Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-08-02 / 31. szám
Tessedik lelkipásztor! tevékenysége Tulajdonképpen kúra pasztorálisz-1 kellene írnom, ahogyan Dr. Nádor Jenő, Tessedik leszármazottja és életrajzírója szereti összefoglalni a nagy pap tevékenységének belső rugóját. Ez az ősi eklézsiabeli kifejezés tágabban öleli fel a gondoskodó-törődő szeretetnek a mozdulatát. így vállalta Tessedik is a szarvasi gyülekezet gondját- baját olyan szinten, hogy abból másoknak is hasznuk lehetett. Munkája tartalmát az adott szükség adta. Amikor elvállalta a szarvasi papi állást, még nem tudta mit fog tenni, de azt tudta, hogy segíteni akar azoknak, akik meghívták lelkészüknek. A segítés pedig akkor igazi, hogyha a tényleges szükséget oszlatja el. Ez a felmérés volt Tessedik első lépése lelkipásztori munkájában. Amikor csak tehette, ott volt az emberek között, látogatta őket Elsősorban betegségeikben, de életük sokféle megnyilvánulásai közepette is. „Vizsgáló szemmel” tekintett körül, ahogy önéletrajzában írja, kereste a cselekvő keresz- tyénséget „és találtam a vallás álcája alatt borzasztó zavart, hamis néphitet babonaságot, A templomi gyülkekezet ajkán sokszor csendül fel 10. énekünknek a címben idézett néhány szava s többi sora is. A hivő gyülkekezet mindig Isten iránti háláját fejezi ki vele. Különösképpen is így történt ez június 7-én, az első igazán nyári, gyönyörűen verőfényes vasárnapon Ménfőcsanakon. A tíz évvel ezelőtt felszentelt szép. új templomba ünnepre gyülekezett a félezres kis gyülekezet. Eljött a szomszéd társgyülekezet — Győrújfoarát — evangélikus népe és sok-sok vendég. Nemcsak azért hogy előítéletet, ferde vallásos nézeteket melyek a földművelő nép lelkében sötétséget, a szívben aggodalmat és az életben nyomort terjesztenek.” Látta a tunyaságot, ostobaságot, elmaradottságot. Fogékony volt más emberek öröme, bánata iránt Fájt neki, ha visz- szásságokat látott, káros és szégyenletes dolgokat. Fájt neki, hogy egyes vezetésre hivatott tiszttársai „kényelmes életet folytatnak, kávét, csokoládét és pálinkafélét iszogatnak” és panaszkodnak, hogy alig lehet megélni, ahelyett, hogy tennének valamit. Ez a néhány gondolat is érzékelteti, hogy a még nem. egészen 30 éves, fiatal, de már az élgt sok nehézségével megkűzdött lelkész merrefelé vette tevékenysége irányát. „Főgondomat az képezte — írja —, hogy a szarvasi egyháznál és iskoláknál tapasztalt hiányokat kipótoljam, a rosszat jóvá tegyem.” A beteglátogatásokat arra használta fel, hogy nemcsak a betegeket, hanem a jelenlévő egészséges családtagokat is igyekezett felbuzdítani a jóra. A szószéken is hasonlóan tett. Beszélt a babonaság, az jubiláljon a templom jeles évfordulóján. E napnak igazi örömét az adta, hogy ekkor szentelte fel a templom új orgonáját D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke. Telt templom fogadta az egyházmegye esperesének, Weltler Rezsőnek, valamint a helyi és néhány szomszédos lelkésznek a kíséretében bevonuló püspököt. Az istentisztelet kezdetén a budavári gyülekezet énekkarának előadásában Schütz: 92. zsoltára csendült fel: uralkodó előítéletek és káros szokások esztelenségéről. Rámutatott a természetben, mint Isten munkájában megnyilatkozó szépre és hasznosra. „Ki akartam kutatni az emberi nyomorúság forrását, reá mutattam, s amennyire lehetett, azon igyekeztem, hogy azt bedugjam.” Külön beszédeket tartott a szülőknek és külön a gyermekeknek, a gazdáknak és a cselédeknek, a felsőségnek és az alattvalóknak. Mindenütt igyekezett rámutatni a kötelességekre és serkenteni a tevékenységre. Tette ezt nem felülről és kívülről kioktató módon, hanem rávezetéssel, példákkal, s amiben kellett és lehetett, személyes példával, kísérletezéssel, hogy „értelmes embereket, jó keresztyéneket, munkás polgárokat, ügyes gazdákat és gaz- dasszonyokat” képezzen. 