Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-06-28 / 26. szám

XXXV. ÉVFOLYAM, 26. SZÄM 1970. június 28. ÖRS Z Á G 0 S EVANGÉLIKUS HETI LAP Ara: 2,— íorint Hatvan lelkész háromnapos tanácskozása A LVSz Nemzeti Bizottsága Teológiai Konferenciája Gycnesdiáson A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG MAGYAR NEMZETI BIZOTTSÁGA június 15—17 között teológiai konferenciát ren­dezett a gyenesdiási egyházi üdülőben. A konferencia egyesztendős széles teológiai munkálkodás be­tetőzése volt. A LVSz Ötödik Nagygyűlésének anyagát a Ma­gyar Nemzeti Bizottság munkatársak bő bevonásával három csoportban dolgozta Jel, amint arról lapunkban már többször irtunk. A munkacsoportokban kialakult eredményt rögzítették, s megküldötték a lelkészek még szélesebb rétegének tanulmá­nyozás és hozzászólás érdekében. Ennek az anyagnak az ismeretében jött össze több mint hat­van lelkész, s három napon keresztül foglalkozott a „Külde­tésünk a világban” összefoglaló témával írásmagyarázat, elő­adások és rendkívül termékeny megbeszélések keretében. Az előadásokat DR. PÁLFY MIKLÓS, DR. PRÖHLE KA­ROLY, és DR. NAGY GYULA professzorok tartották, akik a munkabizottságoknak is vezetői voltak, a következő címeken: Evangélium a mai világnak, — ökumenikus felelősségünk, — Felelős részvételünk a mai társadalomban, majd D. KÁLDY ZOLTÁN püspök tartott összefoglaló előadást „Küldetésünk a világban” címen, amelyben különösen is érvényesült az egész konferencia szemlélete, az ti., hogy a világgyűlés által felve­tett kérdésekben mi a magyar evangélikus egyház látása, állás- foglalása és mondanivalója. Az előadásokhoz csatlakoztak a reggeli és esti igemagyará­zatok, amelyeket D. Káldy Zoltán püspök, Várady Lajos, D. Ko­ren Emil, Weltler Rezső, Görög Tibor és Nagy István esperesek tartottak. Az esti fórumbeszélgetések témái a közel-keleti kér­dés, az európai biztonság kérdése, a református—evangélikus párbeszéd, ifjúsági törekvések a nagyvilágban, s az egyház anyagi kérdései voltak. A konferenciát dr. Pröhle Károly, a LVSz Magyar Nemzeti Bizottságának titkára vezette. Benyomást keltő volt a konferencián annak a megnyilvánu­lása, hogy a témák mögött egyesztendős, és igen széles lelké- szi rétegeket mozgató elmélyült teológiai elemzés áll, s küldöt­teink ennek birtokában mehetnek ki a LVSz Ötödik Nagygyű­lésére. Franciaországban Brazíliával kapcsolatban annyi probléma vetődött fel az el­múlt hetekben, hogy a Lutheránus Világszöv' ség végül is úgy döntött, hogy az 5. világgyűlést nem Porto Ah jreben, hanem a franciaországi Evianban tartja meg az eredetileg kitűzött idő­pontban, tehát július 14-től 24-ig, A FINN EGYHÁZ SEGÉLYSZOLGÁLATA A finn Kotimaa részletes kimutatást közöl arról, hogy a folyó évben a finn egyház ho­vá és milyen célokra küld ösz- szesen kerek 800 000 finn már­ka segélyt (mintegy öt és fél millió forint). A kimutatásban a következő országok szerepel­nek: Algéria, Ausztrália, Bra­zília, Csehszlovákia, Dominika, Etiópia, Hongkong, India, Jor­dánia, Karib tengeri országok, Közel-keleti arabok, Magyar- ország, Nigéria. Spanyolország, Szíria, Tanzánia, Tunézia, Zambia. A segélyezés céljai a legkü­lönbözőbbek. A közvetlen egy­házi célok mellett bőven talá­lunk ilyeneket: élelmezésre, rádiószolgálatra, elemi csapást szenvedetteknek, menekült tá­boroknak (arabok), iskolázta­tásra, épületrenoválásra stb. A segélyösszeg 60%-át a Lu- teránus Világszövetségen ke­resztül, 35%-át az Egyházak Világtanácsán át, s 5%-át köz­vetlenül folyósítják. 1971-ben a segélyprogram összegét 14%- kal emelni fogják. Az összeget országos egyházi gyűjtéssel és offertóriumokkal teremtik elő. Soron kívül, a romániai evangélikus püspököknek Genfben személyesen előter­jesztett kérésére, az árvízben elszenvedett „Románia törté­nelmének eddigi legszörnyűbb csapása” enyhítésére a finn egyház mintegy 3 millió forint értékben (420 200 finn márka) küld segítséget az árvízkáro­sultaknak, főképpen tejport. ÚJ SVÉD PÜSPÖKÖK A megfelelő választások le­folytatása után a svéd király kinevezte lundi püspökké öllé Nivenius esperest Malmöből, és váxjöi püspökké Olof Sundby lelkészt Lundból. Az eddigi püspökök a két ke­rületben Martin Lindström és David Lundqvist voltak, akik nyugdíjba vonultak. Üres a gö- teborgi püspöki szék, amelyből Bo Giertz püspök nyugalomba távozott, de a király a lefoly­tatott választás jelöltjei közül egyiket sem nevezte ki. A PAPA A SZENTÍRÁS EGYEDÜLI TEKINTÉLYE ELLEN Rajongó protestánsok már azt hitték a Második Vatikáni Zsinat idején és a zsinat utá­ni korszakban, hogy a katoli­kus egyházban lényeges válto­zások következtek be a dog­mák értékelése terén, de első­sorban a Szentírás megítélésé­ben. Most a svájci Evangéli­kus Sajtószolgálat révén arról értesülünk, hogy VI. Pál pápa alaposan kioktatta híveit és a ,„fenti protestánsokat” is ar­ról. hogy hogyan vélekedik a katolikus egyház a Szentírás­ról „hivatalosan". A pápa keményen bírálta április 15-i nyilatkozatában a reformáció tanítását az írás egyedüli tekintélyéről és védel­mezte „a Krisztus akarta és rendelte egyházi (értsd római katolikus) tanítói hivatalt”. Az írás egyedüli tekintélyéről szó­ló reformátori tanítás szerinte lehetővé teszi a Biblia szabad kutatását és magyarázását, és ez a körülmény bontotta meg a keresztyénség egységét. A hit a pápa szerint nem személyes dolog, hanem szilárd és vá­lasztékos tan, melyet éppen az egyházi tanítói hivatal állapít meg. Hatan a szolgálat kapujában JÜNIUS 12-ÉN, pénteken délelőtt egyházunk Teológiai Akadémiája kivételesen a bu­davári gyülekezet kápolnájá­ban tartotta tanévzáró isten- tiszteletét és ünnepi ülését. Az akadémia hallgatói közül ha­tan tették le utolsó vizsgáikat, hogy a közeljövőben több gyü­lekezetben felszentelje őket il­letékes püspökük és átlépje­nek a szolgálat kapuján, el­kezdjék munkájukat valame­lyik gyülekezetben. Hárman a Déli Egyházkerü­lethez tartoznak: Eszlényi László Maglódról (Pest me­gyei egyházmegye), Győr Sán­dor Pécsről, Krámer György Bonyhádról (mindkettő Tolna- Baranyai egyházmegye.) Hár­man az Északi Egyházkerület tagjai: Rezessy Miklós és Val- tinyi Gábor a Budapest-ke- lenföldi egyházközségből (Bu­dai Egyházmegye) és Weltler Rezső Sopronból (Győr-Sop- roni egyházmegye.) A hat fiatal közül kettő ma is aktív lelkészapa fia. NEVÜKBEN Valtinyi Gábor búcsúzott el „az öröm és szo­morúság vegyes érzésével.” Köszönetét fejezte ki a pro­fesszoroknak, az egyház veze­tőségének, az Állami Egyház­ügyi Hivatalnak és az őket tá­mogató, nagy áldozatot hozó, értük imádkozó gyülekezetek­nek, majd — többek között — ezt "mondta: „Egyházvezető­ségünk és professzoraink' taní­tásai nyomán megbizonyosod­tunk arról, hogy szocialista hazánkban nemcsak lehetséges, de szükséges is a jó együtt­működés állam és egyház kö­zött. Nekünk fiataloknak is óriási feladatunk lesz, hogy felébre' szűk híveink és gyüle­kezeteink felelősségtudatát né­pünk és hazánk társadalmi, gazdasági haladása, az egész emberiség békéje és boldog­sága iránt... Isten adjon erőt ahhoz, hogy küldetésün­ket hűségesen betölthessük...” AZ ÜNNEPI ALKALOMRA teljesen megtelt a budavári kápolna. Szülők, gyülekezeti tagok, vidéki és budapesti lel­készek örültek az örülőkkel. Egyházunk két püspöke, D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő mellett ott láttuk dr. Pozsonyi László főelőadót az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében. Megjelent dr. Huszti Kálmán, a budapesti Református Teológia dékánja, dr. Pfeifer János római kato­likus teológiai dékán, Gerő Sándor a baptista egyház, Z arka Dénes az ádventista egyház, Hecker Ádám super­intendens a metodista egyház és dr. Berki Feriz az ortodox egyház képviseletében. Az or­szágos egyház részéről jelen volt Karner Ágoston főtitkár, dr. Papp Ivánné főkönyvtáros, az Északi Egyházkerülettől dr. Szelényi Gusztáv kerületi főjegyző és még sokan mások. A TANÉVZÁRÖ istentiszte­leten az Akadémia ez évben soros püspöke D. dr. Ottlyk Ernő prédikált NÖVEKEDJÜNK JÉZUSBAN címmel 1. Péter 2, ,1—6 versei alapján. „ígérik egyetlen biz­tatás a keresztyén életben va­ló fejlődésre, előrelépésre, to­vábbjutásra” — így hang­zott az első mondat. És a be­fejezés: „A tanév végén, a visszatekintésnek és az Isten előtti számadásnak az alkal­mán, felveti lelkiismeretünk a kérdést: fejlődtem-e a hitben, belei lleszkedtem-e egyházam pwünk űj templomai Somogymeggyes 151 lelkes filia. Egyházfenn­tartásra 60-an áldoznak rend­szeresen. Anyagyülekezete Kötse. Innen jár át Szende Sándor lelkész, aki a temp­lomépítéskor is, ma is lelké­sze a gyülekezetnek. A templomot 1951-ben épí­tették. Amolyan miniatűr dóm: naggyá álmodja azt, ami kicsi. A hívek áldozata azon­ban nem álom volt és nem ki­csi. Kereken 1000 000 Ft-ba ke­rült, s ebből a hívek kis csa­pata 32 000 Ft készpénzt, és 50 000 Ft értékű természetbeni hozzájárulást adott. Jelentősen áldozott az anyagyülekezet is: 17 000 Ft-ot. Mindebből a nyers épületet készítették el. öt év múlva az Országos Gyülekezeti Segély 30 000 Ft- Ft-ot, a Déli Egyházkerület 10 000 Ft-ot, az egyházmegye 5000 Ft-ot adott. Ebből a belső munkálatokat végeztették el. Külső vakolása még ma is hi­ányzik. A templom 250 ülőhelyes. Az árvízkárosultakért Lapzártakor kaptunk hirt arról, hogy a június 7-én orszá­gosan megtartott offertóriumból eddig TÖBB MINT 350 000 FT folyt be országos pénztárunkba. Ez az egyetlen szám rendkívül sokat mond. Egy-egy országos offertorium, amelyet különböző országos egyházi ügyek megsegítésére szoktunk rendszeresen tartani, végösszegében 20 000 forint körül mozog. Ehhez mér­ve a fenti összeget, amely még nem a teljes összeg, hiszen mind az adakozás, mind az eredmények bejelentése folyamatban van, örömmel kell rámutatnunk arra, hogy az árvízkárosultak megsegítésére a gyülekezetenként több helyen gyakorolt helyi adakozási módozatokon kívül, az egységes országos evangé­likus áldozathozatal közel meghússzorozódott. közösségébe, gyarapodtam-e tudásban és ismeretben, előbb- rejutottam-e a szeretetben, fejlődésben vagyok-e a ke­resztyén élet útján? Mert Is­ten igéje erőteljesen bíztat ar­ra, hogy előre, tovább, feljebb, növekedjünk Jé­zusban. Ilyen értelemben fo­gadjuk az igét: „Épüljetek lelki házzá, legyetek szent papsággá, áldozzatok lelki ál­dozatokkal, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus ál­tal!”. AZ AKADÉMIA ünnepi ülé­sének gyülekezete meghallgat­ta dr. Groó Gyula dékán je­lentését (Egy részét lapunk­ban külön közöljük.) Az idén végző hallgatók számára a Ta­nári Kar könyvjutalmat osz­tott ki. Szívből kívánjuk, hogy hat fiatal lelkésztestvérünk Isten Lelkének erejével prédikáljon és gondozza a reá bízott nyá­jat. Hisszük, hogy az Akadé­mia maradó hallgatói öröm­mel végzik munkájukat, felké­szülésüket. Várjuk, hogy jöjje­nek a legfrissebb hajtásból valók, az 1970'71. tanév új el­sőéves hallgatói. Tovább! TEOLÓGIAI AKADÉMIÁNK tanévzáró ünnepségén dr. Groó Gyula dékán előterjesztette az elmúlt tanévről szóló jelentését. Beszámolt az Akadémia jelentősebb belső eseményeiről, kül­földről jött látogatóiról, hosszasan tárgyalta a professzorok tu­dományos és közegyházi szolgálatát, felsorolta azokat a nem­zetközi találkozókat, amelyeken a professzorok részt vettek és szólt gyülekezeti alkalmakról is, amelyekkel a közegyház és az Akadémia élő kapcsolatait erősítették. A hallgatókkal kapcsolatosan érdekes részlet volt a jelentés­ben, amikor a dékán a „fórum-előadások”-ról szólt, amelynek előadói között találtuk dr. Zsebők Zoltán radiológust, Zay László újságírót, dr. Bukovszky Ferenc egyetemi tanárt, dr. Szalatnay Rezső írót, dr. Kádár Imre ny. ref. teológiai tanárt és dr. Kulin György csillagászt. A hallgatók száma a tanévben 30 volt, velük együtt tanult egy finnországi teológus is. Egy év alatt 132 szupplikációs isten­tiszteletet tartottak gyülekezetekben és külön is meglátogattak több vidéki gyülekekzetet. DR. GROÓ GYULA DÉKÁN jelentésében, többek között, még a következőket mondotta: „Az 1969—70. tanulmányi esztendő Akadémiánk számára is a történelmi évfordulók, a megemlékezések éve volt. Annál' jeléül, hogy a lelkészképzés és nevelés intézménye s a teológiai tudomány művelésének intézményes szerve benne él hazánk, népünk, magyarhoni evangélikus egyházunk életközösségében, a sorsközösség en, a felelősségvállalás és a szolgálat közössé­gében, emlékeztünk mi is. — ÍGY EMLÉKEZTÜNK arra, hogy 25 évvel ezelőtt lejárt a Horthy-korszak. Ezen túlmenően azonban páratlan, döntő poli­tikai, társadalmi fordulat következett be: történelmünk leg­szebb hagyományaihoz, népi felkelésekhez, nemzeti szabadság- harcokhoz kapcsolódva a „feltámadott tenger”, a nép vette kezébe sorsát, úrrá és gazdává lett hazájában s így kezdett az újjáépítéshez. Nem pusztán háborús romok eltakarításáról volt szó, hanem ... a nép gondolkodásának gyökeres megváltoztatá­sáról ... Történelemformálás tanúi lehettek azok, akik az el­múlt negyedszázadot megélhették. — ELŐADÁSAINKBAN, szemináriumi munkánkban igye­keztünk, többek között — felmérni egyházunk negyedszázados útjának tanulságait, teológiai és az ebből folyó politikai felis­meréseit s kerestük azok tudományos feldolgozásának és gya­korlati érvényesítésének módjait. Sajátosan időszerű felada­tunk volt ebben az évben a hazafias nevelés, az igazi patriotiz­mus értékeinek felmutatása, a népek, nemzetek békés együtt­élésének összefüggésében. Hallgatóink már ahhoz a nemzedék­hez tartoznak, amely a felszabadult hazában született. El kell jutniok ennek a szocializmust építő hazának minél teljesebb megismerésére és megbecsülésére. Dr. Groó Gyula dékán így fejezte be jelentését: — A DIAKÓN1A ÜTJÄT járó egyházunk világos célt mutat az evangélium szolgálatára készülő fiataloknak: az áldozatos mun­ka, a magunk dicsőségéről, előnyéről lemondó, Krisztus nyom­dokát követő élet útját. Erre az útra szerettünk volna rámutat­ni és elindítani a ránkbízottakat ebben a tanévben is... Év­fordulók, megemlékezések, visszatekintés és számvetés jegyé­ben kell mennünk tovább, tehát előre, még jobban végzett szol­gálatokra indulva, — ez lehet a tanulság a számunkra a jövő­ben is. (Részletek dr. Groó Gyula dékáni jelentéséből) HANNOVERBA HÍVTÁK Dr. Chr. Walther, aki a Lutheránus Világszövetség genfi központjában a diakónia és társadalmi felelősség refe­rense volt. Hannoverba távo­zik a LVSZ ötödik nagygyűlése után, mivel a Németországi Egyesült Lutheránus Egyház vezetősége meghívta Hanno­verba a teológiai kérdések elő­adójaként és egyháztanácsos­ként a hannoveri egyházi hiva­talba. Dr. Chr. Walther a volt Ke- let-Poroszországban született. 1955-ben doktorált Kiéiben, mint az ottani teológiai szemi­nárium asszisztense. Magánta­nári vizsgát a zürichi Teoló­giai Fakultáson tett 1966-ban. DR. GROÓ GYULA AZ NSZK-BAN Dr. Groó Gyula professzor, ba utazott, ahol vendégelőadá- Teológiártk ezidei dékánja a sokat tart a wuppertali Teoló^ Német Szövetségi Köztársaság- giai Főiskolán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents