Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-08-23 / 34. szám
Keresztién életlen Zakariás 7, 8—14 A „praxis pietatis”, a kegyesség gyakorlásának kérdései minden keresztyén nemzedék örök kérdései. Az Ószövetség lapjai most Izrael népének elrettentő példájával húzzák alá a tényt: nem ér semmit az istenhitünk, ha abból nem következik Isten népéhez méltó élet. ISTEN SZÓLT ÉS SZÓL — itt kezdődik a keresztyénség. A próféták hosszú sora után Jézus Krisztus jött, „a testté lett Ige". Isten üzenete mindig olyan egyszerű és gyakorlati, mint itt Zakariásnál is: „Igaz ítélettel ítéljetek, irgalmasságot és könyörü- letességet gyakoroljon kiki a felebarátjával”... „egymás ellen még a szívetekben se gondoljatok gonoszt”. Tehát nem magas, kevesek által érthető bölcselkedés, elvont igazságok rendszere Isten szava, hanem hétköznapi, mindennapra szóló útmutatás. Az igaz ítéletű, irgalmas és könyörületes Isten hasonlót vár tőlünk is. Különös érdekessége Zakariás könyvének, hogy elsősorban a társadalmi, szociális kapcsolatokat, embernek embertársához való viszonyát emeli ki: „özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarcoljatok”. Isten akarata nem akar a fejünk, a gondolataink kincse, választott különleges óráink ünnepi dísze lenni, hanem az Űr irgalmas embertársként, becsületes és másokat segítő testvérként akar látni minket. MI A VÁLASZUNK ISTEN SZAVÁRA? Elrettentő példa lehet előttünk a zakariási leírás: „szívünket is megkeményítették... nem akarták meghallani, sőt vállukat vonogatták és bedugták fülüket”. E szemléletes leírás halott hitü embereket mutat, ajkukon Isten nevével ugyan, de életükben gyakorlati istentelen- séggel. Vizsgáljuk meg most a magunk életét, hogy vajon a sok hallott igéből mennyi lett valóság és életgyakorlat nálunk! Gépeknél fontos a hatásfok, mérik és számontartják, hogy a ráfordított energiából, beletáplált szénből, olajból, áramból mennyi munkát tudnak végezni. Össze tudnánk-e számolni, hogy életünkben eddig mennyi igét, mennyi energiát pazarolt ránk Isten? Ugyan mennyi lett abból jó szó, irgalmas segítség, megbocsátás, szeretet, türelem? Isten haragjáról olvasunk végül és annak következményeiről. A történelem bizonysága igazolja Izrael népének sorsán Zakariás szavainak igazát. Van olyan vélemény, hogy az az Isten dolga, hogy megbocsásson, ö valóban irgalmas és megbocsátó, hosszútűrő, de nem hagyja büntetés nélkül, ha valaki kemény szívvel ellene mond, akaratát tudva azt mégsem cselekszi. A szájunk vallástétele nem elég, életünknek kell bizonyítania, hogy Jézus tanítványai, Isten gyermekei vagyunk. Jézusi ösz- szefoglalás szerint úgy kell az Istentől kapott fényt szertesugározni, hogy lássák az emberek jócselekedeteinket és dicsőítsék a mennyei Atyát (Máté 5, 16). Az angol nyelv szabályai szerint ezt, hogy „én”, mindig nagybetűvel kell írni. Mi magyarok kicsivel írjuk, de hányszor csupa nagybetűvel gondoljuk! Szól Isten szava hozzánk? Igen, de ez az ÉN véleményem, felülbírálom Istent. Az ÉN helyzetemben nem lehet szeretni a másikat, nem lehet segíteni a másiknak, ha Isten tudná talán, milyen az ÉN férjem vagy feleségem, vagy főnököm, vagy beosztottam, vagy szomszédom, vagy albérlőm, nem kívánná tőlem, hogy még szívemben se gondoljak gonoszt ellene. Adja az Isién, hogy most hallott szamából neki tetsző, igazi keresztyén élet szülessen. If j. Harmati Béla Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. augusztus 23-án IMÁDKOZZUNK Istenünk, Te tudod, hogy milyen sokszor csak a szavak keresztyénéi vagyunk. Tudja a fejünk a tennivalót, ismeri az eszünk akaratodat, de szívünk kőkemény a másik ember baja és gondja iránt, kezünk rest a cselekvésre. Te tudod azt is, háyszor hallottuk már igédben akaratodat és milyen keveset valósítottunk meg abból. Bocsásd meg vétkeinket, hitetlenségünket és segíts új életre. Áld meg földön élő népedet, hogy a benned hívők meg tudják élni szeretetedet és megbocsátásodat. Segíts több jó szóra, jó gondolatra és cselekedetre, a Jézus Krisztusért. Ámen. — HALÁLOZÁS. Varga Lajos ny. műszaki ellenőr, a surdi gyülekezetnek két évtizeden át volt a presbitere és 1955 óta felügyelője, hosszú szenvedés után 66 éves korában július 13-án elhunyt. Utolsó útjára nagyon sokan elkísérték, nemcsak a surdiak, hanem a környező gyülekezetek lelkészei és hívei is. Ravatalánál Zámolyi Gyula és Szomjas Károly lelkészek szolgáltak. „Elvégeztem a munkát, amelyet rámbíztál, hogy végezzem azt”. Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, de. 11 (úrv.) D. Kál- dy Zoltán, du. 6 Trajtler Gábor. Fasor de. 11. D. Koren Emil, du. 6 D. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10 D. Dórén Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de 11 dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Bizik László. Fóti út de. 11 Benczúr László. Váci út de. 8 Benczúr László. Frange- pán u. de fél 10 Benczúr László. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár újtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 ifj. Görög Tibor. Mátyásföld de. fél 11. Cin- kota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő, de. fél 11 (német-úrv.), de. 11 (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő, du. 6 Várady Lajos. Torockó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9 Csengődy László, de 11 Csengődy László, du. fél 7 id. Harmati Béla. Budakeszi de. 8 Takács József. Pesthidegkút de. fél 11 Takács József. Kelenföld de. 8 (úrv.) dr. Sólyom Jenő, de 11 (úrv.) dr. Sólyom Jenő, du. 6 Bencze Imre. Németvölgyi út. de 9 Bencze Imre. Nagytétény de. 9 Visontai Róbert. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Budaörs du. 3 Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. idő Idő! Csalfa mint a láthatár, most itt, most ott van s tovaszáll. Ifjúkorban nagylelkű nagyon, pazarló, ha nyílik alkalom. Életünk d-elén már komoly a bér, ad, de ellenértékét is kér, drágán szerzett perceket rabol, mit nem tárolsz bölcsként valahol. Aztán ölt ördögi föveget s összezavarja az öreget. A halott számára végtelen, űr, űr sötét, sötét, égtelen. Idő, hol a kezdeted, véged? Örökre bírni ki tud téged? Gyarmathy Irén — Szentháromság ünnepe után a 13. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 10, (23—24) 25—27; az igehirdetés alapigéje: Zak. 7, 8—14. Megjelent lk. Káldy Zoltán« trj ÜTŐN című könyve Ara: 135,— Ft Megrendelhető a Sajtóosztályon — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 6-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió és az URH adó. — HAZASSAGKÖTÉS. Blat- niczky László és Sebes Irén augusztus 15-én tartották esküvőjüket a cinkotai templomban. SZILÁNKOK/ Jobb az egészséget meghosz- szabbítani, mint a betegséget megrövidíteni Moralizálásnak kárhoztatja az intést valaki akkor, ha a támasztott követelmények meghaladják saját erkölcsi szintjét. Aki fenyítetlenül nő, az dicstelenül hal. (Finn közmondások) EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VHI, Puskin u. 12. Telefon: 142—07« Csekkszámlaszám: 20.412—VITT. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.2389 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató „Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cse- lekedtétek meg” (Máté 25, 40). VASÁRNAP. — „Nem szegem meg az én szövetségemet és ami kijött a számból, el nem változtatom”. (Zsolt 89, 35). Ezen a héten ember és ember kapcsolatára veti a fényt a heti ige. Ember és ember kapcsolata azonban nem alapulhat máson, mint az ember és Isten kapcsolatán. Ezt szólaltatja meg Máté evangélista, s hozza tudomásunkra, hogy Istenben hinni és Jézus Krisztust szeretni nem más, mint szüntelenül jót tenni a másik ember érdekében. Isten szövetséget kötött velünk, ez a szövetség a szeretet kapcsolata, de nem lehet más kapcsolat ember és ember között sem, csak a szeretet, a segítés, a megértés kapcsolata. HÉTFŐ. — „Vigyázzatok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Űr”. (Jer 31, 28). Isten ember és ember között a szeretet kapcsolatát teremti a harag, az irigység, a gyűlölség kapcsolata helyett. Ha mégis rossz viszonyt látunk jó kapcsolat helyett, nem más ez, mint a bűn hatása az emberek között. Az az Isten, aki Egyszülöttjét is halálra adta azért, hogy az egyik ember a másikban megtalálja a felebarátot, a testvért, az az Isten őrködik az ember és ember kapcsolata felett is. Állítsuk szeretetün- ■ket, segítőkészségünket az ige fényébe, s könyörögjünk Istenhez, tegye tisztává és őszintévé az emberekkel való kapcsolatunkat. KEDD. — „Akik könnyhul- latással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve” (Zsolt 126, 5—6). Milyen sok idő választja el a vetést az aratástól! Milyen sokat kell várnunk addig, amíg szeretetünk, szívünk melege, megértő segítésünk a másik embernél jó talajra talál és jó gyümölcsöt terem. Lehet, hogy a másik ember életútja sok köny- nyel, fájdalommal és gyásszal van kikövezve, de vajon ott állunk-e mindig a másik ember mellett? SZERDA. — „Az Ür minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és parancsolatait megtartják”. (Zsolt 25, 10) Isten mindig hűséggel és kegyelemmel közeledik hozzánk, de vajon megvan-e a hűség és az irgalom bennünk is, amikor a másik ember felé közeledünk? Isten útján nem egyedül járunk, hanem a másikkal együtt, a gyülekezet közösségében. Ezen az úton állandóan támogatnunk kell egymást. Ha megbotlik az egyik, van, aki felemelje. Ha elveszti a célt a szeme elől az egyik, van, aki visszatereli a jó útra. Ahogy Jézus Krisztus vezeti tanítványait, ugyanígy kell vezetnünk nekünk is egymást. CSÜTÖRTÖK. — „A hold fénye olyan lesz, mint a nap fénye és a nap fénye hétszer nagyobb lesz. Olyan, mint hét nap napfénye; ama napon, amelyen az Ür népe sebét meggyógyítja”. (Ézs 30, 26) Isten az, aki csodát tesz népe életében. Ahogy meg tudja változtatni a természet törvényeit, úgy tudja megváltoztatni emberek kapcsolatait is a földön, ö maga gyógyítja meg a fájó sebeket, ő kötözi be azokat, ö emeli fel az elesettet, 6 vezeti a jó útra a bizonytalanul tántorgót, ö ad mellénk szerető szíveket, s ő bocsátja meg bűneinket is. Hogyan? Emberék által. Ügy, hogy minket e másik ember szolgálatára tanít, s mellénk is ad olyanokat, akik szeretetükkel, imádságukkal támogatják az életünket. Legyünk Isten hűséges eszközei ebben a munkában! PÉN'ÉEK. — „Az Ür lesz a te bizodalmád”. (Péld 3, 26) Ez a legnagyobb változás az ember életében: minden más helyett Istenben bízni, ráha- gyatkozmi. De itt is nyitva áll előttünk a szolgálat útja, mert Isten itt is felhasznál minket a másik ember életében. Ahogy a hallott és olvasott ige által jutunk el az Istenben való hitre, ugyanígy nekünk is meg kel szólaltatnunk az ige szavát a másik ember számára. És főleg példát kell adnunk az Istennel való kapcsolatunkról, a hitről és a szeretet cselekedeteiről a másik ember számára. SZOMBAT. — „Tudakozzuk a mi ufcainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Űrhoz”. (Jer sir 3, 40) A hét utolsó napja ismét a számadás alkalma: vizsgáljuk meg az életünket! Vizsgáljuk meg, hogy vajon előbbre jutottunk a másik emberért érzett felelősségben, a szeretetben és a szolgálatban?! És az önvizsgálat nem vezethet máshova, csak Istenhez Jézus Krisztus által. Könyörögjünk, hogy hitünk igaz, erős hit, szeretetünk cselekvő szeretet legyen! Harkányi Lászfc* — ÜJSZOVETSÉGI tárgyú mú- vészi festmény, oltárképnek alkalmas, igényes gyülekezetnek eladó. Cím a kiadóhivatalban. Teleícv»*- 157—657. — ANGSTER gyártmányú nyole változatos, villamosított orgona eladó. „Kifogástalan*’ jeligére a kiadóhivatalba. — HARANGOK villanymeghajtásának beszerelését jól bevált módszerekkel. jutányos áron, garanciával vállalom. Hívásra a helyszínre utazom és részletes tájékoztatással szolgálok. KraSzkó Jenő villanyszerelő mester. Békéscsaba, Gyulai 6* Amelyik tanyavilágban foltos ruhájában, szakállasán megjelent, ott ugyancsak hányta magára a nép a keresztet: „Ments meg Uram minket a Bakonyi Bercitől”, Mert ha valahol netán megfészkelt, onnan feltétlenül eltűnt néhány malac, baromfi, meg borjúkötél bor- jastól. A termény félékről ne is beszéljünk, az az Isten ingyen ajándéka, ahhoz Bakonyi Bercinek is joga van. Voltak, akik azt rebesgették róla, hogy az Isten ostorként vetette á tanya- lakók közé, hogy az ispánon, zsandáron és az adón felül még Bakonyi Bercivel is verje őket, s rámutasson vele az anyag átváltozásának törvényére. Bakonyi Bercit 1944 nyarán se várta senki a hortobágyi pusztára. De nem is se jtette senki, hogy ez a szakállas, rettegett elemi csapás már három napja itt az újvárosi tanyák közt kóbo- rog. Végül a negyedik napon felfedezte három komondor a Csige tanyán. Nagy nekibuzdulással, üvöltő herregéssel próbálták rajta a csupa foltos öltözékét szellössé tenni. Amikor Csige uram, meg a béresek meglátták, éktelen haragra gerjedtek: öklüket rázva, torkukat nem kímélve kívánták a pokolba. Bakonyi Berci egy csöppet sem látszott haragosnak: jámboran vette tudomásul, hogy itt is elpusztult valami járványos nyavalyában a vendégszeretet, de ha már a pokolba kívánják, hát kénytelen odébbállni, azonban egy szál gyufa segítségével majd csinál ő valódi poklot itt a hortobágyi pusztán, az újvárosi tanyák között. A dűlő menti akácosban húzódott meg. Kibontotta tarisznyájából a tegnapról maradt sült pulykamellet, s görbe nyaklibicskájával falatozni kezdett. Közben végigsimította nagy fekete szakállát, s a tanya felé mordult: — Na, Csige, a tanyádat még ma éjjel a négy sarkánál felgyújtom. Elmélázva nézte az alcácfSTtrTHSzBtt a nagy Bakonyi Berci puszta végében lebukó vörös napkorongot. Fényét a nap lassan maga után húzta, s úgy nőtt a szürke homály. A távoli gémeskút, birkahodály, de a közelben a Csige-tanya is lassan beleolvadt a szürkületbe. Néhány falat után felállt, bicskáját csizmája szárába dugta. Óvatosan somfordáit a tanya közelébe. Előbb egy cselédház mögött kellett elmennie. A cselédház sarkánál egy darabig megállapodott. Feszülten figyelt. Csend. Végiglépdelt a viskó hosszában. Hirtelen fény szóródott a lába elé, a cselédház apró ablakából. Meggörbítette a hátát, úgy akart az ablak alatt tovább osonni. De amint lépne egyet, vékony női hang ütötte meg a fülét. Meglepődött. A félelmet nem ismerte, mert ha bármi is történne, nyomban végezne az ellenséggel: hatalmas markával nekiesne annak a torkának, s valósággal kicibálná a gégéjét. Ez a módszere eddig mindig bevált. De semmi veszély nincs. A vékony női hang az ablakon át a cselédszobából haitik. Lassan kivette a hangok értelmét. Ezt hallotta: — ... és azokat is segítsd meg, Istenem, akiknek gonosz a szándékuk. Védd meg Atyám házunkat tűztől, víztől, minden más veszélytől, és add meg a holnapi kenyerünket, mert látod Istenem, hogy nincsen... Bakonyi zavartan visszahúzódott. Nem bírta ezt sehogyan felfogni. Valósággal kellemetlenül érezte magát. Csak ide-oda lézengett sivár agyában a gondolat: — Valamikor én is imádkoztam, de... ez itt még énértem is imádkozik, mikor kenyere sincs. A buta. De- hát hazugság az egész. Aki imádkozik, az is éhes, és aki nem, az is. Ilyen még nem történt veler szinte akaratlanul vissza kellett a kezének csúsztatni a gyufát a zsebébe. Es teljesen zavarodottan visszalépkedett az akácosba. Ott eszébe jutott a régi, szétszórt család, a kis húga, aki buzgó imádkozó volt. Vajon hol lehetnek, mi lett velük? Szétszórta mindnyájukat az élet. Végigvonult előtte egész élete. Apja, anyja, akik a cselédsorban is becsületre neveltek gyerekeiket, és ő mégis most itt van, zsebében a tüzet okádó gyufával, mellyel ki tudja, hányadik bűnét akarja véghezvinni. Leheveredett a dús fűbe, szőrbundáját magára terítette. Nézte a fényes csillagokat. Soha ilyen fényesen nem ragyogtak azok a csillagok. Igaz, soha nem is nézte őket. És milyen különös érzés fut át rajta, mikor arra az imádkozó asszonyhangra gondol. Meg az ő becstelen életére. Mintha életében valaha már hallotta volna ezt a csengő, tiszta női hangot. A hajnali harmat ébresztette fel. Amint felkelt, hogy magára terítse bundáját, hogy mihamarabb elpárologjon erről a vidékről, háta mögött lépteket hallott. Hirtelen megfordult. Egy korán őszülő, meggyötört asszony ment az úton, hátán súlyos zsákkal. Az asszony rá- mosolygott: — Táncsak nem itt hált az éjjel? Bakonyi félszegen nézett az asszonyra. — Nálunk lett volna szállás, mért nem jött be hozzánk? Bakonyiból kitört a keserűség: — Méghogy engem hív szállásra? Engem? A Bakonyi Bercit? Nahát, ilyen még nem volt. — És gúnyosan felnevetett. Az asszony rámeresztette a szemét. Elcsukw Tő hangon szólt: — Hogy ... hogy mondta? Bakonyi Berci? — Az! — húzta ki magát a tanyaviláa rettegett betyára. — De hiszen akkor ... akkor ... hova valósi? — Gyökérkútra! — Gyökérkútra? — kiáltotta az asszony, s szinte levágta hátáról a zsákot, s ott csüngött a betyár bivalyfekete, ráncos nyakán és csókolta, ahol érte: — Bátyám, édes bátyám, az isten küldött téged. A férjemet elhurcolták a frontra, nincs aki keressen 3 apró gyermekemnek. Bakonyiban óriási szelek vonultak végig. Inkább érezte, hogy milyen nagy dolog történik vele, mintsem értelmével tudta volna a helyzetet mérni. Nézte az asszonyt, hallgatta annak csengő hangját, mely oly lágyan szólt, mintha most is imádkozna. Érezte, hogy kongó mellében valami megmozdult. Ekkor az asszonyhoz szólt mély, durva hangjával: — Te Ilonka vagy? Bakonyi Ilonka? — Az vagyok, édes bátyám. És tovább tűrte a csókokat, öleléseket. — Hanem te, Ilonka. Mondd csak: van az uradnak itthon valami tisztességes aúnyája, amit magamra húzhatnék? — Hogyne volna, édes bátyám! — Hát a borotválkozó ja itthon van-e? — És arasznyi piszkos szakállát végigfésülte ujjaival. — Egyet itthon hagyott, édes bátyám. Egy jó éleset. Ekkor Bakonyi, a csupaizom, félelmetes betyár ráncos, bivalyfekete nyakáról lefejtette a gyönge, remegő asszonyi kezeket. Két izmos karjával vállára lökte a súlyos zsákot, belekarolt húgába és vitte az akácfasor között, a dülöúton visszafelé, a tanyába. Dénes Gézs