6 hold szikes földet kért az uraságtól, hogy ott mutassa be az emberi szorgalom és tudás lehetőségeit. — Amikor éhínség volt, mestereket hozatott, akik megtanították a gyapjú feldolgozására az embereket. Saját példájával járt elöl mindenütt. Puritán, szerény életet élt, hogy időt és pénzt takarítson meg olyasmire, ami bővebb hasznot hajt az egész társadalom javára. így is nevelte az embereket arra, hogy az életnek magasabb eszményét keressék a költséges evésnél, ivásnál. Amikor arról győződött meg, hogy a nép között a korosabbak igen nehezen hajlíthatok és javíthatók, ereje nagyobb részével az ifjúság felé fordult. A parasztgyermekek értelmes nevelését tűzte ki célul. Olvasókönyvet szerkeszt, olyasmiből „ami a gyermekek értelmét megvilágosíthatja, a gondolkodást éleszti és a szívet nemesíti, s minden jóra alkalmassá teszi, — a tanítónak pedig alkalmat nyújthat arra, hogy a tanítványokkal hasznos és tanulságos beszélgetést kezdjen.’* Ezért hozza létre önerejéből a gyakorlati ipariskolát és négy esztendőn keresztül maga tanítja ingyen az ifjúságot. Gazdasági kertjében pedig kéz- zelfoghatólag ismerteti meg a különféle eljárási módokat. Előbb kicsiben kikísérletezi, hogy azután a közönség is utánozhassa. Személyesen jár utána mindenkinek, hogy bizonyíthasson és biztos lehessen dolgaiban. Nagyon tudott örülni, amikor látta, hogy a gyermekek lelkesen vesznek részt a munkában, élvezik az oktatást, jó kedvben és versenyzési buzgalomban töltik el az időt. S a fiatalság kedve és vállalkozó szelleme azután az idősebbeket is magával ragadja. Munkájában nem az anyagi haszon vezette, hanem az, hogy előmozdítsa a munkásságot és az erkölcsi séget. így menti meg őket a dologtalanságtól, kicsapongásoktól és a bűnöktől. „Szenvedélyeim közé tartozott mindig a szegény embereknek, gyermekeknek, cigányoknak és koldusoknak munkát szerezni s őket ezáltal a hivalkodástól és rossz cselekedetektől tényleg elvonni és derék emberekké változtatni.” Valóban nemes szenvedély. Tessedik úgy élt és dolgozott, mint egy nagy család atyja. Parókiája nemcsak, hogy „üvegből” lett volna, ahogy a szólás-mondás mondja a papi házról, hanem valóságos átjáróház volt. Iskola volt az is, amint hogy lakása is ott volt az iskolában, amikor felépült a ma is fennálló új iskolaépület, amely büszkén hirdeti homlokán: „Ezzel az intézettel száműzzük a restséget hazánk iskoláiból.” Betekinthettek szobája ablakán az arra menő emberek, ha késő éjszakába nyúlóan világított, dolgozgatott. Még a tolvaj is beléphetett a kertjébe, azt sem őrizte féltékenyen. S amikor az egyházfi jelentette neki egyszer, hogy tisztelendő úr, lopják a gyümölcsöt! — akkor derűsen kiáltott fel: „hála Istennek, legalább már felfigyeltek a szarvasiak is a gyümölcseimre!” Tudatában volt annak, hogy munkája nem lesz, nem lehet hiábavaló, önéletrajzát így fejezi be: „Én reméltem, az Isten megadja, hogy még síromon is ki fognak kelni ama virágok, melyeknek magvait talán idő előtt, talán terméketlen földbe, jó remény fejében elvetettem.” Igazában magvető volt. Ez volt lelkipásztorkodásának igazi lényege. Nem az eredményeket hajszolta, hanem hitte, hogy a jó munka meghozza gyümölcsét. És hadd fejezzük be Dr. Nádor Jenő egyik mondatával: „Istennek az a hű szolgája volt, ki nemcsak kérte Urától a mindennapi kenyeret, de annak megszerzésében emberi erőinek egész latbavetésé- vel közreműködött.” Kovács Pál JÖTTÜNK NAPFÉNYBEN ES VIHARBAN Ének és orgonabang „Jó dolog Istent dicsérni, szent nevét dalban zengeni, hirdetni jó reggel hűséges voltát, jóságát, irgalmát és bő áldását! Tízhúrú hárfák zengjék öt, az örök Istent, a dicsőt. Zengjék őt orgonák szép zeneszóval, lélekkel, égbe felszálló énekkel! A békéscsabai evangélikus szeretetotthon 40 éves jubileumára I Jöttünk napfényben és viharban. Láttunk érő gabonatáblát, pipacsos réteket, fehér tanyákat, tengerré áradott folyókat, gátakat, gátőrökét, fóliákat. „ messziről idetartó segítő szeretet autóival találkoztunk ... dörgött az ég és villámok cikáztak ... azután derült valaihára. Északról, Délről, Keletről, Nyugatról így érkeztünk Békéscsabára. Hogy együtt ünnepeljünk veletek! Mert itt 'is gátakat épít Gátakon őrködik Negyven éve a szeretet. Betegség, árvaság, öregség örökös árvizeinek menekültjeit siet menteni. Eljöttünk ezt a negyven évet veletek együtt megköszönni, Istennek együtt hálát zengeni: hogy mint minket a hosszú úton, benneteket a negyvenéves úton megőrzött natpfényben, viharban, és veletek volt szüntelen ... hogy napfényben és viharban elég volt, nem fogyott el s nem fogy el ezután sem a szeretet, a kegyelem. Jézus Krisztus, ahogyan megígérte, veletek volt és veletek lesz ezután is minden napon. Ebben a hálás, örvendező hitben álljatok és álljunk őrt ezután is segítő, mentő szeretettel mindenfelé a gátakon! Túrmezei Erzsébet DOKTORRA AVATTÁK DR. E. FALBUSCHT A püspök igehirdetésében az apostoli felhívást szólaltatta meg: „Mindenkor örüljetek, szüntelen imádkozzatok, mindenben hálát adjatok...” (1 Tess 5, 16—20.) A keresztyén ember és gyülekezet mindig örömben él — mondta — mert ismeri azt az Istent, aki felénk fordult és közénk jött szerete- tével. Ezt az örömet visszük bele mindennapi életünkbe. Ez az öröm az Istennel való állandó kapcsolatból táplálkozik. Hálaadásra indít és arra késztet, hogy Isten vezetésének, útmutatásának engedelmeskedve éljünk és végezzük szolgálatunkat a világban. Ebben akar megerősíteni bennünket az új orgona is. A Lélek eszköze akar lenni a gyülekezet építésében. Ezért kezdi el szolgálatát „Az Ürnak szentelt legyen ez az orgona Isten dicsőségére és a gyülkekezet épülésére. Áldott legyen mindenki, aki ezt az orgonát megszólaltatja az Ür szolgálatában és áldott legyen a gyülekezet, amely megérti hangját, hogy Isten kegyelmének gazdagságát magasztalja nemzedékről nemzedékre.” A népes gyülekezet könnyes szemmel hallgatta az áldó szavakat, majd az új orgona megszólalásakor hálás szívvel énekelte: „Dicsérd én lelkem a dicsőség örök királyát. . . ének és orgonahang mind csak az Ö nevét áldják.” Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen az elhangzott köszöntések után a gyülekezet lelkésze ismertette az orgona építésének történetét. Hosszú évek tervezgetése és munkája érlelődött most be. Az orgona tervezője, Trajtler Gábor orgonaművész-lelkész és kivitelezője, Ádám József szombathelyi orgonaépítő mester együtt örülhetett az ünneplő gyülekezettel. Az örömteli nap délutánján Trajtler Gábor művészi módon mutatta be az új orgonát, jeles szerzők műveit adta elő, a budavári gyülekezet énekkara pedig Csorba István karnagy vezényletével régi és új szerzők műveinek egész sorát szólaltatta meg. Minden méltató szó helyett hadd idézzük egy vendégként jelenlevő testvér íráshoz nem szokott kézzel írt, de szívből fakadó, egyszerű sorait: „...a sok szép ének, a gyönyörű orgona hangja a szívemre hatott. Örömkönnyhullással telt el az ünnep. Ennyi örömkönnyet nem hullattam még, pedig 62 évet betöltöttem ...” Bizonyára nemcsak érzelmeket megmozgató szép ünnep volt ez a nap, hanem jele és bizonysága annak, hogy „az egyház igazi kincse — valóban — az Isten kegyelmének és dicsőségének legszentebb evangéliuma”, amely, ha befogadásra talál, gyümölcsöket is terem. Laborczi Zoltán A Budapesti Református Teológiai Akadémia június 18- án tartott tanévzáró ünnepi ülésén az Akadémia tiszteletbeli doktorává avatta dr. Erwin Falbuscht, a Bensheimi (NSzK) Felekezettudományi Intézet tudományos munkatársát. A díszdoktori oklevelet dr. Huszti Kálmán dékán nyújtotta át az ünnepeltnek Sza- mosközi István református püspök jelenlétében. Lelkészek emlékeznek Hálaadásra hívta as élőket Ismét két dunántúli községbe kalauzoljuk olvasóinkat, amelyek szintén március 19. tájékán szabadultak fel. Szend és Bököd községek lesznek ezek. Mindkettő beleesik az ún. székesfehérvári, ill. vértesi hadműveletek vonalába Az emberek még nagyon elevenen emlékeznek a 25 év előtti kegyetlen állapotokra. Emlékeznek arra, hogy majdnem 3 hónapig voltak létbizonytalanságban és kellett bujkálniuk pincében, erdőkben és menekülniük otthonaikból. És ez a menekülési időszak éppen télre esett, mert hiszen december 24-én, kb. karácsony idején jelentek meg először a szovjet seregek, de csak március 19 ,a vágleges felszabadulásuk terminusa. Ez idő alatt elgondolhatjuk, hogy mennyit szenvedtek a községek lakói. Magyar László szendd lelkészünk megpróbálja összefoglalni az akkori eseményeket: „Az első tapasztalatom az volt, hogy az átélt események idő- rendileg mennyire rendezetlenül maradtak meg az emberekben . .. Mindenki csak a saját elméidéiről tudott beszélni. Valószínűleg azért, mert az emberek nem mertek otthonaikból kimozdulni. Bújtak és rejtőztek a becsapódó lövedékek elől és féltek, hogy főállások ásására, vagy lőszarszállításra viszik őket. . . Volt, akit az átélt megaláztatások még most is ható szégyenérzete gátolt a beszédben. Egy idősebb férfi az emberek általános magatartásának a megváltozására is felfigyelt, mert így nyilatkozott: akkor nagyon közel kerültek egymáshoz az emberek. A haragosok kibékültek, mindenki igyekezett segíteni a másikon.” Az istentiszteleti élet természetszerűleg szünetelt, a falut még repülőgépről Is bombázták a németek. Csak húsvétkor szólalhattak meg újra a harangok s a lelkész így folytatja: „Az emberek sírtak a meghatottságtól és a templom zsúfolásig megtelt. A gyülekezet idős lelkésze megemlékezett a háború borzalmáról, amit a gyülekezet tagjainak is át kellett élnie és hálaadásra hívta az élőket.” Majd erről számol be: „Az oltáron piros selyem oltárterítő várta az érkező szovjet katonákat. Az adott lehetőségek között nemcsak a templom védelmére volt ez leleményes próbálkozás, hanem annak kifejezésére is, hogy a templom hívei nem fogadták ellenséges érzülettel az érkező szovjet katonákat” Bököd községben jelenleg Simonfay Ferenc a lelkész, ö is csak a régiek emlékeit tudta papírra rögzíteni. Ezt írja: „A parókia pincéjébe először egy nagy szakállú, marcona kinézésű orosz katona lépett be, s mivel mindenki előre megtanulta, hogy a megadást felemelt kézzel kell jelezni, még a lelkészcsalád kicsiny lánykái is rémülettel emelték fel egyszerre kezeiket. Az orosz katona huncutul mosolygott. Először a kicsik kezét vette le, de a többiek keze felé már alig kellett nyúlnia, mert azokat nagy sóhaj közepette maguktól engedték le tulajdonosaik.” Az egyházi közigazgatás a frontidő alatt országosan szünetelt. A kapcsolat püspökök, esperesek, vagy lelkészek között teljesen megszakadt és a lelkészek ‘ lelkiismeretűknek, és hivatásuknak megfelelően végezték munkájukat. Bököd azon ritka községek közé tartozik, amely mégis megtalálta a módját annak, hogy kapcsolatot teremtsen püspökével. Ez a kapcsolat szovjet katonák közreműködésével történt meg. „Ugyancsak a frontidő alatt a lelkész fontos leveleit akart küldeni a kerület Balassagyarmaton székelő püspökének. Viszont a levél eljuttatása reménytelen esetnek számított. Egy orosz katona vállalkozott arra, hogy Pest felé menve, mindent elkövet a levél püspökhöz juttatásához. így történhetett, hogy a felszabadulás utáni első püspöki körlevél külön is kiemeli a bokodi lelkészt, aki kerületének harcoktól elzárt részéből budapesti postabélyegzővel tájékoztató levelet küldött neki.” De Simonfay még arra is utal, hogy a bofcodi lelkész az Orosz katonai parancsnokságtól orosz—magyar nyelvű írást kapott, hogy hét anyagyülekezet adminisztrálásában szabad lehetősége legyen. Ezek a különleges élmények halomba döntik a német propaganda állításait, rriely szerint az oroszok első ténykedései közé fog tartozni az egyház teljes felszámolása. Istennek legyen hála érte, hogy ilyen súlyos helyzetekben is megőrizve övéit, az egyházi életet, az igehirdetést, a szentségek kiszolgálását biztosította. Sőt a fentebb idézett példa szerint az egyház közigazgatásának megindulásához is segítséget nyújtott. De ezek a példák arra is alkamasak, hogy felfigyeljünk a korabeli kapcsolatokra. Emberi kapcsolatok voltak ugyan ezek, de elindítói annak a testvériségnek és barátságnak, amely e két nép között a 25 esztendő alatt kialakult. Azok, akik egy korábbi negyedszázados propaganda révén ellenségnek számítottak, a maguk humánus magatartása alapján és különböző segítségnyújtásaik révén lettek barátokká. Az egyháznak viszont fel kellett ismernie a „második parancsolat”-ban fogalmazott elvet: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” R. P. Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6 dr. Hafen- scher Károly. Fasor de. 11 (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 (úrv.) dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 (úrv.). Utász u. de. 9 (úrv.). Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.). Zugló de. 11 (úrv.) Bízik László. Rákosfalva de. 8 Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10 Bízik László. Fóti út de. 11 Baranyai Tamás. Váci út de. 8 Baranyai Tamás. Frangepán u. de. fél 10 Baranyai Tamás. Üj- pest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyu\a. Soroksár Újtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Mátuz László. Kispest de. 10. Kispest-We- kerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota- Nagytemplom de. 10. Rákospalo- ta-Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 ifj. Görög Tibor. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Megjelent D. Káldy Zoltánt ŰJ ÜTŐN című könyve Ára: 135,— Ft Megrendelhető a Sajtóosztályon augusztus 2-án Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Várady Lajos, de. fél 11 (német-úrv.), de. 11 (úrv.) Várady Lajos, du. 6 (úrv.) Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9 (úrv.) Szita Istvánné. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tartsay Vilmos u. de. 9 Csengődy László, de, 11 Csengődy László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Aradi András, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9 Bencze Imre. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgv de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fa 11 (úrv.). — A GYOMAI lezárt evangélikus temetőben jutányos áron eladó a temetőcsősz ház. Az épület két szobából, konyhából, kamrából áll. A bekerített udvar 200 négyszög, rajta ólak állnak. Érdeklődés : Evangélikus Lelkészi Hivatal. Gyoma. — KOTTÁS Hallelujah és Evangéliumi Karénekeskönyvet vennék. Lenk Lajos, Budapest, XVII., Rákoscsaba. Tárcsa u. 33. — FŐISKOLÁS leányom részére keresek Budapest belterületén szeptember l-re megbízható családnál albérleti szobát. Vizy Fe- rencné, Balassagyarmat, kolozsvári u. 1. — HARANGOK villanymeghajtásának beszerelését jól bevált módszerrel, jutányos áron, garanciával vállalom. Hívásra a helyszínre utazom és részletes felvilágosítással szolgálok. Kraszkó Jenő viüanyszerelő mester. Békéscsaba, Gyulai út 22.
