Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-08-16 / 33. szám

2 Mózes 34, 6—10 ősi emberi vágy látni az Istent. Hányszor próbálta már az ember történelme folyamán megfoghatóvá tenni a megfogha- tatlant, láthatóvá a láthatatlant, kiábrázolni vonásait. A Biblia régibb lapjai vannak most előttünk Isten arcvonásaival. Ko­runk és a régi írás közé ezer esztendők tornyosulnak, az az istenkép azonban, amit látunk, hasonlít ahhoz, amit Jézus mu­tatott föl az Atyáról. A szeretet vonása az első Isten arcán. Több szóval mondja el az ige: O irgalmas és kegyelmes, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú. A Biblia lapjai és azután az egyháztörténet feje­zetei tanúskodnak Isten ezerízig tartó kegyelméről, nemzedék­ről nemzedékre tartó szeretetéről. Újra és újra megszólítja az embert. Mózes után a próféták hosszú sora következik, akik Isten üzenetét tolmácsolták. Még inkább nagyobb távlatú lesz ez a szeretet, ha arra gondolunk, hogy Ö nemcsak üzent, nem­csak követeket küldött, hanem Jézusban személyesen jött el hozzánk. Belépett az emberi történelem idő és tér határolta körébe, hogy Isten ezerízig érvényes kegyelme és megbocsátá­sa hirdettessék. Hiszen akit szeretünk, attól nem elég a levél, nem elég az üzenet, személyes beszélgetés, találkozás kell, an­nak meg akarjuk fogni a kezét, oda akarunk ülni mellé. Isten elsősorban és mindenek előtt a szeretet Istene! Ha van most e sorok olvasói között valaki, aki úgy érzi, öt nem szereti senki, róla mindenki elfeledkezett, hallja meg, Is­ten tud rólunk és lehajol hozzánk. Tanuljuk meg fölismerni ke­gyelmét az élet különféle területén, tanuljunk meg hálát adni sokszor a kisebb kenyérért és kevesebb egészségért is, fogadjuk el az igében hozzánk szóló bocsánatát. A szeretet vonása mellett furcsa ellentétként húzódik ott az Isten arcán: Isten igazságos. Nem hagyja a bűnt büntetés nél­kül, az atyák vétkét a fiakon kéri számon harmad- és negyed­ízig. Hogyan lehetséges ez? Azt jelentené Isten kegyelme, hogy megszűnik igaz bíró lenni és azt jelentené igazsága, hogy meg­szűnik megbocsátó Atya lenni? Mózes bűnvallással borul a földre, megváltja népe kemény- nyakúságát, vétkeit és gonoszságát. Ez a nép Isten helyett az aranyborjú előtt tisztelgett, visszatért régi bálványimádásához. Vajon mi az, vagy ki az, aki, vagy ami a mi „aranyborjúnk” ma? Mert hiszen ahogyan Luther mondja, akin vagy amin szi­vünk csüng, akiben vagy amiben bízunk minden más előtt, az a mi Istenünk. Lehet egy másik ember, önmagunk, gyerme­künk, házastársunk vagy pénz, tudás, anyagi javak. Isten vo­násának kettőssége, hogy elítéli a bűnt, de szereti a bűnöst. Szeretetének és ítélő igazságának ellentéte abban a harmadik vonásban oldódik föl, ahol arról olvasunk, hogy újra és újra szövetséget köt velünk és megígéri, hogy hűtlenségünk ellenére is hű marad, újat akar kezdeni velünk. Ha van valaki e sorok olvasói között, aki úgy érzi, nincs reménye többé, nem lát ki­utat az élete számára vagy úgy gondolja, „úgyis minden mind­egy”, az hallja meg: Istennél nincs reménytelen eset, Isten nem mond le rólunk. Ezek a sorok is ennek bizonyságai. A Tízparancsolat közül rögtön az első arra int, ne alkossunk, készítsünk, fabrikáljunk magunknak istent vagy isteneket, nincs szükség arra, hogy mi keressük őt, mert ő közeledik hozzánk. Szeretetével és igazságával akar magához vónni, hogy ebben a szövetségben boldogabb és jobb legyen az életünk. Ifj. Harmati Béla IMÁDKOZZUNK Istenünk, köszönjük a Te meg nem szűnő szeretetedet. Leha­joltál hozzánk és megítélsz bűneink miatt, de nem akarod a bűnös halálát, hanem megszentelő közösségedbe akarsz vonni. Bocsásd meg, hogy életünkben annyiszor, újra és újra hátat fordítunk Neked és szavadnak, és mindenki másra inkább hall­gatunk, mint Beád. Hadd érezzük most közelségedet, szereteted és ítéleted szavát az igében és hadd lehessen életünk a Te kö­zelségedben jobb és boldogabb élet, mások javára és a Te di­csőségedre. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. augusztus 16-án Deák tér. de. 9. (urv) Trajtler Gábor, de. 11. (urv) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. dr. Hafen- scher Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dó­zsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de 11. Francisci Guido. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (urv) Boros Károly. Rákos­falva de. 8. (urv) Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Ká­roly. Fóti út de. 11. Baranyai Ta­más. Váci út de. 8. Baranyai Ta­más. Frangepán u. de. fél 10. Ba­ranyai Tamás. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota Máv Telep de. 8. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Rákos­palota Kistemplora du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. ifj. Görög Tibor. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (urv) Ma- docsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (urv) Várady Lajos. du. 6. Madocsay Miklós. Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (urv) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de 9. Csákó Gyula, de 11. Csákó Gyula, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. id. Harmati Béla. Kelenföld de. 8. Ara­di András, de. 11. (urv) Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Német­völgyi út. de. 9. Bencze Imre. Al­bertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Szentháromság ünnepe után a 12. vasárnapon az oltár- teríto színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mk 7, 31—37: az igehirdetés alap­igéje: 2 Móz 34, 6—10. — GYÖRKÖNY. Römer Já­nos gyülekezeti felügyelő 24 éven át végzett egyházi szolgá­lat után megromlott egészségi állapotára való tekintettel tisztségéről lemondott. A gyü­lekezet közgyűlése felügyelőül Kuti Imrét választotta meg. Beiktatása július 26-án volt istentisztelet keretében. Ugyan­akkor iktatták be tisztségébe a két újonnan választott pres­bitert: Juszt Jánost és Wen- hardt Ádámot. — házasságkötés. Für­jes Zoltán és Sárkány Kriszti­na július 25-én tartották eskü­vőjüket a pusztaszentlászlói templomban. Az esketés szol­gálatát Pintér János zalaeger­szegi lelkész végezte. Az Isten áldja nem mindig olyan jó, mint az isten hozta A két köszöntés közt sok minden történhet. Örömmel fo­gadod, köszöntöd vendéged ... szívesen látott ember, kínálod szeretettel... Idő múltával nő a barátság, erősödik a rokon­ság ... Szeretnéd megállítani az órát, eldugod kabátját, ka­lapját Marasztalnád, amíg csak lehet... nyújtod a per­ceket, hogy órákká nőjjenek. Bármennyire szeretnéd, bú­csúzni kell. Mikor köszön­tőd, talán a könnyed is elered, nehezen engeded. Remegve mondod, fájón: Isten áldjon! Ügy érzed, szíved egy darabját is magával' vitte... mert ba­rátja lettél, a testvére. Máskor másképp fordul. A szívesen látott vendég megra­bolja békéd, felforgatja háza­dat, nyugalmadat... távozását szívesen vennéd, csak bezár­hasd utána kapudat. Tartsunk számadást: hogy e mondás megszületett, arról te is, én is tehetek. Ilyenkor kérdezd meg csendesen: melyikünk volt a garabonciás diák, ki csinált komédiát, s kavart vihart, csi­nált patáliát? Bár igaz: „nyugtával dicsérd a napot”, tégy meg mindent, hogy öröm­mel nyissad ajtód s még na­gyobb örömmel emelhesd bú­csúra kalapod! Hernád Tibor „Megrepedt nádat nem tör el. a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán je­lenti meg”. (Ézs 42, 3). VASÁRNAP. — „Ha az Űr szavára nem hallgattok és en­gedetlenek lesztek, az Űr keze ellenetek lesz”. (1 Sám 12, 15). Ezen a héten tovább folytató­dik Isten és az ember kapcso­latának feltárása. A heti ige vigasztalás és bátorítás mind­nyájunk számára. Jézus Krisz­tusban az a kegyelmes Isten közeledik hozzánk, aki kész megbocsátani tékozló gyerme­keinek, kész visszafogni a meg­térő bűnöst, kész arra, hogy újjáteremtse az életünket és vele való kapcsolatunkat. De a mai ige figyelmeztetés a szá­munkra. Isten kegyelmes ugyan, de az engedetlen, ke­ményszívű ember ellen fellob­ban haragja. Könyörögjünk hozzá szüntelenül! HÉTFŐ. — „Csak Istenben nyugodj meg lelkem, mert tőle van reménységem.” (Zsolt 62, 6). Sokszor panaszkodunk, hogy nyugtalan és zaklatott az éle­tünk. Sokszor vesz erőt rajtunk a kétségbeesés és reménytelen­ség. Mindez azért van, mert a nyugalmat, a békességet nem Istennél keressük. A mai ige tanács és útmutatás Isten felé. A reménység, a nyugalom, a békesség nála van. Keressük őt életünk minden napján, mert nála mindent megtalálunk, amire csak szükségünk van. KEDD. — „Én, az Űr, az első és utolsókkal is az vagyok én.” (Ézs 41, 4). Milyen sokszor el­bizakodunk, amikor úgy látjuk, hogy jól megy életünk sora, minden sikerül, terveink és vá­gyaink rendre megvalósulnak. Ne feledjük el ilyenkor se: Is­ten az, aki velünk van, aki el­vezet minket vágyaink elérésé­hez, aki erőt ad terveink vég­hezviteléhez. De ne veszítsük el a reménységünket akkor se, ha úgy látjuk, hogy lema­radunk az emberek mögött, ha elveszítjük a jó utat szemünk elől, s igencsak hátul kullo­gunk az Isten útján való járás­ban. Isten az, aki segíti és bá­torítja az utolsókat is, Isten az, aki megerősíti tántorgó lépte­inket. SZERDA. — „Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát, a te arcodnak világosságánál jár, Uram!” (Zsolt 89, 16). A boldogság mércéje Istennél egészen más, mint az ember­nél. Számunkra az boldog, aki­nek megvan mindene, akinek egyenesen ível felfelé az élet­útja. A mai ige azt mondja boldognak, aki megérti Isten szavát, aki Isten színe előtt éli le az életét. Ezért kell szünte­lenül figyelnünk az ige szavá­ra, ezért kell napról napra ta­nulmányoznunk Isten üzenetét, hogy megértsünk mindent, hogy tudjuk azt, mi a rossz és tudjunk a hit és a szeretet út­ján járni. Könyörögjünk az ige megvilágosító erejéért, hogy soha ne tévesszük szemünk elől a jó utat! CSÜTÖRTÖK. — „Ki hitt a mi tanításunknak, és az Űr- nak karja kinek jelentetett meg?” (Ézs 53, 1). Sok meg nem hallott Igehirdetés, sok meg nem értett ige vádol min­ket. Sokszor nem akarjuk tu­domásul venni, hogy Isten igé­je, ami vasárnapról vasárnap­ra felcsendül a templomokban, minket hívogat és nekünk szól. Nem hiszünk ebben. És hány­szor egyenesen számunkra szól Isten a Szentírásunk lapjain keresztül, s oly sokszor süket füllel és szívvel olvassuk az ige szavát. Vigyázzunk, hogy az ige jó magva jó talajra talál­jon a szívünkben és az éle­tünkben! PÉNTEK — „Isten az én erősségem, benne bízom.” (2 Sám 22, 3). A hit, a bizalom, a reménység megfogalmazása a mai ige. Vajon mit tükröz a mi életünk? Azt, hogy való­ban Istenben bízunk életünk minden napján, azt, hogy neki engedelmeskedve járjuk éle­tünk útját szeretetben az em­berek között, vagy pedig egé­szen mást. Azt, hogy bizonyta­lan a hitünk, s emiatt gyarló az emberek iránti szeretetünk is? Könyörögjünk a Szentlé­lek áldásáért és erejéért, hogy erősítse meg hitünket, adjon nekünk engedelmes szívet, hogy Isten legyen erőnk, bátor­ságunk és szeretetünk tápláló­ja! SZOMBAT. — „A mennyek Istene, ő ad jó szerencsét ne­künk, és mi, mint az ő szolgái kelünk föl és építünk.” (Neh 2, 20). A hét utolsó napja egy kicsit elgondolkoztat minket: Ellenségeiként, vagy engedel­mes szolgáiként é1' " ok ezen a héten Istennek? Mert ő azért szólított meg minket a hét minden napján, hogy gyerme­kei és szolgái legyünk, akik ne­ki élnek és engedelmeskednek. Áz ő áldásában részesülünk, az ő szeretete és kegyelme által lesz eredményes, szép és bol­dog az életünk. Készítsünk ter­veket és legyenek vágyaink Isten szerintiek, s áldása nem marad el, ha hitben és enge­delmes szeretetben járunk. H. L. — HARANGOK villanyon eghajtá- sának beszerelését jól bevált mód­szerekkel, jutányos áron, garan­ciával vállalom. Hívásra a hely­színre utazom és részletes tájékoz­tatással szolgálok. Kraszkó Jenő villanyszerelő mester. Békéscsaba* Gyulai út 22. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.2388 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Az utolsó Az éjszakai vonat indulása nyomasztó han­gulatú. Mégis megdöbbentően szép igyekezet a hazafelé utazás. Mennyi lázas indulat küsz­ködik a képzeletekben. Kiszínezik, csodála­tossá álmodják maguknak az elkövetkezendő két napot, melyet otthon töltenek majd. Egész héten készülnek a szombatra, mégis, ahogy leteszik a munkát, megtorpannak az első tal­ponállóban, hogy mámorral sürgessék a per­ceket, a fantázia elébe megy az érkezésnek, a valóság viszont megreked a fröccsökben, megállítja az időt és mire kiballagnak a pá­lyaudvarra, már csak szomorú, fáradt embe­rek érkeznek, akik kényszerű kötelességnek érzik az utazást, de szégyenük elismerni, hogy jobb volna elnyújtózni a munkásszálló megszokott sarkában, pihentetni a zsibbadt férfitestet. Megszólal a hangosbeszélő: „Beszállás, Ceg­léd, Szolnok, Debrecen, Nyíregyháza felé ...” ... Cegléd, Szolnok, Debrecen, Nyíregyháza .. városok, és a városok között falvak, ott­honok, reménységek várakoznak, gondok, örö­mök, asszonyok, gyermekek várnak valakit messziről, aki őértük dolgozik a távoli nagy­városban ... A büfében közben üvegszámra kérik az italt. Nagyokat kortyolnak, behunyt szemmel gurgüláznak. Nagy, bőgős ádámcsutkájuk szé­dülten szánkázik minden korty után. Ami mellé folyik, elcsurran az áluk körül, de rá sem hederítenek, hatalmas, bütykös kezeik­kel — melyek olyanok egytöl-egyig, mintha odvas fából faragták volna őket —, megtörlik izzadt képüket és új dalba kezdenek artiku- látlan modulációkkal. Ismét a hangosbeszélő: „Beszállás, Cegléd, Szolnok, Karcag... De a többit már elnyomja a zaj ... Hét vége van. Kíméletlen boldogság ke­resés. Az emberek cihelődnek. Nehéz bakancsaik­ban trappolnak a szerelvény felé, kezükben faláda, spárgával összekötött motyó, benne a fél életük: maradék szalonna, kenyér dara­bok, váltás fehérnemű. Egy valaki, egy micisapkás ember nem mozdul. Révetegen bámul a semmibe. Vala­mit néz, de nem lát semmit, szavakat keres, de az indulattól megcsomósodik a hang ben­ne és mindezt csak tekintetével mondja el. « füstös, gomolygó váróteremben. — Hallod, elmegy a vonat... — Hadd menjen! — A múlt héten is lekésted! — En már többé nem utazom! — Nem-e? — Nem, ha mondom! A két férfi egymásra néz. Nyílván egy fa­luból valók, ismerik egymást, talán komák is, de lehet, hogy csak itt Pesten hozta őket össze a közös sors. Mégis jó volna megtudni ettől a micisapkástól, miért nem utazik, miért cövekel itt. — Hát akkor mi a csodának vagy itt a pá­lyaudvaron? — Megszokásból, pajtás! — buggyan ki a szó a micisapkásból — ... megszokásból... évekig így éltem, úton az építkezés meg a család között ... azelőtt minden két hétben haza utaztam... de most már nincs hová mennem, a megszokás pedig idehajt minden szabad szombaton a vonatinduláshoz.. ä — Nincs hova menned!? — Nincs... otthagyott az asszony... elvitte a gyerekeket is... üres a ház, mindent belep a gyom... Nehéz komor férfi szavak szakadnak fel. Ilyenkor nem szabad kérdezősködni. Ilyenkor mindenki annyit mond, mint amennyit szük­ségesnek érez, amennyitől úgy érzi meg­könnyebbül ... — Azt mondta, azért nem kellek neki mert iszom... hát ki nem iszik ... hát kibír így él­ni... távol az otthontól, a családtól... néha hetekig egy jó szót sem kap az ember.— — En is így vagyok! — Ez nem vigasz! — Es nem próbáltál megváltozni? — Kétszer voltam elvonón. Először ma­gamtól. Azután muszájból. Az asszony vite­tett el. Hogy nem törődöm a családdal. Azért. Én nem törődöm? Hiszen miattuk van min­den, azért megyek tönkre, mert ilyen cigány életet élek és közben majd meghasad a szí­vem utánuk ... — Es ahányszor rájuk gondolsz, mindig megiszol bánatodban két féldecit... — Csak gúnyolódj ... mind ilyenek vagy­tok ... tanácsot könnyű adni..., hogy így élj, meg úgy élj, és akkor másképp lesz... hát, hogy lesz, mondd!? Akkor talán visszatér lel­kem békéje!? Mert amikor előveszem ezt a képet — és ezzel a micisapkás egy gyűrött, agyonfogdosott amatör képet szedett elő a zsebéből —, ha ezt a képet látom, mindig ösz- szefacsarodik a szívem, nézd a kis Kálmán- ka, meg a pöttöm Zsuzsika... ez van nekem belőlük, ez a kép ... A micisapkás ráborult a pultra és rázta, rázta a visszafojtott keserű férfizokogás. Tár­sa érezte, hogy kellene mondani valami meleg emberi dolgot, de csak közhelyek jutottak eszé­be, szánalmas frázisok, melyek talán csak még- jobban felzaklatták volna ezt a törődött nyo­morult embert, aki nem találja helyét az élet­ben. Ezért csak szánakozón megsimogatta a karját. A micisapkás a társára nézett: — Nekem nem segít a társadalom! — Miért, te mit segítesz a társadalomnak, mit adsz az emberiségnek!? A micisapkás megvonaglott. Szinte kétség- beejtően és fájdalmasan nyögte: — Nem hisz bennem senki! — Miért, te kiben hiszel!? A szerencsétlen ember erre lehajtotta fejét és talán nem is hallotta a füttyöt, mely jelez­te, hogy közben elment az utolsó vonat. Ágh Tihamér EGYHÄZT SEflfTSEfi NIXON ÉS A VATIKAN 40 ÖKUMENIKUS INTÉZET ÉS KÖZPONT ökumenikus Központjában. A nemzetközi tapasztalatcsere a munka és a tervek összehan­golását szolgálta. fővárosban rendkívül elszo­morító táborokban tengődnek, megfelelő élelemhez és ruhá­zathoz jusson. indítottak Nixon ellen, mert intézkedésével újból megsér­tette az állam és egyház szét­választásának elvét. A nyugat-németországi Evan­gélikus Segélyszerv 15 000 dol­lárt segélyt küldött Kambod­zsába, hogy 10 000 dél-vietnámi menekült, akik a kambodzsai Nixon amerikai elnök Henry Cabot Lodge-t nevezte ki „sze­mélyes képviselőjévé” a Vati­kánban. Az amerikai szabad­AcrvháTQ.lr amiatt +ámarlás.t képviselői jöttek össze június és július első napjaiban Bosseyban, Genf mellett, az Egyházak Világtanácsának

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents