Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-01-25 / 4. szám
A megtalálás örömében Mt 13, 44—46 Jézus példázataiban nagyon sokszor találkozunk a megtalálás örömével. Gondoljunk az elgurult drachmáról, az elveszett juhról, a télfozló fiúról elmondott példázatokra, vagy a mai vasárnapi igében foglalt két példázatra: a szántóföldben elrejtett kipcsről és az igazgyöngyről. Akár az embert kereső és9megialaló Isten kerül a példázat középpontjába, akár a mennyei Atyjához visszatalált ember, az eseményt mindig beragyogja o megtalálás, a találkozás öröme. így kellene, hogy legyen ez a mi életünkben is, ha az ige hallgatásában, az imádság óráján vagy a szentség vételekor rádöbbentünk a találkozás felbecsülhetetlen értékére. Ez a másik vonás, ami ott húzódik minden példázatban, de különösen a mai kettőben. Hallatlanul nagy dolog, amikor az ember előtt kitárulkozik az isteni szeretet nagysága, Isten hatalma és bölcsessége és amikor az ember mindebből részesülhet. Nagy dolog azért, mert érdemtelenül jut hozzá az ember még> akkor is, ha netalán a keresés láza hatja át, mint a példázatbeli kereskedőt. Isten ismeretének és szeretetének, a jelenvaló élet békéjének és az elkövetkezendő boldogságának drága kincse úgy hull az ember ölébe, hogy azt sem előtte, sem utána megszolgálni nem tudja. Innen faltad az ótesta- mentomi zsoltárosoktól elkezdve prófétákon, apostolokon és reformátor olvon át a ma élő hivő emberekig, sokak ajkán soksok szívből jövő, gazdagon áradó hálaadás a megtalált, örökül kapott bűnbocsánatért, békességért, reménységért, a Lélek erejéért. Mégis minden példázat valamiképpen arról is tanúskodik, hogy az ember nem marad tétlen, sőt a megtalálás öröme aktivizálja. Hol nagy áldozatokra, hol az élet dolgainak átértékelésére, máskor arra, hogy örömét másokkal megossza, a kapott szeretetbe, kigyúlt fénybe másokat is bevonjon. így természetes ez, hogy a megajándékozott maga is ajándékozóvá lesz. Természetes dolog, ha az öröm ma is útra indít bennünket. Útra, amelyen vélt értékeinket, önzésünket veszni hagyjuk, és megragadjuk az Isten uralma alatt levő emberi élet igazi értékeit. Útra, amelyen együtt járva kortársainkkal megosztjuk velük Isten embert mentő, békét teremtő és célt adó szerctetét. Végül kedves számomra, hogy Jézus különböző foglalkozású és viszonylaté embereket hoz elénk példázataiban. Ilyen személyre és helyzetre tekintően hozza közel hozzánk a meny- nyek országának Isten szeretetében kitárulkozó titkát. A példázatok ezzel példává is lesznek számunkra, hogy mindig a való életet, az adott helyzetet, a mindennapi élet eseményeiben, foglalatosságában élő embert lássuk magunk előtt, amikor a tőle nyert kincsekkel szolgálni akarunk embertársainknak. ' Mezősi György IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Áldunk örök értékű kincseidért, amelyekkel bennünket Jézus Krisztusban megajándékozol. Köszönjük az áldozatot, amelyet általa hoztál értünk, hogy bűneinktől megszabadulva a bocsánatot nyertek boldogságában élhessünk. Köszönjük a Lélek erejét, amely alkalmasakká tesz bennünket bölcs akaratod cselekvésére. Köszönjük az örök élet reménységét, amelyet Krisztusban elrejtettél a Téged keresők számára. Hálát adunk neked Atyánk minden alkalomért, amikor újra és újra felkínálod számunkra kincseidet az imádság és igeolvasás óráin, a gyülekezet testvéri közösségében, a hirdetett igében és a szentségekben. Kérünk, tedd életünket gazdaggá, hogy szeretetednek, békédnek, világosságodnak és ígéreteidnek necsak elfogadói, hanem továbbadó! is lehessünk embertársaink között. Így legyen életünk értékké, cselekedetünk kezed eszközévé hozzánk közelállók és tőlünk távol élők boldogságára, békéjére és üdvösségére, ámen. ■— Hetvened vasárnapján az oltárteritő színe: zö’d. A délelőtti isíent'sztelet o’tári ig?j:s: 1 Kar 9, 24—27; az igehirdetés alapigéje: Mt 13, 44—16. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 1-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az Urh adó. Igét hirdet BARANYAI TAMÁS, budapest-csepeli ssgédlelkész. — BÉKÉSCSABA. December 5-én a gyülekezet férfi-szere- tetvendégságán Bodrog Miklós gyulai lelkész tartott előadást. — SOMOGYVAMOS—HÁCS. November 23-án mindkát helyen Fónyad Pál nagykanizsai lelkész igehirdetéssel szolgált — ALBERTI. November 30 és december 4 között ádventi sorozaton ár. Fabir.y Tibor teol. akadémiai tanár, Jávor Pál ceglédi, Győri János nagy- tarcsai, Lunták Gyula nyáregyházi és Keveházi László pilisi lelkészek szolgáltak. — KONDOROS. December 14-én a gyülekezet ádventi sze- retetvendégségán Brebovszky Gyula csorvási lelkész szolgált A LIPCSEI TEOLÓGIÁRA ez évben 32 elsőéves iratkozott be. A teológiának összesen 150 hallgatója van — CSORVÄS. December 7- én a gyülekezet szeretetven- dágságén Farkas Lajos kardoskúti lelkész „Advent öröme” címen tartott előadást — KAMARA-EST lesz január 31-én, szombaton este fél 8 órakor az Országos Filharmónia kamaratermében. (Budapest V., Semmelweis utca 1—3.) Közreműködik: Fa- sang Zoltán fuvola, Fasang János fagott, és ifi. Fasang Árpád cembalo. — NÉGY OKTAVOS, két regiszteres harmónlum, kifogástalan állapotban eladó. Kudron Nándor, Kiskőrös, Tömöri utca 10. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u, 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 @ 69.4924 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Istentiszteleti rend Budapesten, 1370. január 25-én Deák tér: de. 9. (úrv.) űr. Kékén András, de ll. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Trajtler Gabor. Fasor: de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. D. Korén Emil, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út: de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24.: de. fél 11. Karácsony Sándor u.: de. 9. Rákóczi út 57/b.t de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. magyar. Tlialy Kálmán u.: de. ll. dr. Réde^ Pál, de. 11. Francisci Guido, du. 6. Francisci Guidó. Kőbánya: de. 10. Sülé Károly, du. 5. szeretet- vendégség: Karner Agos on. Utász u.: de. 9. Veöreös Imre. Vajda Peter u.: de. fél 12. Sülé Károly. Zugló: de. ll. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva: de. 8. Bízik László. Gyarmat u.: de. fél 10. Boros Károly. Fóti út: de. 11 Benczúr László. Váci út: de. 8. Solymár Péter. Frangepán u.: de. fél 10. Solymár Péter. ÜJnest: de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet: de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep: de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc: de. 11. Matuz László. Kispest, Wekerletelep: de. 8. Pestújhely: de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota, MÁV telep: de. 8. Rákospalota, kis templom: de. 10., du. 3. Rákosszentmihály: de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom: de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld: de. fél 11. Cinkota: de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa: de. 9. Rákoscsaba: de, 9 Békés József. Rákoshegy: de. 9. Rákosliget: de. 10. Rákoskeresztúr: de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér: de. 9. (úrv.) Várady Lajos, de. 11. (úrv.) Csákó Gyula, du. 6. Szita Istvánná. To- rockó tér: de. fél 9. Csákó Gyula. Óbuda: de. 9. Fülöp Dezső. de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tarcsay Vilmos u.: de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Budakeszi: de, 8. Takács József. Pesthidegkút: de. fél 11. Takács József. Kelenföld: de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út: de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagytétény: de. fél 9. Visontai Róbert. Kelen- völgy: de. 9. Budafok: de, 11. Visontai Róbert. Budaörs: du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint: du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy: de. fél 10. Csepel: de. fél 11. Van kenyér Bőg a motor, a kerekek egyhelyben forognak, szórják a havat, egyre mélyebben ássák be magukat a hóba. A nagy kocsi nem akar mozdulni a helyéről. A szél most is vadul vágja arcába a porhavat azoknak, akik a kocsi körül erőlködnek, segíteni próbálnak. A benzingőz maró, fojtó füstjébe a kocsiból friss, meleg kenyér ínycsiklandozó illata keveredik. Tegnap is már egész nap hordta. Előtte éjjel is. Rajtunk, papcsaládon kívül ketten voltak a délelőtti istentiszteleten. És még mindig hordja. Pedig már hétfő van. Hajnali négy után zúgva, szuszogva, döngve egy Duto végigtolta az Ady Endre utat. Eljött a Főtérig. Onnan azután visszafordult. Tovább nem jutott. A kenyeres autó vezetője kilép a kocsiból. Kabátújjával vcg'.gíörli a homlokát. Vereiteltes, pedig hideg van. Föl Brennberg'be? Nem. Lehetetlen. Ki tudja, mi lehet ott kinn a hegyekben! Ha még a Duto sem próbált nekiindulni! Eddig csak le volt tolva az út, ha helyenként új buckákat emelt is azóta a szél. De innen tovább? A kenyeres autó nagy ügy- gyel-bajjal valahogy megfordult és visszaküszködte magát a városba. Déltájban Brennberg felől férfiak tűntek fel a hófúvásban. Hátukon üres hátizsák lefeg a szélben. Átvergődtek a havon. Kenyeret keresnek. Nincs. Elhordták a népek. Be kell menni a városig. A kenyérgyárban van. Mindenki kaphat. Egy mély sóhaj, azután újból összébbhúzzák kabátjuk gallérját és megint nekidőlnek a szélnek, fáradtan tapossák megint tovább a havat. Nézek utánuk. Kenyérért mennek... Azóta csütörtök lett. Jócskán sötétedik. A templomnál még mindig a hóval vesződöm. Mennyit összehordott itt a szél! A város felől nagy késéssel, meg-megfarolva autóbusz döcög. Lassít, majd csússzanva megáll. Szállnak le róla. Az álló autóbusz motorjának egyhangú zakatolása, az elszélcdők zsongássá vegyülő beszélgetése élettel tölti meg az eddig eléggé kihalt tájat. Most fekete kendös asz- szony lép le nehéz szatyrokkal. Brennbergi. Megismerem a hangján. Nem látom kinek szól, de a szava mint ujjongó kürtzengés zengi túl a motorkattogást, a beszélgetők most már élénk lármáját. — Gyertek, van kenyér is, tej is!... Nem lehet leírni azt a diadalt, azt a mámoros örömöt, ami ebben a hangban volt, ahogy ott szállt a téren át. Olyan messze voltak, akiknek szólt? Mert csak úgy kiáltotta — nem — harsogta bele a sűrűsödő alkonyatba: — Gyertek, van kenyér!... Vagy csak a feszítő öröm kiáltatott vele ekkorát? Mert hát: van kenyér. Nem láttam már. Csak egy pillanat volt szinte, amíg szatyrait cipelő alakja még- egyszer föltűnt az autóbusz- lámpa fényénél. De a hangja itt volt. Lapátomra támaszkodva néztem utána a sötétbe. Milyen öröm, hogy van kenyér. De nagyon elfelejtettük már ezt az örömöt! Hogy tudunk kényeskedve válogatni: nem ezt, hanem azt kérem. És mikor a tejboltban az elárusító asszonyhívünk a minap valakinek már a harmadikat vette le a polcról, az még mindig azt mondta: Nem ezt, hanem azt a negyediket. Meri az egyik keletien, a másik nyomott, emez égett, amaz „sütelen”, megint másik meg „kiforrott”. De sok a bajunk vele! Nem tudom, milyen lehetett annak az asszonynak a szatyrában. Égett-e? Vagy k'for- rott? — Kenyér volt! És a fülemben cseng a szava: — Gyertek, van kenyér! Úgy mondta, mint aki evangéliumot hirdet, örömhírt. Talán jó is, hogy Isten néha új leckét ad, és újra tanulgatnunk kell, hogy „hálával vegyük mindennapi kenyerünket.” Az autóbusz közben megfordult és visszadöcögött. Én meg ott a templom tövében még arra gondoltam: Nekünk is van örömhírünk, evangéliumunk. Ha mi is így tudnánk kínálni, ezzel az örömmel, m'nt ez az asszony: — Gyertek, van kenyér’.... Foltin Brúnó A jugoszláviai evangélikus egyház 1970. évi kalendáriuma (Evan- gelicanski Koledar 1970) szép kiállításban, bő tartalommal jelent meg Aleksander Kerc- mar lendvai esperes szerkesztésében, 112 oldalon. A naptári részen kívül egyházi krónikát ad, képekkel illusztráltan, közöttük dr. Pusztai László surdi lelkészünk látogatásának képével is. A bő cikkanyag közben a gyülekezetek konf irmandus-csoportj ainak képeit egymás után közli. Végül hatoldalas magyar nyelvű anyagét is ad: imádkozásra szólító' ökumenikus cikket — bölcsek, papok, írók bölcs mondásait Istenről —, majd négy verset: Turmezei Erzsébet Schweitzer-versét, Muncz Frigyes fordításában, a 23 zsoltár japán átköltését, továbbá Csaba József és Sárkány András egy-egy versét, amiket lapunkból vettek át CSALÁDI HÍREK — HALÁLOZÁS, özv. Purt Ernöné, sz. Hafenscher Karola, 1969. december 27-én 84 éves korában rövid szenvedés után elhunyt Benne Kovács Báláné édesanyját veszítette eL Gyászolják még uno&ái és dédunokái, valamint a buda- hegyvidéki gyülekezet. Temetése január 3-án volt a Farkasréti temetőben. — özv. Somogyi Mihályné, sz. Takács Ida, a volt Protestáns Árvaház igazgató-tanítónője 64 éves korában december 22-án Uraiújfaluban váratlanul elhunyt „Én vágyói: a feltámadás és az élet”. — Mayer Béla, a sajógömör' (Csehszlovákia) egyházközsér 38 éven át volt lelkésze 64 éves korában, rövid szenvedő" után december 25-én elhunyt. „Nem a ml igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi esedezéseinket.” Dán 9, 18) VASÁRNAP. — Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. így lesznek az utolsók elsőkké és elsők utolsókká.” (Mt 20, 1-16) Alig valószínű, hogy valóságban lenne olyan munkaadó, aki a szőlősgazdához hasonló alapon osztogatná a bárt. Nem is volna — földi mértékkel — igazságos! Ki amennyit becsületes munkával megérdemel, aszerint kapjon pénzt. — És Isten előtt? Mit érdemiünk meg? Ha a mi igazságunkban bíznánk, sokat nem kapnánk, de Isten igazságérzetével összeegyeztethető még a mi „díja- zásunk” is. Óv az elbizakodottságtól, bátorít az elesettségben. HÉTFŐ. — „Nézzétek csak atyámfiái: nem sokan vagytok bölcsek test szerint, sőt a világ szerint bolondokat választotta ki Isten.” (1 Kor, 1, 26- 31) Ha végignézünk magunkon, a gyülekezetén, melyhez tartozunk, vagy akár az egész világkeresztyénségen, nem mondhatjuk, hogy a világ legokosabb, leghatalmasabb és legerősebb embereit látjuk. Még csak nem is feltétlenül a legjobbakat. A számos hivő gondolkodó, tudós, politikus, művész, vagy gyakorlati jótevő ellenére is egyszerűen embör a többség. Ember, aki Istenhez tartozik: a Bölcsességhez, a Hatalmashoz, az Erőhöz. Erre is nézzetek atyámfiai! KEDD. — „Csak a Krisztus evangéliumához illően viselkedjetek.” (FU 1, 27-30) Szó sincs arról, mintha az egyház elsőrangú feladatának tekintené illedelmes és jólnevelt emberek nevelését. Ez a családok, iskolák és munkahelyi közösségek feladata. Másrészről azonban megintcsak lehetetlen, hogy keresztyén emberek neveletlenek, illemet nem ismerők, tapintatlanok, udvariatlanok legyenek, mint az olyanok, akiknek „nem volt gyerekszobájuk”. A mi gyerekszobánk: az egész Föld, ahol nem árva gyermekként, felügyelet nélkül élünk, hanem Isten szaré te te alatt, akitől megtanulhatjuk dolgaink szén és szeretettel teli rendszabályozását. SZERDA. — „Péter ezt mondta: Látod, mi ott hagytunk mindent és követtünk téged. Mi lesz velünk? (Mt 19, 27-30) Péter apostol kíváncsi talán? Inkább aggódást érezni hangiában saját és tanítványtársai sorsa miatt. Megérezni, hogy a Jézussal töltött napok nem tartanak örökké. Azt gondolná az ember, hogy mihelyt valóban végetérnek, teljesen összetörik minden, amit Jézus felépített bennük. A Szentlélek ereje kellett ahhoz, hogy a keresztrefeszítás utáni Péter ismét magához térjen, egészen a maga kereszthaláláig. — Mi lesz velünk? Nem tudjuk ... és mégis bizalommal nézünk jövőnk elé. Mégpedig nem indokolatlan optimizmussal, hanem Istenben bízó reménnyel. CSÜTÖRTÖK. — „Isten épülete vagytok” (1 Kor 3. 5- 10) — Az Egyház = egy ház, melynek alapját már Jézus idejében lerakták és még mindig csak épül, mígnem az utolsó emelete már Isten országában kerül csak tető alá. Ennek a nagy épületnek az elkészítésén fáradozik minden keresztyén ember, ki szaktudással, ki lelkesedéssel s így épül be maga is téglaként az épületbe. — Hogyan építjük ezt a házat? Valóságos templomépítéskor, renováláshoz adakozáskor, gyülekezetben való részvételünkkor is .. . de hazánk életének minden szintjén és minden sejtjében is ezt tehetjük. Ki-ki vegye fontolóra, mi módon építi! PÉNTEK. — „A bárka pedig a hetedik hónap tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegyén” (I Móz 7, 17-8, 4) Az Ararát hegy — Szovjetunió és Törökország határán — 5166 méteres csúcsa magasan kiemelkedik a környékből. Éppen a napokban 4 olvashattuk napilapjainkban, hogy ismét expedíció indult útnak, feltárni az évszázadok óta szemtanúk által emlegetett titokzatos jégbe fagyott hajótestet. Az emberiség történelmének ez iszoryú katasztrófájának emléke minden ősi nép mondáiban él Ázsiától Amerikáig. De számunkra az az örvendetes, hogy ugyanilyen széles körben él az az Istennek engedelmeskedő hit is-, mely Noéban megvolt SZOMBAT. — „Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolata gonosz Hiúságától fogva.” (1 Máz 8, 15-22) Nem a bárka megíeneklése, hanem ez az isteni ígéret az özön viz történetének voltaképpeni befejeződése. Meglepő mondat: azért nem átkozza meg Isten a földet, mert gonosz az ember? Azért, mert úgyis javíthatatlan, reménytelen eset? Talán mert már arra' sem érdemes, hogy Isten a kisujját is megmozdítsa érte? — A va-ló'ág mást mutat: nem, honit nem átkozza meg. de Üdvözítőt küldött rá. Mert Isten az ifjúságától fogva gonosz emberi szíveket is szereti és megmenti. Bízik László MiL-téinák „Nézd az é!et apró rebbenáseit” — írta egykor R .dnóti Miklós. Mini-témáinkban azokhoz szólunk, akiknek é’etét átfojó nagy tanítások és meghatározó tanulások közben az élet apró rebbenése! is nyomothagyón formálják. Elfelejtették... „Egyik délután megyek az utcáin és látom, nem köszöntök már. Hátam mögött még fütty se szól, mint rég látom már elfelejtették.. Közöttünk kétféle emberek vannak. Legalább. Két csoport: az egészségeseké, meg a betegeké. A betegeké. Igen. Évekkel ezelőtt találkoztam egy akkor éppen serdülőkorban lévő fiúval. Én akkor megtanultam — úgy éreztem, megtanított rá, ő tanított meg rá — hogy az ÉLET SZÉP. Aztán azt is megtanultam, hogy az élet szép. így: csupa kisbetűvel. Mert nincs nagybetűs élet. Az élet a mindennapok harca, szürke harc, talán néha mégcsak szürke sem. De nem vesztette el minden nap a színét. Számomra semmiesetre sem. De az a hajdan nagybetűs élet valamit elveszített Az az egykor serdülőkorú fiú — beteg. Ügy mondják: nyomorék. Ugyanez a fiú ma ki akart rohanni a villamos alá Ügy tartották vissza már az utcán, ö maga mondta el telefonban keresztanyjának. Aztán — mintha csak össae(Slágerszöveg) tartoznának a dolgok —, megkérdezte: — Mondd, Keresztmama, szeretsz? — Hát hogyne... — Akkor jó... — és letette a kagylót. De ami a hangjában volt, az kifejezhetetlen. Elfelejtették. Elfelejtették, hogy van. Elfelejtették, hogy létezése nem csak puszta tény. Elfelejtették, hogy vigyázni kell rá Elfelejtették, hogy nézni kell rá — talán felnézni is, mert valami olyanról tud, ami ma már hiánycikk. Elfelejtették, hogy ember, hogy ő is ember, és hogy az embert szeretni keik ő még emlékszik a szeretet- re. Emlékszik arra, hogy ez a szó: szaretet — jelent valamit. Tartalma van. A megértés szó sem pusztult el, és mást is jelent, mint a megtanulás előfeltétele. É3 számára ezek a szavak... — Szerelsz? Akikor jó.. _ Akkor! Korea András
