Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-07-05 / 27. szám

Szabad szolgálatban — hálából

Km 6, 12—18

L A KERESZTSÉGÜNKRE EMLÉKEZÜNK ezen a vasárnapon. Ennek az eseménynek a tanúi talán még körülöttünk vannak: a keresztelő lelkész, szüléink, keresztapánk, keresztanyánk. Ha már elmentek volna mellőlünk, akkor sem maradunk tanú nélkül. Isten igéje nem száll sírba megszólaltatóival együtt, hanem mindig újra eszközt, módot talál arra, hogy emlékeztessen: meg vagyunk keresztelve!

2. AKARTA EZT VALAKI közülünk? Megkérdeztek közülünk bárkit is? Akkor történt velünk, amikor az egész teremtett világ leggyámoltalanabb teremtései voltunk. Hol volt akkor még a mi akarásunk? Akkor hát nem valamiféle szent agresszió áldozatai lettünk? Válaszoljanak a régi keresztyének köbe faragott, mégis beszédes keresztelőkútjai. Értették ezek az emeberek, mit csináltak akkor, amikor a keresztelömedence alá ijesztő szörnyeket faragtak. Azt vallják: valóban akaratunkon kívül jutottunk erős kézbe, a Krisztuséba. De keze nem erőtlent torkon ragadó marok, hanem oltalmazó és mentő kéz. Azt akarja, hogy ne jó és rossz, Isten és gonosz között tengőlengő, hányódó, kapkodó, vergődő szerencsétlenek legyünk, hanem olyanok, akik Vele és mellőle, a Győztes mellől indulhatnak mindjárt a kezdet kezdetén. Nem agresszió esett rajtunk, hanem irgalmas hatalma indított bennünket!

3. MIRE? ARRA, HOGY magunkat Jézus rendelkezésére szánjuk. Ez az odaszánás a középszer ellentéte. Nem túlságosan gyakori eset. Pedig igaza volt annak a képzeletbeli, író-terem- tette egyházi embernek, aki így feddőzött: „Nem az a bajotok, hogy bűnösök vagytok, hanem az, hogy középszerűek vagytok!” A középszerűnek mindig elég az elmélet, a „keresztyén elv”. Itt azonban olyan készségre biztat az apostol, amelyben az egész lényünk benne van. Szív és értelem, kéz és láb, szem és fül, mindenünk.

4. EZ AZ ODASZÁNÁS nem az egyéni üdvösség érdekében történik. Xzért a Krisztus szánta oda magát. Bennünket pedig felszabadított arra, hogy bocsánata által fedezett múlttal és hűsége által biztosított jövő reménységével eszközei legyünk a jónak. Nem azért kell rendelkezésére állanunk, hogy valamit kicsikarjunk Tőle, hanem azért, mert mindene a miénk, mert az Isten igazat és jót munkáló szeretete oldalára emelt bennünket. A köszönetünknek, a hálánknak az egyik formája a jónak és az igaznak a szolgálata. Nem kell sokat problémázgatnunk azon, mi a jó és mi az igaz. Nem elméletileg kell tisztázgatni ezeket a kérdéseket. Amikor valaki egymásnak feszülő indulatok viharában heccelés helyett a szót-értés és megértés érdekében veti be magát, amikor eszköz vagy akadály helyett embernek tudja a másikat, amikor imádságába annyi ember és olyan sok ügy belefér, hogy saját dolgai szinte a peremre szorulnak, amikor háború és béke, kihasználás és kisemmizés emberi ügyekként minősülnek, s a keresztyén gondolkodás és cselekvés számára is feladatot, lehetőséget, szolgálati lehetőséget sejtetnek, akkor kezd keresztségünk, Jézus Krisztus szeretetében gyökerező életünk az Ő rendelkezésére szánt életté válni.

Fehér Károly

IMÁDKOZZUNK

Köszönjük, Jézusunk, hogy gazdag útravalóval indítottál el bennünket. Keresztségünkben szereteteddel léptél mellénk. Azóta sem maradtál el mellőlünk. Hűségednek még arra is van ereje és türelme, hogy kivárja, amíg visszaszelídülünk Hozzád. Segíts indulatoddal és erőddel járni, hogy meghálálhatatlan jóságodat, ha csak gyatra odaszánással is, de köszönhessük. Irgalmaddal jegyezz el bennünket, gyülekezetünket, egész egyházadat a szíves szolgálatra. Amen.

— HALÁLOZÁS — Boros

Dezső, a rákosligeti fiókgyülekezet 22 éven át volt buzgó gondnoka 87 éves korában csendesen elhunyt. Június 12- én temették a rákoskeresztúri új köztemetőben. Az elhunytban Boros Károly zuglói lelkész, lapunk munkatársa édesapját gyászolja. „Jó az Űr azokhoz, akik várják őt, a léleknek, amely keresi őt” (Jer Sir 3,35).

— Álló Sándorné, szül. Farkas Rozália 70 éves korában hosszú szenvedés után június

18-án csendesen elhunyt. Iván- csán temették június 25-én. „Boldogok azok, akik az Orbán haltak meg ...”

— fíetényi Lajos, a fasori gyülekezet hosszú időn át volt presbitere, 63 éves korában elhunyt. A rákospalotai temetőben temették nagy részvét mellett. „Ha megszomorít az Ür, meg is könyörül, mert nagy az ő szeretete.”

— id. Kárász Lajos, a székesfehérvári gyülekezet buzgó tagja, MÁV. nyugdíjas segédtiszt, 55 éves korában hosszú szenvedés után június 13-án elhunyt. A székesfehérvári evangélikus temetőben helyezték nagy részvét mellett nyugalomra Nagy Tibor lelkész szolgálatával.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1970. július 5-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Utász u. de. 9. (úrv.) Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Baranyai Tamás. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. dr. Selmeczi János. Soroksár Újtelep de. fél 9. dr. Selmeczi János. Pestlőrinc de. 11. Ma- tuz László. Kispest de. 10. Kispest- Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota

MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. ifj. Görög Tibor. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11., du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Vá- rady Lajos, de. 11. (úrv.) Várady Lajos, du. 6. (úrv.) Szita Istvánná. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Szita Istvánné. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső. XD. Tartsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. Aradi András de 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6, Aradi András. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontay Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontay Róbert. Budafok de. 11. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. (úrv.).

W//////////MW/mWWWi

— Szentháromság ünnepe után a 6. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 5, 20—26; az igehirdetés alapigéje: Rm 6, 12—18.

.. .és letelepednek.*.

„És jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és északról és délről és letelepednek az Isten országában..Lk. 13, 29. (Hoffmann Kirsten illusztrációja egy dán bibliafordításban.)

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Július 19-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját követíti a Petőfi Rádió és az URH adó.

GALGAGUTA. Június 21-én gyülekezeti csendes nap volt a gyülekezetben Kovács András banki és Kiszely Sándor csővári lelkész szolgálatával. A csendes nap témája a hűség volt.

— FASORI TALÁLKOZÓ.

25 éves érettségi találkozóra gyűltek össze júniusban az egykori fasori diákok. 22 egykori diák, 5 tanár, és 5 feleség voltak együtt. Vető Béla veszprémi lelkész, az egykori osztálytárs prédikált az istentiszteleten, amelyen testületileg részt vettek, majd végigjárták az egykori tantermeket

— TOKAJ. Pásztor Pál esperes, a Borsod-Hevesi egyházmegye esperese hivatalos látogatást tartott a gyülekezetben. Ennek során igeszolgálatot végzett Szerencsen és Tar- calon is.

— TÄLLYA. Egésznapos szolgálatot végzett a gyülekezetben Pásztor Pál esperes. Felkereste Abaújszántó és Monok filiákat is.

— SZENTENDRE. A gyülekezet új felügyelőjét, Óvári Mihályt, istentisztelet keretében iktatta be tisztségébe Várady Lajos, a budai egyházmegye esperese.

— FASOR. A gyülekezet ifjúsága és ifjúsági énekkara szeretet-vendégség keretében búcsúzott kántorától és karvezetőjétől, Valtinyi Gábortól, akit lelkésszé avattak s ezért más szolgálati beosztást kap.

— A NÓGRÁDI EGYHÁZMEGYE Lelkészi Munkaközössége június 25-én munkaülést tartott Balassagyarmaton. Az országos esperesi értekezletről tartott beszámolót Gartai István esperes. „Mit teszünk a béke érdekében?” címen Sztehló Mátyás, a „A próféta- ság és politika Jeremiásnál” címen Gerhát Pál tartott előadást. Korreferátumot hozott Kovács András. Irásmagyará- zatot Gerhát Pál tartott, az úrvacsorát Szabó József szolgáltatta ki.

— A BORSOD-HEVESI EGYHÁZMEGYE Lelkészi Munkaközössége június 30-án Arnóton tartotta ülését. Az országos esperesi értekezletről Pásztor Pál esperes, a gyenes- diási LVSz teológiai konferenciáról Szebik Imre, a békéscsabai diakóniai értekezletről Újhelyi Aladár számolt be. Előadást tartott Abaffy Gyula és Veczán Pál, igehirdetési előkészítőt Scholz László. Áhítattal, illetve imádsággal szolgáltak: Buchalla Ödön és Solymár András.

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” (Ézs 43,1).

VASÁRNAP. — „Isten! Én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem.” (Zsolt 63, 2). Üj hét első reggelén Istent keresem szomjazó lélekkel, öt keresem a bibliaolvasás csendes perceiben, őt keresem a templomi igehirdetésben, őt keresem életem útján szüntelen, ö az én Megváltóm, vére árán övé lettem. Ö is keres, hív engem. Hív a templomba, igéje hallgatására, szolgálatára. Indulok hívására, hogy találkozzam vele s vele járjak ezen a héten, egész életemben.

HÉTFŐ, — „Veled vagyok én, azt mondja az Ür, hogy megtartsalak téged.” (Jer 30, 11). Velem van az Ür az ünnepi csendben és a hétköznapi munka lázában. Nem csupán a vasárnapi igében, a prédikációban találkozhatom vele, hanem a mindennapok lüktető elevenségében, gyötrő gondjaimban, kísértéseimben. Velem van, hogy megtartson. Megtartja a hitemet, megsokszorozza erőmet, hogy győzelmesen vívjam a hit harcát, tudjak szeretettel szolgálni otthon a családban, a munkahelyen, mindenütt az életben, s lankadatlan reménységgel merjek előre nézni a jövő felé.

KEDD. — „Uram, magad szólottái, és a te hatalmaddal beteljesítetted.” (1 Kir 8,24). Amikor Jézus beszélt, tanított, mindig úgy érezték az emberek, hogy szavában hatalom van. Sokan ezt úgy tapasztalták, hogy Jézus szavára meggyógyultak, új élet, új elszá- nás született meg bennük. Vajon csak az én életemben nem lenne hatalma Jézus igéjének? Jézus szava minden bizonnyal számomra is újjáte- rerntő hatalom lehet, csak vegyem komolyan, hogy igéjében ő maga szól hozzám.

SZERDA. — „Szeretni fog téged, megáld téged és meg- sokasít téged.” (5 Móz 7, 13). Az ó szövetség, a törvény szövetsége megtartóinak ígéri Isten, hogy szereti, megáldja és megsokasítja őket. Mi az új szövetség népe vagyunk. Ebben a szövetségben én is úgy lettem Istené, hogy Krisztus megváltott engem. A Krisztusért szeret az Isten, nem mintha én arra érdemes vagy méltó volnék. Áldó kezének oltalma alatt élhetek, mert Jézus által ő az én mennyei Atyám. A gyülekezetbe is az ő szeretete hív el, hogy a „hivek seregében” együtt legyünk vele és egymással.

CSÜTÖRTÖK. — „Avagy megrövidült-e az Ümak keze?” (4 Móz 11, 23). Sokszor gondoljuk azt, hogy milyen jó volt azoknak, akik Jézus kortársai voltak. Azok hallhatták az ő tanítását, tanúi lehettek csodáinak, személyesen tapasztalhatták hatalmát. De mi ... Nem rövidült meg az Ür karja! Istennél minden lehetséges! ö ma is meg tudja ajándékozni ászt, aki benne hisz, mindazzal, amit valaha is, bárkinek adott. Mi semmivel sem vagyunk hátrányosabb helyzetben azok mögött, akik Jézus korában éltek.

PÉNTEK. — „Dicsérjétek őt hősi tetteiért, dicsérjétek őt nagyságáért.” (Zsolt 150, 2). A tíz leprás története jut eszembe. Csak egynek jutott eszébe, hogy hálát adjon. Pedig mind a tízen megtapasztalták gyógyító hatalmát. Életemben sokszor észre kellett vennem Isten segítő kegyelmét. Nem felejtettem el hálát, adni? Gyógyulásért, erőért, hitért, vigasztalásért, bűnbocsánatért, új életre segítő kegyelemért, a Szentlélek vezetéséért fakadt-e ajkamon hálaadó ének?

SZOMBAT. — „Az igazság felmagasztalja a nemzetet.” (Péld 14, 34). Az az igazság, ami egy nemzetnek dicsőséget szerez, az nem valami elvont eszme, hanem a nép egyes tagjainak igazsága, igaz élete. A keresztyének igazsága, amellyel Istennek dicsőséget szereznek: az Istentől nyert bűnbocsánatból táplálkozó, minden ember békéjét, boldog életét munkáló, tehát a „megtéréshez illő gyümölcsöket” termő új élete. Ilyen-e az én

„igazságom”?

Vető Béla

Megjelent

a KORÄLISKOLA n.

Kántorok részére preludiumgyűjtemény

Ára: 50,— Ft Kapható a Sajtóosztályon

A SAJTÓOSZTÁLY

értesíti

a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÜLIIJS 15-TÖL AUGUSZTUS 15-IG

iratterjesztési szünetet tart.

A július 15-ike után érkező megrendeléseknek csak augusztus 15-ike után tud eleget tenni.

A fenti idő alatt a készpénzért történő eladás zavartalan.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja

Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Koren Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12.

Telefon: 142—074

Csekkszámlaszám: 20.412—VHI. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

70.2348

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető:

Soproni Béla igazgató

„Jó, hogy jön ... már vártam ... ide üljön, tiszta a szék ... a tea egészen elhűl...” Ügyetlenül, öregesen ténfereg körülöttem. Teát tölt, sajtot és kiflit tesz az asztalra, a citrompótlót nem találja sehol. Régi ismerősöm Júlia néni.

A „lakása” egyetlen helyiségből áll. Sötét, szinte vigasztalan. Az ablakon kék színű papiros függöny van. Védi a fénytől a szobát. A tűzhely ormótlan. Sárral tömítették el a nyílásokat. Bútordarabok csak a legszükségesebbek. A falak füstösek.

Az ágy feletti képeket nézem. Legalul néhány családi fénykép. Fölötte egy nagyméretű, töviskoszorús Krisztus-kép. Lünsdorf rézkarclenyomata, csak úgy keret nélkül. A Krisztus-kép körül képes újságok színes fotói. Egy komoly tekintetű agár, hógolyózó gyerekek, tavaszi csendélet virágokkal, kormányfők a Ferihegyi repülőtéren. „A képeket nézi? Majd elmesélem őket... De egyen már, mondom, elhűl a tea.”

Nem szabadkozom, rosszul esne neki, ha visszautasítanám. Pedig tudom, hogy ez az uzsonna ára is hiányozni fog neki a nyugdíja előtt. A nyugdíja elég szép, de valahogy nem tud gazdálkodni vele. Amikor megkapja a pénzt, kamatosán adja vissza a kölcsönöket, húsos spagettit főz az ismerős kutyáknak, csokoládét osztogat a gyerekeknek. Ilyenkor italra is többet költ.

Leakaszt egy családi képet a falról és elém teszi. „Ez az apám és az anyám. Ez itt Margit, aki Bukarestben gyógyszerész. Ez Pál, Amerikában halt meg. Orvos volt. Jolán itt

áll, ő az, aki Budán lakik a férjével. Ez vagyok én. Itt még barna a hajam.”

Most hófehér. Kedves tekintetű fiatal lány néz rám a képről. A tizenhat éves Júlia. Még előtte volt az élet, reményekkel és álmokkal teli.

„Igyon még egy csészével... ezt a kiflit is még meg kell enni...” Hozza a következő képet. Gondosan letörli, úgy teszi elém. „Ez volt a vőlegényem. A fénykép akkor készült, mielőtt a frontra ment..

Öntudatos, energikus katonatiszt fényképe. Tudtam eddig is róla, de a képet most látom először. Júlia néni közben elmondja, amit ki tudja, hányadszor ismétel.” ... meg- eskedtetett engem a kórházi ágyon, hogy sohase megyek férjhez. Sziléziából hozták haza tüdőlövéssel. Ott ültem mellette, amikor haldokolt. A keze úgy szorította az én kezem, amikor már meghalt, hogy az ápolónők álig tudták kiszabadítani a szorításából .. .”

Otven éve halott ez az ember, s az akarata túlélte őt. Júlia nem ment férjhez. Az esküt talán megszegte' volna, de az a jeges kézszorítás a szivét szorította, valahányszor feleségül kérték.

... „ez itt a kutya, amit rámhagyott. Szép agár volt...” A haldokló utolsó ajánléka. Hírből a kutyát is ismerem. Hivatása tudatában néz a fényképezőgép lencséjébe. Hűségesen kísérgette Júliát magányos sétáin. Júlia pedig gondozta, etette. Amikor elpusztult, Júlia új kutyát vett magának. Nem tudott már meglenni kutyák nélkül. Az otthon magányát tették elviselhetőbbé.

Egy kis amatőrképet szed le a falról. Csak rajzszög erősíti a falra. „Ez itt a házam. Nézze, milyen szép virágos kertem volt... csupa rózsa meg tulipán ..

Ha valaki drámát írna az életéről, itt kellene kezdődnie a második felvonásnak. A bombatámadásnál. Akkor már megbékélt volna az életével. Húsz egynéhány éve élt egyedül. Várta a csendes öregséget, a napfényes őszt, ami majd kárpótolja fiatal évei boldogtalanságát. S akkor, a második világháborúban bombatámadás érte a házát. Oda lett a rózsakert is meg a tulipánok és minden, ami ígéretes és szép volt. A légnyomást sem heverte ki egészen. Majdnem teljesen megsüketült. Gyógyulása után a Valéria-te- lepre került szükséglakásba. Az élete valahogy elrendeződött később, de lelkileg sohasem heverte ki a második tragédiát.

„ ... olyan rosszak az álmaim ...” — meséli most is. „Mindég háborúkkal álmodom. Katonák üldöznek... és én futnék, de nem tudok. Ma éjjel is a vőlegényem üldözött... puskát fogott rám és azt mondta: Esküdj meg, hogy hű maradsz hozzám...” A rémképei miatt kezdett el inni. Eleinte csak este,

hogy elűzze a rossz álmokat, aztán máskor is, ha a pénze megengedte.

óvatosan feltűzi a képet a falra. Észreveszi, hogy a képes újságok fotóit nézem. „No hát azok csak olyan értéktelen díszek. Festmény nincs, azok elpusztultak ...”

A Krisztus-kép o választó. Alatta a múlt, felette a jelen. Az agár a főhelyen. A hógolyózó gyerekek, a tavaszi csendélet és a kormányfők sorban egymás mellett. Miért éppen ezek? Nem kérdem, mintha önmagukért is beszélnének. Ha nem lettek volna háborúk, ilyen is lehetett volna az élete. Ki- teljesedett, napfényes, virágos kerttel és gyermekekkel megáldott... Talán a kormányfők is ezért kaptak helyet a sor végén.

Es Krisztus? A múlt és a jelen választójában?

Vagy ó, a Töviskoszorús ebben a különös elrendezésben múlt is, jelen is, és jövő is?

O az egyetlen, aki jól ismerte a magányos, szomorú Júliát, ö ismeri ma is rémes álmaival. Nem mosolyog rajta, mint az emberek és szelid szeretettel hordozza emberi gyengeségeit. És ö lesz bizonyára Júlia néni számára a jövő, „aki letöröl majd az arcáról minden könnyet...”

„Hát itt élek ... télen befúj az ablakomon a szél... meg kellene csináltatni... de nincs rá pénz. Iszik még egy csésze teát?” Fölállok, szabadkozom.

Búcsúzásul egy tábla csokoládét csúsztat a táskámba. „Ezt vigye el a gyerekeknek.”

Sz. Bérezi Margit '

Képek a falon