Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-08-23 / 34. szám

Keresztién életlen Zakariás 7, 8—14 A „praxis pietatis”, a kegyesség gyakorlásának kérdései min­den keresztyén nemzedék örök kérdései. Az Ószövetség lapjai most Izrael népének elrettentő példájával húzzák alá a tényt: nem ér semmit az istenhitünk, ha abból nem következik Isten népéhez méltó élet. ISTEN SZÓLT ÉS SZÓL — itt kezdődik a keresztyénség. A próféták hosszú sora után Jézus Krisztus jött, „a testté lett Ige". Isten üzenete mindig olyan egyszerű és gyakorlati, mint itt Za­kariásnál is: „Igaz ítélettel ítéljetek, irgalmasságot és könyörü- letességet gyakoroljon kiki a felebarátjával”... „egymás ellen még a szívetekben se gondoljatok gonoszt”. Tehát nem magas, kevesek által érthető bölcselkedés, elvont igazságok rendszere Isten szava, hanem hétköznapi, mindennapra szóló útmutatás. Az igaz ítéletű, irgalmas és könyörületes Isten hasonlót vár tő­lünk is. Különös érdekessége Zakariás könyvének, hogy elsősor­ban a társadalmi, szociális kapcsolatokat, embernek embertár­sához való viszonyát emeli ki: „özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarcoljatok”. Isten akarata nem akar a fejünk, a gondolataink kincse, választott különleges óráink ünnepi dísze lenni, hanem az Űr irgalmas embertársként, becsületes és máso­kat segítő testvérként akar látni minket. MI A VÁLASZUNK ISTEN SZAVÁRA? Elrettentő példa le­het előttünk a zakariási leírás: „szívünket is megkeményítették... nem akarták meghallani, sőt vállukat vonogatták és bedugták fülüket”. E szemléletes leírás halott hitü embereket mutat, aj­kukon Isten nevével ugyan, de életükben gyakorlati istentelen- séggel. Vizsgáljuk meg most a magunk életét, hogy vajon a sok hal­lott igéből mennyi lett valóság és életgyakorlat nálunk! Gépek­nél fontos a hatásfok, mérik és számontartják, hogy a ráfordí­tott energiából, beletáplált szénből, olajból, áramból mennyi munkát tudnak végezni. Össze tudnánk-e számolni, hogy éle­tünkben eddig mennyi igét, mennyi energiát pazarolt ránk Is­ten? Ugyan mennyi lett abból jó szó, irgalmas segítség, megbo­csátás, szeretet, türelem? Isten haragjáról olvasunk végül és annak következményeiről. A történelem bizonysága igazolja Izrael népének sorsán Zaka­riás szavainak igazát. Van olyan vélemény, hogy az az Isten dolga, hogy megbocsásson, ö valóban irgalmas és megbocsátó, hosszútűrő, de nem hagyja büntetés nélkül, ha valaki kemény szívvel ellene mond, akaratát tudva azt mégsem cselekszi. A szájunk vallástétele nem elég, életünknek kell bizonyítania, hogy Jézus tanítványai, Isten gyermekei vagyunk. Jézusi ösz- szefoglalás szerint úgy kell az Istentől kapott fényt szertesugá­rozni, hogy lássák az emberek jócselekedeteinket és dicsőítsék a mennyei Atyát (Máté 5, 16). Az angol nyelv szabályai szerint ezt, hogy „én”, mindig nagy­betűvel kell írni. Mi magyarok kicsivel írjuk, de hányszor csu­pa nagybetűvel gondoljuk! Szól Isten szava hozzánk? Igen, de ez az ÉN véleményem, felülbírálom Istent. Az ÉN helyzetemben nem lehet szeretni a másikat, nem lehet segíteni a másiknak, ha Isten tudná talán, milyen az ÉN férjem vagy feleségem, vagy főnököm, vagy beosztottam, vagy szomszédom, vagy al­bérlőm, nem kívánná tőlem, hogy még szívemben se gondoljak gonoszt ellene. Adja az Isién, hogy most hallott szamából neki tetsző, igazi keresztyén élet szülessen. If j. Harmati Béla Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. augusztus 23-án IMÁDKOZZUNK Istenünk, Te tudod, hogy milyen sokszor csak a szavak keresz­tyénéi vagyunk. Tudja a fejünk a tennivalót, ismeri az eszünk akaratodat, de szívünk kőkemény a másik ember baja és gondja iránt, kezünk rest a cselekvésre. Te tudod azt is, háyszor hallot­tuk már igédben akaratodat és milyen keveset valósítottunk meg abból. Bocsásd meg vétkeinket, hitetlenségünket és segíts új életre. Áld meg földön élő népedet, hogy a benned hívők meg tudják élni szeretetedet és megbocsátásodat. Segíts több jó szóra, jó gondolatra és cselekedetre, a Jézus Krisztusért. Ámen. — HALÁLOZÁS. Varga La­jos ny. műszaki ellenőr, a sur­di gyülekezetnek két évtizeden át volt a presbitere és 1955 óta felügyelője, hosszú szenve­dés után 66 éves korában jú­lius 13-án elhunyt. Utolsó út­jára nagyon sokan elkísérték, nemcsak a surdiak, hanem a környező gyülekezetek lelké­szei és hívei is. Ravatalánál Zámolyi Gyula és Szomjas Ká­roly lelkészek szolgáltak. „El­végeztem a munkát, amelyet rámbíztál, hogy végezzem azt”. Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, de. 11 (úrv.) D. Kál- dy Zoltán, du. 6 Trajtler Gábor. Fasor de. 11. D. Koren Emil, du. 6 D. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10 D. Dórén Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlo­vák) Aradi András, de 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de 11 dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Bizik László. Fóti út de. 11 Benczúr László. Váci út de. 8 Benczúr László. Frange- pán u. de fél 10 Benczúr László. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10 Virágh Gyula. Sorok­sár újtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kis­pest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rá­kosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 ifj. Görög Tibor. Mátyásföld de. fél 11. Cin- kota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés Jó­zsef. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő, de. fél 11 (német-úrv.), de. 11 (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő, du. 6 Várady Lajos. Torockó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9 Csengődy László, de 11 Csengődy László, du. fél 7 id. Harmati Béla. Budakeszi de. 8 Takács József. Pesthidegkút de. fél 11 Takács Jó­zsef. Kelenföld de. 8 (úrv.) dr. Só­lyom Jenő, de 11 (úrv.) dr. Sólyom Jenő, du. 6 Bencze Imre. Német­völgyi út. de 9 Bencze Imre. Nagy­tétény de. 9 Visontai Róbert. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. 11 Vison­tai Róbert. Budaörs du. 3 Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5 Vi­sontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. idő Idő! Csalfa mint a láthatár, most itt, most ott van s tovaszáll. Ifjúkorban nagylelkű nagyon, pazarló, ha nyílik alkalom. Életünk d-elén már komoly a bér, ad, de ellenértékét is kér, drágán szerzett perceket rabol, mit nem tárolsz bölcsként valahol. Aztán ölt ördögi föveget s összezavarja az öreget. A halott számára végtelen, űr, űr sötét, sötét, égtelen. Idő, hol a kezdeted, véged? Örökre bírni ki tud téged? Gyarmathy Irén — Szentháromság ünnepe után a 13. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 10, (23—24) 25—27; az igehirde­tés alapigéje: Zak. 7, 8—14. Megjelent lk. Káldy Zoltán« trj ÜTŐN című könyve Ara: 135,— Ft Megrendelhető a Sajtóosztályon — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 6-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió és az URH adó. — HAZASSAGKÖTÉS. Blat- niczky László és Sebes Irén augusztus 15-én tartották eskü­vőjüket a cinkotai templom­ban. SZILÁNKOK/ Jobb az egészséget meghosz- szabbítani, mint a betegséget megrövidíteni Moralizálásnak kárhoztatja az intést valaki akkor, ha a támasztott követelmények meghaladják saját erkölcsi szintjét. Aki fenyítetlenül nő, az dics­telenül hal. (Finn közmondások) EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VHI, Puskin u. 12. Telefon: 142—07« Csekkszámlaszám: 20.412—VITT. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.2389 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató „Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cse- lekedtétek meg” (Máté 25, 40). VASÁRNAP. — „Nem sze­gem meg az én szövetségemet és ami kijött a számból, el nem változtatom”. (Zsolt 89, 35). Ezen a héten ember és em­ber kapcsolatára veti a fényt a heti ige. Ember és ember kapcsolata azonban nem ala­pulhat máson, mint az ember és Isten kapcsolatán. Ezt szó­laltatja meg Máté evangélis­ta, s hozza tudomásunkra, hogy Istenben hinni és Jézus Krisztust szeretni nem más, mint szüntelenül jót tenni a másik ember érdekében. Is­ten szövetséget kötött velünk, ez a szövetség a szeretet kap­csolata, de nem lehet más kap­csolat ember és ember között sem, csak a szeretet, a segítés, a megértés kapcsolata. HÉTFŐ. — „Vigyázzatok ar­ra, hogy megépítsem és be­plántáljam őket, azt mondja az Űr”. (Jer 31, 28). Isten em­ber és ember között a szeretet kapcsolatát teremti a harag, az irigység, a gyűlölség kapcsola­ta helyett. Ha mégis rossz vi­szonyt látunk jó kapcsolat he­lyett, nem más ez, mint a bűn hatása az emberek között. Az az Isten, aki Egyszülöttjét is halálra adta azért, hogy az egyik ember a másikban megtalálja a felebarátot, a testvért, az az Isten őrködik az ember és ember kapcsolata felett is. Állítsuk szeretetün- ■ket, segítőkészségünket az ige fényébe, s könyörögjünk Is­tenhez, tegye tisztává és őszin­tévé az emberekkel való kap­csolatunkat. KEDD. — „Akik könnyhul- latással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, viga­dozással jő elő, kévéit emel­ve” (Zsolt 126, 5—6). Milyen sok idő választja el a vetést az aratástól! Milyen sokat kell várnunk addig, amíg szerete­tünk, szívünk melege, megértő segítésünk a másik embernél jó talajra talál és jó gyümöl­csöt terem. Lehet, hogy a má­sik ember életútja sok köny- nyel, fájdalommal és gyásszal van kikövezve, de vajon ott állunk-e mindig a másik em­ber mellett? SZERDA. — „Az Ür minden útja kegyelem és hűség azok­nak, akik szövetségét és paran­csolatait megtartják”. (Zsolt 25, 10) Isten mindig hűséggel és kegyelemmel közeledik hozzánk, de vajon megvan-e a hűség és az irgalom ben­nünk is, amikor a másik em­ber felé közeledünk? Isten út­ján nem egyedül járunk, ha­nem a másikkal együtt, a gyü­lekezet közösségében. Ezen az úton állandóan támogatnunk kell egymást. Ha megbotlik az egyik, van, aki felemelje. Ha elveszti a célt a szeme elől az egyik, van, aki visszatereli a jó útra. Ahogy Jézus Krisztus vezeti tanítványait, ugyanígy kell vezetnünk nekünk is egy­mást. CSÜTÖRTÖK. — „A hold fénye olyan lesz, mint a nap fénye és a nap fénye hétszer nagyobb lesz. Olyan, mint hét nap napfénye; ama napon, amelyen az Ür népe sebét meg­gyógyítja”. (Ézs 30, 26) Isten az, aki csodát tesz népe életé­ben. Ahogy meg tudja változ­tatni a természet törvényeit, úgy tudja megváltoztatni em­berek kapcsolatait is a földön, ö maga gyógyítja meg a fájó sebeket, ő kötözi be azokat, ö emeli fel az elesettet, 6 ve­zeti a jó útra a bizonytalanul tántorgót, ö ad mellénk szere­tő szíveket, s ő bocsátja meg bűneinket is. Hogyan? Embe­rék által. Ügy, hogy minket e másik ember szolgálatára ta­nít, s mellénk is ad olyanokat, akik szeretetükkel, imádsá­gukkal támogatják az életün­ket. Legyünk Isten hűséges eszközei ebben a munkában! PÉN'ÉEK. — „Az Ür lesz a te bizodalmád”. (Péld 3, 26) Ez a legnagyobb változás az ember életében: minden más helyett Istenben bízni, ráha- gyatkozmi. De itt is nyitva áll előttünk a szolgálat útja, mert Isten itt is felhasznál minket a másik ember életében. Ahogy a hallott és olvasott ige által jutunk el az Istenben való hitre, ugyanígy nekünk is meg kel szólaltatnunk az ige szavát a másik ember számá­ra. És főleg példát kell adnunk az Istennel való kapcsolatunk­ról, a hitről és a szeretet cse­lekedeteiről a másik ember számára. SZOMBAT. — „Tudakozzuk a mi ufcainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Űrhoz”. (Jer sir 3, 40) A hét utolsó napja ismét a számadás alkal­ma: vizsgáljuk meg az életün­ket! Vizsgáljuk meg, hogy va­jon előbbre jutottunk a másik emberért érzett felelősségben, a szeretetben és a szolgálat­ban?! És az önvizsgálat nem vezethet máshova, csak Isten­hez Jézus Krisztus által. Kö­nyörögjünk, hogy hitünk igaz, erős hit, szeretetünk cselekvő szeretet legyen! Harkányi Lászfc* — ÜJSZOVETSÉGI tárgyú mú- vészi festmény, oltárképnek alkal­mas, igényes gyülekezetnek eladó. Cím a kiadóhivatalban. Teleícv»*- 157—657. — ANGSTER gyártmányú nyole változatos, villamosított orgona el­adó. „Kifogástalan*’ jeligére a ki­adóhivatalba. — HARANGOK villanymeghajtá­sának beszerelését jól bevált mód­szerekkel. jutányos áron, garanciá­val vállalom. Hívásra a helyszínre utazom és részletes tájékoztatással szolgálok. KraSzkó Jenő villanysze­relő mester. Békéscsaba, Gyulai 6* Amelyik tanyavilágban foltos ruhájában, szakállasán megjelent, ott ugyancsak hányta magára a nép a keresztet: „Ments meg Uram minket a Bakonyi Bercitől”, Mert ha valahol netán megfészkelt, onnan feltétlenül eltűnt néhány malac, baromfi, meg borjúkötél bor- jastól. A termény félékről ne is beszéljünk, az az Isten ingyen ajándéka, ahhoz Bakonyi Ber­cinek is joga van. Voltak, akik azt rebesgették róla, hogy az Isten ostorként vetette á tanya- lakók közé, hogy az ispánon, zsandáron és az adón felül még Bakonyi Bercivel is verje őket, s rámutasson vele az anyag átváltozásának törvényére. Bakonyi Bercit 1944 nyarán se várta senki a hortobágyi pusztára. De nem is se jtette senki, hogy ez a szakállas, rettegett elemi csapás már három napja itt az újvárosi tanyák közt kóbo- rog. Végül a negyedik napon felfedezte három komondor a Csige tanyán. Nagy nekibuzdulás­sal, üvöltő herregéssel próbálták rajta a csupa foltos öltözékét szellössé tenni. Amikor Csige uram, meg a béresek meglátták, éktelen ha­ragra gerjedtek: öklüket rázva, torkukat nem kímélve kívánták a pokolba. Bakonyi Berci egy csöppet sem látszott ha­ragosnak: jámboran vette tudomásul, hogy itt is elpusztult valami járványos nyavalyában a vendégszeretet, de ha már a pokolba kívánják, hát kénytelen odébbállni, azonban egy szál gyufa segítségével majd csinál ő valódi pok­lot itt a hortobágyi pusztán, az újvárosi ta­nyák között. A dűlő menti akácosban húzódott meg. Ki­bontotta tarisznyájából a tegnapról maradt sült pulykamellet, s görbe nyaklibicskájával falatozni kezdett. Közben végigsimította nagy fekete szakállát, s a tanya felé mordult: — Na, Csige, a tanyádat még ma éjjel a négy sarkánál felgyújtom. Elmélázva nézte az alcácfSTtrTHSzBtt a nagy Bakonyi Berci puszta végében lebukó vörös napkorongot. Fényét a nap lassan maga után húzta, s úgy nőtt a szürke homály. A távoli gémeskút, birkahodály, de a közelben a Csige-tanya is lassan beleolvadt a szürkületbe. Néhány fa­lat után felállt, bicskáját csizmája szárába dugta. Óvatosan somfordáit a tanya közelé­be. Előbb egy cselédház mögött kellett el­mennie. A cselédház sarkánál egy darabig megállapodott. Feszülten figyelt. Csend. Vé­giglépdelt a viskó hosszában. Hirtelen fény szóródott a lába elé, a cselédház apró ablaká­ból. Meggörbítette a hátát, úgy akart az ab­lak alatt tovább osonni. De amint lépne egyet, vékony női hang ütötte meg a fülét. Meglepődött. A félelmet nem ismerte, mert ha bármi is történne, nyomban végezne az ellenséggel: hatalmas markával nekiesne an­nak a torkának, s valósággal kicibálná a gé­géjét. Ez a módszere eddig mindig bevált. De semmi veszély nincs. A vékony női hang az ablakon át a cselédszobából haitik. Lassan ki­vette a hangok értelmét. Ezt hallotta: — ... és azokat is segítsd meg, Istenem, akiknek gonosz a szándékuk. Védd meg Atyám házunkat tűztől, víztől, minden más veszélytől, és add meg a holnapi kenyerün­ket, mert látod Istenem, hogy nincsen... Bakonyi zavartan visszahúzódott. Nem bír­ta ezt sehogyan felfogni. Valósággal kellemet­lenül érezte magát. Csak ide-oda lézengett sivár agyában a gondolat: — Valamikor én is imádkoztam, de... ez itt még énértem is imádkozik, mikor kenyere sincs. A buta. De- hát hazugság az egész. Aki imádkozik, az is éhes, és aki nem, az is. Ilyen még nem történt veler szinte akarat­lanul vissza kellett a kezének csúsztatni a gyufát a zsebébe. Es teljesen zavarodottan visszalépkedett az akácosba. Ott eszébe ju­tott a régi, szétszórt család, a kis húga, aki buzgó imádkozó volt. Vajon hol lehetnek, mi lett velük? Szétszórta mindnyájukat az élet. Végigvonult előtte egész élete. Apja, anyja, akik a cselédsorban is becsületre neveltek gyerekeiket, és ő mégis most itt van, zsebé­ben a tüzet okádó gyufával, mellyel ki tudja, hányadik bűnét akarja véghezvinni. Leheveredett a dús fűbe, szőrbundáját ma­gára terítette. Nézte a fényes csillagokat. So­ha ilyen fényesen nem ragyogtak azok a csil­lagok. Igaz, soha nem is nézte őket. És milyen különös érzés fut át rajta, mikor arra az imádkozó asszonyhangra gondol. Meg az ő becstelen életére. Mintha életében valaha már hallotta volna ezt a csengő, tiszta női hangot. A hajnali harmat ébresztette fel. Amint fel­kelt, hogy magára terítse bundáját, hogy mi­hamarabb elpárologjon erről a vidékről, háta mögött lépteket hallott. Hirtelen megfordult. Egy korán őszülő, meggyötört asszony ment az úton, hátán súlyos zsákkal. Az asszony rá- mosolygott: — Táncsak nem itt hált az éjjel? Bakonyi félszegen nézett az asszonyra. — Nálunk lett volna szállás, mért nem jött be hozzánk? Bakonyiból kitört a keserűség: — Méghogy engem hív szállásra? Engem? A Bakonyi Bercit? Nahát, ilyen még nem volt. — És gúnyosan felnevetett. Az asszony rámeresztette a szemét. Elcsukw Tő hangon szólt: — Hogy ... hogy mondta? Bakonyi Berci? — Az! — húzta ki magát a tanyaviláa ret­tegett betyára. — De hiszen akkor ... akkor ... hova va­lósi? — Gyökérkútra! — Gyökérkútra? — kiáltotta az asszony, s szinte levágta hátáról a zsákot, s ott csüngött a betyár bivalyfekete, ráncos nyakán és csó­kolta, ahol érte: — Bátyám, édes bátyám, az isten küldött téged. A férjemet elhurcolták a frontra, nincs aki keressen 3 apró gyermekemnek. Bakonyiban óriási szelek vonultak végig. Inkább érezte, hogy milyen nagy dolog tör­ténik vele, mintsem értelmével tudta volna a helyzetet mérni. Nézte az asszonyt, hallgatta annak csengő hangját, mely oly lágyan szólt, mintha most is imádkozna. Érezte, hogy kon­gó mellében valami megmozdult. Ekkor az asszonyhoz szólt mély, durva hangjával: — Te Ilonka vagy? Bakonyi Ilonka? — Az vagyok, édes bátyám. És tovább tűrte a csókokat, öleléseket. — Hanem te, Ilonka. Mondd csak: van az uradnak itthon valami tisztességes aúnyája, amit magamra húzhatnék? — Hogyne volna, édes bátyám! — Hát a borotválkozó ja itthon van-e? — És arasznyi piszkos szakállát végigfésülte ujjai­val. — Egyet itthon hagyott, édes bátyám. Egy jó éleset. Ekkor Bakonyi, a csupaizom, félelmetes betyár ráncos, bivalyfekete nyakáról lefej­tette a gyönge, remegő asszonyi kezeket. Két izmos karjával vállára lökte a súlyos zsákot, belekarolt húgába és vitte az akácfasor kö­zött, a dülöúton visszafelé, a tanyába. Dénes Gézs

Next

/
Thumbnails
Contents