Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-07-12 / 28. szám

ORSZÁGOS E VAN G ÉLIKUS HETILAP XXXV. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM 1970. július 12. Ára: 2,— forint ...vetés és aratás... meg nem szűnik „meleg VAN. PÉTER-PÁL NAPJA. Igazi aratási idő" — zörgi mellettem Károly bácsi műgégéje, ahogy az előbb véget ért temetés után átizzadtan — ő a lapátolástól, én a Luther- kabáttól — szárítkozunk a ja ányékában. Az idő valóban aratási. De Péter-Pál napján ezidén hazánk­ban még kevés helyen aratnak. A tél hosszú volt, a gabona java most érik. Az igazi aratás egy-két hetet várat magára. De ez a kisebbik bajunk. Péter és Pál nem mindig érkezik kaszával. Komolyabb gondunk az, hogy az ország egy jelentős területén nem aratnak ebben az évben. Az elvetett mag, s a kizsendült vetés ott fulladt a mindent elöntő, pusztulást hozó víz alatt. ÖNKÉNTELENÜL IS FELIDEZÖDIK bennem Isten kegyel­mi végzésének ígérete a bárkából kilépő Noénak: „Amíg csak lesz a föld, vetés és aratás .. meg nem szűnik.” Úgy jött, zú­dult, nőtt ez az idei áradás, mint egy félelmetes, mindent le­győző, megállíthatatlan ellenség. Sokak számára Noé módjára nem maradt más, mint az életet mentő bárka, a leszálló heli­kopter, az úszó katonai kétéltű. — De özönvíz többé nem lesz. S a helyi és idői megpróbáltatások nemcsak kötelességszerűvé, de reményteljessé is teszik az ember, a társadalom számára a természet megfékezhető elemeivel folytatandó küzdelmét, hogy a föld és rajta az ország minden részén lehessen és legyen év­ről évre vetés és aratás. NEHÉZ ARATÁS AZ IDEI. Nehéz, mert teljes odaszánást, fokozott felelősséget követel. A mindennapi kenyerünk megvan és meglesz holnap is. Gazdasági rendünk, a szocialista társa­dalmi rendben élő államokat egymás iránt elkötelező nemzet­közi erkölcs és gazdasági összefogás, a humanitást helyesen ér­tő népek és csoportosulások segítőkészsége lehetetlenné teszi, hogy a kárt szenvedettek asztalai üresek maradjanak. Az össze­tartozás tudata és ereje szülte a bátorságot és leleményességet, hogy még az árvíz okozta legképtelenebb helyzetekben is, kül­világtól elzárt falvakba és menekülés közben szétszóródó fal­vak és családok tagjainak a kezébe is odakerüljön az életet je­lentő kenyér. S ebben a „közös”-ben, a megnövekedett közössé­gi tudatban és a kiszélesedett család közös háztartásában biz­tosítva van továbbra is azoknak a kenyere, akik az idén nem aratnak. De éppen ez az összetartozás teszi nehézzé az idei aratást. A megnövekedett felelősség az egészért. Ügy aratni, hogy legyen és maradjon mindenkinek kenyere. És úgy aratni, hogy a helyi kárt meg ne szenvedje az egész. Hogy a kenyér maradjon annyi, amennyi volt. SEGÍT AZ ORSZÁG — ez a szívet dobogtató, lelkesítő, fele­lősséget ébresztő mondat hangzott és hangzik nap-nap után és jelenik meg a segítőkészséget számokban, tettekben is kifejező híradások címeként. Valóban így van. János bácsi azért nem látott heteken át vetett ágyat, Károly azért töltött naponta két­szer annyi időt a teherautóján, mint itthon a gyári műszakban, fiataljaink azért cserélték fel a Balaton napfényes pártját az ország északkeleti sarkában felvert táborokra, féfiaink azért ülnek vasárnap délelőtt helyett esti istentiszteleten munkaruhá­ban, azért készít új tervet, költségvetést sok üzem és termelő- szövetkezet, — mert segít az ország. Miközben ki-ki a maga helyén vállalta és vállalja, hogy mindent megtesz azért, hogy kárt szenvedett honfitársaink fedél alá kerüljenek, berendez­kedjenek, veszteségük pótlást nyerjen, a nemzeti jövedelem kiegészüljön, az ország szeme most azok felé fordul, akik kaszát köszörülnek és felhágnak az aratógépek üléseire, hogy begyüjt- sék mindannyiunk mindennapi kenyerét. PARASZTSÁGUNK EDDIG IS sok szép jelét adta segítő- készségének, mgértésének, bölcsességének, amikor megnyitotta hombárjait, tárházait, vetőmagot küldött, csordákat, gulyákat, nyájakat, gépeket indított útnak az árvíz sújtotta területekre. Jó tudni, hogy most azzal az elszántsággal indulnak az aratás­nak, hogy a legteljesebb mértékben összegyüjtsék, amit az or­szág elemi csapásoktól megkímélt részein a nap áldó sugara kalásszá, szemmé, kenyérré érlelt. S ha valamikor egy szűkö­sebb világban egyes vidékeken az a szokás járta, hogy a leesett kenyeret felvették és megcsókolták, — most más indokból ugyan, de lehajolunk a lehullott szemért, mert minden szemre szüksége van az országnak, a népnek, a családnak. A FOKOZOTT FELELŐSSÉGET magára vállalt mező­gazdasági dolgozóink között beállt az aratásba sok evangélikus testvérünk is. Mi hitünk alapján hálát adunk Istennek az ígé­ret teljesedéséért, hogy helyi veszteségek és elemi csapások ellenére is van aratnivalónk. Hisszük, hogy ez a munka idő­szerű emberszeretet és okos istentisztelet. Emberek javára szolgál, közösséget épít, Istent dicsőíti. Imádkozunk mindazo­kért, akik ebben a szolgálatban fáradoznak, hogy munkájukat jól és reménységben végezhessék mindnyájunk mindennapi kenyeréért és az új vetőmagért. Mezősi György SVÉD PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG A GENFI KÖZPONTBAN Svéd parlamenti küldöttsé­get fogadott június első heté­ben az Egyházak Világtanácsa genfi központja, amelynek ve­zetője Alva Myrdal asszony, az egyházi ügyek minisztere volt. A küldöttség európai körutat tett és azt a kérdést tanulmá­nyozta az egyes országokban, hogy hogyan alakult ki az ál­lam és egyház viszonya pl. Ju­goszláviában és Svájcban. A küldöttséget a Lutheránus Világszövetség főtitkára, dr. A. Appel is fogadta, és üdvözlő be­szédében rámutatott arra, hogy az állam és egyház viszonya az egész világon mutat azonos vo­násokat. AMERIKA Az amerikai evangélikus egyházban még nincsenek női lelkészek, akik lelkészi avatás­ban is részesültek volna. Teo­lógiát végzett lelkésznők azon­ban vannak és június végén foglalkozik majd a fenti egy­ház közgyűlése azzal a kérdés­sel, hogy fel is avassák-e eze­ket a nőket a lelkészi szolgá­latra. Elindultak az aratásba ILYENKOR, NYÁR DERE­KÁN az. ország szeme az ara­tásra, a betakarításra irányul. Várakozásteli izgalommal fi­gyeljük, hogyan indulnak el a kombájnok és az aratógépek az aranysárga gabonatáblák felé, hogy betakarítsák az ország jövő évi kenyerét. Az aratás szervezettséget és fegyelmet igénylő nehéz munkáját alapos felkészülés előzi meg. A gép­állomásokon, a tsz irodákon már régóta készülnek arra, hogy ezekben a napokban min­den rendben és zökkenőmen­tesen történjék. S az ország számára nincs nagyobb öröm, mint az, ha néhány hét múlva elmondhatjuk: munkánk gyü­mölcsét, az ország kenyerét rendben betakarítottuk. EGY KICSIT SZIMBOLI­KUSNAK érzem, hogy egyhá­zunk most végzett fiatal lelké­szei is ezekben a hetekben in­dulnak el a szolgálat útjára. Hiszen öt évi szorgalmas elő­készület után ők is aratásba indulnak, hogy vigyék az élet kenyerét, az emberi együttélés drága evangéliumát, a békél­tetés igéjét a gyülekezeteknek. gyülekezet és számos lelkész jelenlétében. Már a beosztását is megkapta mind a hat fiatal lelkész. A SZOLGÁLATBA INDU­LÁS ELŐTT beszélgetek velük felkészülésükről, terveikről, miben látják szolgálatuk cél­ját, értelmét: ESZLÉNYI LÁSZLÓ igazi A HAT FIATAL LELKÉSZ kibocsátása már megtörtént. A három északit D. DR. OTTLYK ERNŐ püspök a kelenföldi gyülekezetben, a három délit pedig D. KÁLDY ZOLTÁN püspök — mindegyiket a saját gyülekezetében — Pécsett, Maglódon és Konyhádon avatta lelkésszé nagy ünnepi egyházias környezetben nevel­kedett, hiszen édesapja nem­csak a maglódi gyülekezet buz­gó tagja, hanem a Pest megyei egyházmegye felügyelője és több egyházi tisztség viselője. A szülők imádsága mellett a Pest megyei gyülekezetek gon­doskodó szeretete indította őt a lelkészi hivatás vállalására. Mikor püspöke megkérdezte őt, ■hol szolgálna szívesen, ezt fe­lelte: „Küldjön püspök úr oda, ahol a leginkább szükség van friss, fiatal munkaerőre.” Kecskeméten, és a környező nagy szórványterületen — ahová a terv szerint kerül — valóban szükség van arra, hogy fiatalos lendülettel, lel­kesedéssel hirdesse az evangé­liumot. M i s z l a Rossz állapotban volt gyüleke­zeti házuk helyén 1953-ban fél év alatt építették meg kedves kis fehérfalú templomukat. 34 000 Ft-ba került, amelynek felét közegyházi támogatásból kapták, felét a 91 lélek adta össze, s teljesítette közmunká­val. A buzgó kis gyülekezet elvándorlás Során azóta 28 lé­lekre csökkent, de buzgóságuk nem fáradt meg. A kicsi templomban mint­egy 50—60 ülőhely van. Ha­vonta egyszer tart istentiszte­letet az anyagyülekezet lelké­sze, aki a templomépítéskor Gyönk filiája, mintegy 10 Krähling Dániel volt, most km-re az anyagyülekezettől. Sas Endre. ELHUNYT D. DR. GERHARD GLOEGE a neves bonni rendszeres-teo­lógiai professzor hosszú szen­vedés után 68 éves korában. Gloege professzor tartotta az 1963-as Helsinki LVSZ Nagy­gyűlésének főreferátumát a megigazulástan mai jelentősé­géről. A bonni egyetemre tör­tént meghívása előtt Gloege tizenöt éven keresztül a jénai egyetem (NDK) teológiai kuta­tója volt. A nácizmus idején több éven át „illegális” lel­készképző intézetet vezetett Naumburgban, a Hitvalló Egy­ház keretében. (Iwb) GYŐR SÁNDOR a pécsi gyülekezet neveltje. Balikó Zoltán pécsi lelkészről úgy be­szél, mint édesapjáról. A pécsi gyülekezet és a tolna-baranyai egyházmegye támogatása nél­kül nem tudta volna elvégezni tanulmányait. Most, hogy szol­gálatát éppen a pécsi gyüleke­zetben kezdheti meg, szeretne főnökétől nagyon sok gyakor­lati dolgot tanulni, s egyben szeretné lélektani tanulmá­nyait kibővíteni, tökéletesíteni. Reméljük, hogy mint eddig is, írásaival gyakran fogunk ta­lálkozni az Evangélikus Élet­ben. KRAMER GYÖRGY elsősor­ban legjobb barátjának, ifj. Krähling Dánielnek — akivel együtt nevelkedett a bonyhádi gyülekezetben — köszönheti, hogy külkereskedelmi tanul­mányait megszakítva az ige szolgálatába lépett. Nyelvisme­retét már teológus évei alatt is gazdagon kamatoztatta. Most, hogy a terv szerint Békéscsa­bára kerül, legnagyobb kérdése az, hogyan tudja megállni he­lyét a szlovák kegyességű gyü­lekezetben, amely egészen más, mint a tolnai gyülekeze­tek német kegyessége. Külön­ben a nyelvekben, elsősorban az angolban szeretné magát tökéletesíteni. REZESSY MIKLÓS megha- tottan emlékezik vissza, hogy kicsiny gyermekkorától kezdve mennyi szeretetet és támoga­tást kapott a kelenföldi gyüle­kezettől, ahol édesapja, mint másodlelkész szolgál. „E támo­gatás és szeretet nélkül nem lett volna belőlem lelkész — mondja. Szeretnék úgy szol­gálni, hogy az embereket ne magamhoz kössem, hanem Jé­zus Krisztushoz vezessem.” Emellett szeretné magát to­vább képezni az egyházi zené­ben és a német nyelvben. Mis­kolcon bizonyára lesz alkalma és módja minderre. VALTINYI GÁBOR két gyülekezetei emleget nagy sze­retettel: a kelenföldit, ahol ne­velkedett és a fasorit, ahol mint kántor és karvezető hosszú évek óta végez szolgá­latot. Az egyházzene szeretetén keresztül került közel az evan­géliumhoz, és éppen ezért egyr házzenével is szeretné szolgál­ni az evangélium ügyét. Sop­ronban, ahol a gyülekezetben megvan az egyházzenei tradí­ció, bőségesen lesz alkalma nemcsak erre a szolgálatra, ha­nem a továbbfejlődére is. WELTLER REZSŐ a sopro­ni parókiáról — ahol édesapja a gyülekezet egyik lelkésze és a győr-soproni egyházmegye esperese — került a teológia padjaiba. „Szeretnék olyan hűségesen és becsületesen szol­gálni, mint édesapám” — mondja. Nemcsak a lelkészi szolgálatban, de egyébként is óriási dolog, ha egy fiatalem­ber pályája kezdetén ezzel a vallomással indulhat. A csepeli gyülekezetben, ahol a terv sze­rint szolgálatát kezdeni fogja, szükség is lesz erre a hűségre és kitartásra. ÍGY INDUL EL a hat fiatal „Timótheus” a szolgálatba. A szívük tele van tervvel, lelke­sedéssel, reménységgel. Kísérje el őket ne csak az első lépé­seknél, de szolgálatuk további útján is egész egyházunk imád­sága, hogy az egyház Ura tegye őket alkalmassá az aratás ne­héz szolgálatára, s áldja meg őket az aratás örömével. Dr. Selmeczi János LENGYEL FIATALSÁG ÉS A TEOLÓGIAI MEGÚJULÁS A. Wojtowicz, a Lengyelor­szági ökumenikus Tanács saj­tóosztályának vezetője egy nyugatnémet lapnak nyilatko­zott a lengyelországi ökumeni­kus helyzetről, ökumenikus tevékenységet Lengyelország­ban csak a Tanácsban együtt­munkálkodó kisebbségi egyhá­zak fejtenek ki, a római ka­tolikus egyház nem vesz részt benne, mert Lengyelországot még nem érte el a Második Vatikáni Zsinat ökumenikus szelleme. Nyilatkozott Wojtowicz a teológiai helyzetről is. Ennek keretében megállapítja, hogy a mai egyházvezetőséget inkább csak az egyházak „gyakorlati megújulása” érdekelte, míg a mai fiatalságot inkább a teo­lógiai megújulás érdekli Len­gyelországban. TEOLÓGIAI KIKÉPZÉS AFRIKASZERÜEN Az összafrikai Egyházi Konferencia 20 tagú bizottsá­ga határozatot hozott, hogy sürgősen tisztázni kell az aláb­bi kérdéseket: Milyen jellegű keresztyén teológiát alakítsa­nak ki Afrikában a teológusok és milyen szempontok szerint kell végezni Afrikában a lel­készek kiképzését és tovább­képzését. mélyében. Az új elnök jelen­leg egy párizsi akadémia elnö­ke, de a jövőben minden ide­jét egyházi szolgálatának fog­ja szentelni. Az új büki lelkészlakás JÚNIUS 28-ÁN, a reggeli órákban a büki fürdő igazgató­jával: Szanyi Jánosnéval be­szélgetett a rádió riportere. Eszembe jutott, hogy milyen sokszor jártunk együtt az igaz­gatóval a Vasmegyei Tanács il­letékes osztályán, hogy az ak­kor még elfojtott víz kibugy- gyanjon, betegeket gyógyítson. Már nem laktam Bükön, ami­kor megnyílt a fürdő! Ezrek fürödnek vizében.Ezrek dicsé­rik gyógyító erejét. MIKÖZBEN A BESZÉLGE­TÉST milliók hallgatták, a gyülekezet új parókiájának fel­avatására készült. Dunántúlon a legszebb lelkészlakást épít­tette az egyházközség népe. Szép magyar stílusban álmodta meg a tervező az épületet. Emellett jó beosztású, alagsor­ral készült, ahol a büki hívek téli hidegben igét hallgathat­nak. Jó is ez! Hiszen a karcsú templomtorony kora reggel, napvirradatkor az Alpok he­gyeit köszönti és úgy október­ben már hideget küldenek a havas csúcsok. AZ EGÉSZ GYÜLEKEZET a 4iliák népével együtt dicsérte Istent, amikor D. dr. Ottlyk Ernő az egyházkerület püspö­ke, az ünnepi istentisztelet után megáldotta az új papla­kot. Áldó kezét magasra emel­ve kérte Istent, hogy áldja meg mindazokat, akik az új házban laknak, akik átlépik annak kü­szöbét és áldja a ház jövendő lakóit is. És szárnyalt az ének: Dicsérd én lelkem a dicsőség királyát... dallamát messzire hallgatták és az aratásra ké­szülő gazdaemberek levett kalappal álltak a minden jót adó Isten előtt! AZ ÉLET RENDJE, hogy a régi házakat lebontják, újakat építenek. A régiért is Istené a hála, hiszen a régi épület kü­szöbét Gyurátz Ferenc mint kisdiák nem is egyszer átlépte. De a régi épületet még Széche­nyi és Felső Büki Nagy Pál is látta. E sorok írója pedig a ré­gi lelkészlakáson volt fiatal,- feleségét is ebbe az épületbe vitte, gyerekei a régi udvar vi­rágai között játszottak. De le­gyen ezerszer hála Istennek az új épületért, a most benne la­kókért és az új nemzedékért. ______ Fülöp Dezső VI LÁGI ELNtlK A Franciaországi Egyházszö­vetség Nemzeti Tanácsa világi embert választott elnökévé Jean Courvoisier mérnök sze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents