Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-08-23 / 34. szám

xxxv. Évfolyam, 34. szám 1970. augusztus 23. Ara: 2,— forint Jubileumok éve Huszonöt évvel ezelőtt, augusztus másodikén, a Potsdam mel­letti Cecilianhof-tban fejeződött be a szövetséges hatalmak — Anglia, Egyesült Államok, Szovjetunió — vezetőinek értekez­lete. A július 17-én összeült konferenciát 25-től 28-ig az angol alsóházi választások eredményének kihirdetése miatt szünetel­tették. Mint tudott, Churchill ezen a választáson megbukott, s helyét Attlee vette át. Azon a jegyzőkönyvön, amelyet a tör­ténelem így ismer: „Potsdami Szerződés”, már olyan nevek is szerepelnek, akik a fasizmussal vívott élet-halálharcban és a szövetségi rendszer kiépítésében nem játszottak komoly szere­pet. Roosevelt még tavasszal meghalt, helyét egy tehetségében átlag, szürke személy foglalta el a csonka ciklusra: Truman. Churchill, a veterán politikus pártja vereséget szenvedett és így Attlee neve került a záróokmányra Sztálin neve mellé har­madiknak. Európa, amely a hatéves borzalmas háború után még ájultan hevert romjain, ettől a konferenciától várta az első, életre biz­tató jelet. Sorsa azoknak a hatalmaknak a kezében volt, ame­lyek megsemmisítették a német imperializmust, szétzúzták a náci hadigépezetet, felszámolták a fasizmus intézményeit, a Gestapo, SS, SA, SD szervezeteit, megszüntették a koncentrá­ciós táborokat stb. Egyszóval pontot tettek a 12 éves rémsé­gekkel teli hitleri uralom után és egy hatesztendős szenvedés­teli háború végén kitűzték a béke zászlóját. A „hogyan tovább” kérdésének a megoldása az ő kezükben volt. Volt valami félel­metes abban a felelősségiben, amelyet az adott történelmi szitu­ációban vállaltak. A konferencián született szerződést sokféleképpen értékel­ték az elmúlt 25 évben. Okkal és joggal hangzottak el a véle­mények és vádak kölcsönösen, hogy hol s mikor esett csorba a megállapodásokon, ki hói szegte meg az egyezményéket, de alapjaiban, amikor Európa sorsának kérdéséhez nyúltak, ami­kor beteg lázas testrészeit akarták gyógyítani, mindannyiszor vissza kellett ülni ahhoz az asztalhoz, amelynél együtt ültek 25 éve a szövetségesek. Vagyis vissza Potsdamhoz. Ezért esik különös hangsúly a nemzetközi diplomácia hangvételében újra, meg újra Potsdamra. Európai kérdés ma nincsen Potsdam nél­kül. És ha európai kérdést emlegetnek, Potsdammal kell kez­deni. Truman elnök, Sztálin generalisszimusz és Attlee mi­niszterelnök azzal a meggyőződéssel hagyták el az Értekezletet, hogy ez megerősítette a kormányaik közti kapcsolatot és kiszé­lesítette együttműködésük és kölcsönös megértésük kereteit, hogy kormányaik és népeik az Egyesült Nemzetek többi álla­maival együtt megteremtik az igazságos és tartós békét”. (A berlini hármas értekezlet jegyzőkönyvéből). Hogy napjaink Európájának kérdése milyen bonyolult, szö­vevényes és kusza, azt mindannyian nagyon jól tudjuk. Hogy politikailag, gazdaságilag és 'katonailag mennyire összeguban­colódott kontinensünk élete, ezt is érezzük. Hol lehet elkezdeni a fonal felgöngyölítését, hol lehet elkezdeni a kibontakozta­tást? Ezek a főkérdései az Európa biztonsága ügyében terve­zett gyűlésnek, német kérdésnek, határ-, és terület kérdésnek, stb. A fonal kezdete Potsdamnál még világosan látszik és ha valaki az összegubancolódott probléma-halmazt rendben fel akarja göngyölíteni, Potsdamnál kell kezdenie. Mert Potsdam­nál megtaláljuk az elvi alapokat ahhoz, hogy Európa kérdését igazságos és békés úton rendezhessük. A ámító alapelv a szövetségesek egysége. Ez már a jaltai konferencián így fogalmazódott meg: „jelen konferencia mege­rősítette azon elhatározásunkat, hogy az eljövendő békében fenntartjuk ás megerősítjük a célok és akciók azon egységét, amely lehetségessé és bizonyossá tette az Egyesült Nemzetek győzelmét ebben a háborúban. Ügy véljük, hogy ez szent köte­lezettség, amelyet kormányaink népeinkkel és az egész világgal szemben vállaltunk.” (A jaltai konferencia hivatalos közlemé­nyéből, 1945. febr. 11.). Egy másik alapelv a német-kérdéssel függ össze. Nem áll mó­dunkban ismertetni a Németországgal kapcsolatos döntéseket, amelyekben a német militarizmus, annak szelleme, a fasizmus, annak ideológiája felszámolását határozta el, vagy a hadiipar teljes leszerelését írta elő, vagy a határok kérdésében faglalt ál­lást, de a szerződés leszögezi: „A szövetségeseknek nem áll szándékukban megsemmisíteni, vagy rabságba vetni a német népet. A szövetségesek lehetőséget kívánnak nyújtani a német népnek, hogy felkészülhessen életének demokratikus és békés alapon történő újjászervezésére. Ha a német nép erőfeszítései allhatatosan e célra fognak irányulni, akkor idővel lehetségessé válik, hogy elfoglalhassa helyét a világ szabad és békés népei között.” (A potsdami értekezlet jegyzőkönyvéből.). És említsünk meg egy harmadik alapelvet, amely a német szövetségben, vagy csatlós helyzetben lévő államokra vonatko­zik és amely megnyitja az utat számukra az Egyesült Nemze­tek Szervezetébe: „A három kormány kívánatosnak tartja, hogy Olaszország, Bulgária, Finnország, Magyarország és Ro­mánia jelenlegi rendezetlen helyzete megszűnjék a békeszerző­dések megkötésével.” (U. o.). Majd az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét olyan intézménnyé kívánja fejleszteni, amely képes lesz megakadályozni egy újabb világégés kirobbanását. És noha a két és fél évtized alatt sok súrlódás, sok bizony­talankodás volt a szövetségesek között és sokszor látszott úgy, hogy Európa biztonsága felborul, az említett alapelvek mind­annyiszor egyensúlyba hozták a felbillenni látszó szekeret. Ma különösen tapasztaljuk a potsdami szellem újraéledését, ami­kor küszöbön áll a német kérdés rendezése, Európa biztonságá­nak megvitatása, és mindazok az ügyek, amelyeket az egység jegyében tűztek ki célul. __ _. , , „., Dr. Redely Pál GÜNTER WIRTH AZ „EVANGELISCHES PFARRERBLATT” ÜJ FŐSZERKESZTŐJE A nálunk is jól ismert és so­kat olvasott „Evangelisches Pfarrerblatt” kelet-németor­szági egyházi folyóirat új szer­kesztője Günter Wirth, az Union Kiadóvállalat főlektora lett. A haladó gondolkodású kelet-német egyházi lap főszer­kesztője minden bizonnyal új szint ad a lapnál folyómunká- nak . Evian—1970 Amint arról már hírt ad­tunk, a Lutheránus Világszö­vetség július 14—24 között tartotta ötödik világgyűlését a franciaországi Evianban. Egy­házunkat D. Káldy Zoltán püspök vezetésével öttagú kül­döttség képviselte. A követke­zőkben beszámolunk majd a világgyűlés eseményeiről és eredményeiről. Porto Alegre helyett Evian A Lutheránus Világszövet­ség eddigi világgyűlései: 1947 — Lund (Svédország), 1952 — Hannover (Nyugat-Németor- szág), 1957 — Minneapolis (Egyesült Államok), 1963 — Helsinki (Finnország). Az ötö­dik világtalálkozó színhelye Porto Alegre (Brazília) lett volna. Néhány héttel a világ­gyűlés kezdete előtt azonban a brazil belső helyzetre törté­nő hivatkozással a Világszö­vetség vezetősége áttette a vi­lággyűlés színhelyét a köz­ponthoz, Genfhez igen közel fekvő kicsi francia városba, Evianba. Már néhány hónappal a vi­lággyűlés előtt is akadtak olyan delegátusok, akik a bra­zil belső helyzetre hivatkozva (szociális igazságtalanság, a demokratikus jogok semmibe vétele a kormány részéről, el­lenzéki vezetők — közöttük katolikus papok is! — meg- kínzása a börtönökben, a bra­zil lutheránus egyház kritikát- lan magatartása a katonai kor­A »agygyűlés jelvénye mánnyal szemben stb.) kijelen­tették, nem hajlandók részt venni a világgyűlésen, ha arra Porto Alegrében kerül sor. E küldöttek száma egyre nőtt és attól kellett tartani, hogy a világgyűlés egy nem az egész világ lutheranizmusát képvi­Ménjöcsanak selő tanácskozássá zsugorodik össze. Ugyanakkor akadtak küldöt­tek, különösen a dél-amerikai és harmadik világbeli egyhá­zakból, akik megfutamodásnak és a megadott téma megcsúfo­lásának (a fő téma: Elküldet­tünk a világba!) tartották a tanácskozás helyének megvál­toztatását. A világgyűlés során heves formában is összecsap­tak a két tábor véleményei. Az eredetileg vendégül látó egy­háznak, a brazil lutheránus egyháznak a küldöttsége meg­jelent ugyan Evianban, de át­adva egy emlékiratot, ame­lyikben megbélyegezték a vi­lággyűlés helyének megváltoz­tatását, azonnal el is hagyták a tanácskozás színhelyét. A hely megváltoztatásából eredő feszültség érezhető volt a vi­lággyűlés minden eseményé­ben. Világgyűlési statisztika A világgyűlésen megjelent a tagegyházak 209 szavazásra jo­gosult küldötte, 114 volt a ta­nácskozási joggal rendelkezők száma, 46 világszervezeti ve­zető és 28 adminisztrációs munkatárs mellett 30 hivatalos látogató, 14 megfigyelő és 65 sajtótudósító, összesen 506 sze­mély vett részt a világgyűlés munkájában. Négy új egyházat vettek föl a tagok sorába: az Indonéziai Keresztyén Egyhá­zat 240 700, az Indiai Evangé­likus-Lutheránus Egyházat 37 000, a Délnyugat-afrikai Evangélikus-Lutheránus Egy­házat 105 000, és Kenya Lu­theránus Egyházát 8000 lélek­kel­Ebben a Győr peremterüle­téhez tartozó, ma rohamosan fejlődő községben 1859-ben alakult evangélikus gyülekezet, mint a nagybaráti anyaegyház filiája. Egy évszázadon át csak iskolája volt a gyülekezetnek, de régtől fogva melengették a templomépítés gondolatát. Tel­ket vettek tehát leendő temp­lomuk számára, majd 1957-ben nagy lelkesedéssel megindult a Káldy Barna győri építész ál­tal tervezett templom építése. A templom felszentelése 1960 Szentháromság vasárnapján történt D. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspökének szolgálatával. A felszentelés ünnepén részt vett Paul Han­sen, a LVSZ kisebbségi osztá­lyának titkára is. Ekkor még hiányoztak a templomból a padok, s kívül még csupaszon álltak a falak. Három év múltán a kis gyü­lekezet lelkes népe új padokat állított, s kívül is szép köntös­be öltöztette kedves templo­mát. Húsz tölgyfapad ékesíti ma a templomot, 120 kényel­mes ülőhellyel. További feladat maradt a karzat berendezése. Ez most van folyamatban. Itt a legna­gyobb esemény, az új orgona elkészítése. A templom felava­tásának tízéves évfordulóján, ez év június 7-én ünnepi is­tentisztelet keretében szentel­te fel D. dr. Ottlyk Ernő püs­pök. A templom építésének össz­költsége kereken félmillió fo­rint volt. Ennek egyötöd ré­szét különböző segélyekben kapták (LVSZ, Gyülekezeti Se­gély), négyötödét a gyülekezet áldozta pénzben, anyagban és munkában. A ménfőcsanaki gyülekezet, amely ma az anya­gyülekezettel társgyülekezeti kapcsolatban él, 495 lelkes. Templomában minden vasár­nap két istentisztelet van, ád- vent-böjt idején és reformáció hetében hétközi istentisztele­tek is, ősztől tavaszig pedig a templommal együtt épült gyü­lekezeti szobában bibliaórákat tartanak. COMPUTER AZ EGYHAZAK VILAGTANACSA KÖZPONTJÁBAN Az Egyházak Világtanácsa genfi központjában rövidesen megkezdi munkáját egy nagy computer. Az új technikai se­gítő eszközzel, az „elektromos aggyal” nemcsak könyvelési és pénzügyi adminisztrációt terveznek végezni, hanem al­kalmazni fogják a tanulmányi munka eredményeinek nyil­vántartására és munkacsoport alakult annak tanulmányozá­sára, hogyan lehetne a hagyo­mányos tanulmányi munka mellett bizonyos területeken kutatási feladatok végrehajtá­sára is fölhasználni. Az utolsó ilyen világgyűlés? Ezen a világgyűlésen is meg­mutatkozott ugyanaz a nehéz­ség, mint ami az Egyházak Vi­lágtanácsának 1968-as, Uppsa- lában tartott világgyűlését is jellemezte. Néhány nap alatt lehetetlen volt az odahozott fontos világkérdéseket megbe­szélni, nem is szólva a megol­dási lehetőségek kifejtéséről. André Appel, a Világszövetség főtitkára kifejtette, hogy az eviani konferencia minden bi­zonnyal az utolsó volt az ilyen stílusú konferenciák között. A világgyűlésnek természetszerű­leg az lenne a feladata, hogy betetőzzön egy hosszú évekre elnyúló, alapos előkészítő ta­nulmányi munkát. A fő kér­désekben is nagyon megoszló véleményű küldöttek nézetei­nek összehangolása azonban további tisztázásra szorul. Több küldött javasolta, hogy a jövőben kisebb konferenciá­kat kell tartani, talán egy-egy földrajzi egység, Európa, Ame­rika vagy Afrika, Ázsia szá­mára. Máris elhatározták, hogy az NDK-ban ez év októberé­ben három regionális tanács­kozást tartanak majd a világ­gyűlésen fölvetett kérdéseto alapos megbeszélésére. A Lutheránus Világszövetség új vezetői és bizottságai A Lutheránus Világszövetség új Végrehajtó Bizottsága meg­tartotta első ülését, közvetle­nül az V. Világgyűlés befeje­zése után, július 25—26. nap­jain Evianban. Az új elnök, « finn teológiai professzor, dpi Mikko Juva mellé három *1^ elnököt választott a Végrehaj­tó Bizottság. Az első alelnfilj Nababan indonéz lelkész a második alelnök dr. Robei* Marshall (New York), az Ame­rikai Lutheránus Egyház el­nöke, a harmadik alelnök pe­dig Juan Cobrda lelkész (Btw ' nos Aires), az Argentin^ Egyesült Lutheránus Egyki» elnöke. Két alelnököt tehát a harmadik világból választot­tak, egy alelnököt pedig tat USA-ból, Schiotz volt ameri­kai elnök helyére. A LVSZ pénztárosa újból a nyugatné­met dr. Weeber (Stuttgarti lett. D. Hans Ülje hannor^iáí püspök, aki negyven évig dol­gozott a LVSZ vezető testü­letéiben, tiszteletbeli tagja lett a Végrehajtó Bizottságnak. Megerősítették tisztségében dr. A. Appel főtitkárt és Carl Muu társfőtitkárt is. Megválasztotta a Végrehajtó Bizottság a LVSZ három új bizottságának az elnökeit és tagjait is. Magyar részről D. Káldy Zoltán püspök került bele az egyik bizottságba tag­ként, mégpedig az Egyházi Együttműködés Bizottságába. Ennek a bizottságnak tanzá­niai, a Tanulmányi Bizottság­nak egyesült államokbeli, a Világszolgálati Bizottságnak pedig svéd elnöke lett. KELETNÉMET SEGÍTSÉG ció igen szép eredménnyel végződött, és a Német Demok­ratikus Köztársaság Vöröske­resztjének közvetítésével ed­dig 100 000 márka értékű se­gélyt juttattak el a keletné­met evangélikusok a Magyar Vöröskereszten keresztül a magyarországi árvízkárosul­taknak. NIGÉRIA A Vöröskereszt június végén beszüntette segélymunkáját Nigériában, s ezért a Nigériai Keresztyének Tanácsa vette kézbe a rászorultak segélyezé­sét szeptember végéig, tehát a legközelebbi aratásig. Az Egyházak Világtanácsá­nak Egyházközi Segélyosztálya és a svájci evangélikusok se­gélyszerve, a HEKS továbbra is hozzájárulnak az egykori Biafra segélyezéséhez. HOLLANDIA A holland szigorúan refor­mátus egyházi zsinat nagy többséggel úgy határozott, hogy kéri fölvételét az Egyhá­zak Világtanácsába. 14 éves vita zárult le ezzel a meglepő szavazati eredménnyel, mert a hollandiai szigorú reformátu­sok vonakodtak eddig csatla­kozni az ökumenikus mozga­lomhoz. Hollandia legnagyobb protestáns egyháza is tagja lesz tehát az Egyházaik .Világtaná­csának. Mint ismeretes, a keletné­met evangélikusok Egyházi Szövetségének elnöksége fel­hívást intézett az evangélikus gyülekezetekhez, hogy a „Brot für die Welt” (Kenyeret a vi­lágnak) akció keretében ada­kozzanak a természeti kataszt­rófák által sújtott országok és emberek megsegítésére. Az ak-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents