Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-08-02 / 31. szám
Hálás, örvendező hitben.. — Országos Diakóniai Értekezlet Békéscsabán — Évről évre más helyen, vándorgyűlésként keresi fel az Országos Diakóniai Értekezlet a szeretetotthonokat és a gyülekezeteket. Ebben az évben Békéscsabán gyűltek össze az értekezlet résztvevői. Békéscsabára esett a választás több meghívó gyülekezet közül, mert ennek az egyházközségnek nemcsak diakóniai múltja és hagyománya van, hanem azért is, mert szeretetotthona ebben az évben ünnepli fennállásának negyvenéves jubileumát. Az értekezlet évről évre a szeretetmunka, a szolgálat időszerű kérdéseivel foglalkozik. Ez idén két fontos kérdés, két előadás formájában került az értekezlet elé Az egyik előadás címe: „A diakónia negyven éve Békéscsabán.” Szerzője Mekis Ádám esperes, békéscsabai lelkész. Az előadás felölelte az egyházközség diakó- niájánaik történetét kezdettől fogva, mintegy hosszmetszetben és különös részletességgel szólt az intézmények történetéről. A szeretetszolgálat iránt érdeklődők jó reménységgel várhatják az előadás nyomtatott formában való megjelenését. A puszta tény, hogy a szeretetmunikával foglalkozók értekezlete történeti témát helyezett középpontba, kettős jelentőségű. Jelenti elsősorban a vágyódást a múlt megismerése után. Pontosan akarják látni a kezdetet, az indulást és a megtett utat. Sajnos nagyon kevés azoknak az írásműveiknek a száma, amelyek magyarországi egyházunk diakóniájának történetével foglalkoznak. A Teológiai Akadémián, a tanulmányok sorában is szűk hely jut e tárgynak. A diakóniai értekezlet éppen példaként mutatható bs arra, hogy ez a történeti téma mennyire vonzó, mennyi érdeklődést kelt fel és mennyi új gondolatot ébreszt a hallgatókban. A hozzászólások hosszú sora bizonyság arra, hogy régóta nélkülözött „hiánycikk” került elő. Érdemes és szükséges is folytatni a sort, amelyet ez az előadás kezdett el, illetve kezdett el ismét. Biztatás legyen mindazoknak, akik a szeretetszolgálatban töltötték el életük javát, akik egy-egy intézményben, vagy gyülekezetben, hosszabb, vagy rövidebb ideig töltötték be a diakónia posztját, biztatás arra, hogy ők is gondolják végig, szedjék össze emlékeiket és írják meg egyházunk diakóniájának azt a történetét, amely az ő életükkel is összeszövődött. A történeti téma másik jelentősége abban volt, hogy az értekezleten megmutatkozott a múlt megbecsülése és szerete- te. A békéscsabai diakónia története néha apró, finom részleteivel és teológiai értékelésével a múlt megbecsülésére lelkesített. A szolgálatban állók más szívvel gondolnak munkájukra és más magatartással közelednek napi feladataikhoz, ha átérzik és megértik az ősök, az elődök céljait és fáradozásait, amelyek közül a legjobbaknak most ők is örökösei és folytatói lehetnek: „hálás, örvendező hitben ...” Az értekezlet másik témáját Muncz Frigyes ügyvivő-lelkész előadása tárgyalta. A téma a szeretetotthonokban folyó rehabilitációs munka volt. A kifejezés új, a munka régi. A szó arra utal, hogy az ép, egészséges, alkotni képes ember fejletlen, fogyatékos, gyenge embertársát vegye emberszámba, tegyen meg mindent, hogy az életében boldog iegyen, emberhez méltó módon folytathassa életét. Az egyház legjobbjai mindig ilyen szándékkal közeledtek elesettekhez és gyengékhez, ma az új eszközök, a fejlett és új módszerek felhasználásával kell az egyházban és az egyháznak a világban ezt a rehabilitációt megvalósítani. Az előadás részletesen elemezte a fogyatékos ember személyiségét, társadalmi helyzetét és útmutatást adott gyakorlati teendőkre. „A keresztyén ember helyes magatartása a szeretet. Igazán szeretni azt jelenti: tudni mi fáj a másik embernek.” A rehabilitációs munka célhoz érhet, ha innen indul el és szárnyára veszi a hálás, őr-- vendező hit. Az Országos Diakóniai Értekezlet az évek folyamán egyre jelentősebb, széles körű fórummá nőtt. Résztvevőinek száma, a hivatalosaké, eléri a hatva- nat. Jelen vannak a tizennyolc intézmény vezetői és főbb munkatársai, a tizenhat egyházmegye diakóniai előadó lelkészei. Rajtuk kívül mindig több érdeklődő vendég is akad. Esperesek, lelkészek, gyülekezeti tagok jönnek és vesznek részt az értekezlet különböző alkalmain. Békéscsabán is sok érdeklődő volt a hivatalosakon kívül a szép nagy gyülekezeti teremben, közelről és távolról lelkészek és nem lelkészek. Az értekezlet kivette részét az előadások hallgatásából, de azok visszhangjaként élénk érdeklődő kérdések és viták is hangzottak el. Június- 24-én, az értekezlet második napjának estéjén a gyülekezet szélesebb körei is találkozhattak a résztvevőkkel. Az egyházközség két templomában ünnepély volt. A Kis„Ha most nem cselekszünk, egyszer majd későn lesz.” Ezekkel a szavakkal szólította fel az ENSz élelmezési és mezőgazdasági szervezetének (FAO) igazgatója dr. Addeke Boerma (Róma) a hágai kongresszus 1500 résztvevőjét, hogy tegyenek meg mindent a szegény országokban a munkalehetőségek megteremtése érdekében. Szerinte a munkaalkalmak lehetőségének biztosítása lesz a holnap legfontosabb feladata, hiszen 1085-ig becslések szerint 400 millióval fog emelkedni az érintett országok lakossága. A világkonferencián 300 ifjúsági küldött is részt vett, akiknek a nevében John Dan- gioah (Ghana) szólt hozzá a kérdésekhez és megállapította, hogy a kormányok és nemzetközi szervezetek kizsákmányolják a szegény országokat. Szerinte a „fejlődőben levő országok” és „fejlett országok” helyett inkább „kizsákmányolt” és „kizsákmányoló” országokról kellene beszélnü: le. templomban D. dr. Ottlyk Ernő püspök és az erzsébethelyi temlomban Lábossá Lajos tatabányai lelkész hirdette az igét. Az ünnepélyek keretében mindkét helyen szolgált Tóth- Szöllős Mihály dunaegyházi lelkész orgonajátékkal és Túr- mezei Erzsébet, aki a szeretetotthon jubileumára írt alkalmi költeményét mondta el. Az egyházmegyei diaJkóniai előadó lelkészek: Garam Zoltán bobai, Medvei Mátyás gal- gagyörki, Táborszky László kondorosi lelkész igetanulmányaikkal vezették be az értekezlet munkanapjait. A konfet ren.cia résztvevői közös úrvacsorában részesültek, amelyet D. dr. Ottlyk Ernő püspök szolgáltatott ki. A konferencia a békéscsabai gyülekezet vendége volt. A gyülekezet igazgató-lelkésze, Kiss György és munkatársai, valamint sok gyülekezeti tag testvéri szeretettel és vendég- barátsággal készítették elő a tanácskozás és szállás helyeit, és gondoskodtak mindarról, ami a munka zavartalan menetét biztosította. Mindenki, aki részese volt, megajándékozottnak érezte magát a békéscsabai gyülekezetben. Testvéri együttérzésben oldódott fel a szeretetotthon újjáalakított helyiségeiben, a szép parkban az otthon gondozottai között, a vendéglátó házigazdákkal és minden gyülekezeti együttlét- ben. Békéscsabán így volt együtt az Országos Diakóniai Értekezlet és így indulhatott el onnan: „hálás, örvendező hitben... ~z -s Fátum vagy d Sorok közé rejtve bukkantam rá erre a szójátékra a Berlinben megjelenő „Die Zeichen der Zeit” (Az idők jelei) c. egyházi folyóirat márciusi számában. Az egész szám Bonhoeffer mártírhalála 25. évfordulójára készíti fel a gyülekezeteket és az egyház munkásait. Két érdekes tanulmányt olvashatunk. Az egyik a híres berlini modernista teológusnak, Hamacknak és Bonhoef- fernek viszonyával foglalkozik. Bonhoeffer tanítványa volt Harnacknak. Halálakor, 1930- ban ő tartotta az emlékbeszédet tanítványai nevében. A másik tanulmány Gandhinak Bonhoefferre gyakorolt hatását elemzi. Két levél 1932-ből bepillantást ad Bonhoeffer konfirmációi oktató munkájába. Közük konfirmációi igehirdetését is. Érdekes mozzanatokat emel ki egy cikk az újabb Bonhoeffer-irodalomból. Legfigyelemreméltóbb mégis az emlékünnepek előkészítéséhez nyújtott segítség. Nem előadásvázlatokról van szó. A Bonhoeffer életére és munkásságára emlékezés néhány jelentős problémájára igyekszik rámutatni az írás. Figyelmeztet többek között egy kísértésre. A keresztyénség Németországban, de egyebütt is hajlamos arra, hogy Bonhoeffer mártírhalálát önigazolásra használja fel. Ezzel éppen az ő tanúbizonyságtételét hatástalanítanánk. Bonhoeffer nem a sors kegyetlen fordulatának, végzetnek, fátumnak tekintette a nemzetiszocialista Németország összeomlását, szégyenletes végét, hanem Isten ajándékának, amelyért ő imádkozott. Ügy látta, erre T o k o r c s Celldömölk öt filiája közül a legközelebbi. Létszámban és buzgóságban felülmúlnak több kicsiny anyagyülekezetet. Már a régmúltban is törekedtek önállóságra, s noha önálló papjuk nem volt, de vasárnaponként lévita olvasta fel a gyülekezetnek a prédikációt. Templomépítési vágyuk 1956-ban teljesedett be. Ez év nyarán szentelték fel a külsőleg ugyan jellegtelen, de belsőleg egyház- művészetileg sok templomot felülmúló hajlékot. Külseje is határozottabb formát fog kapni, ha majd egykor megépül hozzá a torony. A 360 lelkes filia 200 ülőhelyesnek építette templomát, s minden vasárnap, böjtben és adventben pedig hétköznapokon is használják. Az építés összköltsége 138 000 Ft volt, amelyből 22 000 Ft-ot kaptak a közegyháztól, a többit pénzben, anyagban és munkában a hívek teremtették elő. A templom ékessége a belső kiképzés. Az apsis nélküli templomhajót az oltártérben cseresznye és diófából faragott és domborm ű vekkel díszített oltár, szószék, keresztelőmedence, papi pad és falburkolat teszik megkapóvá. Főt Sándor sitkei bognármester faragásai. Magát az épületet a celldömöl- ki gyülekezet felügyelője tervezte. Az anyagyülekezet lelkésze a templomépítéskor is, ma is Józsa Márton. nemcsak Európának, hanem magának a német népnek is szüksége van, mert nélküle nincs új kezdet. Rámutat a cikk, hogy Bonhoeffer halálának napja (ápr. 9.) és a német fegyverletétel napja (május 8.) milyen közel esik egymáshoz. Itt említi, hogy ennek a kiváló embernek mártírhalálát csak akkor értékeljük igazán, ha 1945. május 8-át nem valami fátumnak, hanem a szó szoros értelmében vett „dátumnak”, vagyis adott, magától Istentől adott napnak tekintjük. Emlékezetbe idézi Bonhoeffer és Wisser’t Hooft találkozását 1941-ben, amikor még a németek győzelmi mámorban éltek. Az Egyházak Világtanácsának későbbi főtitkára megkérdezte tőle, hogy miért imádkozik ebben a helyzetben. így válaszolt: „Ha tudni akarja, azért imádkozom, hogy hazámat leverjék, mert hiszem, hogy egyedül ezzel fizethetjük meg a sok szenvedést, amelyet hazám a világra zúdított.” Bonhoeffer számára a vereség napja kétségtelenül a felszabadulás napja volt. A világ felszabadulása a hitlerizmus uralma alól és a német nép fel- szabadulása egy új útra, a megtérés útjára. Rámutat a cikk, hogy milyen szorosan függ össze Bonhoeffer egész teológiai munkássága és részvétele az ellenállási mozgalomban, a Hitler elleni összeesküvésben vállalt aktív szerepe. Barth szokott hivat-, kozni arra, hogy a teológia műveléséhez minden más hivatást meghaladó mértékű bátorság szükséges. Ezt nemcsak Pál és Luther élete húzza alá, hanem Bonhoeffer egész pályafutása. Hogyan tekintsünk a mártírhalál huszonöt éves évfordulójának megünneplésére? Helyénvaló az ilyen megemlékezés az evangélikus egyházban? Az Ágostai Hitvallás XXI. cikke ezt mondja: „A szentek tiszteletéről azt tanítják, hogy a szentekről való megemlékezést fenn lehet tartani, hogy hitüket és jó cselekedeteiket kövessük, ki-ki hivatása szerint.” Ma nem beszélünk szentekről, de Dietrich Bonhoeffer rendkívüli ember volt. Mi lenne a gyülekezettel, ha mindig csak középszerű keresztyénség- re nézhetne és nem ragyogna fel körében néhány sugárzó rendkívüliség ? Milyen különös. Bonhoeffer rendkívüliségéről alig tudtak életében. Egyik volt munkatársa 1945 nyarán, másik fogolytáborban értesült Bonhoeffer haláláról. így emlékezik viszi- sza: „Időbe tellett, amíg a hatalmas láger gyülekezetében a testvérek tudomására hozhattam a hírt. Ezrével voltak ott emberek, egyháziak is, akik nem ismerték a nevét. Ekkor ébredtem tudatára, hogy egészen központi jelentőségű dolgok mennyire rejtve mentek végbe a Harmadik Birodalomban. De később éppen ebben a lágerben ismertük fel, hogy a mártírok vére az egyház magvetése.” Ma szinte elképzelhetetlen, de így van: akkor nevét sem ismerték. A mai fiatal nemzedék nem tudja elképzelni, hogy még az egyházon belül is alig tudtak munkásságáról. Az meg teljesen érthetetlen, miért kellett rengeteg tanítással és indítással szolgáló életét, amely sokak számára utóbb jelképpé vált, 39 éves korában befejeznie. Hogyan tekintsünk tehát Bonhoeffer halálára ? Fátum, vagy dátum? Egyszer megpróbáltam megmutatni az áldozat és a mártír közötti különbséget. Sok keresztyén lett áldozatává a nemzetiszocializmusnak. Bonhoeffer nem áldozat, hanem mártír volt. Aki az evangéliumhoz tartotta magát, de nem mérte fel világosan a történelmi helyzetet, éppen clyan könnyen válhatott áldozattá, mint a helyzetet jól érzékelő, de a hitében erőtelen keresztyén. Bonhoeffer gondolatait és tetteit azért jellemezte valami meglepő, újszerű bátorság, mert eleven kapcsolatban állt az evangéliummal is és korának kérdéseivel is. Mártírrá azonban még ez sem tette. A mártírság nem elhatározás és akarat dolga. A mártír adatik és nem előre megfontolt szándékból lesz. Bonhoeffer adatott nékünk. Bármennyire fájdalmas elvesztése. Bármennyire érdekel, hogy mit tanítana ma a világ nagykorúságáról, a Szentírás nem vallásos prédikálásáról, halála napjára mégsem úgy tekintünk, hogy őt is utolérte a végzet. Halála napja számunkra dátum. Adatott. Az egész ke- resztyénségnek. Nekünk is. Benczúr László Bonhoeffer rövid életrajza Dietrich Bonhoeffer 1906. február 4-én született Boroszlóban. Teológiai tanulmányait Harnack, R. Seeberg, Lütgert mellett folytatta. 21 éves korában doktorál. Barcelonában segédlelkész. Utána 1930-ban magántanári képesítést szerez Berlinben, ezt követően tanulmányútra megy a New York-i Union Theological Seminary- ba. 1931-ben szentelik lelkész- szé. Egyetemi lelkész a berlini technikai főiskolán. Emellett előadásokat tart az egyetemen és ökumenikus tevékenységet fejt ki. Ennek csúcspontja a Fanö szigetén rendezett ökumenikus konferencián elhangzott béke-beszéde, 1934 nyarán. Közben az egyházon belül kibontakozó „német-keresztyén” mozgalom elleni tiltakozásképpen az egyik londoni német gyülekezet lelkészi állását vállalja eL 1935-ben a Hitvalló Egyház visszahívja a finken- waldei lelkészképző szeminárium vezetésére. 1936-ban a kultuszminisztérium eltiltja az egyetemi előadásoktól. 1939- ben R. Niebuhr előadások tartására^ hívja az USÁ-ba, de a háború kitörése előtt még visz- szatér. Etikáján dolgozik, de mind nagyobb mértékben kapcsolódik be az ellenállási mozgalom tevékenységébe. Ezért 1943. április 5-én letartóztatják. 1945. április 9-én a flos- senbürgi koncentrációs táborban végezték ki Canarissal együtt. (E. Bethge összeállítása az Evangelisches Kirchen Le- xikon-ban). KBK TANÁCSKOZÁS PRÁGÁBAN A Keresztyén Békekonferencia Nemzetközi Titkársága június 29-től júüus 1-ig ülést tartott Prágában, amelyen megtárgyalták többek között a KBK Munkabizottságának, Nemzetközi Titkárságának és Struktúra-Bizottságának szeptember végén és október elején Budapesten tartandó üléseinek munkaprogramját. A Nemzetközi Titkárság prágai ülésén magyar részről dr. Tóth Károly, a Református Egyház Zsinati Irodájának főosztályvezetője, a Nemzetközi Titkárság magyar tagja vett részt. ÜJ EGYHÁZI ALKOTMÁNY terjesztik. A minél szélesebb körű véleményalkotás érdekében őszig még a lelkészek és gyülekezetek is megvitatják az új egyházi alkotmány szövegét. A bajor evangélikus egyház zsinati tanácsa elfogadta az új egyházi alkotmány szövegét, amely az 1930-as egyházi alkotmány helyére lép. A 4 évig készült új szöveget az ősszel tar hand r» harhnrmánvi zsinat. EGYSZER MAJD KÉSŐN LESZ
