Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-07-12 / 28. szám

Maradjunk—de változzunk Csel. 13, 45—49 Azt hallottam valakiről, hogy szinte úgy pofozta oda napon­ta a gyerekét a hangszer mellé. Így akarta pótolni a nyilván­való tehetség mellől még nyilvánvalóbban hiányzó szorgalmat. Állítólag sikerrel: művész lett a gyerekből. Ez a példa azonban használhatatlan keresztyén szolgálatunk síkján. ISTEN MINDENKI ÜDVÖSSÉGÉT AKARJA. Igazán és szívből. Kényszeríteni azonban senkit sem kényszerít. Senkinek nem varr ja a nyakába magát. Ez a tény azonban nem könnyíti meg szo'gxi, gyülekezete dolgát. Milyen egyszerű lenne egy agresszív isten fanatikusaiként viharzani. Olyan korunkbeli „Isten ostorai” gyanánt, akik kí­méletlenül vagdalóznak, mit sem törődve azzal, kit hol és ho­gyan ér a csapás. ISTEN ÜDVÖSSÉGET ÉS BOLDOGSÁGOT munkáló szán­dékát nem szemellenzős és embertelen megszállottakon ke­resztül szokta véghezvinni. Jézus Krisztusban más módot mu­tatott nekünk. Nem lehet elfelejteni azt sem, ahogyan a Mes­ter leállította egyszer a samáriai falu ellen haragra gerjedt tanítványai fanatizmusát. Az is egyszerűbb és kényelmesebb megoldás lenne, ha túl gyorsan beletanulnánk a saru rázogatásba, vagyis eredmény­telennek, haszontalannak tűnő erőfeszítések után a felelősség vizes lepedőjét túl hamar a másik nyakába terítenénk. Mi meg Pilátusként mosnánk a kezünket, vagy sértődött Jónásként lesnénk-várnánk az ítélet tüzének fellobbantását. ISTEN EGYIK UTAT SEM ENGEDÉLYEZI számunkra. De még azt sem, hogy Pál és Barnabás példáját másoljuk. Mi nem vagyunk se Pál, se Barnabás. Ezért nem azon kell gondolkod­nunk, hol lehet még olyan sarka a világnak és olyan zuga az életnek, ahol tárt kapuk várják a ránk bízott evangéliumot. Ügy gondolom, Pál apostol sem mondta ki túl hamar és túl könnyen: elmegyünk máshová! Amikor kimondta, szava a tervet feltárja ugyan, de a szívét nem. Csak sejteni lehet, mi ment végbe abban. AGRESSZIVITÁS ÉS FELELŐTLENSÉG tévútján való bo­lyongás helyett ezerszer inkább azon kell elgondolkodnunk, nem hibázunk-e abban, hogy nem igen kívánatos Krisztus sze- retetének az evangéliuma? Nem túl magasból kínáljuk-e? Akinek kínáljuk, szolgáló segítséget vagy hódítóeszközt fedez­het-e fel benne? Akik valaha is örvendezve fogadták, a szol­gáló szeretet Urát fogadták benne. Nagyon szeretem a cserépedényeket. Múltkoriban a legújabb szerzeményemet büszke örömmel raktam a többi mellé. Fiam tanúja volt ténykedésemnek. Szerettem volna, ha örömömet is osztja. Megkérdeztem: neked is tetszik? Az arcán látszott, hogy csak a tisztesség mondatja vele az igent. Sejtésem pár pillanat múlva igazolódott, mert most már őszintén hangzott a kérdés: „Aztán miért is volt erre nekünk szükségünk?” Ez a kérdés a gyönyörködés egéből a praktikum talajára szállí­tott le. NE SÉRTŐDJÜNK VÉRIG, ha a ránk bízott evangéliummal kapcsolatosan is nekünk szegezi valaki ezt a kérdést. Tudunk-e arról hitelesen vallani, hogy számunkra Jézus Krisztus szol­gáló szeretetének az evangéliuma életszükséglet és életformáló erő? ' ___ .. Fehér Károly IM ÁDKOZZUNK Nehéz útra hívtál el bennünket, Urunk, amikor ránk bíztad szereteted jó hírét. Annyi kudarc ér bennünket ezen az úton, mert sokszor megpróbálkozunk azzal a lehetetlenséggel, hogy a Tiédet a mi indulataink motorjával vigyük előre, hol ráme­nősen, hol meg belső erőtlenséggel, csak a másik felelősségét emlegetve. Add megbízásodhoz a Te indulatodat is: üdvössé- ges emberséggel lehessünk irgalmas szereteted cégére. Ámen. Eva von Tide Winkten MI A FONTOS? Nem az a fontos, hogy engem szeressenek, hanem: —■ én szeressek másokat. Nem az a fontos, hogy az életet élvezzem, hanem: — az életet tovább adjam. Nem az a fontos, hogy nekem mindenem legyen, hanem: — a másiknak adni tudjak. Nem az a fontos, hogy magamért erőlködjem, hanem: — másokért élni tudjak. Nem az a fontos, hogy Isten akaratom szerint cselekedjen, hanem: — én tegyem az ö akaratát. Nem az a fontos, hogy életem hosszú legyen, hanem: — életem — tartalmas — mások javára áldás legyen. Németből fordította: Szebik Imre Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk lelkészeinek kiképzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológia Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — legkésőbb július 31-ig küldjék be a Dékáni Hivatalhoz (Buda­pest, VIII., Üllői út 24. II.) A felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellé­kelni: a) születési bizonyítvány, b) legmagasabb iskolai vég­zettség bizonyítványa, c) helyhatósági, vagy más bizonyítvány, amely a kérvényező lakását, szociális helyzetét, szüleinek fog­lalkozását és kereseti, ilL szociális viszonyait feltünteti, d) or­vosi bizonyítvány (részletes), e) keresztelési bizonyítvány, f) konfirmációi bizonyítvány, g) részletes önéletrajz, mely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészi szolgálatra indulás okait, h) esetleges egyházi műkö­désről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges továbbá az illetékes lelkésznek és esetleg még a vallástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a je­lentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa a lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a lelkészi bizonyítványt a lelkészi hiva­tal a kérvénnyel egyidejűleg levélben, közvetlenül az Akadémia dékánja címére küldje meg. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mel­lékelni. A másolatot „egyházi használatra” megjelöléssel egy­házközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A felvételi kérvénnyel egyidőben a jelentkezők kérjék felvé­telüket a Teológus Otthonba is, ahol az Akadémia hallgatói la­kást és ellátást kapnak. Ez a kérvény is a dékáni hivatalba kül­dendő, részletes önéletrajz kísérletében, Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. július 12-én Deák tér de. 9 (úrv.) ifj. Harmati Béla, de. 11 (úrv.) dr. Kékén And­rás, du. 6 dr. Kékén András. Fasor de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 Francisci Guido. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vaj­da Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 (úrv.) Bizik László. Fóti út de. 11 Benczúr László. Váci út de. 8 Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10 Benczúr László. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 dr. Selmeczi János. Soroksár Újtelep de. fél 9 dr. Selmeczi János. Pest­lőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-te!ep de. 8. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 ifj. Görög Tibor. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Szita Istvánné, de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6 Szita Istvánné. Toroc- kó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tartsay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Csen- gődy László. Budakeszi de. 8 Müller Miklós. Pesthidegkút de. fél 11 Csen- gődy László. Kelenföld de. 8 (úrv.) Csákó Gyula, de. 11 (úrv.) Csákó Gyula, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9 Vison- tai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Buda­fok de. 11. Visontai Róbert. Buda­örs du. 3. Visontai Róbert. Csillag­hegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — Szentháromság ünnepe után a 7. vasárnapon az oítár- teríto színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári Igéje: Mk 8, 1—9; az igehirdetés alap­igéje: Csel 13, 45—19. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Július 19-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rá­dió és az URH adó. Igét hirdet IFJ. KENDÉH GYÖRGY egy­házkerületi lelkész. — A MISKOLCI gyülekezet­ben egyházzenei áhítatot tar­tottak a Szentháromság ünnepe utáni első vasárnapon. Közre­működött a szóló ének és zene­számokon kívül a helybeli bap­tista énekkar és az evangélikus madrigál-kórus. — Június kö­zepén pedig háromnapos ige­hirdetés-sorozatot tartott Nagy István tatai lelkész, esperes, aki ezen kívül szeretetvendég- ség keretében vetített képes előadással számolt be a svájci egyházi életről. Rendeltelek téged világosságul — SURD. Június 21-én a surdi gyülekezet emléktáblát állított a gyülekezet volt lelké­szének, Kuzmics Istvánnak. Az ünnepi igehirdetést D. Káldy Zoltán püspök végezte. A gyü­lekezet ünnepében jugoszláviai testvérek is osztoztak. Az ünnepség eseményeire lapunk következő számában részletesen visszatérünk. AZ EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS KÖNYVTÁR augusztus 1-töl 31-ig nyári szünetet tart. Kéri minden kedves olvasó­ját, hogy a nyár folyamán szükséges könyvek kölcsönzése ügyében júliusban forduljanak a könyvtárhoz. A régebb idő óta kikölcsönzött s a munkához nem szükséges könyveket ugyancsak július folyamán szí- a könyvtár olva- visszajuttatni — személye- vagy postán — a könyvtár címére: Budapest Vili. Üllői út 24. I. em. „Rendeltelek téged világos­ságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.” — Csel 13, 47. — FŐISKOLÁS LANYOM részére keresek Budapest belterületén szeptember 1-re megbízható család­nál albérleti szobát. VIZY FERENC- NÉ, Balassagyarmat, Kolozsvári u. 1. A SAJTÓOSZTÁLY értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÜLIUS 15-TÖL AUGUSZTUS 15-IG iratterjesztési szünetet tart. A július 15-ike után érkező megrendeléseknek csak augusztus 15-ike után tud eleget tenni. A fenti idő alatt a készpénzért történő eladás zavartalan. „Amiképpen odaszántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanság- nak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra, azonképpen szánjátok oda most a ti tagjai­tokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.” (Rom 9, 19) VASÄRNAP. — „Az Ürra néztem szüntelen, mert jobb kezem felöl van. meg nem ren­dülök.” (Zsolt 16, 8). A futó, amikor fut, nemcsak az utat látja maga előtt, amin végig kell futnia, hanem a célt is, amit el kell érnie. Ezért nézek az Űrra földi pályafutásom so­rán, mert ő a cél, őhozzá sze­retnék eljutni. Ennek a célnak az elérése legfőbb vágyam, ki­tartóan, nem lankadva, teljes erőbedobással, önmagam teljes odaszánásával harcolok, küz­dők a győzelemért. HÉTFŐ. — „Utált és az em­berektől elhagyott volt, fájdal­mak férfia, és betegség ismerő­je.” (Ézs 53, 3). Az az Ür, aki­re nézek, Jézus Krisztus. Olyan Isten, aki emberré lett, szen­vedett és a kereszten meghalt. Erre az Istenre nem mindenki néz szívesen, sokak által utált és elhagyott ő. Számomra még­is az, akinek sebei által meg­gyógyulok. Az ő szenvedése és halála szerezte meg számomra az üdvösséget, örök életet. KEDD. — „Békességet adok, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen.” (3 Móz 26, 6). Nyugodt éjszakai pihenés szükséges ahhoz, hogy az em­ber reggel kipihenten ébredjen. Sokszor zavarja meg pihené­sünket egy-egy rossz álom. Né­ha fel is riadunk, s nem tu­dunk újra elaludni. Ilyenkor nyomott hangulatban kelünk fel, s egész napunk el van ront­va. A nyugodt pihenés feltétele a lelkiismeret békessége, amit Isten bűnbocsátó szeretete ad. Kell a külső békesség is, ami­kor semmiféle zaj, háborús ágyúdörgés nem zavarja meg almunkat Isten kegyelme ezt is ígéri. SZERDA. — „Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állítot­tam; ti akik az Urat emlékez­tetitek, ne nyugodjatok!” (Ézs 62,6). Isten kegyelmes szeretete békességet ígért. Isten népe emlékeztetheti az Urat erre az ígéretére. Sőt szüntelenül em­lékeztetnie is kell erre. Ez a keresztyének egyik szolgálata ebben a világban. A világ bé­kességéért felelősséget érezve imádkozom is a világért. Ter­mészetesen ennél többet is te­szek. Őrzöm a békét. A kőfalon őrt álló figyel, hogy az ellenség ne árthasson. Mindent, amit csak megtehetek, megteszek, hogy béke legyen a földön. CSÜTÖRTÖK. — „Mert én, az Ür, meg nem változom.” (Mai 3, 6). Isten szigorú Isten­nek mutatja meg magát az Ötestamentum lapjain, éppúgy, mint az Üjtestamentumban. Ítélete el nem marad. A go­noszt cselekvők, az embertelen körülményeket előidézők és fenntartók, a szeretetről meg- feiedkezők ellen eljön, hogy ítéletet tartson. Csak a megté­rés ment meg, csak a megtérő marad meg az ítéletben. Uram, segíts, hogy oda tudjam szánni magam a jóra! PÉNTEK. — „Jelentsd meg, Uram, az én végemet, és nap­jaim mértékét. Hadd tudjam meg, hogy milyen múlandó va­gyok.” (Zsolt 39, 5). Milyen sokszor kísérünk fiatal embe­reket utolsó útjukra, milyen gyakran vet véget az életnek egy hirtelen baleset, egy gyors lefolyású betegség. Bizonyára elég megtérni a halál előtt egy p>erccel is. De ki tudja, mikor van itt az az utolsó perc? Bár tudnék tanulni a gyors halál láttán s eszembe venném, mily rövid az élet. Életem, mely ma van, holnap semmivé lehet. Ma kell megtérnem, és ma kell odaszánnom magam Krisztus szolgálatára. SZOMBAT. — „Ha öbleikét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Űr akarata által jó szerencsés lesz.” (Ézs 53, 10). Ez az ige sa­játos értelemben Jézus Krisz­tusra mutat, aki magát áldoza­tul adva, mindnyájunk számá­ra szerzett jót, megváltást, örök életet. De mindenkinek, aki őt követi, önmagát kell halálra adni, hogy Jézus követésében meghaljon a bűnnek s éljen Is­tennek örökké. Vető Béla NYÄRESTI ORGONAMUZSIKA lesz a Bécsikapu téri templomban július 17-én, pénteken este fél 7 órakor. J. S. BACH: Tokkáta, adagio és fúga, Fantázia és fúga g-moll, c-moll, Tokkáta és fúga d-moll. Orgonái: PESKÖ GYÖRGY orgonaművész Előadó: VÄRNAI PÉTER zeneesztéta Jegyek ára: 12,— Ft. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIÜ., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vin. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 70.2349 Athenaeum Nyomda, Budapesl Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató SELEJTEZÉS Hatvanhatodik születésnapomon kihúztam a sublódfiókot s fejemet megvakarva nagy sóhajjal nekiláttam rendet csinálni. Nem először s remélhetőleg nem utoljára. — Nem tudom miféle ösztön az, amelyik az ember gyüjtöszen- vedélyét leépíti, fokozatosan elsorvasztja, de nyilván az örege­déssel együttjár. A tenyér vonalaiba rajzolódott M M betűk egy életen át elárulják a „Markolj Magadnak” elvet s csak a válságok, — az öregedés, a betegség, a halál, — változtatják annak értelmét időnként komor „Memento Mori”-vá. — Elérkezik az a kor, amikor a mohó markolás lazulni kezd. Ernyedni kezd és elenged, elejt sok mindent amihez görcsösen és kapzsin ragaszkodott. Jönnek a kései születésnapok, ame­lyek bölccsé kristályosítják az embert. S eszébe jut tán Nagy Sándor is, a világhódító milliomos, ki még fiatalon s mégis az érett aggok bölcsességével eleve úgy rendelte tenni halott testét a koporsóba, hogy a tetemet takaró lepel alól kilógjon két üres tenyere, mint tárgyilagos, világosan érthető prédikáció a kapzsi emberhez. — íme, ezt viszem magammal!... — Jöjjön hát a rendcsinálás! — A rendcsinálás selejtezés is. Lelkileg és szellemileg nehéz ez, — de nem lehetetlen! Voltak erőszakos selejtezések is, melyeket az élet akaratunk ellenére végzett el. Földrengés, ár­víz, tűzvész. Csalók, tolvajok, rablók. De főként a háború. A második világháború magárahagyott lakásomat dúlta fel. Ak­kor pusztultak el olyan emlékeim, levelezéseim, fényképeim, könyveim, amelyek nélkül elképzelhetetlennek tartottam az életet. Annyira hozzánőttek az életemhez, annyira kiegészítet­ték egyéniségemet, hogy szinte belebénultam értelmileg és ér­zelmileg, mint egy szélütött ember, amikor nyilvánvalóvá váll, hogy helyrehozhatatlan a veszteség és pótolhatatlan a kár. Aztán valahogy ezt is kihevertem. Kihevertem? — ki tud­ja? ... — Szívemből a szögeket kihúzták, — de a szögek he­lye megmaradt. Mindenesetre hozzászoktam. Ahogyan a rok­kant is nyilván hozzászokik, beletörődik abba, hogy nincs lába, vagy nincs keze, vagy nincs szeme. Élete van! — és ez a lé­nyeg, az élet pedig megy tovább. — Ez a háborús veszteség volt tehát az erőpróba, a szükséges első „selejtezés” ahhoz, hogy rájöjjek: nem lehet csak birto­kolni és harácsolva leélni egy életet. — Közben ime hatvanhat éves lettem. Megcsonkulva is gyűj­töttem és vittem magammal azt amit szerettem s amiből sze­retet áradt felém. Végül is ez utóbbi a fontosabb! Emlékeket, fényképeket, levelezéseket, könyveket, újságcikkeket, verseket. — S most ideültem megint föléjük, selejtezni. Mint a léghajós, kinek néhány zsákból megint ki kell szórnia a homokot, mert mindig jobban fogy az erő, amelyik felfelé visz, mind lassúbbá válik a tempó. Mintha szekéren húzva, vagy magamra terhelve cipelném tovább életem gyűjteményét, de a szaporodó évek súlya s az ezzel arányosan fogyó erő szükségessé tenné bizo­nyos terhek eldobálását. Az ember végül a szeretetet sem bírja viselni. S hovatovább nyilvánvalóvá válik, mennyire kopott, elfakult, elvékonyodott a rajtuk levő szeretetmáz is. Minek mindez? ... — Fényképek, levelezések, iratok nem a sublódnak nehezek már, de nekem. Mégis, oly nehéz dolog ezektől a hol­miktól válni! Mintha az emlékeim tárgyi bizonyítékainak ki­dobásával saját szívemet és mások szeretetét ítélném tűzhalál- ra. S ekkor jut eszmbe Rembrandt. Ügy, ahogy az életéröl szóló film mutatta. Megöregedve már csak a bibliát böngészi, azt forgatja, azt magyarázza barátainak, hozzátartozóinak. Már nem is a Bibliát, annak is csak egy részét a Prédikátor Sala­mon könyvét: „— Vanitatum vanitas! — hiúságok hiúsága! — felette hiábavalóság! — minden hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, — az egyenetlen meg nem egyenesithetö és a fogyat­kozás meg nem számlálható!... —” És erre a konklúzióra az a Rembrandt jutott el, aki mégis csak alkotott valamit Rembrandt, aki halhatatlanná tette a művészetet; — nagy részben AZ által, aki AZ ÉLET. — Hát én ?!... — sajnos, nem vagyok Rembrandt. — Rajta! — gyerünk a papírkosárral! — Bogya Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents