Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-09-20 / 38. szám
Szolgálat a só példája szerint Lk 14,34—35 Akiket Jézus követésére elhívott, azoktól sohasem előre kérte, hogy kövessék őt, hanem mindig előbb ő adott nekik. Tanítványait úgy hívta el, hogy előbb ő ajándékozta meg őket. Csodálatos halfogással, megbékéltető szóval, lelkiismeretük nyugalmával vagy éppen barátságával ajándékozta meg őket, azután kérte: Kövess engem! Bennünket is így hív követésre. Előre adta magát értünk halálra, hogy megváltson, megszabadítson bűneinkből, feltámadott, hogy igazzá tegyen Atyja előtt. Szentleikét ígérte és adja is, hogy legyén erőnk őt követni. így megajándékozotton várja tőlünk, hogy kövessük őt. Ilyen előzmény után szólít meg Jézus bennünket igéjével, adja Szentleikét, megbékít Istennel és az emberekkel, megvilágosít, átformál, alkalmassá tesz és elküld az emberek közé. Küldve vagyunk! Ezt jelenti Jézus követése. Néhány héttel ezelőtt július hónapban a Lutheránus Világszövetség tartotta világgyűlését a franciaországi Evianban. A gyűlés főtémája ez volt: „Elküldettünk a világba!" A világgyűlésen részt vevő egyházi küldöttek a világ minden tájáról hozták hozzászólásaikat, miben, hogyan látják az egyház küldetését. Ott volt ebben a hatalmas anyagban a mi magyar evangélikus egyházunk szava, hozzászólása is. Az „elküldettünk” felöleli egész életünket, kinyitja szemünket egész környezetünk, világunk megismerésére, súlyos elodázhatatlan kérdésekben a megoldás keresésére vagy cppen az útkeresés sürgetésére. Azzal az evangéliummal, amelyet Jézus ránk hagyott nem lehet bezárkózni. Az evangéliumot hirdetni kell és közben össze kell találkozni a világban forró, felvetődő és érlelődő kérdésekkel. Jézus evangéliumával a szívünkben, a benne való hittel bent kell állnunk és élnünk társadalmunkban, segítenünk kell erőnkhöz mérten emberek boldogulását, haladását. Hittel tesszük ezt és ez megőriz bennünket minden olyan tévedéstől, mintha akár Isten előtt, akár emberek előtt jutalmat, érdemet próbálnánk szerezni. Megvan a jutalom. Jézus halálával és feltámadásával megszerezte örök életünket, mi nem jutalomért teszünk így, hanem hálából, mert így szolgálunk Jézusunknak, aki elhívott és elküldött bennünket. Nem tehetünk másként. így lesz életem olyanná. mint az ételben a só. Csak akkor jő, csak akkor van helye az ételben, ha íze van és ízesít. Gyakran tesszük fel a kérdést magunkban, melyik embertől mit várunk, mit tud nekünk segíteni, miben lehet hasznunkra? Most Jézus szava nyomán tegyük fel igy a kérdést magunknak: mit érek én az embertársaimnak? Mit tudnak velem kezdeni? Kinek, kiknek vagyok hasznára? Jó, ha azt látják benned, aki m.indig kész a szolgálatra. Aki nem azt nézi, hogy valami jó nekem, hanem azt, hogy jó a közösségnek. Jó, ha van vigasztaló szavad azokhoz az emberekhez, akik erőn felül hordoznak betegséget, terheket. Jó, ha a részvéten túl valódi segítséget, áldozatot kaphatnak tőled a halál miatt megszomorodott emberek. És jó, ha egy ilyen egyedül maradt, az élettől sebeket kapott embernek legalább beszélgető társa tudsz lenni, ráérsz arra, hogy meghallgasd őt, Már ez is gyógyulás, segítség neki. Jó, ha félre tudsz tenni minden haragot, el tudsz felejteni minden megbántást, meg tudsz bocsátani és nem kényszeredetten, hanem szívből tudsz segiteni, szeretettel tudsz szolgálni annak is, aki megbántott, akitől te rosszat kaptál. Tudod tenni, mert Jézusra hallgattál és tőle tudod, ő megbocsátott neked, ö is szeret téged. Nézz körül, hogy mit tehetsz azért, hogy jobb és könnyebb legyen a melletted élők élete. Hogy több legyen gyermekeink mosolya, hogy nagyobb legyen a megelégedés a kérges tenyerek munkája nyomán . Hogy több jusson a nyugdíjukból élő megfáradt öregeknek, hogy hamarabb kerüljenek tető alá az árvízkárosultak újjáépülő házai. Hogy napvilágra jöjjenek az igazságtalanságok, hogy valóban megszűnjön mindenfajta kizsákmányolás a világon, hogy sok millió éhező embere a világnak ne csak kiáltson kenyérért, de kapjon is, hogy ne kelljen ártatlan embereknek tehetetlenül meghalniok esztelen bombatámadások, harci cselekmények során. Légy első a segítéskor és utolsó a dicséretkor. Nem lehet elválasztani életünket, boldogulásunkat a nagy egész boldogulásától. Nem lehet elmenekülni ettől: közösségért élni, közösségszerűen gondolkodni. Nem mi fogjuk megváltani a világot. Hitünk szerint Jézus elvégezte halálával és feltámadásával. Megváltottaiból pedig olyanokat formál, akik megújulnak és megtérnek önzésükből, és önkéntelenül, észrevétlenül adják oda magukat emberek segítésére, kicsiny vagy hatalmas ügyek megoldására. Vagyis arra, hogy mint a só elvégezzék hivatásukat, ízesítsék, előre segítsék, boldoguláshoz juttassák a világ életét. Tóth-Szőllös Mihálynak a rádióban elhangzott igehirdetéséből JERUZSÁLEM Újabb egyházi nemzetközi konferenciák A Keresztyén Békekonferencia Magyarországon ülésezik a Keresztyén Békekonferencia nemzetközi titkársága és munkabizottsága szept 27—okt. 1. között. A Keresztyén Békekonferencia kezdettől fogva képviselte a keresztyén lelkiismeret szavát a nemzetközi kérdésekben is. Állandó célkitűzése, hogy élen jár ezekben a tanításokban is. Megszólal a pápa is, megszólal az Egyházak Világtanácsa is az emberiség jövőjét érintő alapkérdésekben. Ma már közmeggyőződéssé vált, hogy az egyházak sem hiányozhatnak a béke kérdéseinek megoldásából, a fegyver nélküli világ célkitűzésének szolgálásából, a népek békés egymás mellett élésének mun- kálásából. De valamennyi egyházi világszervezetnél előbb kell járnia az éber keresztyén lelkiismeret szavának megszólaltatásában a Keresztyén Békekonferenciának. Ez a fóruma a világ minden részéről egybesereglett keresztyéneknek, akik azt tekintik feladatuknak, hogy az egyházak élő lelkiismereteként mondjanak prófétai szót az emberiség legdöntőbb kérdéseiben. Az a feladat áll a Keresztyén Békekonferencia hazánkban ülésező bizottságai előtt, hogy megkeressék a nemzetközi keresztyén békeszolgálat aktuális kérdéseire a választ. Széles és átfogó kérdés a béke ügye, az emberiség mai aktuális kérdéseit is magába öleli, mégis kiemelkedik azok sorából az európai béke és biztonság ügye, mint amely a jelenben a legdöntőbb kérdés. A budapesti felhívás hazánkból indította el az európai béke és biztonság érdekében teendő lépésekre vonatkozó javaslatot. Méltó, hogy a Keresztyén Békekonferencia bizottságainak budapesti ülése is érdemben foglalkozzék az európai biztonsági értekezlet összehívásának ügyével. A Keresztyén Békekonferenciának önmagával is van gondja. Az elmúlt években voltak, akik nehéz helyzetet teremtetSZEPTEMBER Valami történt az éjjel, iszonyú, szörnyű, csúf eset. . I nem tudom, tárggyal, személlyel, de leesett, leesett. Nem hallatszott vad kiáltás, sem sikoly, fájó nyögés, csak kis imádság, sóhaj, s pici zörgés, kis zörgés. Az éjjel könnyező voltam, ősz! E kis szóba sok belefér. Leesett hervadtan, holtan egy kis levél, kis levél. Gyarmathy Irén EGYHÁZ A SZOCIALISTA TÁRSADALOMBAN és „Gyülekezeti élet Magyar- országon” címen Rtsfo Jääs- keláinen, az elmúlt évben Teológiai Akadémiánkon tanult finn lelkész két hosszú cikkben számolt be a Kotimaa hasábjain a finn olvasótábornak egyházunk életéről, döntéseiről, világos áttekintést adva egyházunk működéséről. 3600 LÉLEKRE EGY LELKÉSZ A svédországi Bostadban tartották az északi államok evangélikus püspökei szokásos közös értekezletüket, — amint arról már hírt adtunk. Ezen a többi között Kansanaho tam- perei finn püspök előadást tartott „A lelkészek helyzete és szerepe Finnországban” címen. Ebből az előadásból vesszük az alábbi adatokat. Finnországban kereken 2000 lelkész szolgál. Ezek közül 220 nyugdíjas, vagyis a lelkészi kar 11%-a. A lelkészeknek közel egyharmada a harmincas években lépett szolgálatba. Az egyes években felavatott lelkészek száma magas volt a harmincas években, a következő két évtizedben majdnem a felére csökkent, míg a hatvanas években ismét emelkedett, sőt meghaladta a harmincas évekét is. 1968-ban 90 lelkészt avattak. Ennél magasabb a lelkészi utánpótlás sohasem volt. Az utóbbi évekből ismert lelkészhiány eltűnni látszik, hiszen a szükséglet évente 70 új lelkész, bár tavaly nyáron még 29 lelkészi állás betöltetlen volt. A különböző lelkészi állások száma 1252. Ebben 594 a parochusi, és 262 a másodlel- készi állás. Ma a felavatott lelkészek 26n/n-a nem áll egyházi szolgálatban. Az egyházi szolgálatban álló lelkészek számát tekintve egy lelkészre átlagban 3600 lélek esik. Ez az arány a délebbre fekvő gyülekezetekben jobb (2400 lélek), északabbra, az oului és kuopioi kerületekben rosszabb (4300 lélek). (Magyarországi egyházunkban 1000). Teológiát végzett nő ma 600 van Finnországban. Lelkészi felavatásban nem részesülnek. Többségük egyházi szolgálatban áll, mintegy a fele hitoktató. tek a mozgalmon belül, s legyengítették annak lendületét. Most már megvannak a lehetőségei a mozgalom megerősödésének és újra lendületbe jö- vésének. A békéért felelősséget érző keresztyének újra reménységgel tekintenek a Keresztyén Békekonferenciára, hogy az eredeti célkitűzéseknek megfelelően végzi feladatát, valósítja meg a keresztyén lelkiismeret igényét. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa rendezésében végbemenő gyűlések egyúttal azt is tükrözik, hogy a magyar ökumené mennyire egybeforrott a közös keresztyén békefeladatok végzésében. A béke ügye sohasem jelent megosztást, hanem mindig ösz- szefogást és együttműködést. Az evangélikus kisebbségi egyházak konferenciája A Lutheránus Világszövetség európai kisebbségi egyházai kétévenként tartják konferenciájukat. A mostanira szeptember 21—26. között kerül sor Romániában. Az előző kisebbségi egyházak konferenciáját 1968-ban hazánkban tartották. A Lutheránus Világszövetség Evianban tartott V. nagygyűlése óta, amely idén júliusban volt, ez lesz az első nagy konferencia. Azok az evangélikus egyházak képviseltetik itt magukat, amelyek kisebbségi helyzetben élnek, más többségi egyházak mellett. Ez a helyzet sajátos feladatot és életformát jelent. Ez adja meg a kisebbségi egyházak közös nevezőjét, a sajátos összetartozás alapját. A kisebbségi egyházak konferenciájának három főfeladata lesz. Először is „A nagykorúvá lett világ” című témával fognak foglalkozni. Nyugati részről Mönnich, holland profesz- szor, keleti részről dr. Pröhle Károly professzorunk tart előadást. A kisebbségi egyházak képviselői tudatosítani akarják azt a világértelmezést, amelyben egyházaik szolgálnak. Számúnkra a nagykorúvá lett világ a szocialista társadalmat jelenti. Mi ebben a világban kerestük és találtuk meg egyházunk helyét, lényegében azokkal az egyházakkal együtt, amelyek más országban ugyan, de hasonlóan szocialista feltételek között élnek. Európában két társadalmi rendszerben élnek az egyházak, de mindkét rendszernek közös érdeke az európai béke és biztonság. Ezért lehetnek az európai kisebbségi lutheránus egyházak egyek abban, hogy támogatják az európai kormányok biztonsági értekezletét, s állást foglalnak a budapesti felhívásban szereplő javaslatok mellett. A második főfeladat az evangélikus egyházak belső problémáival való foglalkozás területén mutatkozik. A további előadások címei ezek: A gyülekezet új arca; A prédikáció és az istentiszteleti élet megújulása; A lelki gondozás megújulása. Ezeken a területeken bő alkalom nyílik arra, hogy a magyar evangélikus teológiai felismeréseinket képviseljük. Bizonyságot tehetünk arról, hogyan szolgálunk a gyülekezetben, hogyan hirdetjük Isten igéjét, végezzük a pásztori szolgálatot, annak a Jézusnak nevében, akinek az emberszeretete megjelenik úgy is, mint emberről emberre menő segítő szolgálat, de úgy is, mint a nagy emberi kollekti- vumokért érzett felelősség. Harmadik főfeladat a Lutheránus Világszövetség V. nagygyűlésének kiértékelése területén mutatkozik. A kisebbségi egyházak sajátos hangot és magatartást képviselnek az ökumenikus kérdésben, az egyházak egymás közti viszonyában. Több időre van szükség ahhoz, hogy eltűnjenek a régi „uralkodó egyház” magatartásából származó nehéz emlékek. Gyülekezeteink evangélikus hithűségéért hosszú időn át kellett küzdeni, s híveink az evangélikus egyház kincseit féltő szeretettel veszik körül. Ebből az alapállásból más egy kisebbségi egyháznak a magatartása, mint azt az evi- ani nagygyűlés szervezői gondolták. A konferencia után gyülekezeti igehirdetések szolgálatával is ápolni fogjuk az evangélikus egyházak közötti testvériséget. Az Európai Egyházak Konferenciája Szeptember 28—október 1-ig Bukarestben fog ülésezni az Európai Egyházak Konferenciája elnöksége, hogy előkészítse Nyborg Vl-ot, az Európai Egyházak Konferenciája következő nagygyűlését, amely a dániai Nyborgban lesz 1971. április 26—május 3-ig. Ez a konferencia nagyobb és jelentősebb lesz az eddigieknél. Ez tűnik ki a tartalmi feladatokból is, a résztvevők nagyobb számából is, és a hosszabb időtartamból is. Az Európai Egyházak Konferenciája eddigi gyűlései is foglalkoztak már az Európát érintő aktuális kérdésekkel, de a konferencia legalkalmasabb politikai diakóniája most az lenne, ha szerveiben, az egyházakban és a hívekben az európai biztonsági konferencia létrehozásának fontosságát tudatosítanák. Az Európai Egyházak Konferenciájától azt várjuk reménységgel, hogy olyan deklaráció születik ülésein, amelyet nemcsak a tagegyházaknak, hanem az európai országok vezetőinek is megküldhetünk, egyházi hozzájárulásként az európai biztonsági konferenciához. Meggyőződésünk, hogy a békéért viselt felelősség hozzátartozik egyházi szolgálatunkhoz, amint ez az Európai Egyházak Konferenciájának 1971-re tervezett nagygyűlésének központi témájában is tükröződik: Szolgálat Ijtennek, szolgálat embernek. Ez az év gazdag volt különböző ökumenikus nagygyűlésekben, az őszi évad újabb egyházi nemzetközi konferenciái is abba az összefüggésbe tartoznak, hogy az egyházakra váró megsokasodott nemzetközi feladatok a munkának és a szolgálatnak a megsokasodását is igénylik. Ebben jut kifejezésre a keresztyén Xelkiismeret fokozódó felelősségérzése a társadalom és világ dolgai iránt. D. dr. Ottlyk Ernő T alálkozás Hé vízgy örkön Nem természetes, ha hitük és szívük saerint összetartozó emberek együtt lehetnek. Többnyire akkor döbbennek rá erre, amikor sorsunk útjai messzeágaznak egymástól és az együttlét ritka, röppenő alkalommá zsugorodik. Milyen naggyá nőinek ilyenkor értékükben a találkozás morzsái is! Ez történt augusztus 30-án a hévízgyörki gyülekezetben, amikor hosszú évek után templomában köszönthette újra a 80 éves Brezovszky Józsefet, aki 36 évig volt az akkor még Aszódhoz tartotó filia kántora és igazgató-tanítója. A találkozás ajándék! Ezt éreztük mindnyájan, amikor Isten idős szolgája a lekésszel összekarolva lassú, öreges léptekkel végigment a régi padsorok között s a felálló gyülekezet zúgó „Erős vár a mi Istenünk!” köszöntése közepette helyet foglalt az oltártérben, a keresztelő közelében. Evek óta készültünk erre a találkozásra, de hol rossz időjárás, hol testi gyengeség, betegség akadályozta. Már-már arra gondoltunk, le kell mondanunk az együttlétről. S ime most mégis ott láthattuk őt a gyülekezet vezetői között, feleségével az oldalán, régi őrhelyén, ahol évtizedeken át gyermekeket keresztelt, halottakat búcsúztatott, igét hirdetett. Isten ajándékozó Isten valóban! A találkozás az emlékezés és hála alkalma. A gyülekezet már az előző hetekben értékes ajándékokkal fejezte ki emlékező háláját a Váchartyánban magánosán élő idős házaspár iránt. Most is ez a hála szólalt meg a köszöntésekben. A 10 éves Tor da Lajos a mai gyermekek nevében szólt: ,,... Köszönjük, hogy oly sokat dolgozott, fáradozott az egykori hévízgyörki gyermekek között, hogy tanította, nevelte szüleinket és nagyszüleinket. Rajtuk keresztül mi is részesedünk abban, amit ők Igazgató bácsitól kaptak...” A 8 éves Sápi Margitka a gyermeki hála jeléül virágcsokrot adott át az ünnepelt hitvesének. Mrkva István presbiter az egykori tanítványok háláját fejezte ki: „ ... Nagy öröm számunkra, hogy magunk között láthatjuk azt, aki felnőtté nevelt bennünket. Köszönjük, hogy életének legszebb éveit reánk áldozta. Fiatalemberként jött Hé- vízgyörkre s közöttünk öregedett meg, miközben oktatta, nevelte ennek a falunak a népét. Nem tudjuk és nem is akarjuk elfelejteni mindezt...” A lelkész a szorgalmas, pontos és lelkiismeretes gyülekezeti munkáért mondott köszönetét, amelyre a mai szolgálat támaszkodik és továbbépít. „Az elmúlt másfél évszázadban három nagy kántortanítója volt a hévízgyörki gyülekezetnek: Horváth Mátyás (1820—1852), Micsinay Imre (1852—1881) és Brezovszky József (1912—1948). Nagy öröm számomra, hogy az ő barázdájukba járva szórhatom tovább a magot. Örülök, hogy ismerhetem Brezovszky Józsefet, foghatom öreg kezét, mint a múlt biztató üzenetét s beletekinthetek nyílt, meleg szemébe... Isten áldja meg őt hitvesével együtt a hűséges szolgák örömével!” A találkozás emlékéül a lelkész a közös szolgálat 140 éves hajlékának fényképét adta át. Az ünnepelt válaszában bölcs, tiszta mondatokban emlékezett hosszú szolgálatára és megkapó aktualitással. Filippi 4,10—20, valamint 2 Korintus 13, 11—13 felolvasásával köszönte meg a gyülekezet ragaszkodó szeretetét. A zsúfolásig megtelt templomban csillogó szemmel figyelt mindenki a régi kedves hangra: ..Bizonyára a találkozás öröme ad ennyi erőt nekem, hogy el tudtam jönni közétek, kedves templomomba és szólni tudok a gyülekezethez. Isten kegyelme maradjon velünk!” A gyülekezet énekkel felelt az áldást kérő szóra: „Állítsd Uram, egykor jobbodra E szolgádat s minket vele...” (Dt. ék. 488, 7). A találkozás öröm. Valóban az, ha testvérek találkoznak. Olyan nagy öröm. hogy könnyeinket is előhívja. Az öröm könnyeit. Azt már nem lehetett megrendülés nélkül figyelni, ahogyan az idős testvér megölelte, megcsókolta zokogó, egykori tanítványait, akik ma 60—70 éves nagyapák, dédapák, és így búcsúzott tőlük: „Isten áldjon benneteket, édes fiaim!” Majd a sírva éneklő gyülekezet felé integetve, lassú léptekkel indult kifelé a templomból. Presbiter autója hozta, vitte. Hazaindulás előtt még körüljárták a falut. Örömmel állapította meg, hogy itt is mekkorát változott a falu képe. így is van rendjén. Az életnek változnia, növekednie kell! S azok a múlt igaz értékei, akik a jövendőnek készítettek utat! Csak egynek nem szabad megváltoznia: a hálás szeretetnek azok iránt, akik előttünk jártak és közöttünk szolgáltak! Erre figyelmeztet bennünket, hévízgyörkieket, de minden gyülekezetei is az ige, amelynek fényében találkozásunk történt: „Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették nektek ... Jézus Krisztus tegnap és ma mindörökké ugyanaz!” (Zsid 13, 7—8). A találkozás órái úgy elröppentek, mintha percek lettek volna csupán. A délutáni istentiszteleten már újra magunk voltunk. Az aznapi evangélium volt a textus a tíz bélpokloo- ról (Lukács 17, 11—19), akik közül csak egy idegen, samáriai volt hálás Jézusnak a gyógyulásért. Hála nélkül még a gyógyulást hozó hit is beteg! Az imádságban Istent magasztaltuk a találkozás ajándékáért s így könyörögtünk: „Ne engedd elfelejtenem, Mily sokba került Néked Megváltott életem!” (Dt. ék. 784, 5). Dóka Zoltán A VII. századból származó híres „Kereszt-kolostort” átépítik. A hagyomány szerint egy itt növő fából faragták Krisztus keresztjét. A görög patriarchátus és a kormány, a kolostor gazdái most teológus szemináriumot akarnak kialakítani a régi épületben.
