előtérben: a békés világrend megszervezésében való aktiv részvétel; ■ a gazdasági-társadalmi igazságosság világproblémái; a faji gondolkodás és faji önzés gyakorlata elleni küzdelem; végül a modern tudományos-technikai fejlődéssel együttjáró veszélyek távoltartása az emberiségtől. * Sem a magyar evangélikus teológiai munkánk, sem egyházunk diakóniai teológiai iránya nem engedheti elfelejtenünk, hogy nekünk — a személyes, embertől emberig ható szeretet naponkénti ezer, meg ezer feladatával együtt — a jobb és teljesebb életformákért, közösségi életrendért végzett segítő szolgálatot elsősorban hazánk és társadalmunk életében kell végeznünk, segítve népünk további gazdasági, társadalmi, szellemi és erkölcsi felemelkedését. Mi, hivő keresztyének, nemcsak sikert kívánunk a népünk jobb és szebb jövőjét építő terveknek, erőfeszítéseknek; hanem a hétköznapok hivatáshűségével magunk is ki akarjuk venni részünket a következő, hetvenes évek gazdasági és társadalmi építő munkájában. Ez azonban nem ment föl bennünket a szélesebb körben, a mai világproblémákban, ránk háruló diakóniai feladatok alól. Társadalmi diakóniánk „aranyfedezete” a mögötte álló, személyes keresztyén élet. Ökumenikus-nemzetközi egyházi szolgálatunk ereje viszont itthoni, hűséggel végzett mindennapi diakóniánk társadalmunkért. És mindhárom végső forrása: az élő, szeretetben munkálkodó hit Jézus Krisztusban. Három jelölt közül a harmadikat, dr. Bertil Gärtner dómprépostot nevezték ki a svéd göteborgi evangélikus egyházkerület püspökévé. A Bo Gierzt nyugalombavonulá- sa óta üres püspöki szék betöltésének eljárását már kora tavasszal megindították, s az elhúzódás egyik oka a finn sajtó szerint a jelölteknek a lelkésznők felavatása és alkalmazása kérdésében elfoglalt negatív álláspontja volt Az áj püspök 44 éves. Tanévnyitás Teológiai Akadémiánkon Rácalmás Dunaföldvár filiája. 36 evangélikus és 48 református összefogásából alakult áldozatos, családias szeretetben élő közösség. Templom utáni vágyuk 1949-ben érett valósággá. Megépülését a hivek egyéni áldozata eredményezte. Nagy Sándor református, és felesége, Szeitz Vilma evangélikus hívek indították meg az egyéni áldozatok sorát, amikor telket és építőanyagot adományoztak a templom céljaira. A felbuzdult hívek anyagi és munkaáldozata hónapok alatt tető alá hozta a hajlékot. Az említett év június 12-én határozták el az építést, s még az év december 4-én fel is szentelték. Tornya csúcsán a kereszt és a csillag egybe- dolgozása a két kis gyülekezet testvériségét jelképezi. A templomot Szabó Ernő építőmester tervezte. Mintegy 40 000 Ft-ba került. 60 ülőhelyes. Az építéskor a két lelkész Mihácsi Lajos és Vida András volt. Ma a havonta két református istentiszteletet Kassai Sándor, a havi egy evangélikus istentiszteletet pedig Mihácsi Lajos látja eL A tanévnyitó akadémiai ülést dr. Groó Gyula prodékán igeolvasása és imádsága után dr. Nagy Gyula dékán nyitotta meg. Köszöntötte egyházunk vezetőit, D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspököket; az Állami Egyházügyi Hivatal képviselőit, Straub István főosztályvezető-helyettest és dr. Pozsonyi László főelőadót; dr. Bakos Lajos református püspököt, dr. Bajusz Ferenc budapesti és dr. Kocsis Elemér debreceni reforMinden szeptember visszatérő, ünnepi alkalma egyházunk életében a Teológiai Akadémia tanévnyitó ünnepe. Ebben az évben, szeptember 15-én, külön is alkalom volt a hálaadásra, amikor az Üllői úti székház szemet gyönyörködtetően megújult külsejű imaterme megtelt a teológus ifjúsággal, lelkészekkel, hozzátartozókkal és hivatalos vendégekkel. A tanévnyitó istentisztelet szolgálatát D. Káldy Zoltán püspök, az Akadémia ez évben felügyeletet ellátó püspöke végezte. Igehirdetéséből lapunk más helyen közöl részleteket. GÖTEBORG ÚJ PÜSPÖKE
